Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

1980. március 1. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG .......................................... SZULTÁN Szultán, a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőr-főkapitányság egyik nyomozókutyája há­rom szerepben. Első képün­kön: a gerendamászás. Vár a természet! A képen: mi kell a túrához? (M. K.) Bodnár István: Zengheti völgyet Cinke anyácska bújj csak elő foszlik a szürke ködlepedő Bogárka moccan bokrok alatt nap sugarára hopp kiszalad Rongyait rázza kéklik az ég zengheti völgyet a nyitni kék Hadár János: GYERHEKPOSTA Szaktárgyi verseny Tornyospálcán A járási úttörő vezetőség úttörőcsapatunkat jelölte ki a február 23-án tartandó járá­si szaktárgyi verseny meg­rendezésére. A verseny 9 órakor kezdő­dött, de már 8 órakor gyüle­keztek a járás községeinek képviselői azért, hogy össze­mérjék tudásukat. A három fős csapatok, három kategó­riában versenyeztek: termé­szetkutató, társadalomkutató és orosznyelvbarát. A meg­nyitó a tornateremben ke­rült megrendezésre, ahol is­kolánk igazgatója, pár mon­datban bemutatta községün­ket. Iskolánkkal ismertette meg még jobban a résztve­vőket szerény ajándékunk, a Csapathang, iskolaújság kü­lönkiadása. A megnyitó után megkez­dődött a versengés. A szünet­közül. Nagy meglepetés volt számunkra, hogy ezek a „fura úttörők” madártani szakkörünk tagjai. A szakkör életével a szü­netben diaképekről ismer­kedhettek meg. Kis büfét is szerveztünk, ahol üdítőt, csokit és cukrot lehetett vá­sárolni. Kicsit megkésve kö­vetkezett az ebéd, majd. rö­vid tanácskozás után a zsű­rik kihirdették az eredmé­nyeket. A kisvárdai járást az első három-három helye­zett képviseli a megyéi ver­senyen. Eredmények: Tár­sadalomkutató: 1. közsé­günk, Tomyospálca csapata. 2. Tuzsér, 3. Ajak. Termé­szetkutató: 1. Dombrád, 2. Mándok, 3. Záhony. Orosz­nyelvbarát: 1. Berkesz, 2. Tu­zsér, 3. Nyírlövő. Akadáilyugrás. Szagfogás közben. (Elek Emil felvételei) „Csapatunkban immár hagyo­mány az őrsvezetők, rajtitkárok képzése. A pajtások rendszere- sen résztvesznek ezen. A múlt héten bemutatót tartottunk, s ezen a járásból sokan részt vet­tek. A foglalkozás témája az volt: „vár a természet”. Először megismerkedtünk a turista- és úttörőjelekkel, majd megtudtuk, milyen kellékek szükségesek egy túrához. Ezután kétfelé vált a társaság — a látogatók a fehér- gyarmatiak, a vendégfogadók el­lenben a szatmárcsekei pajtások voltak. Különféle feladatokat ol­dottunk meg: paprikás krumplit főztünk, megismerkedtünk a Kölcsey-emlékekkel, a híres fej­fákkal, megtanultunk iránytűt kezelni, sokat énekeltünk, ját­szottunk. Emellett tornáztunk is! A foglalkozáson részt vett az a tíz főiskolai hallgató is, akik is­kolánkban töltötték gyakorlati idejüket, és ott voltak ifrvezető- ink is — írja Kormány Zsigmond hetedikes tanuló Fehérgyarmat­ról. Rútapó és Rútanyó (M. V.) A jószívű mézeskalácshuszár □ olt egyszer egy huszár, de nem igazi huszár, csak olyan mézeskai ácsos. Szép pej lova volt neki, csákója is és piros mentéje, sárga zsinórral. A kardját még meg is villogtatta. Ott tétlenkedett a vásáron a bábsütő polcán, de amikor egy percre elbóbiskolt a gazdája a melegben, kap­ta magát és rászólt Villám paripájára: — Nosza lovam, ugorj szépen, aztán vág­tass erdőn, réten! Nem kérette magát a lova, leugrott a ka- lácsos polcról és már vágtatott is héthatárba. Az ám, mert a huszár hírét vette, hogy ret­tentő háború tört ki Bodri király és Kandúr király között és most rendet akart teremteni a marakodó ebek és a karmoló macskák or­szágában. — Álljunk csak meg, nyihaha, pompás a fű illata. Legelgetnék, ehetnék, aztán máris mehetnék. Nem bánta a huszár, mert jószívű volt, így aztán legelgetett a lova, ő meg lehevere- dett egy bokor tövébe. Hát, amint heveredik, jött tizenkét hangyavitéz és azt mondták: — Nagy utakat járunk, semmit sem talá­lunk, éppen most érkeztünk, s bizony, meg­éheztünk. Megesett rajtuk a szíve a mézeskalács- huszárnák, hanem egy cseppnyi elemózsiája nem volt, így hát sok tűnődés után azt fe­lelte: — Kardomon a bojtom^ mentémen a gom­bom, egyétek, ha mondom. Azzal lepihent és elszunyókált, hanem amikor felébredt, el sem akarta hinni, mit lá­tott. Mert az éhes hangyák nemcsak a bojt­ját, meg a gombjait rágták el, hanem a sar­kantyúit is. S amikor meg akarta pödörni a bajuszát, hát bajsza sem volt, azt is megették. Egy gidres-gödrös országúton poroszkáltak és a huszár egyre nógatta a lovát, mert mi­nél előbb a háborúzó Bodri király és Kandúr király országába akart érni, hogy kibékítse őket. Am a paripája egy jegenyefánál hir­telen megtorpant, mert nagy madársírás­rívás hangzott. Nézi a huszár a fát, hát egy fészekben kilenc madárfióka csipogott és pa­naszkodott. Megkérdezte az ott repdeső anyamadarat: — Ej, a szúnyog csípje meg, mért rínak a kicsinyek? Két könnycsepp buggyant ki a madár sze­mén, amint felelte: — Vitéz uram., jó huszárom, egy szem ku­kac sincs a fákon. Pille, bogár, légy és szöcs­ke eltűnt innen mindörökre. S azért sír a sok fióka, mert nem ettek tegnap óta. Megesett a huszár szíve a sok apróságon, hát azt mondta: — Itt a mentém, itt a csákóm, csipeges­sed, én nem bánom. Jó kalács ez, mázas­mézes, ne maradjon senki éhes. örült a kis madár, csipegetett szorgalma-' san, még a párját is előhívta a lakomázás- ra. A kis fiókáknak jól megtörték a begyü­ket, nem is panaszkodtak többé. Csák a mé- zeskaliácshuszár hüledezett, amint végigné­zett magán. Mert se csákója, se csizmája, s még a Villám lova két füle is hiányzott. Bánatosan dőlt le esti szunyókálásra a fa alá és reggel nagy-nagy csiripelésre ébredt. Néz jobbra, meg balra, hát a paripáját sehol sem találta. Megette a sok madár, amik isten tudja honnan sereglettek. Egy darabig va­karta a fetjét, de hát nem volt mit tenni, gya­logosan kelt hát útra. Hej, de keservesen haladt előre! Száz­szor botlott, százszor kiegyenesedett, végül beleesett egy pocsojába, alig tudott kikászá­lódni belőle. Jobbra-balra dűlt, olyan átázott volt, még a kardja is puhára latyakosodott. Aztán jött egy röfögő kismalac, szagolgatta, nézegette és megette, és a mézeskaJácsos hu­szárnak csak éppen annyi ideje volt, hogy elbúcsúzhatott a világtól. Pedig nagy kár volt érte, mert nem bé- kíthette ki Bodriékat és Kandúrékat, ez az­tán nagy baj volt, mert a kutyák és a macs­kák azóta is háborúznak. Nézd csak, fiam Nézd csak, fiam, ott a nyárfa! A szeleknek zengő hárfa. Szava szép, slzava szép, hallgatja a fű, a rét... Gyönyörködnek, táncra kelnek, örömükben énekelnek. Vadludak Köztudomású, hogy az igen gazdag fajszámú vadlúdfélék a vonuló madarak csoport­jába tartoznak, összel és ta­vasszal hazánkon is több mil­lió példány halad keresztül. Ezek egy része pihenő- és táp­lálkozóhelyül is használja a dús fűvű alföldi pusztákat, nagy felületű, háborítatlan, szikes tavakat. A legtöbben azonban csak a levegőben látták V alakzatban repülő csoportjait. Nos, ez a jelenség már most, február végén is megfigyelhető. Kisebb vad- lúdcsapatok ugyanis téli pihe­nőhelyeikről visszatérve me­gyénkén is keresztülrepülnek. Március elején nagyobb szám­ban is érkeznek majd hoz­zánk, s főként a háborítatlan vetéseken keresnek élelmet és pihenőhelyet, mielőtt tovább­indulnának északi költőterü­letükre. (agárdy) ben a versenyzők a tornate­remben játszhattak, vagy megtekinthették falumúzeu­munkat, amelyre minden vendéglátó úttörő nagyon büszke. „Kik ezek a furcsa barna sapkás úttörők?” — kérdezték többen a vendégek Gratulálunk ezeknek a csapatoknak, és jó felkészü­lést kívánunk a megyei ver­senyre. A többi csapat se le­gyen elkeseredve, hiszen amit a versenyre tanultak, azt később hasznosíthatják, — írja Molnár Marianna Tomyospálcáról.' BŰVÖS NÉGYZET ). a- qh ­12 24 36 ■ u k 9 48160 72 84136 [108 Az ábrában elhelyezett számokat cseréljétek meg úgy, hogy a számjegyek összege a vízszintes és függőleges sorok­ban, valamint a két átlóban egyaránt 180—180 legyen! \Z 801 £8 09 ZL Zl 8f­9£ 96 : S3jf3Jíl3HI TÖRD A FEJED! ■ 6 1 ■ 2 7 3 4 ■ 5 9 ■ ■ F 12 1 L ,3 _ ■ r 15 ■ m 18 19 ■ ■ F 22 231 ■ _ ■ i24 25 “ 1 F 28 I 1 fc_ Vízszintes: 1. Az Alföld nyári színházi életének je­lentős eseményei a ... (folyt, a függ. 15. sorban). 6. Kétjegyű mássalhangzó. 7. Ha- rapdál. 8. Kis ... és Nagy . . . (két szom­szédos község a, Felső-Tisza mentén. 9. Hónaprövidítés. 11. Végtag végződése. 12. Tortatöltelék (kenhető anyag). 14. Hosszú időre. 16. Legenda. 18. Római 51. 20. Maró folyadék. 21. Kiejtett mássalhangzó (vagy: részben téved!). 22. Vissza: elme. 24. Pa­kol. 25. önt, távirdai helyesírással. 27. Igen ritka férfinév az abc legvégéről. 28. Kén, nikkel, oxigén vegyjele. 29. Elme­sport. Függőleges: 1. Levestésztát készít. 2. Tiszteletteljes megszólítás. i3. Mocsár. 4. Ezüst vegyjele. 5. Államalapító István királyunk pogány neve volt. 6. Otthonos. 10. Falusi kút ré­sze. 11. Uszoda egynemű betűi. 13. Tisztít. 14. sdv. 17. Égitest. 19. Helyeslés, egyetér­tés, bólintás. 21. Harckocsi. 23. Anna be­ceneve. 24. RÉA. 26. Kettőzve: sportfoga­dás. 27. Kétjegyű mássalhangzó. Megfejtendő: vízszintes 1., függőleges 15. A megfejtéseket csak levelezőlapon fogad­juk el. Beküldési határidő: március 5. A lapra írjátok rá: Törd a fejed! Múlt heti megfejtés: PIRENEUSOK, AL­POK, KÁRPÁTOK, BALKAN. Könyvjutalom: Armós Gyula Nagysze­keres, Gyeskó Éva Nyíregyháza, Nagy Edit Anarcs, Csáki Anikó Ura, Linzenbold Ildikó Máriapócs, Esik Zsolt Nagykálló, Molnár Zoltán és Éva Nyíregyháza, Erdős Erika Méhtelek. Bodnár Margit Nyírma- da. Csintalan Károly Tiszatelek, Török Jó­zsef Aranyosapáti, Kőszegi Péter Szatmár- cseke, Király Ottilia Túristvándi, Zám El­la Vámosatya, Fekete Gabriella Kótaj. Zsombok Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents