Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-03 / 79. szám

1980. április 3. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Fordulat a földeken A KASZÁS ÖLES SUHIN­TÁSAI nyomán dőlt a búza, a rozs, szedte az „életet” a marokszedő, s fürgén mozgott a keze a kévekötőnek is. He­tekig, sokszor hónapokig dol­gozott aratás idején a falu apraja és nagyja. A mai ti­zen- és huszonévesek legfel- jeb csak nagyszüleik elbeszé­léséből ismerik a régmúlt idők aratását. De hol van már a lófogatú eke, a nadrág- szíjparcella és az egész napi hajlongással járó kapálás. Szerencsére már a múlté, helyüket átvették a korszerű gépek, a modem technológia Szabolcs-Szatmárhan a me­zőgazdaság jelentette a meg­élhetést, az aktív keresők öt­ven—hatvan százaléka dolgo­zott ebben az ágazatban. Még a hatvanas évek elején is a keresők közel negyven szá­zalékát foglalkoztatta a me­zőgazdaság. Azután nagyot fordult a világ. Napjainkban a szabolcsi termelőszövetke­zetekben már csak minden ötödik ember keresi kenyerét földműveléssel úgy, hogy a terméseredmények évről évre növekednek. Köszönhető ez a fejlett mezőgazdasági techni­kának, a tudománynak, a nagyfokú gépesítettségnek. Már nincs a megye százhu­szonhét termelőszövetkezete közül olyan, ahol ne lenne két-három egyetemet, főisko­lát végzett szakember. Nem ritka az a gazdaság sem, ahol 15—20 felsőfokú végzettségű szakember szervezi, irányítja a munkát. Nem kevés a szak- és betanított munkások száma sem. Mindez örvendetes tény, s ezek után nem lehet a vé­letlen eredménye az, hogy megyei átlagban a búza hoza­ma megközelíti a 35 mázsát, a kukoricáé pedig a negyven felett van. Ez a két legjelen­tősebb növény, hiszen a bú­zának hatvanötezer, a kukori­cának pedig százezer hektár a vetésterülete. Az új technológia egyre inkább tért hódít nagyüzeme­inkben. A gazdaságok nagy többsége a szántóföldi növé­nyeket, a dohányt, a gyümöl­csöt, termelési rendszerekben termelik. így a növények megfelelő körülmények kö­zött nagy hozamot és jó mi­nőséget produkálnak. A kü­lönböző rendszerek biztosít­ják a kiváló vetőmagvakat, a nagy értékű, nagy teljesítmé­nyű gépeket és nem utolsó­sorban a technológiát és szak- tanácsadást. Ugyanez tért hó­dít az állattenyésztésben is. SZABOLCS KÖZISMER­TEN télialma-, burgonya-, do­hánytermő vidék. Hagyomá­nya van ezeknek a növények­nek. A közösön kívül a ház­tájiban is nagy területen ta­lálható gyümölcsös. Az utób­bi években egyre nagyobb lendületet vett a gyümölcste­lepítés és a rekonstrukció. Nem csoda, hiszen a foglal­koztatottság, a megélhetés és a nagyüzemek jövedelmező­sége szempontjából meghatá­rozó jellege van az almának. A közel harmincezer hektár gyümölcsösben évente fél­millió tonna alma terem, fele az ország almatermésének. Tavaly például a Szovjetunió­ba szállított téli almának a 34-ét Szabolcs adta. A meny- nyiség mellett most már fő cél az, hogy a termesztéstech­nológia és betakarítás szerve­zése a legnagyobb exportki- hozatalt tegye lehetővé. A gyümölcsrekonstrukcióval fi­atalodik az állomány, új mű­velési módot, koronaformát lehet kialakítani. Ezzel köny- nyebbé válik a növényvéde­lem, s nem utolsósorban az alma szedése. KÉT GYÜMÖLCSTER­MESZTÉSI rendszer segíti és irányítja a termelést. Az egyik Mátészalkán, a másik pedig Vaján működik, s szinte az egész megyét átfogják. Végig­kísérik az alma életét egé­szen a virágzástól az export- szállításokig. A hagyományos szabolcsi burgonyákat — kisvárdai ró­zsát, a gülbabát — felváltot­ták a nagy hozamú, az inten­zív fajták. Ezek jóval nagyobb eredményt produkálnak, s az ízét, zamatét már megszok­ták a fogyasztók. Az évi ti­zennyolcezer hektár burgonya termésének jókora részét az ország más megyéiben és Bu­dapesten, valamint külföldön vásárolják meg. A termelés elképzelhetetlen nagyfokú gépesítés nélkül. Minden gazdaságban az erő- és munkagépek, a kombájnok és szállítójárművek sokasága sorakozik a ‘gépudvarokban: az MTZ-től a Rába-Steigerig, a T—150-től a K—701-ig. Kombájnok közül pedig az SZK ötösök és hatosok, E— 512-esek, Gigantok vágják a gabonát, takarítják be a ku­koricát. SZABOLCS-SZATMÁR me­gyében á'mezőgazdasági ter­melés növekedése az elmúlt években meghaladta az or­szágos ütemet. Egyre jobban kialakult a tájkörzeti adott­ságokhoz igazodó termelés- szerkezet, üzemnagyság, fej­lődött a vállalatszerű gazdál­kodás és korszerűsödött az irányítási és vezetési rend­szer. A megyei pártértekezlet úgy határozott, hogy a terme­lés évente három-négy száza­lékkal növekedjék, s a VI. ötéves tervben kiemelten fog­lalkozzanak a gazdaságok a kenyér- és takarmánygabona, a téli alma, a burgonya, a do­hány, a zöldségfélék termelé­sével. Mindez megvalósítható, s ismerve a mezőgazdaságban dolgozókat, a meglévő nehéz­ségeket is sikerrel leküzdik. Sipos Béla Szigetelik a nyíregyházi Kossuth utcai 45 lakásos ház tetejét a SZÁÉV dolgozói. (E. E. felv.) A BRIGÁD NEVE: ÁPRILIS 4. Házszentelő a „piramisban“ A sóstói Tölgyes csárdában megjátszott komolysággal bri­gádértekezletre gyülekeztek a nyíregyházi papírgyár Ápri­lis 4. Szocialista Brigádjának tagjai. Röviden meghányták- vetették a brigád dolgait, az­tán elkezdtek versenyezni — lapcsánkaevésben. A szaká­csok és pincérek sürögtek-fo- rogtak, mert több mint száz lapcsánka tűnt el a tányé­rokról. Hogy ki nyerte meg a versenyt? Az egész brigád. A versenyek megnyeréséhez, a győzelemhez „hozzászokott” a 14 fős kollektíva. Munkában, társadalmi munkában, sport­ban győzelmet győzelemre halmoznak. Illik rájuk az elnevezés. De miért is választották ezt a nevet? — kérdezzük Mihály János lakatost, a bajuszos brigádvezetőt. Csak próbaidőre — 1974 februárjában csu­pa fiatalokkal alakítottuk ki ezt a komplexbrigádot. Vi­tatkoztunk az elnevezésen. Végül úgy döntöttünk, hogy a legközelebbi társadalmi­politikai ünnepről nevezzük el magunkat. Tavaly újabb két srácot vettünk fel a bri­gádba, de csak próbaidőre. Kiállták a próbát, maradnak. Aki hozzánk beteszi a lábát, az számítson arra, hogy szük­ség esetén mozognia kell éj­jel-nappal és vasárnap is. — Miért ez a nagy mozgás? — Brigádunk a tmk-s fiúk­ra épült és a folyamatosan üzemelő gépeket állandóan karban kell tartani. Tegnap vasárnap volt, de bejöttünk négyen, hógy az egyik gép nagyjavítását befejezzük. Azért csak négyen, mert töb­ben úgy sem fértünk volna a géphez. A munka végeztével három fiút házhoz szállítot­tam a kocsimon. Mozgatnak, hívnak bennünket azért is, mert brigádunk három tagja munkásőr, én is az vagyok. A gyári önkéntes tűzoltótestü­letnek nyolcán vagyunk tag­jai. összeállították a gyári tűzoltó-válogatottat, a válo­gatottba öten tőlünk mentek. Egy KISZ-titkár, egy szak- szervezeti bizalmi és egy munkásőr szakaszparancsnok dolgozik brigádunkban. És szinte mindnyájan aktívan sportolunk. „Megkaptam a munkáslakást" Kaiser György tmk-lakatos: — A télen a súlyemelést gyakoroltuk, amikor megkap­tam a munkáslakást, a Széna tér mellett, a „piramis” épü­let első lépcsőházában. Ne­gyedik emelet, lift nincs. A bútorcipekedésnél ott volt a brigád összes férfitagja. A házszentelőre is eljöttek po­harakat emelgetni. A Sparta­cus focimeccseire is együtt jár brigádunk. A B-közép bal szárnyán van az állandó helyünk. A sóstói strandra családostul együtt járunk, azok a „sofőrök”, akiknek ko­csijuk van. Czakó Tibor műszerész, „civilben” a papírgyári mun- kásőrszakasz parancsnoka: — A termelés segítésére és a gyári környezet átalakítá­sára tervezett társadalmi munkánkat tavaly 180 száza­lékra teljesítettük. Mi, mun­kásőrök ezenkívül és a szol­gálaton kívül a városi pa­rancsnokság épületének át­alakításánál is bőven dolgoz­tunk szabad időnkben. Ezért gyárunk igazgatója a nyáron minden munkásőrnek két nap pótszabadságot adott. A fiúk egybehangzóan ál­lítják, hogy a brigád üdvös­kéje, lelkesítője Kaczur Va­léria, papíripari szakmunkás. Este a késői vonattal Pestről, a Papíripari Vállalat köz­pontjából jött haza, ahol is mint szakszervezeti bizalmi vett részt egy tanácskozáson. Most reggel hattól, délután kettőig itt ül készenlétben a porta közelében: ő a tűzoltó- ügyeletes. Kettőtől tízig a gépsor mellett dolgozik majd. Vállalati kiválók — Mozgalmas az életem. A szakmunkásképzőben géptant is tanultam, így néha a tmk- soknak is besegítek. Az ön­kéntes tűzoltótestületben raj- parancsnok vagyok. A tűz­oltóság is precízségre, fegye­lemre szoktatott. A gyár női futballcsapatában sepregető vagyok. De gyakran előre tö­rök, és ha sikerül, gólt is’lö­vök. Az Április 4. brigádnak megint sikerült előre törni. Április 4-e előtt megkapták a vállalat kiváló brigádja cí­met, a vele járó 21 ezer forint­tal együtt. N. L. Akarat Igaz barátság jogán, Gyulával teljes köztünk az egyetértés. Egymás szavá­ba vágunk. Egyikünk sem fejez be egy épséges mon­datot. Akkor támad köz­tünk némi szünet, amikor Gyula emeltebb hangon és tele örömnézéssel kiejt három rövid szót: „Győ­zelmem is van.” — Győzelmed? Milyen győzelmed? Sutyurogva heherészik, közben mutatóujjával megböki a mellem. — Mit tettem máskor ennyi idő alatt, mint most is, hogy találkoztunk? Rá­gyújtottam, te gúnár! — No és? — akad meg a lélegzetem, kezd ben­nem valami sejteni. — Most még nem gyúj­tottam rá. Nem is fogok többet soha sehol, egy jó cimborám. Ez az én győ­zelmem: legyőztem saját magamat. Negyedik hete, pajtás, hogy nem veszek cigarettát a számba. Negy­ven évig szívtam, cimbo­ra, a halál lehelletét — te- s,zi hozzá ironikus mosoly- lyal. — Miképpen történt a lemondás? Biztos nem volt könnyű ennyi idő után. — Utóbb szédültem. Nem volt rendben a köz­érzetem, az étvágyam, az alvásom. Orvoshoz kellett mennem. Többek közt ja­vasoltat hagyjam el a pi­pát. — Fogadalmat tettél. — Nem én. Egyáltalán nem. Csak azt mondtam magamnak: „Legyőzlek, Gyula. Saját életed javá­ra. Nem gyújtói rá többé!” — Mennyi ment addig naponta? — Harminc, negyven. Csoda, hogy meg nem ölt. Asztalos Bálint Április 2-án: OFOTÉRT-bolt nyflt Mátészalkán Minden igényt kielégítő, modern Ofotért fotó- és opti­kai szaküzlet nyílt meg ápri­lis 2-án a déli órákban Má­tészalkán, a Bajcsy-Zsilinszky utcában, a Kraszna Áruház mellett. Hozzá hasonló még csak a megyeszékhelyen van és Kisvárdán terveznek egy hasonlót. „Amikor megválasztottak tanácstagnak, úgy gondol­tam, lesz egy utcácskám, amelynek gondját-baját majd képviselnem kell a tanácson, s mindent elkövetni azért, hogy a felvetett gondokat mielőbb orvosolják.” Éppen negyedszázada, hogy Székely Lajos fejében ilyen gondolatok fordultak meg. Huszonöt esztendeje tevé­kenykedik a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács testületében, s ezalatt rájött, hogy korábbi elképzeléseit alaposan meg kell változtatnia. Girbe-gurba, földes, sáros utca választotta meg először tanácstagnak az akkori taní­tót. A Keskeny utcán leg­többször azért állították meg, mert esős időben még a gye­rekkocsit is alig tudták ki­húzni a sárból. Néhány év múlva szanálták a házukat, a Békeházba költözött a ta­nácstag. A következő válasz­tási ciklustól pedig már a Dózsa György utca lakóit képviseli mind a mai napig a tanácsban! — Ma az a leggyakoribb téma a beszámolón, hogy az utcában felbontották a jár­dát, viszont úgy állították helyre, hogy a kapuk felé lejt, és így ott áll meg a víz. Errefelé különösen sok idős ember jár, nem mindegy, hogy milyen utat találnak. A választók szemszögéből a megoldást sürgető gondokat ismerte meg. A tanácsülése­ken elhangzott ismertetések, hozzászólások viszont arról győzték meg, hogy más kör­zetben lehetnek ennél sokkal fontosabb problémák is. — Ellentmondásba keve­redtem volna a tanácsi dön­tésekkel és önmagámmal, ha mindenáron az én választó- kerületem ügyeit hangoztat­tam volna. Tudni kellett a fontossági sorrendet, s csak akkor szólni, ha az valóban indokolt és meg is oldható. Amikor egyénileg vagy a be­számolón megkerestek a vá­lasztók, időnként nehéz volt megértetni, hogy a városnak most éppen nincs valamire pénze. Azt tartom fontosnak, hogy feleslegesen ne hiteges­sünk senkit, hanem tudjuk megmondani azt is, ha vala­mire nem jut. Székely Lajos általános is­kolai igazgatóként nagy te­kintélyt vívott ki magának a gyermekneveléssel kapcsola­tos kérdésekben. A tanácsi állandó bizottságok közül a művelődésinek az elnöke, a sportalbizottságnak a titkára. — Szakítottunk a hagyo­mánnyal: eddig ugyanis elő­zetes jelentést kértünk az is­koláktól, nevelőotthonoktól vagy más intézményektől, ha a munkájukról akartunk tá­jékozódni. Most az az állás­pontunk, hogy a helyszínen, személyesen kell megvizsgál­ni minden témát. így nem fordulhat elő, hogy rózsaszín­re festett jelentésből jónak ítéljünk meg valamit, ami a valóságban mindenkinek sze­met szúr. Most éppen egy ifjúságvédelmi jelentéshez gyűjtünk tapasztalatokat több intézményben. Tanácstagi munkája elis­meréseként tizenkét évig a végrehajtó bizottság tagja­ként dolgozott. Majd amikor párttitkárrá választották a pedagógus alapszervezetben, nem tudta idejét egyeztetni a többféle társadalmi megbíza­tás közepette. VB-tagságáról lemondott. Egy időben a ta­nácsüléseket mindig más­más tanácstag vezette le, de lényegretörő pontosságát, a lényeges kérdések iránti fo­gékonyságát ismerve, társai őt bízták meg ezzel a feladat­tal. T. K. Havonta 6 ezer mázsa tápot gyártanak a tiszaberceli Besse­nyei Tsz keverőüzemében. Szendrei Zoltán és Balogh Mi­hály a tehéntejelőtápot rakja vontatóra. (Császár Csaba felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents