Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

1980. április 17. KELET-MAGYARORSZÁG 7 A DEBRECENI NAPFIZIKAI OBSZERVATÓRIUMBAN. Az MTA debreceni napfizikai obszervatóriumában új észlelöhelyet állítottak fel. A kettős távcső egyikével észlelést végeznek, a másikkal a Nap tevékenységét fotózzák. A debreceni obszervatórium nemzet­közi észlelési program szerint dolgozik — más megfigyelőállomá­sokkal együttműködve — egyetlen napfoltcsoportot figyelnek, illet­ve fényképeznek. Az itt folyó munka most igen jelentős, hiszen a Nap maximum éve van, és ilyenkor a megismétlődő tizenegy éves periódus szerint szaporodik a napfolttevékenység. (MTI fotó: „Messzenézés" — látcsővel KÉPÜNKÖN: lengyel gyártmá­nyú prizmás látcsöveket és ter­vezőjüket láthatjuk. Az ilyen nagyságú messzelátók már 7-8- szoros nagyításúak. (MTI Külföl­di Képszolgálat) A messzelátó feltalálójaként Hans Lippershey holland szem­üvegkészítőt tartják számon. Né­hány évvel ő utána, a XVII. szá­zad elején a nagy olasz fizikus és csillagász, Galilei is készített látcsövet. Valamivel később a német Johannes Kepler, az elmé­leti csillagászat nagy alakja is szerkesztett egy távcsőtípust. A Lippershey és Galilei, illetve Kepler által előállított távcsövek közt lényeges különbség van. A hollandi és olasz messzelátóban egyenes állású, képzetes kép je­lenik meg, míg a német távcső fordított képet mutat. A távcsőlencséket az idők fo­lyamán sokféleképpen tökéletesí­tették. Az erős nagyítású messze- látókat hosszú, összetolható to­kokban helyezték el. A csillagá­szati távcsövek mérete is mind nagyobb lett. Katonai, turista stb. célokra a hosszú távcső ké­nyelmetlennek bizonyult, ezért feltalálták a jóval kisebb hely­szükségletű prizmás látcsövet. Az első, sorozatgyártásra is alkalmas prizmás látcsövet a jénai Zeiss- gyár munkatársának, Abbénak sikerült kialakítania. Oláh Tibor felvétele — KS) „Hadüzenet" a konyhaszagnak A tervező építésznek nincs mindig lehetősége a lakáson be­lül úgy elhelyezni a konyhát, hogy annak jó szellőzést bizto­sító, nagy ablakai legyenek. A berendezők is „fellázadtak” az ellen a megkötés ellen, hogy a főző- és sütőkészülékeknek az ablakok közelében kell lenniük. Az is régóta problematikus, hogy a konyhai szagok ellenőrizhe­tetlen irányokat vesznek a laká­sokban, más helyiségekbe is át­húzódnak, megtöltik a lakószo­bákat. Ennyi igény láttán az ipari szakembereknek feltétlenül meg kellett oldaniuk a konyhák pára- és szagelszívási gondjait, aminek napjainkra eleget is tet­tek. A legkézenfekvőbb megol­dásnak az mutatkozott, hogy a tűzhelyek fölé erős elszívó be­rendezéssel kombinált páragyűj­tőket szereljenek fel. Ehhez azonban olyan kürtőre, kémény- ra vagy légjáratra van szükség, amely a szabadba vezet, aminek létesítésére azonban nincs mindig lehetőség. Ilyen esetben a kerin­gető üzemmódban dolgozó — ugyancsak a tűzhely fölé elhe­lyezett — „szagsemlegesítő” használható. E készülékben ibo­lyántúli sugarakkal vagy ózonnal „roncsolják el” a szagkomponen­seket, vagy vegyi úton kötik meg, illetve bontják el őket. Ez utóbbi esetben a méhsejtre emlé­keztető szerkezetű, csaknem kor­látlan élettartamú, speciális ka­talizátort tartalmazó szűrő ve­sén állítható ventillátor teljesít­ménye keringető üzemmódban 140—250, elszívásos üzemben 140 —350 köbméter levegő, óránként. A készülék a buktatható ajtó fel­nyitásával hozható működésbe. A prizmás távcsőben a fénysu­gár részben lencséken megy át, másrészt prizmákon törik meg, így a látcső hossza jóval kisebb. A szemhez