Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-12 / 85. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. április 12. Országgyűlésünk a tényleges néphatalmat testesíti meg Jobban kell élni a parlament ellenőrzési jogával Apró Antal nyilatkozata Az 1975-ben megválasztott országgyűlés, s a tanácsok megbízatása hamarosan lejár: az Elnöki Tanács határozata alapján június 8-án általános választásokat tartanak ha­zánkban. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresz- szusa értékelte társadalmunk helyzetét, az állami szervek munkáját, az országgyűlés tevékenységét, meghatározva a soron következő feladatokat is. Ennek kapcsán Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyilatkozatot adott Mélykúti Attilá­nak, a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A demokrácia a szocialista társadalomban, így ná­lunk is, nem pusztán a közélet, az államirányítás eszköze, hanem annál jóval több, államrendünk és egész társadal­munk felépítésének lényegi vonása — mondotta. — Ahogy pártunk programnyilatkozata is leszögezi: szocialista társa­dalmunk fejlesztésének elsőrendű követelménye a szocialis­ta demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása. A dolgozók közvetve a választott testületek, a tömegszervezetek útján, s közvetlenül állampolgárokként is egyre nagyobb mérték­ben vesznek részt a társadalom életének irányításában, a közügyek vitelében. — Hogyan érvényesül a szocialista demokrácia az országgyűlés gyakorlati tevékenységében? — Parlamentünk fontos helyet foglal el és jelentős sze­repet tölt be államszervezetünkben. Országgyűlésünk a Ma­gyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképvise­leti szerveként az elmúlt öt évben is felelősen gyakorolta a népszuverenitásból eredő valamennyi jogot. Biztosította a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározta a kormány­zás szervezetét, irányát és feltételeit. Az alkotmány előírá­sainak megfelelően tevékenykedtünk tehát, ami azt is je­lenti, hogy nálunk — hasonlóan más szocialista országokhoz — az állami mechanizmus az államhatalom egységének el­vére épül, vagyis minden állami szerv alárendeltje a par­lamentnek. Elsősorban ebben fejeződik ki országgyűlésünk működésének demokratikus, azaz néphatalmi jellege. A má­sik fontos elemet — amely egyébként szintén csak a szocialista országokra jellemző —, a választók és a képviselők folyama­tos kapcsolata, s a képviselői tevékenység választópolgári el­lenőrzése jelenti. Szocialista alkotmányunk rögzíti a képvi­selői felelősség két alapintézményét: a választók előtti be­számolási kötelezettséget és “a visszahívás lehetőségét. Így válik lehetővé, hogy a választók befolyása a népképviseleti szervekben a szavazással ne szűnjék meg, hanem állandó­suljon, s egyre sokrétűbbé váljon. — Mi jellemezte ebben a ciklusban az országgyű­lés törvényalkotó tevékenységét, s hogyan járult hoz­zá a parlament állami életünk fejlesztéséhez? — Országgyűlésünk ebben a ciklusban a kormány elő­terjesztése alapján 24 törvényt alkotott. Ezzel közelebb ju­tottunk annak a nagyszabású kodifikációs munkának a be­fejezéséhez, amely célul tűzte ki, hogy — alkotmányunk alapelveit szem előtt tartva — rendeletek helyett döntően törvényekkel szabályozzuk az alapvető társadalmi viszonyo­kat, az állampolgári jogokat és a kötelességeket, valamint az államszervezet felépítésének és működésének meghatáro­zó elveit. A rendeletekkel történő kormányzásról tehát át­tértünk a törvényekre épülő kormányzásra. — E ciklus törvényalkotásaiból kiemelkedik az V. öt­éves tervről szóló törvény. A termelés és a gazdálkodás szer­vezeti rendjét és működési feltételeit fejleszti tovább az ál­lami vállalatokról, valamint a pénzügyekről szóló törvény. A közművelődést, a környezetvédelmet, a belkereskedelmet, az élelmiszer-termelést és -forgalmazást átfogó új törvények az állampolgárok életét közvetlenül érintő, fontos területe­ken meghatározóak. A Polgári Törvénykönyv módosításával és az új Büntető Törvénykönyvvel az igazságszolgáltatás két alapdokumentumát fejlesztette tovább az országgyűlés. A legutóbbi ülésszakon az atomenergia békés célú felhasználá­sáról szóló törvényt alkotta meg parlamentünk. — Milyen következtetések vonhatók le a törvény- tervezetek társadalmi vitáiból? — A törvénytervezetek szélesebb körű, nyilvános vitája hazánkban több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Pár­tunk útmutatásának megfelelően az elmúlt öt évben tovább erősítettük a törvényalkotás társadalmi nyilvánosságát. Szé­les körben és rendszeresen megvitatva valamennyi terveze­tet, hasznosítottuk az állampolgárok, a társadalmi s a szak­mai szervek észrevételeit és javaslatait. Az elmúlt öt eszten­dő alapján tehát leszögezhetjük, hogy a törvények előkészí­tésében is erősödött a demokratizmus. A társadalmi fórumok szervezésében és értékelésében tevékenyen részt vettek a Hazafias Népfront bizottságai és a szakszervezetek. A viták­ba bekapcsolódtak a nők, az ifjúsági szervezetek, a tudomá­nyos, a gazdasági, a jogj és más értelmiségi szervezetek kép­viselői. Példaként ide kívánkozik, hogy a vállalati törvény tervezetét országosan, a megyékben és a vállalatoknál több mint l\etven fórumon vitatták meg. Az új Büntető Törvény- könyv tervezetének társadalmi vitájában különösen hasznos volt a lakosság különböző rétegeinek, köztük munkásoknak, szövetkezeti dolgozóknak, gazdasági vezetőknek, pedagógu­soknak és orvosoknak a véleménye. A lakosság javaslatai­nak hasznosításán túl ezek a párbeszédek segítették a leen­dő törvény előzetes megismertetését, s kovácsolták az állam­polgárok egyetértését is. Közvetlen hasznot hoztak a képvi­selőknek, az országgyűlésnek, hiszen a képviselőcsoportok és a bizottságok üléseiken már a társadalmi tapasztalatokra tá­maszkodhattak. — Hogyan érvényesült az elmúlt öt esztendőben az országgyűlésnek az állami szervek működését el­lenőrző tevékenysége? Elmondhatjuk, hogy ebben a fél évtizedes periódusban — amelyben országgyűlésünk 19 beszámolót vitatott meg — még jobban érvényesült a parlament ellenőrző jogköre. A Minisztertanács elnöke rendszeresen beszámolt a kormány munkaprogramjáról, majd e program végrehajtásának idő­arányos teljesítéséről. Két alkalommal került az országgyű­lés elé az Elnöki Tanácsnak, a legfőbb ügyésznek és a Leg­felsőbb Bíróság elnökének a beszámolója. A kormányzati munka számos fontos kérdéséről,’ a törvények végrehajtásá­ról adott számot a parlamentnek az egészségügyi, a kohó- és gépipari, a közlekedés- és postaügyi, a pénzügyminiszter, a munkaügyi, a nehézipari, az oktatási, valamint a külügy­miniszter, továbbá az Országos Vízügyi Hivatal és a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. A beszámolókkal az országgyűlés belpolitikai életünk nagy horderejű kérdéseit tárgyalta meg, s jóváhagyta a kormány külpolitikai tevé­kenységét. Ezek a tanácskozások — lévén az országgyűlés ülései nyilvánosak — jól szolgálták közvéleményünk tájé­koztatását, s ezen keresztül az adott állami feladatok végre­hajtásába a lakosság bevonását is. A parlamenti ellenőrzés sajátos