Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. április 15. Megnyílt a magyar nyelv hete Áczél György mondott beszédet Hétfőn megkezdődött a ma­gyar nyelv hetének esemény- sorozata Kecskeméten a tu­domány és technika házában megrendezett ünnepségen — amelyen ott volt Horváth Ist­ván, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára és Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke is — Katanics Sándor, a Bács-Kis­kun megyei pártbizottság tit­kára köszöntötte a részvevő­ket, majd Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott be­szédet. — Az elmúlt 35 év fejlődé­se során — mondotta többek között — nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalom demokra­tizmusához a pallérozott, sza­batos beszéd is hozzátartozik. A társadalmi egyenlőség sem alakulhat ki történelmileg, ha az egyes rétegeket mély kulturális — és ezen belül nyelvi szakadékok választják el egymástól. Aczél György rámutatott, hogy nyelvünk változásai egységes köznyelv kialakulá­sát hozzák elérhető közelség­be, mozgása kifejezi a társa­dalmi haladás lényegét. Az átrétegeződés nemcsak társa­dalmi vonatkozású, hanem földrajzi is. Halványodnak tájnyelveink, tájszólásaink. A folyamatot sokan veszteség­ként könyvelik el, ám- az egységes magyar köznyelv kialakulása olyan történelmi eredmény, amely jelentősé­gében párhuzamba állítható társadalmi rendünk egyéb legfontosabb vívmányaival. A továbbiakban bírálóan szólt arról, hogy a közélet és a magánélet nyelve még mindig távolabb esik egy­mástól, semmint kellene. Bár a hivatali nyelvi bürokrácia visszaszorulóban van, még mindig gyakran találkozha­tunk ridegséggel, udvariat­lansággal, érthetetlen fogal­mazással. Ellenérzésre ad okot, a nyelvi demokratizmus torz kinövése, a stiláris dur­vaság is. Fel kell lépni az el­len, hogy a megszólítás na­gyon sok esetben nem az em­bernek, hanem az általa kép­viselt hivatali tekintélynek, beosztásnak, pozíciónak szól. A továbbiakban felhívta a fi­gyelmet arra, hogy korunkban az idegen szavak átvétele és használata egészségtelen mé­reteket öltött, amely gátolja közművelődési céljaink való­ra váltását, akadályozza, hogy a legszélesebb rétegek is értsék a legkorszerűbb és legbonyolultabb ismeretek lé­nyegét. Szükségtelen, káros és visz- szautasítandó minden olyan idegen nyelvi elem, amely mögött fontoskodás, nagyké­pűség, idegenmajmolás, vagy­is végső fokon antidemokra- tizmus lappang — mondotta. Az előadó ezt követően a közművelődési intézmények nyelvművelő szerepének fon­tosságáról beszélt. — Nyelvünket, írott és be­szédkultúránkat nem önma­gukért akarjuk művelni, nyelvhelyességi törekvésünk mögött ott a még nagyobb cél: az anyagilag és szellemi­leg gazdag, művelt szocialista ember. Szeressük, ápoljuk, gondozzuk jövendő nyelvün­ket, mert mindig ez volt, s a jövőben is ez lesz szocialista társadalmunk fejlődésének egyik zálcga — hangoztat­ta befejezésül Aczél György. Carter új jelmezben g5Ó néhány változáson ment át az amerikai diplomá- I cia, amióta 1979. november 4-én az „iszlám diá- -■* kok” megszállták az USA teheráni nagykövetsé­gét és az ott talált személyeket túszul ejtették. Kétségte­len, hogy a honfitársaik sorsáért aggódó amerikaiak bizo­nyos körében elégedetten fogadták az elnök döntését, mi­szerint április 7-én megszakította a diplomáciai kapcsola­tokat Iránnal, egyszersmind teljes gazdasági bojkott alá vette az országot. Annál nagyobb fejtörést okoz a lépés Amerika szövetsé­gesei körében. Az Európa Tanács külügyminiszteri érte­kezlete már Lisszabonban híven tükrözte: mennyire meg­oszlik a nyugat-európai államok véleménye. Ezúttal min­den korábbinál nagyobb nyomás nehezedik az Egyesült Ál­lamok szövetségeseire. Washington számára ugyanis nem közömbös, vajon csatlakoznak-e szankcióihoz, vagy sem. A Fehér Ház úgy érvel: minél hosszabban húzódik a túsz­ügy, annál veszedelmesebbé válik a helyzet. A Közös Piac ezekben a napokban tanulmányozza azt a „katalógust”, amely az Iránnal kapcsolatos lépéseket tar­talmazza. Brüsszeli értesülések szerint gazdasági szankci­ókra egyelőre nem gondolnak a „kilencek”, miután az irá­ni olajimport elmaradása — márpedig a teheráni olajügyi miniszter ezt kilátásba helyezte — válságos helyzetet te­remtene néhány országban. Washington viszont aligha éri be a diplomáciai lépésekkel. A Közös Piac tagállamainak nagykövetei