Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

1980. április 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Permetezés, minőség S ok száz, ezer liter per- metlevet kiszórtak már a gyümölcsösök­ben, jócskán benne vagyunk a permetezési időszakban. Nap, mint nap látni a gépe­ket a kertekben, sürögnek- forognak a fák körül. Fon­tos is, hiszen az időjárás kés­leltette ezt a munkafolyama­tot, pedig a gyümölcs, külö­nösen az almatermesztésnek egyik fontos művelete a nö­vényvédelem, ami óriási mértékben a minőség megha­tározója is. A szükségesnél hosszabb ideig tartó, elhúzódó védeke­zés, vagy egy nap késés már tönkre teheti az addig vég­zett munkát, lerontja a mi­nőséget. Az pedig egyetlen mezőgazdasági nagyüzemben sem lehet közömbös, mennyi­ért adják el a termést. Két­ezer, vagy ötezer tonnás té­telnél — ami nem ritka a termelőszövetkezetekben — a kilogrammonkénti tíz fillér is nagy pénzt, százezreket jelent akár pluszban, akár mínusz­ban. Ez pedig nem csekélység, amit csak úgy veszni szabad hagyni hanyagság, vagy nem­törődömség miatt. A tél végi lemosó permetezés idején a legtöbb gazdaság csak „lopta a jó időt”, mert akkor éppen szeles, esős, havas idő járta. Így több helyen egyenesen a „második” védekezéssel kezdték. A permetezési forduló op­timális megtartása nagyban függ a munkaszervezéstől. Szerencsére mindenütt igye­keznek a lehető legrövidebb idő alatt elvégezni a permete­zést, bevetnek minden hasz­nálható gépet. A védekezés milyensége természetesen függ magától, a permedétől. A napkori Kossuth Termelő- szövetkezetben a permetlé el­készítésére a gépműhelyben szerkesztettek egy törzsal- dat-készítő szerkezetet. Ennek van egy olyan előnye is, hogy a raktárból kikerülő szerrel ember nem érintkezik, mert teljesen zárt folyamatban ké­szül az oldat. Ezenkívül egyenletes töménységű, ho­mogén a permetlé. így a per­zselés szinte teljesen kizárt. Biztosan keresik a gazdasá­gok az évek óta megszokott, bevált külföldi növényvédő szereket. Ezekkel azonban egyre kevésbé találkoznak a kereskedelmi forgalomban, helyettük több hazai gyártású és szocialista országból szár­mazót lehet vásárolni. Egy szemmel sem rosszabbak ezek, s nemcsak helyettesítendő szereknek kell ezeket tekin­teni. Sőt annyival jobbak, hogy olcsóbbak. Ez pedig nem megvetendő előnye a takaré­kosabb gazdálkodásnak. Sípos Béla Elkerülhető balesetek O ** rvendetes dolog, hogy az ipari szövetkeze­tekben az utolsó négy évet figyelembe véve, 1979- ben csökkent az üzemi bal­esetek száma. A balesetek gyakorisága majdnem 6 szá­zalékkal, a kiesett munkana­pok száma pedig egyötöddel kevesbedett. Ami talán külö­nösen jó: kevesebb szakmun­kástanuló lett saját figyel­metlensége, vagy a rossz munkavédelmi körülmények szenvedő alanya. Ha a biztató jeleket említ­jük, aligha feledkezhetünk meg arról, hogy a Gávaven-- csellői Vegyesipari Szövetke­zetben az elemi munkavédel­mi előírások figyelmen kívül hagyása, a felelőtlenség em­beréletet követelt, s egyálta­lán nem vigasz, hogy a körül­tekintő vizsgálat a tragédia minden apró mozzanatát fel­derítette. Ez, csak a vizsgáló­dók szakértelmét dicséri, de az esemény súlyát jottányit sem enyhíti. Jó lenne, ha egyszer úgy sikerülne a tanulságokat le­vonni és közzétenni, hogy fi­gyelmeztető erejével legalább attól óvja meg a dolgozókat, amit ők maguk elkerülhetnek. Különösen a vegyes- és a gép­iparban munkálkodókra vo­natkozik ez, hiszen a statisz­tika szomorú tanúsága szerint az ezekben az ágazatokban dolgozók testi épsége a leg­veszélyeztetettebb. Itt, ponto­san kétszer annyi az ezer fő­re jutó balesetek száma, mint a többi iparágban. Figyelmet érdemlő azonban egy másik tény is: a legtöbb kiesett munkanap a faipart sújtotta, lényegesen több, mint a többi iparág megyei, illetve országos átlaga. Ha az okokat firtatjuk, szá­mos olyan összetevőt talá­lunk, melyeken több figye­lemmel segíteni lehet. Mert a jobb karbantartással a gépek biztonságosságát is növelhet­jük, s alighanem sokat segí­tene a nem több, hanem át­tekinthetőbb, érthetőbb mun­kavédelmi utasítás. A balese­tek minden csökkenés ellené­re is magas száma a munka- védelmi oktatás hiányosságai­ra is rámutat, fényt vet arra, hogy nem az általános, ha­nem az adott munkahelyre, gépre vonatkozó ismereteket kell megtanítani, s ha kell, ismételtetni. Meg kell értet­ni, hogy a munkavédelmi be­rendezések, ha használatuk sokszor kényelmetlennek is tűnik, az ember legnagyobb kincsét, az egészségét hivatot­tak megóvni. Speidl Zoltán □ mikor a kora után ér­deklődöm, sóhajtva közli: — Bizony, már hatvanharmadik éves vagyok. A felesége javítja ki, amikor szinte rendreutasítóan így szól: — Csak 62 vagy ... 1 így indul beszélgetésünk Muskóczky László mátészalkai kalapos mester műhelyében. Elöl tükrös „próbaterem”, pulttal, polcokkal. A rádió­asztalon divatlapok, a Pramo, Modellhut, Pronuptia, Ez a divat példányaival, az „áru”: kész női és férfisapkák, ka­lapok tucatja; hátul, a mű­helyben faformák, anyagok, varrógép. — A környéken, de egész Szatmárban egyedül vagyok. Meg tudom számolni az egyik kezemen, hogy hányán va­gyunk a megyében. A múlt­kor hallottam, hogy Békés megyében egyetlen kalapos sincs. Kihaló szakma ez, uram, nincs utánpótlás. Vala­mikor, talán harminc éve, akadt egy tanulóm, de az is megszökött. Muskóczky László tulajdon­képpen nem is szálkái; Kis­várdán született. 1936-ban ta­nulónak szegődött a főváros­A kisvárdai elektro­akusztikai gyárban februártól új terméket gyártanak. Az úgynevezett HT 220/100 típusú nyomó­kamrás hangsugárzó újfajta technológiával készül. A hangsugárzók iránt hazánk­ban és a Szovjetunióban nagy az érdeklődés. A régi hang­szórókkal szemben előnyük, hogy tölcsérjük erős mű­anyagból készül, így nem rozsdái. A kisvárdai üzemben egy mágnesező gép beállítá­sával új gyártmánysort hoz­tak létre az említett termékek előállítására. Az alkatrészek nagy részét is a kisvárdaiak gyártják. Március elején ezer darab hangsugárzót szállítot­tak el az üzemből, a követ­kező ezer darabot a közeli na­pokban szállítják a budapes­ti központba. Az év második felétől Kisvárdán nagyobb tételben gyártják a hangsu­gárzókat. Hangsugárzók Kisvárdáról DEVIZÁT PÓTOL A csillagfürt reneszánsza Itt Szabolcs-Szatmárban, de az országban is több-keve­sebb, — inkább kevesebb — sikerrel próbálkoznak a gaz­daságok a szója termesztésével. A szükség kívánja ezt. Az elmúlt években jelentős mértékben nőtt a különböző állatfajok húsának termelése, következésképpen az abrakta- karmány-igény. Az abraktakarmány fehérjetartalmát na­gyobb hányadban importáljuk. Országos adat, hogy ma már évente több mint 650 ezer tonna fehérjetartalmú takar­mányt hozunk be és ennek 90 százaléka szójadara. Drága takarmány, hiszen tonnája 1979-ben 290 USA-dollár volt. Szója helyett Az állattenyésztés fehérje­igénye állandóan nő, de év­ről évre növekszik a szója­dara óra is. Ha azt akarjuk — márpedig akarjuk —, hogy a hústermelés gazdaságos le­gyen, keresni keli a módját, hogy az importfehérje egy részét hazai fehérjetartalmú takarmánnyal helyettesít­hessük. Erre legalkalmasabb növény a csillagfürt. Takar­mányozási kísérletek igazol­ják, hogy a csillagfürt eteté­se — a különböző állatfajok­nál eltérő mennyiségben — lehetséges, vele helyettesít­hető a szójadara. A csillagfürt termesztésé­nek Szabolcs-Szatmárban nagy hagyományai vannak. Évtizedekkel ezelőtt talajja­vító, termésfokozó hatásáért vetették, kedvelték. A vetés­forgóban a csillagfürt azért szerepelt, hogy az utána kö­vetkező búza, kukorica vagy burgonya nagyobb termést adjon. A csillagfürt a ho­mok talajokon mélyre hatoló gyökereivel javítja az altalaj vízáteresztő képességét, elő­segíti a mélyben lévő táp­anyagok feltárását, növeli a talaj szervesanyag- és nitro­génkészletét. A csillagfürt kiváló zöldtrágya. Csillagfürt után az őszi búza 10—15 má­zsa terméstöbblettel fizet. Mindezeket a jó és kedvező tulajdonságokat sokszor in­dokolatlanul háttérbe szorí­totta a kemikália. A gazda­ságok nagy adagú műtrá­gyákkal igyekeztek a sava­nyú homok talajokon is jobb termést elérni. Nagy kár volt a csillagfürtöt időről időre el­felejteni. Termelési rendszerben Most országosan a csillag­fürt termesztését, a hagyo­mányos termelőkörzetek ha­tárainak kiszélesítésével kí­vánják megoldani. Nemcsak a nyírségi, hevesi, somogyi homokhátakon, de az ország szinte minden megyéjében ajánlják a csillagfürttel való foglalkozást. A szervező és fejlesztő munkára a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelő- szövetkezet gesztorságával a MÉM csillagfürt- és rozster­melési rendszer működését engedélyezte. Jósvay László, a rendszer megbízott igazga­tója erről közölte; 1980 a szervezés éve. Először felmé­rik, hány gazdaság, mekkora területtel kíván csillagfürtöt termeszteni. Eddig 17 üzem jelentkezett. Tizenkét gazda­ság szabolcsi, kettő zalai, egy-egy tsz borsodi, nógrádi, illetve Hajdú megyei. Az ér­deklődés nagy és ebből arra lehet következtetni, hogy né­hány év múlva a csillagfürt- termesztésnek országosan is erős bázisa alakul ki. Az elkövetkező két év fő célja — a szervező munka mellett a vetőmagháttér meg­teremtése. Ebben a vetőmag­termeltető vállalat aktívan közreműködik. Jelenleg mint­egy 3900 hektárra fehér vi­rágú, 1000 hektárra sárga vi­rágú és 1200 hektárra kese­rű csillagfürtmag áll a gaz­daságok rendelkezésére. Ez az indulás, de 1983-ban már 40—50 ezer hektár vetésterü­lettel számolnak a rendszer­központban. Átalakított gépsorokkal A csillagfürttermesztés gyors felfutását lehetővé te­szi, hogy különösebb gépi beruházást nem igényel. A gabonatermesztésben alkal­mazott gépsorok némi átala­kítással alkalmasak az előírt technológia teljesítésére. Ez, valamint a csillagfürt terme­lői árának felemelése, plusz a 20 százalékos árkiegészítés biztosítja a gazdaságos ter­mesztést, a jövedelmezőséget. A legnagyobb nyereség ter­mészetesen az, amire már a bevezető sorokban is utal­tunk : a csillagfürt 30—35 szá­zalékos fehérjetartalmával importfehérjét, devizát taka­ríthatunk meg és erre nap­jainkban nagy szükség van. Seres Ernő TELJESÍTETTÉK AZ V. ÖTÉVES TERVET Radiátor és daru Kevesen mondhatják el magukról, amit a Nyíregyhá­zi Vas- és Fémipari Szövet­kezetben mondhatnak: 1980. április 4-e tiszteletére nem­csak teljesítették, de túl is lépték az V. ötéves tervre megszabott termelési értékü­ket: 838 millió forint helyett, 855 milliónyi terméket állí­tottak elő. A XII. pártkongresszus és felszabadulásunk 35. évfordu­lója tiszteletére tett vállalá­suknak tehát becsülettel ele­get tettek, sőt az árbevételt korábban „hozták” már. Az erre az évre 40 millió forint­ban megszabott szocialista exportjukból mindössze hét­milliónyi van hátra, ráadásul nem remélt tőkés exporthoz is jutottak. Egy svéd céggel közösen daruszerkezetet ké­szítenek. A szövetkezet veze­tői szerint ebben a kooperá­cióban távolabbi lehetőségek is rejlenek. Az idén egyébként 255 mil­lió forint értéket állítanak elő, változatlan termékszer­kezet mellett: az ipari hűtő­radiátor, a bel- és kültéri kapcsolóberendezés, a trafó- olajedény és a -tekercs szere­pel termékeik listáján. Szakmunkás­képzés Nyírbátorban, a Minőségi Cipőgyárban Hosszú Jánosné szakoktató egy harmadéves tanuló munkáját ellenőrzi. (Elek Emil felvétele) Cukor­verseny ba Hozdik János kalaposmes­terhez egy Kálvária téri kis műhelybe. Ezerkilencszáz- negyvenben „segéd úr” lett, de akkor meg egyből bevo­nultatták katonának az első pets, meg Weisz Simi csak boltban árultak. Én jártam a vásárokat. Igaz, jó tizenöt éve azt is meguntam. Belefá­radtam, meg jött egy agyhár­tyagyulladás ... Hogy milyen .Kihaló szakmák nyomában A KALAPOS honvédekhez Aszódra. 1943- ban leszerelt, visszament a tanítómesterhez, Hozdikhoz. 1944 húsvétján bombatáma­dás volt Budapesten, édes­anyja hazahívta Kisvárdára. A felszabadulás után, 1948- ban a debreceni iparkamara előtt mestervizsgát tett, októ­berben „szalont” nyitott Má­tészalkán. — Akkor még sokkal ki­sebb volt a város, de nagyobb a konkurencia. Leleszi mester később beadta az ipart, Re­volt az ötvenes években a maszek kalapos sorsa? Jobb erről nem beszélni. Akkor volt divat a lódenkabát és a simléderes sapka, nők pedig szinte nem is viseltek kala­pot. Ahogy elnézem, készlete, tartaléka azért van. Selyem, bársony, szövet, különböző színekben, méretben várnak a formáló kézre. A fogasokon tájjellegű kalapok; az ecsedi kalap hátul csokros, a sza- mosszegi sima, keskeny szala­gos, a csengeri vékony sza­laggal, zsinóros. Ki, hogyan kívánja. Hogy ki veszi eze­ket? Legtöbbször öregek. De nem ritka a fiatalja sem. A divat mindig változik, tehát a fejrevaló is ezzel egy időben alakul. Nőknél leg­újabb divat a légikisasszony- sapka, a tizenéves fiúk cow- boykalapok után érdeklődnek. Hiába, sok a westernfilm mostanában. — Probléma, gond mindig akad. Jelenleg például nem lehet kordbársony anyagot szerezni. Ha van Pesten, az" ottaniak már előre összevásá­rolják. Amióta ideköltöztet­tek, a vevőkör is gyengült, nem tudják, hogy hol vagyok. Amíg a Bajcsy-Zsilinszky ut­cán voltam, az „üzletsoron”, még hagyján. Ma már azt is lebontották majdnem. A mestert a KIOSZ Orszá­gos Központja „Jó Minősé­gért” jelvénnyel még 1969- ben kitüntette. Két mesterle­véllel ez is be van keretezve a falon. Nyéki Károly ötödik éve tart az a ver­senymozgalom, amelyet több Borsod megyei KlSZ-bizott- ság kezdeményezett „Fiatalok a több cukortermelésért” jel­szóval. Az elmúlt évbai a szerencsi körzetben 39 gazda­ság fiataljai, közöttük a sza­bolcsiak is versenyeztek. Eredménye volt a mozgalom­nak, hogy a tervezettől 5,1 tonnával volt több a cukor­hozam. A verseny az idén is folytatódik. A KISZ-szerveze­tek május 10-ig nevezhetnek és vetéstől a betakarításig tart a versengés. Közben a hagyományoknak megfelelően a cukorgyár szervezésében politikai, szakmai vetélkedőt is tartanak. A termelés­ben és a vetélkedőn legered­ményesebb csapatokat két ka­tegóriában díjazzák. Az első díj 5000 forint. Szabolcs- Szatmárból tavaly közel 20 csapat vett részt a verseny­ben jó eredménnyel, helye­zéssel. Néhány gazdaság fia­taljai már ez évi nevezésüket is elküldték a Szerencsi Cu­korgyár répagazdálkodási fő­osztályára.

Next

/
Thumbnails
Contents