Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
1980. április 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Nem titok MI TAGADÁS, SZEMBESZÖKŐ VOLT az ipari szövetkezetek év eleji teljesítményeit böngészve a szélsőségeket látni. Volt szövetkezet, amelyik az egy év előtti eredményének csak a töredékét érte el, mások mintegy ellenpontozásként, 70—80 százalékkal lépték túl azt. Ezúttal a túlteljesítők egyikét, a Fehérgyarmati Ruházati Szövetkezetét nézzük meg, hiszen az ilyen arányú többlet — 77 százalék! — épp úgy gondolkodásra késztet, mint a lemaradás. Mi lehet az oka? Rosszul terveztek talán ? Nos, a szövetkezet vezetőinek tájékoztatása szerint ilyesmiről szó sincs, és titkot sejteni is kár. Először is azt kell leszögezni, hogy még a létszám jelentősebb megemeléséről sem beszélhetünk az okokat firtatva, mert az ugrást minimális állománynövelés mellett érték el. Megoldás csak egy marad tehát: az eredmény az előrelátás, a jobb szervezés és tervezés, valamint a feltételek sokoldalú megteremtésének a következménye. Alapanyaguk mindig volt — és ez az a tényező, amiben talán a leginkább különböztek az ellenkező előjelű teljesítményt nyújtókkal símben. Ez köszönhető külhoni partnereiknek, akik nem tűrik, nem is tűrhetik a késedelmes szállítást: a profitjuk függ ettől. Mint mondták: már 1979 őszén rengetek anyaguk érkezett, már a múlt évben teljes egészében kitöltötték idei munkaóráik minden percét. Aztán — és ez korántsem a külföldi megrendelők érdeme — okultak a pár év előtti szomorú tapasztalatokból: már nem ismerik a sokfelé még dívó módit, az év végi leállást. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy nem engedélyeztek a külkereskedelmi vállalatnak sem téli pihenőt, év végi lazítást, addig jártak a „nyakukra”, mígnem felfedeztették magukat. Ennek is köszönhetik, hogy egy percig sem maradtak tennivaló nélkül. De akár jelszóként is elfogadhatnánk, amit még mondtak: „Nálunk év eleji és nem év végi hajrá van!” Rájöttek, hogy ezt az időszakot kell jól kihasználniuk, hiszen ők sem függetleníthetik magukat a környezettől, attól, hogy a nyár vidéken még az iparban dolgozók számára is a mező- gazdasági munkák kora, így nagy hiba lenne, ha a szövetkezeti tennivalók nagyját hagynák erre az időre. Kétségtelen, vannak olyan momentumok is a fehérgyarmatiak jó teljesítménye mögött, amik mások számára — sajnos — nem tehetők kötelezővé. Az anyagellátás akadozásaiért nem elsősorban a többiek marasztalhatok el. De a többi, ami a szervezést, az előrelátást illeti, mindenki számára követhető. Ez nem titok. Mennyiség, minőség A TUDÁS HATALOM, a tudás megszerzésének képessége pedig út a hatalomhoz. Talán közhelyszerű ez a kijelentés, de ha valamikor, akkor napjainkban, amikor a technika a valaha csak kézi munkát igénylő szakmákba is betör, amikor az évszázadokon át változatlan munka- módszereket évente váltja fel az új, akkor új értelmet, tartalmat kell kapnia a mondásnak. Ezt tudva, érezve kényszerülünk néha elgondolkozni az ellentmondáson, ami a szakismeretek növelésének igénye és az elsajátítás képessége között feszül. S ha az okokat keressük, az általános iskolákig kell visszanyúlnunk, mert csakis oda vezethetnek azok a gyökerek, amelyek alapján legutóbb a 107-es szakmunkásképző intézet tanárnője panaszkodott arról, hogy egyes szakmák jövendő művelői nem csak a helyesírással, de magával az írással is hadilábon állnak. Módomban állt másutt dolgozatokat megnézni, amelyek valóban arról tanúskodtak, hogy a betűvetés is izzasztó feladatot jelent az első éves gyerekek számára, a majdani kőművesek, öntők — és sorolhatnánk még a többi nehéz munkát —, sokszor alapok nélkül kezdenek hozzá egyre bonyolultabb hivatásuk elsajátításához. Igazat mondunk akkor, amikor lépten-nyomon hangoztatjuk: a kéz mellé a fogékony fej is szükségeltetik, mert enélkül korszerűnek lenni nem lehet. Tudom, munkáskezekre van szükségünk, szakemberek kellenek, de azt is tudom, hogy jó szakemberekre van szükségünk, mert csak a mennyiség és a minőség összhangja segíthet céljaink megvalósításában. De, miként az egyetem kötelessége nem lehet a középiskola hiányainak pótlása, úgy a szakmunkásképzés sem kezdődhet a jól írni és olvasni tanítással. Ez ugyanis a mélyebb ismeretek elsajátításától veszi el az időt és az energiát, ha pedig a tanárok tudomásul veszik, hogy ezeken a gondokon segíteni már nem áll módjukban, mert nem ez a feladatuk, akkor a változó világ befogadására képtelenül kerül ki az iskola falai közül a diákok egy része. És alapok nélkül szakembert sem lehet formálni. Speidl Zoltán Markolók, exportra NDK-exportra 400 pár markolót gyárt a Mezőgép Vállalat baktalóránt- házi gyáregysége. Felvételünkön a Haladás brigád tagjai készítik elő szállításra a markolókat. (Jávor László felvétele.) Uj mirelit termékek Gyorsfagyasztott ételekből jelenleg az egy főre jutó fogyasztás évente eléri az 5—6 kilogrammot, ami az európai országok átlagának megfelelő mennyiség, de a hűtőkapacitás bővítése, új hűtőházak építése nyomán előreláthatóan tovább emelkedhet étrendünkben a mirelit áruk aránya. A hűtőipar jelenleg megközelítően 60 termékcsoportban 300 féle zöldséget, tésztafélét, félkész árut, leves- és főzelékfélét forgalmaz, s az idén néhány újdonsággal is megjelenik. A bajai gyár hamarosan megkezdi a gyümölcslevesek előállítását, elsőként meggyleves kerül majd forgalomba. EGY IPARÁG MUNKAEGÉSZSÉGÜGYE Á munkás és a gyár érdeke... REGGEL HAT ELŐTT ORVOSOK, VEGYÉSZEK, MUNKA- ÉS ÉLELMISZER-EGÉSZSÉGÜGYIEK, KÖRNYEZETVÉDŐK, LABORÁNSOK FOGLALTÁK EL ELŐRE MEGHATÁROZOTT ÉS KIJELÖLT HELYÜKET. AZ ORVOSI RENDELŐBEN KÉSZEN ÁLLT A LABOR. MŰSZEREKET HELYEZTEK EL A MUNKATERMEKBEN, AZ UDVARON, A SZELLŐZŐK NYÍLÁSAIBAN. ÍGY INDULT AZ AZ EGYHETES FELMÉRÉS, MELYET A MEGYEI KÖJÁLL SZAKEMBEREI VÉGEZTEK A SZABOLCS CIPŐGYÁRBAN. — Évek óta folytattunk rendszeres vizsgálatokat a megye cipőipari üzemeiben — tájékoztat dr. Márton Mihály, a KÖJÁLL igazgatója. A Szabolcs Cipőgyárban végzett egyhetes munka célja az volt, hogy folyamatos üzem közben, általánosítható megfigyeléseket végezzünk. Célunk az, hogy megismerjük a 4385 embert foglalkoztató iparág valamennyi egészség- ügyi problémáját, s nem mint hatóság, ne mint KÖJÁLL legyünk velük csak kapcsolatban, hanem partnerként segíthessük azt, hogy egészséges emberek dolgozhassanak, termelhessenek a gyárakban. Amint dr. Pauwlik László elmondta, az egy hét alatt több mint négyezer vizsgálatot végeztek. A sok oldószert használó gyárban mérték a levegő mérgezettségét, a dolgozók és a léghőmérsékletét, a légáramlást, vizsgálták a higiénés körülményeket, a táplálkozási szokásokat, kiszűrték azokat, akiket már károsított vagy károsít a vegyi anyag, nézték az általános egészségi állapotot. Évi 86 tonna — Pontos határértékek vannak, melyek mutatják, meddig nfem károsító a vegyi anyag párolgása — magyarázza dr. Pauwlik. A tapasztalat az, hogy a cipőiparban az értékek általában e fölött vannak. Ennek egyenes következménye, * hogy idővel mind több emberben halmozódik ez fel, s okoz súlyos károkat. — A Szabolcs Cipőgyár éventa 86 tonna ragasztó- és oldóanyagot — használ fel — mondja Huszka József igazgató. Ez napi 280 kilónak felel meg. Minden törekvésünk, hogy ezeket mással helyettesítsük, de még így is bőven marad mérgező anyag. A mi célunk, hogy a lehetőség szerint a legjobban