Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. április 20. TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK % SÁGNCGY TÁJVÉDELMI körzet Kemenesalján, Celldömölk közvetlen közelében emelkedik a 279 méter magas Ság-hegy. A Vas megyei kiránduló célpontot 1975-ben nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Hivatal. Csak így tudták megőrizni a hely geológiai érdekességét, a vulkánikus eredetű krátert, sajátos növény- és állatvilágát, a környék kultúrtörténeti emlékeit. A hegy mai alakját, mintegy négymillió évvel ezelőtt kapta, négy vulkáni kitörés után. Az akkor képződött 30—70 méter vastagságú bazalttakarót, a bazaltoszlopokat azóta lebányászták. A bányászat négy szinten folyt, 1910-től 1958-ig. A mély bányaudvarok, a kialakított teraszok ma is jól megfigyelhetők a kráterben. A kő kitermelése jóvátehetetlen kárt okozott e természeti kincsünkben, de ugyanakkor lehetőséget adott, egy kialudt vulkán szerkezetének vizsgálatára. A bazaltbánya kimerülése után a felszerelést elszállították, az épületeket kiürítették. A volt transzformátorházban -1977-ben rendezték be a Sághegyi Múzeumot, amelyben megtekinthetjük a bányaművelés néhány eszközét, a szőlő- termesztés fennmaradt, régi szerszámait, valamint azokat a régészeti leleteket, amelyek a bazalttakaró alól a felszínre kerültek. Az évmilliók során lapos platóvá pusztult csúcsrészen állították fel ezt a magas kőoszlopot, amelyet jó időben 20—30 km távolságból is felfedezhetnek a kirándulók. Eötvös Loránd munkatársaival — TangI Károly, Köves- ligethy Radó, Bodola Lajos — 1891-ben a hegy platóján végezte kísérletét a torziós ingával.. Azért választotta a kí- sárlet helyszínéül ezt a helyet, mert itt a mért adatokat számítással is ellenőrizhették. Emléküket őrzi ez a bazaltoszlop. Győri Lajos képriportja FILMJEGYZET Gondolatok a Habfürdő bemutatásakor Ennek a jegyzetnek először a „A HABFÜRDŐ margójára” címet akartam adni. Aztán elálltam szándékomtól. nehogy képzavarral vádoljanak : a filmszalagnak ugyanis nincs margója. Bevallhatom. hogy az eredeti cím sokkal jobban kifejezné a lényeget (pontatlansága ellenére). Az ok egyszerű: alább nem kritikát írok, hanem meditációimat adom közre — a rajzfilm változásairól, a magyar rajzfilm bizonyos törekvéseiről és Kovásznál Gábor György új alkotásáról, a HABFÜRDÖ-ről. Hadd kezdjem azzal az evidenciával, hogy a rajzfilmművészet már elég régóta másra — többre — képes, mint az egyébként briliáns technikával dolgozó Walt Disney idejében. A színek és vonalak varázslója, akinek Hamupipőkét, Hófehérkét, Pinokkiót és a többi tüneményes mesefigurát köszönhetjük, rangos esztétikai élményben részesített bennünket, a közélet különféle kérdéseiben azonban nem foglalt állást. Az amerikai mester követői és epigonjai hasonló elveket vallottak: munkáik elandalították, elszórakoztatták, elgyönyörködtették a közönséget — anélkül, hogy magvas gondolatokat közöltek volna. A pompás rajzok világa fényévnyi távolságra volt a köz- naDi valóságtól. A stilizálás, a formanyelv is kifejezetten ellene dolgozott a realista ábrázolásnak (a kifejezést voltaképpen idézőjelbe kellene tenni: természetesen feltételes — az adott műfaj határai között elképzelhető —•J1 realizmusra gondolok). Mindezzel nem ..szólom le” Dis- neyt és iskoláját, de érzékeltetni szeretném: az előrelépésnek az volt a feltétele, hogy bizonyos megcsontosodott hagyományoktól megszabaduljanak s az animációs vászonra is beáradjon az élet friss levegője. Nem állítom — hiszen valótlan lenne —, hogy a riadót a magyar rajzfilmesek fújták meg, de sokan közülük a modernség világszerte számon tartott szálláscsinálói lettek. Nevek és címek felsorolásának nincs értelme, a fesztiváldíjak közreadásától is eltekinthetünk (egyébként oldalakat töltene meg a lista), annyit azonban el kell mondani, hogy a magyar rajzfilm színvonala egyenletesen magas, színképe pedig — a változatokra utalok ezzel — rendkívül sokféle. A skálán Gusztáv kalandjaitól kezdve — mellesleg: a furcsa kis ember számos országban volt igazi mozisztár s a sorozat nem kevés hasznot hozott a magyar film konyhájára — a groteszk hangvételű karikatúrákon át a filozofikus egy-, sőt félpercesekig sok minden megtalálható. Előkelő helyen „jegyeznek” minket. Személyes élményre is hi- vatkozhatom. Két évvel ezelőtt Jerevánban — az ottani fesztiválon — műsoron kívül vetítettek egy remekül összeállított magyar rajzfilmcsokrot. Matolcsy György, a magyar rajzfilm egyik megteremtője, menedzsere, apostola és nagykövete mondotta az ajánlást. Részese voltam már néhány kirobbanó filmsikernek: a jereváni is közéjük tartozik. A rajzfilm olyan kifejezési forma, mely nem követi az idősebb testvér, a játékfilm terjedelmi előírásait: léleg- zetnyi variánsa éppúgy lehet, mint félórás vagy órás darabja. Mégis: az utóbbi időben megszaporodtak az úgynevezett „egész estét betöltő” rajzfilmek. Elkészült a SÁRGA TENGERALATTJÁRÓ, a japánok főleg a gyerekeknek kedveskednek hosszú rajzos meséikkel, nálunk sikert aratott a JÁNOS VITÉZ a LÜDAS MATYI, a HUGÓ, A VÍZILÓ. Kovásznai Gábor György dékozött folytatni a HAB- FÜRDÖ-vel." Pontosabban szólva: bizonyos hagyományokat követ, másokat elvet. A műfaji megjelölés: „trükk - film, szívdobbanásra” már önmagában is jelzi, hogy a HABFÜRDŐ csak feltételesen illeszthető skatulyákba. Miért nagyobb a lehetősége a „hosszú” rajzfilm készítőjének? Folyamatokat jeleníthet meg. Jellemek „mozgását” követheti nyomon. Egy- egy problémát alaposan körbejárhat. Kísérletezhet színnel, vonallal, ritmussal, stílussal: a kifejező eszközök egész tárházával. Kovásznai — az emlékezetes Átváltozások rendezője — az úgynevezett festői felfogás hívei. Kedveli a modern megoldásokat, a merész asszociációkat, az „intellektuális mozit”. A Habfürdő elkészítésekor nem járt csapásokon haladt. A rajz- és játékfilm elemeit házasítva fontos közéleti mondanivalót pendít meg — s egyszersmind olyan szokatlan módon „fogalmaz”, mély valósággal sokkolja a szemlélőt. Tegyük mindjárt hozzá: negatív értelemben. A mesével még csak megbékélnénk. A főhős, Zsolt szeretné megúszni a házasságot, aztán mégis meggondolja magát. Ennyi a „konfliktus” — s hogy mégis elég a filmhez, az magyarázza, hogy az esküvői komédia ürügyén Kovásznai ki-kipillant a meséből s köz- és magánéletbeli problémáinkra célozhat. A nemek bonyolult kapcsolatára. A protokoll elburjánzására. A számítgatásra és taktikázásra mindennapos harcainkban. Még egyfajta hurráprogram is megfogalmazódik a Habfürdő-ben: egyesüljetek, sokasodjatok, tanuljatok, érezzétek felelősséget egymás iránt — példázza Anni, Klári és Zsolt története. Mondom, a sztorival nincs baj. Ennyit elbír a korszerű rajzfilm. Ellenérzésünket az ki, hogy a Habfürdőnek meglehetősen eklektikus a hangszerelése. A figurák „szögletesek”. A hangulatok és helyzetek szintetizálása sem sikerült. Zavaró a nyelv érdekessége (hogy azt ne írjam: vulgarizmusa). Másik János zenéje egyenetlen: a számok egy része jó. más részük azonban jellegtelenül szürke. Következetesebb dramaturgiával bizonyára orvosolni lehetett volna a film sok feltűnő döccenőjét. A Habfürdő így is új szín a palettán, de a magyar rajzfilm történetében aligha lesz forradalmi fontosságú állomás. Veress József FERENCZ LÁSZLÓ: Sőtér István w A Kortársaink sorozat nemrégiben megjelent kötete a magyar irodalom egyik napjainkban is lázasan tevékenykedő, nagy formátumú egyéniségét Sőtér Istvánt mutatja be. A könyv kapcsán jegyezzük meg, hogy a még épülő, kiegészülő életművek irodalomtörténeti értékelése mindig nehezebb feladatot jelent mint a már lezárt munkásságok eredményének értékrendbe sorolása. Ha fokozatokról lehet beszélni, akkor ez abban az esetben még nehezebb, ha olyan szerző írásai kerülnek elbírálás alá, aki maga is több évtizeden át foglalkozott műalkotások elemzésével, esztétikával, irodalomkritikával. Ferenczi monográfiája szerencsés vállalkozásnak mondható, elsősorban Sőtér szép- irodalmi munkáira összpontosítja a figyelmet, de kitér minden fontos tényre, mozzanatra. említ minden életrajzi adatot, mely a sok műfajú alkotó' portréja megrajzolásához szükséges. Módszere dialektikus, azt valósítja meg, amit Sőtér is alapelvként követett: a mű belső világából indul ki, s szembesítve azt más művekkel jut el a szélesebb irodalomtörténeti közeghez, ahonnan ismét visszacsatol a kérdéses műhöz. Ennek értelmében kerül tárgyalásra a regények közül többek között a Fellegjárás, A templomrabló, Az elveszett bárány, a Budai oroszlán, továbbá a Bakator c. novellagyűjtemény és egyéb elbeszélések valamint a számottevő esszék. Ferenczi külön fejezetet szentel a Fellegjárásnak, mely Sőtér írói pályafutása szempontjából kulcsregénynek számít. Az 1939-ben napvilágot látott regény méltatások és elmarasztalások ke- reszttüzébén vált ismertté, nevezték elhibázott műnek, kikiáltották egy újfajta realizmus reprezentánsának, egyszóval nagy port vert fel. Az értelmiségi tárgyú történet a Csokonai-otthon — a szintér valójában az Eötvös József Kollégium — diákjainak életéről, törekvéseiről, az intézmény nevelési célkitűzéseiről adott érzékletes képet, s felismeréseivel nem maradt hatástalan. E regény nyitánya, kiindulási pontja volt a továbbiaknak, s azóta egy hosszú sor jelentős munka közreadása jelzi ennek a termékeny szellemi műhelynek máig működő jelenlétét. Ferenczi megállapítása szerint három jól körülhatárolható alkotói korszakról beszélhetünk, s az elsőből, mely a negyvenes évek végéig tart többségében szép- irodalmi, a másodikból melynek időmezsgyéje a hetvenes évek közepére tehető irodalomtörténeti munkák kerültek ki, míg a még nyitott harmadik periódusra ismét a művészi alkotások szám szerinti megszaporodása a jellemző. A száraznak tűnő elméleti tételek felsorolása helyett végezetül hadd említsünk néhány címet Sőtér „olvasmányos” munkái közül, mert van miből válogatni. Ilyennek számít a Piros Pünkösd, a Tiszta Emma stb., de aki Jókai vagy Krúdy világához akar közelebb kerülni, az élményszámba menő, idevágó írást ugyancsak megtalálja. (Akadémiai Kiadó, Bp.) Futaky László KM
