Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-16 / 113. szám

1980. május 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fegyelem Tizenkét tantermes általá­nos iskolát épít a SZAÉV Nagykállóban, a Korányi úton. A 25 milliós létesít­ményt ez év szeptemberé­ben népesítik be a diákok. (Gaál Béla felvétele) Község az almás helyén Megváltozott életek? Az ország balfelén élünk mondták sokáig joggal Szabolcs-Szatmár lakói. Külö­nös tája volt ez a hazának. Mindig, a legrosszabb években is megtermetté azt, amit kellett. Verte víz és szegényítette aszály, de a megélés szintjén tartotta mindig az emberi szorgalom. Nemcsak lehet, szükséges is minősíteni a fegyelmezetlen­ségeket a pártalapszerveze- tekben és súlyosságuk mérté­két kell alapul venni a bün­tetés kiszabásánál. Ezekről szóltak a pártfórumokon: alapszervezettől a kongresz- szusig. A taggyűlések, pártér­tekezletek tanúsították: a párt élő szervezet, nem szentek, hanem élő emberek a kom­munisták is, akik követnek el hibákat. Igaz, a taggyűlése­ken nem első helyen szere­peltek a pártfegyelmet sértő kérdések, de nem maradtak szó nélkül. S ez így helyes, mert a párt politikai, szerve­zeti és cselekvési egységének állandó pallérozása igényli, szükségessé teszi, hogy erről ne feledkezzenek meg. Fi­gyelemre érdemes volt Hor­váth Mihálynak a felszólalá­sa a gávavencsellői pártér­tekezleten. Ö arról beszélt: ott kezdődik egy párttag fe­gyelmezetlensége, amikor nem megy el a taggyűlésre, amiből persze az is követke­zik, nem tudja, milyen hatá­rozat születik. Ma már mind több párt- szervezetben elsősorban azért emelnek szót valaki ellen, mert a közérdeket, a köz­ügyeket szolgáló párthatáro­zat ellen vétenek. Kirívó ma már az olyan eset is, ha egy magasabb beosztású vezető saját pártszervezetét nem tartja tiszteletben, s éppen onnan hiányzik, s éppen ak­kor akad elfoglaltsága, ami­Sikeresen teljesítették a kongresszusi verseny alatt vállalásaikat a MÁV Nyír­egyházi Körzeti Üzemfőnök­ség és a vasúti csomópont dolgozói. Az üzemfőnökség területén kibontakozott szo­cialista munkaverseny ered­ményeként például az elmúlt év utolsó negyedében az ere­detileg tervezett 493 650 ton­na helyett 554 376 tonna árut szállítottak. Hasonló eredmé­nyek elérését ez év első ne­gyedében objektív okok nehe­zítették: az üzemfőnökségnél, és a csomópontnál is elma­radtak a tervezett szállítmá­nyok. Az ésszerűbb gazdálkodás eredményeként jelentős meg­takarítást értek el az üzem­főnökség területén. A vonta­tási és világítási energiánál, valamint az anyagfelhaszná­kor taggyűlés van, amikor be kellene számolni munkájáról a pártvezetőségnek. Egyik intézetünkben soro­zatban fordult elő az utóbbi években, hogy az igazgatót akkor szólította máshová a „kötelesség”, amikor éppen a kötelessége elmulasztásáért akarta megmosni a fejét a munkahelyi pártszervezet ve­zetősége. A MEZŐGÉP tisza- vasvári gyáregység 1-es párt- szervezetében, Nyírmadán a tsz-ben és másutt, óvatosan megkerülték a fegyelmi hely­zet elemzését, értékelését. Pe­dig az öt év munkája így lett volna teljes igazán. Pártfegyelmi kérdésekben volt egy általánosan jellemző negatív jelenség amit a párt- fórumokon szóvá tettek. Az, hogy nem, vagy alig foglal­koznak pártszervezeteink azokkal az elvtársakkal, akik valamilyen mulasztásért ko­rábban pártbüntetést kaptak. Ügy tűnik, néhol kirekesztik, „megbélyegzettekként” keze­lik a pártbüntetést kapotta­kat. Senkinek sincs joga le­mondani róluk. Nem csorbí­tott joggal és kötelességgel rendelkező párttagok! Kom­munista kötelesség hozzáse­gíteni őket, hogy újra tiszta lappal induljanak. Végig kell kísérni fejlődésüket, segíteni