Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-28 / 74. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 28. Kádár János vitaösszefoglaló beszéde Leonyid Brezsnyev távirata (Folytatás a 2. oldalról) a számítgatást, hogy ha csak a tavalyi elvonás lenne, mennyivel több volna az idei nyereségük. A nemzetközi gazdasági környezettel úgy kell számolnunk, ahogyan van. Ilyen a helyzet, így kell élni, dolgozni és boldogulni. Az üzemek igazgatóit pedig külön kérem, hogy számítsanak rá: jövőre sem lesz kevesebb az elvonás. (Derültség.) Ha jól teljesítik az idei tervet, akkor ennyi marad, ha nem jól teljesítik, lehet, hogy még szigorúbb lesz. Néha elgondolkodom rajta: miért megy olyan nehézkesen egyegy határozat végrehajtása? Csak azzal vigasztalódhatom, hogy a bibliai legenda szerint Mózes már évezredekkel ezelőtt átvette a tíz- parancsolatot — talán ez volt az első „párthatározat” — de a végrehajtása még mindig csak folyamatban van. (Nagy taps, derültség.) A szükség is szorít minket, hogy egy kicsit nagyobb tempóban dolgozzunk. Kongresszusunkon a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgozók mondtak véleményt arról, hogy mit kell tenni a munka jobb megszervezéséért, a jobb munkafeltételek megteremtéséért. Sokan beszéltek róla, a kormány álláspontját is hallottuk erről, és most, a kongresszuson, korábban nem ismert, nagyszerű emberek is kifejtették véleményüket, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak. A mi célunk a hatékonyság és a minőség javítása, a takarékosság. A fiktív számolgatások helyett a valódi költségeket kell számolni, meg a valódi nemzetközi árat, vagyis azt, hogy mit, mennyiért tudunk beszerezni és mennyiért tudunk eladni. Ennek a követelménynek kell eleget tenni. Teljes: mértékben, 'csatlat kozom, ahhoz á Kongresszusunkon végig uralkodó igényhez, hogy a pártnak teljes erejével támogatnia kell a kezdeményező kollektívákat és a kezdeményező vezetőket. (Taps.) A termelői és fogyasztói árak összefüggésével kapcsolatos konkrét kérdéseket meg kell vizsgálni, magán az árrendszeren azonban nem kívánunk változtatni. Ami pedig a fogyasztói árakat illeti: bizonyos alapvető közszükségleti cikkek árának megállapítása továbbra is központi kézben van, de ezeknél is szerves kapcsolatnak kell lennie a termelői és a fogyasztói árak között. Máskülönben képtelenek lennénk a vásárlóerőhöz megfelelő fogyasztási alapot teremteni, pedig ez szintén óriási vívmányunk, amelyet meg kell őrizni. A fejlődési ütem bizonyos fokú lefékeződése szükségszerű realitás, és nem öröm számunkra. Ugyanakkor lehetőséget ad és serkent arra, hogy javítsunk a munka minőségén. Sem a szabályozó rendszer, sem pedig a csökkent fejlődési ütem senkinek a dolgát sem végzi el automatikusan, nekünk kell kiaknáznunk tartalékainkat. Nekem mondhatnak a kereskedelemről bármit, egy régi, még gyerekkoromból való megfigyelésem igazsága egész életemben végigkísér: ha kevés a hús, a vevő köszön, ha sok a hús, a hentes köszön! A fejlődési ütem csökkenése is így, ösztönzően hat majd. Most kevesebb beruházó nyüzsög az építőipari vállalatok háza táján. Azután meglehet, néha a kooperá- lóknál is rendeléshiány mutatkozik. A kereskedelemben sem mindig jönnek sűrű, tömött sorokban a vevők. A vendéglátóipar bizonyos osztályú üzleteiben már mostanában is üresség támadt. Mindez ösztönözni fog az igazi gazdasági munkára. Az árakat is be kell szabályozni, és még olyasmi is előfordulhat — elő is kell fordulnia —, hogy bizonyos termelői árak és bizonyos fogyasztói árak nemcsak emelkednek, hanem lefelé is mennek. Mert az árak így is mozoghatnak, ha becsületesen és jól dolgozunk. Általános tendencia persze nem lehet, mert a nyersanyag, az