eszközével, az interpellációval 32 alkalommal éltek a képviselők, felhívva a figyelmet a törvények és más jog­szabályok végrehajtásában fellelhető fogyatékosságokra. — Hogyan töltötték be az állandó bizottságok az ' ülésszakokat előkészítő, a törvények végrehajtását el­lenőrző alkotmányos szerepüket? — Az állandó bizottságok segítették az országgyűlést tör­vényalkotó, ellenőrző tevékenységében, a társadalom alkot­mányos rendjének biztosításában, és előmozdították a par­lament tárgyalásainak eredményességét. A bizottságok mun­kája tehát egyrészt közvetlenül kapcsolódott az országgyűlés plenáris üléseihez, másrészt az ülésszakok közötti időben, ellenőrző funkciójukat gyakorolva biztosították az ország- gyűlés működésének folyamatosságát. E tevékenységük so­rán öt év alatt 310 ülést tartottak, több mint 400 napirendi témát vitatva meg. A bizottságok legfontosabb feladatukként készítették elő a kormány által beterjesztett törvényjavasla­tok tárgyalását. Ezeken az üléseken számos képviselő fejtet­te ki a törvényjavaslatokhoz fűződő véleményét, s módosí­tásaik a bizottság írásos előterjesztésében, illetve a megvá­lasztott előadók révén kerültek az országgyűlés plénuma elé. Az ülésszakokon tárgyalt törvényjavaslatokhoz ebben a cik­lusban a bizottságok több mint 100 módosító javaslatot nyúj­tottak be. A legfelsőbb népképviseleti testület bizottságai­nak alkotmányos kötelessége, hogy a törvényalkotás mellett ellenőrizzék is a törvények végrehajtását, s az így szerzett tapasztalatokkal segítsék a kormányzati munkát. A fonto­sabbak közül megemlíthető a bírósági, az élelmiszer-, a köz- művelődési és a külkereskedelmi törvény végrehajtásának bizottsági ellenőrzés. E testületek nagy gonddal vizsgáltak energiahelyzetünket, a mezőgazdaság fejlesztését, a beruhá­zási tevékenység javítását, a szelektív iparfejlesztést, a szál­lítás, a hírközlés fejlesztését, a lakosság szociális, egészség- ügyi, kereskedelmi ellátását, az oktatás tárgyi és személyi feltételeit, valamint kulturális, tudományos életünk aktuális kérdéseit. Javaslataikat és ajánlásaikat rendszeresen eljut­tatták az illetékes kormányzati szervekhez. Ez a szerteágazó tevékenység igazolja, hogy a bizottságok érdemben gyako­rolták törvény-előkészítő, ellenőrző és javaslattevő jogkörü­ket. — Milyen előrelépésről, milyen kezdeményezésről lehet beszélni a választókkal való közvetlen kapcso­lat erősítésében, a választókerületi munkában? — A képviselők az elmúlt fél évtizedben választóik, a köz érdekében, a néptől kapott felhatalmazás felelősségét átérezve teljesítették megbízatásukat. A képviselők és a vá­lasztók kapcsolatában a beszámolók jelentették az egyik leg­fontosabb láncszemet. Parlamentünk tagjai tájékoztatták vá­lasztóikat az országos és a helyi politikai életben végzett munkájukról, ismertették az országgyűlés tevékenységét, az időszerű állami feladatokat. E kötelességüknek a képviselők önálló beszámolón, falugyűlésen, tsz-közgyűlésen, pártnapon, előadóként vagy felszólalóként tettek eleget. A képviselők és a választók a hagyományos fogadóórákon közvetlenül, személyesen is találkoztak. Az előre meghirdetett fogadó­órák mellett mind több képviselő rétegtalálkozón, falugyű­lésen vagy üzemlátogatáson tart fogadónapot, de gyakran munkahelyükön vagy otthonukban is felkeresik őket a vá­lasztópolgárok. — A formák tehát változatosak, ám a hangsúly válto­zatlanul a közvetlen kapcsolat kialakításán van. A képvi­selők választókerületi munkáját jól segítették a helyi poli­tikai, állami és társadalmi