közeli, ún. szemlen­csék tengelyvonalainak egymás­tól való távolsága kisebb, mint a tárgyhoz közelebbi, ún. tárgylen­cséké, ami jobb térlátást tesz le­hetővé. A távcsöveket számada­tokkal jellemzik, a nagyobb szá­mok jobb távcsövekre utalnak. Ha a messzelátón például 6X30 feliratot látunk, ez azt jelenti, hogy a tárgylencse átmérője 30 milliméter, és hatszoros nagyítá­sú. A látcső optikai rendszere tu­lajdonképpen a látószög növelé­sével végzi a nagyítást. A sze­münkben keletkezett kép annyi­szor lesz nagyobb, mint a valódi tárgynak megfelelő kép, ahány­szor a nagyított kép látószöge nagyobb, mint a tárgy látószöge. Az orvosok azt tanácsolják egyes betegeknek, hogy többet mozogjanak a szívük túlterhelé­se nélkül. Kijevi szakemberek olyan kis méretű műszert szer­kesztettek, mely jelzi ezt a ha­tárterhelést. A berendezés a páciens övszí­jára rögzíthető, a két elektródát pedig a mellen a szív tájékán helyezik el. A műszer figyelmez­tető hangot ad a legkisebb túl­terhelés esetén is. AUTÓ-MOTOR szélytelen vízzé és széndioxidgáz­zá alakítja át a főzés folyamán keletkező szénhidrogéneket és a Tanuljunk meg „fonódni" szénmonoxidot. Képünkön: a nyugatnémet AEG-Telefunken cég egyik konyhai páraelszívó megoldása, amely szinte észre­vétlenül beilleszkedik a tűzhely fölötti fali szekrénysorba. E ké­szülék nemcsak légelszívó, ha­nem keringető üzemmódban is működtethető. A fokozatmente­Orvos­meteorológiai prognózisok A Kola-félsziget rádióállomása a meteorológiai előrejelzéseket rövid orvosi megjegyzéssel su­gározza. A megfelelő adatok bir­tokában az orvosok megállapítot­ták, hogy a napi időjárás — a nyomás, páratartalom, a szél erősségének és irányának válto­zásai hogyan hatnak a szív-, a reumatikus és tüdőbetegségben szenvedő emberek közérzetére. Ez az információ fontos még a sarki éjszakához és a zord időjá­ráshoz hozzászokott egészséges emberek számára is. Hasonló or­vosmeteorológiai prognózisokat továbbítanak egy sor fontos észa­ki ipari vidékre is: Szibériába és a Távol-Keletre. Érvényes közlekedési előírása­ink szerint a csupán öncélú előnyszerzést szem előtt tartó sokszori sávváltoztatás — az úgy­nevezett slalomozás — a párhu­zamos közlekedésben tilos. Már csak azért is, mert a hirtelen bevágások indokolatlan fékezé­seket kívánnak meg, balesetve­szélyeket idézvén elő. Nem té­vesztendő össze ez az erőszakos manőver a sávváltoztatás ama speciális módszerével, amit ,,fo- nódásnak” neveznek. Lényegében arról van szó, hogy a mellet­tünk, előttünk és mögöttünk áramló gépjárműfolyamat köze­pette úgy kell az egyik forgalmi nyomból a másikba — viszony­lag szűk helyre is — átsorolni, hogy ezzel a forgalmat ne aka­dályozzuk, a körülöttünk haladó kocsikat durva fékezésre ne kényszerítsük. A szomszédos forgalmi sávban haladó két kocsi közé kockázat- mentesen csak úgy fonódhatunk be, ha a művelet végrehajtása közben gyorsabb, a besorolás után pfglig teljesen azonos a ko­csink sebessége az igénybe vett forgalmi sávban haladókéval. Eh­hez bizony jó érzék és megfe­lelő vezetési gyakorlat kell, no meg olyan megfelelő teljesítmé­nyű, jól beállított kocsi, amely kívánságunk szerint gyorsul. Le kell szögeznünk, hogy fonó- dásra alkalmas közlekedési hely­zetről csak akkor beszélhetünk, ha a szomszédos sávban valóban van annyi hely két autó között, ahová nyugodt lelkiismerettel beállhatunk. Ez bizony — a vá­rosi forgalom mai zsúfoltsága mellett — sokszor a fékútként meghagyott biztonsági távolság határain is belül eshet. Mind­amellett elitélendő egyes gépjár­művezetők olyan magatartása — és sajnos, ma még ők vannak többségben —, akik nem képe­sek eltűrni, ha valaki — az ő se­bességük zavarása nélkül — elé­jük sorol. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy napjaink autóáradatában már csak udvariassággal és előzékenységgel könnyithetünk egymás helyzetén, remélhetünk gyorsabb előrehaladást és célhoz érést. Az igazán körültekintő au­tóvezető a fonódási kísérletek láttán lassítással, intéssel inkább segítse a manőver végrehajtóját, mintsem gázadással szorosan fel­zárkózni igyekezzék az előtte ha­ladó kocsi mögé, hogy a sávot változtatni szándékozó ne férjen be oda. Persze lehet, hogy egye­sek — helyismeret hiányában, fe- ledékenységből stb. — időnként későn eszmélnek rá a sávváltás szükségességére, s ilyenkor „jól jön nekik”, hogy helyet adunk nekik az általunk igénybe vett sávban, de gondoljunk arra, hogy mi magunk is bármikor kerülhetünk hasonló helyzetbe. A fonódást fokozott óvatosság­gal kell végrehajtani nyálkás, csúszós ■útor:. s akkor, ha az ab­lakokat, a tükröket borító víz- cseppek vagy páraréteg miatt nincs megfelelő kilátási lehetősé­günk a gépkocsiból. B. I. KISTERMELŐK- KISKERTEK Á téli alma Á káposztafélék integrált növényvédelméről (3.) termesztése összekapcsolhatjuk az alma­moly elleni védekezést a kalifor­niai pajzstetű és a sodrómolyok elleni védekezéssel. A kaliforni­ai pajzstetű, mint exportot kizá­ró kártevő, külön elbírálásban részesült, az integrált növényvé­delem során is. Továbbra is ar­ra kell törekedni, hogy fertőzés­mentes gyümölcsöt termeljünk, hiszen a termés manipulálása során már igen nehéz kiszűrni a fertőzést. Nagy felületű inten­zív telepítésű, jól kezelt, fertő­zésmentes környezetben lévő gyümölcsösben könnyen megva­lósítható ez, hagyományos tele­pítésű vagy fertőzött kör­nyezetben lévő ültetvényben már nehezebben lehet ezt meg­valósítani. A hagyományos (10x10 m-es) telepítéseknél a fakorona felső harmadát külön gonddal kezeljük (ha kell vágjuk le), ha szükséges szórópisztolyt alkal­mazzunk, vagy féloldalazva per­metezzünk. Árok menti vagy más, nehe­zen megközelíthető helyen lévő fákat ne sajnáljuk kihúzni, hi­szen ezek a fák sokszor a fer­tőzés forrásai. Fertőzött környe­zetben okvetlenül indokolt a kártevő fenológiájának figyelem­mel kísérése. (A lárvarajzás ké­zi nagyító segítségével megfi­gyelhető.) Permetezni lárvaraj­zás csúcsán indokolt. A fakorona 1—1,5 m-es magas­ságában elhelyezett almacefrével teli edénybe igen jól repülnek egyes lepkefajok, köztük az al­mát károsító, világosbarna színű, kifeszített szárnyakkal kb. 25 mm nagyságú sodrómolyok is (kerti sodrómoly, ligeti sodrómoly, al- mailonca). Az almailoncát az ADOXOMONE szexferomon csapdával is megfigyelhetjük. Más sodrómolyfaj nem repül er­re a csapdára! Hatásosan véde­kezhetünk a sodrómolyok ellen, ha rajzáscsúcsban gázhatású ké­szítményt alkalmazunk, majd időjárástól függően 10—12 nap elteltével egy hosszabb hatástar­tamú készítménnyel megismétel­jük a permetezést. Az almamoly, a sodrómolyok és a kaliforniai pajzstetű nyári nemzedékei elleni védekezést szintén a csapdák jelzése és a növény vizsgálat eredményei alap­ján célszerű végezni. Amennyi­ben a 2 hetenként végzett nö­vényvizsgálat során a takácsatka- fertőzöttség elérte a kritikus egyedszámot (5 db a levelek 25 —30%-án), speciális akaricid al­kalmazására kerül sor. Több éves vizsgálat tapasztalata alapján el­mondhatjuk hogy a tél végi le­mosó permetezés elvégzése, va­lamint a szerves foszforsav- észteres kezelések számának csökkentése