Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. március 27. Másokat felvidítani Balogh Mária Ki viseli vajon azt a ruhát, amit a fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet lányai-asszonyai varrtak? Jó- kedvűbb lenne-e vajon tulaj­donosa ebben a ruhában, ha megtudná, hogy ezek közül a varrólányok közül sokan sze­retnének énekelni ? Munka közben a gép zakatolásához igazítva, csak úgy csendesen dúdolgatva, munka után pe­dig szárnyaló hangon, teli to­rokból, tiszta szívvel... Harminchárom tagja van jelenleg a „Vándor Sándor” Ifjúmunkás Kórusnak. Csupa fiatal lány — szakmunkásta­nulók, illetve női szabók. Há­rom és fél évvel ezelőtt a Ki- szöv kezdeményezésére kezd­tek hozzá a szervezéshez. Je­lentős támogatást kaptak ké­sőbb az Okisz-tól, így lehető­vé vált, hogy szakember ve­zetésével, külön zongorakísé­rővel megkezdődjenek a rendszeres próbák. Azóta sokat lehetett halla­ni a kórusról. Zeneértő szak­emberektől •elsősorban a la1 nyok lelkesedéséről, emberi akaratáról, mellyel a legnehe­zebb feladatokkal is igyekez­nek megbirkózni. Ez különö­sen azért dicséretes, mert bár vannak közöttük, akik bizo­Lányok a kórus­ból nyos zenei előképzettséggel rendelkeznek, a kottaismeret és a lapról olvasás még nem megy valami jól, s marad in­kább a hallás utáni tanulás. Rakás Irén És ugyancsak gyakran emle­gették az utóbbi időben a szö­vetkezetét, mely a kórusnak olyan feltételeket és körül­ményeket teremtett, olyan tá­mogatást nyújt, amire alig van példa megyénkben. Nem csak pénzt adnak, nem csak ruhát vesznek, nem csak ki­rándulni viszik a kórust. A lányok például azt a gondos­kodást is nagyon fontosnak Nagy András tanár tartják, hogy a két Jóska „bá­csi* — azaz Badar József sze­mélyzeti vezető és Falcsik Jó­zsef, a pártszervezet titkára a versenyekre is elkíséri őket, biztató szóval is segítenek. Az egyik énekes kedvű lány, Balogh Mária a legszebb emléküket elevenítette fel: — Az volt a legszebb, ami­kor először álltunk ki a kö­’ zönség elé. Még mindenki a saját „szerelésében”: fehér blúz, kékfestő szoknya. Azó­ta már új garnitúránk van, sokkal szebb, mint az első, de mégis, az marad felejthetet­len, amikor az énekkar elő­ször szólalt meg együtt. Marika, aki Kérsemjénből jár be, népszerűségnek ör­vend a munkahelyen is, s la­kóhelyének fiataljai között is. A szövetkezetben nemrégiben brigádvezetőnek választották és most tizenöt hölgy munká­jának szervezése tartozik hoz­zá. Otthon pedig a községi KISZ-alapszervezet titkára. Ügy véli, mind a kettőnek kö­ze van a zenéhez. Hiszen azért énekel, mert kedveli a vidám­ságot, s mert mindig jóked­vű, ezért sokan szeretik. A csegöldi Rakás Irén így fogalmazott az együttes ének­lés öröméről. — Boldog érzés, hogy nem­csak nekünk jelent örömet a dal, hanem örömet lehet sze­rezni mindazoknak, akik hall­ják. Ügy szeretnénk énekelni, hogy másokat is felvidítsunk. Konyhaavatás Történt több mint fél év­vel ezelőtt, hogy Nyírgyulaj- ban az egészségügyi hatósá­gok intézkedésére be kellett zárni az iskolai napközi és óvoda konyháját. — Nagy gondot okozott ez nekünk — mondja Nagy Sán- dorné tanácselnök. — Az óvo­dásoknak Nyírbátorból bizto­sítottuk a kosztot, de ez csak félmegoldás volt. Ugyanakkor fel kellett újítanunk a kerek­halmi óvodát is. A részfalu­gyűlések idején úgy kellett mindenütt megmagyarázni, hogy új