Teheránban határidőt kértek a túszok szaba­don bocsátására, majd hétfőn jelentéstételre hazautaztak. A Fehér Ház azonban ennél jóval többet követel. Míg a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok befagyasztása az Egyesült Államok számára közömbös — Carter már jó ide­je mindent elkövetett ennek érdekében —, annál jobban érinti Nyugat-Európát és Japánt. Rómában például rend­kívül nyugtalanok a washingtoni követelések miatt. Tokiót ugyancsak zavarba ejtette az amerikai nyomás, s egyelőre nem tudják eldönteni mitévők legyenek. Döntésükkel vi­szont legfeljebb április végéig várhatnak, Ohira miniszter- elnök ugyanis május 1-én találkozik Carter elnökkel. Nagy óvatosság jellemzi a bonni és a londoni vezetőket is, akik — jobb híján — a Közös Piac összehangolt föllépésének fontosságát hangsúlyozzák. I ; iközben folytatódik Irán ügyében az USA és szö­vetségeseinek erőpróbája, Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes egy tv-inter- jújában nyíltan tud túl adta: az USA egyedül tesz újabb, feltehetően katonai lépéseket, ha szövetségesei rö­vid időn belül nem szakítják meg diplomáciai és gazdasági kapcsolataikat Iránnal. A novemberi választási erőpróbára készülő Jimmy Carter új szerepében tetszeleg: az energikus, határozott és rettenthetetlen államférfi jelmezében. A jelekből ítélve sem Teheránban, sem szövetségesei körében nem növelte ezzel népszerűségét. Ráadásul a túszdráma megoldását sem segítette elő. Mindez persze nem zavarja. A lényeg, hogy jövendő választói szemében — úgy véli — a harcias elnök esélyei nagyobbak. Gyapay Dénes Munkatársunk riportsorozata (1.) Lengyelország napjainkban Á növekedés lázában Képtávírón érkezett Teheránban tüntetők fejezték ki eltökéltségüket az Egyesült Államokkal való szembeszállásra. Képünkön: fegyveres fel­vonulók az iráni fővárosban. Gjabb tüntetés volt Londonb an a francia kormány agrárpo­litikája ellen. Képünkön: a fe 1 vonulók az ellen tiltakoztak, hogy Párizs a Közös Piac vá mszabályai ellenére korlátozza az angol birkahús behozatal át. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában könyvkiál litas' nyílt Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából. Ké­pünkön: a kiállításon. (Kelet-Magyarország telefotó) Szál jut—é Biológiai kísérletek Pihenőként nagytakarítást rendezett vasárnap a Szaljut —6 űrállomáson Popov és Rjumin, az új űrexpedíció két tagja, bár az űrhajósok földi munkarend szerint, vagyis ötnapos munkahéttel dolgoznak, teljes munkaszü­netet azért nem tartottak: jó házigazdák módjára rend­behozzák lakóhelyüket. Eh­hez hozzátartozik, hogy va­sárnap is folytatták a Szaljut műszereinek, berendezéseinek felülvizsgálatát, s egyes bioló­giai kísérleteiket is, a prog­ram azonban kevésbé volt zsúfolt, mint az átlagos mun­kanapokon. Mérlegelték a két űrhajóst, hogy a földről figyelemmel kísérhessék, változik-e sú­lyuk az űrrepülés során. Súly­talanul persze nem lehet „normális” mérleget használ­ni, így az űrállomáson külön­leges műszerekkel a lakók testének tömegét mérik meg. Rjumin egyébként előző, 175 napos űrutazása során végig megtartotta induló súlyát, eddig egyedül társai közül — a többieknél a tartós utazás valamelyest testsúlyveszte­séggel járt. A jelenlegi űrex­pedíció tagjai vasárnap más orvosi ellenőrzéseket is elvé­geztek, s az adatokat a tele- metrikus berendezésekkel to­vábbították a Földre. A repülőgép magasságából térképnek tűnik a táj. Árul­kodik a nagyvárosi felhőkar­coló, a hektárnyi területet el­foglaló ipari csarnok mono­ton egyhangúsága és a kispa­raszti gazdálkodást mutató nadrágszíjparcellák változa­tossága. S mindezt látva óha­tatlanul összehasonlít az em­ber. Igyekszik megérteni az eltérő múltat, a különböző adottságokat, s felfedezni a hasonlóságot. Ezt tette köz- gazdasági újságírókból álló háromtagú csoportunk is, amikor az újságíró-szövetsé­gek közötti együttműködés révén a lengyel gazdasággal ismerkedhetett. Nem mondunk újat, ha azt állítjuk, hogy Lengyelország mai fejlődése sok tekihtetben hasonlít Magyarországéra. A termelés növelése mellett itt is előtérbe került a hatékony­ság, ugyanúgy fontos az energiagondok megoldása, a szállítás javítása, kiemelten kezelik a lakásépítést, a fo­gyasztók jobb ellátását. Ami erősen eltérő, az agrárkérdés megoldása, a mezőgazdaság szocialista fejlődésének erő­sítése — ezen hazánk már az 1960-as évek elején túljutott. Az előbbiek jelzik, hogy északi barátainknál könnyen lelkesedhet az ember az ered­mények láttán, de azt is ész­reveszi, hogy igen kemény és kitartó munkára van szükség egyes gazdasági nehézségek leküzdésénél. — Nehéz volt betörni a vi­lágpiacra, de teljesítettük ex­porttervünket — büszkélke­dik Janusz Uranowski osz­tályvezető-helyettes a lengyel ipar egyik új fellegvárában, a Huta Katowicében. A különben is fejlett, ne­héziparáról hírtó sziléziái iparvidéken a vasolvasztó és acélmű már a méreteivel ki­tűnik. Egymaga annyi ter­melésre lesz képes 1980 után, mint amennyit a magyar ipar produkál. Most évente 4 mil­lió tonnánál több acélt gyár­tottak — az 1972-ben indult és 1978-ig tartó első beruhá­zási szakasz eredményeként — míg a második program­mal már évi 9 millió tonnás acéltermelést irányoztak elő. A telepítésben mégsem a mennyiségek hajszolása volt a cél. Bár az ember ámulat­tal áll meg az izzó vasfolyó láttán, ahogy csapolják azt a nyersvaskohót, amely egyma­ga naponta háromezer tonná­nál többet ad. (Csak összeha­sonlításképpen: ennyi a sú­lya háromezer személyautó­nak is.) Ám ezt a mennyisé­get igényli a lengyel ipar, illetve a többlet olyan export­célokat szolgál, amely a ter­melés fejlesztésére felvett nagyarányú hitelek visszafi­zetésére szükséges. Katowice környéke Len­gyelország első ipari vidéke. Városok összefonódásából alakult ki, millión felül élnek itt úgy, hogy villamosra száll­va az egyik százezres nagy­városból a másikba lehet jut­ni. Az alapot a szén adja. Bányák állnak az utak men­tén, de megtalálhatók a vá­rosok házai között is. — Ahol laknak, a kilenc- emeletes Hotel Silézia is 80 centimétert süllyedt megépü­lése óta — „riaszt” bennün­ket tréfásan Tadeusz Forys, a Bányászati Kutató Intézet párttitkára. Csakhogy éppen nekik, ku­tatóknak köszönhető, hogy az 5—600 méter mélyen, több rétegben folytatott bányá­szatnak nincsenek káros ha­tásai. Pedig ezen a környéken 60—70 bánya több, mint há­romszázezer embernek ad kenyeret. A biztonsági be­rendezésekre, a bányaműve­lés korszerűsítésére milliókat költenek. A széntermelés évről évre fokozódik. Különösen az olaj­válság kirobbanása óta tuda­tosult, hogy ezzel az energia- forrással, ennek gazdaságos kitermelésével teremthetik meg az ország fejlődésének alapját. Márpedig ez a fejlő­dés egyszerre igényel új gyá­rakat, minél több fogyasztási cikket, s teremt jobb életkö­rülményeket a lakosságnak. Talán a szabolcsiak köny- nyebben megértik, hogy a népesség gyors növekedése milyen öröm és gond forrá­sa egyben. Mert a növekedés láza a falvakra és városokra egyaránt vonatkozik. Vidéken az egy-két emeletes családi házak jelzik a módot, váro­sokban az új lakótelepek gyarapodása mutatja, hogy elsőrendű társadalmi ügy a lakáskérdés megoldása. — Tíz év „a^tt tízmijlipafl költöztek új lakásba — szól az eredményekről Stanislaw Skraha, a lengyel szakszerve­zetek közgazdasági titkára. A nagyvárosokban ennek ellenére éveket kell várniuk a fiatal házasoknak, hogy la­káshoz jussanak. Pedig az építkezéseknél a legújabb módokat is alkalmazzák. Példa a főváros, Varsó, ahol az új lakótelepek szinte min­tául szolgálnak. — A háború utáni romok­ból kellett ezt a várost újjá­építeni — magyarázza Piotr Rafalski, a város főépítésze. — Ehhez nemcsak építő­anyag, hanem lelkesedés kel­lett, hit a jobb életben. Az újjáépült Varsó pedig — az itt élők véleménye sze­rint — szebb, mint valaha. A belváros égre szökkenő fel­hőkarcolói épp úgy példázzák ezt, mint az új lakótelepek sora. A jobb élet viszont együtt jár az igények növeke­désével. Az, akinek pénze van, szeretne szebb és jobb árut vásárolni a boltokban. Következik: A divatcipőtől a miniautóig. Lányi Botond Taurus Gumigyár Nyíregyháza telvesz lérfi-nöi segéd- és betanított munkásokat. Érettségizettek és szakmunkások jelentkezését is várjuk. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osz­tályán, Taurus Gumigyár Nyíregyháza, Derkovits Ét 107. am Felveszünk megyénk területén lévő változó munkahelyre lakatos, hegesztő, csőszerelő, betanított, illetve segédmunkást. Minden héten szabad szombat, munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZES: Gép- és Felvonószerelő Vállalat kirendeltsége, Nyíregyháza, Vasvári Pál u. 68. sz. 1/21. (Zöld Elefánt étterem mögött.) (366)

Next

/
Thumbnails
Contents