Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. március 30. Felszabadulásunk 35. évfordulóján Gálaest Moszkvában □ prilis 2-án moszkvai idő szerint este 7 órai kezdettel hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkamából nagyszabású gálaest lesz a Kreml Kongresz- szusi Palotájában. Az est egyúttal nyitánya a Magyar Kultúra Napjai a Szovjetunióban eseménysorozatának, amely április 11-ig tart. A gálaesten — amelyet Kerényi Imre, a szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője állított színpadra, Háromszázharmincegyen lépnek színre, s a többi között Erkel Ferenc, Bartók Béla, Ady Endre és József Attila műveinek tolmácsolásával mutatják be hazánk kultúráját, művészetének értékeit. Az est köszöntőjét — természetesen orosz nyelven — Darvas Iván mondja, s ugyancsak oroszul beszélnek a konferansziék, Su- nyovszky Szilvia és Ferencz Éva, valamint a versek előadói: Halász Judit, Juhász Jácint és Kertész Péter. A gálát egyenes adásban — illetőleg egy adáskésleltető berendezés segítségével, az időeltolódásokat figyelembe véve — valamennyi köztársaságban fő műsoridőben közvetíti a szovjet televízió, és természetesen a magyar nézők is láthatják. A Magyar Kultúra Napjaira a Szovjetunióba utazik a Vígszínház és a Magyar Állami Operaház társulata. A Vígszínház — amely 1975-ben már nagy sikerrel vendégszerepeit a Szovjetunióban a Macskajátékkal — Moszkvában a Majakovszkij Színházban lép fel. Április 4-én a „Harmincéves vagyok” című dokumentumösszeállítást adják elő, majd 6—7-én Shakespeare „Minden jó, ha a vége jó” című vígjátékát mutatják be. Ezt követően Tallinba, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába utaznak, ahol 10-én és 11-én a Harmincéves vágyókat játsszák. A Magyar Állami Operaház Leningrádban kezdi vendégszereplését. A Néva parti metropolisban eddig csak operaházunk balettegyüttese lépett fel. Április 4-én a Kirov Opera- és Balettszínházban Erkel Hunyadi László című operáját adják elő, 5-én pedig Verdi Lombardokját. Moszkvában a Nagy Színház lesz vendégszereplésük színhelye, ahol 8-án a Hunyadi Lászlót, 9-én Bellini Normáját, 10-én pedig a Lombardokat adják. Április 3—10. között magyar filmhetet rendeznek a szovjet fővárosban, bemutatják az Októberi vasárnap (Kovács András), az Angi Vera (Gábor Pál), az Égigérő fű (Palásthy György), a Veri az ördög a feleségét (András Ferenc) és a Kinek a törvénye? (Mihály- fi Imre) című filmeket. Képzőművészetünket két tárlat reprezentálja a moszkvai Puskin Múzeumban. Az egyikben Dési Huber István és Derkovits Gyula, a másikon Kerényi Jenő szobrász műveit láthatják az érdeklődők. Kiállítás lesz ezenkívül a mai magyar iparművészet alkotásaiból, a magyar könyvművészet produktumaiból, továbbá fotótárlat- és hanglemezkiállítás is várja a moszkvaiakat. Az eseménysorozatban nem feledkeznek meg József Attila születésének 75. évfordulójáról sem, a költő életét és munkásságát szemléltető kiállítást a moszkvai Csehov- emlékházban mutatják be. (Megnyílik április 10-én.) 5 zovjet turnéra indul a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. Táncosainak egy része szerepel a gálaesten, majd április 5—8. között Novoszibirszk- ben, Kamerovóban és Irkutszkban lépnek fel. A Budapesti Kamarazenekar április 6-án Moszkvában a zeneszerzők szövetségének székházában ad koncertet, kilenc magyar előadóművész pedig tizennégy szovjet városban lép föl. Az eseménysorozat április 11- én a Budapesti Filharmóniai Társaság koncertjével zárul, amelyet a Moszkvai Állami Konzervatórium nagytermében Kórody András vezényel. A Magyar Kultúra Napjai a Szovjetunióban programjáról április elsején Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes tájékoztatja Moszkvában a sajtó képviselőit, a Szovjetunió Kulturális Minisztériuma Kollégiumi Termében. Morvay István Fába faragott harmónia — Egy teljesen ismeretlen, fiatal fafaragó jelentkezett nemrégiben, aki még csak a pályája elején áll, de máris csodálatos dolgokat készít — valahogy így jellemezte Schmidt Sándor, a vásáros- naményi fafaragó kör vezetője — maga is népi iparművész — az ígéretes tehetségnek induló Tar Bélát, ajánk- majtisi juhászt. Az értő szem az első pillantásra észrevette a kivételes képesség jegyeit, pedig akkor még jószerivel csak egy faragott botot mutatott be Tar Béla, s megkérdezte, mit szólnak hozzá? Nem telt még el két esztendő sem azóta. Mi történt ez idő alatt, kérdeztük a fiatal fafaragót. A válasz rövid, volt — és meglepő. Tavaly, miközben két országos fafaragó táborban is elismerést szerzett a szakemberek körében — a vásárosnaményi táborról, ahol szintén részt vett, mi is beszámoltunk lápunkban — egészsége olyannyira megromlott, hogy nyugdíjazták. Balassagyarmaton tanulta a szakmáját, szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező juhász lett és mint ilyen, első az elsők között kezdett a megyében dolgozni. Említi, hogy az iskolában egy sereg olyan szakmai tudnivalót is megtanultak, melynek a gazdaságokban még hosszú ideig nem veszik hasznát, például a fejés gépesítését és hasonlókat. Egy kicsit büszke is volt arra, hogy tartaléktudással is rendelkezett. Bízott benne, hogy előbb-utóbb Faragott kulacs. Készül a legújabb munka. szüksége lehet majd rá. De sajnos nem így történt. Már tavaly nyáron, amikor először találkoztunk, akkor említette, hogy rendetlenkedik a szíve. Aztán ez lett a vége: 29 évesen nyugdíjba kellett mennie... Bár munkakörülményeit másképp képzelte el az iskolában, azt mégsem bánta, hogy éppúgy juhászkodott, ahogy a dal is mondja: „A juhásznak jól megy dolga, egyik dombról a másikra.” Mert a szabadságot nagyon szereti. És ugyanúgy, mint a régi pásztoremberek, unaloműzőnek vette kezébe a botot és a kést. Elkezdte faragni... Lakásában mindenfelé maga faragta használati és dísztárgyak. Semmi fölösleges ciráda, semmi túldíszítettség. Tiszta harmónia, nemes, egyszerű vonalak. Azt faragja, ami eszébe jut. Keze nyomán a halott fába élet költözik ... Nézem az arcát. Korához képest túlságosan is mély árkokkal kezdi felszabdalni a kérlelhetetlen sors. Végtelen szomorúság ül a szemében, ami csak akkor tűnik el, ha szeretteire mosolyog, a feleségére meg a kislányára. És nézem a kezét, ami nem tud megpihenni, amivel keményen fogja a vésőt. Nem akar tudomást venni arról, hogy nem szabad magát megerőltetnie. Mert dolgozni addig kell, ameddig lehet... Baraksó Erzsébet Szabolcs-szatmóri emberek A mezítlábas parasztfiúból három szakmás vasas munkás lett. Tucatnyi újítással hívta fel magára a figyelmet, meg azzal, hogy a fiatalok egész sorát vezette be a szakmák rejtelmeibe. Göcsörtös, olajtól átivódott hosszú ujjaival jól kezeli az