Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
1980. május 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 BNV-dijas klumpa A képviselő felelőssége _______________FÉLRE VERT HARANGOK: 1970._______________ „lön az árvíz...“ Tegnap tíz éve, 1970. május 14-én rendkívüli természeti csapás sújtotta a Tisza völgyét, a Szamos, a Túr és a Kraszna mellékét. A Szamos-Tisza közében, jórészt még a határon túl medrükből kilépett folyók több községet órák alatt elöntöttek. Ez az írás nem akar az árvízi védekezés, az emberi helytállás krónikája lenni. Napról napra jelentésekbe írtuk azt a krónikát. A történtek ismertek, a mentés, majd a védekezés negyvenkilenc napja az elemekkel való hősi küzdelem népünk vizsgája volt. A hetvenes árvíz, így jelölik immár a krónikák, itt megyénkben kezdődött és Csongrád megyében ért véget. Csongrádi beszédében mondotta. . Kádár János: „Elismerésre méltó a veszélyeztetett vidékek példamutató, fegyelmezett magatartása, az, ahogyan a bajba jutott társaikon segítettek az emberek. Szép tanúsága ez népünk öntudatának, emberiességének, szolidaritásának, közösségi érzéseinek ...” Kétéltűek, helikopterek Üjságírók, akiket tizennegyedikére virradó éjszaka ébresztettek a szenzációval, félúton Nyíregyháza és Szat- már között már írni kezdhették riportjaikat. Gépek és szállítójárművek hadserege vonult a Felső-Tiszához. Speciális járműveivel az ország valamennyi vízügyi igazgatósága és a honvédség is segített. A beszámolók mint „frontvárosról” írtak Nyíregyházáról, itt volt a védelem központja. Május 14-én a Szamoson, a magyar határ felett, román területen több gátszakadás történt. Elrendelték Nagyhódos, Kishódos és Méhtelek részleges kiürítését. Kétéltűek, csónakok, helikopterek. Mentés, amiben részt vettek a szovjet katonák is. Mesélik: a vigiaszta- lás két-három szavát tudták csak magyarul, de azt igen. És a más tájakról érkező kiskatonák, majdnem gyerekek, hősökké nőttek a bajban. Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztos jelentéséből : „ ... az előzetes adatok szerint a Szamos mentén összedőlt ötezer-hatszáz épület, helyreállításra vár legalább négyezer...” hajléktalanok, és a riasztó hírek nem szűntek: minden korábbinál magasabb vízállással tetőzött a Bodrog, megye nagyságú területet fenyegettek a Körösök. Nálunk megkezdődött a visszatelepítés, de a Szamos újra áradt, a menekülteket befogadó hajlékok, az iskolákban, kollégiumokban kialakított szükségszállások újra megteltek kétségbeesett emberekkel. Nemcsak az árvízvédelemnek kellett dolgoznia, óriási feladatok vártak az egészség- ügyiekre, a közigazgatásra. Tíz év után is azt kell mondani: örökre kiszámíthatatlan, hogy hány társadalmi munkása volt ennek az embert próbáló időszaknak. Tíz év után is száz és száz ember emlékszik a befogadó vajaiakra, mátészalkaiakra, beregsurányiakra; termelő- szövetkezetekben emlegetik, hogy a hortobágyi legelőkre menekítették a megmaradt jószágot. Bármilyen nagy volt a felfordulás, valamiképpen élt benne a rend. Éjjel, lámpafénynél Dr. Siket Ferenc: — Panyolán volt téesz kocsis az édesapám. Ott éjjel riasztották a falut. Éjfélre színeit a Szamos a töltéssel. Egyszer kiabálták, hogy a töltés alatt bugyog a víz. Egy szétszedett szekérrel szorítottuk el a lyukat, amíg jött az erősítés. Hajnalra apadt a víz, de Nábrádnál. meg Tu- nyogmatolcsnál nem bírta a gát. Másnap jött a Túr. Éjjel 'tanultam fáklyafénynél ... Aztán felvettek az egyetemre... A bajban is akadtak emberek, akiknek gondjuk volt rá: Nyíregyházán a Sóstón tábort szerveztek a felvételi vizsgára készülő diákoknak. Az