konyha kell, ahhoz berendezéseket kell beszerez­nünk. Megvallom: ígérni se mertem, hogy március végére készen leszünk. Sikerült: gye­rekeket fogad a kerekhalmi óvoda, március 17-én már főztünk az új, 300 adagos konyhában, amely ellátja az óvodásokat, a napközit... — Kik segítettek? — Meg kell mondanom, hogy mindenki. Háromszáz- ezer forintot kaptunk a me­gyétől, pénzzel és társadalmi munkával is segített a terme­lőszövetkezet és segített a la­kosság is. — Neveket mond? — Sok nevet kellene mon­danom. Példát inkább: Trifuj János kőműves itt lakik, de a szomszéd faluban kisiparos. Ügy dolgozott, mintha saját magának építene házat... Ottjártunkkor a konyhában negyedszer főtt ebéd. Már csak egy robotgép hiányzik ahhoz, hogy a berendezés tö­kéletes legyen. Néhány hé­ten belül az is megérkezik. (bartha) Fő az ízletes ebéd. (Császár Csaba felvétele) Nagy András tanár, az együttes vezetője igen szigo­rú bírálója a lányok teljesít­ményének. Az együttes gyen­géjének tartja, hogy a magas hangok nem szólnak eléggé tisztán. És erősségének, hogy a lányok emberi akaratból rendszerint jól vizsgáznak. Különösen Szőlősi Judit tett sokat a kórusért: szervező munkáját többen kiemelték. És amit nagyon fontosnak tart: a kórus egyben azt is je­lenti, hogy a lányok egy kö­zösséghez tartoznak. Márciusban kulturális szem­lén vesznek részt, áprilisban Miskolcon mutatkoznak be, s már most az április végi zá­honyi fesztiválra is készülnek — ahol tavaly és tavalyelőtt is szépen szerepeltek, vala­mint a hagyományos szövet­kezeti napra. Gazdag prog­ramjuk lesz a következő he­tekben, hónapokban. B. E. A tárgyalóteremből Hajnali négyig, vagyis zár­óráig szórakozott a múlt év november 10-én a sóstói Krú- dy-szálló bárjában a 20 éves nyíregyházi Szász Veronika, akit eddig kétszer büntettek már meg közveszélyes mun­ka-kerülésért. A lány július­ban töltötte le büntetését, de munkát ezután sem vállalt. A bárból két fiatalember tár­saságában távozott, s a busz­megállóban is felfedezett két fiatalembert. * Eredményes polgári védelmi munka a megyeszékhelyen NYÍRBÁTOR: Vendéglátó­kombinát épül A múlt évi költségvetés és fejlesztési alap felhasználá­sáról tárgyalt egyebek közölt szerdai ülésén a Nyírbátori Városi Tanács. Amint a be­számoló megállapította: több mint 68 millió forintot fordí­tottak a tanácsi intézmények működtetésére és fenntartásá­ra, s 53 milliónál többet köl­töttek fejlesztésekre. Megkez­dődött 72 lakás és alatta egy szolgáltatósor építése, befejez­ték a gyermekintézmény­kombinát munkáit, átadtak 70 lakást és 6 cigánylakást, 28 tanácsi bérlakás építkezé­séhez látott hozzá a kivitele­ző vállalat, s közel félmilli­ót költöttek telepszerű, több­szintes magánlakások terüle­teinek előkészítésére. Befejeződött a vendéglátó­kombinát területének előké­szítése, s kilencmilliót köl­töttek a csatornahálózat bő­vítésére és felújítására. A Jó­zsef Attila utcában megkez­dődött egy százszemélyes óvo­da építése, s bővítették a ze­neiskolát. A tanácsülés személyi kér­désekben is döntött: a vb pénzügyi, terv-, munkaügyi osztálya vezetőjévé Levendá- né dr. Lengyel Valériát ne­vezték ki, egy díszpolgári cím odaítéléséről és három „Pro Űrbe Nyírbátor” kitüntetés adományozásáról hoztak ha­tározatot. A nyíregyházi városi pol­gári védelmi parancsnokság­nál a közelmúltban kiképzési értekezletet