Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-17 / 114. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 17. Nyíregyháza, Széna téri városkép. (Elek Emil felvétele) Á HETEM I gazságosabb lenne többesszámot írni, hiszem ugyanis, hogy a heteinknek van egyfajta közös izgalma, közös töltése. Lehet ez a világpolitika izgalmaihoz kötődött (sajnos), lehet közelesebb gond és lehet valamilyen roppantul nagy általánosság is. Olyasféle, mint például a meteorológia. No, nem ez a legfőbb, de az elmúlt héten ez volt a legáltalánosabb. Itt e kicsi hazán belül, a bányásztragédia volt a hét nagy tragédiája, az egyik, a másik az időjárás. Nem feltétlenül a fagyosszentek miatt, ami e hétre esett, hanem egyszerűen azért, mert fáztunk a héten. Mondják: a parasztember esőt kémlelő gonddal néz az égre. Ezen a héten, még a városokban is, nem az esőt kémleltük, hanem a hajnali fagyot, és még a városlakók sem azért voltak rosszkedvűek, mert fáztak a szeles utcán, hanem azért, mert félt az iparból élő is, hogy nem fáznak-e az almafák, nem fázik-e a vetés, nem dideregnek-e a primőrt ígérő palánták? Tulajdonképpen mi történt? Ebben a hazában különös erre gondolni, de így igaz, valamikor ellendrukkerek éltek. Szikrázó napfényes hét végét kívánt aki kirándulni készült, esőt, aki vetni akart. Valamikor, és nem is régen, ebben a hazában nehéz lett volna falun tetten érni a hat bányászért aggódó közvéleményt, most bármely utcasarkon megtalálni a vetésért aggódó városit. Megértettünk volna valamit az egymásra utaltságból? Azt hiszem igen. És ha ez így van, akkor jobban ki lehet védeni az iparban és a mezőgazdaságban a hajnali fagyot. Bartha Gábor Á keret Az április 11-én megjelent „Keret” című észrevételükkel kapcsolatban egyeztettünk az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalattal. Ennek eredményeként közölték, hogy március végén mintegy 400 ezer darab B—30-as falazóblokkal rendelkezett a fehér- gyarmati gyártelep. Ezt a mennyiséget azért nem tudták kiadni, mert a vevők, akiknek leszámlázták nem jelentek meg időben az átvételre. Kétszeres eladást nem lehet eszközölni, ezért kénytelenek voltak a készletet fenntartani. Sajnos gyakran előfordul, hogy vevőink kifizetik az áru ellenértékét, de késedelmesen jelentkeznek az átvételre. Annak ellenére történik ez, hogy a számlákon fel van tüntetve: határidőn belül a kiszállítást el kell végezni. Ugyancsak volt egy olyan feladata -a téplaipari vállalatnak, hogy vagonban teljesítsen. Közlésük szerint a vagonhiány gátolta az ilyen szállítások teljesítését és ezt is kénytelenek voltak készleten tartani. Számítva arra, hogy ha mégis megkapják a vagonokat, akkor kötelezettségüket tudják teljesíteni. ígéretet kaptunk a téglaipari vállalattól, hogy a jövőben minden túltermelést vállalatunk rendelkezésére bocsátanak, hogy ezzel is segítsük a kereslet kielégítését. Tájékoztatásul közöljük, hogy Szabolcs-Szatmár megyében az egyetlen korszerű falazóanyaggyár a fehérgyarmati. Mellette egészen kis kapacitással rendelkezik a ti- szaberceli. Ezért vállalatunk távolabbi gyárakból is szállít falazóanyagot Szabolcs-Szatmár megyébe, azonban az így beszállított áru értéke a fuvarköltséggel emelkedik. Ezért a vevők legtöbb esetben inkább