ec'.etet. Festőművészek rázták meg dolgos-ügyes jobbját, amikor zsűrizett képeit kiállították három városban. Kenyeres Lászlónak hívják. Csaknem harminc esztendeje dolgozik ezen a helyen, a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat tiszavasvári gyáregységében. Szocialista brigádvezető. Kényelmes, nagy lakása van. Leánya érettségi előtt áll. Elégedett, boldog ember lehet. Az ő munkájában ötvöződik a vasas szakmák több ága-boga. Jelenleg a félelmetes külsejű, behemót masinán, az úgynevezett excenter gépen dolgozik mint beállító lakatos. Ez az üzemrész előkészítő műhely. Meg ne sértődjenek a többiek, de amit ő végez, az a vasas szakmák „eleje”. Szélesebb szakmai tapasztalatokkal kell rendelkeznie annak, akit az excen- terre vezényelnek. S mi készül ebben a zajos — szikráktól fényes —, füstös műhelyben? Sok minden. Mező- gazdasági gépek és különböző alkatrészek az Óbudai Hajógyárnak. Sippsupp munkát nem vesznek át az átvevők. Jó műhely ez a tiszavasvári. Itt minden nehéz, még a levegő is. Csak egy könnyű szatyorféleség csüng a sarokban a falon. — Nem szatyor az, hanem szeredástáska. Mondhatnánk, a régi gulyástarisznya modern változata. Egy hölgytől kaDtam ajándékba az egyik kiállításomon. Ebben hordom a reggelimet, meg a napi teaadagomat. — Biztos, hogy tea van ebben az üvegben? — Kóstolja meg. Alkalom- adtán módjával megiszom a magamét, de nem vagyok nagyivó ember. Pedig régen, még a gyáregységünk őskorában az akkori főnök itallal serkentett bennünket egy-eev célfeladat teljesítésére. Én nem sírom vissza azt az időt. — Tősgyökeres tiszavasvári. Apja nagygazda volt. Nem kevesebb, mint tizennyolc hold földön gazdálkodott az öreg. Kellett neki a segítség, ezért a 8 osztály elvégzése után ő is beállt gazdálkodni. Tehénnel szántottak, vetettek. Az öreg jobbnak látta, ha a földjét beadja a ísz-be. Jó föld volt az övé. Nem a védetté nyilvánított szikes tó közelében volt, hanem éppen a határ ellenkező irányában. Bement a tsz-be, a fia meg tizenhatévesen a gépállomásra ment traktorostanulónak. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a volt saját földjüket is szántotta, persze nem tehénnel, hanem kormos traktorral. Aztán tanult, mindig a gépállomás, illetve a gyáregység igényéhez igazodva. A nagyvállalat igazgatója is itt kezdte ezen a telepen. Sok jó kezű szakmunkás nevelődött ezen a munkahelyen., Csak sokan már elpártoltak, ö is megtanulta a mezőgépszerelő szakmát. Így rövidíti a „mező- gazdasági gépszerelő” mesterséget. Aztán kitanult géplakatosnak, majd hegesztőnek is. Közben végigjárta az összes műhelyt, az összes munkahelyet. — Igazodnom kellett az igényekhez, a profil változásaihoz. Már a régi időkben is voltam brigadéros, de lepaKENYERES LÁSZLÓ. toroltam. Azért, mert nem szerettem, ha mások miatt is felelősségre vontak. Most jobb az összetétel, jobb a hangulat, szívesebben vagyok brigádvezető. Egy időben meg a szakmunkástanulók is- tápolásával bíztak meg. — Azt mondják, van egy másodállása. — A helyi vegyesipari szövetkezet vezetői engem tiszteltek meg. Meghívtak, hogy másodállásban legyek a forgácsológépeik karbantartója. Az itteni fájront után néha oda megyek és gyógyítgatom a forgácsolókat. Azzal is gyakorol, tanul az ember. Ezekben a napokban nem nagyon van időm a ktsz-be járni, mert nagy a hajtás idebent. Nyakunkon a negyedév végi hajrá. Ma reggél is ötkor jöttem be és a legjobb esetben is délután ötkor megyek haza. Jó néhány éve egyetlen villás targoncájuk volt. akkumulátorral működött. A gép gyakran zárlatos lett, vagy egyéb ok miatt lerobbant, ö átalakította, de akkor már nem elektromos targonca, hanem motoros targonca volt a neve. Még pár évvel ezelőtt is sokat kellett emelgetni, húzogatni ezeket a dögnehéz vasakat. Kitalálta és segítséggel megépített néhány emelő- szerkezetet. Legutóbb a brigádja segítségével fogadtatott el egy újítást. A dolog lényege a következő: eddig oxigén lángvágással dolgoztak, ami költséges. Kitalálták, hogy a présgép segítségével ugyanúgy lehet vágni a vasat. Üj munkamódszerükkel rengeteg oxigént és dissousgázt takarítanak meg. — A harminc év alatt munkahelyén érte-e nagy csalódás? — Nagy nem. Azért is vagyok itt szívesen. Egyszer azonban alaposan bajba kerültem. A baj nyomát örökké viselem. Látja? Egymás mellé teszem a két hüvelykujjamat. Az egyik jóval kisebb és laposabb. Csak egy pillanatra röppent el a figyelmem és a gép több mázsás erővel ütött az ujjamra. Az orvosok azonban elég jól helyrehozták ezt az ujjamat. Ez a baleset nem megy a munkám rovására. Sőt. figyelmeztet a jobb odafigyelésre. — Maradjunk még az uj- jainál. A festéshez érzékeny, „finom” ujjakra van szükség. — Azért, hogy kemény munkát végzek, még hajlékonyak az ujjaim. Különben is nem a finom árnyalatokat festem meg, nem a táj, nem a pillanatnyi benyomás ragad meg. A szerkezet érdekel, meg a dolgok összefüggése. Szakmám gyakorlása közben is a műszaki rajz, a . tervrajz szigorú összefüggése vezényel. Egyébként a debreceni Bíró Lajos festőművész tanított meg az alapokra. Bejártam hozzá vonattal. Több hétvégén az éjszakai vonattal döcögtem haza. Megérte a fáradtságot. Mert ugyan csak néhány képet festettem, de azok közül többet kiállítottak Budapesten, Nyíregyházán és Kazincbarcikán. De nincsenek nagy terveim a festészettel. Maradok a három szakmámnál. A Keleti-főcsatorna közvetlen közelében lapul a jómódra valló kertes ház. A ház belsejének varázsa van. Mint laikus is meg tudom állapítani, hogy szívesen keveri az acélos színeket és képei markánsak. Akár csak ő. A jókora udvaron van egy kis műhely. Tégely, fúrógén és hegesztőpisztoly is tartozik hozzá. De itt van szinte valamennyi vasas szakma kellé- ke-szerszáma. Azt mondja, most éppen egy rakfelülettel rendelkező triciklit barkácsol. Hogy mivégre? Az idős apjának készíti, akinek van egy kis háztáji szőlője. Ki hinné, hogy a szikes tóhoz néhány kilométerre homok van és a homok hátán jó szőlő terem. — Soha nem jutott eszébe, hogy tovább tanul? — Régebben szerettem a könyveket. Tizenötéves koromban egyedül ültem a lucernás szekeren, a vasúti átjárón haladt át a két tehén, de én elmélyülten olvastam. Kis híján elütött a vonat. A könyveket még aztán is szerettem. Be is iratkoztam a nyíregyházi mezőgazdasági technikumba és tanultam egy évig. Megnősültem és tovább nem jártam iskolába. De annyi mindent elmondtam magamról. A megírás előtt nehéz lesz rendszereznie. — Miből gondolja? — Tudom. Pár éve a Mezőgazdasági technika című szaklapba írtam egy teljes oldalt a hengerfej-felújításokról. Sokáig rendszereztem a gondolataimat. Nehéz szakma az újságírás. — A lakatosszakma még tán nehezebb. Nábrádi Lajos A lakatos tárlata