szervezetek. A népfrontbizottsá­gok — a HNF VI. kongresszusa útmutatásának megfelelően — részt vettek a beszámológyűlések, a fogadóórák szervezé­sében, a lakossági kapcsolat erősítésében. Jól látták el fel­adataikat a megyei képviselőcsoportok is, segítve tagjaik fel­készülését az országgyűlési és a bizottsági ülésekre. Gazda­gították a képviselőknek a választókerületük életét átfogó tájékozódását és tapasztalatszerzését is. — A politikánkból eredő alapvető követelmények teljesítése mellett, — az elmúlt öt esztendő tapaszta­latai alapján — mely területeken fejlesztheti munká­ját az országgyűlés? — Pártunk most lezajlott XII. koiigresszusa meghatá­rozta feladatainkat a gazdaság, az életkörülmények, a kul­túra, az állami élet területén. Ezek a célkitűzések irányt mu­tatnak az országgyűlésnek is. A kongresszus külön is ele­mezte és meghatározta a parlament működésének irányát. Kádár János elvtárs előadói beszédében megállapította, hogy az országgyűlés az alkotmány előírásai" szerint végezte mun­káját, „széles körű nyílt vitákra támaszkodva a társadalom fejlődését szolgáló számos törvényt alkotott, folyamatosan napirendre tűzte, áttekintette a törvények végrehajtását, el­lenőrizte a kormány tevékenységét”. A kongresszus határo­zata szerint „az országgyűlés a jövőben is számoltassa be a kormányzati szervek vezetőit, fejlődjék tovább az ország- gyűlési bizottságok munkája, fokozódjék a képviselők akti­vitása választókerületükben és az országos kérdések meg­oldásában, váljék szorosabbá kapcsolatuk választóikkal...” A határozatnak ez a megfogalmazása a parlament tevékeny­ségének kétirányú, úgy is mondhatnánk tartalmi és mód­szerbeli fejlesztését jelenti. Az elmúlt, több mint egy évti­zedes kiterjedt törvényalkotó tevékenységre támaszkodva az országgyűlésnek egyrészt még jobban kell élnie a meghozott törvények és más fontos döntések ellenőrzésének jogával. Másrészt — még jobban egybekapcsolva — fejleszteni kell a képviselői munka három területét: az országgyűlés plénu­main, a bizottságokban és a választókerületekben végzett munkát. A választópolgárok véleményének szélesebb körű kikérése hozzájárul ahhoz, hogy a parlament és a képviselők tevékenysége még demokratikusabb legyen, még jobban tük­rözze a választók állásfoglalását. Mindez egybekapcsolva a törvénytervezetek előzetes társadalmi - vitájával végered­ményben a közvetlen és a közvetett demokrácia együttes erősödését jelenti országgyűlésünk tevékenységében. — Ügy gondolom, hogy a megválasztandó új országgyű­lés az eddigi tapasztalatokra építve, s azokat továbbfejleszt­ve jól és eredményesen fogja szolgálni pártunk XII. kong- resszusa határozatainak valóra váltását, állami és társadalmi életünk demokratikus vonásainak további erősítését — mon­dotta befejezésül Apró Antal. Közlemény is kifejeződő egyetértést a párt politikájával. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy az or­szággyűlési képviselői és ta­nácstagi jelölő gyűlések, a vá­lasztási gyűlések, a rétegta­lálkozók és a lakóterületeken folyó politikai munka kereté­ben országunk lakosságával folytatódjék a pártkongresz- szus előtt elkezdett széles kö­rű eszmecsere szocialista épí­tőmunkánkról, közös gondja­inkról és tennivalóinkról. A választási kampány segítse elő az időszerű feladatok megoldását, különösen az 1980. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését, következő ötéves tervünk jó előkészíté­sét. ★ ★ ★ A Központi Bizottság bízik abban, hogy népünk a júniusi választásokon szavazataival is kifejezésre juttatja egyet­értését a Magyar Szocialista Munkáspárt kipróbált és a XII. kongresszuson megerősí­tett politikájával, országépítő céljainkkal. (MTI) Indira Gandhi indiai miniszterelnök Új-Delhiben fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminisztert (jobbra). íKplpf-MaorvürnrcTáir íplpfnfnl Waldheim ENSZ-főtitkár hivatalosan felszólította Izraelt, hogy vonja ki csapatait Libanonból. Képünkön: ENSZ-ka- tonák figyelik az izraeli haderő dél-libanoni csapatmozdu­latait. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) a helyi kérdésekről, az ország- gyűlés és a képviselők, a ta­nácsok és a tanácstagok te­vékenységéről. Észrevételeik­kel, javaslataikkal segítsék e testületek munkáját. Olyan személyeket tiszteljenek meg bizalmukkal, akik méltóan képviselik a választópolgárok érdekeit, a nép ügyét. A Központi Bizottság meg- meggyőződése, hogy a Haza­fias Népfront — politikai és közjogi szerepének megfele­lően — biztosítja a választá­sok jó előkészítését és lebo­nyolítását. Mindez hozzájá­rul a szocialista nemzeti egy­ség további szilárdításához, a szocialista demokrácia elmé­lyítéséhez. O A Központi Bizottság felhívja a pártszerve­zeteket, a párt tagjait, hogy támogassák a Hazafias Nép­front választási programjával induló jelölteket. A XII. párt- kongresszus alapvető állás- foglalásainak széles körű megismertetésével erősítsék a párt és a tömegek közötti köl­csönös bizalmat, a tettekben (Folytatás az 1. oldalról) lett, aki alig több mint fél éve tért vissza 175 napos utazás után a világűrből. Alekszej Jeliszejev űrhajós, a földi irá­nyító központ egyik vezetője, a szovjet televíziónak el­mondta: valóban nem olyan elhatározás volt ez, amit elő­re tervbe vettek. Az expedíció eredetileg kijelölt fedélzeti mérnöke röviddel a rajt előtt azonban sportfoglalkozás közben kisebb sérülést szén-,- vedett, s nem tudott útra kel­ni. Rjumin önként jelentke­zett a feladatra, s mivel az orvosok véleménye szerint a tartós űrutazás után tel­jesen egészséges volt, a szakemberek pedig egyönte­tűen úgy vélték, hogy nála jobban senki sem ismeri a Szál jutót, végül is a program irányítói helyet adtak jelent­kezésének. A két űrhajós pénteken kezdte meg a rendszeres mun­kát, előbb azonban átestek az első orvosi vizsgálatokon is. Tartalmas volt az első tel­jes munkanap a Szál jut—6 űrállomáson az új szovjet ex­pedíció két tagja számára. Leonyid Popov és Valerij Rjumin elsőnek — a megér­demelt pihenő után — orvosi vizsgálaton esett át. A tele- metrikus berendezések segít­ségével szerzett adatok sze­rint a két űrhajós jól van és szervezetük megkezdte az al­kalmazkodást a tartós súlyta­lanság körülményeihez. A két űrhajós fő feladata pénteken a Szaljut—6 űrállo­más műszereinek, berendezé­seinek üzembe helyezése és ellenőrzése volt. A többi kö­zött felülvizsgálták azokat a berendezéseket is, amelyek a normális életfeltételeket biz­tosítják: ezek az űrhajósok távollétében is működtek. A Szál jutón kellemes az idő: 20 fokos a meleg és a légnyomás csaknem azonos a földivel. A berendezések egy részét foko­zatosan kicserélik majd. El­lenőrizték az energiaellátást, a hőszabályozókat és a meg­adott program ‘ szerint sorra kipróbálnak minden beren­dezést. Ugyanakkor elkezdték a Progressz teherűrhajó ki­rakodását is: elsőnek az élel­miszert és a vizet viszik át az űrállomásra. Popov és Rjumin már az első nap hozzáfogott a tudo­mányos vizsgálatok program­jához is. Űrhajójukon bioló­giai kísérletek anyagát vitték magukkal és ezt is elhelyez­ték az űrállomáson.

Next

/
Thumbnails
Contents