Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-19 / 91. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. április 19. Éljen a marxizmus—leninizmus! (Folytatás a 3. oldalról) ipari szövetkezet munkásnője, Balogh Lőrinc a nagysze- keresi iskola igazgatója, Márkus Zoltánná könyvtári dolgozó, Tóth Béla a nábrádi tsz elnöke. Veress László a METRIPOND főmérnöke, Magyar Endre a KISZ vároLenin születésének 110. évfordulóját nagyszabású fotódokumentációs kiállítással köszöntötte pénteken a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. A Szovjetunió Központi Lenin Múzeumának anyagából rendezett tárlaton több száz fotó és dokumentum eleveníti fel a nagy gondolkodó és politikus életútját, tevékenységének jelentős állomásait, eszméi megvalósulásának fényképen is megörökíthető dokumentumait. si-járási titkára, Garai Erika a HÓDIKÖT munkásnője méltatták a város és járás fejlődését, és bizalmukról biztosították a jelöltet, Széles Lajost, akit a jelölő gyűlés egyhangúlag elfogadott. A jelölő gyűlés végén Széles Lajos megköszönte a választópolgárok bizalmát. A kiállítást Esti Béla, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatója és Ju- rij Ivovics Aszaturor, a Szovjetunió magyarországi nagy- követségének tanácsosa nyitotta meg. Az eseményen jelen volt Rácz Pál, külügymi- nisztériumi államtitkár, dr. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes, dr. Meruk Vilmos, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, valamint politikai és kulturális életünk számos tagja. Óvári Miklós beszéde (Folytatás az 1. oldalról) tudják kivel és milyen feladatok megoldására szövetkeznek. — A XII. kongresszuson megfogalmazott magasabb követelmények, a jó minőségű, fegyelmezett munka nem ellentétes a szocialista demokrácia kiterjesztésével. Ebben is követjük Lenint, aki sohasem anarchiának vagy szabadosságnak fogta fel a szocialista demokráciát, hanem valódi népi hatalomnak, amelyben a dolgozók önként vállalt fegyelme érvényesül. Ha nagyobbak a követelmények, ha nehezebbek a feladatok, nem kevesebb, hanem több demokráciára van szükség. — Mindebből kitűnik, kongresszusunk is nagy hangsúly- lyal beszélt arról, hogy feladataink megoldásában, társadalmunk szocialista jellegének erősítésében növekszik az emberi tényezők szerepe. Ez azt követeli, hogy az eszmei, politikai és erkölcsi követelmények mércéjét is magasabbra emeljük, ideológiai munkánk tartson lépést a növekvő igényekkel, legyen fogékony az új problémák iránt, s figyelmét a legfontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre összpontosítsa: a munka becsületének növelésére, a közérdek tiszteletben tartására és önzetlen szolgálatára, a közösségi szellem erősítésére, a tettekben is megnyilvánuló szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmus elmélyítésére, a maradi, a szocializmussal szemben álló, a rendszerünkkel szemben ellenséges nézetek leküzdésére. Óvári Miklós megállapította: — népünk gondolkodás- módja a felszabadulás óta eltelt három és fél évtized alatt gyökeresen megváltozott. Ezek a nagyszerű eredmények sem feledtethetik el, hogy még sok erőfeszítést kell tennünk a marxista—leninista elmélet terjesztéséért, az új kérdések alkotó megválaszolásáért, társadalmi gyakorlatunk következetlenségeinek, nevelőmunkánk gyengeségeinek kiküszöböléséért. — Pártunk a lenini elvek gyakorlati alkalmazásával érte el, hogy népünk megértette szándékait. Egyetért a párt politikai irányvonalával, s tettekkel kész válaszolni. Ezzel magyarázható az az elismerés is, amellyel szövetségeseink és külföldi barátaink fogadták kongresszusunkat. Befejezésül a Politikai Bizottság tagja elismeréssel szólt a pártpropagandisták tevékenységéről, és a Központi Bizottság nevében köszönetét mondott önfeláldozó munkájukért. Ezután átadta az állami kitüntetéseket, valamint a Központi Bizottság emlékplakettjeit. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült Battyán György, a Budapesti Rendőr-főkapitányság alosztályvezetője, Lengyel Béla, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem docense és Tornai Béláné, a MÁV Járműjavító dunakeszi üzemegységének munkaügyi csoportvezetője; 18-an a Munka Érdemrend ezüst, hárman pedig bronz fokozatát kapták. A Központi Bizottság 123 propagandistát Lenin- emlékplakettel jutalmazott. Az ünnepséget követően az MSZMP Központi Bizottsága fogadást adott a részvevők tiszteletére. Kisvárda: DR. MESTER KATALIN Pénteken délután 3 órakor kezdődött a 18. számú választókerület jelölő gyűlése Kisvárdán a 111. sz. ipari szakmunkásképző intézet aulájában. A választókerület magában foglalja Kisvárda várost és Kékese városkörnyéki községet, valamint a kisvárdai járásból Ajak, Rétközberencs Dombrád és Tiszakanyár községeket. A jelölő gyűlésen megjelent 576 választópolgárt Molnár Lajos, a népfront városi titkára köszöntötte, aki a jelölő gyűlésen elnökölt. Varga András, a városi-járási párt- bizottság titkára mondott beszédet, melyben vázolta a választókerület utóbbi ötéves fejlődését. Hangsúlyozta: a tanácsok önállóságának növekedése kedvező feltételeket teremtett a központi célok helyi megvalósításához, a szellemi és anyagi értékek feltárásához, a cselekvőkészség kibontakoztatásához. Ennek egyik beszédes bizonyítéka, hogy a város lakossága az utóbbi öt év alatt 29 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a lakóhely szebbé tételéhez, gazdagításához. A jövőről szólva elmondta, a további eredmények forrása a közös, fegyelmezett munZóhony: TÓTH GÉZA A záhonyi vasutas művelődési házban pénteken délután 320-an gyűltek össze a környező községekből, hogy megválasszák a 20. számú országgyűlési választókerület képviselőjelöltjét. A megjelenteket Tóth Sándor, a megyei tanács vb kisvárdai járási hivatalának elnöke köszöntötte. A kisvárdai járásból Mándok, Benk, Eperjes- ke, Tiszamogyorós, Záhony, Zsurk, Győröcske, Tiszaszent- márton, Tiszabezdéd, Mező- ladány, Újkenéz, Tomyospál- ca, Jéke, Tuzsér és Komoró lakói tartoznak a választó- kerülethez. A jelölő gyűlés szónoka László András, a megyei tanács általános elnökhelyettese ismertette az előző választás óta eltelt időszak eredményeit. Záhony térségére is a megyében tapasztalt dinamikus fejlődés jellemző. Ide összpontosult a megyében megvalósuló beruházások hatoda. Záhony fejlődését jelzi, hogy mintegy 300 lakás épült Kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban ka. A kiemelt feladatok között szerepel egyebek között Kisvárda fejlesztési tervének időarányos végrehajtása, Kisvárdán korszerű fűtőműrendszer építésének megkezdése, a város és a járás területén előirányzott 46 általános iskolai tanterem megépítése, az óvodai helyek bővítése 400- zal, 200 személyes szociális otthon építése, a vízhálózati kapacitás bővítése. Ezután Varga András a megyei és városi népfrontszervek megbízásából javaslatot tett a választókerület képviselőjelöltjére, dr. Kulin Lászlóné dr. Mester Katalin üzemorvos személyében. A jelölő gyűlésen felszólalt és a jelöltet a munkahelyi kollektíva nevében is támogatásáról biztosította: Bednárik Ti- borné és Ferenczi Lászlóné. az Egyesült Izzó gyáregységének dolgozói, Becskereki József, az elektroakusztikai gyáregység dolgozója, dr. Rába Judit, a HUNNIACOOP jogtanácsosa, dr. Kőműves Sándor kórházi orvos és Sá- rosi Zoltán, a Bessenyei gimnázium igazgatója. A jelölő gyűlés egyhangúan megszavazta dr. Mester Katalin képviselői jelölését, aki köszönetét mondott az előlegezett bizalomért. meg öt év alatt, ugyanennyit terveznek a következő időszakban. Elkészül az idén a több községre kiterjedő vízhálózat, a záhonyi szennyvíz- hálózat. Záhonyban vasútfor- galmi szakközépiskola épült, a következő évek fejlesztése pedig elősegíti a városiasodást. Ezt követően ismertette a Hazafias Népfront megyei elnökségének javaslatát, hogy ismét Tóth Gézát, a kerület országgyűlési képviselőjét, a szakszervezetek megyei tanácsának titkárát jelöljék. A hozzászólók, Veress Mihály, a MÁV-üzemfőnökség műszaki helyettese, Buga Bertalanná, a záhonyi Lenin Tsz tagja, Eszenyi István állami díjas szocialista brigádvezető és Pöhacker Attila vasúti műszerész támogatták a jelölést. A gyűlés résztvevői egyhangúlag támogatták Tóth Géza jelölését, aki köszönetét mondott a megismételt bizalomért. Lenin nyomában (2.) Vendégségben lljicsnél K azányban, Kujbisev- ben, Razlivban, Leni- nóban, Susenszkojé- ban, a leningrádi Szmolnij- ban és a Vörös téri Lenin- mauzóleumban se szeri, se száma a látogatóknak. Gorkijban évente 300 ezer látogató fordul meg, Lenin szülővárosában, Uljanovszkban pedig ez év januárjában jegyezték be a tízmilliomodik nevet a múzeumok vendégkönyvébe. Belföldi kirándulók, turisták számos országból, érdeklődők, Lenin életével ismerkedők sokasága. De bármilyen sokan toporognak is a Lenin-emlékhelyeknél, a világtörténelem nagy alakjának megidézése mindenütt csöndet, tiszteletet, elmélyülést parancsol. Épp ezért lepődünk meg a nagy nyüzsgés, zsibongás és kavargás láttán, ami a Központi Lenin Múzeumban fogad bennünket. A tnoszkvai Forradalom terén álló hatalA Központi Lenin Múzeum előcsarnokában. más épület előcsarnokában mintha ezer úttörő lenne: piros nyakkendők, hófehér ingek villognak, virágcsokrok tarka színfoltjai mozognak ide-oda a kisiskolások kezében. NDK-beli kollégám, a Neues Deutschland szerkesztőségében dolgozó Bernd Grabowski épp az imént említette, hogy Lenin szerepét, történelmi jelentőségét világosan látjuk, de sok árnyalattal egészítené ki a róla alkotható képet az, ha megtudnánk, milyenek voltak a hétköznapjai, melyek a kedvtelései, hogyan viselte a betegségeket, milyen volt a családja körében. Nos, az 1936-ban alapított Központi Lenii\ Múzeum 34 termének 12 és fél ezer kiállítási tárgya kielégíti az ilyen irányú érdeklődést, sőt válaszol arra a kérdésre is, amit a bolgár Ilia Pehliva- nov, a szófiai Anteni munkatársa tudakolt: miből táplálkozik a szovjet ember apaszt- hatatlan hagyománytisztelete? A válasz — bármily furán hangzik is: a hagyományból. Abból a szokásból például, hogy a kisiskolásokkal már a tanulóévek kezdetén megismertetik Vlagyimir Iljics munkásságát. Megér- tik-e a bonyolult történelmi folyamatokat ezek az apróságok? Pillanatnyi kételyünk már Uljanovszkban eloszlott, ahol Lenin egykori iskolájában az intézmény mostani hatodikos tanulója, Dina Zajcetdinova vezette végig csoportunkat az épületben, megmutatva, hol ült, melyik teremben érettségizett Vlagyimir Iljics Uljanov, „a kis Vologya”. És hogy nem előre megtanult szöveggel kápráztatott el bennünket, arról akkor győződtünk meg, amikor tapasztalt idegenvezetőket is megizzasztó kérdéseket tettünk fel neki Lenin későbbi életútjával, munkásságával kapcsolatban. Dina jelesre vizsgázott — nemcsak a maga, hanem korosztálya képviseletében is. És most — íme, a hagyománytisztelet újabb forrása, bizonyítéka — a Központi Lenin Múzeum egyik nagytermében ismét gyerekek vizsgáznak. Mintha nem is kiállításon, hanem valamely szellemi vetélkedőn lennénk: kérdések, válaszok röpködnek Leninről, kommentárok fűzetnek az egyes tablókhoz, majd fölzeng az őrs indulója és virágcsokrok kerülnek a Lenin-szobor talapzatára. „Vendégségben lljicsnél” — így hívják ezt a rendezvényt, amely a mi úttörőavatásunkra emlékeztet. Csakhogy a Szovjetunióban sajátos próbatétel előzi meg. Miután az úttörő-egyenruhába öltözött pionírok bizonyítják, hogy őrsük méltó Lenin nevéhez, veterán kommunisták, a Nagy Honvédő Háború hősei kötik fel nekik a vörös nyakkendőt. Emlékezetes pillanat, nemcsak a gyerekek, de még a múzeumlátogatók számára is. Évente másfél millióan fordulnak meg itt — köztük 60—70 ezer úttörő és 120 ország több mint 200 ezer állampolgára. Aki teheti, többször is felkeresi a moszkvai városközpont jellegzetes épületét, hogy részletenként ismerkedjen meg a hatalmas kiállítási anyaggal. Mert „vendégségben Iljics- nél” van mit számba venni. Több mint negyvenezer negatívról készült kópia, eredeti Lenin-kéziratok, dokumentumok, a szimbirszki szülőház makettje, filmkockák, kéziratok, képzőművészeti alkotások, Lenin műveinek első kiadásai és fordítások a világ 126 nyelvén. Hallható a hangja, látható a kabát, amelyet akkor viselt, amikor merényletet követtek el mellette. Itt a nyomdagép, amelyen az Iszkra első példányát nyomták, előtte egy mú- zeológus népes csoportnak — láthatólag a Szovjetunió valamelyik kaukázusontúli köztársaságából érkezőknek — magyaráz. Néhány szó megüti a fülem: „Az idő múlása nem távolítja el tőlünk, hanem egyre közelebb hozza hozzánk Lenint, és ez alighanem így lesz mindig ...” — Leninnel kapcsolatban egyre inkább az a törekvésünk — mondja Olga Krivo- seina, aki 11 éve igazgatja a múzeumot —, hogy napjaink életét és a lenini tervek, jóslatok megvalósulását is bemutassuk. Az intézmény egyre inkább közművelődési feladatokat is ellát, ezért az az elevenség, mozgalmasság, amin eleinte meglepődtek. Tudományos konferenciákat szervezünk, országjáró vándorkiállításokat és filmvetítéssel egybekötött előadássorozatokat indítunk útnak. Ezt a törekvésünket erősíti az úttörőkkel való kapcsolattartás is. Akik itt kötik fel a vörös nyakkendőt, ízelítőt kapnak a mozgalmi életből, országunk életéből, történelmi múltunkból — tehát a rájuk váró feladatokból is. Egy nap Leninnél elnevezéssel kirándulásokat szervezünk. Kolhozparasztok, munkáskollektívák, vállalati szocialista brigádok kerekednek föl, hogy végigjárják az emlékhelyeket. Egy napra Lenin nyomába szegődnek: útjuk a Vörös tér mauzóleumától hozzánk, majd Gorkiba vezet, ahol Lenin utolsó éveit töltötte. Múzeumi közművelődés, hagyományápolás és hazafias nevelés hármas határkövénél időzve azt is megtudtuk, hogy a Központi Lenin Múzeum a 110. évfordulóra felújította, kicserélte, újabb dokumentumokkal frissítette föl a 36 szovjet városban lévő kihelyezett tagozatának kiállítását, és hasonló segítséget nyújtott a Szovjetunió határain túl lévő 18 Lenin Múzeumnak is. Taskenttől Lvovon és Ufán át Susensz- kojéig, Londontól Tamperén át Jemenig mindenütt él Lenin szelleme. Olga Krivoseina asztalán kis Lenin-mellszobor — egy fiatal mozambiki szobrász- művész ajándéka. Egyike ez az évente ideérkező több mint háromezer küldeménynek, amelyek a Lenin iránt világszerte megnyilvánuló tiszteletet jelzik. Juhani Nagy János Gorkiban, Lenin életútjának utolsó állomásán évente 300 ezer látogató fordul meg. (Fotó: a szerző felvételei, — KS)