Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. április 13. o Alkotó iljóság - napkori módra A tervezőmérnökök megszerkesztik az új gépeket, a konstruktőrök elkészítik a mintapéldányokat, kipróbálják, ha kell módosítják, majd a gyárakban sorozatban készítik. Kikerülve a termelő üzemekbe a legtöbb helyen beválnak az új masinák, de van olyan gazdaság is, ahol csak kisebb-nagyobb módosítással tudják alkalmazni, vagy így jobb hatásfokkal üzemeltetni. A napkori Kossuth Termelőszövetkezet az utóbbiak közé tartozik, gyakran módosítanak az erő- és munkagépeken. Ügy is lehetne fogalmazni, „notórius” újítók a gépész szakemberek. — Az utóbbi években már igazán jó gépeket lehet kapni — kezdi a beszélgetést Lipták Béla, a szövetkezet gépesítési főágazatvezetője, — azonban nem minden esetben felel meg a mi követelményeinknek, igényeinknek. Persze szerkesztettünk már olyan masinát is, amelyet kereskedelemben nem árusítanak. Ilyenkor természetesen szükség' van az újításokra. — Elsősorban a gyümölcstermesztés és az állattenyésztés terén végeztünk nagy munkát — kapcsolódik a beszélgetésbe Sohodóczki János, a tmk ágazatvezetője. — Már évek óta több ezer tonna almánk terem, legutóbb is megvolt a nyolcezer. A szedés óriási kézi munkaerőt igényel, az anyagmozgatásban már elképzelhetetlen lenne a kézimunka. Ezért a betakarítás ezen részét gépesítettük. Négy évvel ezelőtt az UE— 28-as erőgépekből univerzális rakodógépeket, villás targoncát szerkesztettek. Kilenc ilyen gép készült el, s még a LINZENBOLD TAMÁS mai napig is dolgoznak. Szinte kizárólag erre alapozzák az őszi almabetakarítást. — Ebből fejlesztettük ki a tartály láda ürítőt — folytatja Lipták Béla. — A kényszer vitt rá bennünket, ugyanis abban az időben nagy jégverést kaptunk, s így gyorsabb, könnyebb volt az ipari almát eltávolítani a ládákból. Ebből két fajtát is készítettünk, van előre- és oldalrabillenő. Hiányzott a behordási egység láncszeme. Ehhez továbbfejlesztették a Debreceni Ál- - lami Gazdaság önrakodó tartályláda beszállítóját. — A növényvédelmi technológiában is újítottunk — újságolja Linzenbold Tamás, javítási ágazatvezető. — ElLIPTÁK BÉLA SOHODÓCZKI JÄNOS készítettük a törzsoldat készítő rendszert. Ennek az a lényege, hogy a raktárból kikerülés után emberi kéz érintése nélkül elkészül a törzsoldat, s ez teljesen, megbízhatóan homogén. Készült már Napkoron házi kivitelezésű metszőkocsi és nyesedéktoló szerkezet is. Az újításokból az állattenyésztés sem maradhatott ki. — Nem volt megoldott a szövetkezetünkben a gépesített takarmánykiosztás , — folytatja Linzenbold Tamás —. Ezért szervestrágya- szórót alakítottunk át, ami kitűnően adagolja a zödtakar- mányt. Ugyanígy a kitrágyá- zás technológiáját is megváltoztattuk. Egy MTZ erőgépre tolólapot szereltünk, s az univerzális gép a legnagyobb megelégedettségünkre, a legszigorúbb követelményeknek megfelelően látja el feladatát. Alkalmas trágya kitolásra, rakodásra, mélyalom kitermelésre. A gépműhelyben dolgozók egyszerűsítették a szippantás munkáját. Magára a szippantóegységre egy vezérlőszelepet építettek, s ez a tolózárat hidraulikusan nyitja, illetve zárja. — Probléma volt eddig nálunk az elhasználódott fékdo- bok felújításával — mondja Sándor Béla esztergályos. — Ivla már nem jelent gondot, olyan javítási technológiát, amellyel maximálisan ki tudjuk használni a fékdobok élettartamát. Először esztergáljuk a fékdobok belső felületét, majd köszörűvel finomítjuk. Ehhez kapcsolódik az automatikus fékpofa-szabályozó rendszer bevezetése is a termelőszövetkezetben. A napkori gazdaság az export alma szállítására kamiont vásárolt. Az eredeti felépítménnyel nem tudták kihasználni a jármű raksúlyát, ezért kétszintesre építették át, s a "terhelhetősége éppen a duplájára emelkedett. — Ügy tervezzük, hogy ebben az évben még vásárolunk egy kamiont — mondja Sohodóczki János, — amit szintén átalakítunk. Márciusban a megyei Alkotó Ifjúság pályázaton, a napkori fiatalok hat újításukat mutatták be. Köztük volt a magasított kamion, az elektromos fékdobköszörű, a trágyakitoló és rakodó, a tar- tályláda-ürítő, az almahámozó- és -szeletelő, valamint a törzsöldat-készítő szerkezet. Az újítások lehetővé teszik a leggazdaságosabb technológia alkalmazását, emberi erőt pótolnak, s az eredményeket tíz- és százezrekben, sőt milliókban lehet csak mérni. — Az újítás nálunk nem öncélú és nem is egyéni munka eredménye — mondja befejezésül Lipták Béla. — Nem is lehet csak egy embernek tulajdonítani, mert a szerkesztésen kívül a megépítéshez egy közpsség, egy jól felszerelt gépműhely, tehát egy teljes kollektíva szükséges. Persze ha csak a nyesedéktoló munkáját vesszük, akkor egy gép tizenhat fogat napi" munkáját helyettesíti. Vagy a fékdobokat az első felújítás alkalmával már el kellett dobnunk. Ehelyett SÁNDOR BÉLA négyszer lehet szabályozni egy ilyen alkatrészt az újítással. A billenő tartályláda- ürítőnket kilenc gazdaság vásárolta meg. köztük egy Nósrád megyei is. A termelőszövetkezettől nagyon sok segítséget kapunk, ösztönzi a vezetőség a műszaki gárda tevékenységét, túlórát fizetnek, s egy bizonyos összeget kapunk minden elfogadott újításunk után, A napkoriak nem ülnek a babéraikon, nem elégednek meg az eddig elért sikereikkel. Most egy nagy teljesítményű hidraulikus gumiszerelő gépet szerkesztenek, de ennél jóval több elgondolás született már meg. ami megvalósításra vár. TESSÉK KÉRDEZNI Szakmunkásképzés a fehérgyarmati HÓDIKÖT-ben Aki válaszol: Károly Edit A HÖDIKÖT fehérgyarmati gyáregysége a fiatal köny- nyűipari üzemek közé tartozik a megyében. Fiatal üzem, fiatal dolgozók. így lehet jellemezni. Ebből adódóan óriási szükség van a szakmunkásokra. akik a gyakorlati képzést helyben, az üzemben kapják, s vezetőjük Károly Edit szakoktató. — Hogyan kezdte itt a pályáját? — Hét éve, az üzem indulásától kezdve dolgozom . a HÓDIKÖT-ben. Először betanított gépi varró voltam, majd szakmunkás lettem, később pedig leéretségiztem. 1976-tól vagyok szakoktató. — Hány szakmunkástanulójuk van?, — A nyolcadik^ osztály elvégzése után idekerült fiatalok kétéves képzést kapnak. Jelenleg negyvenhét fiatalunk van. Sajnos ez kevés, de nem tudunk mit csinálni. Az igényünk ennél jóval nagyobb, korszerű tanműhellyel rendelkezünk. magasfokú elméleti és gyakorlati képzést kapnak a tanulóink. — Mit lehetne tenni, hogy jobban megszeressék ezt a szakmát, ezt a munkahelyet a fiatalok? — Véleményem szerint .az oktatás formája kielégítő. Talán ott látok tartalékot, hogy még általános iskolás korukban kellene megmutatni az üzemet a lányoknak, ott elkezdeni erre a pályára való felkészítést. A szakmunkás- tanulóink nagy többsége szívvel-lélekkel tanul, érdekli őket a szakma, szeretnének minden fortélyát megtanulni. Végzett szakmunkásokként öt százalék teljesítménypótlékot kapnak, aztán mégis van aki itt hagyja az üzemet. Elmegy Budapestre, vagy máshová dolgozni. Eddig ötvennégy tanuló került ki a kezem alól, szabadult fel. Mi ázon vagyunk, hogy a két év alatt a lehető legtöbbet tanítsuk meg a fiatalokkal, s nem utolsósorban a szakma szeretetére neveljük őket. — önt a megyei pártértekezleten a megyei pártbizottság tagjának választották. Mit jelent ez a mindennapi munkájában? — Nagyon nagy kitüntetés számomra, hogy pártbizottsági tag lehetek. Hét éve vagyok párttag, szervezőtitkár, s egy évig helyettesítettem tanulmányi ideje alatt a párttitkárunkat. így nem újkeletű nekem a mozgalmi munka, azonban ez teljesen másfajta munkát jelent. A gyerekek szinte naponta feltesznek különböző politikai kérdéseket, s elvárják a választ. Persze ha jól belegondolok ez természetes is, hiszen tájékozottnak kell lenni a külföldi és belföldi dolgokban egyaránt. Ügy érzem bíznak bennem a szalag mellett dolgozó kollégáim is, közvetlenek hozzám, én is egy pár évvel ezelőtt még közöttük dolgoztam, a termelésből kerültem erre a helyre. Ezt soha sem fogom elfelejteni. — Milyen tervei vannak? — Elvégeztem az öt hónapos pártiskolát, most szeretnék beiratkozni az egyévesre. A politikai képzésen túl nem hanyagolom el a szakmait sem. Terveim között szerepel a hároméves szakoktatói szak elvégzése. Ügy gondolom nem vetettem messzire a súlykot. A repülőgép-tervező Ki nem álmodozott gyermekkorában a repülésről arról, hogy pilóta lesz. Ilyen ember ma már talán nincs is. Mindannyian hajtogattunk papírból repülő alkalmatosságot, vagy készítettünk komolyabb modelleket. így volt ezzel dr. Kesselyák Mihály a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola docense is. — Tíz éves korom óta csak a repülés jár az eszemben — emlékezik vissza az elmúlt időkre. — Repülőmodellek építésével kezdtem, majd magam is terveztem saját konstrukciójú vitorlázógépeket. Akkor érlelődött meg bennem: repülőmérnök leszek. Mindent alárendelt leghőbb vágyának. A műegyetem gépész karára jelentkezett, s elvégezte a repülőgép-mérnöki szakot. A tanulás alatt sem hagyta abba a modellezést, az országos bajnokságokon ‘több kitűnő helyezést ért el. Közben az MHSZ-ben megismerkedett a vitorlázó repüléssel és eljutott a válogatottságig. — Az egyetem elvégzése után — folytatja dr. Kesselyák Mihály — Esztergomba kerültem mérnökként ,ahol vitorlázógépeket gyártottunk. A kollektívával közösen terveztük meg az EVL—X, vagyis a Fecske típusú vitorlázót.. Ezzel nagy sikert arattunk egy pályázaton, de én emellett egy saját' konstrukciójú, új kormányzási rendszerrel működő gép dokumentációját is beadtam a pályázatra, amit később találmányként fogadtak el. Ennek az a lényege, hogy feleslegessé válnak a vízszintes farokfelületeken a magassági lapok, aminek a szerepét a szárnyakon lévő ívelőlapok veszik át. Ezzel részben a sebességet is lehet változtatni. Időközben megszűnt Esztergomban a repülőgyártás és a fiatal mérnök az akkor meginduló repülőgép-vezető képzés szolgálatába állt Nyíregyházán. A főiskolán szinte a repülés minden tantárgyát oktatja a hallgatóknak. — Nagyon sok számítás, modellezés előzte meg a prototípus építésének kezdetét. Papíron százszor is ellenőriztem a számításaimat, majd egy háröm méter fesztávolságú, rádióirányítású modellen kísérleteztem. Minden a legtökéletesebb rendben ment, csak ezután fogtunk a nyíregyházi repülőtéren a nagy gép építéséhez. Külsőre ugyanolyan ez, mint a többi vitorlázó gép, csak a szakértő szem veszi észre, hiányoznak róla a farok felületen a magassági ívelőlapok. A prototípus gyártásához először megteremtették - egy korszerű műhely alapjait. A MÉM repülőgépes-szolgálat segítségével készítik, s egy év múlva várhatóan repülésre készen áll. Eddig több mint húszezer munkaórát fordítottak a tervezésre, az építésre. — Megéri a nagy fáradtság, sok előnye van ennek a gépnek. Először is egyszerűbb a többi hasonló társánál.. Nincs meg a lehetőség a rossz DR. KESSELYÄK MIHÁLY ívelőlapok állításának, stabilabb a gép, valamint a mezőgazdasági repülés számára is kedvező lehetőségeket, új utakat nyithat. A főiskolától nagyon sok segítséget kapok, mind anyagilag, mind erkölcsileg. A gép elkészülte után berepülök veszik „kezelésbe” az új vitorlázó masinát. Mindenféle próbának, terhelésnek alávetik, de amint aZ új konstrukció megkapja az alkalmassági engedélyt a tervezője, dr. Kesselyák Mihály az elsők között szeretné kipróbálni, személyesen is meggyőződni az alapok lerakásától, 1965-től a kész konstrukcióig megtett útról. Ez már nincs nagyon messze, a tervek szerint egy éven belül a levegőbe emelkedhet a KM— 400. Az oldalt írta: Sipos Béla Fényképezték: Gaál Béla és Mikita Viktor | &•: •:>: B jjj| fi B Í4 hKhÉÉ fi ¥5 KI JjK wivi * III I gfl *: l'll 'íft'ííi 11 :$ |§i I ijji; I I B jgj HB \v B Iv B fl >v fi ií: iSm SK &> I vf I I fi: I !■& fíffff P| | xj g: jjg gjj| xj g. gjj IOIL.IDIAILIAI