tartottak, ame­lyen elemezték és értékelték az 1979-ben végzett feladatok végrehajtásának színvonalát és megtárgyalták az idei év legfőbb tennivalóit. Az értekezleten Bak Tibor alezredes elmondta: a váro­si polgári védelmi parancs­nokság az 1979. évi munka­tervében előirányzott felada­tokat az állami, gazdasági szervek és társadalmi szerve­zetek közreműködésével alap­vetően sikeresen teljesítette. A polgári védelem mennyisé­gi és minőségi vonatkozásban egyaránt előbbre lépett. A megyeszékhelyen a pol­gári védelem különböző szer­veinél tevékenykedő állo­mány az elmúlt évben is nagy odaadással és áldozatkészség­gel végezte munkáját. Jól fémjelzi ezt az a 180 kitünte­tés is, melyet Altunyin had­seregtábornok adományozott a nemzetközi polgári védelmi gyakorlaton való kiváló helyt' állásukért a nyíregyháziak­nak. A szakszolgálatok értékelé­sénél elhangzott: az élelmi­szerellátó szakszolgálat a leg­felkészültebb, s ebben a leg­nagyobb szerepe a vendéglá­tóipari vállalat és az Áfész vezetőinek van, akik az egész év folyamán nagy figyelem­mel kísérték az alegységeik felkészítését. Figyelemre mél­tóak az RBV-védelmi, vala­mint az egészségügyi szak- szolgálat eredményei, ahol a Nyíregyházi Konzervgyár, il­letve az Épszer alegységei az élenjárók. Az 1980-as esztendő fő fel­adatainak ismertetésekor hangsúlyozták, hogy erősíteni kell a szakszolgálati és önvé­delmi szervezetek állománya körében a jogszabályokra épülő állampolgári köteles­ségtudatot, fejleszteni kell a politikai műveltség szintjét, az alegységek ügyszeretetét, a munkához való viszonyát. Ki kell dolgozni — a következő ötéves tervidőszakra — a munkaviszonyban álló dolgo­zók és a munkaviszonyban nem álló lakosság felkészíté­séről szóló rendelkezéseket. A komplex ellenőrzéseket a ta­karékosság szem előtt tartá­sával kell végrehajtani, de ezen törekvések kötelező igénye azonban nem mehet az ésszerűség rovására. A kiképzési értekezlet be­fejezéseként Bak Tibor ki­emelte: reális lehetőség van arra, hogy a városi polgári védelmi parancsnokság az ez évre előirányzott célokat si­keresen teljesítse, s ezzel já­ruljon hozzá az idén megala­kulásának 30. évfordulóját ünneplő polgári védelem szép hagyományának öregbítésé­hez. SOK A VASÚTI BALESET Nagyobb figyelmet az állomásokoii! Sokáig emlékezni fognak még Demecserben — de a megyében is — arra a szo­morú balesetre, amely feb­ruár 11-én történt a telepü­lésen. Három fiatal lány igyekezett keresztül a vasút­állomáson a síneken át, mun­kahelyére. Köd volt, valószí­nű, hogy beszélgettek is, így nem figyeltek föl az életüket fenyegető veszélyre. Halálra gázolta mindhármukat az ál­lomáson keresztülrobogó vo­nat. Az elmúlt hetek krónikája arra figyelmeztet, hogy na­gyon sok a vasúti baleset. A MÁV nyíregyházi körzeti üzemfőnökségéhez tartozó területen tavaly 12 halálos és 23 sérüléssel járó vasúti bal­eset történt. 