energia drágul. A fejlődési ütem csökkenése és bizonyos feszítések megszűnése jó irányba fogja majd befolyásolni a vállalatokat, az ágazatokat és az embereket. Az életszínvonallal kapcsolatban fenntartom, amit a Központi Bizottság beszámolójában mondtunk: a fő erőnket az elért eredmények megszilárdítására kell fordítani. Bizonyos szerény fejlődés lesz, de a további fejlődés megfelelő feltételeit az előttünk álló években kell megteremteni. Valószínűleg nem lesz „össznépi” egység a teljesítménybérezésben és annak érvényesítésében sem. Ezt is oda sorolom, elvtársák, ahová jó szó kell, amiért agitálni kell, politikai munkát kell végezni. Meg kell szűnnie az olyan jövedelmek kibocsátásának, helyenként az olyan bérek kifizetésének, amelyek mögött nincs teljesítmény. Ha ezt rendesen végezzük, a szocialista építés általános szabálya fog érvényesülni. Ahogyan a szocialista építés előre halad, úgy emelkedik rendszeresen a dolgozók élet- színvonala. De mindenki tanulja meg a munkahelyét is, a munkáját is, a keresetét is becsülni. Aki dolgozik, az érezze magát biztonságban és legyen nyugodt, mert ezután is boldogulni fog. Aki azonban munkaképes korú, egészséges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az csak legyen nyugtalan. Ennek a törekvésünknek a része az is, hogy — amint a beszámoló is említette határozota.bban és keményebben- kell' fellépni a közvagyon károsítói és az élősködők ellen. Mi a beszámolóban azt mondtuk: a munkabér vagy a munkadíj nem jelenléti díj. Erre odafigyeltek az emberek, s őszinte rokonszenvvel fogadták. Ennek szabálynak kell lennie. A tőkés sajtó most a kongresszussal kapcsolatban is felemlegette, hogy a Magyar Népköztársaságnak ilyen- olyan gazdaságpolitikája, irányítási rendszere van, és bátran alkalmazza a kapitalista módszereket. Ők így „dicsérnek” minket. Én erre a világnézetem alapján tudok válaszolni: ezek nem kapitalista módszerek, ezek szocialista módszerek. Először is alapvető kérdés az, hogy a burzsuj javára takarékoskodnak-e, vagy a nép javára. Ha a munkás a burzsuj javára kénytelen takarékoskodni, az burzsoá módszer, ha a munkás a nép javára takarékoskodik, az szocialista módszer. Ha kiszámítjuk, hogy hatékony-e a termelés — ez szerintem szocialista módszer. Az, hogy jó minőségű munkát kell végezni — szerintem ez a szocializmus követelménye, mert nem mindegy, hogy a kapitalistának termelem-e a jót, a jobbat, vagy a szocialista rendszernek. A szocialista rendszerben okosan kell gazdálkodni a nép javaival, ezekkel takarékoskodni — forradalmi, szocialista kötelesség, a szocialista állam normája! Ez nincs összefüggésben a fizetési mérleg helyzetével, amivel most nem dicsekedhetünk, legfeljebb azzal — s ez sem csekélység —, hogy tavaly, sok év után először, javítottunk rajta egy kicsit, és már ezt is becsülni kell. Szerintem ezek a szocialista normák akkor is megmaradnak, amikor a nemzetközi fizetési mérleg tovább fog javulni. örvendetes módon — és nemcsak a szakemberek részéről — szóba került a közoktatás, a képzés, a kultúra, az emberi tényező szerepe. Gazdasági céljaink eléréséhez nagyobb tudású szakemberekre és szinte folyamatos továbbképzésre van szükség. Erre gondolva is üdvözlöm a közoktatás, a tudomány dolgozóit, a kultúra képviselőit. A tegnapi szünetben volt velük egy kis találkozónk. Kongresszusunkon a magyar szellemi élet színe-java vesz részt, részben vendégként. Itt vannak pártonkívüli szövetségeseink, barátaink, összetartozunk! Ugyanannak a népnek a fiai vagyunk, egy a hazánk, együtt élünk, együtt boldogulunk, a gondjaink is egyek. Elvtársak! A feladatok nagyok, de aki a kongresszus munkáját figyelemmel követte, és a határozati javaslatot ismeri vagy tanulmányozni fogja, az látja, hogy nemcsak nagyok, nehezek, hanem világosak is. Már ez is jó indítás a munkához. Megítélésem szerint a beszámolókat és a határozati javaslatokat nagyszerűen és magas színvonalon egészítették ki a vitában. Ez is egységes gondolkodásunkat, pártunk ereiét, alkotóképességét, a rendelkezésre álló erőt, és a már felsorakoztatott és idáig eljutott utánpótlás tett- rekészségét mutatja. A pártban egység van, a nép egyetért velünk és kész támogatni ennek a kongresszusnak a vonalát. Most csak annyit kérek a jelenlevőktől, hogy ugyanez az egység nyilvánuljon meg a végrehajtásban is! Mutassanak példát, mert az önök szavának különleges súlya lesz az emberek szemében, hiszen a határozatot is önök hozzák. A pártban, és a népben egyaránt bizakodás és tett- rekészség él. Ez logikus kapcsolat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert a tettek alá fogják támasztani optimizmusunkat. Mi, .kommunisták, eleve optimisták vagyunk, mert a világnézetünk is optimista. Ezt a világnézetet választottuk. Tiszteletre méltó korelnökünk, Hunya elvtárs mindnyájunkat megelőzött, ő hatvanhárom éve tagja a pártnak, a legfiatalabb küldött meg alig több, mint egy éve. A kommunista mindig bízik. Ez is megkülönbözteti a más politikai nézetet vallóktól. Persze születéskor senki nem hozza a kezében a párttagsági könyvet. A pártonkívüli csak később lesz kommunistává, párttaggá. Másik különbség is van. A kommunista azt mondja: szeretnék boldog lenni, szeretném, ha a családom boldog lenne, de nem a másik dolgozó letapo- sása, kizsákmányolása árán, nem a kizsákmányolónak való hízelgéssel és nem talpnyalással szeretnék boldog lenni, hanem a saját munkámmal, a saját jogomon és a saját rendszeremben, osztályos társaimmal együtt! A kommunista akarja, ami az élettől jár neki, de azt munkával, osztályos társával együtt akarja. Ügy nem tud boldog lenni, hogy mások nyomorúságban elnyomásban élnek. Ez a kommunista sajátosság, ezt kell megőriznünk. A kommunista az eszmében hisz, sohasem adja fel a reményt, s mindig kész cselekedni. Azt kérem: bízzunk és cselekedjünk. És ha önök úgy döntenek, hogy elfogadják a beszámolókat és a határozati javallatot, akkor ugyanilyen egységet tanúsítsunk a végrehajtásban is! (Nagy taps.) — A kongresszus a pártok történetében mindig különleges fontosságú, nagy esemény. Benyomásaim szerint ez a kongresszus nemcsak elvégezte, hanem jól és eredményesen végezte el azt a feladatot, ami miatt a párt ösz- szehívta. (Nagy taps.) Kongresszusunk megerősítette a politikai irányvonalat. Megjelölte a szocialista társadalom további építésében megoldandó feladatainkat. Megválasztotta a párt irányító szerveit. Készen állunk a mindennapi munkára. Az összes megválasztott nevében őszinte köszönetét mondok a kongresszusnak a bizalomért, az ő nevükben is kijelenthetem, hogy mindazok, akiket önök megbíztak, minden tudásukkal, teljes erejükkel a megjelölt feladatok megoldásáért fognak dolgozni. A kongresszusi ciklus most már elég jelentős időszakot, öt esztendőt fog át. Ennek következtében, az élet törvényeinek megfelelően, a párt vezető és végrehajtó testületéiben eléggé jelentős személyi változás történt. Engedjék meg, hogy a kongresszus nevében megköszönjem odaadó és áldozatkész munkájukat mindazoknak, akik az újjáválasztott testületekben nem tagok, de közülük nem kevesen, sok cikluson át dolgoztak a párt vezető szerveinek tagjaiként. Tisztelet és megbecsülés illeti meg őket. Ezek az elvtársak kijelentették, hogy erejüktől, képességüktől telhetőén a továbbiakban is készek támogatni a párt ügyét, a nép ügyét, mi pedig kötelességünknek tartjuk, hogy ehhez mindnyájuk számára gondoskodjunk a megfelelő