élet járt a maga útján: a panyolai gátőr Ilona nevű lánya május 16-án esküdött volna. Panyolán már nem lehetett, de Nábrádon és Fehérgyarmaton sem. Gyöngyösön ért véget a lakodalom. de a panyolai tortából ettek a víztől kerített dombon azok, akiknek napokig kétéltű hordta az ennivalót, a híreket. Sokan voltak névtelenek Szatmárcsekén és Fehér- gyarmaton gyermekek születtek. Sarkiadi Istvánná szat- márcsekei pedagógust helikopterrel mentették ki a faluból és vitték Nyíregyházára. Tivadarban Varjú Erika és Kállai Tibor házasodott. Ta- . Ián éppen az ő esküvőjükről beszél a miskolci Gutta István és Ernő, velük Poór József: — A víz már magasabban folyt a gátnál, mikor a lakodalmasok leállítottak. Kérdezték az újságot, és kínáltak. Nem engedtek addig tovább, amíg el nem fogadtuk. Valahogy az első riadaR ohamosan közeledik június 8-a, az új országgyűlési képviselők és tanácstagok megválasztásának napja. Egyre- másra jelennek meg a lapokban portrék a Hazafias Népfront jelöltjeiről, a már országszerte lezárult jelölő gyűlések által is elfogadott, támogatott, megválasztásra ajánlott országgyűlési képviselőjelöltekről. Ilyenformán azt latolgatjuk már: hogyan tudnak majd megfelelni az újonnan megválasztott parlament széksoraiban ülő képviselők felelősségteljes közéleti megbízatásuknak? Kimondva vagy kimondatlanul sok jelölő gyűlés résztvevőiben felmerült a kérdés: miben is áll tuljadonképpen a képviselő felelőssége? A választópolgárok természetesen elsősorban azt várják tőle, hogy az ő érdekeiket képviselje, ügyes-bajos dolgaik, gondjaik megoldását segítse. sürgesse a parlamentben. Kétségtelenül az ország- gyűlési képviselői munka egyik leglátványosabb része, ha — akár egy interpellációval is — sikerül „kiharcolnia” választókerülete valamilyen régi, jogos igényének teljesítését. De nemcsak a parlamentben, hanem kisebb, helyi ügyekben — például a tanácsoknál — is eredményes lehet indokolt esetekben a képviselő „közbenjárása”, legyen szó járdaépítésről vagy óvodai felvételről. Hiba lenne azonban, véleményünk szerint, ha választói csak azt várnák el parlamenti képviselőjüktől — s ő maga is beérné ennyivel —, hogy a helyi érdekeket képviselje, a hozzá tartozó terület jogos panaszainak orvoslásáért emeljen szót.:. Bármilyen fontos is ez — a képviselő közéleti munkájának csak egyik oldala. A másik, s nem kevésbé fontos, hogy a képviselő vállaljon részt az országos gondok megoldásából. Adott esetben akár azzal, hogy megérteti választóival: miért nem lehet az adott időpontban megvalósítani a választókerületben a már régóta óhajtott beruházást. Népszerűtlen feladat ez, de a politikailag az egész országért — s nemcsak szű- kebb pártriájáért — felelősséget érző képviselő számára, aki ráadásul kellő közéleti tapasztalattal is rendelkezik. semmiképpen sem megoldhatatlan. Aztán itt van a képviselők egyik legfelelősségteljesebb feladata, a törvényalkotás. Ez is országos kérdés a javából. aminek helyes megoldását a helyi tapasztalatok is jelentősen segíthetik. Az elmúlt években a törvény- tervezetek széles körű társadalmi vitái is bizonyították: igazán jó, az élet igényeihez igazodó törvény megalkotása csakis úgy lehetséges, ha lehetőség nyílik rá, hogy annak tervezetéről az emberek — szakemberek és „laikusok” egyaránt — minél szélesebb körben mondhassanak véleményt. A törvénytervezet országgyűlési bizottsági vitájában és a parlament teljes ülésén annak megszavazásában a képviselő — ha helyesen, felelősséggel végzi dolgát — nemcsak a saját egyéni, hanem választókerülete közösségi álláspontját is képviseli. Ez azonban