védjük az embert. Ezért is örültünk, amikor a KÖJÁLL átfogó vizsgálatot tartott. — A ragasztó- és oldóanyagok — folytatja a gondolatot dr. Puskás Nándor főorvos — úgy károsítanak, hogy a sejtben támadják a DNS molekulákat. Mivel az üzemben túlnyomóan nők és fiatal lányok dolgoznak, a károsodás kihathat az utódokra is. Ezért is nagyon fontos, hogy a termelést irányítók tudják, mit kell tenni az egészség megóvása, a veszély csökkentése érdekében. Császár Ferenc vegyész- technikus arról számol be, hogy a cipőgyárban a benzin, benzol, tuluol és acetát levegőszennyezését nézték elsősorban. Kiderült, hogy még olyan helyen is tapasztalható a káros párolgás, ahol közvetlenül nem használják ezeket az anyagokat. A laboratóriumi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy ezek 48 óra alatt sem ürülnek ki a szervezetből maradéktalanul, így aztán sokkal jobban kell ügyelni a szellőzésre. Rendkívül érdekes, amit dr. Csokonay Józsefné fűz ehhez, aki a környezet levegőjét vizsgálta: — Az az igazság, hogy az elszívás a munkatermekben nem megfelelő, néha a szellőzőnyílásból tisztább levegő jön ki, mint amilyen az üzemcsarnokban van. A gyár gondja, hogy ugyanonnan szívja vissza a „friss” levegőt, ahová a szennyezettet kiengedi: az udvarról. Áz embereken múlik De nemcsak olyan gondokat tártak fel, melyek szervezéssel. intézkedéssel megoldandók, hanem olyanokat is, melyek az embereken múlik. Ilyen például a táplálkozás. Erről így beszélt Czégé Anikó, aki az élelmiszer-egészségügyi vizsgálatokat foglalta össze. — Megdöbbentő, hogy a munkásnők az ételeiket közvetlenül a munkapad mellett' vagy az ablakban tárolják. Itt is esznek. Sokszor a kézmosás is elmarad. Mindez fertőző tényező. Sajnos a táplálkozásuk sem megfelelő, kevés a fehérjetartalma. A védőital is kifogásolható, a citrompótló nem pótolja a C- vitamint amiből pedig ugyancsak sok kellene. Amint a beszélgetésekből kiderült, otthon sem esznek se jobban, se kulturáltabban. Így aztán nem volt véletlen, hogy a Demeter Istvánná által összegezett vizsgálat azt jelezte, hogy kimutatható a relatív C-vitamin-hiány, s igen sokan szenvednek olyan károsodásban, ami a munkahely okozta fertőzésre vezethető vissza. Ingerlékenység, fejfájás, szédülés, menstruációs zavarok, végtagi fájdalmak szinte minden megkérdezettnél előfordultak. Ezt erősítette meg dr. Vincze Károly, aki kilenc évig mint üzemi orvos dolgozott itt, s jt gy esik az eső, úgy fúj ■ I a szél, avagy süt a nap, ahogyan a sorja hozza. Minek is tudnám az időjárást jó előre. Már csak azért sem törekszem ilyen dicsőségre, mert tudok valakiről, akinek az előrejelzése csak vihart kavart. Országos vihart és nem is egyszer. Pedig arra nem adott prognózist. Nem jósolok időt, de miután selejteztem az észtárolómat (jegyzetfüzetek), egy sárga lapról leolvastam Rozmi- csák Mihály nevét. Amikor találkoztunk, „még” halász volt a Tiszán. A „még” hangsúlyozottan azért szükséges, mert Mihály bátyám már akkor is nyugdíjas volt. Barátkozó típus, közlékeny ember. Lejegyeztem: ötven varsával dolgozott, másfél kilométeres szakasza Zsezse volt a Tiszán, azt mindennap bejárta. Negyvenkét évig munkarend szerint. Már pihenhetett volna, amikor találkoztunk, hiszen négy éve élvezte nyugdíját. De nem. Mondta: nem a Tisza adta ki a munkakönyvét. — Tudja-e — kérdezte —, mikor szőke a Tisza? _ 9 — Ha árad és zavaros a víz. Akkor szőke a Tisza. Az az én esetem. Akkor nem látja a hal a varsát, akkor belemegy és már az enyém. Legszívesebben a keszegre megyek, azt én is megeszem. A harcsát ki nem állom. Fogtam én egymázsás harcsát is, nem is egyet. Megfürdettek. Nemegyszer vettem kényszerfürdőt. Hát ezt a harcsát ezért is utálom ... Mondta volna még Mihály bátyám, de Kisvárdán, a kisállomáson új utas szállt fel a vonatra. Később megtudtam: Danes Balázs nyitott be a kupéba, régi jó barát. Így pergették a szót: — Hát Te? — Bejöttem gálicért Vár- dára. — Esik még? — Szemetel. — Rikított is a zsezse. — Az jelzi. — Más is... Akkor felálltam. Kimentem a folyosóra, háttal nekidőltem a válaszfalnak és szaporán lopva mindent feljegyeztem. A?t is, mint tartják a régi öregek, miként tudják a halászok: „Ha a tehén felveti a farát és nem iszik: eső lesz. Ha széljárás a Nap állását követi, napkeltekor keletről, dele- lőn délről fúj; eső lesz. Ha a sirály csapkod, a zsezse rikol- tozik, eső lesz.” — Pedig hát kell a fenének az eső — mondta Rozmicsák —, sok víz jött le a Tiszán, kiment a földekre, a tócsákban ott maradnak a halak. A vízzel sok pézsmapatkány is jött. — Az rosszabb. — Ronda állat. Nem tudok mit tenni velük, megpocsékolják a varsám. Most vettem dróthálót, abból készítek néhány varsát, kipróbálom. Azt rágják ki, ha tudják. Danes Győröcskénél leszállt á vonatról, előtte még megkérdezte: — Ki mégy ma?. —■ Hát jól érzem én magam a parton? * A régi papírokat most kidobom. Ezt a jegyzetfüzetet is. Csak tudnám, él-e még, jár-e még Rozmicsák Mihály a ladikkal a Tiszán. Tiszteltetem. Máskülönben egyik ismerősöm mondta, még nem tudott szerezni sem jugoszláv, sem bécsi, sem más időjárási előrejelzőt. Sajnálom. Viszont ajánlom, figyelje a teheneket, esetleg a széljárást, avagy a sirályokat. Seres Ernő hasonló tapasztalatokat szerzett. A vizsgálatok azt is megmutatták, hogy a légszennyezettség mértéke és a termelékenység között összefüggés van, ami az üzemszervezőknek ad jó támpontot. De belejátszik a hangulat is, amit sokféle tényező határoz meg. Ezt a témát legjobban dr. Dauda Györgyné ismeri: — Nem mellékes az, hogy például hogyan alakul a hőmérséklet a munkateremben. A napsütés, a forró nyári idő éppúgy tényező, mint például a huzat. De igencsak befolyásoló körülmény a világítás is. Azt állapították-meg, hogy például délelőtt 11-kor, amikor az ideális a 405 luxos megvilágítás lenne, csak 170- et mértünk, este viszont volt olyan hely, ahol a 130-at sem érte el. Mindez természetesen hat a kedélyre, és a munkára is. A vizsgálat, melynek csupán töredékét, ízelítőnek szánt részét tudjuk visszaadni, komoly tanulságokkal szolgál. Nem véletlen, hogy a megye valamennyi cipőipari vállalatának, szövetkezetének vezetői érdeklődéssel hallgatták, s vonták le belőle a maguk számára fontos következtetéseket. A lényeget talán a legjobban a cipőgyár igazgatója, Huszka József foglalta össze. Intézkedések — Gyárunkban máris reagáltunk a vizsgálat megállapításaira. Intézkedtünk az elszívás felülvizsgálatára, tervbe vettünk olyan munkafázisok kitelepítését a vegyszert használó munkacsarnokból, melyek másutt is szervezhetők. Gondoskodtunk arról, hogy legyen tárolási lehetőség a munkásnők élelmiszerei számára, módosítjuk a védőitalt, tárgyalunk az üzemi étkeztetés Változtatásáról, hogy az alkalmazkodjék az egészségügyi igényekhez. Vannak elképzeléseink olyan üzem- és munkaszervezési lépésekre, melyek csökkentik az ártalmat. Teljesen érthető, nem egyik napról a másikra valósulnak meg ezek. De biztató, hogy a Szabolcs Cipőgyáron kívül mások is hasznosítani akarják a tapasztalatokat. Amint az egyik hozzászóló mondta: a termelés nem cél, hanem eszköz az emberek jobb életéhez. Ezért nem volna jó, ha olyan szemlélet maradna, mely a termelő ember érdekét figyelmen kívül hagyja. Az országosan így egyedülálló KÖJÁLL-kezdeményezés, amely egy iparágnak nyújt segítséget, nemcsak figyelmet, de folytatást is érdemel. Bürget Lajos