Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-08 / 57. szám
1980- március 8. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG GYERMEKPOSTA Bábozók és nyelvi verseny s* VÁR A KISZ! Tarka program Mátészalkán Színes, vonzó programmal várja a mátészalkai gyerekeket az úttörő- és ifjúsági ház márciusban. A gyermekek már túl vannak a jelmezes farsangi „bulin”, és az úttörők, sakkolimpiáját is megrendezték már március 6-án. Az úttörő kulturális szemle viszont ma, szombaton lesz: éneklő rajok, bábozók, kórusok lépnek a zsűri és a közönség elé. Március 17-én „35 év magyar irodalma” címmel tartanak előadást, melyen fellépnek a Debreceni Csokonai Színház művészei is. 22-én a forradalmi ifjúsági napok keretében politikai- dal-versenyt rendeznek. A képzési program keretében 14-én az úttörőkürtösök és az egészségőrök foglalkozására kerül sor: a zeneiskolában illetve az úttörőházban. Március 28-án a nyolcadikosok számára szerveznek értékes programot „Vár a KISZ!” címmel. A címből minden kiderül ... Az úttörő- és ifjúsági ház gyermekklubja szombaton, 8-án „Kör, kör, ki játszik?” címmel tartanak játékos gyermekfoglalkozást 10 órától. 22-én „Hajrá, őrsök!” című vetélkedőt tartják az úttörőklubban 10-től. A gyermekkönyvtárban március 17-én „Könyvtáros kerestetik” címmel rendeznek vetélkedőt, 25-én pedig „Csendítsd rá a rímet!” címmel tartanak foglalkozást. Á szamosszegi „törpék" Nagy sikerrel mutatta be Takács Roland és társulata Grimm Hófehérke című mesejátékát Szamosszegen. Jan- csó Péter színpadi átdolgozása elég lazán kezelte a történetet, így lényegében teljesen új mesét láthatott a gyermekközönség. Az öttagú társulat ugyanis egyszerre tizenkét színészt állított a színpadra. Nem bűvészkedés, hanem néhány perces aktív kapcsolat kellett a közönséggel és máris kiegészült a társulat. A hét szamosszegi „törpe” pár perc alatt kapott kellékeket, és maszkírozták őket is, mint az igazi színészeket. Mire színpadra léptek, már hibátlanul mondták, sőt játszották szerepüket. Nagy sikert arattak a fellépő művészek: Nagy Éva, Bálega Mihály, Soplják Katalin, Markos Zoltán és Takács Roland, és természetesen a most debütáló gyerekszínészek. A képen: jelenet a mesejátékból. (Patakfalvi Z. felvétele) Dúsa Lajos Az oldalt szerkeszti: Tarnavölgyi György. Az ide szánt levelekre írjátok rá mindig: GYERMEKPOSTA. A cím: Ke- let-Magyarország szerkesztősége Nyíregyháza, Pf. 47. 4401. Délutáni szieszta a tyukodi óvodában. (Mikita Viktor felvétele) O tt, ahol a kékvízű Tenger szelíd hullámai a partot mossák, áll az öreg Fa. Ágai a vízre hajolnak, gyökereivel makacsul kapaszkodik a földbe. Tetejében ring a Madár fészke. Ismeretlen vidék eZ az emberek számára, csak esténként1 a vörös arcú Szél pihen meg itt, hogy beszélgessen barátaival. Az öreg Fa ágai megrázkódnak, a Tenger szelíd hullámai átcsapnak a parton, hogy jobban hallják a Szél szavait, aki az emberekről mesél. — Az emberek néha jók,' de aztán veszekednek, gyűlölik egymást .. — Halk suhogás hallik á Madár érkezett meg Szó