elképzelhetetlen anélkül, hogy a fontosabb döntések meghozatala előtt ne kérje ki választói kisebb-nagyobb csoportjának véleményét is. Az ilyen előzetes beszélgetések nemcsak a választópolgárok körében, hanem a parlamentben is jelentősen növelhetik a képviselő szavának súlyát, tekintélyét. Arról nem is beszélve, hogy kitűnő iskolái a választópolgárok közéleti érdeklődésének is. Hiszen azt a tudatot erősítik a megkérdezettekben, hogy számítanak észrevételeikre tényleges lehetőségük van nemcsak a helyi gondok megoldására, hanem — közvetett módon — az országos döntésekbe való beleszólásra is. A képviselő természetesen nincs mindig abban a helyzetben, hogy állásfoglalása megfogalmazása előtt konzultáljon választóinak akárcsak kisebb csoportjával is. De hát éppen azért esett rá az emberek bizalma, hogy ilyenkor merjen saját belátása szerint, de a közvélemény ismeretében dönteni, cselekedni. A lényeg az: bátran szóljon bele az országos jelentőségű kérdések eldöntésébe, legyen szó akár a lakásépítésről, akár az egészségügyi ellátásról, vagy a beruházásokról. Érezze és tudja azt, hogy választói a helyi gondok orvoslásán kívül ezt is elvárják tőle A képviselők őszinte véleménynyilvánítását egyébként igénylik á;. minisztériu-: mok, országos hatáskörű szervek is. Igazolja ezt, hogy az elmúlt választási ciklusban a miniszterek, államtitkárok több beszámoló, törvénytervezet végleges szövegének elkészítésénél már eleve figyelembe vették a képviselők általában nagy élet- tapasztalatról, bölcs közéleti előrelátásról tanúskodó észrevételeit. A képviselők nyílt, őszinte véleménymondása országos kérdésekben sokszor kevésbé látványos egy parlamenti interpellációnál. hiszen ezeknek a vitáknak legfőbb színterei az országgyűlési bizottságok ülései. Fontosságukhoz azonban nem férhet kétség, mert ezek nyomán törvénytervezetek válnak korszerűbbé, életszerűbbé, miniszteri beszámolók formálódnak reálisabbá, őszintébb hangvételűvé, új intézkedések szükségessége fogalmazódik meg. S erre a társadalmi párbeszédre a megválasztandó országgyűlésben még a korábbinál is nagyobb szükség lesz. Embert próbáló idők ötezer-hatszáz elpusztult, négyezer megrongálódott épület. Árvízi menekültek, Roland: Panaszláda A z áruház igazgatójának a dolgozószobája. Az asztal mögött az igazgató, előtte a vásárló. Az igazgató felpillant a papírról. — Mit óhajt, panasza van? — Nem, csak azt szeretném javasolni, hogy az üzletben... — Á, javaslat. Akkor, kérem, írásban fejtse ki javaslatát, és dobja azt az e célra rendszeresített ládába. Az az eladótérben van. — De úgy gondoltam, hogy ... közvetlenül, hogy úgy mondjam... — Sajnos, nálunk az a szokás, hogy a vásárlók minden javaslatukat, vagy panaszukat leírják, és bedobják a panaszládába. — Értem én, de mivel már úgyis itt vagyok, úgy gondolom, hogy egyszerűbb lenne, ha röviden elmondanám... — Egyszerűbb, azt mondja? De akkor mi szüksége van énrám? Formalitásból? — Hogyhogy formalitásból? Nem... — Pedig ez így van. Ott van az a láda a javaslatok részére, maga meg szóban akarja kifejteni javaslatát. Minek akkor láda? Formalitásból? És aztán tudja maga, menynyi anyag van abban a ládában? Nem? Na tessék! És még maga beszél! Kell hozzá furnérlemez, legalább tíz deA Budapesti Nemzetközi Vásáron az elmúlt évben díjat nyert férfi klumpa cipők gyártását kezdte meg a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár. Az új termékből április 30- án küldték el az első, 3000 párás tételt Pécsre, a Dunántúli Cipő Nagykereskedelmi Vállalatnak. Az újabb kétezer pár — ugyancsak Pécsre — május 4-én indult útnak. A BNV-díjas