Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

I 1980. március 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Monotónia E gy, a cipőipar és az egészségügy kapcso­latát tárgyaló ta­nácskozáson vetődött fel: fenyegető veszély a mono­tónia A szalagon dolgozók, akik nap mint nap ugyan­azokat a műveleteket végzik egy idő múlva idegesek, in­gerlékenyek lesznek, mások depresszióii állapotba kerül­nek. Ehhez hozzájön még az allanüo testtartás, ami többnyire olyan, hogy ká­ros az egészségre. Minden vizsgálat azt mu­tatja, hogy a legjobb és leg­hosszabb begyakorlás utált is idővel csökken a terme- lékenyseg, szaporodnak a táppénzes napok. Vagyis a munkaműveletek beidegző­dése egyszer olyan változás­ba csap át, ami ellenkezik a céllal: a jobb, minőségi és termelékeny munkával. Mindez feladja a leckét a gazdasági vezetőnek, az üzemszervezőnek. A Sza­bolcs Cipőgyárban is így történt. Az idén már egy­millió cipót kell gyártani­uk. Kiváló minőségben, hi­szen mind a hazai, mind a külpiac igényes, s jó pén­zért jó árut vár. Mindehhez viszont olyan üzem- és munkaszervezés, hangulat és körülmény kell, ami a dolgozót képessé is teszi erre. Ami igaz a Szabolcs Cipő­gyárban, áll a megye többi, hasonló profilú üzemére. Ez pedig mintegy ötezer em­bert érint. A monotónia or­vosi problémája egy egesz iparág ügye. Éppen ezért tiszteletre méltóak azok az erőfeszítések, amelyek a helyzet javítására irányul­nak. Sikerült megtervezni a kötetlen ütemű szalagot, ami lényegesen csökkenti az egyhangúságot. Minden erő­vel igyekeznek szervezni a munkahelyi tornát, amely erdekes módon elsősorban az idősebbek körében válik mind népszerűbbé. De tér nyílik az üzemi pszicholó­gusnak is, aki a falak szí­nével, a változatos szempi­hentető, vagy éppen izgató mintákkal tudja pillanatok­ra kikapcsolni a fáradó te­kintetet. Alkalom van arra is, hogy emberek időnkénti átszervezésével feloldják az egy-égy munkafázis okoztál merevséget, unalmat. Mindez messzemenően szolgálja az embert, s egy­ben a termelést is. Mert a kettő érdeke között nem tűrhető az ellentmondás, szocialista viszonyaink kö­zött. Nagyon helyes, 'hogy az ilyen és hasonló kérdé­sek napirendre kerülnek. Mert nagy hiba volna' a ter­melés korszerűsítése, haté­konysága, a minőségi köve­telmények unos untalan hangsúlyozása közben el­feledkezni a legfontosabb­ról: a termelő, dolgozó em­berről. Mert az is veszélyes monotóniát szülhet, ha csak a kívánalmat emlegetjük, de a törekvések célja, az ember, a hallgatás homá­lyába vész. Bürget Lajos Kopog a postás n isztelem a cipekedő postásokat. Havonta nyolcvannyolcezer nyugdíjas várja kopogtatá­sukat, Szabolcs-Szatmár la­kosságának mintegy tizen­hat százaléka! ötvenkétezer családot keresnek meg a ké t rékpározó postások, hogy átnyújtsák a családi pótlé­kot. Havonta 15 ezer kis­mama várja a gyermek- gondozási segélyt. Hány ezer kilométer, mennyi ad­minisztráció, utánajárás, számfejtés előzi meg, míg a postás leszámolja a nyug­díjat, a családi pótlékot, a segélyt. Kik, s milyen lelkiisme­retességgel intézik a mun­kában megfáradt, pihenni tért emberek, a kismamák, a táppénzen lévők ügyeit? gondjait? Talán velük kel­lett volna kezdenem, akiken múlik, hogy az akták mö­gött elsősorban az embert lássák, s a lehető leggyor* sabban intézzék ügyét. Ol­vastam a minap egy jelen­tést, amelyben a SZOT Tár­sadalombiztosítási megyei Igazgatósága, önkritikus be­ismerést tett. Eszerint I nyugdíjügyeket intéző osz­tályuk három éve még or­szágosan a leghátulsó volt az ügyintézésben, ötven­hatvan napba is beletelt, míg egy aktát elintéztek. Azóta gyorsabb lett az ügyintézés, s ez azt jelenti, hogy a tavaly nyugdíjba ke­rültek már legalább 26 nap­pal korábban kapták meg első nyugdíjukat. Az akták­kal ■ foglalkozó emberekre könnyen rásütik: bürokra­ták. Még akkor is, ha az ügyek késedelmes intézésé­ről elsősorban nem ők te­hetnek. A lelkiismeretes, gyors ügyintézőkről, köz- tisztviselőkről nem igen szólnak. Tájékozódásom ré­vén tudom: a társadalom- biztosítási megyei igazgató­ság nyugdíjosztályán pél­dául most hosszú idő óta nincs egyetlen hátralékos, elintézetlen nyugdíjas akta, ügyirat sem a fiókokban. Ez ötlött fel bennem, ami­kor Czirják Mihályiéval, az Ilona-tanyal gyümölcsösben metszés közben arról be­szélgettünk, hogy egy hónap múlva nyugdíjba vonul. Huszonkét évig Napkorról kerékpárral járt ide a mun­kásasszony. Ennyi ideig metszette a gyümölcsfákat a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskolai Tangazdaság almáskertjében. Minden hó­napban fizetést kapott. Ho­gyan lesz ezután? Lehet, már el is búcsúz­tatták. Czirjákné jutott eszembe. Egy munkásasz- szony a sok közül. Talán éppen a nyolcvannyolcezer- egyedik, akivel növekedni fog a nyugdíjasok száma, aki most a postás kopogta­tását várja. Farkas Kálmán Vontatható állatrakodót készít a MEZŐGÉP Vállalat az AGROKER-nek. Képünkön Kádár Miklós és Gyetkó János a végszerelésen dolgozik. (Jávor László felvétele) Ruhák tavaszra A BFK mátészalkai gyárában szovjet export­ra készítenek 10 ezer da­rab tavaszi, egyrészes női ruhát. (Császár Csa­ba felvétele) Megkérik az árát Többet csak jobbért ELŐSZÖR „GARANCIA ÄRÜGYBEN” CÍMMEL KÍSÉ­RELTÜNK MEG ÁTFOGÓ KÉPET ADNI A JANUÁR ELE­JÉTŐL BEVEZETETT ÁRINTÉZKEDÉSRŐL ÉS ANNAK HATÁSÁRÓL. MAJD „IKSZEK ÉS KÉRDŐJELEK AZ ÉT­LAPON” CÍMMEL FOLYTATTUK ÁRTÉMÁNKAT A VEN­DÉGLÁTÁSBAN SZERZETT TAPASZTALATOKRÓL. MOST AZ ÉLELMISZER-KERESKEDELEM ÁRAIT VESZ- SZÜK NAGYÍTÓ ALÁ, MERT BÁR A JANUÁR 7-1 ÁR­RENDEZÉS AZ ALAPVETŐ ÉLELMISZEREK ÁRAIN NEM VÁLTOZTATOTT, LÉNYEGESEN MEGNŐTT A SZABAD ÁRFORMÁBA TARTÓZÓ TERMÉKEK KÖRE, NEM MINDEGY TEHÁT. HOGY A VÁSÁRLÓ GYANAK­VÁSSAL. VAGY NYUGODTAN SZEMLÉLHETI A CÍM­KÉT AZ ÉLELMISZERPOLCOKON. Indok persze van más is, például, hogy tavaly minden szabolcs-szatmári lakos 100 forintból 93,30-at a kereske­delemben költött el, s ebből épp egyharmadát élelmisze­rekre, ez pedig már akkora összeg, hogy könnyelműen senki sem dobálózhat vele. Ha csak azt nézzük, hogy fe­jenként — természetesen a csecsemőket is beleszámítva — 30 kiló húst vettünk, tej­termékekből 10 kilót, tejből 59 litert fogyasztottunk, már akkor megtaláljuk a száza­sainkból boltokban hagyott 31 forint nagyobb hányadá­nak helyét, jóllehet nemcsak ennyiből áll össze otthon az étlap. Egészségesebb táplálkozást! Mert kell még zsiradék is, amiből 5 százalékkal keve­sebbet, olajból viszont 9 szá­zalékkal többet vásároltunk, margarinból közel másfél ki­lót kentünk a korábbinál 6 százalékkal kevesebb ke­nyérre. Mi köze ennek a felsoro­lásnak az áremeléshez? Na­A gépek egy részének ko­csija balról jobbra halad, arab szépségek vékony ujjai érintik majd billentyűit. A beregi lányok és asszonyok fürge ujjai rakják össze a mintegy háromezernyi alkat­részt, hogy kész legyen egy mutatós, táskába bujtatott írógép. Világpiacra termel­nek, a svájci Hermes cég megbízásából. S hogy termé­kük világmárka, az Tóth Ist­ván művezetőnek is köszön­hető. Tóth István „lezseren fia­talos”. ö a mindenki Pistá­ja. Pista a munkahelyén, az Irodagépipari és Finomme­chanikai Vállalat vásárosna- ményi írógépgyárában, Pista a fiatal városban, Pista Be- reg minden falujának fiatal­jai körében. KISZ-bizottsági titkár a gyárban, s tagja a KISZ városi-járási bizottsága végrehajtó bizottságának. Szakmai tudása, közéleti munkája révén az a megtisz­teltetés érte, hogy küldöttnek gyón is sok, hisz olyan jel­zéseket takar, ami azt igazol­ja: a tavaly júliusi áremelés kétoldalról is elérte célját. Bennünket, vásárlókat egy­fajta egészségesebb táplálko­zásra ösztönzött, hiszen a 30 kiló húsból majdnem 10 kiló volt a jószerint érintetlenül hagyott árú baromfi, jobban fogyott a vaj, csökkent a ke­nyér és zsírfogyasztás, de egyfajta igazságosabb osztoz­kodást is eredményezett a fogyasztó és az állam között. Jószerint elfelejtettük már, hogy az élelmiszerek köréhez tartozó vegyi és háztartási termékek közül a mindennap szükséges árufélék árait je­lentős mértékben csökkentet­ték. Olcsóbbak lettek a la­kástisztításhoz, a gyermek- ápoláshoz szükséges cikkek, a legkeresettebb kozmetikai termékek, s egy rlyen sok- gyermekes megyében, mint Szabolcs-Szatmár, ez jelen­tős összeget jelent. Szabvány szerint Az áremelés után egy-két nappal már mérhető volt, hogy takarékosabban bánunk választották a megyei párt­értekezletre. Tősgyökeres beregi em­ber, Kisvarsányban született, Miskolcon végezte a középis­kolát, s egyben ott szerzett géplakatos szakmát. Később Nyíregyházán technikus mi­nősítő vizsgát tett. Az író­gépgyár jogelődjénél kilenc évvel ezelőtt vállalt munkát. Mindig átképezte magát, ahogy v változtak a „gazdák” és a profilok. így vált sokol­dalú műszaki emberré, s ki­fejlődött benne egy pedagó­giai érzék, amelynek felhasz­nálásával magas színvonalú, bonyolult műszaki munkára tanította és tanítja a több­nyire háztartásból jött lá­nyokat, asszonyokat. Szaktu­dását, emberismeretét kül­földön is gyarapította. A jog­előd képviseletében kerek egy esztendeig dolgozott az NDK-ban. Megtanulta a társalgási nyelv alapjait, közel került a német munkásokhoz, műszaki például a kenyérrel, hogy a drágább sertéshús helyett többen keresik a baromfit, egyáltalán a húsboltokban is az olcsóbb termékek fogytak és fogynak azóta is el legha­marabb. Ez van a fixáras, tehát a központilag szabályozott árú élelmiszereknél, de mi a helyzet a szabadáras termé­kek esetében? Ilyenek példá­ul a zöldségfélék, a gyümöl­csök, amelyek közül a má­kon. a burgonyán, az almán kívül jószerint egynek sincs rögzített ára: a termés meny- nyíségétől, a termelő és a fel­vásárló megegyezésétől függ, mennyiért adják a boltban. Nyilvánvaló, hogy drágább ma a paprika, mint amikor dömping van belőle, s más az ára a primőr gyümölcsnek is, mint a szezon kellős köze­pén. Ne csak papíron... Akkor hát a vásárló, tulaj­donképpen ki van téve a termelő és kereskedő kénye- kedvének? Szó sincs róla. Először is az élelmiszerek döntő többsége szabvány sze­rint kerülhet forgalomba, s ez bizonyos mértékű garan­ciát jelent arra, hogy a vevő megfelelő minőségű termé­ket kapjon. Másodszor a több évre előre, vagy kora tavasszal megkötött szerző­dések többnyire stabilizálják a felvásárlási árakat, azokhoz pedig százalékban meghatá­rozott összeget tehet a keres­kedelem, annyit, amennyi a forgalmazással, tárolással, értelmiségiekhez. S jól meg­ismerte a vásárosnaményi járást, amikor vezetői meg­bízásából 5—6 évvel ezelőtt járta a falvakat, s a munka- viszonnyal nem rendelkezők­nek megmutatta a gyár ter­mékeit és meggyőző erővel azt is elmondta: mennyi ke­resettel milyen lehetőségek kínálkoznak a gyárban. Be- regdarócon „munkaerőt” to­borzott, Tiszaszalkán a fiata­lok fórumain politizált, a já­rásban szinte mindenütt megfordult már a csaknem egy évtized alatt. Az írógépgyárban műveze­tőként segíti a munkássá vá­lást, a kollektív szellem ki­alakítását. Hitvallását így fogalmazta meg: „Elsősorban a szakmai tudáson alapszik a vezetői tekintély.” öpképzés,- sel fejleszti is tudását, a két gyermeke nevelése mellett is sok időt szentel a műszaki könyvek tanulmányozásának. Jellegzetes szürke köpenyben jár-kel a szalag mellett, a szállítással összefüggő plusz­kiadást jelent és egy mini­mális nyereséget biztosít. Szabvány van, az árat szakemberek alakítják ki, de mi van akkor, ha — legyen mostani példa — a frissen 8 forintra beárazott paprika négy nap múlva fonnyadtan is 8 forintért kelletné magát, de ilyen állapotban már nem kell. Rugalmasságra, a minő­ségnek megfelelő ár kialakí­tására van szükség, mert jól­lehet, hogy a ZÖLDÉRT drá­gábban vette meg a paprika darabját 4 forintnál, de még mindig jobban megéri ennyi­ért eladni, mint nyolcra tar­tani, aztán a szemétbe dob­ni. Magyarul: ne csak papí­ron legyen első, másod, har­madosztályú termék, hanem a valóságban is, s csak a jó minőségért kérjék meg a ma­gasabb árat. A kereskedelem kötelessé­ge a vevők jó minőségű áru­val való kiszolgálása. Ebben természetesen nem lehet ott a savanyú tej, a fonnyadt zöldség, vagy ha ott van, akkor a vevő ne fogadja el. Az állam még ebben a szű­kös időben is elismerte a kockázat szükségességét, s 10—12 százalékkal megemel­te a kockázati alapot. Ezt pedig azért tette, hogy ha már kiszámíthatatlan a vá­sárlók mindenkori igénye, akkor is záróráig lehessen vásárolni friss és jó minősé­gű élelmiszereket, mert ami megmarad, _ azt következmé­nyek nélkül leírhatják. Az áremelést mindenki tudomá­sul vette, de a nagyobb ösz- szegért jó minőséget is vár a vásárló. Balogh József szó szoros értelmében meg­fogja a kezét annak, aki rossz mozdulatot tesz a finom al­katrészek illesztésénél. Ha a tempó úgy kívánja, szerel, forraszt, vagy éppen cipeke- dik. A vállalat vezérigazgatója néhány nappal ezelőtt Vásá- rosnaményban járt, s meg­tudta róla, hogy küldött lesz a megyei pártértekezleten. A vezérigazgató kedélyesen oda­lépett hozzá és ezt mondta.: „Ha szót kap, mondja el. hogy- a beregi emberek mi­lyen fontos munkát. végez­nek, világszínvonalon. Azt is tegye hozzá, hogy ezek az emberek megérdemlik a köz­figyelmet.” S vajon a vezér- igazgató miként volt „figyel­mes” a beregiekhez? Nos, a bő két év alatt (ennyi ideje új gazda a vállalat) javultak a bérek, felépítették és ápri­lis elején átadják az új üzem­csarnokot, bővítés alatt áll a szociális létesítmény, lerak­ták az új galvanizálóüzem alapjait,. A műszaki értelmiség rész­ben még hiányzik, de a dol­gos munkáskezek nem hiá­nyoznak. A beregi emberek mintha nem is kezdők lenné­nek, emelt fejjel rögzíthetik az írógépekre a kis táblács­kát, amelyen ez áll: Made in Hungary. Nábrádi Lajos Küldött a megyei pártértekezletre A vezérigazgató biztatása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents