Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

1980. március 29.

KELET-MAGYARORSZÁG

7

A NŐNAP TISZTELETERE kézimunka-kiállítást rendezett a vásárosnaményi kórház szakszervezeti bizottsága dolgozóinak munkáiból. Feltételként szabták, hogy csak beregi keresztszemessel lehet pályázni. A közel félszáz szebbnél szebb terítő, párnahuzat, függöny és falvédőből 35 alkotást fogadott el a zsűri, amelyet a kórház szállójában állítottak ki. Pénzjutalomban részesült első díjas munkájáért Dubnicz Pálné (farkasnyomásos párna), második Siket Sándorné, (kismadara« függöny), két harmadik díjas Dicső Jenőné (gránátalmásos falvédő) és Liga Istvánné (pávaszemes asztalterítője).

(Elek Emil felv.)

*A Kelet-Magyarország öthetenként tudósít oldalas ösz- szeállításban Vásárosna- ményról. Szeretnénk, ha a városban élők, az itt megfordulók jobban segítenék ezt a munkát. Ezért egy-egy, sok embert érintő kérdésről minifórumot tartunk. Mai számunkban olyan várospolitikai kérdésekre adunk választ, amelyek a tanácstagi beszámolókon, rétegtanácskozásokon hangzottak el. A válaszokat a városi tanács illetékesei adják.

— Miért nem lehet a strand vízhálózatára rákapcsolni Gergelyiugornyát és Jándot — kérdezték az ott élők.

A víztorony kis kapacitása nem bírná el több fogyasztó ellátását. A tanács megrendelésére elkészül a két településrész teljes vízellátási terve. A kivitelezésre azonban csak a következő években kerülhet sor, az anyagi lehetőségek függvényében.

— Indokolt lenne egy autóbusz-pályaudvar építése, illetve várók létesítése — vetették fel File Zsigmond- nak és Kovács Sándorné- nak.

Az autóbusz-megállók rendezetlensége a fejlődő város egyik megoldásra váró gondja. A szanálások miatt kell évről évre változtatni az ideiglenes megállók helyét is. Ennek ellenére ideiglenes váró építésére lesz lehetősége a tanácsnak. A helyi járat indításával lényegesen javulni fog a közlekedés helyzete a, városban. Bár jogos lenne egy pályaudvar építése is, azonban a következő ötéves tervben erre nem lehet számítani.

— A háztartási kisgépek javítása nem éri el a kívánt színvonalat. Hogyan változtatnak ezen — szól Dobos István tanácstag közérdekű bejelentése.

— A helyi vegyesipari szövetkezet intézkedett a hibák felszámolására. A tv-javító és a háztartási gépjavító részleget összevonták, az irányítást megerősítették. Remélhető, hogy ennek révén egyrészt a javítási színvonal emelkedik, másrészt csökkennek a határidők.

— Hogyan teszik szebbé a termálfürdő környékét — vetették fel a városközpontból.

Elektromágneses rezgéseket tanulmányoznak oszcilliszkóp- pal a Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium negyedik osztályos tanulói az iskola jól felszerelt szertárában. (Hajdú István felvétele)

Szakmunkásképzés helyben

Iskola a bizonytalanságban

Rendezési tervek

A városközpont beépítésére új, részletes rendezési terv elkészítése vált szükségessé. A tanács a Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsi Tervező Vállalatot bízta meg, hogy készítse el azt a tervet, amelynek az alapján a később építendő lakások és közintézmények helyét kijelölik, a városi feltételeknek megfelelő úthálózatot kialakítják. A tervezők a városközpont meglévő épületeinek figyelembe vételével alakítják ki elképzelésüket.

Ugyancsak terv készül a kistérségű vízműtelep kivitelezésére. A Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalatnál megrendelt munka fedezetét a városi tanács az idei fejlesztési tervben biztosította.

— Késésben vagyunk, mert 20—25 kilométeres körzetben három városban, Mátészalkán, Fehérgyarmaton és Kisvárdán van modern szakmunkásképző intézet. Ennek ellenére szeretnénk, ha sokkal több fiatalt lehetne helyben képezni — összegzi a vásárosnaményi szakmunkás- képzés mai helyzetét Rudda Mihály, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője.

Felemás helyzet van évek "‘na képzésben. Nincs önál- iskola, csak kihelyezett tagozat működik négy osztállyal. Ennek a gazdája korábban a nyíregyházi 110. számú intézet volt, jelenleg a fehérgyarmati 142. számú intézethez tartoznak. Az oktatott szakmák közül az esztergályosoknak, gép- és szerké- zetlakatosnak a bázisüzeme a Magyar Acélárugyár tisza- szalkai gyára, ott kapják a gyakorlati képzést is. A kőműves tanulók a helyi vegyesipari szövetkezetnél ismerkednek a szakmával. Ugyanakkor az írógépgyár igényelne mechanikai műszerészeket, akiknek a képzése Nyíregyházán folyik.

— Nincs olyan ipari háttér, hogy egy komoly szakmunkásképzőt lehetne létrehozni — vélekedik Kövér László, az anyaiskola, a fehérgyarmati intézet igazgatója.

Talán ellentmond ennek, hogy Fehérgyarmaton sem dolgoznak többen az iparban, sőt még az elhelyezkedési lehetőségeik is rosszabbak a tanulóknak.

— Hagyománya van nálunk a szakmunkásképzésnek

— mondja Huszti Sándor, a kihelyezett tagozat vezetője.

— A feltételeink kezdenek javulni, de a követelményektől messze-állunk.

Talán ez az, ami leginkább meghatározza a képzés helyzetét. Nyilvánvaló, hogy sem az anyagi lehetőségek nem indokolják, sem a már kialakult hálózat nem teszi szükségessé egy új iskola építését, ahol 4—500 gyerek tanulna.

— Van viszont egy hattantermes iskola, ahol a jelenlegi 120 helyett 250—300 gyereket lehet tanítani — jegyzi meg Rudda Mihály. — Az iskola a tanácsé, néhány százezer forintos korszerűsítéssel alkalmas lenne a magasabb követelményeknek.

— A hangsúly a tatarozáson és korszerűsítésen van — kapcsolódik hozzá Huszti Sándor. — Szaktantermek kialakítására lenne lehetőség, ebben segítenének a vállalatok.

Az új tanévben ismét csak a vasas szakmákban indítanak képzést. Kőműves tanulók nem lesznek (mostanában minden második évben indítottak csoportot), pedig az építőipari szervezetek éppen arról panaszkodnak, hogy helyben nincs elég szakember. Szükség lenne az üvegipari képzés indítására is, hiszen az Üvegipari Művek új gyárat telepít Vásá- rosnaményba. A Magyar Acélárugyár^ szerszámkészítő szakmunkásokat is igényelne

— ilyen képzés sem indul.

Nem a városi rang adta hiúság mondatja a helybeliekkel, hogy szükség van a szakmunkásképzőre. Sokkal inkább a reális tények ismerete, hogy a tanulók a városban tudnának elhelyezkedni, várják őket az új üzemek. A másik ok pedig, hogy a beregi rész falvaiból máshová nem is tudnak menni a gyerekek csak akkor, ha kollégiumot is kapnak. Mindez nem mindig teszi vonzóvá a más városban lévő képzést.

A jelenlegi helyzet azt igazolja, hogy a szakmunkás- képzésnek van jövője a városban. A tárgyi feltételek javításával a meglévőnél több szakmában is képezhetnek tanulókat. Az iskola jövőjét célszerű eszerint alakítani.

— A fürdő környékének fásítását. az idén tervezi a tanács. Az ültetést csak társadalmi munkában tudjuk elvégezni, amihez a lakosság segítségét kérjük.

— Miért nem a Templom és a Tanácsköztársaság út javítására fordítják a tanács által megvett kohósalakot — kérdezték az ott élők.

A kohósalakot az épülő kemping úthálózatának kialakításához vásárolta a tanács, ezért ezt más célra nem tudja felhasználni. A kemping építési költségeihez állami támogatást kapott a város, azt más célra nem lehet fordítani.

— Az iskolaorvosi hálózat kiépítése időszerű lenne. Mi ennek az akadálya

— tudakolták Szabó László tanácstagi beszámolóján.

— Függetlenített iskolaorvos beállításának nincsenek meg sem a tárgyi, sem a személyi feltételei. A múlt évben a körzeti orvosok között osztotta meg a tanács az iskolákat, akik a tanulók egyes korcsoportjait évenként megvizsgálják.

— A helyi szakmunkás- képzést hogyan javítják — kérdezte Losonczi István tanácstag.

A városi tanács minden eszközzel támogatja a képzés bővítését, azonban ez felsőbb szervek intézkedésétől is függ. Megoldatlan a VOR, az IGV és az üveggyár szakmunkás utánpótlásának biztosítása.

— A lakosság nem tájékozott Gergelyiben az őket érintő dolgokról. Legutóbb például a vásárról nem értesültek — mondták el a Tisza túlpartján élők.

A város fekvéséből adódik, hogy az egyes városrészek közötti kapcsolat laza. Ezért újabb tanácsi hirdetőtáblák kihelyezésével, illetve a tájékoztatás jobb megszervezésével kívánnak a lakosok segítségére lenni.

Minifórumunk következő száma a kereskedelemmel kapcsolatos gondokra ad választ. Kérjük, hogy kérdéseiket a Kelet-Magyarország Szerkesztőségének, vagy a városi tanács termelés, ellátás-felügyeleti osztályának címezzék legkésőbb április 25-ig.

A VOR vásárosnaményi gyárának új üzemcsarnoka.

(E. E. felv.)

Minifórum a várospolitikáról

A víztoronytól a mosógépig

Víz, víz,

víz...

□ endégmarasztaló a beregi sár. S akad bőven belőle tavasz táján, amikor a hóolvadás, a sok eső megduzzasztja a folyókat, megtölti a csatornákat. A belvíz századok óta nagy ellensége ennek a vidéknek. S a Beregi Vízgazdálkodási Társulat egyike azoknak a szerveknek, amely az ősi ellenséggel felveszi a harcot.

— Érdekeltségi területünkhöz tartozik az egész járás, 52 ezer hektár föld védelme — tájékoztat Varga András, a társulat igazgatója.

A város határában éppúgy, mint a környező, tiszaháti községeknél át- és átszövik a belvízelvezető csatornák hajszálerei a terepet, összesen 213 csatorna 337 kilométer hosszon gyűjti a vizeket, vezeti a nagyobb- csatornákba, a folyókba.

— Mégsem lehetünk elégedettek — folytatja az igazgató. — A városközpontnak a vízelvezetése ugyan jó, de Vitkán és Ugornyán hiába történtek rendezések, mégis van javítani való.

— Eredmény, hogy a befogadó csatornát felújítottuk, azonban gond, hogy az ehhez csatlakozó kisebb csatornák még nincsenek mind rendben — kapcsolódik hozzá a műszaki vezető, Csordás László.

A vízgazdálkodási társaság évi 25 millió forint értékű munkájából mindig akad néhány millió, ami Vásárosna- mény érdekében költődik el. Az idén például a szennyvízcsatorna-hálózat bővítése a legnagyobb feladat. A másik munka a Tisza túlpartján található. A kismadai nyúlgá- tat erősítik meg. A felújítás azt szolgálja, hogy a gáton belül épült házakat se veszélyeztesse az áradás, még akkor sem, ha az emlékezetes 1970-es vízszint alakul ki.

Persze nemcsak a munkákkal kapcsolódik a társulat a városhoz és a járáshoz. Az itt dolgozó 155 ember a településeket is magáénak érzi, hajlandó áldozni értük.

— Patronálunk egy iskolát, a sportkörnél pedig a ké- zilabdások szállítását általában mi vállaljuk — folytatják a tájékoztatást. — Nagyon jó viszonyban vagyunk a művelődési központtal is. Az ő segítségük hozzájárul a munkásművelődés emeléséhez.

A számok ugyancsak azt mutatják, hogy derekasan kiveszik a részüket a városszépítő munkából. A múlt évben 150 ezer forintot ért az a társadalmi munka, amit számlázni lehetett volna. Több éve két kommunista szombatot tartanak a dolgozók. Ennek alapján utaltak át tavaly 30 ezer forintot a fürdőre, ötezret a gyermekalapra — a munkabért ajánlották fel a dolgozók.

— Csak kezdődne már a fürdőépítés — jegyzi meg az igazgató. — A mi embereink erősen sürgetik. A társadalmi munkánkra számíthatnak. Mint ahogy a tákosi brigádunk lakóhelyén a belső- ségi vízrendezést vállalta önként, Tiszakerecsenyben Csercsa Ádám brigádja a tereprendezésen munkálkodott.

□ tavasz viszonylag jó helyzetben érte a társulatot. Tíz évben egyszer, ha van ilyen esztendő, amikor nem kell félni a víztől. Ám mondhatjuk úgy is, hogy nyugodt maradhat a város, a járás, mert a vízgazdálkodási dolgozók helytállnak a csatornák partján.

Az oldalt összeállította: LÁNYI BOTOND

AA i ^ a 1 I fi 9 H Arfi AA |W| I AA AH AH AT” «A b Bn AB Ifi I

vvwww ---------------