a hibák kijavításában, mert aki a párton belül van, az elvtársunk, felelősek vagyunk érte. F. K. lásnál a megtakarítás értéke meghaladja az 1 millió '800 ezer forintot. A társadalmi munka végzésével 75 ezer fo­rintot a nyíregyházi, és 50 ezer forintot a vasutas gyer­mekintézmények fejlesztésére, korszerűsítésére befizettek. Hasonlóan jó eredménnyel dolgozott a kongresszusi ver­seny időszakában a nyíregy­házi vasúti csomópont kol­lektívája is. Többek között több, mint 100 ezer forint megtakarítás jelentkezik a hajtóanyagnál, kenőanyagnál, gázolajnál, motorolajnál és a villamos energiánál, és 31 ezer forint értékű túlórával kevesebbet használtak fel. Terven felül 170 ezer forint értékű tmk-munkát végeztek el a Villamos Vonal Felügye­lőségnél. Itt volt egykor legnagyobb a csecsemőhalandóság, itt volt legelhanyagoltabb az egészségügy, született a leg­több gyerek, épült a legkeve­sebb iskola, óvoda, bölcsőde, itt jutott az orvosra a leg­több beteg. Baloldala a hazának — fo­galmaztak az írók. kincses­tára a hazának — bizonyí­totta a történelem, hiszen ez a táj adott számtalan tehet­séget a hazának, adott hősö­ket a történelemnek. Azután ingázó munkások tízezreit, lés nem •.Ifiért, mert'.' mindig adott annyit, hogy könyörög­nie ne kelljen. Házak, majd ipar Bocsájtassék meg nekünk ez a vallomásféle néhány sor, de történelmi tény: egy évszázad alatt sem esett any- nyi szó erről a tájról, mint 1970-ben. akár néhány nap alatt is. Ha 1970 előtt egy or­voskutató a bélférgekről akart írni, akkor valahol a szatmári falvakban szervezett felmérést; ha egy néprajzos felfedezni akart, akkor ezt a tájat kereste meg. Kimond­juk: az árvízi válság kellett az országos figyelem ébresz­téséhez is. Nemcsak házak, nemcsak családok javai pusztultak. Pusztult állat és gép, pusz­tult a vetés, pusztultak ter­mő gyümölcsösök. Bereczky Menyhérttel áll­tunk Csenger alatt a gáton. Mutatta hol bukott át annak idején a folyó, honnan vit­te el a juhhodályt, állatok­kal együtt. — Látja ezekét az öreg fákat? Nekem is van benne néhány darab.'Rajtuk -állt a víz majdnem két hétig. Olyanok, mint az öregasszo­nyok. Nem adnak életet, nem teremnek, akárhogy is gon­dozza őket az ember. Tíz évvel ezelőtti kép: ár­víz után, akkor még combig érő híg latyakban emberek arasztoltak itt a fák között, lazítgatták a fák tövén a sa­rat, hogy levegőt kapjon a gyökér, törölgették a faleve­lekről a fojtogató iszapot. — A fákból nem lehetne megélni, — mondja csende­sen Bereczky Menyhért — de élni lehet. Itt Csengerben dolgozhatnék a cipőgyárban, Fehérgyarmaton még válo­gathatnék is a helyek között. Előbb a házak épültek, de jött utánuk az ipar ... Megnőtt a határ Vagy három kilométerrel arrébb a hat falu határában gazdálkodó Lenin Termelő- szövetkezet brigádja készü­lődik a permetezéshez. Gyar­mati György mondja: — Bizony megnőtt itt a ha­tár. Én komlódtótfalusi vol­tam. az árvíz után mentünk Szamosbecsre. A rendelet megtiltotta, hogy Komlódtót- faluban építsünk ... Csengeren belül, egy akkor fiatal almás helyén valósá­gos új község épült. Ma már a nagyközség egyik legszebb része. Vető Ignác nagygéci volt: — Jaj, de nehezen szokták meg a népek a jót is. Sokan úgy tettek, mintha mindenki ellenségei lennének, a gyere­keink kellenek hozzá, hogy összebéküljön a sokféle nép... Vajda Gyula magyarázza: — Olyanok voltak az em­berek. mint, akik sebet kap­tak. A jó szót is sértésnek vették. Mostanra a közös akol, a nagy termelőszövet­kezet azért összehozta a ré­gen idegeneket is. Tények perelnek Hodorog János és Gyar­mati Imre bólogat. Sokszor meghányt sors ez itt. Ahol sebet kapott a táj, sebet ka­pott az ember