Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-13 / 61. szám
1980. március 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ÉTKEZDE B ővítik az üzemi éttermet, konyhát a Nyírtassi Állami Gazdaságban. Ez év augusztusától már 800 főre főznek és ebédet kaphatnak a nyugdíjasok, a község öregjei. Nem több egy jó hírnél az, amit Nyitrai Miklós, a gazdaság igazgatója mondott. De folytattuk a beszélgetést és kitűnt: a községi pártbizottság beszámoltatta a település két legnagyobb gazdálkodási egységének vezetőit, és akkor elhangzott egy javaslat. Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet működjön együtt a gazdálkodás színvonalának fejlesztésében, az eszközök, anyagi erők közös és célszerűbb hasznosításában. A termelőszövetkezetben már régen időszerűvé vált egy üzemi étkezde építése. A gazdaság konyhája felújításra szorult. Ezért is tették meg az első lépést. A termelőszövetkezet anyagilag járul hozzá a bővítéshez és a második fél évtől tsz-ta- gok, gazdasági dolgozók közös helyen étkeznek. Megoldódik az öregek, az egyedül élő emberek ellátása is. Történt párbeszéd a két üzem vezetői között másról is. Takarékossági, üzemszervezési szempontból is jelentős, hogy az üzemi autóbuszok személyszállítási rendjét egyeztessék. A gazdaságnak öt, a termelőszövetkezetnek hét autóbusza van. Sok a párhuzamos járat, az olyan utaztatás, amikor nincs kihasználva gazdaságosan egy-egy jármű. Ezt megszűntetik. Még csak téma, de elgondolkodtató —, hogy miután mindkét 'ttóernben'kevés a forint a- fejlesztésekre, miért ne végezhetnének közös beruházásokat, gépvásárlásokat. A két gazdálkodó egység — habár területeiket csak mezsgyék választják el —, erőgépei gyakorta egyik saját területtől a másikig kilométereket mennek üresjáratban. Ehelyett, szánthatnának ott, ahol vannak. Ezer és ezer módja lehet Nyírtasson a két különböző szektor együttműködésének. De van erre lehetőség a megyében másutt is. Nyírtassi módon tsz iparral, tsz tsz-szel is együttműködhet. A kölcsönösség, avagy ha úgy tetszik az erősebb segítse a gyengét elvek alapján. Seres Ernő Kevesebb létszámmal Még egy évtizede is jósze- rint a Bóni volt az egyetlen igazi nagy gyár Nyírbátorban, s a foglalkoztatottaik száma sem érte el a háromezret, ma pedig már több mint hétezren keresik kenyerüket a fiatal város üzemeiben, intézményei ben. Talán még szokatlan, hogy az állandó növekedéshez szokott városlakók csökkenésről halljanak, ám 1980 olyan év lett, amikor — ha csak 81-gyei is — de csökkent a tavalyihoz képest Nyírbátorban a foglalkoztatottak száma. Okát magyarázni sem kell, hiszen a gazdasági szabályozó rendszer bevezetése, a munkaerővel való racionálisabb gazdálkodás elegendő indok arra, .hogy ahol lehet, kisebb létszámmal oldják meg feladataikat az üzemek. Ennél is örvendetesebb dolog, hogy a fizikai dolgozók 44,5 százaléka már szakmunkás, 34 százaléka betanított munkás, s az 1782 nem fizikai dolgozó között is meghaladja az ötszázat a termelést szervező, irányító műszakiak száma. Esztergapad Nyíregyházért! MVE-280-as esztergapad végszerelését végzi Bara- nek Sándor és Vágner Tibor a MEZŐGÉP vállalat nyíregyházi gyárában. (Jávor László felvétele) A No-fines „krimi“ Gyors építkezési mod - lassan Áz öntött házak körüli huzavona Tavaly áprilisban nagy csinnadrattával kezdték a nyíregyházi Malomkertben az öntött házak kivitelezését. Az ibrányi Építőipari Szövetkezet meghívta a város vezetőit is, hogy tekintsék még a gyors lakásépítés példáját. Ezzel a módszerrel egy 20 lakásos, 'négyemeletes épületet hat-nyolc hónap alatt nem csak felhúzni lehet, de kulcsra készen átadni. Belső bajok Ám a szép kezdetet nem követte siker. A leendő lakás- tulajdonosok az év végére várták, hogy beköltözzenek, de legjobb esetben május végén következhet be az örvendetes esemény. — Ha nem bízunk annyira magunkban, akkor nem a múlt év végére, hanem egy évvel későbbre vállaltuk volna a lakások átadását — fogalmaz önkritikusan Tündik Ferenc, a szövetkezet műszaki vezetője. Szakemberek között is vitatott, hogy a szövetkezeti ipar által megvásárolt No-fi- nes angol 'építési technológia mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az előny ugyanis egyértelműen a gyorsaságban rejlik, mellette a viszonylag kevés munkáskéz igénybevétele a másik eredmény. Az eddigi, hazai tapasztalatokban jó és kevésbé jó példák váltogatják egymást. Van olyan szövetkezet, ahol éveken át folyik az építkezés, másutt valóban tartani tudják a néhány hónapos átfutási időt. — Az ibrányiak nem tudták jól felmérni a várható bonyodalmakat, mellette a munka szervezésével volt gond náluk — vélekedik a megrendelő, a nyíregyházi lakásszövetkezet elnöke, Diczkó József. A kezdeti nehézségek a terület előkészítésével, majd az alapozással indultak. Olyan sok volt a. talajvíz, hogy az alapgödör inkább hasonlított egy kisebb tóra, mint munkahelyre. Későn érkeztek a gépek, majd anyaghiány gátolta a gyorsabb munkát. De adódtak a laikus számára is nevetséges hibák, amikor a szállítószalagot úgy helyezték el, hogy a rajta lévő beton súlyától beborult a gödörbe. — Amikor a No-fines technológia bevezetésére benyújtottuk a pályázatot, akkor nem gondoltunk olyan belső bajokra sem, amelyek a múlt évben érintettek bennünket — mondja Horváth Ferenc, az ibrányi szövetkezet elnöke. A gondot az okozta, hogy az ibrányi és a nagyhalászi szövetkezet egyesült, de a béreket nem sikerült úgy alakítani, ahogy szerették volna. Ez közvetlenül azzal kapcsolódott az öntött házak problémájához, hogy a költségesen kiképzett jó szakemberek közül többen elmentek. — Vannak olyanok is, akik azóta visszajöttek — állítja Takács József építésvezető. Tervszerűbbé vált a munka Az új technológia bevezetésére több milliós hitelt vett fel az ibrányi szövetkezet. A szerződés szerint az idén kell átadni 80 lakást, ezért most ez határozza meg a munkákat. A már befejezéshez közeledő 60 lakásos épület mellett egy 48 lakásos másik ház épül, amelynek az év végére tervezik az átadását. — Ütemtervet készítettünk a kivitelezéshez — magyarázza Gombos Bálint termelési osztályvezető. — Felmértük, hogy az egyes munkák elvégzéséhez mennyi idő kell, hány szakemberünk van. Többnyire előnyünk van az ütemtervhez képest. A műszaki irányítás nagyot változott a múlt évhez képest. Sokkal átgondoltabban dolgoznak, tervszerűbbé vált a munka. Ennek köszönhető, hogy a munkaterületen szorgoskodó 60—80 embert nem látni ácsorogni, könnyebb a fegyelmezés. — Tavaly el kellett engedni egy ácsbrigádot, mert rendszeresen 30 százalék körül teljesített — említi Tündik Ferenc. — Most viszont ösztönző a bérezésünk, s a fegyelmi követelményekből nem engedünk, aminek már megvan a látszatja — folytatja az elnök, Horváth Ferenc. Becsületbeli ügy Az ibrányiak a No-fines technológiával épülő lakások átadását immár becsületbeli ügynek tekintik. Ennek rendelik alá más egységek termelését, ha az anyagellátás miatt hiányok vannak. Így a lépcső- és' erkélykorlátokat a vasipari részleg készíti. A faipari üzemre vár a beépített szekrények gyártása, de ha hiányzik ajtó, ablak, akkor is ők segítenek. A gyorsabb munka érdekében a májusban átadandó háznál a lakás- szövetkezet egyik brigádját is foglalkoztatják alvállalkozóként. — Újításokkal is gyorsítottuk a munkát — jegyzi meg Gombos Bálint. Bár a késések ellenére neheztelhet a kivitelezőre a megrendelő, azonban inkább a jó együttműködés a jellemző. Nem bűnbakot keresnek, hanem azon igyekeznek, hogy minden akadályt elhárítsanak az átadás előtt. A lakásépítő szövetkezet hosszú távra ad munkát az ibrányi- aknak, s ehhez a tanács a területet adja a Malomkertben. így szép szövetkezeti lakótelep épülhet meg. — Bízunk magunkban, a szövetkezet tagjaiban — ösz- szegzi az elnök. — Tudjuk, hogy a bemutatkozás nem volt a legjobb, de