Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
|| Kelet-||HB Magyarország i XXXVII. évfolyam, 80. szám ÄRA: 1,60 FORINT 1980. április 4., péntek Egységben dolgozunk céljainkért Losonczi Pál ünnepi beszéde az Erkel Színházban Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége csütörtökön díszünnepséget rendezett az Erkel Színházban. A díszünnepség elnökségében foglalt helyet többek között Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A magyar és a szovjet himnuszok elhangzása után Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Tisztelt ünnepi ülés! Kedves elvtársak és elvtársnők ! A magyar történelem kiemelkedő eseményére, 1945. április negyedikére, felszabadulásunk napjára emlékezünk. Ma a nevezetes dátum 35. évfordulóját ünnepeljük. Ezer év után — négyszáz éves idegen elnyomásnak véget vetve — ez a nap hozta el népünknek a szabadsagot, adta ■ vissza független államiságunkat: elérkeztével vált valóra a társadalmi előrehaladás reménysége, és — 35 év után joggal mondhatjuk — lett győztes szocialista forradalmunk alapja. 1945. április negyedikén, amikor a felszabadító Vörös Hadsereg csapatai hazánk teljes területét megtisztították az ellenségtől, minden dolgozó magyar ember nemcsak érezte, hanem tudta is, hogy e pillanatban valami örökre letűnt és valami más, új kezdődik a dolgozó milliók életében, a haza sorsában. Mindenki érezte akkor, hogy Magyarországon a történelem friss szele támadt fel. Az új kor létrejöttének felismerése érlelődött, amíg folytak a felszabadító harcok, és amelyeknek csúcspontja s egyben jelképe április negyediké lett, amelyben összege- ződött a Battonyától Nemes- medvesig tártó hadjárat minden hatása. Az az 1945-ös április a nagy fellélegzést, a békét és a reményt hozta el a magyar népnek. Ezért jelkép mindazóta április negyediké! Emlékezve az emberöltő előtt történtekre, visszapillantva az azóta megjárt útra, első gondolatunk a mélységes hála a világ első szocialista állama, a világ első győztes munkásforradalmának hősiesen harcoló, nekünk szabadságot hozó Vörös Hadsereg és katonái iránt. A kegyelet és a tisztelet érzésével hajtjuk meg a vörös és a nemzetiszínű zászlót az elesett hősök dicső emléke előtt. Tisztelet az élőknek, akik harcoltak s vérüket hullatták a Duna—Tisza táján, országunk egész földjén népünk szabadságáért. Hálával és kegyelettel gondolunk azokra a bolgár, jugoszláv, román, angol és amerikai katonákra, akik kivették részüket országunk felszabadításából, s hazánk földjében alusszák örök álmukat. A hősök emlékét népünk mélyen a szívébe zárta: dicsőségüket ugyanaz a fény ragyogja be, mint azokét a magyar antifasisztákét, akik vállalva a nehéz harcot, életüket áldozták szabadságunkért és függetlenségünkért. A magyar kommunisták álltak az élére mindannak, ami akkor az adott történelmi pillanatban a haladás irányába mutatott. Fegyvertársaik és szövetségeseik voltak mindebben népünk legjobbjai, az igaz hazafiakkal. A két munkáspárt egyesülésével össze- kovácsolódtak a történelmileg vezetésre hivatott munkás- osztály erői. A haladás mellé álltak a parasztság, az értelmiség széles rétegei, akik hűek maradtak népünkhöz és a hazához. Létrejöttek a megegyezések az egyházakkal. A vallásos emberek hitbeli meggyőződésük feladása nélkül egyenrangú építői lettek a szocialista Magyarországnak. Népünk egésze a maga erőfeszítéseinek — kezének, eszének — gyümölcsét érzi a 35 év eredményeiben. Biztosan igazodik el a maga teremtette világban. Tapasztalatai alapján tanulta meg becsülni és értékelni a környezetet, amelyben él és dolgozik. Természetesnek tartja, hogy lét- biztonságban él, dolgozhat, tanulhat, művelődhet: hogy iskolába járathatja gyermekeit, akik képességük alapján — előítéletek és korlátok nélkül — érvényesülhetnek. Természetesnek tartja, hogy kiterjedt szociális gondoskodás veszi körül: hogy állam- polgári jogon részesül beteg- ellátásban; hogy gyermekgondozási segély, családi pótlék, és sok más előny és kedvezmény illeti meg a gyermeknevelő szülőket; hogy nem kell félnie az öregség kisem- mizettségétől. Tisztelt ünnepi ülés! Harmincöt év már a történelmi léptékkel mérve is korszak, amely bőséges és megbízható társadalmi, politikai tapasztalatok leszűrésére nyújt lehetőséget. Felszabadulásunknak és hazánk előrehaladásának néhány meghatározó alkotóelemét feltétlenül látnunk kell, és ki kell emelnünk a történelmi hatóerők sokaságából. Mindenekelőtt a maga valóságában és átütcereiében kell látnunk és értékelnünk a szabadságot, a nemzeti függetlenséget hozó Szovjetunió jelenlétét az új honfoglalás kori magyar életben, a magyar történelemben, az ország fejlődésének alakulásában. A magyar nép legjobb, forradalmi lelkületi fiai mindenekelőtt a kommunisták — a párt alakulásának pillanatától tudatosan vallották és ennek megfelelően cselkedtek —, hogy a nemzet sorsa akkor halad jó úton, ha a szomszéd népekkel barátságban, a haladás erőivel, elsősorban a Szovjetunió népeivel testvéri együttműködésben él. Gyökeres fordulatot teremtett e kapcsolatok történetében az, hogy a felszabadító Vörös Hadsereg győzelmei nyomán sarjadt ki új életünk első csírája. A Szovjetunió létezésének és a nemzetközi életben a második világháború óta játszott egyre növekvő szerepének, fejlődésünk 35 éves korszakának mindvégig meghatározó jelentősége van. Az agresszív imperialista nagytőkés körök mérgezik a nemzetközi légkört, megpróbálják kikezdeni az enyhülést, semmivé tenni a békés egymás mellett élés eddigi eredményeit. Elveinkhez híven mi változatlanul a békén munkálkodunk, a békés egymás mellett élésre törekszünk. E helyről is kifejezzük akaratunkat, szándékunkat és érdekeltségünket a békében, az enyhülési folyamat védelmében és továbbfejlesztésében. A Szovjetunió, a szocialista ,országok közössége, a szövetség ereje, és szüntelen épülése a legfőbb záloga a világ békéjének, a gyarmati uralom alól felszabadult 'népek igazi függetlenségének, fel- emelkedésének, csakúgy, mint a belső fejlődésünknek, előrehaladásunknak. Kedves elvtársnők és elvtársak ! Belpolitikai életünk kiemelkedő eseménysorozata fejeződött be a XII. pártkongresszus munkájával. A kongresszus előkészületeiben szinte az egész ország részt vett. Nem túlzók, ha azt mondom, (Folytatás a 4. oldalon) Díszünnepség Nyíregyházán felszabadulásunk 35. évfordulóján Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából csütörtökön délután díszünnepséget rendeztek Nyíregyházán a dohányfermentáló gyár nagytermében. Az ünnepségen részt vettek a megyeszékhelyi gyárak, termelőszövetkezetek, intézmények kitüntetett dolgozói, képviselői. Az elnökségben foglalt helyet dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Hegymegi István, Tóthné Kiss Mária, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke, Alexa László, az SZMT vezető titkára, Bánóczi Gyula, a nyíregyházi járási pártbizottság első titkára, dr. Cservényük László, a tanárképző főiskola megbízott főigazgatója, Iklódi László, a vajai Rákóczi Tsz elnöke, Köbli Ferencné, a gumigyár csoportvezetője, Nagy Sándor, a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat igazgatója, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagjai, Lakosi Kálmán, az MSZMP KB munkatársa, Ballai István, a munkásőrség megyei parancsnoka, Bán János, az MHSZ megyei vezetőségének titkára, Dvas- nicska Andrásné, a dohány- fermentáló gyár munkása, Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront megyei titkára, dr. Gluchman László, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője, dr. Gyuricsku Kálmán, a Nyíregyházi Városi Tanács elnöke, Heizer György, a határőrség-kerület parancsnoka, Jeszenszki Gábor ország- gyűlési képviselő, Jakobinyi Béla ezredes, a magasabb egység parancsnoka, Jóna Pál, a dohányfermentáló gyár igazgatója, Kuhár András veterán, Mészáros Ágnes, a dohányfermentáló gyár KISZ- titkára, Nagy László, a KISZ megyei bizottságának relső titkára, Suszta Sándor veterán, Simon János veterán, Szarvas István, a dohányfermentáló gyár párttitkára, Tímár István, a dohányfermentáló gyár SZB-titkára, Tóth László, a KISZ városi bizottságának titkára, Tukacs Sándorné, a Hazafias Népfront városi titkára. Az elnökség soraiban köszöntötték az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok képviselőjét. Ott voltak az elnökségben a felszabadulási ünnepségekre megyénkbe érkezett külföldi delegációk vezetői: J. V. llnyickij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli területi Bizottságának első titkára, Gita Vasile, az RKP Szat- már megyei Bizottságának titkára és Kielar Zdzislaw, a Rzeszów megyei pártbizottság titkára. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után úttörők köszöntötték az ünnepség résztvevőit, majd Szarvas István, a dohányfermentáló gyár párttitkára üdvözölte a jelenlévőket. Ezt követően dr. Tar Imre mondott beszédet. (Folytatás a 4. oldalon)
