Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

10 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 25. Osraldo Dorticos: Le Van Luong: A szocializmus eszméinek hívei A vietnami népnek nincs hőbb vágya, napról napra gyarapodnak mint a tartós béke Kedves Kádár János elv­társ! Kedves küldött elvtársak, meghívottak: Nagy megtiszteltetés szá­munkra, a Kubai Kommunis­ta Párt küldöttségének, hogy részt vehetünk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kongresszusán. Pártunk köz­ponti bizottsága és delegáci­ónk nevében szeretnénk ki­fejezni legőszintébb köszöne- tünket a meghívásért, és a szeretetteljes, baráti fogadta­tásért, amelyben az önök kedves és szép országában ré­szesültünk. Mindenekelőtt a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a kubai dolgozó nép testvéri és szolidáris üd­vözletét tolmácsoljuk a XII. kongresszusnak, a magyar kommunistáknak, Magyaror­szág dolgozóinak, a testvéri magyar népnek. A magyar kommunisták kongresszusa az új élet felé vezető út újabb állomása. Eb­ből az alkalomból megemlé­kezünk az önök dicső elődei­ről, tisztelettel adózunk nekik, meghajtjuk előttük hazánk és pártunk zászlaját. Meghajtjuk az elődök előtt, akik lázadásra buzdítottak a horthysta elnyo­más ellen, a hős és önfeláldo­zó harcosok előtt, akik a má­sodik világháborúban küz­döttek a fasizmus ellen, min­den magyar kommunista előtt, aki életét áldozta a harcban, a magyar nép for­radalmi bátorsága előtt. A magyar nép pártjának és e párt első titkárának, a mi közeli barátunknak, a nemzetközi kommunista moz­galom kiemelkedő alakjának, Kádár János elvtársnak a ve­zetésével halad a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek útján, rendíthetetlen és harcos szolidaritást tanúsít a felszabadulásukért küzdő né­pek iránt, kiáll a béke ügye mellett, a háború és a fegy­verkezési hajsza ellen; a ka­pitalizmus általános válságá­nak kibontakozása közepette bátran és eredményesen küzd életszínvonalának megőrzé­séért, gazdasági, tudományos, kulturális és társadalmi fej­lődésének továbbviteléért. Szilárdan tartja magát a marxizmus—leninizmus alap­elveihez, ezzel is leróva tisz­teletét azok előtt, akik meg­teremtették a feledhetetlen emlékű Magyar Tanácsköz­társaságot, amely rövid fenn­állása ellenére a nemzetközi proletariátus harcainak tör­ténetében az egyik legdicső­ségesebb fejezet, soha el nem homályosuló hőstett. Kedves Kádár elvtárs! Fogadja legnagyobb elis­merésünket a beszámolójá­ban megnyilvánuló, vezetői bölcsességét tükröző politikai éleslátásáért. A beszámoló eredeti módon juttatja kife­jezésre azt a haladást, azo­kat a történelmi jelentőségű vívmányokat, amelyeket az önök népe a szocialista épí­tés során, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetésével elért. Engedjék meg, hogy kife­jezzem örömünket a pártja­ink, kormányaink és népeink közötti kétoldalú kapcsolatok eredményes fejlődéséért. Há­lával emlékezünk meg Kádár elvtárs részvételéről pártunk első kongresszusán, meleg, baráti érdeklődéséről és meg­nyilatkozásáról, stílusának kommunista szerénységéről és nyíltságáról. Ez a rendezvény alkalmat nyújtott arra is, hogy Kádár elvtárs és pár­tunk első titkára, Fidel Cast­ro elvtárs ismételten találkoz­hatott egymással. Az ő szívé­lyes, személyes kapcsolatuk az igazi kommunista barátság példája, amely jelentősen hozzájárult a bennünket ösz- szefűző bensőséges, egyre sokrétűbb és megbonthatatlan szálak erősödéséhez. Mi, kubai kommunisták már megkezdtük pártunk második kongresszusának előkészítését. Népünk élete a kapitalizmus válságos gazda­sági, pénzügyi, erkölcsi és politikai helyzetéből adódó súlyos nehézségek ellenére si­keresen alakul. A nehéz kül­ső körülményekhez a mező- gazdaságunkat sújtó — eset­leges és átmeneti — tényezők is társulnak: a cukornád- és dohányültetvényeken, vala­mint a sertésállományban ká­rokat okozó betegségek. Mé­gis, a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a gaz­daság anyagi és műszaki bá­zisát erősítő fejlődéssel együtt mélyül és erősödik a forra­dalmi folyamat, amelynek célja az állami és pártveze­tés hatékonyságának növelé­se, tömegszervezeteink, egész népünk ideológiai színvona­lának emelése. A forradalom megerősítésének olyan moz­zanatáról van szó, amelyet tömegeink szenvedéllyel vál­lalnak abban a kérlelhetetlen harcban, amelyet a rossz ha­tékonyság ellen, a munkafe­gyelem hiánya ellen és min­den olyan jelenség ellen foly­tatunk, amely puritán, sze­rény és harcos népünk forra­dalmi életstílusától idegen. Kedves elvtársak! A nemzetközi helyzet ma azt kívánja, hogy erősítsük a békéért vívott küzdelmet, va­lamint a nemzetközi együtt­működést annak érdekében, hogy a gazdasági erőforráso­kat ne fordítsák az évi 400 milliárd dollárnál is többet felemésztő bűnös fegyverke­zési hajszára. Ma az emberi­ség nagy része, több milliárd ember, szegénységben és nyo­morban él. A gazdasági erő­forrásokat napjainkban sok­sok ország fejlődésének elő­segítésére kellene mozgósíta­ni, amint erre az el nem kö­telezett országok mozgalmá­éi akrelnökej, Fidel,Castro elv- társ, az ENSZ fórumán a VI. havannai csúcstalálkozó szellemében rámutatott. Az imperializmus, a legfejletteFb kapitalista világhatalom kor­mánya, a népek csendőre, ma mégis ismét ahhoz a nyugta­lanító és gyűlöletes politiká­hoz folyamodott, amely a vi­lágot újból a háború örvényé­be sodorhatja. Elítéljük ezt a politikát. Az Egyesült Államok kor­mányának ez az intervenciós és háborús politikája különö­sen a Karib-térségben és Kö- zép-Amerikában érvényesül. Nyilvánvalóak Jamaica, Gre­nada, Nicaragua és Salvador ellen elkövetett intervenciós kísérletei, hogy megfékezze ezen országok népeinek forra­dalmi mozgalmát. Kedves elvtársak! Kuba újra célpontja lett az Egyesült Államok imperialis­ta agresszivitásának. Emlé­kezzenek arra, hogy az el nem kötelezettek VI. csúcskonfe­renciájának idején milyen nagy lármát csaptak akörül, hogy Kubában szovjet kato­nai személyzet tartózkodik, holott ez a katonai személy­zet 17 év óta van hazánkban, s ez az Egyesült Államok kor­mánya előtt is ismeretes volt. Azt akarták elérni, hogy iga­zolják a térségben alkalma­zott intervenciós lépéseiket, elodázzák a SALT—II. egyez­mény ratifikálását és meg­hiúsítsák a hazánkban akkor zajló nemzetközi esemény si­kerét. Ezek után felújították a kémrepüléseket, kommandó­egységeket állítottak fel Cayo Hueso térségében, nagyszabá­sú partraszállási gyakorlato­kat hajtottak végre a Guan- tanamói öbölben, az általuk erőszakkal megszállva tartott kubai területen. Fokozták a hazánk elleni kémtevékeny­séget, a szovjet beavatkozás­ról szőtt képmutató rágalmak ürügyén pedig azzal fenyege­tőznek, hogy megtorló lépé­seket tesznek hazánk ellen. Meggyőződésünk: nem lesz­nek képesek megállítani a né­pek haladását, sem fenyegeté­sekkel, sem agresszióval nem tudják eltaposni a kubai for­radalmat, a népünk válasz­totta szocialista életet. Magyar kommunista elv­társak! Biztosak lehetnek ab­ban, hogy amíg hazánk föld­jén egyetlen kubai él, addig az a kubai forradalom harco­sa lesz, s fegyverrel a kézben készen áll a küzdelemre. Biztosak lehetnek abban, hogy soha, semmilyen körül­mények között sem mondunk le marxista—leninista elve­inkről és internacionalista kö­telességeink teljesítéséről. Mindig hívek maradunk a nemzetközi kommunista moz­galomhoz, amelynek nagysze­rű eseménye ez a kongresszus is. Kuba nem fog meginogni. A Szovjetunió testvéri és nagyszerű népeivel, a testvéri szocialista országok minden népével, önökkel, az önök pártjával, a magyar kommu­nista elvtársakkal együtt ma­gasra emeljük a szocialista forradalom és — hűen a kül­politikánkat vezérlő alapel­vekhez — a béke zászlaját. Kuba sohasem tesz enged­ményeket az imperializmus­nak! A kubai kommunisták sohasem fognak engedmé­nyeket tenni a szovjetellenes- ségnek, mert gyűlölik és megvetik az árulást! Az im­perializmus minden mester­kedése ellenére az a jogos öröm töltheti el a népeket, a kommunistákat, hogy a né­pek előrehaladnak szabadsá­guk megszerzésének útján, mind több nemzeti függet­lenségi mozgalom kíván a szocializmus ^útjára lépni, a szocializmus eszméinek hívei napról napra gyarapodnak. A marxizmus—leninizmus el­veit és a kommunizmus egyetemes eszméit sem fe­nyegetéssel, sem agresszió­val, sem árulással, sem revi- zionizmussal nem lehet meg­gyengíteni. A zimbabwei hazafias erők közelmúltban aratott győzel­me, amelyet a rájuk kénysze- rített ellenséges körülmények és mesterkedések közepette vívtak ki, újabb bizonyíték arra, hogy a népek felszaba­dulásának ügye legyőzhetet­len. Jogos tehát, hogy — gondjaink ellenére és ébersé­günk fenntartása mellett — ünnepeljünk, embermilliár- dok fájdalma, éhsége, nyomo­ra és szegénysége közepette is jogunk van a hitre, a re­ményre. Ez a mi kommunis­ta, forradalmi hitünk, ez he­víti önöket is e példamutató kongresszuson. Az emberiség történetének jelen szakaszában a haladás legfőbb erői — a szocialista országok, a tőkés országok munkásosztálya, a „harmadik világ” kizsákmányolt népei — harcukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy egységesen lép­jünk fel az imperialista fe­nyegetések ellen, a szabadság kivívásáért, a világbékéért. Kedves elvtársak! Bízunk abban, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa nagy len­dületet ad azoknak a nemes céloknak a megvalósításához, amelyekért a magyar dolgozó nép pártja vezetésével küzd. Bízunk önökben és pártjuk vezetésében. Kuba népének és a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében ismételten kifejezzük elisme­résünket népük történelmi erőfeszítéseiért. Fogadják üd­vözletünket, testvériségünk és szolidaritásunk kifejezését! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a magyar nép! Éljen Magyarország és Ku­ba örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen a proletár intarnacio- nalizmus! Éljen a béke! Éljen a kommunizmus! Az amerikai földrész első szocialista országa kommu­nistáinak, Kuba népének kép­viselője után Le Van Luong, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a vietnami küldöttség vezető­je köszöntötte a kongresszust. Kedves elvtársak, baráta­im! A Vietnami Kommunista Párt küldöttsége számára öröm, hogy részt vehet a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak, a magyar munkásosztály és dolgozó nép tapasztalt ve­zetőjének, győzelmet ková- csolójának XII. kongresszu­sán. Engedjék meg, hogy Viet­nam kommunistái és mun­kásosztálya. az egész vietna­mi nép nevében legforróbb jókívánságainkat tolmácsol­jam önöknek, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kiváló képviselőinek, a magyar kommunistáknak, a magyar munkásosztálynak és az egész testvéri magyar népnek. őszinte köszönetünket feje­zem ki azokért a meleg elis­merő szavakért, amelyeket Kádár János elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága beszá­molójában a vietnami párt­hoz és néphez intézett. Kedves elvtársak! Baráta­im! Miután teljes győzelmet arattunk abban a háborúban, amelyet az amerikai imperia­lizmus ellen, a haza megmen­téséért vívtunk, egész hazánk felszabadult, s a Vietnami Kommunista Párt IV. kong­resszusának irányvonala alap­ján együtt indultunk el a szo­cializmus felé. A több mint harmincéves háború borzalmait, pusztítá­sait elszenvedett vietnami népnek nincs hőbb vágya, mint a tartós béke, az, hogy újjáépíthesse hazáját, jobbá tehesse az emberek életét, si­keresen építhesse a szocializ­must. De az expanzionista, nagyhatalmi hegemonista mes­terkedéseket folytató pekingi reakciós vezető körök össze­esküdtek az amerikai impe­rialistákkal és más reakciós erőkkel, s dühödt Vietnam- ellenes politikába kezdtek. Felhasználták a Pol-Pot— leng—Sary-féle lakájokat, hogy háborút robbantsanak ki délnyugati határainkon, s agresszív háborút folytattak Vietnam ellen az északi ha­tár körzetében. Ily módon a vietnami nép megint arra kényszerült, hogy fegyvert ra­gadjon hazája, a szocialista építés védelmében. A reak­ciós pekingi vezető klikk, si­ralmas veresége ellenére nem mondott le álnok mes­terkedéseiről, továbbra is ag­resszióval fenyegeti Vietna­mot, fenyegeti Laoszt és be­avatkozik Kambodzsa bel- ügyeibe. Nemrégiben Peking egyoldalúan kijelentette, hogy befejezettnek tekinti a Viet­nam és Kína közti tárgyalá­sok második fordulóját. Kí­na szándékosan elhúzta a tárgyalásokat, aknamunkát folytat a vietnami nép ellen, feszültséget szít Indokínában és Délkelet-Ázsiában. Ezek a lépések egyre jobban lelep­lezik a kínai fél agresszív politikáját. Az elmúlt több mint négy év során, az újabb agresszió és a sorozatos természeti csa­pások ellenére a vietnami nép pártunk vezetésével, mely­nek élén a tisztelt Le Duan elvtárs áll, sok sikert ért el a háborús sebek begyógyítá- sában, a népgazdaság helyre- állításában, a kultúra és ok­tatás fejlesztésében, a hon­védelemben. Állandóan nő és erősödik a Vietnami Szo­cialista Köztársaság nemzet­közi tekintélye. Barátsági és együttműködési szerződést kö­töttünk a Szovjetunióval, számos testvéri szocialista or­szággal, részt veszünk a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának munkájában. Nap­ról napra szorosabbá válik népünk barátsága és sokol­dalú együttműködése a Szov­jetunió, valamint a többi test­véri szocialista ország, köz­tük Laosz és Kambodzsa né­pével. 1980-ban fontos történelmi évfordulók lelkesítik a viet­nami népet: a Vietnami Kom­munista Párt megalakulásá­nak 50.; Ho Si Minh elnök születésének 90.; a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 35. évfor­dulója. Ezek a megemlékezé­sek elősegítik, hogy még job­ban kibontakoztassa a fórra-, dalmi lendületet, hogy leküzd- je a nehézségeket, 35 év im­perialista agressziójának, Pe­king két agresszív háborújá­nak következményeit. Célunk az, hogy valóra váltsuk pár­tunk IV. kongresszusának és központi bizottsága plénu­mainak határozatait. Kedves elvtársak, baráta­im! Napjainkban a világon a béke, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a szocializ­mus javára változnak az erő­viszonyok. A három forradal­mi áramlat most előretörőben van, egyik győzelmet aratia a másik után. A hatalmas Szov­jetunió, a forradalom szilárd támasza, a világbéke pillére, jelenleg minden szempontból erősebb, mint valaha. Szá­mottevően erősödik a többi testvéri szocialista ország is. Erőteljesen kibontakozik a nemzeti felszabadító mozga­lom. Üj erővel küzd a mun­kásosztály és az egész dolgo­zó nép a tőkés országokban. Az Indokínai félszigeten a helyzet mostanra teljesen megváltozott. Miután legyőz­te a gyarmatosítókat, az im­perialistákat és a pekingi expanzionistákat, a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Kambodzsai Népköztársaság vállvetve épí­ti és védi hazáját, összefogva halad a szocializmus diadal­mas útján. A jelenlegi nemzetközi hely­zet azt követeli, hogy a szo­cializmus, a nemzeti függet­lenség, a demokrácia és a bé­ke : erői, á nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom az eddiginél is szorosabb és szélesebb egységbe forrjanak össze, s éberségüket megket­tőzve, fáradhatatlanul harcol­janak az agresszív imperialis­ta körök,- a NATO kalandor politikájának meghiúsításá­ért, az enyhülés fenntartásá­ért, a béke megőrzéséért. Világos, hogy ma az impe­rializmus, a forradalom fő el­lensége elleni harc elválaszt­hatatlan a kínai nagyhatalmi hegemonizmus elleni küzde­lemtől. A pekingi vezetés, amely elárulta a kínai nép és más népek forradalmi ügyét, a nemzetközi forradalmi moz­galom történetének legna­gyobb és legtöbb kárt okozó árulását követte el. Határozottan elítéljük az Amerikai Egyesült Államok és a NATO veszélyes dönté­seit, amelyek a háborús elő­készületeket, a katonai kiadá­sok növelését, a közép-ható­távolságú rakéták Nyugat- Európa területén való elhe­lyezését szolgálják, és ellen­tétesek Európa, a világ népei, köztük az amerikai nép érder keivel is. Forró szeretettel üdvözöl­jük Afganisztán népének nagy győzelmét. Az afgán nép meghiúsította az impe­rialisták és a nemzetközi re­akció mesterkedéseit, beavat­kozásukat az ország belügyei- be, megvédte az áprilisi for­radalom vívmányait. Mara­déktalanul támogatjuk a Szovjetunió internacionalista segítségét, amelyet az afgán nép forradalmának nyújtott. Szilárd meggyőződésünk, hogy a béke, a nemzeti füg­getlenség, a demokrácia és a szocializmus ügye győzni fog, s hogy az imperializmus és a nemzetközi reakció vereséget szenved. Kedves elvtársak! Bará­taim! Bár Vietnam és Ma­gyarország földrajzilag igen messze fekszik egymástól, Magyarország és a magyar emberek régóta nagyon kö­zel állnak népünkhöz. A ma­gyar nép, amely hazája füg­getlenségének és békéjének kivívásáért és megvédéséért sok megpróbáltatást és áldo­zatot vállalt, mindig mélyen együttérzett a vietnami nép igazságos harcával. A magyar párt és kormány, a testvéri magyar nép állan­dó rokonszenvvel kísérte a vietnami nép harcát az ame­rikai imperializmus ellen, ha­zája megmentéséért, a hábo­rús sebek begyógyításáért, a szocializmus építéséért, és értékes támogatást nyújtott. Sohesem felejtjük azokat a magyar embereket, a legkü­lönbözőbb társadalmi rétegek képviselőit, akik önként ad­ták vérüket a vietnami embe­reknek. Nem feledjük azok­nak a dolgozóknak a tetteit sem, akik vietnami műszako­kat szerveztek, sem a szá­munkra oly megható jelsza­vakat, mint a „Veled vagyunk Vietnam”. Sohasem feledjük azokat a magyar embereket, katonákat, akik a Vietnamról szóló párizsi megállapodás alapján tevékenykedő nem­zetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban dolgoztak önfel- áldozóan. Azt is jól tudjuk, hogy 1979 februárjában, ami­kor a kínai hadsereg rátört Vietnamra, egész Magyaror­szágon felhangzott a tiltako­zás: „El a kezekkel Vietnam­tól”. A magyar párt és kor­mány és a magyar nép sem erkölcsi, sem anyagi téren nem késlekedett a segítség- nyújtással. Napjainkban a magyar párt és kormány szakemberek kép­zésével, gazdag tapasztalatai­nak átadásával segít ben­nünket. A magyar szakembe­rek önfeláldozóan, gyakran éjt nappallá téve együtt mun­kálkodnak a vietnami dolgo­zókkal a népgazdaságunk szá­mára fontos létesítmények felépítésén. Magyar barátain­kat tehát mind a nehéz idő­szakokban,-mind a békés épí­tés szakaszában állandóan magunk mellett tudjuk. Eb­ben a magyar munkásosztály és a dolgozó nép proletár in- ternacianalizmusa nyilvánul meg. Nagy örömünkre szolgál, hogy — különösen a Le Duan elvtárs által vezetett vietna­mi párt- és kormányküldött­ség 1975. októberi magyaror­szági látogatása óta — min­den téren nagyszerűen fej­lődnek a pártjaink és orszá­gaink közötti kapcsolatok. Kedves elvtársak, barátaim! A vietnami kommunisták és népünk örökké megőrzik emlékezetükben a testvéri magyar párt és nép felbecsül­hetetlen értékű segítségét, nem fogják elfeledni szívből jövő érzéseik megnyilvánulá­sait. Ma, erről a szónoki emelvényről szeretném ismét kifejezni a vietnami párt, kormány és nép őszinte kö­szönetét a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar kormánynak, az önök népé-r nek a hathatós támogatásért. A Vietnami Kommunista Párt, a vietnami kormány és a vietnami nép továbbra is arra törekszik, hogy kapcso­lataink mindig frissen virá­gozzanak, szüntelenül erősöd­jenek, népeink érdekeit, a bé­két, a nemzeti függetlenséget, a demokráciát és a szocializ­must szolgálják. Eredményes munkát kívá­nok a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszu­sának! Forrón köszöntjük Magyar- ország felszabadulásának 35. évfordulóját! Éljen a vietnami és a ma­gyar párt és nép harci szoli­daritása és testvéri barátsága! Éljen a marxizmus—leni­nizmus és a proletár interna- cializmus legyőzhetetlen esz­méje! A magyar kommunisták, egész népünk szolidaritását bíró vietnami nép képviselő­jének beszédével az MSZMP XII. kongresszusa befejezte hétfői munkáját. A tanácskozás résztvevői ma reggel 9 órakor folytatják a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója fölötti vitát.

Next

/
Thumbnails
Contents