is. — A gátközi falukban jár­tak már? — kérdezik. Az újjáépítés tervei pusz­tulásra ítéltek néhány fa­lut. Oda, ahol félni lehet újabb árvizektől, nem adtak építési engedélyt, és nem ad­tak kölcsönt az építéshez. Néhányan mégis maradtak. Nagygécen a hetvenéves Si­mon Zsigmond mondja: — Az ujjamon összeszá­molom hány család maradt. Gaál Sándor, Elemér, Ferenc, Vári András, Csúcs Sándor, Csúcs Imre, Halmi Ferenc. Na és Almási Lajos, de ő már magában. Meghal az a néhány öreg, és nyoma sem marad, hogy volt itt egy fa­lu __ A szomorúság emberi ér­zés, igaz, hogy tények perel­nek vele. Csengerben a nagy­községi közös tanácson hall­juk: — Intézményellátásunk jó. ' Elég' óVodánk ván. alíöfnye- ző iskolákat1 körzetesítettük, a gyerekeket autóbusz hozza- viszi. Jól felszerelt iskolákba járnak, alig van gyerek, aki a nyolcadik osztály" után ne tanulna tovább. Út, járda, ABC... A romfaluk látványa le­hangol, de az élet ereje, hogy ide is visszajárnak a kerte­ket gondozni, akik elmentek az árvíz után. Az újjáépült faluk feledtetik a szomorú­ságot. Nábrádon, a teljesen újjáépült Petőfi utcán olyan fiatalt kerestünk, aki az ár­víz idején lépett a férfikor­ba. Kiss Lajos rövid életraj­zot mond: — Apámékkal építettünk. Kölcsönből, a víz után. Meg­nősültem, most jön a gyere­künk. Elültettünk, felnevel­tünk ötven almafát. Itt va­gyunk otthon ... Kiss Lajos Fehérgyarma­ton dolgozik, bejár: — Gondolkoztunk, hogy nem kellene-e beköltözni, 10 perc az út kocsival, de az igazság az, hogy ott se élhet­nénk jobban. Ütünk van, járdánk. ABC-áruházunk, presszónk, akár a városon. Mindezt sajnálnánk itthagy­ni... Nábrádot tíz évvel ezelőtt a Győr megyei Építőipari Vállalat építette újjá. — Százhetven lakás épült fel akkor, igaz. vakolatlan adták át... Itt is, mint mindenütt, tí­pustervek alapján épültek a házak. Valamennyi fürdőszo­bával. Itt írjuk fel a mondatot, amit más és más fogalma­zásban. de gyakran hallani ezen a tájon: — Minden más világban egy életre szegények lettünk volna, de így, aki iparkodott, annak jóra jött az élet. Balogh Géza—Bartha Gábor (Folytatjuk) Gyulatanyai recept A holsteinfriz üszők a karámban állnak, a tehe­nek békésen kérődznek. A kép idilli a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság gyulatanyai szakosított tehenészeti te­lepén. Szabolcsban itt a legtöbb az egy tehénre ju­tó tej hozam, a borjúszapo­rulat az országban a leg­jobbak közé tartozik. Mindezek ellenére a ta­karmányfelhasználás csök­ken. A kongresszusi ver­senyben tovább kívánják javítani az eredményeket. A gazdaság alapításától kezdve, 30 esztendeje dol­gozik az állattenyésztés­ben idős Kovács Péter. Je­lenleg takarmányos. — Egyre nagyobb érték a takarmány. Arra vigyá­zunk, hogy egy szál se, egy deka se menjen ve­szendőbe. Akár mennyire sietünk, szakadt zsákok­ban nem szállítunk abra­kot. — Csak a tákarmányo- sokon múlik a takarékos­ság? — A telep összes dolgo­zója egymásra van utalva. A gépkocsivezetőkön, von­tatóvezetőkön is sok mú­lik. Nyáron, ősszel ha szá­las takarmányt szállítunk, jó szorosan meghúzom a kötelet, és addig nem en­gedem elindulni á gépjár­művezetőt, amíg a ráko- mány oldalairól le nem kaparom a laza, csüngő részt. Szabó Lajos tehenész: — A szakmunkásképző tanfolyamon is tanultuk az ésszerű takarmányfel­használást. Az abrakolás­nál tudunk takarékoskod­ni. Persze csak úgy, ha is­merjük a ránkbízott tehe­neket. Én kitapasztaltam mind a 33 gondjaimra bí­zott jószágot. Néhány te­hénbe hiába tömném az abrakot, nem adna több tejet, csak hízna. Sarkadi Lajos, a szako­sított tehenészeti telep ve­zetője: — Tavaly nálunk az egy tehénre jutó átlag ötezer- nyolcszázötvennyolc liter tej volt. Tavalyelőtt egy liter tej előállításához 44 deka abrakot használtunk fel, tavaly már csak 42 de­kát. Ez a literenkénti két deka éves szinten nem ke­vesebb, mint 500 mázsa abrak megtakarítását je­lentette. Idén tovább pró­bálunk takarékoskodni ta­karmánnyal, és energiával egyaránt. A szocialista brigádok felajánlásai kö­zött is szerepel a takaré­kosság. Áram hajtja a fe­jőgépeket, nagyobb odafi­gyeléssel, kisebb lehet az áramszámlánk. A múlt évben 479 borjú született a telepen, és ez igen csak szép eredmény. Az elhul­lás szinte jelentéktelen. Minden feltételét megte­remtettük az egészséges szaporulatnak. A gyulatanyaiak recept­je egyszerű, összekapar­ják, gondolkodva használ­ják fel a sok kicsi takar­mányt, abrakot. Abból a régi bölcs mondásból in­dulnak ki, hogy sok kicsi sokra megy. Nábrádi Lajos M ajd megpukkadtam az irigységtől, ami­kor megláttam, hogy az ismerősömnek, ennek a jelentéktelen kis alaknak — akiből még azt se nézné ki az ember, hogy önállóan ki tud váltani egy buszbérletet —, szó­val, hogy neki, a szürke kisembernek is van már bigyusza, nem ám holmi bóvli, hanem külföldi. Dugféceres. A legújabb tí­pusból. Ebbe állítólag ja­pán fécert építettek bele, és ezért sokkal jobban dug, mint a sima bigyuszos, vi­szont sehol sem lehet kap­ni. Pult alól is csak a leg- bennfentesebbek tudtak szerezni. — Hogyan tettél szert rá? — tudakoltam mind­járt, hogy hasznosítható ötlethez jussak. — Semmi az egész — le­gyintett fellengzősen —, csak egy kis ismeretség kellett hozzá. — És neked van? — hi­tetlenkedtem. — Tudod, a szomszédom felesége, akinél tavaly megcsináltam a konyhai lefolyót, jóban van a fod­rásznőjével, akinek a só­gora anyagbeszerző annál a vállalatnál, ahol a terv­osztály titkárnője, akinek Dngfécer korábban csapta a szelet, ismer egy pasast még a tavalyelőtti török társas- utazásról. Ott Micike se­gített neki irhát szerezni a bazárban, így aztán a pa­sas, aki mellesleg aktív te­niszező, lekötelezettje a titkárnőnek. S mert a fér­fi egyik teniszpartnerének a húga ugyanazon a tan­folyamon tanult autót ve­zetni, mint a központi le­rakat portása, akinek a fia viszont osztálytársa az áruforgalmi vezető lányá­nak és gyakorta súg neki matematikából, nem volt nehéz egy kis protekció­hoz jutni. Az áruforgalmi vezető megemlítette a dol­got a telekszomszédjának, aki telefonon átszólt a dugfécereket tartó üzlet vezetőjének, aki, mellesleg én volnék. Arrunt letettem a kagylót, máris mentem a raktárba — és végre fél­redughattam magamnak egy klassz bigyuszost. — Meg vagy hibbanva? Te vagy a császár a pia­con, és mégis ilyen kerü- lőutakat jársz be? Eskü­szöm, elment az eszed! — Hidd el, nem ment volna másként. Egy ne­gyedévben kapok mond­juk hat dugfécert, és szá­zával járnak a nyakam­ra az ismerősök, protek­cióért kuncsorog boldog­boldogtalan — képzeld, még az a pofa is előkerült, akivel harminc éve egy kórteremben feküdtem a gyermekklinikán —, úgy­hogy magamra nem gon­dolhatok. Nem is lenne korrekt dolog mindjárt az önös érdekeket szem előtt tartani. Ám ha a köz­pontból szólnak ki az ér­dekemben, az ugyebár, mindjárt más ... — Tudod, én is olyan régóta szeretnék egy dug­fécert a bigyuszomra. Nem tudnál valamiképpen ... — Ne is folytasd, sem­miség az egész. Csak egy kis ismeretség kell hozzá. Szerencséd van, mert je­lenleg csak az én üzletem­ben kapható. Úgyhogy hol­nap szólok is a szomszé­domnak, akinek a felesé­ge, illetve a felesége fod­rásznőjének a sógora ... Juhani Nagy János Á kongresszusi versenyben Százezrek—takarékosságból FÉLRE VERT HARANGOK: 1970.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents