Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

1980. március 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Áz új szabályozók tükrében Beruház a tsz A NÉPGAZDASÁGI EGYENSÚLY javítása érde­kében a mezőgazdasági ága­zatnak is mozgósítani kell tartalékait. Elsősorban ezt a célt szolgálja az 1980. január 1-én életbelépett új szabá­lyozó renc&zer is. A megvál­tozott helyzet egyik jellemző­je a felhalmozási alapok csök­kentése, ami többé-kevésbé módosítja a fejlesztési célo­kat, a beruházási tevékeny­séget. Az állóalapok fejlesztése szempontjából is felvetődik a kérdés: mi várható 1980-ban, illetve a következő években, milyen lehetőség van az álló­eszköz-állomány növelésére? Az új szabályozó rendszer összességében mérsékelt be­ruházási tevékenységet tesz lehetővé. Már az 1979. évi eredményből átlagosan mint­egy 15 százalékkal kisebb fej­lesztési alapot képezhetnek a szövetkezetek. Az amortizáció összege azonban — tükrözve a korábbi évek beruházási dinamikáját — változatlanul növekszik. Ezt a növekedést még erősíti az új szabályozó rendszer azáltal, hogy az amortizációt az új — általá­ban csökkentett — - állami támogatások figyelembevé­telével kell képezni. Gazdaságpolitikai cél a fo­lyamatban levő beruházások gyors befejezése, illetve üzembe helyezése. Ennek megfelelően új beruházásra — az ültetvénytelepítés ki­vételével — állami támogatá­si okiratot nem adnak ki, s ez az intézkedés — a juh- és sertéstartási beruházások ki­vételével — várhatóan az év végéig érvényben marad. Ugyanakkor előnyös lehe­tőség, hogy az 1981-ben in­duló beruházásokhoz már ez évben — a beruházási alap­okmány,. illetve döntést meg­alapozó javaslat alapján — kiadnak állami támogatási okiratot. Ez a lehetőség a hi­telezésben is érvényre jut: a szövetkezetek — amennyiben elbírálható hiteligénnyel je­lentkeznek — hiteligéretet kaphatnak a következő évre. A hitelezésben további kezdemény is van. A 20 szá­zalékos kötelező tartalékala­pot ezután a beruházási költ­ség részének tekintik, tehát fedezetére csak a beruházás finanszírozásánál előírt arányban kell saját erőt biz­tosítani. EGYES BERUHÁZÁSOK — elsősorban állattenyésztési épületek — állami támogatá­sa típustervek használatához kötött. Az egyedi tervek en­gedélyezése a korábbiakhoz viszonyítva szűkebb körű lesz: meghatározott fajlagos költségszint alatt nem szük­séges engedély. Egyidejűleg módosították a típustervek jegyzékét is, ebben fokozot­tan érvényesül a takarékos­ság követelménye. A megváltozott kögazdasá- gi környezetben a viszonylag töretlen gazdasági növekedés­hez, a lehetőségek kihaszná­lásához termelőszövetkezete­ink beruházási feladatai az alábbiak szerint körvonalaz­hatók : Népgazdasági és üzemi ér­dek a folyamatban levő beru­házások mielőbbi befejezése, üzembehelyezése. A fejleszté­si eszközöket elsősorban a termőföld racionális haszno­sítását biztosító gépesítésre kell koncentrálni. Az építési beruházásokat — elsősorban a fejlesztési források szűkös­sége miatt — mindenekelőtt a felújításokra, kapacitást bővítő rekonstrukciókra kell összpon tosiítani. 1981-ben várhatóan több új építési beruházás indul. Az állami támogatási keret kor­látozott, az okirat kiadása az igények beérkezési sorrend­jében történik. A következő évi beruházásokhoz ezért a támogatást —a korábban is­mertetett lehetőség alapján -r- még 1980 első fél évében igényeljék. Ugyanez vonatko­zik a hitel biztosítására is. 1980. március 31-től az ültet­vénytelepítés mellett a juh- és sertéstartási beruházások is állami támogatással indít­hatók. A támogatási keret korlátozottsága miatt azon­ban ajánlatos mielőbb be­nyújtani az igényt. Az ÚJ SZABÁLYOZÓ RENDSZER kedvező feltéte­leket teremt a kiegészítő te­vékenység fejlesztésére. A termel őszövetkezet eknek anyagi erőforrásaik, foglal­koztatási helyzetük, közgaz­dasági adottságaik számbavé­telével keresni kell előnyös, a gazdasági növekedést előse­gítő melléküzemág kialakí­tásának lehetőségét. Ilyen irányú fejlesztéshez a kedve­zőtlen adottságú tsz-eknek termelési adóból visszafize­tendő fejlesztési hozzájárulás igénybevételére is van lehe­tőség. Megyénk termelőszövetke­zetei is szigorúbb feltételek között gazdálkodnak a jövő­ben. A magasabb követelmé­nyeket azonban mint új fel­tételeket tudomásul kell ven­ni, a gazdálkodási keretét ez határozza meg. Az új szabá­lyozó rendszer egyben új le- lehetőségeket is teremt, s ezt ki kell aknázni. Termelőszövetkezeteinkben a nehéz körülmények ellené­re is lehetőség van az anya­gi-műszaki bázis fejlesztésé­re. Pesel Antal, a megyei tanács főelőadója H. Csorna István segíti a tájé­kozódást Hámori András pi­lótának Ha gazdagon terített polcon sokféle tejterméket talál a vásárló, ez bizonyára arra ösztönzi, hogy válasszon is közülük valamit. Ha viszont üresen tátong a tejtermékek helye, nem biztos, hogy hiá­nyolni fogja a vevő ezeket a készítményeket. A Belkeres­kedelmi Minisztérium adatai szerint az idei év január, feb­ruár hónapjaiban jóval keve­sebb tejet, tejterméket fo­gyasztott a lakosság, mint 1979 hasonló időszakában. Néhány éve még jóakarat­tal sem lehetett tej termelési és -fogyasztási kultúráról be­szélni Szabolcs-Szatmárban. De tavaly már az országban a legtöbb tejet ez a megye adta, 140 millió litert vásá­roltak fel. Ennek fele a ház­táji gazdaságokból, másik fe­le a termelőszövetkezetekből, állami gazdaságokból került a tejipari vállalathoz. A fogyasztók asztalára csak friss, kiváló minőségű termé­kek kerülhetnek, ehhez leg­először a felvásárolt tej mi­nőségét kell javítani. A fel­dolgozás során maximálisan Műtrágya helikopterről Megyeszerte sok gép bir­kózik a fagyból lassan kien­gedő talajjal, hogy minél ha­marabb elvégezze a szüksé­ges munkákat a földeken. A baktalórántházi Dózsa Tsz kalászos táblái fölött könnye­dén szállva szórja ki a nit­rogén tartalmú műtrágyát a helikopter. Traktorral közel három hétig tartana a 800 hektáros terület beszórása, amelyet a helikopter két nap alatt végez el. Gaál Béla képriportja törekednek a tej félék ható­anyagainak, ízének, zamaitá- nak megóvására, hogy a sza­vatossági időn belül a lehető legjobb minőségű termék ke­rüljön a boltokba. A tejipart vállalatnál — a körültekintő higiéniai eljárá­sok ellenére — tavaly 11 mil­lió forint veszteséget jelentett a visszaküldött tej (ez a szám nem tartalmazza a tejtermé­keket). Hat és fél millió fo­rint a folyós tejeken „úszott el”, ez egyértelműen a válla­lat számlájára írható. Vi­szont 4,5 millió forint az a kár, amely a lejárt szavatos­sági idejű termékek leírásá­ból keletkezett. Ez a tétel a kereskedelem vétke. Ahhoz, hogy ezt az igen kényes alap­anyagot jó minőségű termék­ké feldolgozzák és időben el­juttassák a fogyasztóhoz, a jelenleginél még körültekin­tőbb szervezésre, gondosság­ra van szükség. Az ipar szempontjából minden feltétel adott a jó minőségű, nagy választékot adó termékek gyártásához. A megfelelő ipari kapacitást körültekintő kereskedelmi el­látásnak kell követnie. A me­gyei tanács vb kereskedelmi osztálya éppen ezért a jövő­ben nagy figyelemmel kíséri majd a megrendelt és a ki nem szállított termékek ará­nyát. Így egyértelműen meg­állapíthatják, az ipar nem szállít-e vagy a kereskedelem nem rendel? A helyi tapasztalatok vál­tozatosak. Mátészalkán pél­dául már délután, a zárás előtt kiviszik a nagyobb üz­letekbe a tejet, tejterméket — másnap hajnalban is ugyan­ezt vinnék — és így a nyitás­kor már teljes kínálatot ad­nak a vásárlóknak. A vásá- rosnaményi szövetkezetnek azt nehezményezték, hogy megépült egy 12 tantermes iskola és nem tudnak helyisé­get adni az iskolatej árusítá­sára. A Fehérgyarmati Áfész- hez tartozó Milotán és Tisza- kóródon megszüntették az is- kolaitej forgalmazását,, mert nem érkezik meg a nagyszü­netre a szállítmány... (t. k.) I smerősöm bajban volt. A kislánya óvodás. Mondjam? Kölcsönző­be szaladgált, a varrónőkkel tárgyalt — egy családi költ­ségvetéshez képest — beru­házott. Hétszáz forintot köl­tött egyetlen farsangi gyer- mekdélelőttre. A barátom töpreng: a név­napjára két kollegától is már­kás konyakot kapott. És most a kollégáinak következik a névnapja. Valamivel drágáb­bat kell (!) venni nekik, hi­szen az ajándékozási verse­nyük hajdan egy féldecivel kezdődött, és egy „2 decis ba­rackkal” folytatódott. Más: az unokatestvér lako­dalmán két disznót vágtak. Borjúhús is kell a lakodalom­hoz, mert a másikon „csak” disznóhús volt és mert a má­sodik lakodalom nem lehet szegényesebb, mint az első. Könnyű kikövetkeztetni: a falu'bán ezentúl a borjúhús lesz a „sikk” ... Másabb: hajdanában egy- egy csigacsinálőba vinni kel­lett egy tyúkot, lisztet, to­jást ... Ma, tyúkokat, lisztet, tojást, de ehhez vajat, fűsze­reket, férfi létemre felsorol­ni sem tudom, hogy mi min­dent vinni kell még. Bevallom, hogy- példatáram aggasztóan gazdag. Kis ka­masz barátom motorért kol­dul, hiszen kismotora már az osztályban minden „jobb” srácnak van. Egy-egy lakoda­lomban menyasszonyitánckor a piros pénz elpirulna a tá­Licit nyérban, mert a lila pénz a norma. És ha lenne már ez­res bankónk, akkor azt „ha­jítanánk” a tányérba, és a li­la ötszázas dideregne a szé­gyen miatt. Ugyanúgy licitálunk egy­másra külföldi utakkal, a gyereknek épített emeletes házzal. A látszatok, külsősé­gek ezer és ezer frontján így ütközünk meg magunkkal. Nem az a baj, hogy sokat adunk, csak az adhat, akinek van miből, hanem az, hogy erőnkön felül is adunk, mert friss történelmi élményünk még, hogy lesz miből adni holnap is. Licitálunk? Igen. Már el­értünk addig, hogy aki csú­szópénzért szerez valamit, az drágábbra hazudja a csúszó­pénzt, mert többért elérni va­lamit rangosabb. Egy óvodás kicsi lányról ír­tam. ö még ártatlan ebben az egészben, de ő is megnő, szo­kásainkhoz nő és — kelle­metlen álom! — tizennégy éves korában sírógörcsöt kap, ha a nevenapján nem tudja homárral és kaviárral megkí­nálni játszótársait. Persze még az is lehet, hogy kínál­hatná, de ehhez valami olyas­mi is kellene, hogy életünk­ben társadalmilag elfogadha­tatlanná válnának az ilyes­fajta versenyek. Hallom: egy vállalat a táj- értekezletre különbet akar produkálni a vendéglátásiban mint a másik. A vállalat az üdülőjéből táj értekezletekhez csinál paradicsomot, egy szö­vetkezet „vendégpuskákat” .vesz, mert a szomszéd szövet­kezet csak „vendég horgász- botokikal” rendelkezik. Ez utóbbi példák . talán túlzók. Remélni szeretném, hogy biz­tosan azok, de az az óvodás kislány is lesz egyszer fel­nőtt ... Talán nem is kell ezt már magyarázni. Gondoljunk ar­ra, ahogyan élünk. Bennem mindig félsz van, amikor li­citálunk ... Bartha Gábor Gép tölti a műtrágyát a helikopter gyomrába „Elfolyt11 milliók Tej az étrendben Kirilla Béláné Simon Ferencné Vékony Lászlóné Á gépek kihasználásáról „Fokozni kell a korsze­rű berendezések több mű­szakban történő kihaszná­lását, a régi üzemek re­konstrukcióját.” (A XII. kongresszus irányelveiből.) KIRILLA BÉLÁNÉ, a Budapesti Finomkötöttáru Gyár mátészalkai gyárának termelési csoportvezetője: i — Nálunk a rdkonstruk- ció még szóba sem jöhet, hiszen fiatal gyár ez, de pontosan a fiatalság miatt sokat lehet beszélni a kor­szerű berendezések kihasz­nálásáról. Azt hiszem, meg­lehetősen szerteágazó kér­dés ez, és a gépek tényleges munkaóráitól kezdve, a fe­gyelem kérdésein át, egé­szen a minőségi munkáig, sokminden idetartozik. — A gépparkról csak ennyit: korszerű, automata, nagy teljesítményű gépeink vannak. A műszakszámot nézve véleményem szerint nincs szégyenkezni valónk, hisz egy tized hijján, két műszakban dolgozunk. A nagyvállalat gyáregységei­nél általában ez a helyzet. — Ahhoz képest, hogy új ez a gyár, meglehetősen szépen dolgozunk, de bő­ségesen akad még tanulni- való. Noha nagy javulás volt, de még mindig küsz­ködünk a fegyelemmel is, ami úgy kapcsolódik a gé­pek kihasználásához, hogy egyáltalán nem mindegy: mennyit lazsálnak haszná­lóik, mennyit mennek ki cigarettázni, és mennyi időt töltenek a büfében. To­vábbá szorosan ide tartozik a munka minősége is, hi­szen ha az értékes munka­órák egy részét a hanya­gul dolgozók selejtjének ja­vítására kell fordítani, nem mondhatjuk, hogy az érté­kes gépeket úgy és arra használjuk, amire szüksé­ges. Ez utóbbin, a január 1-én bevezetett minőségi bérezés, máris érezhetően javított. — Nem feledkezhetünk azonban meg a rajtunk kí­vülálló okokról sem, mint például az időleges anyag­hiányról. Azonban ez sze­rencsére elég ritka eset, és ha bekövetkezik sem ije­dünk meg, hiszen mindig van mivel foglalkoztatni a dolgozókat. Tavaly — kül­kereskedelmi okok miatt —, egyszer sokasodott meg a gondunk, mert több mint két hétig nem volt kelménk. Ezt az időszakot átcsoporto­sítással és szabadságolással hidaltuk át. SIMON FERENCNÉ, blokkvezető: — A javulást talán az mutatja a legjobban, hogy egy-egy átállás miatt régen fél napot is állt a szalag, ma pedig, részben a gyakor­lottság, részben az átszer­vezések révén tíz perc is elegendő minderre. — Gépeink túlnyomó többsége 100 százalékos tel­jesítménnyel dolgozik, kivé­ve néhány speciális beren­dezést. Ezek közé a gomb- lyukazó, a gomb felvarró, a cakkozó és egyéb gépek tartoznak. Ezek működte­tése elsősorban attól függ, milyen megrendelései van­nak a gyárnak. Néha áll­nak ezek, máskor pedig ak­kora a megterhelés, hogy az elkészült darabokat nem győzzük elhelyezni. — Esetenként a kellék­hiány is közbeszól. Ezek többnyire kereskedelmi gondok, de néha megesik, hogy a pesti szállítmányok­ból kifelejtenek valamit, ami miatt aztán mi nem ar­ra használjuk a gépeket, amire kellene. — Van azonban egy ko­moly gondunk is. Három blokk itöbb tucatnyi gépe — egy-egy gép 70 ezer forin­tot is megér —, állni kény­szerülnek, mert nincs meg­rendelésünk. Ezen az eset­leges bérmunka segíthetne, azonban bonyolítja a hely­zetet, hogy ha lenne is mit csinálni, nem lenne kivel. A három blokkra ugyanis 180 új dolgozó kellene, munkaerő volna is, de hi­ányzik a bérkeret. VÉKONY LÁSZLÓNÉ, varrónő: — Tudomásom szerint Mátészalka adja a belkeres­kedelemben kapható áruk 60—70 százalékát, exportra is termelünk, tehát sok múlik az embereken és a gépeken. Fontos dolog ezért, hogy eszközeink jól legye­nek karbantartva. Ennek egyik része reánk hárul, mert kötelességünk gépein­ket tisztán átadni a váltó­társnak, hogy az azonnal dolgozni tudhasson és lehe­tőleg ne érje meglepetés. — Meglepetés, vagyis hi­ba, még az olyan új szer­kezeteknél is előfordul, mint amilyenek a mieink. Néha hibás lesz valamelyik, de a kiesés legtöbbször nem több, mint 10—15 perc. Ez a mű­szerészeket is dicséri, rá­adásul ha fogósnak bizo­nyul a probléma, akkor tar­talék gépet állítanak be arra az időre, míg a hibát elhárítják. Ilyen esetek miatt tehát, viszonylag ke­vés idő vész el. — A hiánycikkek azon­ban kísértenek néha: az automata gépek egyik ki­csiny, ám fontos alkatré­sze például nehezen besze­rezhető, nem kapható a kampós szálvágó. — Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy műsze­részeink számos újítással is segítik a gépek hatékony­ságát, jobb kihasználását. Speidl Zoltán & Y S' •* ^ i a j, » ' « \ V g m ibp b íl! bi A*~j jLLL JLa A.TjBoB

Next

/
Thumbnails
Contents