klumpákból Budapestre is kértek. A Fővárosi Cipőbolt Kereskedelmi Vállalatnak május 8-án szállítottak el kétezer párat. A gyár ebből a termékből előreláthatóan még húszezer párat készít és szállít el az ország különböző kiskereskedelmi vállalatainak. Természetesen árusítják a gyár nyíregyházi, Kossuth téri szaküzletében is a férfi klumpákat. lom után nem féltek úgy az emberek... A menekítettek között voltak betegek, orvosra szorulók. És ha kellett, lett orvos. Egy idős nyugdíjas az ország másik feléről jött, hátha segíteni kell, dr. Molnár István egy ladikban írt receptjeit helikopter vitte el, dr. Fazekas János és dr. Frank Endre hetekig inspekciózott. Csak azok nevét írjuk, akiknek a nevét e riport anyagának gyűjtése közben hallottuk. De az árvízi hősök, nem túlzás a kifejezés, neveinek puszta felsorolása is oldalakat tenne ki. És sokan vannak névtelenek is. Járván most, tíz évvel később az árvízpusztította községeket, szinte mindenütt hallani leírni való történeteket. Az árvízről úgy beszélnek az emberek, mint apáink a háborúról. Ezek a történetek csiszolódtak, nemesedtek azóta, kicsit a népmesék sorsát élik. És ezeken a meséken az azóta megélt sors alakít Mursa Jánosné: — Mink maradt? A raj- tunkvaló, amiben menekültünk. A víz után házat építettünk, itt Géberjénben. a gyerekek is felnőttek. Terem az új kert, megépítettük még akkor a fürdőszobát, most már van benne víz is. Ügy szeretném, hogy az unokám is megmaradjon ebben a házban ... A régi ház, és az elpusztult házak szinte mind vályog-, vagy éppen sárfalúak voltak. Az árvíz, amely pusztított, jót is tett a megváltozott életekkel. Balogh Géza—Bartha Gábor (Folytatjuk) ka szög, fekete és sárga festék ... — Értem én, de hiszen ha már úgyis itt vagyok. így mi a különbség? — Az a különbség, hogy minden üzletnek ki van adva az ukáz. Tudja maga, mi az az ukáz? No tessék! És még maga azt mondja: szóban! — Na jól van, ha ma bedobom a ládába a javaslatot, mikor tudom meg az eredményt? — Az eredményt? Nem értem, miről beszél? — Hogyhogy miről? Mikor vizsgálják ki a javaslatom? —A, erről van szó. Sajnos, ezt egyelőre nem tudom megmondani. Tudja, még nincs olyan emberünk, aki a ládával foglalkozna... Fordította: Juhász László itthon is... Tanulmányutak Évente több ezer mezőgazdasági szakember látogat határainkon túlra tapasztalat- szerzés céljából, és közel ugyanannyian lépnek országunk földjére, hasonló okokból. Az IBUSZ mezőgazda- sági utazási irodája a világ mind a négy égtájára szervez ilyen utazásokat, és ezekről a megyénkben élő agrár szakemberek sem maradnak le. Tavaly Jugoszláviába, a Szovjetunióba, Romániába, Olaszországba és Ausztriába jutottak el tőlünk, de Sza- bolcs-Szatmárt is felkeresték a külföldi, elsősorban szovjet szakemberek, akik főleg Nyíregyháza és Mátészalka körzetében ismerkedtek gazdaságainkkal, élelmiszeriparunkkal. Mivel a mezőgazdaság köztudottan idényjellegű munka, mint eddig is, ebben az évben is az esztendő második felében kelnek útra az érdeklődők — jórészt a szocialista országokba —, hogy ismereteiket tovább mélyíthessék. Eddig a külföldi utakról esett szó, azonban kár lenne megfeledkezni arról, hogy itthon is bőven akad látni-, tapasztalnivaló. A belföldi programok során idén mintegy 600 szabolcsi fordult már meg az utazási iroda szervezésében az ország legjobb gazdaságaiban, és hozzánk is hasonló számban érkeztek, többnyire a gyümölcstermesztés és a dohánytermesztés kérdéseit tanulmányozók. A jármi Alkotmány Tsz-ben 70 hektáron termelnek dohányt. A hevesi palánta ültetését a hét elején kezdték meg. (Elek Emil felv.)
