Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-26 / 97. szám

/ 4 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. április 26. Sikertelen amerikai túsz­mentés Irán területén Befejeződtek a szovjet­francia tárgyalások » * Pénteken a hajnali órák­ban a Fehér Ház közölte, hogy az Egyesült Államok katonai kísérlete a Teheránban fogva tartott amerikai túszok kisza­badítására, „a felszerelés meghibásodása” miatt meg­hiúsult. Két amerikai repü­lőgép az iráni sivatagban, a földön összeütközött, legény­ségük nyolc tagja életét vesz­tette, mások megsebesültek. Az utóbbiakat légi úton el­szállították Iránból. A Fehér Ház azt is közölte, hogy Car­ter elnök utasítást adott az akció beszüntetésére, s magá­ra vállalta a teljes felelőssé­get. A Carter által elrendelt ak­ció minden jel szerint telje­sen váratlanul érte nemcsak az amerikai közvéleményt, hanem a politikai vezetést, a törvényhozást is, a tervekről csak a legszűkebb fehér házi és katonai vezetés tudhatott. Következésképp a törvényho­zás hangadói már a hajnali órákban siettek leszögezni: semmiről nem tudtak, s ha tanácskoznak velük — amint egyébként a törvény előírja —, nem támogatták volna az elnök tervét. Frank Church szenátor, a külügyi bizottság vezetője emlékeztetett: éppen egy nappal korábban figyel­meztették levélben a kor­mányt, hogy igényt tartanak véleményük kikérésére min- •den katonai lépés előtt — bár akkor még nem tudták, mi készül. Általános aggodalmat fo­galmazott meg Henry Jack- son szenátor: „maximális ve­szélybe” kerültek a túszok — mondotta —, és ő is sietett hangsúlyozni: a fegyveres erők szenátusi bizottságának véleményét sem kérte ki az elnök. Chotbzadeh iráni külügymi­niszter Teheránban az ABC tv-nek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az amerikai lépések tovább bonyolították a helyzetet. Az iráni kormány mértéktartó, megfontolt ma­gatartást tanúsít majd, és megkísérli korlátozni a töme­gek reakcióját — közölte. Ghotbzadeh iráni külügy­miniszter a CBS-hálózatnak adott nyilatkozatában hábo­rús cselekedetnek minősítet­te az amerikai akciót és kö­zölte: mintegy 300, iráni egyenruhát viselő amerikai maradt Irán területén, akiket — elfogatásuk után — hadi­fogolyként fognak kezelni. Amennyiben újabb támadás következnék be, Irán „min­dent felrobbant a Perzsa­öbölben” — jelentette ki a külügyminiszter. Mint emlékezetes, a Car- ter-kormány korábban azzal fenyegetőzött, hogy elakná­sítja a Perzsa-öbölben lévő iráni kikötőket, hogy meg­akadályozza az olaj kivitelét. Baniszadr iráni államfő a dél-nyugati Khuzisztán tarto­mányban tett látogatását megszakítva Tabasba utazott, amelynek környékén a két amerikai katonai repülőgép összeütközött. Az iráni hadsereg közben fölszólította Tabas környéké­nek lakosságát, hogy segítsen az amerikai kommandó ott­rekedt tagjainak fölkutatásá­ban. Reza Bahonar, az Isz­lám Forradalmi Tanács tagja szerint öt „Ohinook” típusú amerikai óriáshelikoptert és két C—130 Hercules szállító­repülőgépet találtak a hely­színen az iráni hadsereg egy­ségéi. Az olasz külügyminisztéri­um pénteken délután hivata­los közleményben tudatta, „olasz részről már korábban kifejezték, minden körülmé­nyek között határozottan el­leneznék,ha a túszok kiszaba­dításáért erőszakos akciókhoz folyamodnának”. A Farmesina hivatalos köz­leménye szerint „amerikai részről semmiféle tájékozta­tást sem adtak az olasz kor­mánynak arról a kezdemé­nyezésükről, amit ma reggel lefújtak”. A hivatalos Tokió döbbe­nettel és alig leplezett rosz- szallással vette tudomásul az Egyesült Államok iráni kato­nai akcióját. Magukat megne­vezni nem akaró, igen magas állású külügyi tisztviselők az általuk „teljesen érthetetlen­nek” minősített eljárás kap­csán felhívták a figyelmet, hogy a fejlemény hátrányo­san befolyásolhatja Ohira Maszajosi kormányfő és Car­ter elnök május elsejei tár­gyalásait, amelyeken a japán miniszterelnök ismét „önmér­sékletre”, valamint a katonai erőszak alkalmazásától való tartózkodásra óhajtotta inteni vendéglátóját. Némely japán katonapolitikai szakértő nyíl­tan kimondta, hogy Washing­ton „hazárdjátékot ijízött”, fi­togtatni akarta erejét, s mindez visszavetheti a túsz­probléma megoldását. A Carter-kormányzat fegy­veres provokációt követett el az Iráni Iszlám Köztársaság ellen, A Fehér Ház képviselő­je pénteken hajnalban rend­kívüli sajtóértekezleten beje­lentette: kísérlet történt arra, hogy Irán egyik távoli, sivata­gi területén létesített titkos repülőtérről desszantakciót hajtsanak végre az Egyesült Államok teheráni nagykövet­ségén fogva tártott és a fo­gadó ország elleni kémkedés­sel vádolt amerikai diploma­ták kiszabadítására. A művelet azonban „műsza­ki zavar miatt” meghiúsult — ismerte be a Fehér Ház köz­leménye. Két amerikai repü­lőgép a földön összeütközött. Legénységük nyolc tagja-éle­tét vesztette, néhány amerikai katona megsebesült. A terve­zett művelet összes más részt­vevőjét kimenekítették. Carter elnök az akcióért teljes felelősséget vállalt. A Fehér Ház közleménye nevet­séges módon azt állította, hogy a provokáció Célja a „nemzetközi feszültség enyhí­tése”. Valójában példátlan kalan­dorakcióról van szó, amelyre Washington akkor vállalko­zott, amikor azt hangoztatta, hogy az amerikai—iráni vi­szályban tartózkodik a kato­nai lépésektől. (Folytatás az 1. oldalról) — A nemzetközi helyzet rosszabbodásának, a feszült­ség növekedésének okai sok­kal régebbre nyúlnak vissza, mint az úgynevezett afgán kérdés. Ezek az okok a NATO-országok és elsősor­ban az Egyesült Államok ve­zető köreinek abból a brutá­lis fordulatot jelentő dönté­séből erednek, hogy a fegy­verkezési verseny új szaka­szát nyitják meg — jelentet­te ki péntek délelőtti párizsi sajtóértekezletén Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter. A szovjet diplomata az utóbbi hónapok egyik leg­fontosabb és legmérvadóbb elemzését fejtette ki két és negyedórán át tartó sajtó- konferenciáján, szélesebb összefüggésben elemezve a nemzetközi helyzet alakulá­sát és ebben a keretben fejt­ve ki kormányának állás­pontját az afganisztáni hely­zetről is. Andrej Gromiko „hasznos­nak és szükségesnek” nevez­te a francia vezetőkkel foly­tatott megbeszéléseit, elége­detten szólt a francia—szov­jet kétoldalú kapcsolatok alakulásáról. Ami pedig a két főváros között a nemzetközi helyzet bizonyos vonatkozá­sainak megítélésében fenn­álló nézetkülönbséget illeti, ezek megtárgyalását is az a törekvés vezette mindkét ol­dalról, hogy csökkenjen a nemzetközi feszültség — mondotta. A francia—szovjet tárgya­lásokról és a nemzetközi helyzetről szóló, a tolmácso­lással együtt másfél órát meghaladó nyilatkozat után Gromiko háromnegyed órán át felelt az újságírók kérdé­seire. Az első kérdés az iráni túszok kiszabadítására vég­rehajtott, kudarcot vallott amerikai katonai akcióra vo­natkozott. A szovjet külügy­miniszter kijelentette, és vá­laszát egy amerikai tévéadó számára angolul is megismé­telte: a Szovjetunió határo­zottan ellenez bármiféle ka­tonai akciót Irán ellen az Egyesült Államok vagy bár­mely más állam részéről. A szovjet diplomata megjegyez­te, hogy amikor először hal­lotta a hírt, el sem akarta hinni, hogy igaz lehet — de aztán megerősítették a je­lentést. Véget ért Belgrádban a szakszervezeti világkonferencia Belgrádban pénteken be­fejeződött a fejlődés kérdé­sével foglalkozó szakszerve­zeti világkonferencia, amely­nek záró ülésén 117 nemzeti, regionális és nemzetközi szak- szervezeti szövetség képvisel­tette magát és fogadta el egy­hangúlag a tanácskozás ál­lásfoglalásait és ajánlásait tartálmazó dokumentumot. A négynapos értekezleten 90 országból vettek részt kül­döttségek. A munkajellegű, sokrétű vitában 91 küldöttség vezető­je szólalt fel. A demokratikus légkörben mindenki szabadon kifejthette véleményét. A fel­szólalók a legkülönbözőbb mó­don közelítették meg a na­pirenden szereplő kérdést, a társadalmi-gazdasági fejlődés biztosítása és az új világgaz­dasági rend megteremtése ügyét. A vitát tárgyszerűség jel­lemezte, bár helyenként szél­sőséges megjegyzések is el­hangzottak. Mindenki egyet­értett abban, hogy a fejlődő országokon segíteni kell. A konferenciát a különbö­ző irányzatú szakszervezetek együttműködése "jellemezte. Elfogadták a közös nyilatko­zatot, amelyhez azonban a kínai küldöttség észrevétele­ket tett, néhány, főként nem­zetközi kérdésben megismé­telve Peking nézeteit. Hz európai béke és biztonság tényezője A Szovjetunió és az euró- • pai szocialista országok (Ju­goszlávia kivételével) a len­gyel fővárosban, Varsóban 1955. május 14-én kollektív barátsági, kölcsönös segítség- nyújtási és együttműködési szerződést írtak alá, s ezzel létrejött az európai szocialis­ta közösség országainak ka­tonai-politikai szövetsége. Válaszlépés volt ez az 1949- ben létrehozott észak-atlanti tömbre, s arra, hogy Nyugat- Németország csatlakozott a szervezethez. A Varsói Szer­ződés szervezete megalaku­lásának első napjától a nem­zetközi élet fontos tényezője lett és stabilizálóan hatott az európai és a világhelyzetre. A szerződést aláírva, a részvevők megerősítették tö­rekvésüket az európai kol­lektív biztonsági rendszer megteremtésére. A szerződés tartalmából nyilvánvaló, hogy a szocia­lista országok kizárólag azért hozták létre katonai-politikai szövetségüket, hogy közösen védelmezzék a békét, szilár­dítsák az európai biztonságot, fellépjenek az agresszió és az Európa szocialista részén le­vő államok és népek szuve­renitása ellen irányuló ter­vekkel szemben. Ez is azt ta­núsítja, hogy a szocialista or­szágok egyetlen céllal hozták létre katonai szövetségüket, mégpedig az új világháború kirobbantásának megakadá­lyozására. Az Egyesült Államokban 1945 őszétől kezdve többféle katonai támadási tervet dol­goztak ki a Szovjetunió és más szocialista országok el­len. Ennek alapját a Szov­jetunió és szövetségesei el­len irányuló „megelőző” tá­madás jelentette atomfegy­verek alkalmazásával. Vol­tak tervek, amelyek előirá­nyozták, hogy Anglia, Fran­ciaország és más európai, és ázsiai államok is részt ven­nének a szocialista országok elleni agresszióban. Az imperialista államok ál­landóan fokozódó háborús előkészületeit látva, a Varsói Szerződést aláíró országok kötelezték magukat, hogy ha Európában fegyveres táma­dás ér egy részt vevő orszá­got, vagy országcsoportot, ha­ladéktalanul segítséget nyúj­tanak minden eszközzel, be­leértve a fegyveres erők al­kalmazását is. Ez ismételten bizonyítja, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak egyesített fegyveres erői nem valamilyen ország elleni tá­madás céljait, hanem népeik békés munkájának védelmét szolgálják. A NATO jellegét és eddigi tevékenységét a katonai cé­lok elsődlegessége jellemzi. A Varsói Szerződés szervezeté­ben viszont első helyen áll a jelen nemzetközi élet politi­kai kérdéseinek megvitatása, s azok megoldása valameny- nyi nép békéjének és bizton­ságának érdekében. A NATO-tanács tavaly de­cemberi ülésén az Egyesült Állaimok nyomására határo­zatot fogadtak el arról, hogy az Európában már meglévő, óriási mennyiségű és tűzere­jű fegyverzet mellett az NSZK, Anglia és néhány más európai ország területén mint­egy 600 amerikai robotrepü­lőgépet és Pershing—2 típusú középhatótávolságú rakétát helyeznek el, amelyek a Szov jetunió és európai szövetsége­sei ellen irányulnak. Annak ürügyén, hogy a Szovjetunió az afgán kormány kérésére korlátozott létszámú csapato­kat küldött a külső agresszió visszaverésének segítésére Afganisztánba, az amerikai imperialisták és néhány szö­vetségesük tudatosan ideges légkört és háborús pszichó­zist keltenek, s közben min­den eszközzel terjesztik a „vi­lágot fenyegető szovjet ve­szély” meséjét. Az Egyesült Államok újra megpróbál a hi­degháború nyelvén beszélni a szocialista országokkal, úgy, mint évtizedekkel ezelőtt tet­te. Ilyen körülmények között a Varsói Szerződés tagorszá gai — miközben folytatják békepolitikájukat és harcol­nak az enyhülésért — kény­telenek megfelelő intézkedé­seket foganatosítani kollektív biztonságuk további szilárdí­tására. A szocialista országok nem hagyják magukat meg­félemlíteni. Leonyid Brezs- nyev idén februárban rámu­tatott — erőink és lehetősé­geink óriásiak. A Szovjetunió és szövetségesei mindig meg tudják védeni magukat és kellő választ adnak bármi lyen ellenséges támadásra, Senkitől sem hagyják magu­kat provokálni. A háborús hisztéria és a lázas fegyver kezési verseny doktrínájával szembeszegezik a békéért és a föld biztonságáért folyta­tott következetes harc doktrí­náját. Mihail Monyin vezérőrnagy Afganisztán ünnepe K ét esztendeje, hogy a Hindukus kopár hegyvidékén elterü­lő Afganisztánban győzött a nemzeti demokratikus forradalom. A haladó erők megdöntötték . Daud her­ceg rendszerét, amely az 1973-ban került hatalomra és lényegében a megbuk­tatott monarchia feudális viszonyainak átmentését szolgálta. A forradalom győzelmé­vel 1978. április. 27-én szé­les távlatok nyíltak a vi­lág egyik legszegényebb és legelmaradottabb országa előtt. Az évtizedeken át el­nyomott nép az Afganisz­táni Egységes Népi Demok­ratikus Párt vezetésével elindult a társadalmi-gaz­dasági felemelkedés útján, de a belső szubjektív 'hi­bák és méginkább a kül­földről támogatott ellen- forradalommal való vias- kodás hamarosan lefékez­te a fejlődést, s halálos veszélybe sodorta a fiatal forradalmi rendszert. Az új vezetés — Nur Mohammad Tarakival az élen — kezdettől fogva nem volt egységei, és tü­relmetlenségében „balos” .hibákat követett el. Nem vették kellő mértékben fi­gyelembe a mohamedán vallás erős befolyását, és az ország 'hagyományait. A papok, együttműködve a kisajátított nagybirtoko­sokkal, „szent háborút” hirdettek a „hitetlen” kor­mányzat ellen. Az impe­rialista erők sem törődtek bele a forradalom győzel­mébe. Az ellenforradalmi bandák Pakisztánban ta­láltak menedéket, ott ké­pezték ki őket, ott kap­tak kínai és amerikai fegyvereket j: A helyzet csak rosszabbodott Afga- • nisztánban, amikor Taraki meggyilkolása után Hafi- zullah Amin, a személyi diktatúrára törő, véres ke­zű kalandor ragadta ma­gához a hatalmat. Látván, hogy a forrada­lom sorsa forog kockán, a Szovjetunió a múlt év vé­gén eleget tett a korábbi afgán kéréseknek, és a külföldről irányított el­lenforradalom megféke­zésére katonai segítséget nyújtott az országnak. Amin rendszere megbu­kott, s a párt egészséges magva Babrak Karmai ve­zetésével átvette a kor- mányrudat. Első intézke­déseivel nemzeti egység­front megalapítását jelen­tette be, amnesztiát hir­detett és nemzeti megbé­kélésre szólította fel az af­gán népet. Külpolitikai téren síikraszállt az el nem kötelezettség, a pozitív és aktív semlegesség mel­lett, s kifejezte készségét, hogy egyenrangú tárgyalá­sok útján rendezze kap­csolatait Pakisztánnal és Iránnal. Amin