feltételekről. (Taps.) Most, a munka befejezésével szeretnék őszinte köszönetét mondani a kongresszus küldötteinek, a szervezőknek, a rendezőknek. Kongresszusunk nevében külön, őszinte és mély hálával szeretnék köszönetét mondani testvérpárjainknak, amelyek elküldötték hozzánk képviselőiket, akik jelenlétükkel nagymértékben segítették kongresszusunk munkájának számunkra szent, internacionalista jellegét. (Taps.) Kedves elvtársak! Azt hiszem, most úgy kellene egymástól elköszönnünk, hogy magunknak is mondjuk és népünknek is azt üzenjük, hogy élőre egységben, a néppel összeforrva, nemzetközi osztálytestvéreinkkel, szövetségeseinkkel és barátainkkal összefogva, a mi nagy és nemes célunkért, a magyar nép boldogulásáért, a szocializmusért, a békéért. Előre a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáért. (Taps.) Az MSZMP XII. kpngresz- szusa az Internacionálé el- éneklésével fejezte be munkáját. Kádár János hosszan tartó, nagy tapssal fogadott szavai után határozathozatal következett. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság beszámolóját és Kádár János vita-összefoglalóját. Ugyancsak egyhangúlag elfogadta a határozati javaslat az előterjesztett módosításokkal, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, a szóbeli kiegészítéssel. Ezután — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. A zárt ülés után a kongresszus ismét plenáris ülést tartott, s Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár János bejelentette, hogy a zárt ülésen a küldöttek meghallgatták és elfogadták a fellebbviteli bizottság jelentését, majd megválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát és Központi Ellenőrző Bizottságát. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megtartotta első ülését, ahol mindkét testület megválasztotta tisztség- viselőit. A KB megválasztotta a KB mellett működő munkabizottságok vezetőit és tagjait, valamint a munkaközösségek vezetőit. Kinevezte a Központi Bizottság osztályvezetőit, á Központi Bizottság mellett működő intézmények és a pártsajtó vezetőit. Ezután dr. Korom Mihály, a jelölő bizottság elnöke ismertette a döntéseket KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának! Kedves Kádár elvtárs! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a magam nevében forrón gratulálok önnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkári tisztségébe történt megválasztásához. A Szovjetunióban jól ismerik és mélyen tisztelik önt, a népi Magyarország kiemelkedő vezetőjét, aki immár csaknem negyedszázada a magyar kommunisták testvéri pártja Központi Bizottságának élén áll, a harcedzett forradalmárt, internacionalistát, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségét, országunk hű barátját. Nagyra értékeljük az ön személyes hozzájárulását a szovjet—magyar barátság ügyéhez. Meggyőződésünk, hogy a szovjet—magyar együttműködés pártjaink és népeink akaratának megfelelően a jövőben is fejlődik és elmélyül. Űj kiemelkedő sikereket kívánunk önnek, kedves Kádár elvtárs, a szocialista Magyarország kommunistáinak, minden dolgozójának, a fejlett szocialista társadalom építésében, az MSZMP XII. kongresszus határozatainak végrehajtásában. LEONYID ILJICS BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára Fogadás a külföldi delegációk tiszteletére A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága a kongresszus befejezése alkalmából csütörtökön este fogadást adott a tanácskozáson részt vett külföldi pártküldöttségek tiszteletére a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. A meleg, baráti hangulatú fogadáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott pohárköszöntőt. (Folytatás a 3. oldalról) Somogyi Imre, az MSZMP Budapest, IV. kerületi Bizottságának első titkára; Suhajda József, Budapest, VIII. kerületi Tanácsának nyugalmazott elnöke; Szerényi Sándor, az MSZMP Pártfőiskola nyugalmazott igazgatója; Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára; Tausz János, az IBUSZ nyugalmazott vezérigazgatója; Úszta Gyula, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára; Vaskó Mihály, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára; Venéczi János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott titkára; Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatója; A Központi Bizottság a Politikai Bizottság tagjainak választotta meg: Aczél Györgyöt, Benke Valériát, Gáspár Sándort, Havasi Ferencet, Kádár Jánost, Korom Mihályt, Lázár Györgyöt, Lo- sonczi Pált, Maróthy Lászlót, Méhes Lajost, Németh Károlyt, Övári Miklóst és Sarlós Istvánt. A küldöttek helyükről felállva, hosszan tartó, nagy tapssal fogadták, amikor Korom Mihály bejelentette: a Központi Bizottság ismét Kádár Jánost választotta első titkárává. A Központi Bizottság megválasztotta a KB titkárságát. Első titkár Kádár János, a Központi Bizottság titkárai: Gyenes András, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Németh Károly és Óvári Miklós. A Központi Ellenőrző Bizottság elnökének megválasztotta Brutyó Jánost, titkárának Somogyi Imrét. A Központi Ellenőrző Bizottság titkársága további tagjainak választották: Farkas Lajosnét, Farkasinszky Lajost, Kovács Árpádot, Petrák Ferencet, Suhajda Józsefet, Tausz Jánost, Venéczi Jánost. A Központi Bizottság megválasztotta a KB mellett működő gazdaságpolitikai bizottságot. Vezetője: Havasi Ferenc. Tagjai: Faluvégi Lajos, Hoós János, Huszár István, Kovács Antal, Marjai József, Párdi Imre, Szekér Gyula és Timár Mátyás. A Központi Bizottság megválasztotta a KB mellett működő agitációs és propagandabizottságot. Vezetője: Óvári Miklós, tagjai: Aczél György, Győri Imre, Király Andrásné, Kornidesz Mihály, Lakos Sándor, Nemes Dezső, Pózs- gay Imre és Szabó József. A Központi Bizottság kinevezte a KB mellett működő munkaközösségek vezetőit; a munkaközösségek létszámának megállapításával és tagjainak kinevezésével a Politikai Bizottságot bízta meg. A pártépítési munkaközösség vezetője: Németh Károly, a közgazdasági munkaközösség vezetője: Havasi Ferenc, a szövetkezetpolitikai munka- közösség vezetője: Kovács Antal, a művelődéspolitikai munkaközösség vezetője: Óvári Miklós, az ifjúsági bizottság vezetője: Németh Károly. A Központi Bizottság kinevezte a KB osztályvezetőit. A párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője: Baranyai Tibor, az agitációs és propagandaosztály vezetője: Győri Imre, a tudományos, közoktatási és kulturális osztály vezetője: Kornidesz Mihály, a külügyi osztály vezetője: Berecz János, a gazdaságpolitikai osztály vezetője: Hoós János, az ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztály vezetője: Kovács Antal, a közigazgatási és adminisztratív osztály vezetője: Rácz Sándor, ' a pártgazdasági és ügykezelési osztály vezetője: Karó- kas László, a Központi Bizottság irodájának vezetője: Katona István. A Központi Bizottság kinevezte a pártintézmények és a központi pártsajtó vezetőit. A Politikai Főiskola rektora: Szabó József, a Társadalomtudományi Intézet igazgatója: Lakos Sándor, a Párttörténeti Intézet igazgatója: Nemes Dezső, a Népszabadság főszerkesztője: Várkonyi Péter, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke: Benke Valéria, a Pártélet felelős szerkesztője: Lajtai Vera. A Központi Bizottság vezető szerveinek megválasztására és az apparátus vezetőinek kinevezésére vonatkozó döntések ismertetése után Kádár János mondott zárszót.
