Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-11 / 59. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 11. Korszerű szabászatot alakítottak ki a gá- vavencsellői Cipőipari Szövetkezetben. Nyolc géppel a cipő felső részeit szabják. (Elek Emil felv.) GASTROFOL ÉTELEK A televízió Trapper reklámján felbuzdulván Nyíregyházán vásároltam egy fekete anyagú farmernadrágot. Már a második felvétele után elromlott a cipzárja. Gyorsan kicseréltem és már indultam volna dolgomra, amikor észrevettem, hogy a varrásán is kibomlott hátul. Sebaj — gondoltam — és villanyvarrógéppel végigszaladtam az eredeti, gyári varráson. Az első mosás után ugyan levált a bőrből készült márkajelzés, de annyi baj legyen. Nem a márka teszi a farmert. Lényeg az, hogy divatos. Négy hónapig hordtam farmeromat, összesen ötször volt kimosva. Kíméletesen, kézzel, szakszerűen, pontosan úgy, ahogyan az meg volt írva. Nem a reklámot akarom reklamálni, de az a gyanúm, hogy a legfontosabbat elfelejtették ráírni a használati utasításra, mégpedig azt, hogy a farmer csak vitrinben tartva, víztől és napfénytől óva tartós. (császár) Pacalpörkölt fagyasztva Választékbővítést terveznek Nyíregyházán Hatalmas üstökben fő a pacalpörkölt, készül a borsos tokány, a pirított máj, a zöltíborsós sertésszele; Ezeket az ételeket a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat központi konyhájából nem tálalják azon forrón az asztalra. Mínusz 42 fokra hűtve gasztrofol ételként kerülnek pultra, illetve üzemi konyhák, éttermek raktáraiba. Kisadagos csomagolás — Tizenkilenc készítményt gyártunk — tájékoztat Orosz Tibor gastrofol-üzemvezető — 8 félét kisadagos csomagolásban is. A kétszemélyes kisadagokait az élelmiszer- kiskereskedelmi vállalat 8 ABC-áruházában — Nyíregyházán, Kisvárdán, Záhonyban — valamint a megye- székhelyen' a Kelet es a Csemege Áruháziban hozzák forgalomba. Legnépszerűbb a pacal, a leesés virsli és a pörkölték BABONA ÉS ŐSI GYÓGYMÓD Ezek az ételek vezetik a sort a nagyadagos megrendeléseknél is. A nyíregyházi üzemiből az Alföldi Vendéglátó Vállalat 32 üzemi konyhája vásárol rendszeresen, de szállítanak a Szabolcs megyei Vendéglátó és az Utasellátó Vállalat részére is. — Az országiban öt ilyen üzem működik. Mi hetenként átlagosan 20 ezer adag ételt készítünk, s 3 ezret kétada- gos csomagolásiban. Több is elkelne, de egyelőre csak két, összesen 4 ezer adagos fagyasztókamra és egy 8000 adagos tárolókamma áll a rendelkezésünkre. Várhatóan az első negyedévben kapunk még egy fagyasztókamrát, s akkor bővítjük a termelést. Friss alapanyagból A konyhát az Alföldi Vendéglátó Vállalat üzemelteti. Két műszakban történik itt a sütés-főzés. Miután a Szá- év dolgozóinak kitálalták az ebédet, s takarítottak, fertőtlenítettek, a jól felszerelt helyiséget délután a gastrofol- üziem dolgozói veszik birtokba. — Hogy mi' a termékeink tiitka? Elsősorban az, hogy friss alapanyagokból dolgozunk, s nem használunk tartósítószert — folytatja az üzemvezető. — Csak húsból hetenként 30 mázsát dolgozunk leL A készítmények minőségét, mennyiségét hetenként bírálja a megyei élelma- szereillenőrziő és vegyvizsgáló intézet. Az állategészségügyi állomás pedig bakteriológiai vizsgálatoknak veti aló termékeinket. Az étel csaknem teljesen főtt, mikor leveszik a tűzről. Ez fontos, hiszen fagyasztás, majd melegítés alatt tovább pubuL Adagolás után 60 fokos, mikor hűtőbe kerüL Itt 8 óra alatt mínusz 42 fokra hűl le. Ezen hőmérsékleten egy évig tárolható. Á legfontosabb szabály — Sajnos a 2 személyes dobozokra helytelenül került a használati utasítás. Az idén új dí&zdobort hozunk forgalomba, addig pedig stencile- zett használati utasítást adunk az adagok mellé, legfontosabb szabály, hogy a gyorsfagyasztott ételt tovább tárolni, vagy újra fagyasztana tilos' Ha helyére kerül a harmadik fagyasztókamra, bővítik a választékot. Májgombócle- ves, székely-, töltött káposzta, töltött, paprika gyártását tervezik, kétszemélyes adagokban, a kiskereskedelem számára, (házi) ÄLVADÄSZRA lesben. Csónakkal jött a vadorzó A vadőr a szokásos körútját végezte a tiszadobi határban. A tótfüzi erdőrészben egy vadcsapáson indult el, s alig ment néhány lépést, egy hurkot talált. Továbbhaladt a csapáson, aztán újabb 'hurkokat talált, az egyikben egy dámvad adta ki utolsó leheletét. Csak orvvadász lehet, aki hurkot vet — gondolta a vadőr — és lesben várta, hogy ki jön a zsákmányt hazavinni. Aznap senki nem jörtit arra, ám a vadőr nem adta fel a reményt, másnap hajnaltól ismét lesben állt. A Tiszán csónakkal egy férfi közeledett. Kikötött a hurokhoz közeli részen, s egyenesen a hurokhoz ment. Kiszabadította a már elpusztult jószágot, csónakjával egy közeli kőriserdőbe vitte, aztán kikötötte ismét a csónakot és hazament Rövid idő múlva kerékpárral érkezett az erdőbe, megnyúzita a vadat, a húst és a belsőséget egy zsákba rakta, felpakolta a kerékpárra és hazavitte. A vadőr a tiszadobi rendőr segítségét kérte az orvvadász tettenéréséhez. Nem sokat kellett várni, a tolvaj hazaérkezett, s a nyomozás során kiderült róla még néhány ki- sebb-nagyobb dolog. Janó József 49 éves tiszadobi lakos — mert ő volt a tettes — két éve már, hogy nagyvadak elfogásara ren- dezkezdetí be. Rendszeresen hurkokat helyezett el a tisza- löki Nimród Vadásztársaság területén és lebukásáig négy őzet ejtett el. Elmondása sze rtot december elején a tisza- dadai Kossuth Tsz szőlőjében szerzett magának drótot, abból kötött hurkokat, s ezeket rakta ki a vadcsapásokon. A foglalkozás nélküli, idült alkoholista Janóval már korábban is sok baja volt a tanácsnak: négy kiskorú gyermekéről nem gondoskodik, veszélyeztetett kiskorúakként kell nyilvántartani őket, mert ha Janó bármilyen módon pénzhez jut, nyomban italra költi. Részegen agresz- szív, magatartása miatt sokszor kénytelen előle menekülni családja. Amikor teheti, engedély nélkül horgászik, nyáron és ősszel a határban lop, télen pedig vadhúsból próbál pénzhez jutni, hogy legyen miből inni. Most egy ideig nem lesz módja rá, mert a Nyíregyházi Járásbíróság 1 évi börtönre ítélte és kötelezte a vadásztársaságnak okozott 35 ezer forint kár megtérítsére. Kényszergyógyításra nem kötelezhették, mert egészségi állapota miatt nem végezhető él az elvonókúra nála. Az ítélet nem jogerős, (b. j.) Azt hiszem nem szabad elhallgatná, hogy nagy írónk Krúdy Gyula nem a legkeresettebb, nem a legolvasottabb írók közé tartozik. Azt is tudjuk: méltánytalanul van ez így. Oka bizonyára több is van ennek a mérsékelt népszerűségnek. Az egyik ilyen lehetséges ok talán' az, hogy külön hangolódná kell Krúdy bármelyik írásához, egyáltalán Krúdyhoz, vagyis ahhoz, hogy írásait, gondolatait, apró jelzéseit, képeit, képeinek az érzelmi-gondolati töltését be tudjuk fogadni. Krúdyhoz nyugalom kell és idő. Bőséges idő, ami nem egyszerűen csak az olvasásira szükséges, hanem a hőseivel való együttálmodás- ra, megvalósuílhatatlan ter- vezgetésieik átélésére. Miért mindez? Mert csak így kerülhetünk közel képi világához, szimbólumaihoz, amelyek egyáltalán nem — vagy: nem is olyan — élettől elszakadtak, mint amilyennek első olvasásra gondoljuk őket. Sőt nagyon is valóságalapúak! A szövegben, az írás köntösében megjelenő képek olvasás közben éppoly tünékenyek, éppúgy változnak, mint a filmen, a televízióban. Emezekben azonban nem ismételhetők meg azonnal (mint olvasás közben). Krúdy költői képei, hangulatai rendkívül nehezen fogalmazhatók látvány- nyá. Az illanó emlékképek: az egyszervolt valóság és a fantáziában építkező, át- meg átalakuló világ emlék- képei, a ködlovagok, az újra meg újra megálmodott történések egymásba áttűnő képei olyan megvalósítást és elrendezést kívánnak meg, hogy a néző azonosulni tudjon ezzel a különös emberekkel benépesített világgal. A múlt héten sugárzott tévéfílm, a Bolondok kvártélya (forgatókönyv-írója és rendezője Horváth Z. Gergely) sok mindent megteremtett ezekből a Krúdyra jellemző vonásokból, de a film teljességét nem fogta át a krúdys atmoszféra. Ezt a képsorok, jelenetek éles széttöredezettsége, az egymásba kapcsolódás indokoltabbá, észlelhetőbbé tételének hiánya és a képméret (képernyő!) egyaránt okozta. Az erőszakos képváltások és a kis méret, ráadásul a színek hiánya erősen rontotta a hatást (nekem is, mint még igen sok tévénézőnek az országban, csak fékete- fehér képernyős készülékem van). Krúdy hangulatai érvényesüléséhez a filmvászon méretei kellenek, s azok a színlehetőségek, amelyek a televíziós technikában (legalábbis vevőkészülékekben) még nincsenek meg. Néhány jó ötlet valóban. akadt a televízió új szórakoztató műsorában, de a vérszegények bizony még többségben voltak ebben az első adósban. Tovább kellene kérdezgetni a nézőket: „Van <: <y fantasztikus ötlete?” különben befullad a próbálkozás, hogy új dolgokkal szórakoztassák a nézőt. Jó lenne, ha gondosabban megszűrnék a képernyőre kerülő ötleteket, s az sem lenne baj, ha nem ragaszkodnának minden alkalommal a hetven perchez. Lehet rövidebb is az az adás, akkor nem tűnik majd úgy, mintha kifogyott volna a levegő. Seregi István Gondolom, a rádióhallgatók óriási többségé nyugtázta örömmel a ka barér o- vat Első hétfő címmel sugárzott, ötletesen ikibóvített műsorát, már csak azért is, mert a jó humorból sohasem Lehet elég. Egyébként is — különösen a legutóbbi szilveszteri és a különféle elnevezések alatt azóta is jócskán megszaporodott vidám műsorok: hallatán — sejteni lehetett, hogy Marton Frigyes és kitűnő gárdája bőséggel áradó invenciói egysizer csak szétfeszítik a hónapok első hétfőjének a kabaréra szánt korábbi 70 perces, seűk időkeretét. Am még többről van szó. A szókásos kabarészín- házá bemutatóin kívül jó kérdések és szellemes, találó válaszok hangzottak el a kábarészínház -baráti és nem baráti körének nehezen alakuló ülésén”, nem is olyan könnyű témákból. Ettől a vérbeli közéleti humortól a kabaréhétfő jóval magasabbá vált, és korszerűbb „fazont” kapott. Tetszett a „szünetbeii” kabaré- színházi bemutató, a Hajrá Dózsa ... is, különösen Bodrogi Gyula bevezető konferanszi. (Beléptem a téesz- be), a Mit visz az ember egy pesti disznótorba (Si- ménfalvy Sándor és Halász László előadásában) és Sínkó Péter jelenete, az Uvegház zárt ajtók mögött. Azonban a Kunta Kinite- szóviccek már „visszaköszöntek”. A Délutáni Rádiószínház bemutatójaként hangzott el Vészt Endre legújabb hangjátéka, a jogosan éles kritika» hangvételű Hibernált ügy. A Főhivaitalnál alkalmatlannak bizonyult egyik vezető állású embert az alárendelt kutatóintézetben kívántak elhelyezni, „... mert éppen a zuhanás állapotában van, s meg kell kapaszkodnia valahol egy házban.” De ehhez álláshely kellett, tehát a kutató- intézetből valakinek máshová kell mennie És előkerültek az egyébként jól dolgozó dr. Törökről (Men- sáros László) a mélyhűtött, nyilván' az ilyen célra gondosan megőrzött terhelő feljegyzések, nőzés, tivomyá- zás — mellesleg a Főhivatal fő-főilletékesével együtt, de ez most nem számított —, esetenként jogtalan személyi gépkocsihasználat. Az intézet igazgatóját jobb meggyőződése ellenére hasonló célzásokkal sarokba szorítva, a Főhivatal „ítéletvégrehajtója” (Kállai Ferenc árnyalt alakításában) valósággal rákényszerítette dr. Török áthelyezési határozatának az aláírására, „. .. a befejezett tények liturgiája” szerint. Ennyi a sztori, mely önmagában is eléggé érdekfeszítő. Hát ha még hozzávesszük az igen plasztikus jellemrajzo-' kát, az említetteken kívül Márkus László (igazgató), Garas Dezső (az adatgyűjtő November kartárs), Szabó Gyula (Czékus bácsi) és mások remek megformálásában, a hivatali és intézeti praktikák „szakszerű” meg- idézését, — akkor a hagjá- 'tékot pontosan célbataláló- nak vélhettük. Legfeljebb a lassú kifejlésére, a szöveg helyenkénti térj eng őss égére lehet némi panasz. Varga Géza rendezését elsősorban a színészvezetés, a stílustartás biztonsága dicséri, az elején túl lassú tempódiktá- lás kevésbé. Merkovszky Pál flKEPERNYélTlim A nSSÜ MELLETT „Tudalmas" pásztorok A szabad állatartásnak hajdan igen nagy hagyományai voltak Szatmárban, Beregben is. Hatalmas marhacsordákat, juhnyájakat terelgettek erre a „tudalmas” pásztorok, akiknek gyógyító tudománya apáról fiúra szállt a századok során. Kevesen ugyan, de élnek még Sjzatmárban emberek, akik megőriztek néhány ősi gyógymódot, amelyeket — igazodva a mai állaitartási formákhoz — elvétve még ma is alkalmaznak. Ezek ösz- szegyűjtésére • vállalkozott nemrég Makay Béla, a környék kiváló ismerője, ezekből adunk egy kis ízelítőt. Érdekes módon az erdőháti emberek a 9-es számnak tulajdonítottak régen varázsos erőt. Kilencszer kellett körbehordani a létra fokán, majd visszafelé is ugyanany- nyiszor azt a tyúkot, amelyik nem tudott megtojni. Egy fü- lesdi öregember szerint az ő apja úgy hizlalta meg a vézna bikáját — mivel nem volt takarmánya —, hogy Szent- György nap éjszakáján kilenc udvarról összeszedett kilenc csutak takarmányt, s a többivel összekeverve, ezt etette a jószággal kilenc napon át. Ki is gömbölyödött egykettőre a bika. Ugyanez a gazda árulta el, hogyan kell „gyógyítani” a legelés közben megsérült tehenet, lovat, juhot. Napfelkelte előtt, vagy napnyugta után 9-től vissza kell számolni a semmiig, majd ugyanannyiszor leköpni a sebet, de nem láthatja senki. Közben persze mormolni kell a ráolvasás szövegét is, de azt nem mondhatja el senkinek, mert különben nem fog a szava. Segít a kilences szám az elvett tej visszaszerzésében is — tartották. Ilyenkor a hozzáértő ember szenes vizet készít, méghozzá úgy, hogy a háziseprűből kivesz / kilenc szálat, s ezt egymásután kilencszer meggyújtja, majd eloltja. A hamuból kilenc csipetnyit beleszór egy pohár vízbe, s ezzel a jószágnak a nyelvén, meg az orrán kilenc kis keresztet rajzol. Meg lehet előzni a rontást, ha a tehénnek a fején keresztbekötjük a láncot s fel is oldható, ha az eladásra szánt állatot útközben egy folyó hídján vezetik át. Gyakran előfordul, hogy felfúvódik a jószág a harmatos fűtől, lucernától, lóherétől. Ilyenkor Simon Lajos szerint hörcsögtúrást, vagy dohányt kell az állat torkába nyomni. De a legbiztosabb az volt, amikor fazabolát tettek a jószág szájába és hasig érő vízbe állították. A rühös juhot olvasztott faggyú terpentin, krispány és kékkő keverékével gyógyították; míg a büdös sántaságot ecettel, kékkővel, konyha- és timsóval kezelték. A ló sebeit farkasalma levelével mosogatták, majd sótlan libazsír és kékkő keverékével kenegették. A kékkő segített a kurgyik — amikor kilyukad az állat nyelve — ellen is, csak ékkor tejfellel vegyítették. Az orbánc sem volt mindig a sertések halálos ellensége, hiszen ha a beteg állat fülébe vasfüvet húztak, többnyire helyrejött a jószág. Hát ennyit a gyógymódokról, amelyek oly sokszor segítettek a bajba jutott állaton, emberen. B. G.
