Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-30 / 100. szám
1980. április 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munkásévek A Kossuth Kiadó gondozásában most jelent meg Brutyó Jánosnak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága elnökének „Munkásévek” cimű életrajzi regénye. Brutyó János mezőgazdasági munkások gyermekeként 1911. november 20-án, Makón született, öten voltak testvérek. Apja az első világháborúban esett el és anyja is fiatalon halt meg. Ezért már 12 éves korában kénytelen volt cselédnek szegődni. Csak Budapesten 200 ezer nyomorgó ember élt és 70 ezer családot vettek nyilvántartásba, amelyek inségkony- hára szorultak. A fővárosba felkerült fiatal ács hamar kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1933-tól a MÉMOSZ. majd egy év múlva az illegális kommunista párt tagja. A felszabadulást követően vezető tisztségeket töltött be az Építésügyi Minisztériumban, a szakszervezetben. a pártban, a Szak- szervezeti Világszövetségben, majd jelenlegi munkahelyén, a Központi Ellenőrző Bizottságban. Brutyó János hosszú éveket töltött a szakszervezeti munka irányításában, könyvében is nagy hozzáértéssel ír a munkásszervezetek szerepéről, feladatairól; összegezve mutatja be a lezajlott viták tanulságait és hogy a magyar szakszervezeti mozgalom miként igyekszik kettős funkciójának eleget tenni. Egyrészt erősíteni a munkáshatalmat, és ennek érdekében szervezni, nevelni a dolgozókat; másrészt védeni és képviselni érdekeiket, segíteni anyagi, szociális és kulturális igényeik fejlesztését.- Felidézi a szerző azokat^ az intézkedéseket, amelyek célja a munkásszervezetek tevékenységének javítása, felelősségük és önállóságuk fokozása. Élete folyamán találkozott a nemzetközi munkás- mozgalom olyan legendás alakjaival, mint Louis Sail- lant. Benoit Frachon, Agosti- no Novella, Frantisek Zup- ka. Viktor Grisin és mások. A SZOT elnökeként eljutott a világ minden részébe, így találkozott Ho Si Minh-nel, Le Duannal, Pham Van Dong- gal. Személyes élményként emlékezik meg a franciák elleni háborúról, majd az azt követő békés építőmunka sikereiről. Brutyó János már 1958- ban országgyűlési képviselő: négy évig budapesti, majd 1962-től a Nógrád megyeieket képviseli a Parlamentben. Nógráddal már a felszabadulás előtt megismerkedett — a nagyoroszi, érsekvadkerti építőmunkások révén — később pedig építésügyi miniszterhelyettesi korszakában döntötték el Salgótarján városképének kialakítását, s azóta is figyelemmel kíséri a város gyarapodását. Ma is energikusan dolgozik a KEB elnökeként. „Most, amikor a visszaemlékezésemet írom, gondokkal, nehézségekkel teli időszakot hagyunk magunk mögött. Várhatóan a következő hónapok, sőt évek sem ígérkeznek könnyebbeknek, egyszerűbbeknek. Igaz, hogy a mi nemzedékünk sok vihart, nem kevés szenvedést, bajt, nyomorúságot is megért. Mindezek ellenére, vagy talán éppen azért, mert sokat küzdöttünk, dolgoztunk, szenvedtünk, mindazért ami ebben az országban van, féltve őrizzük a mát, aggódunk a jövőért, óvjuk a fiaink, unokáink, utódaink békés holnapját” — fogalmaz Brutyó János könyve végén, a munkásemberek egyszerűségével és tisztaságával. A Magyar Posztógyár nagykállói üzemében özv. Vadócz Péterné keresztcsévélő a technológia pontos megtartásával, jó minőségű munkával járul hozzá a sikerekhez (Gaál Béla felvétele) ___________HOGYAN SZAVAZZUNK?