bukása óta a for­radalom új korszaka bon­takozik ki Afganisztánban. Az ország forradalmi ta­nácsa Babrak Karmai irá­nyításával, a nép támoga­tásával folytatja azoknak a célkitűzéseknek a meg­valósítását, amelyet a ha­ladó erők legjobbjai még 1978 tavaszán elkezdtek. Ezek közül kiemelkedő je­lentőségű a demokratikus földreform, az oktatási és • egészségügyi reformok va­lóra váltása, az egész gaz­daság átszervezése. Ebben az országépítő munkában az afgán nép bizton szá­míthat a Szovjetunió, a többi szocialista ország tá­mogatására. N emzeti ünnepén kí­vánjuk a baráti -Af­ganisztán népének, hogy sikeresen.vvívja,meg harcát ' az'e'l'lón'fórraaálmr erőkkel, valósítsa meg leg­szebb álmait, az elmara­dottság felszámolását, az ország felvirágoztatását. (Folytatás az 1. oldalról) felvonuláson. A sportpályára érkező felvonulók ünnepi gyűlésen vesznek részt. Dél­után majálison vehetnek részt a város lakói. Vásárosnaményban április 25-én gyáravatással kezdő­dött az ünnepi program: új üzemcsarnokot adtak át ren­deltetésének a VOR telepén, s ettől a naptól válik önálló gyáregységé az eddig Nyír­egyházához tartozó telep. Jó idő esetén több ezer résztve­vője lesz a Tisza-parton ter­vezett majálisnak. A nyíregyházi járás telepü­lései közül felvonulást, ün­nepi nagygyűlést szerveznek Tiszavasváriban, Nyírteleken, Tiszadobon, Tiszalökön, Baktalórántházán, Deme- cserben, . Tiszabercelen és Nagyhalászban: valamennyi helyen majális, kultúr- és sportműsor szórakoztatja a lakosságot. Gávavencsellőn ezen a napon nyitják meg a „Munkánk, eredményeink” című vándorkiállítást, Nagy- kállóban és Kemecsén nagy­gyűlés és kultúrműsor lesz, Nyírteleken a felvonulást munkás-katona-értelmiségi- paraszt találkozó követi. Gyászjelentések '. o Fájó szívvel tudatjuk, hogy ÖZV. KUSNYERIK ISTVANNÉ Szül.: MRAZ MARIA hosszú szenvedés után 84 évesen váratlanul elhunyt. Temetése áp­rilis 28-án, 15 órakor lesz az Észa­ki temető ravatalozójából. Gyá­szoló család. Gólya u. 11. (38972) Fájdalommal tudatjuk mind­azokkal, akik ismerték és szeret­ték, hogy szeretett édesanyánk, testvérünk, rokonunk ÖZV. HERCZEG KALMANNE Szül.: ERDEY MARGIT volt Kéz utcai lakos dolgos életének 83. évében hosszú betegség után elhunyt. Temetése 28-án, hétfőn 13,30 órakor lesz az Északi temető ravatalozójából. A gyászoló család. (27921) Fájó szívvel tudatjuk, hogy a felejthetetlen férj, édesapa, nagy­apa, testvér és rokon IDŐS SZIGETFALVI JÓZSEF nyug. BM-dolgozó életének 61. évében váratlanul el­hunyt. Társadalmi temetése f. hó 29-én, 13 órakor lesz az Északi te­mető ravatalozójából. Gyászoló család. Serház út 26. (27925) Megtört szívvel tudatjuk mind­azokkal, akik ismerték és szeret­ték, hogy a drága jó feleség, fe­lejthetetlen édesanya, nagymama, testvér és rokon IDŐS SZÁNTÓ SANDORNE Szül.: SIMÁI ERZSÉBET csendesen elhunyt. Drága halot­tunk temetése f. hó 28-án, de. 11 órakor lesz az Északi temető ra­vatalozójából. Gyászoló család. Báthori út 28. (27884) Minden kedves rokonnak, ked­ves ismerősnek, aki drága halot­tunk TOMASOVszKi András temetésén megjelentek, sírjára virágot, koszorút helyeztek ezúton mond hálás köszönetét a gyá­szoló család. (27857) Köszönetét mondunk mindazok­nak, akik szeretett halottunk ID. LAKATOS BELA temetésén megjelentek, sírjára vi­rágot, koszorút helyeztek, részvé­tükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Nyírszőlős. (38926) Köszönetét mondunk minden kedves rokonnak, ismerősnek és szomszédnak, akik édesanyám ÖZV. KOVÁCS MIIIALYNÉ Szül. FERENCZ ERZSÉBET temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély gyászunkban osztoztak. Gyászoló leánya és annak családja. Tasíné. (38979)

Next

/
Thumbnails
Contents