Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-11 / 59. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 11 Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára az Europe—1 francia rádióállomás műsorában élesen elítélte Carter amerikai elnök felhívását a moszkvai olimpiai bojkottjára. Megnyílt a hagyományos lipcsei tavaszi vásár. Erich Honecker és az NDK más párt- és állami vezetői felkeresték a magyar elektrotechnikai kiállítást. Ghotbzadeh i áni külügyminiszter (elöl középen) közli az ENSZ vizsgáló bizottság tagjaival, hogy egyelőre csak azokkal a túszokkal léphetnek érintkezésbe, akik alaposan gyanúsíthatok azzal, hogy szerepet játszottak a sah és az Egyesült Államok által elkövetett bűntettekben. (Kelet-Magyar- ország telefotó) Kommentár A tárgyaláshoz ketten kellenek Kína egyoldalúan megszakította a Vietnammal folytatott tárgyalások pekingi fordulóját. Különösebb meglepetésként a hír már azért sem érhette a világot, mert Peking ugyanezt tette a korábbi fordulóval, amelynek Hanoi volt a színhelye. A taktika is a régi volt: mellébeszélés, a valóságos témák gondos kerülése, terméketlen időhúzás. Ehhez az önmagában is beszédes magatartáshoz most olyan, a diplomáciai életben párját ritkító intézkedés járult, hogy a Kínai Népköztársaság hatóságai egyszerűen megtagadták a beutazási vízumot a vietna-. mi delegáció újonnan kinevezet vezetőjétől! Ilyen körülmények között érthető, hogy nemcsak Vietnamban fogadta széles körű érdeklődés Phan Hiennek, a VSZK külügyminiszter-helyettesének a vietnami fővárosban megtartott sajtóértekezletét, amely válasz volt az egyoldalú pekingi szakításra. „Azt akarták — mondta Phan Hien —, hogy Vietnam veszítse el türelmét és mondja fel a tárgyalásokat.” Nos, Hanoi ennek éppen az ellenkezőjét tette: hivatalosan új időpontot, sőt időpontokat javasolt a tárgyalások- folytatására. „Vietnam — hangoztatta a külügyminiszter-helyettes '— változatlanul tárgyalásokon akarja ren- rendezni a két ország viszonyát és azt kívánja, hogy, ezek olyan hamar folytatódjanak, ahogy csak lehet.” A nemzetközi közvélemény ismét tanúja lehetett annak, hogy a kínai—vietnami konfliktusban két, homlokegyenest egymással szemben álló alapállás érvényesült — nemcsak a szó politikai, hanem morális értelmében is. Az egyik oldal — Peking — a nagyhatalmi . hegemoniz- mus, a katonai zsarolás útját járja (Pekingben egyre gyakoribbak a Vietnam „második megbüntetéséről” szóló kitételek), Hanoi pedig változatlanul arra törekszik, hogy a térség, sőt a világ valamennyi országával békés, konstruktív kapcsolatokat építsen ki. Az újabb pekingi szakításra mind kül-, mind belpolitikai szempontból kiélezett helyzetben került sor. Ami a külpolitikát illeti, Peking mind látványosabban csatlakozik a Szovjetunió „bekerítését” célzó Carter-doktriná- hoz, a 'belpolitikában pedig nemcsak folytatódik, hanem élesedik az a hatalmi harc, amelynek Liu Sao-csi volt államfő rehabilitálása is egyik tünete. Peking nyilvánvalóan azt várta lépésétől, hogy felboruljon a tárgyalóasztal. Hanoi válaszolt és az asztal — vagyis a lehetőség — maradt. A tárgyalásokhoz azonban legalább ketten kellenek. (Folytatás az 1. oldalról) tál készülnek a forradalmi ifjúsági napokra., A március 14. és április 4. közötti időben több országos rendezvényt is tartanak megyénkben. így március 15- én Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán lesz a fiúkórusok országos találkozója. Március 21-én kerül sorra a Könyv és ifjúság akció olvasópályázatának eredményhirdetése. A forradalmi ifjúsági napok idején tartják az egyetemista és főiskolai napok keretében április 3. és 5. között a Művészet és ifjúság rendezvény- sorozat ének-zene kategóriájának országos bemutatóját, amelynek színhelye szintén a nyíregyházi tanárképző főiskola lesz. Nagygyűlés Londonban Mintegy 130 000 ember vett részt vasárnap azon a nagygyűlésen, amelyet a brit szakszervezetek központi tanácsa (TUC) szervezett a londoni Trafalgar téren, tiltakozásul a Thatcher-kor- mány gazdaságpolitikája ellen. A gyűlésen felszólaló Len Murray, a TUC főtitkára arra hívta föl a dolgozókat, hogy május 14-én tartsanak „nemzeti akciónapot” a kormánynak a sztrájkőrségek tevékenységét korlátozni szándékozó újabb tervei ellen. NYÍREGYHÁZI GUMIGYÁR felvesz férfi, női segéd- és betanított munkásokat. ÉRETTSÉGIZETTEK és szakmunkások jelentkezését is várjuk. Érdeklődni és munkára jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. TAURUS GUMIGYÁR, Nyíregyháza, Derkovits u. 107. (72)-KÖZEL-KELETI KÖRKÉP Nefertiti, az ókori Egyiptom Amarna időszakának szépséges fáraő-asszonya furcsa szerepet kapott a szuperszonikus korszakban. Nevét vette fel az a légitársaság, amelyet egyetlen céllal hívtak életre: az Izraelbe irányuló forgalom lebonyolítására. Kairóban nyilván attól tartanak, hogy a hivatalos állami társaság, az Egyptair bojkott alá kerülne az arab országokban, ezért sietve egy nemhivatalos mellék vállalatot alapítottak. Mindez jól mutatja az egyiptomi dilemmmát: továbbhaladni a különúton, de amennyire lehet, elkerülni a teljes elszigetelődést. A bonyolult nemzetközi viszonylatokban gyakran jelentkeznek különös ellentmondások. Tulajdonképpen örülni illenék, hogy két szomszédos ország, miután évtizedeken keresztül hadiállapotban állt egymással, békét kötött, s felvette a diplomáciai kapcsolatokat. Nem egyszer bebizonyosodott azonban, hogy az eseményeket nem lehet tértől és időtől függetlenül szemlélni, a körülményeknek és a következményeknek meghatározó szerepük van. Ez különösképpen érvényes a közel-keleti válsággóc esetében. Amikor egy esztendővel ezelőtt a Fehér Ház kertjében, élénkszínű sátorlapok alatt, Carter, Szadat és Begin aláírásával szentesítette a különbéke okmányát, történelmileg új korszak kezdetét harangozták be. És mi történt? Egymással ugyan kiegyeztek — jóllehet ez sem ment könnyen —, de a sokat próbált és stratégiailag oly fontos Közel-Keleten nem köszöntött be a szilárd és tartós béke korszaka. CAMP DAVID KÖVETKEZMÉNYEI Miről tanúskodnak az elmúlt év fejleményei? Libanonban szinte egyvégtében dörögtek a fegyverek, s a helyzet ma robbanékonyabb, mint bármikor. Növekszik a Szíriára nehezedő nyomás, az izraeli provokációk mindennaposak. Változatlanul rendezetlen a palesztin probléma : egy nép hazát keres. Ami pedig a különbéke közvetlen részeseit illeti : példátlan méretű fegyverkezés bontakozott ki, s a megígért három-, valamint kétmilliárd dollár értékű katonai szállításokon felül, Izrael is, Egyiptom is újabb pótigényekkel ostromolja Washingtont. Kairó és Tel-Aviv — nem együttes, de párhuzamos — közreműködésével növekszik a közvetlen amerikai katonai jelenlét a térségben. Mindkét ország támaszpontokat ajánlott a Carteí-doktrina gépezetéhez, az új amerikai feszültségkeltő tervek véghezviteléhez, és sor. került az első, közös légi hadgyakorlatra. A kép teljességéhez tartozik, hogy az immár „békés” Egyiptom katonái harci feladatokat teljesítenek az Arab-tenger partján, Omán szultánság Dhofár tartományában. (A nyugatbarát uralkodó ellen kirobbant népi felkelés leverésében korábban a sah kétezerötszáz fős expediciós alakulata segédkezet. Amikor az új tehe- ráni vezetés visszahívta ezt az egységet — hétezer egyiptomi katona érkezett oda. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért éppen Omán támogatja la különbékét az arab országok közül.) A különbékét, s annak keserű gyümölcseit rögtön elutasították és ma is elutasítják az arab országok. A bagdadi, majd a tuniszi arab csúcsértekezlet határozottan fellépett a különutas törekvések ellen, sőt ilyen szellemben foglalt állást az egyéb tekintetben negatívnak tekinthető iszlám értekezlet is. A PALESZTIN PROBLÉMA A kairói vezetés már eleve úgy akarta feloldani az arab szembenállást, hogy a különbékét összekötötte a palesztin autonómia tárgyalásokkal. Az Egyesült Államok, Izrael és Egyiptom 1980 májusában szabta meg azt a határidőt, ameddig dűlőre viszik az ügyet. Egyelőre még semmi érdemleges sem történt. A legutóbbi, nyolcadik összejövetel — ezt „semleges pályán”, a holland fővárosban tartották meg — ugyanúgy eredménytelenül végződött, mint a korábbi tanácskozások. Kairó legalább a látszatot mentené, s a palesztinok védő hatalmaként szeretne feltűnni. Izrael azonban tart a legcsekélyebb engedmé-. nyéktől is, mert fél, hogy megállíthatalan láncreakció indulna el. Elzárkózik minden önrendelkezési elképzelés elől, legfeljebb korlátozott mérvű önkormányzatot biztosítana a palesztinoknak. Ez gyakorlatilag az izraeli megszállás állandósulását jelentené, amelynek keretében egy palesztin tanács intézhetne néhány részkérdést. Ez viszont nem olyan program, amely növelné Kairó tekintélyét az arab világban, hiszen Franciaország és más NATO- hatalmak is messzebbre jutottak; elismerték a palesztin önrendelkezés szükségességét. Washington tehát létrehozta a „pax americana”, az amerikai békerendezés épületét, de az túlságosan szűk és ingatag.. Emlékezetes: 1977 októberében még közös szovjet—amerikai nyilatkozat látott napvilágot az általános közel-keleti rendezés együttes előmozdításáról. Akkor úgy vélekedtek, hogy még Ugyanennek az évnek decemberében összeül majd a genfi konferencia, minden érdekelt részvételével. Csakhogy novemberben Szadat Jeruzsálembe utazott és Washington szívesen vette a Moszkvával közösen elhatározott menetrend felborulását. AMERIKAI TOJÁSTÁNC Az amerikai elnök Camp David-et, majd a különbékét olyan bel- és külpolitikai pluszpontokként értékelte, amelyekért érdemes kockázatot is vállalni. Közben azonban bekövetkezett az iráni fordulat, működésbe lépett a Carter-dröktina, az Egyesült Államok szélesebben vett világpolitikai szerepet szeretne betölteni a Közel- és Közép-Keleten. Ehhez — s az energiaprobléma rendezéséhez — azonban már sokkal szélesebb bázisra van szükség, mint a különbéke két részese. Washington valóságos tojástáncot jár: miképpen lehetne megtartani a különbéke számára kedvező mozzanatait, oly módon, hogy valami gesztust a palesztinok, s a többi arab országok felé is tehessen? Amikor immár két tapasztalt amerikai diplomata, két ENSZ-nagykö- vet, Young és McHenry éppen a palesztin ügyekben „tévedett”, ez mutatja a tapoga- tódzásókat és visszakozásokat. Kgy év mérlegére.,téve,.yár ra megállapítható: a különbéke nem hozott kibontakozást, sőt nehezítette a helyzetet a Közel-Keleten. Igaz, úgy mondják: a tökéletlen béke is jobb a tökéletes háborúnál. De a választási lehetőség nem az, hogy különbéke, vagy ötödik háború, hanem ingatag különbéke, vagy szilárd általános rendezés. Amint érvelnek azzal is, hogy kis lépések vezetnek a nagyobb egyezmények felé. Ez a megállapítás is jogos, részleges egyezkedéseknek lehet helye. A Camp David-i különút azonban rossz irányba mutat, ezen a kis vagy a nagy lépések nem közelítenek a rendezéshez, hanem távolítanak attól. Ezért lép fel a haladó nemzetközi közvélemény, ezért lép fel az arab világ többsége a különbékével szemben. Az egyszerű, minden jelző nélküli béke érdekében. R. E. A nők és az űrhajózás „Az utóbbi években mind jobban megismerjük a világűrnek az emberi szervezetre gyakorolt hatását, s ezzel párhuzamosan egyre biztonságosabbá, könnyebbé és kényelmesebbé válnak az űrutazások körülményei. Mindez, véleményem szerint valószínűvé teszi, hogy hamarosan a szebbik nem képviselői ás bekerülhetnek az űrhajósok csapatába” — jelentette ki Vlagyimir Saíalov űrhajós altábornagy, a Szovjetunió kétszeres hőse, a szovjet űrhajósok kiképzésének vezetője, a Novosztyi sajtóügynökség munkatársának adott nyilatkozatában. Elmondotta: „Az első több napos űrrepülések után jelentős változásokat vettünk észre az űrhajósok szervezetében. Például a Szojuz—9 fedélzetén tett • 18 napos expedíció során Andrijan Nyikolajev és Vi.talij Szevasatyjanov szívének térfogata 11—12 százalékkal csökkent, s izmaik 'térfogata is lényegesen kisebb lett. Ezek után — bár az emlékezetes háromnapos' űrhajózás semmiféle elváltozást nem okozott a világ első, s eddig egyetlen űrhajósnője, Valentyina Tyereskova szervezetében — nem volt erkölcsi alapunk arra, hogy nőket is kitegyünk Hasonló megpróbáltatásnak. Az utóbbi években, s különösen a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén végrehajtott több napos program segítségével egyre jobban megismerjük és képesek vagyunk nagyrészt ellensúlyozni a súlytalanságnak az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásait. Egyelőre természetesen csak a férfiak szervezetéről beszélhetünk, de véleményünk szerint a nőkre sem gyakorolnak komolyabb hatást a hosszan tartó űrrepülések. Ezért valószínűnek tartom, hogy a következő években megkezdődhet a jövőbeli űrhajósnak a kiképzése is. S a dolog másik, hasonlóképpen ösztönző oldala az, hogy a nők ma már ezen a téren is követelik az egyenjogúságot: egyre több fiatal szovjet nő ostromolja leveleivel az űrhajósok kiképzőközpontjának vezetőit. Azt hiszem, követelésüket végül is teljesítenünk kell” — mondotta Vlagyimir Satalov. A különút-vesztő