___________ Közszemlén a választók névjegyzéke A jelölő gyűlések befejeztével már a választásra készülnek megyénk állampolgárai is. Április 28-án tették ki közszemlére a helyi tanácsoknál az előzetes névjegyzéket. Ha valaki nem találja a nevét a választásra jogosultak között^ ott rögtön a tanácson szólhat erről. Nyújtott nyitvatartós — Ezenkívül írásban is értesítünk mindenkit: hol, mikor kell szavazatát leadnia — szól dr. Fekete Zoltán megyei tanácsi osztályvezető, a választási elnökség irányítója. — A választók névjegyzékébe pótlólag felvettek nevét is tartalmazza az a javított lista, amelyet ismét a nyilvánosság elé tárnak még a június 8-i szavazás előtt, május 23—28-a között. Országosan szabályozták a szavazóhelyiségek nyitvatartási idejét. A megye 4661 választókerületében egységesen reggel hat órakor nyitják ki a szavazóhelyiségeket. Esetenként a műszakkezdés miatt ettől 1 órával már korábban ísleadhatják szavazatukat azok, akik éppen dolgozni fognak már hatkor. A zárásra ugyanez vonatkozik: a 18 óra helyett a szavazatszedő bizottság meghosszabbíthatja egy órával a helyiség nyitvatartását. Lesz viszont a városokban és a nagyobb településeken, általában a központban egy-egy olyan szavazóhelyiség, amely kötelezően este hatig, vagy rendkívüli esetben hétig fogadja a szavazókat. A többi helyen — ha már mindenki leadta a voksát — korábban is megkezdhetik a szavazatok ösz- szeszámlálását. Aki nincs otthon Gyakran előfordul, hogy valaki nem tartózkodik a lakóhelyén a szavazás napján. Ha ezt előre tudja, az állandó lakóhelye szerint illetékes tanácstól kérhet igazolást arról, hogy jogosult szavazni, s ezzel a papírral a tartózkodási helyén adhatja le szavazatát. Helyi tanácstagot nem, csak országgyűlési képviselőt választhat. Hiszen indokolatlan és formális lenne egy teljesen ismeretlen emberre voksolnia. S akinek nem volt ideje arra, hogy az új tartózkodási helye szerint illetékes tanács a névjegyzékbe felvegye, a lakóhelyén kapott igazolással jelentkezhet szavazásra a tartózkodási helyén. Mozgó urna — betegeknek Várhatóan gondot fog okozni az új lakótelepeken a frissiben beköltözők nyilvántartásba vétele. Különösen a nyíregyházi Szamuely téri lakótelepen növekszik napról napra a családok száma. Amikor az új lakók a tanácson a népesség-nyilvántartási csoportnál a megváltozott lakcímet bejelentik, egyúttal gondoljanak arra is, hogy megtudakolják: melyik vár«l rolaon jaro ünnep A virsli leve lecsorog a számon. Létől ragacsos kézzel puha kenyeret majszolok hozzá, apám sört kortyol. A virslit egy jegy ellenében kaptuk, a jegyet meg reggel, a gyülekezőnél. 1951-et írtak, vagy 1952-tőt? Ma már nem tudnám megmondani, de annak a sós levű virslinek az íze itt van a számban, amit ott Kiskú- ton, a felvonulás után, a jegenyék alatt járó szélben ettem, a körhinta kavargásával a háttérben. És annak a reggelnek a fényei is! A gyár betonútjai nedvesre sikáltak, a hangszórókból indulók szólnak, harsányan. Hét közben, műszak előtt meg műszak után is mindig ugyanazok a slágerek ömlenek a környező utcákban, ahol lakunk, s ha becsukjuk az ablakot, akkor is beszivárognak a szobába. Gyülekezünk. Táblákon felirat, melyik üzem. Az újonnan jöttek szeme rámvillan, van aki váljon vereget, apám meg csak ennyit mond: „A kisebbik”. Aztán elindulunk. A sor hullámzik, van aki lemarad, de nem sokáig, mert a sodrás magával viszi, újra felveszi a lépést. Egy idő után elfáradok, de elragad a menet ritmusa. Fogom apám kezét, érzem tenyerében a fúrószilánk dudorát — vagy tíz évvel azelőtt ment bele, s azóta a bőré alatt bujkál, vándorol a fémdarab. A gyerekkor lenne felejthetetlen? Vagy az örökös zsíros kenyeres hetek után a virslievés aznap eljött ünnepe? Az is, bizonyosan. De inkább az, hogy örülni lehet a világ leghétköznapibb dolgainak is. A tiszta levegőnek, a testet átjáró napfénynek, a hideg sörnek. Annak, hogy együtt vannak, akik egy éven át csak a hűtőfolyadék leheletét őrző munkaruhájukban, a fémforgács pör- kölődésszagával orrukban találkoznak a lepattogzott festésű gépek között. Az ünnep ünnepélyesség nélkül is az: a lengő, csattogó zászlók is megteszik drapéria helyett. S a nagy szavaknál többet mondanak az egymásra nyíló fénylő, felszabadult arcok. Felnőtt fejjel olvastam arról, hogy május 1. dátumára a munkásság a legtermészetesebb módon talált rá: a pogány és más tavaszünnepek századokon keresztül ilyentájt zajlottak szerte a világon. S ha majálisra legalkalmasabb időt már kitapasztalta az emberiség, miért ne élvezhetnék azok, akikről József Attila azt írta, hogy helyt kell állniuk „az emberiségért az örök talajon”. De ez — bár igaz — megint - fennkölt ünnepélyesség. S nekem a május már a természetes érzések hónapja véglegesen. Nem földhöz ragadt, de földön járó ünnep. M. L. lasztókerületben, hol kell szavazatukat leadniuk. A Hazafias Népfront aktivistái és a tanácsok alkalmazottai gondoltak a fekvő betegekre is: mozgó urnákkal keresik fel a rászorulókat, hogy azok is eleget tehessenek állampolgári kötelezettségüknek és joguknak. A szavazásban nem vehetnek részt a gondozás alatt álló elmebetegek és a rendőrségi felügyeletben vagy előzetes letartóztatásban lévők. Természetesen a büntetésvégrehajtást töltők is távol maradnak az urnáktól. S aki ilyen intézetből szabadult, de még eltiltották a közügyektől, szintén nem szavazhat. A Hazafias Népfront választási gyűléseket szervez májusban, elsősorban azokon a területeken, ahol nem tartottak országgyűlési képviselő-jelölő gyűlést. Szólnak a szűkebb környezet gondjairól, feladatairól. Minden választásnál ünnepélyes esemény, amikor először él valaki szavazati jogával. A KISZ és a népfront ebből az alkalomból előadás- sorozatot tart a nagyobb üzemekben az állampolgári ismeretekről, a jogokról és a kötelességekről a fiataloknak. T. K. Balogh Károly Innen a készülő híd pillérének tetejéről messze siklik a tekintet. A gáton túl a p?ly- hedző fűzfabokrok közül a tunyogi templom tornya iramodik az égnek, a töltés tövében a Rába-Steiger dübörög. Hangja vadkacsákat ver fel, nagy csattanásokkal landolnak a Szamoson. Balogh Károly egyetlen szál deszkán egyensúlyoz, kérdezni is alig merem, aggódom, hogy a vízbe poty- tyan. Mosolyog félelmemen, hiszen tizenkét esztendeje dolgozik már hídépítőként, s igazán volt alkalma megszokni a magasságot. Igaz, egyszer majdnem megjárta. Vagy harminc éve, gyermekfejjel a kisari Tisza-hídon játszott. Megcsúszott, egy ti- zedmásodpercen múlott az élete. Zuhant vagy öt métert, mikor elkapott egy gerendát és ott függött ég és föld között, míg nem jött a segítség. Azóta tiszteli a hidakat, s — ha furcsán hangzik is — szereti. Hogyan viselné el másképpen a hosszú távollétet családjától? — Most nagyon jó dolgunk van, mindennap otthon Fólia alatt dunsztolódik Kukorica szárítás nélkül Lehetőség energia-megtakarításra Jelentős Szabolcs-Szatmár megye állatállománya, itt tartják az országban a legtöbb szarvasmarhát, de nem kevés a juhok, sertések és más állatok száma sem. Ez persze gondot, problémát is jelent az állattartóknak: biztosítani kell a nagy mennyiségű abraktakarmányt. Az abrak döntő többségét a közel százezer hektáron termelt kukorica adja. Nem kis munka ennek az óriási területnek a kombájnolása, a termés betakarítása, majd a 25 százalék nedvességtartalmú, vagy ettől magasabb, nemegyszer 35 százalékos kukorica szárítása, s csak ezután kerülhet a szemes termény a tárolóba. A mező- gazdasági nagyüzemekben az amúgy is magas energiafelhasználást a szárítás mégin- kább megnöveli, többlet- költséget jelent a termelésben. Ahol nincs szárítóberendezés. ott máshová szállítják a kukoricát, s ezzel szintén emelkedik a költség. Ennek csökkentésére, minimálisra való szorítására kezdtek el foglalkozni a gazdaságokban az energiatakarékos, nedves kukorica tárolásával. Az új tárolási módnak az a lényege, hogy a kukoricát másfél—két méter magasságig prizmákba rakják a betakarítás után, fóliával letakarják, majd az egészet földdel borítják. A termény a súlyánál fogva kiszorítja a levegőt, s mint a nyár végén elrakott befőtt, dunsztolódik a fólia alatt. A romlástól a meginduló tejsavas erjedés, a keletkező etilalkohol és szén-dioxid akadályozza meg. így teljesen egészséges állapotban etethetik az állatokkal. Nagyon nagy előnye ennek a tárolási módnak, hogy energiára — fűtőolajra — egyáltalán nincsen szükség. Országosan a kukoricatermés felét lehetne így tárolni, s akkor az energiamegtakarítás több mint 1,2 milliárd forint lenne. Szabolcs-Szatmárban is milliókra rúgna a költségmegtakarítás. Az sem lehet közömbös, hogy a forró levegővel való szárításkor keletkező 15 százalékos biológiai veszteség helyett csak 2—5 százalék vész kárba. A nedvesen tárolt kukoricánál gyakorlatilag nincs tápanyagveszteség, enyhén savanykás íze kiválóan hat a többi takarmány emészthetőségére, azok feltáródására, s a baromfi kivételével minden állat takarmányozására használható. Hasonlóan a szárított kukoricához, kalapácsos darálóval őrölhető. A módszer nagyobb mérvű elterjesztése előtt kísérleteket végeztek különböző nedvességtartalmú kukoricával. Ugyanazokkal a tehenekkel etettek 22, 24 és 30 százalék víztartalmú abrakot. Az eredmény azt mutatta, hogy kedvezőbb volt a tejhozam a magasabb nedvességtartalmú kukorica etetésekkor éppen az élettani és a többi takarmányra kifejtett hatása folytán. A megyében jelenleg tizennégy termelőszövetkezet végez ilyen tárolást. A nyírgyula ji Petőfi Termelőszövetkezet már nyolc évvel ezelőtt kezdte. amikor az energiaválságnak még csak a kezdeti jelei mutatkoztak. A költségeket tekintve kiváló eredményt értek el. A nedvesen tárolt kukorica tonnánkénti termelési költsége közel 400 forinttal kevesebb, mint a szárítotté. Sipos Béla Mesteremberek jöttek és mondták Hídépítők Kisarról alszunk — mondja. — Itt van Kisar egy ugrásra, busz- szal hoznak, busszal visznek bennünket. — Itt mindenki kisari? — kérdezem, s cigarettával kínálom. Fejével int, nem dohányzik. Szükség van itt mindkét kézre. Sokszor még egy harmadik is elkelne. — Meg nagyari. Az ácsbrigád például tisztán kisariak- ból áll. S még az is összeköt bennünket, hogy majdnem mindegyikünk apámnál tanulta a mesterséget. Én is. Az öreg ács kisiparos otthon Kisaron, mindig volt egy-két tanulója, s a fiúkkal a hídépítőknél találkoztunk ismét össze. Balogh Károly soha nem gondolt arra korábban, hogy ács létére hidakat fog építeni. Történt aztán úgy a hatvanas évek végén, hogy mesteremberek jelentek meg Kisar alatt, hidat jöttek építeni. Hősünk éppen akkor szerelt le a katonaságtól, megnősült, s ahogy ő mondja, szükség volt a biztosabb keresetre. Mert előtte az apja mellett dolgozott, s ott bizonytalan volt a pénz, mint a kutya vacsorája. — Akkor már dolgoztak áriák a hídon, egyre többen mondogatták, gyere hozzánk pajtás! Mentem, majd a püspökladányi felüljáró következett, másfél évig dolgoztunk rajta. Fiatal házas voltam, a feleségem meg la- dányi, így az anyjáékhoz költöztünk. Szép volt minden, mikor jött a hír, gyere Károly, mert vízben áll a házad. Úszik a falu, — akkor volt a nagy árvíz — s a tied is rogyadozik. Szóval új házat kellett építenünk. Túl vagyunk rajta. — Nem haragszik a Szamosra? A medrében nesztelenül baktató folyóra néz. A déli szél apró hullámokat borzol a vizen, kicsit feljebb nagy csapat liba igyekszik a túlsó part felé. — Lehet erre haragudni? Az ember is olyan, hogy néha kirúg a hámból, Miért lenne más a folyó? — Vigyázzanak ott fent! Indul a beton! — kiáltanak fel az emberek, s a pillér túlsó oldalára kapaszkodunk. Félig már kész a híd. — Másfél éve kezdtük a munkát, még legalább ennyi ideig lesz rajta mit csinálni. Aztán vesszük a sátorfánkat, s megyünk, ahol szükség lesz ránk. — Merre dolgozott eddig a brigád? — Bejártuk mi a fél országot. Ide Szegedről jöttünk, előtte meg a csengeri hídon dolgoztunk. Az szép munka volt, gyönyörű az a híd. De ez a matolcsi híd még szebb lesz. Sokkal szebb. Fent a faluban harangoznak, dél van. Az ácsbrigád ebédhez készül. Lekászálódnak a pillérekről, a gát felé tartanak. Elöl megy a brigádvezető Szarka Károly, mögötte libasorban a többiek: Bihari József, Biró Pál, Tóth Zoltán, Dávid Ambrus meg Balogh Károly. Hat szép szál szatmári hídépítő. Balogh Géza