1980 januárban és februárban hét (!) halálos áldozatot követelt a vasút — köztük a három demecseri lány életét. Mióta megszüntették a gőz- vontatást, azóta halkabb és gyorsabb a vonat. A kezdő- sebesség megnőtt. A nagy tel­jesítményű mozdonyok má­sodpercek alatt 60—80 kilo­méteres sebességre kapcsol­nak. Ez a gyorsaság életve­szélyessé teszi a mozgó vo­natról történő le- és felszál­lást. A le- és felugrásoknál gyakori a csonkulásos baleset és magas a halálos áldoza­tok száma. Sajnos, gyakori a figyelmetlenség: legtöbbször maguk az áldozatok felelősek a sérülésekért. Nyíregyházán különösen nagy a veszély, ahol többszö­rösére emelkedett az utaslét­szám, de a vágányhálózat nem nőtt. Az utasok a han­gosbemondó tájékoztatását nem figyelik meg: gyakran rossz vonatra szállnak. Ilyen­kor úgy igyekeznek segíteni magukon, hogy leugranak a mozgó járműről. Fokozza a veszélyt, hogy zsúfoltak is a vágányok: egymás elé, mellé futnak be a szerelvények. Gondot jelent még a me­gyeszékhelyen, hogy nincs körülkerítve az állomás, s az érkezők gyakran tiltott he­lyeken közlekednek. A sínek között összevissza csalinká- zók ellen esetenként szabály­sértési feljelentést tesznek. Tavaly 30 alkalommal éltek a lehetőséggel a vasúti rendé- szek, illetve a rendőrség mun­katársai. Az ellenőrzéseket fokozni kell. A nyíregyházi körzeti üzemfőnökség területén a nyírbogdányi, a kisvárdai, a sóstóhegyi a legbiztonságo­sabb pályaudvar: ezeken aluljárón át lehet megközelí­teni a szerelvényeket. Nyír­egyházán naponta 40 ezer utas fordul meg az állomá­son. Az ő érdekükben nagy szükség lenne itt is aluljáróra — de erre egyelőre nincs anyagi lehetőség. A másik balesetveszélyes terület: a közút-vasút keresz­teződés. A főútvonalakon és a mellékvonalak egy részén a kereszteződéseket fény-, illet­ve félsorompóval teszik biz­tonságossá. Sajnos, a jelzése­ket nem veszik mindig figye­lembe a közlekedők. 1979-ben a körzetben 21 alkalommal történt vasút-közút kereszte­ződésben baleset. Ezek rend­szerint igen nagy anyagi kár­ral jártak. A nyíregyházi körzeti üzemfőnökséghez tartozó To­kaj—Tárcái között történt ta­valy november 7-én egy igen súlyos karambol, amely intő példa lehet mindenkinek. A vöröset mutató fénysorompó­nál egy tehergépkocsi össze­ütközött a Tokaj expresszel. A karambol egy halálos és egy súlyos sérülést okozott. Több mint 1 millió forint volt az anyagi kár: nemcsak a te­hergépkocsi, de a vonat és a vasúti pálya is súlyosan meg­rongálódott. A fény- és félsorompók automatikusan működnek. Csupán pár percig kell várni a szabad jelzésre, ennek elle­nére sokan kockáztatnak, s ráhajtanak piros jelzés esetén is a sínekre. Nem szólva ar­ról, hogy gyakran megrongál­ják a sorompót. Ha a készü­lék elromlik, életveszélyessé válhat a közlekedés a keresz­teződésben. Tavaly 23 esetben rongálták meg ismeretlen tettesek a sorompót a körzeti üzemfő­nökség területén — főleg De- mecser, Kisvárda, Kemecse környékén. h. zs. Csók — ezernyolcszázért Mivel még 20 percet kellett várniuk a buszra, Szász Ve­ronika odament az egyik is­meretlen fiúhoz, s pillanatok alatt olyan mély ismeretséget kötöttek, hogy a többiek sze- melátára csókolózni kezdtek. A lány néhány perc múlva megelégelte a barátkozást, viszament saját társaságához. A magára hagyott fiú amint a zsebéhez nyúlt, nyomban megértette: miért is volt olyan odaadó a lány, 1800 fo ’intja tűnt el a rövid együttlét alatt. A fiatalember megpróbálta visszakérni pénzét, ám Szász Veronika szóba sem állt ve­le. A sértett a rendőrséghez fordult: a személyleírás alap­ján hamar kézre került a tol­vaj, s a pénzt is megtalálták nála. A Nyíregyházi Járásbí­róság a büntetett előéletű Szász Veronikát egy év bör­tönre ítélte és egy évre eltil­totta a közügyektől. Az ítélet jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents