Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
1980. április 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 a gyepgazdálkodásban SZABOLCS-SZATMÁR nemcsak almából, dohányból és burgonyából termel legtöbbet a 19 megye közül, hanem itt tartják a legtöbb szarvasmarhát, a juhtenyésztésben pedig a nagy hortobágyi legelővel rendelkező Hajdú után a másodikok vagyunk. Ebből fakad, hogy a legtöbb tejet, hízómarhát is a mi megyénk adja, s jelentősen hozzájárulunk a textilipar gyapjúellátásához, számottevő az export pecsenyebárány eladása. Fontos kérdés tehát, hogy a két állatfajt mivel és hogyan takarmányozzuk, végső soron mennyiért állítjuk elő a tejet, a húst. Eddig is sok szó esett már az abraktakarékos takarmányozásról. Eredmények is mutatkoznak, de a mai közgazdasági körülményekhez viszonyítva már kevésnek bizonyul a korábbi tett. Importabrakkal, fehérjével tejet, vagy marhahúst termelni — amely nagyrészt szálastakarmánnyal előállítható — igen drága mulatság. Az összes állatállomány több, mint 70 százalékát kitevő szarvasmarha és juh tartásában tovább kell csökkenteni az abrakfelhasználást és növelni a jóminőségű tömegta- karmány-etetést. Nyilván ennek a feladatnak az első lépcsője a takarmánytermelésben, ott is a rét- és legelő- gazdálkodásban található. Megyénkben a rét és legelő területe 76 ezer hektár, amely az utóbbi években több mint 5 ezer hektárral növekedett. Ez a növekedés az ésszerű földhasználatból adódik, több olyan területet állítanak visz- sza legelővé, amit korábban elhamarkodott intézkedésekkel szántóföldi termelésbe vontak be, de az erre alkalmatlan volt. A területileg is noyekvő_ legelőkön javult a gazdallcodas minősége. Évente a gyepeknek közel felét rendszeresen műtrágyázák. Amíg 1975-ben egy hektár legelőre 90 kilogramm műtrágyát szórtak ki, 1979-ben már elérték a 160 kilogrammot hatóanyagban. Nem egy gazdaság van, ahol az egész gyepterületet műtrágyázzák, de sajnos, jócskán akad még szövetkezet, ahol semmi kezelésben nem részesül a legelő. Megtalálható megyénkben az olyan öntözött legelő, ahol évente 70 mázsa termést takarítanak és van olyan is, ahol csak 5 mázsát. A MŰTRÁGYÁZÁS MELLETT másik nagy termésnövelő intézkedés az öntözés. Az öntözésre alkalmassá tett legelő- és gyepterület mindössze 7 százalék körül mozog. Sajnos, az alig 5 ezer hektáros területnek is csak 45—50 százalékán végeznek rendszeres öntözést. A gondos munkát végző termelőszövetkezetekben az öntözéssel és műtrágyahasználattal 2—3-szo- ros termésátlagokat érnek el. Megyei szinten 1975-höz viszonyítva 2 mázsával növekedett a szénatermés 1979- ben. Ez a szénatöbblet mintegy 10—11 ezer tehén eltartására elegendő. Minden realitása megvan annak, hogy — gondos rét-legelő gazdálkodással — rövid idő alatt akár 8—10 mázsával is növekedjék az átlagtermés. Az öntözés és műtrágyázás mellett harmadik fő módszer az elzsombékosodott, leromlott gyepterületek rekonstrukciója. Megyénkben évente mintegy 10 millió forint állami dotációt kapnak a termelőszövetkezetek gyepjavításra. A saját erővel pótolva, ebből az összegből mintegy 3000 hektár gyepet lehet megjavítani. AZ OLCSÓBB HŰS- ÉS TEJTERMELÉS alapja a saját szálastakarmány-termelés, de legalább annyira fontos a jó betakarítás, a szakszerű felhasználás. A felhasználás egyik módja a legeltetés. Sajnos, nagyon sok szövetkezetben még régi. hagyományos módon kicsapják az állatokat a legelőre. A pásztor csak arra vigyáz, hogy a legelőről el ne kóboroljanak az állatok. A korszerű legelőhasznosítás a szakaszos, sávos legeltetés. Ennek egyik formája a vil- lanypásztoros szakaszokra történő felosztás. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy a legelő egy részét meg is kaszálják. A szénabetakarítás körül követnek el legtöbb hibát a termelőszövetkezetek. Sok helyen az optimális időt meghaladva elvénült, tápanyagban értékeden szénát kaszálnak. A késedelmes kaszálást pedig a szakszerűtlen begyűjtés, tárolás követi. A gvors és megfelelő időben való betakarítás .egyik féltőjéig a jó.'géptjlgtáp.; Az elmúlt időkben több, mint kétszeresére nőtt a termelő- szövetkezetek szálastakar- mány-betakarító gépállománya. Mindezek ellenére még sok termelőszövetkezet nem rendelkezik gépekkel, pedig ezek az Agrokernél jelenleg is kaphatók. VAN TEENDŐ a tömegta- karmány-ellátás javításában. Napi feladat a legeltetési szakaszhatárok kijelölése, az itatok és környékének rendbehozása, a kihajtó utak megjavítása. Ahol a háztáji állomány részére külön legelőt jelölnek ki, azt most kell megosztani. Fel kell hagynunk azzal az elavult gondolkodással és gazdálkodási szokással, hogy a rét és legelő évszázadok óta megvan, az minden kezelés nélkül terem. Az intenzív gazdálkodást ki kell terjeszteni a rétre, a legelőre is. Csikós Balázs Kótics, a győztes Zalaegerszegen, a Magyar Néphadsereg legutóbbi képzőművészeti versenyén sok érdekes, színvonalas alkotást láthattak az érdeklődők. A szakértők és a közönség egyaránt elismerte, hogy jól felkészültek az alkotók. Kótics Ferenc honvéd a grafika kategóriában nyert. Katonai témájú grafikái már a magasabb egység kiállításán megnyerték a közönség tetszését, sőt már bevonulása után három hónappal kiállítást rendezett alakulatának könyvtárában. Bevonulása előtt Kótics Ferenc a Nyíregyházi Áfész dekoratőreként dolgozott. Főleg kirakatok grafikai díszítéseit tervezte, de készített étlapokat, naptárakat, sőt zenei plakátokat is. Művészi grafikákkal csak szabad idejében foglalkozott. Természetesen egyelőre csak próbálkozik a különböző grafikai megoldások hatásos variálásával, végleges forma kialakításával. Eddig úgy tűnik, sikerrel — ezt bizonyítja zalaegerszegi sikere is. Katonai szolgálata közben aligha folytathatja zavartalanul kísérletezéseit, de az előbb említett kiállítások megrendezéséhez komoly segítséget kapott. Sőt, decemberben (8 hónap után) áthelyezték a magasabb egységhez, ahol dekoratőrként dolgozik. Ünnepségekre, évfordulókra és a katonai eskükre rajzol. A termek díszítése is a feladatához tartozik. Parancsnokai elégedettek munkájával, és bizonyára ezután is segítik majd, hogy leszerelése után sikeresen felvételizhessen az Iparművészeti Főiskolára. A tiszaberceli Bessenyei Tsz fóliasátrában Czene Sándorné és Zsíros Lajosné szedik a retket. (E. E. felvétele) VÁLASZTÁS A SZERÉN UTCÁN Mii tett a szakszervezet? A Szerén utca Nyíregyháza egyik legdélibb utcája. Valaha gyatra feriszőlő termett ezen a környéken. Az utca elején most modern, emeletes épület magasodik, itt van a KPM Közúti Igazgatóság nyíregyházi üzemmérnöksége. A szőlőtőkék helyén ingujjra vetkőzött munkások (vége a délelőtti műszaknak) társadalmi munkában parkosítanak. Zöldövezet lesz a kissé komor géptelep közelében. Az ásót és gereblyét forgatókon kívül szinte mindenki Jgjrpent .<xí .emeletre — bizalmit és főbizalmit választanak. Hídfen ntartók, kőművesek, gépkocsivezetők, festők ülnek a mészszagú, még de- korálatlan teremben. Szónokláshoz nem szokott... Ez a terem a május elején átadásra kerülő új szociális létesítmény és oktatóbázis része. Ennél jobb helyet nem is találhattak volna a bizalmi választás megrendezésére, hiszen a szakszervezet egyik legfőbb feladata a szociálpolitikai munka. Még a választások pillanata előtt vagyunk, még létezik a műhelybizottság, amelyet a központi üzemmérnökség és a nyíregyházi üzemmémöikség dolgozói alkotnak. Sipos Lajos a műhelybizottság titkára beszámol az elmúlt választások óta végzett munkáról. A szónokláshoz nem szokott munkásember egyszerű, de világos szavaival foglalja össze, hogy csaknem kétszáz ember érdekében mit tett a szakszervezet. Először is ugrásszerűen javult a szociális ellátás. Nem kell már gyalogolni, kerékpározni, árokparton vagy töltésoldalon ebédelni. Fedett lakókocsiban étkezhetnek a dolgozók. Igaz, a szétszórt munkahelyekre nem mindig jut el a meleg ebéd. A megyénk útjain, hídjain dolgozó munkásoknak alig több mint a fele fogyaszthat ebédre levest. Javult a segélyezés. Több lett az üdülőjegy, kár, hogy a dolgozók ‘szabadságukból nem szentelnek többet üdülésre, aktív pihenésre. Ital, fegyelmi Voltak persze nagyobb gondok is, a fel nem használt üdülőjegyektől sokkal nagyobbak. Hogy például néha késett a munkaruha, a védőruha, de hát az utakon dolgozó szakszervezeti aktivisták nem értenek a szabómesterséghez. .. Mi tagadás — hangzott el a beszámolóban — a dolgozók közt is akadt, aki kihasználta „a központtól való távolságot” és munkaidőben az, italosüvegeket emelgette. Néhányan fegyelmit kaptak, de sem a szak- szervezethez, sem a döntőbizottságokhoz nem mentek panaszkodni, fellebbezni. A javulás útjára léptek. Az egyik bizalmi így kezdi felszólalását: „Jött hozzám az egyik dolgozó, hogy ő pedig kilép a szakszervezetből, mivel nem orvosoljuk neki a sérelmeit. Mondtam, hogy aludjon rá egyet, főleg azért, mert követelése nem jogos. Másnap közölte, hogy nem lép ki, mert ha kilépne, kevesebb volna a joga.” A fiatal munkás ezt mondja: „A szakszervezeti oktatáson legyünk aktívabbak.” A napbarnította, szemüveges munkás is tömören, de velősen szólal fel: „Javítani kéne a feltételeket, hogy a 8 órát jobban ki tudjuk használni. A munkaruha hamar elszakad, írni kellene az illetékeseknek, hogy csináltassanak jobbat.” Á főbizalmi A műhelybizottság lemond. Főbizalmit kell választani. Terbócs Bélára esik a választás. Ö fogja majd össze öt szakszervezeti aktivista tevékenységét. Gratulálnak és jó munkát kívánnak neki. Ha a jókívánság teljesül, az elsősorban a választók hasznára válik. N. L. Szabolcsi siker Salgótarjánban A munkásfiatalok ötödik különdíját. A legtöbb fiatalt vers- és prózamondó verse- mozgósító megye részére fel- nyén a hét végén Salgótar- ajánlott Népszava vándorser- jánban Hájas Gyula, a Száév leget pedig Szabolcs-Szatmár dolgozója érdemelte ki a zsűri megye nyerte el. 3ó vizsga Vaján Szesz helyett almaié A féltő ápolás, gondoskodás ellenére az alma egy részét nem kínálhatják megvételre sem a hazai, sem a külföldi vásárlóknak. Abból szeszt főznek — vágják rá sokan. Nemi Legalábbis nem mindenütt. Almaiét, abból pedig sűrítményt készítenek. Azal- malényerés önmagában véve nem újkeletű, de ahogyan azt a nemrég üzembe helyezett vajai aimaiéüzemiben a korszerű, automatikus berendezésekkel teszik, egyszerűen ámíulatbaejtő. A múlt év szeptemberében kezdtek vizsgázni a svájci gyártmányú gépek, és egyáltalán. az egész „légyár”. Kitűnő a bizonyítványa. Decemberig összesen 20 ezer tonna almát dolgoztaik fel. Egyébként naponta csaknem 320 tonnából képesek kivonni az üdítő, éltető nedűt. Százharminchat kiló almából keletkezik 100 liter lé. A NYlR- KERT-társuláshoz tartozó 11 termelőszövetkezet, a TSZ- KER és a Nyíregyházi Konzervgyár bábáskodásával született üzem nemcsak alma, hanem valamennyi nem kemény magú gyümölcs — például szamóca, málna, körte stb. — lé nyerésére is alkalmas. Jelenleg csak almával dolgoznak, mert a környékbeli gazdaságokban azt termelik nagy mennyiségben. A szüreti időszakban közvetlenül a tsz-ek szállítják, decembertől már a hűtőházaktól kapják az alapanyagot, melyet azonnal feldolgoznak. A szezonon kívüli legjelentősebb partnerük a ZÖLDÉRT. A szövetkezetekkel többnyire szerződéses viszonyban vannak, de azon kívül — a kistermelőktől is — átveszik az ipari almát. A vajai üzemben nyert almalevet a Nyíregyházi Konzervgyárban sűrítik. Ez utóbbi, tetszőlegesen ízesíthető, fogyasztható terméket a világ számos országába — Japánba különösen sokat — exportálják. A jelek szerint tartós a kereslet iránta. Az almaszezon befejeztével a konzervgyárnak segítenek a paradicsomlé előállításában. Ez körülbelül 3 hét „többlet” foglalatoskodást igényel, amit mintegy 4 hónap holtszezon követ. Távlati céljuk az ott dolgozó 70 ember egész évi foglalkoztatottságának megoldása. Az elképzelések szerint, idővel a burgonyapehely gyártását, valamint a teljes almalétechnológiát, vagyis a végtermék, a sűrítmény előállítását is meghonosítják Vaján. Cselényi György R eggel. — Haziahmet-ab- zi! — Mit akarsz? Nem látod, hogy beszélgetek egy emberrel? — Ne haragudjon. Hazi- ahmet-abzi. Legyen szíves ideadni a motorkerékpárját. Az öcsém lekési a repülőgépet! — Na, tessék! Hogy hová fajul a nép! Kiabálnak, ordítoznak! Hát köszönni ki fog? Bezzeg, az én időmben ... Hát ide figyelj: ha elmégy egy idősebbhez, illő távolságban megállsz tőle. Várj, ne szólj közbe!... Nézze meg az ember!... Na, szóval, ha az idős ember történetesen beszélget valakivel, megvárod, amíg odahív Nem úgy, mint te az előbb, hogy a fülembe ordítod: „Haziahmet-abzi!” Hol itt a tisztelet? Hol van, kérdem én? És hol a türelem? Nem, ilyenek nem léteznek tinálatok! Nem is léteztek soha ... És ha nekem valami bánatom van? Mondjuk, meghalt a fiam? Vagy, teszem azt, beteg vagyok? Meg kell kérdezni, ha nem tudod. Vagy téged nem tanítottak meg erre? Várjál hát, ne siess! R. HAMITDULUN Udvariasság Szóval, menj oda udvariasan és köszönj. És ne vágj az ember szavába. Lehet, hogy valami fontos beszélgetésem van. De ha nem fontos is. Mégiscsak idősebb vagyok. Először kérdezd meg, hogy szolgál az egészségem. Aztán a családról se feledkezz meg. A jószágról. Lehet, hogy be- leállt a dög ... Majd aztán, ha én kérdem meg, mi járatban vagy, akkor beszélj. Hé, hová rohansz?! Pfúj! Micsoda népség!... Este. — Jó estét, Haziahma- tulla-abzikaj! — Á-á, te vagy az? Adjon isten, fiam. — Hogy szolgál az egészsége, Haziahmatulla- abzikaj ? — Tűrhetően, fiam, nem panaszkodom. De gyere már közelebb, ne restell- kedj... — Hát a kedves felesége egészsége hogy szolgál, Haziahmatulla-abzikaj ? — Köszönöm, fiam, ő is megvan. — Hát a gyerekek egészsége hogy szolgál, Haziahmatulla-abzikaj ? — Hála Allahnak, a gyerekek is jól vannak. — És a rokonok, Hazi- ahmatulla- abzikaj? Nincs semmi baj náluk? — Semmi, fiam, semmi, nekik sincs okuk panaszra. Minden rendben van náluk. — Hát a jószág, Haziahmatulla-abzikaj? Nem érte-e valami-csapás? — Hogy jó órában mondjam, fiam, nem. Köszönöm az udvarias érdeklődésedet. Látod, ilyen légy mindig. Aztán, mi járatban vagy, fiam? Ne restellkedj, ki vele, bátran ... — Á, semmi, Haziahmatulla-abzikaj. Csak erre erre jártam, hát gondoltam, beszólok. — Aztán mit akarsz tudatni velem, fiam? — Azt, Haziahmatulla- abzikaj, hogy ég a fürdőháza! Ford. Antal Miklós