várakoznak igényük kielégítésével, minthogy a fuvardíjjal emelt áron jussanak hozzá. Remény van arra, hogy Hajdúnánáson Nyíregyházához közel korszerű téglagyár épül. Ha ez megvalósul, úgy a Szabolcs megyei ellátás lényegesen megjavul. Kelet-magyarországi Tüzelőszer- és Építőanyag- kereskedelmi Vállalat Megjegyzés: végül is kiderül: nincs fölösleges tégla, sőt... csak intézkedés dolga és máris kevesebbet kell szállítani messzebbről (természetesen a vevőt terhelő nagyobb fuvarköltséggel). De hát miért kell ehhez — inspirálás? — tá — Négy dráma a leendő színtársulatnak Szabolcstól a dzsungelig Négy olyan neves magyar írót hívott meg drámapályázatára megyénk tanácsa a Kulturális Minisztériummal közösen, akik kötődnek Sza- bolcs-Szatmárhoz: Fábián Zoltánt, Galambos Lajost, Csák Gyulát és Balázs Józsefet. Mint nemrégiben hírül adtuk, a négy író átvette Nyíregyházán a kitűzött jutalmakat — mindarinyiuk művét elfogadta a bíráló bizottság. A feltétel — pontosabban: a javaslat — az volt előzőleg, hogy a drámák valamilyen módon kapcsolódjanak Szabolcs-Szatmárhoz; múltjához, jelenéhez. „A bátori advent" — Jómagam a múltba nyúltam vissza „A bátori advent” című drámámmal — mondta Balázs József a megyei tanácson rendezett ünnepség után. — Jól ismert a történet magva, a híres-hir- hedt esemény: egy Krucsay nevezetű nagyúr, Kisvárda akkori ura pallosjogával élve (utolsóként történelmünkben, ha jól tudom!) lefejeztette saját feleségét, mivel hűtlenséggel vádolta. Kiderült azonban az asszony ártatlansága. és a lelkiismeret- furdalástól gyötört férj oltárt állíttatott Bátorban bűnbocsánatot remélve. Nos, az én drámám ennek a nevezetes Krucsay-oltárnak az építésénél játszódik, mégpedig a felszentelés idején, adventkor. Alapjában véve a 18. század első felének magyar viszonyait szándékoztam tükrözni a műben ... Fábián Zoltán alkotásának címe: „A Nagyfolyó”. Sajátos környezetben játszódik, távol a szabolcsi földektől — és mégis szorosan kapcsolódik ide. — Dél-Amerika áthatolhatatlan dzsungelében játszódik a dráma cselekménye századunk elején. Él itt egy kis kolónia: csupa kivándorolt szabolcsi ember. Fát irtanak, keményen dolgoznak, s az a céljuk — mint akkoriban csaknem minden „kitántorgott” maevamak —, hogy pénzt gyűjtsenek, visz- szatérjenek hazájukba, szülőföldjükre. Már-már elérik céljukat, amikor kitör Dél- Amerikában az azóta is emlékezetes „kaucsukláz”. A nversgumi kitermelése szédítő tempóban indul meg, s magyarjainkat a közeli nagybirtokos nem akarja elengedni: munkáskézre, mégpedig olyan becsülettel dolgozó emberekre van szüksége, mint a magyarok. ök azonban szembeszegülnek. Akad ellenben köztük, akit hatalmába kerít a lehetőség vágya: sok pénzt lehet szerezni a kaucsuk csapolásával ... A dráma e körül a konfliktus körül bonyolódik: maradni vagy hazatérni a távoli szülőföldre... „Szerelmes égitestek" A drámapályázatot a leendő nyíregyházi önálló színtársulat számára hirdették meg, mint Gyúró Imre megyei tanácselnök-helyettes elmondta. A cél részben az volt, hogy megyénk jelenét-múltját jól ismerő írók tolla alól kerüljön ki néhány alkotás, s állítsák majdan színpadra a nyíregyházi színészek előadásában. A másik cél: az új társulat köré gyűjteni már jó előre neves írókat... A most megszületett drámákkal (s a remélhetőleg később születőkkel) a megye szellemisége gazdagszik-gyarapo- dik. Az is kiderült a pályázatból: igen is lehetséges „tájjellegű” témákat feldolgozni, ha ez a cél. Galambos Lajos „Szerelmes égitestek” című műve már közelmúltunkban játszódik: a háború alatt és után. Egy kitűnő mezőgazda- sági szakember drámája, aki mintagazdaságot létesített Szabolcsban, külföldi díjak egész sorát hódította el ter- ményeivel-állataival, ám a háború utáni nagy fordulat egész életét felforgatta. „Az út pora" Csák Gyula „Az út pora” című drámája akár ma, akár holnap játszódhat megyénk bármelyik kisvárosában, nagyobb községében. — Két hajdani barát áll a középpontban — mondta az író. — Egyikük vidéken él, sikeres embernek mondhatja magát, szép utat járt be. A másik ellenben Budapesten él, és afféle ,jkísértelmiségi”: nem dicsekedhet különösebb eredményekkel. Mindketten családosak, egy-egy nagylányuk van — s találkozik a két család. A kétfajta út ösz- szevetése-ütköztetése a dráma lényege; az áll a konfliktus középpontjában, hogy vajon mi az ember önmegvalósításának igazi útja ... Tarnavölgyi György Albérletkeresők. (E. E. felv.) Üzemi lapokban olvastuk Az üzemi lap áprilisi számának vezető cikke a XII. pártkongresszus előestéjén — március 22-én — szervezett, az egész vállalatot átfogó kommunista műszak eredményeiről tájékoztat. Megtudjuk, hogy a résztvevők létszáma az 1979-es kommunista műszakhoz viszonyítva 50 százalékkal emelkedett, a termelési érték és a teljesítmények bérösszege csaknem ugyanilyen arányban nőtt. Előbbi a 4,5 milliót, az utóbbi a 300 ezer forintot valamivel meghaladta. A részvétel aránya az 1. sz. főépítés-vezetőségen 88, a gép- és járműjavító üzemben 78 százalékos volt, de több egység dicsekedhet még 70 százalék fölötti eredménnyel. A tényközlő cikket író Seres Antal megállapítja: — „Hamis dolog lenne azt állítani, hogy a 4400 fős vállalati kollektíva teljes létszámmal részt vett. Azt viszont megnyugvással mondhatjuk, hogy vállalatunk dolgozói átvették a legszervezettebb “-gyári-« munkások szíveinek dobbanását.”-&X^VfZMU A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozóinak lapjában Kovács Lajos a szállítási üzem életét ismerteti. Ebből idézünk néhány adatot. 1979-ben a gépművezetők több mint kétmillió kilométert teljesítettek személyi sérülés és jelentősebb anyagi kár nélkül. Ennek eredményeképpen az elmúlt évben öt gépjárművezető részesült a KPM Autófelügyelet által adományozott „Balesetmentes közlekedés”-ért járó oklevél és plakett kitüntetésben, A gépjárművezetők 1979. évben mintegy 80 ezer tonna anyagot, árut szállítottak, 17 százalékkal többet, mint 1978. évben. Kedvező az ehhez kapcsolódó fuvaróra-felhasználás: ennek csak mintegy 14 százalékkal nőtt az indexe a bázisidőszakhoz (1978-hoz) viszonyítva. Az üzem évek óta húzódó telephelyi gondjai megoldódtak. Az elmúlt év végén átadásra került Tó utcai telephelyen biztosítottak az elhelyezési, gépjármű-tárolási -mosási feltételek, a gépjárművek és az irányító szolgálatot ellátók elhelyezése. A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács V. B. plakettjét és oklevelét kapta meg a Mechanikai Mérlegek Gyára Kossuth Lajos Szocialista Brigádja „A gyermekek szocialista nevelésében kifejtett eredményes munkájáért” — olvastuk a KISZ megyei bizottságának tájékoztatójában. Megtudjuk, hogy a 14 tagot számláló, 25 éves átlagkorú kollektíva a cégénydányádi gyermekotthon állami gondozottjainak rendszeres segítői. Szabadtéri játékokat készítettek; s százezer forintos munkájuk nyomán helye lett annak az autóbusznak, melyet a budapestiek ajándékoztak a gyerekeknek. Télapójuk rendszeres vendég a gyermekotthonban. Fehérgyarmaton a Nábrádi úti óvoda lakói részére libikókát, mászókát, csúszdát készítettek. A Lenin úti óvodában festési munkákat végeztek. A közelmúltban elhunyt társuk kislánya szakközépiskolában szeretne továbbtanulni. A kollektíva vállalta, hogy az ez évi gyermeknapon átadják a kislánynak „alapítványukat”, mely 18 éves korára közel 15 ezer forintot jelent majd. A takarékbetétek összegét társadalmi munkavégzéssel teremtik elő. Figyelemmel kísérik iskolai munkáját is. —HIMI Az üzemi lap legutóbbi számában több érdekes írást találtunk. Tallózó rovatunkban ezúttal azt emeljük ki, amelyből megismerkedtünk a termelőüzemből a főiskolára került fiatalok problémáival. A cikkben Bondár József hallgatói pártcsoportvezető számol be munkájukról. Többek között a következőket írja: „A SZÉT elvégzése után 13-an a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolára kerültünk gépész hallgatóként... Az érettségizetteknél összehasonlíthatatlanul többet kellett dolgoznunk. Nagy-nagy szorgalom és kitartás kellett ahhoz, hogy eltudjuk érni a vizsgákat, s ott a megfelelő szintet. Ebben nagy támogatást kaptunk a főiskola vezetőségétől, tanáraitól, akik különórákkal, konzultációkkal segítettek bennünket... Szakmai és gyakorlati ismereteink a szaktárgyak tanulásakor hozták meg gyümölcsüket ... élettapasztalatunk, gyakorlatiasabb életfelfogásunk abban is segített, hogy a társadalomtudományi tárgyakkal is könnyebben boldogultunk. így az ezeken megspórolt időt más tárgyak tanulására tudtuk fordítani. Jelzi ezt az is, hogy az V. félév végén a SZET-es csoport 3,5 átlaggal az évfolyam legjobb eredményét érte el. A mozgalmi munkából kivettük a részünket, majd mindegyi- kőnk aktív KISZ-tag és most van folyamatban az utolsó csoporttag pártfelvétele is ... Kapcsolatunk a küldő vállalatokkal igen különböző. Van olyan csoporttársunk is, akit szinte azóta nem láttak, hogy megkezdte főiskolai tanulmányait. Mások rendszeresen tájékoztatják egymást. Sajnos ez a kevesebb.” Eladta a gitárt Hitelsértésért 3500 Egy gitárt akart vásárolni Horváth Sándor 29 éves tiszaszentmártoni lakos. Any- nyi pénze nem volt, hogy egyszerre kifizesse a hangszer árát, de azt megtudta, hogy áruvásárlási kölcsönnel is hozzájuthat a gitárhoz. Minthogy Horváth dolgozott, havi 4500 forintos keresetet igazoltak neki, az OTP záhonyi fiókja adott is neki 3300 forint kölcsönt, amelyet hat hónap alatt kellett volna Hor- váthnak visszafizetni. Az idő múlt, de Horváth nem fizetett. Ilyenkor az a szokás, hogy a hitelre vásárolt áru a kölcsönt folyósító tulajdonába kerül, ám ebben az esetben ez sem sikerült, mert Horváth eladta a gitárt. A Kisvárdai Járásbíróság hitelsértés vétségéért büntette meg Horváth Sándort 3500 forintra. A bírósági végzés jogerős. ^^Q^háng