a későbbi munkával reméljük, ezt feledtetni tudjuk. Lányi Botond Galambos Lajos: mm ' m Csopi R endben van, mondjuk ebnek a kutyát, ha egyszer már ez a hivatalos nevük ezeknek a hűséges házőrzőknek. Csupán sejteni lehet, hogy magyarul honnantól s mikortól eb is a kutya, a két nagynevű hitvitázó, Pázmány és Bornemissza tiszteli egymást ilyenformán: te kutyafajzat!, te ebszülte hitvány! Tudnivaló: már a bibliában kutyának neveztetik az a férfiú — héberül Kaleb, arabul Khal-eb —, akit a zsidó törzsek Egyiptomból visszatérve szülőföldjükre, előreküldenek, kiszimatolandó az akkor is ottlakók, mostani nevükön: palesztinok, azaz Ézsau leszármazot- tainak erősségeit. Nincs mit felrónunk máig egyik félnek sem: testvérek, hát oldják meg a maguk baját egymás között, habár ez ideig, több mint ötezer esztendőn át nem sikerült nekik. Mi dolgunk ezzel? Hanem azzal igenis dolgunk van, hogy a kutyák veszettség elleni oltása Pasteur óta kötelező az egész világon. Messzi tájakról, még Szibériából is vándoroltak hozzá a fertőzött emberek — a szó szoros értelmében veszett emberek —, hogy gyógyítsa meg őket. Minden vagyona erre ment, erre ment rá az egész élete, s ebbe halt bele ő maga, aki a diagnózist megállapította, de önmagának elfelejtett ellendózist adni. Nem volt rá ideje. Ámde mindez csak invokáció az alábbiakhoz, abból az alkalomból, hogy most van a kutyák kötelező oltásának ideje. Volt nekünk is egy kutyánk, Csöpi névre hallgatott. Nyárelőn olykor annyi köly- köt szült,, hogy a rokonságKedvezni a vevőnek BESZÉLGETÉS DR. SELMECZI LAJOSNÉ BELKERESKEDELMI MINISZTERHELYETTESSEL Tizenhárom és fél milliárd forintot költött el megyénk lakossága tavaly a kereskedelemben és a vendéglátásban. Tekintélyes forgalomról van szó, amely a lakosság minden rétegét érinti. .Ez indokolja a Belkereskedelmi Minisztérium és a megye vezetőinek rendszeres konzultációit, amelynek sorában a közelmúltban dr. Selmeczi Lajosáé miniszterhelyettes járt megyénkben, s vett részt tervegyeztető megbeszélésen Szabolcs-Szatmár vezetőivel. A tárgyaláson érintelt fejlesztési kérdésekről az eseményt követő napon már beszámoltunk. A hivatalos megbeszéléseket követően megkértük a miniszterhelyettest, válaszoljon néhány — a lakossági ellátáshoz kapcsolódó — kérdésre. — Az egyik legfontosabb számunkra az alapvető fogyasztási cikkekből történő folyamatos ellátás — mondta a bevezetőben a miniszterhelyettes. — Ezt az alapellátást úgy ítélem meg, hogy országosan, így Szabolcs-Szatm'ár megyében is kiegyensúlyozott lesz ebben az esztendőben, mint ahogy tavaly is az volt. — Néhány fontos áruval azonban esetenként, főleg az év végén, gondok voltak. Ezek közé tartozott például a bútor, néhány mosópor, az építőanyagok egy •óésze. Mi várható ezekben az idén? — Az elmúlt esztendő negyedik negyedévének felfokozott bútorforgalmáról, úgy vélem, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a kereslet növekedésének tendenciájára, illetve nem célszerű azt több évre előre vetíteni. Egy ilyen ugrásszerű keresletnövekedésre sem a kereskedelem, sem a bútoripar nem készülhetett fel, de nem is lehet tartós az ilyen nagy igény. Az idei ellátás már biztosítottnak látszik, de ahhoz az szükséges, hogy az ipar a kellő faanyagot, bútorszövetet időben megkapja. A tárca mindent megtesz annak érdekében, hogy kihasználja nemcsak a nagyipar, hanem a szövetkezetek termelőkapacitását is és minél nagyobb mértékben közelíthesse meg kínálatával a keresletet. — Átmeneti intézkedésként 1400 tonna import mosószert hoztunk be, s véleményünk szerint ez arra az időre megoldást jelent, amíg a magyar ipar a megfelelő alapanyagokat be tudja szerezni. — A családi házakhoz szükséges építőanyagokról azt mondhatom, ha nem ragaszkodunk ahhoz. hogy családi házat csak kis méretű téglából lehet felépíteni, akkor összességében az építőanyagok rendelkezésre állnak. Jobban figyelembe kellene venni azokat a korszerű anyagokat, amelyek a kínálatban rendelkezésre állnak. — Egyre többet hallunk arról, hogy a kereskedelemben is előtérbe kerülnek a fejlesztés intenzív módszerei. Mit jelent ez a következő évekre? — A fejlesztés intenzív módszerei közé a kereskedelemben elsősorban a munka- szervezés tartozik. Egyre fontosabb lesz az olyan megoldások keresése, amelyek hálózatfejlesztés, új építés nélkül jelentenek tartalékot a lakosság jobb ellátásában. Ezek közé tartozik a konténeres áruszállítás, a hűtőpultok alkalmazása, az önkiszolgáló boltok számának szaporítása, a minta utáni értékesítés és mások. Ezeket a megyében is jól alkalmazzák. További terjesztésük azonban változatlanul nagy igény, mint ahogy szeretnénk a boltok rekonstrukciójával is újabb alapterületeket nyerni a kulturáltabb kiszolgálás számára, és a kereskedelemben, vendéglátásban dolgozók szociális ellátása érdekében. — A kereskedelem „hiánycikkeit” ■ és a helyiipart egyre többször említik együtt. Mit tesznek azért, hogy a helyiipar jobban a „kereskedelem keze alá” dolgozzék? — A hiánycikkekkel kapcsolatban egyre fokozódik a területi vezetés felelőssége abban, hogy a helyi termelési lehetőségeket még jobban az áruellátás szolgálatába állítsa. Ezért indult például a vas-műszaki, kulturcikkszak- ma vezetőinek szervezésében egy hiánycikk-kiállítás, majd egy katalógus összeállítása. Ebben kb. 1300 olyan áru szerepel, amelyek termelése a lakosság áruellátása szempontjából kívánatos lenne. Ezen a területen már a korábbi években is születtek kedvező eredmények. Most is azt reméljük, hogy sok olyan termékből javíthatjuk az ellátást, amely a nagyiparnál nem termelhető gazdaságosan, a nagyipar profiljából kiesik. Ugyanakkor ezek a termékek a helyiipar vállalatainak, az ipari szövetkezeteknek, jó jövedelemforrást jelenthetnek és ugyanezek előmozdíthatják az ipari szövetkezetek fejlesztését, az áfészek ipari tevékenységének, a tsz-ek melléküzem- ágainak gazdagítását is. A hitelpolitikai irányelvekben 100 millió forintot elkülönítettek olyan fejlesztésekre, amelyeknek célja a most hiányzó cikkek termelése. Az összeg a belkereskedelmi szervek támogatásával vehető igénybe — reméljük, sikerrel. Marik Sándor ban, ismerőseink körében alig-alig tudtuk elhelyezni őket. Mai napig is él még a faluban néhány Csöpi-mara- dék. S úgy .ismerik az embert — szagról tán? — mintha erre az ősanyjuk külön megtanította volna. Boldogan jött velem az oltóhelyre Csöpi. Nem tudhatta hová megyünk, de gazdái körében mindig büszke volt és merész. A birkákat nagyon utálta, habos szájjal marta az utcai kerítés, drótszemeit, ha egy nyáj elhaladt előttünk. Amikor az oltóhelyre értünk, más kutyákkal nem állt szóba, sőt, csak fensőbb- ségesen Vakkantott rájuk. Már sósra kerülvén az oltásnál, mondottam Csöpinek, hogy ugorjon fel arra az asztalra, ahol majd megkapja az injekciót. Szépen engedelmeskedett. Az oltó ember, nyilván felcser, azt mondotta: — Fogja le, kérem. — Ó, hisz jámbor ő. — Csak addig fogja le, míg a nyakába szúrom a tűt. Hát lefogtam. Az injekció nyomán Csöpi rettenetesen felnyűszített és ami a legszégyenteljesebb: vizelettel és bélsárral abszolúte összerondította az oltóasztalt, majd elmenekült. — Takarítsd le az asztalt — parancsolt rám a felcser. Megtettem, hisz meg kellett tenni. M inthogy sehol sem találtam a kutyánkat, egyedül indultam haza. Majd már a csatorna partján ott ült ő, és mintha nyávogna, mint akármely macska, úgy próbált bocsánatot kérni. — Menj innen, nem szeretlek, gyáva vagy, mint a nyúl. Nagyon sírt, s csak kullogott utánam. — Menj tőlem, nem hallottad? — s a kezemben lévő vesszővel megsuhintottam. Hajnalig nem láttam, mármint másnap hajnalig. Akkor kimenvén a kisdolgomat végezni, Csöpi ott ült a tornác alatt. Szájában, a nyakánál fogva egy, még élő yadnyúlat tartott. Bocsánatot kérő áldozat volt az. Haragudhattam rá többé?