nélkül fészkére telepszik A Tenger rosszat sejtve kérdi. — Mi történt veled, Madár? — Elvágyom innen. — El? Elvágysz közülünk? Hová? — rázza meg haragosan a Fa lombját. — Szeretlek benneteket, de el akarok menni az emberekhez. Érdekes lehet az ő világuk! Te, Szél, ismered őket, beszélj róluk! — Mennem kell — szólt kedvetlenül a Szél. — Egy új világ, egy más világ — sóhajt a Madár vágyakozva. — Nem. értelek! — A Tenger hullámai indulatosan csapódnak a sziklás parthoz. — Én már régen itt vagyok. Még a Fa sem állt itt akkor. Én mégsem akarok elmenni. — Gondold meg, Madár! — szól a Fa. — Mi kell neked, amit köztünk nem találsz meg? Miért akarsz az emberekhez menni? Lassan leszáll az éj... A Madár nem tud aludni. 4 MADÁR Emészti, kínozza az ismeretlen világ utáni vágyakozás. Másnap, amikor felébredt, látta: a Tenger sötétzöld színű — Miért haragszol? — kérdezte tőle. — Tüdőm, hogy elrrjégy. A Madár hallgatott — Gondolj majd ránk! — kérte a Fa — Vigyázz magadra! — kiáltotta a Tenger. — És gyere vissza minél hamarabb! Már egészen világos volt, amikor a Madár elindult. A levegőbe emelkedett, zöld tolla ragyogott a szikrázó napsütésben. Lenézett. Városokat, falvakat látott. Sokáig egyenesen repült, előre, majd ereszkedni kezdett lefelé. Elhatározta, hogy a városba megy. Amikor azonban egy erdő fölött ' repült, valaki meglátta és ráiőtt. A Madár úgy érezte, megütötték. Leesett egy fa tövébe. Felnézett. Sok-sok hosszú fát látott, törzsük meredeken nyúlt az ég felé, és fönt összeborult a koronájuk. Körötte bogarak mászkáltak a faleveleken. — Kedves bogarak, nem tudjátok, merre vannak az emberek? — Ó, te, ostoba! — kacagott fel a Vörös Hangya. — Csak nem hozzájuk akarsz menni ? A Madár megemelte törött tollát, amely véres volt. Iszonyodva ismerte fel magán a vért. Ilyen az a világ, amely után annyira vágyott? Ilyenek az emberek? Meg akarják ölni őt? A Fa és a Tenger jutottak eszébe Ott min den jó volt, hallgatta a Szél meséit, kergetőzött a Felhővel ... és repült Elfogta a vágy, hogy újra a levegőbe emelkedhessék. Szállni, repülni, itthagyni ezt a világot! Lépett néhányat, de nagyon nehéznek érezte magát Felrepült. Még csak pár méterre volt a talajtól, de már érezte, hogy fáj a szárnya Repülni kell tovább! Feljebb! Nehezen bírta. Mintha késsel szabdalnák a szárnyát. Valami húzta lefelé. Nem baj! Tovább, tovább! És akkor hirtelen minden ereje elhagyta. Este az öreg Szél azt mondta a Fának és a Tengernek: — A Madár meghalt... P. Farkas Éva G. M. Ciferov; Volt egyszer egy kiselefánt ■ tolt egyszer egy kis- elefánt. Egy nagyon w rendes kiselefánt. Csakhogy volt ám egy nagy baj is: nem tudta a derék kis jószág, milyen foglalkozást válasszon, mi legyen. Így aztán csak ült az ablaknál; szipogott és törte, törte a fejét... Egyszer az utcán zuhogni kezdett az eső. — Hü-ü! — kiáltott fel a bőrig ázott rókakölyök, amikor meglátta az ablakban a kiselefántot. — Ez aztán a nagyfülű-ü! Két ekkora füllel kész ernyő lehet belőle! Megörült a kiselefánt, s iziben nagy ernyő lett. A rókakölykök, a nyúlfiókák, a kis sünik — mind, mind az ő két nagy füle alá húzódtak a zápor elől. Arra szaladt egy nyúl- fióka. — Ó-ó! Micsoda pompás orr! — mondta a kisele- fántnak. — Maga akár öntözőkanna is lehetne. Megörült- a derék kiselefánt, és iziben öntözőkanna lett. Megöntözte a virágokat, a füvet, a fákat. Mikor azonban nem volt több öntöznivaló,, nagyon elszomorodott... Lenyugodott a nap, ki- gyúltak a csillagok. Leszállt az éjszaka. A sünik, a rókakölykök, a nyúlfiókák'\- mind, mind aludni tértek. Csak a kiselefánt nem aludt: egyre törte, törte a fejét, mi is legyen? Egyszer csak nagy világosságot vett észre! „Tűz van!” — gondolta a kiselefánt. Eszébe jutott, hogy nem is olyan régen öntözőkanna volt. Leszaladt hát a folyóhoz, felszippantott egy csomó vizet és egy szempillantás alatt eloltotta a három izzó széndarabkát és a lángoló tüsköt. Az erdei állatok felébredtek, meglátták a kiselefántot, megköszönték neki, hogy eloltotta a tüzet 'és megtették erdei tűzoltónak. A kiselefánt nagyon büszke volt. Most aranyos sisakban jár és vigyáz, nehogy tűz üssön ki az erdőn. Néha megengedi a nyúl- fiókának meg a rókakö- lyöknek, hogy kishajókat úsztassanak a sisakjában. Ford.: Antal Miklós „Üttörőcsapatunknál évek óta eredményesen működik a bábcsoport — írja Fehérgyarmatról Varga Zsuzsa hatodikos tanuló. — Az utóbbi három évben a művelődési . központ segíti munkán kát. Rendszeresen ellátogatunk a falusi rendezvényekre, jártunk Panyolán, Méhteleken, Hermán- szegen, szerepeltünk a cégénydá- nyádi gyermekotthonban is. Városunkban főleg az iskolai rendezvényeken veszünk részt, s bizonyíthatjuk, hogy vezetőnk, Horváth Antalné tanár néni fáradozása és a mi munkánk nem volt hiábavaló. A megyei versenyen arany oklevéllel ismerték el csoportunk munkáját. Igen örültünk, amikor március első napjaiban a művelődési központ igazgatója, Kóbory Gyula meg- , látogatott bennünket, és a próba után jutalomkönyveket adott át.” „Ki mit tud?-ot rendeztek a nyírlövői gyerekek. A fellépő szereplők produkcióit öttagú zsűri bírálta el — írják Bíró Zsolt, Andrejcsik Ilona és Batári Tibor, a nyírlövői könyvbarát szakkör tagjai. — A szerepléseket nagy taps fogadta, sőt, a nyolcadikos fiúk zenekarát valóságos ujjongás ... A tombolán sokféle érdekességet sorsoltak ki, majd tánc következett. A lövőpetri gyerekeket vitte haza, szüleik közül tS'So ott voltak a műsoron. Ugyanez egyébként Lövőpetriben is meg ismételtük.” „Eljutottunk a járási versen gésre, s ez már igen szép sike — írja Gecse Éva Baktalórántha zárói. — Januárban volt a csa patok közti verseny községünk ben orosz nyelvből, ezen nyírja kóí, nyírkércsi és baktai tanulót versenyeztek. Itt elsők lettünk mi hárman: Szűcs Valéria nyolcadikos, Halász József hetedikes és én, szintén hetedikes tanuló. így kerültünk a járási versenyre, melyet Kemecsén rendeztek február végén. Nagy-nagy örömünkre arany oklevéllel térhettünk haza! A verseny egyébként „A szocialista országok barátsága” keretében zajlott le. A sikerben igen nagy része volt tanárunknak. Hegedűs Gyulának, s ezt nagyon köszönjük. Igyekszünk minél jobb teljesítményt nyújtani a márciusi megyei szemlén!” Ugyancsak köszönetét kívánnak mondani azok a gyerekek Antalóczy Tiborné tanár néninek, akik részt vesznek Nyíregyházán a Honvéd utcai művelődési házban a tánc- és illemtan-foglalkozásokon. Székely Zsuzsa írja: „Nemcsak táncolni tanulunk szívesen a foglalkozásokon, hanem a helyes viselkedés szabályait is megtanuljuk — erre nagy szükségünk van a mindennapi életben.” nek a KISZ-es óvónők. A foglalkozások mellett játékokat készig tenek a kezelőbe, a betegszobába. A képen: közös foglalkozás az alkalmi óvodában. Hadár János: Csibéivel Fiastyúk eltévedt az égen csönd-kanyarog a Tejút felhő-messziségben holdvilág holdvilág de szomorú ez az ág. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő, folytatása a függ. 15. és vízszintes 16, sorokban, 6. Keresztül. 7. Időjelző készülék. 8. • Kiejtett mássalhangzó. 9. Vissza: ,,ki nem . . nem is arat.’” 11. Elme, okosság. 12. Aruba bocsát. 14. Mellső végtagja. 16 Morse-jel. 20. Levelező. . . 21. Rendhagyó igevégződés- 22 Energia. 24. Félig szövet! 25. Csak részben tisztít!!! 27. Happol, elragad, elvesz. 28 Utazás közepe! 29 Fiúnév (márc. 7.) Függőleges: 1. Eledel. 2. Helyénvaló viseletű. 3 Vér- csatornája. 4. Nátrium vegyjele. 5. Alig hallható hang, zaj. 6 Átvert 10. Létezik. 11. ÉEP 13. Oldalra borul. 14. Részesül 17. Égitest. 19 Opera dalbetét. 21. Ez mozgatja a testrészeket. 23. Évszak. 24. Sor betűi keverve, 26. ZÁ. 27. -tói, -tői oroszul. Megfejtendő: vízszintes 1, függ. 15., vízszintes 16. A megfejtéseket csak levelezőlapon fogadjuk el. A beküldési határidő: március 12. A lapra írjátok rá: Törd a fejed! Múlt heti megfejtés: Gyulai várjátékok. Könyvjutalom: Varga Péter Ujfehértó, Csordás Lívia Záhony, Baracsi tiyum Nyírbátor, Tóth Anita Tiszavasván, Károly Ildikó Turistvándi, Márkus Lásaló Tbrány, Fazekas László Nyíregyháza-Oros, Kolozsi Zsolt Nyírmada, Bárdos Csilla Nyíregyháza, Nagy István Lónya, Szabó Timea Szamosangyalös, Tóth Katalin Nyíregyháza, Tóth László Szakoly, Almást Nóra Baktalórántháza, Ecsedi Gusztáv Nagyar. „Óvoda" a kórházban .Mesefigurák, bábok, állatok, képeskönyvek varázsolnak hamisítatlan óvadai hangulatot a megyei kórház gyermekosztályán. Ügyes kezek pillanatok alatt megelevenitik a bábokat, élni kezdenek a mackók, a kutyák, a mókus, az oroszlán. A pizsamás kis „óvodások” a gyógyulás napjait összeköthetik a játékkal az óvónői KISZ-alapszervezet társadalmi munkája révén. A KISZ-tag óvónők ugyanis vállalták, hogy szabad idejükben heti két alkalommal felkeresik a kórház gyermekosztályát és játékosan foglalkoznak a gyerekekkel. Furulyáznak, báboznak, sőt már a bábkészítés rejtelmeibe is beavatták a kicsiket. A mesék, a versek, a zene, a jő hangulatú együttlét feloldja a gyermekekben felhalmozódott feszültséget, a szülőktől, a megszokott környezetüktől elszakadva már néhány nap alatt is felborul a néhány éves apróságok lelki egyensúlya. Ebben segíte-