eredményeként a gyümölcsfa-takácsatka nem sza­porodik fel káros mértékben. Gondos és gyakori növényvizs­gálat, valamint a rendelkezésre álló előrejelzési eszközök és módszerek alkalmazásával elér­hetjük, hogy 4—7 inszekticides kezeléssel gyakorlatilag fertő­zésmentes gyümölcsöt terme­lünk. •Tudjuk, nehéz hozzászokni ah­hoz, hogy észleljük a kártevőt, s nem védekezünk ellene! Meg kell tennünk azonban ahhoz, hogy bi­zonyos mennyiségű (kárküszób- érték alatti: egy-két akna le­velenként, három-öt gyümölcs­fa-takácsatka levelenként) kártevő jelenléte biztosítsa azok természetes ellenségeinek létét, stabillá váljon az ökoszisz­téma, s ritkábban forduljon elő egyes fajok tömegszaporodása. Az emelkedő növényvédőszer- árak mellett érdemes megfontol­tan nyúlni az inszekticidekhez és akaricidekhez, nemcsak környe­zetvédelmi, de gazdaságossági okokból is. Molnár Józsefné, megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás Somogyi Tamás, Szamos menti Állami Tangazdaság A káposztafélék gyors és erőtel­jes fejlődését a gondos talaj-elő­készítéssel alapozhatjuk meg. Igen fontos az idejében elvégzett nitrogén fejtrágyázás is, mert így kellően átsegítjük (a fejlődés meggyorsításával) növényeinket a kritikus — földibolhák támadásá­ra érzékeny — időszakon. A földibolhák a káposztafélék veszedelmes kora tavaszi kárte­vői. Imágó alakban (kifejlett alakban) száraz helyeken, az avarban vészelik át a telet. Amint a levegő hőmérséklete 8—9 C-fok felett állandósul, elhagyják tele­lőhelyüket. Tömeges rajzásukra április hónapban kerül sor. Nap­fényes, meleg időben rendkívül aktívak, borús időben védett he­lyeken keresnek menedéket. Az imágók a káposztafélék le­veleinek rágásával, lyuggatásával károsítanak. Kárképük jellegze­tes, mert a vastagabb leveleken az egyik epidermisz rendszerint megmarad, de később az is eltö­redezik, lyukassá válik, majd el­pusztul. Szárazabb évjáratokban érzé­keny károkat okozhatnak. A föl­dibolhákhoz több zöldeskék vagy fekete, tehát egyszínű faj: feke­te lábú földibolha, fekete káposz­tabolha, közönséges földibolha; és több sárgán csíkozott faj: nagy káoosztabolha, közepes nagyságú káposztabolha, kis ká­posztabolha tartozik. Tápnövényeik a káposztafélé­ken kívül még számos keresz­tes virágú növény: retek, repce, mustár, sőt keresztes virágú gyomnövény is lehet. Jó hatású készítmény a földibolhák ellen a Ditrifon 5 porozószer, mert a porozószer — ellentétben a per­metezőszerekkel — a viaszos le­veleken is jól megtapad. Ennek ellenére eső után vagy a harmat felszállta előtt, szélcsendes idő­ben porozzunk vele. Dózisa a lombozat fejlettségétől függően: 20—26 dkg/100 m2. Dr. Széles Csaba Házinyulaink etetése, itatása A takarmányozás terén tenyész­tőink eléggé gyakran jeleznek problémákat. Különösen kezdő nyúltenyésztők követnek el hibá­kat, amelyek következményei fel­fúvódásban, bélsárpangásban, gyomor- és bélgyulladásokban je­lentkezhetnek. Az etetés és ita­tás rendje az egyik ilyen prob­lémakör. Nem mindegy ugyanis, hogy az egyes takarmányfclesé- gek etetése milyen sorrendben követi egymást, és milyen idő­pontokban kerül nyulaink elé az ivóvíz. A zöldtakarmány és az ivóvíz együttes adása gyakran felfúvó­dást eredményez. Ezt természete­sen nem minden esetben követ­kezik be, inkább akkor jelentke­zik, amikor az ivóvizet nagy mennyiségben egyszerre adjuk az állatoknak és szomjas nyulak korlátlan mennyiséget fogyaszta­nak szomjúságukban a zöldta­karmány evése közben. Ez jár elsősorban is fúvódással. Helye­sen jár el az a tenyésztő, aki vegyes takarmányozás etetésnél reggel itatással kezdi a napot. Ez után következzen a szemes és a táptakarmány. Az itatástól szá­mított 2 óra elteltével fonnyasztott zöldtakarmányt, a korai délutáni időben lágy eleséget célszerű etetni és utána szintén lehet fony- nyasztott zöldtakarmányt a nyu­lak elé helyezni. Célszerű, hogy a nyulak előtt állandóan legyen tiszta legalább 15 C-fok körüli fertőző anyagot nem tartalmazó ivóvíz. Sajnos még igen sok tenyésztő körében vitatott, hogy kell-e a nyulaknak víz, vagy nem. Szeretném min­den tenyésztő kétségét eloszlat­ni, hogy a házinyúlnak a többi állathoz hasonlóan kell ivóvíz. Napi 5—6 dl ivóvizet fogyaszt a szoptató anyanyúl, napi 3—4 dlt számíthatunk átlagosan 1 db há- zinyúlra. Nagy melegben nyáron ez a vízigény kétszeresére is növekszik. Legjobban az önita- tók felelnek meg, a legegysze­rűbb önitató a szopókás üveg. A ketrec külső falára könnyen le­vehető megoldásban valamilyen üveget erősítünk, megfelel az 1 literes tejesüveg. Az üveg szájá­ba dugót erősítünk, ezt középen kifúrjuk. A dugó furatában haj­lított 8—10 cm hosszú 4 mm át­mérőjű rézcsövet erősítünk, amit középen 45 fokos szögben meg­hajlítunk. A hajlított cső vége nyúlik be a nyulak ketrecébe. Az üveget vízzel megtöltve, fel­felé fordítva helyezzük el. A réz­cső azért előnyös, mert a nyulak kevésbé rágják meg, mint az esetleges alumínium csövet. Az üvegek utántöltése előtt legalább naponta egyszer ki kell mosni. A nagyobb nyúltenyésztők körében kezd már elterjedni a tartályos úszós, szelepes önitató is, mely gazdaságos és sok időt takarítha­tunk meg a műanyag vezetékes itatórendszftrrel. Az it^iás min­den formája jó abban az esetben, ha az edényeket folyamatosan tisztán tartjuk és jó ivóvízzel fel­töltjük. Az ivóvíz legyen feltét­lenül tiszta, szerves anyagoktól mentes, kellemes hőmérsékletű, leginkább biztonságos a fúrott kutakból nyert víz, amelyet a KÖJALL is fogyasztásra alkal­masnak ítélt meg. Mikulás András MÉSZÖV Kedvez az időjárás a rovarkártevőknek A hirtelen bekövetkezett és a meteorológiai előrejelzések sze­rint tartósnak ígért felmelegedés a rovarkártevők elleni védekezést is szükségessé teszi a gyümölcs- ültetvényekben. Mindenekelőtt a levéltetvek első egyedeinek tö­meges kelése jelent most ve­szélyt. Ha jobban megfigyeljük a hajtáskezdemények tövét, már sok helyen szabadszemmel is lát­ható fekete lárvatömeget veszünk észre. Ezek szívogatásukkal nagy károkat okozhatnak, ami később a mérsékeltebb gyümölcskötő­désben megnyilvánulhat. Véde­kezésre ellenük a Bi 58 EC hasz­nálatát javasoljuk 0,1%-os tö­ménységben. Egy másik kártevő csoportnak az araszolóhernyók megjelenésé­nek is kedvez az időjárás. Több fajuk van és az elmúlt évben kisüzemi ültetvényekben helyen­ként nagyobb számban észleltük is fellépésüket. Jellegzetes ara­szoló mozgásukról könnyen fel­ismerhetők. Kártételük a hajtás­kezdemények, majd később a le­velek rágásában nyilvánul meg. Egyik fajuk az ékköves araszoló a szőlő rügyeinek kirágásával okoz gondot. A megelőzés érde­kében ezért a többszöri átvizsgá­lást a szőlőben is szükségesnek tartjuk elvégezni. A megye egyes körzetében — főleg a nyírségi tájegység erdő­széli gyümölcsöseiben — rendkí­vül erős kártétellel fenyeget a gyapjaspille megjelenő hernyói. Az útmenti fákon, erdőszéli fá­kon áttelelt toiáscsomókból ápri­lis második felében kelnek ki a pici fekete lárvák. Kártételük ak­kor várható, amikor a kelés he­lyét elhagyva áttelepednek a gyü­mölcsültetvényekbe. Ezt a fejlett­séget április végére, május ele­jére érik el a hernyók. Tekintet­tel a virágzó gyümölcsfákra, mé­reggel permetezni ekkor már nem szabad. Legjobb és leghatá­sosabb megoldásnak a tójáscso- mókból kikelő fiatal hernyók azonnali megsemmisítését tart­juk. A megelőző védekezés el­végzésére különösen felhívjuk a figyelmét a Nyíregyháza, Nyir- bogdány, Kisvárda, Mezőladány, Baktalórántháza által bezárt te­rületek, valamint Nagykálló, Te­rem, Hodász, Mátészalka térségé­ben termelő kiskerttulajdonosok­nak. Az említett kártevőkön kí­vül a meleg időjárás meggyorsí­totta a molylepkék rajzását is. Kihelyezett csapdáinkban ápri­lis 14—15-től tömegesen észleltük a keleti gyümölcsmolyok megje­lenését. Tekintettel biológiájukra ezek károsító alakjainak fellépé­sére (lárvák kártételére) május első hetétől kell számítani. Ked­velt növényük az őszibarack, ezért ezt kell elsősorban fokozott védelemben részesíteni. Tavasszal évről évre visszatérő problémát okoz a házikert-tulaj- donosoknak a zöldségeskert mé­retének meghatározása. Ehhez ad jó tanácsot Inántsy Ferenc, a városi kertbarátklub vezetője. Ha saját konyhakertünkből akarjuk a család egész évi zöld­ségszükségletét ellátni, akkor fel­nőtt személyenként 80—100 négy­zetméter területet kell konyha­kertnek szánni. Gyermekekre 60 négyzetméter terület is elegendő. Ezek szerint egy háromtagú csa­ládnak 260 négyzetméter terület szükséges. A zöldségfajok ará­nyainak kialakításánál figyelem­be kell venni a családtagok igé­nyeit és azt is, hogy azokból mennyit fogyasztunk frissen és éltévé, télére. Káposztafélékből a fogyasztás aránylag nagy, te­kintetbe véve, hogy télire is elrak­ható, savanyítással. Káposztából 60 négyzetmétert is palántázha- tunk. Vereshagymából 40, fokhagy­mából 1—2, sárga- és görögdiny- nyéből 10—10 négyzetméter is elegendő. Paprikából 20 négyzet- méter elegendő, ha azt bőven öntözzük. Korai káposzta, kara­összegezve tehát elmondható, hogy az április közepén uralkodó időjárás a különböző rovarkárte­vők robbanásszerű előjövetelének kedvez. A permetezéseket ezért úgy kell eszközölni, hogy a növé­nyi részek méreggel mindig fed­ve legyenek. A készítmény meg­választását mindig a tömegesen fellépő rovarkártevők alapján döntjük el. Szívókártevők ellen (pl. levéltetvek) a Bi 58 EC, a rágókártevők ellen (pl. araszo­lok, gyapjaslepkelárva) a Safi- don, Ditrifon stb kerüljön elő­térbe. Az óvó rendszabályok be­tartására külön felhívjuk a fi­gyelmet. Keresztesi István lábé, kelkáposzta 30—30, viszont vereskáposzta az igények szerint 3—5, cékla 5, karfiol, ha a talaj termesztésre megfelel, 10—20 négyzetméter spárgatök 2—3 fé­szek is elegendő egy családnak. Borsóból és vajbabból egyszerre sokat vetni nem kell, m^rt ha­mar beérnek, ezek pedig szárazon nem használhatók fel. Uborkából a családnak sok nem kell, mivel a tövek hosszú időn át és sokat teremnek. Egy nagyobb családnak is elegendő teremhet 10 négyzetméter terüle­ten. Hasonló a helyzet a para­dicsommal is, 20 tőről még be is főzhetünk. Sárgarépából és pet­rezselyemből 20 négyzetmétert vessünk. Csemegekukoricából 15—15 két ízben vetve, hónapos retekből 3 több ízben vetve, nyári retekből 2, salátából 2, sóskából állandó helyre vetve 3—5, spenótból 3—5 négyzetméter elegendő, mert folyton szedhető. Korai burgonyából 80—100 négyzetméter is vethető, mert ké­sőbb is felhasználható és ebből a háztartás igen sokat fogyaszt. Gy. Sz. E. Á csalód zöldségeskertje ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK Á szív őre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents