Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

6 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 25. Kádár János elvtárs előadói beszéde II szocialista tudat fejlesztéséért A marxizmus—leninizmus elméletével felfegyverzett, a dialektikus materializmus vi­lágnézetét valló és tudomá­nyos módszerével dolgozó pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt mindig a szocia­lista építés nélkülözhetetlen feltételének tekintette az esz­mei, ideológiai munkát, a tár­sadalom műveltségi színvona­lának emelését, a szocialista erkölcsi normák és életmód kialakítását és fejlesztését. Pártunk a XI. kongresszust követően az éleződő nemzet­közi ideológiai harc viszonyai és a hazai építőmunka bonyo­lultabb feltételei közepette is eredményesen irányította és szervezte az ideológiai és a kulturális tevékenységet. Gyarapodott a szocialista mó­don élő és dolgozó közössé­geknek és állampolgároknak a száma. Társadalmunkban mély gyökeret eresztett és széles körben elterjedt a tu­dományos szocializmus esz­méje, a marxizmus—leniniz­mus világnézete. Az emberek gondolkodását, cselekedetét, népünk politikai, erkölcsi, tu­dati állapotát társadalmunk anyagi, szellemi felemelkedé­se, a szocialista fejlődés ha­tározza meg. A párt ideológiai tevékeny­ségének, szellemi életünk fejlődésének, a tudományos munka, a közoktatás, a mű­velődés, az irodalom és a művészetek területén elért eredményeknek jelentős ha­tásuk van társadalmunkra. Népünk gondolkodását és tetteit növekvő felelősségérzet hatja át, túlnyomó többsége reálisan ítéli meg társadalmi fejlettségünk jelenlegi szint­jét, megbecsüli vívmányain­kat, bízik abban, hogy közös erőfeszítéssel le tudjuk küz­deni a fejlődés útján mutat­kozó nehézségeket, meg tud­juk valósítani szocialista: cél­jainkat. * Az ideológia, a közgondol­kodás helyzetének számba­vétele megköveteli, hogy fo­lyamatában szemléljük társa­dalmunk eszmei-tudati-er- kölcsi állapotának fejlődését, teljes valóságban lássuk mai arculatát, és kritikusan érté­keljük pártunk jelenlegi ide­ológiai tevékenységét. Ennek érdekében Kádár János átte­kintette azokat a történelmi eseményeket, amelyek az el­múlt 35 évben nagy változá­sokat eredményeztek népünk gondolkodásában. Társadalmunk általános tu­dati fejlődésének, népünk po­litikai érettségének örvende­tes tényeit megállapítva lát­nunk kell azt is, hogy a ka­pitalista és a szocialista rend­szer közötti, nemzetközi mé­retekben folyó éles ideológiai és politikai harcnak nálunk is van bizonyos hatása. To­vábbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy a magasabb fejlődési szinten, a nagyobb követelmények hatásaként, a gazdasági és kulturális építő­munka bonyolultabb és ne- hézebb feladatainak láttán társadalmunk egyes, szűkebb csoportjaiban elbizonytalano­dás is tapasztalható. Nincs okunk elhallgatni, hogy a marxizmus—leniniz­mus elterjedése, hegemon helyzetének kivívása ellenére léteznek még, időnként fel­erősödnek és hatnak nálunk nacionalista, kozmopolita, re­vizionista, ultraradikális és más, káros, ellenséges néze­tek. Az eszméinktől idegen, a nép ügyének kárt okozó né- -zetek ellen fokozni kell az Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a beszámo­lási időszakban is arra töre­kedett, hogy a magyar mun­kásosztály forradalmi élcsa­patához, a dolgozó nép párt­jához méltóan teljesítse kö­telezettségeit. A párt szerve­zetei és tagjai odaadóan és eredményesen dolgoztak a XI. kongresszus határozatai­ideológiai harcot, s ahogy pártunk mindig is tette, hatá­rozottan le kell leplezni őket. Társadalmunk mai tudati állapotát alapvetően a né­pünk gondolkodásában vég­bement pozitív változások ha­tározzák meg. Ez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy ez a fo­lyamat nem volt ellentmon­dásoktól mentes, és ma sem az. A mi gyakorlati tapaszta­lataink is igazolják azt a ré­gi marxista igazságot, hogy a társadalom tudata, az embe­rek gondolkodása lassabban fejlődik, mint ahogy az élet- körülmények változnak. Ezt azonban nem tekinthetjük mentségnek társadalmi gya­korlatunk következetlensé­geire, nevelőmunkánk gyen­geségeire és arra sem, hogy ideológiai tevékenységünk­ben számos kérdésre még nem tudtunk kielégítő választ adni. A nemzetközi ideológiai osztályharc éleződése is na­gyobb követelményeket tá­maszt az ideológiai munkával szemben. A szocializmus építésében minőségileg új és a koráb­biaknál is bonyolultabb fel­adatok megoldása vár ránk. Ez megkívánja, hogy az esz­mei, politikai, erkölcsi köve­telmények mércéjét is emel­jük magasabbra. Az eszmei, ideológiai munka, a propa­ganda és az agitáció tartson lépést a növekvő igényekkel, legyen fogékonyabb az új problémák iránt, ■ zárkózzék fel a gazdasági és a kulturá­lis építésben előttünk álló nagy feladatokhoz. A figyel­met a társadalom fejlődésé­nek szempontjából legfonto­sabb eszmei és erkölcsi kér­désekre kell összpontosítani: a rhunka becsületének növe­lésére, a közérdek tiszteletben tartására és szolgálatára, a közösségi szellem erősítésére, a szocialista'bazafiségy a pro­letár internacionalizmus el­mélyítésére, az ideológiailag káros, a szocialista rendszer­rel szemben ellenséges, a szocialista elvekkel szemben álló, maradi nézetek leküzdé­sére. Arra kell törekednünk, hogy társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a munka társadalma legyen. Mindazt, amink van, munkásosztályunk, a magyar nép nehéz harcokban vívta ki, védte meg, és a saját ke­ze munkájával teremtette meg. A társadalom azt várja minden tagjától, hogy óvja és gyarapítsa a közösség, a nép szocialista tulajdonát, tu­dása, ereje legjavát nyújtva odaadóan dolgozzék. Minden munkahelyen azoknak a dol­gozóknak legyen hitelük, be­csületük, tekintélyük, azok boldoguljanak, akik eleget tesznek vállalt kötelezettsé­geiknek, akik tisztességesen élnek és dolgoznak. A személyes boldogulásnak, az egyéni óhajok, tervek meg­valósításának is egyetlen biz­tos alapja van: a közérdek fel­ismerése, tudomásul vétele és érvényesülésének elősegítése. Ez a szocialista társadalom alapvető erkölcsi normája. A közérdekben összegeződik és fejeződik ki minden tisztessé­ges, jogos emberi igény és törekvés, amit a párt politi­kájában megfogalmaz és kép­visel. Ha a közérdek érvé­nyesül, az ország előbbre jut a fejlődés útján, az állampol­gár nem csalatkozhat sem munkájában, sem jövőjében. Ideológiai munkánknak elő kell segítenie, hogy társadal­nak megvalósításáért. A párt irányította és szervezte a szo­cialista építőmunkát, nőtt szervezeti ereje és akcióké­pessége, fejlődött munkastí­lusa. A párt vezető szerepe ér­vényesül. A marxizmus—le­ninizmus tudományos elmé­letére támaszkodva és a tár­sadalom valóságos helyzeté­munkban megvalósuljon a közélet és a magánélet har­monikus egysége. Míg azok a társadalmak, amelyeknek alapja az embernek ember által való kizsákmányolása, tagjaikat a pénzért való em­bertelen hajszára kényszerí­tik, és ezáltal eleve elidege­nítik egymástól, addig a mi társadalmunk a közös mun­kára, a közös .érdekre, egy­más támogatására, az együt­tes érvényesülés előmozdítá­sára épül. A társadalmi te­vékenység minden területén jelen vannak azok a pártta­gok és pártonkívüliek, akik a szocializmus magas eszmei, erkölcsi követelményei sze­rint dolgoznak és élnek. Se­gítsük elő, hogy példájuk mi­nél szélesebb körben köve­tőkre találjon. Az egyének szűkebb és tágabb környeze­tükben, munka- és lakóhe­lyükön hozzájárulnak a kö­zösség formálásához, ugyan­akkor a közösség is alakítja tagjainak magatartását és gazdagítja gondolkodását. Fo­kozott figyelmet érdemelnek a szocialista együttélés, az emberi kapcsolatok elemi normái: egymás munkájának megbecsülése, a segítőkész­ség, a kölcsönös tisztelet és figyelmesség. Hatalmas erőforrás, építő­munkánk nagy lendítő ereje a szocialista haza szeretete és a proletár internacionaliz­mus. Ezért ideológiai mun­kánkban a jövőben is megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani népünk hazafiságá- nak és internacionalizmusá­nak elmélyítésére. Annak tu­datában végezzük munkán­kat, hogy a nemzeti érdek helyes szolgálata ugyanúgy elválaszthatatlan az interna­cionalizmustól, mint a hala­dás nemzetközi ügyének elő­mozdítása hazánk és népünk érdekeinek szolgálatától. Kádár Janos^ ezek" után á minden területre egyformán érvényes közös feladatok mel­lett felhívta a figyelmet azokra a sajátos tennivalók­ra, amelyek a tudományos kutatásban, a közoktatásban, a művelődésben és a művé­szeti életben jelentkeznek. Az ideológiai és kulturális munka fokozott követelmé­nyeket támaszt a párt-, a társadalmi szervek irányító munkájával szemben. Az irá­nyításnak elő kell mozdíta­nia, hogy ideológiai és kultu­rális tevékenységünk foko­zódó mértékben segítse szo­cialista előrehaladásunkat. A párt támogatja, ösztönzi az önálló, alkotó gondolkodást, bízik az ideológiai, kulturális területen tevékenykedő értel­miségiekben, igényli közre­működésüket a társadalmi feladatok megoldásában, és nagyra értékeli, hogy túlnyo­mó többségük belső meggyő­ződésből egyetért politikai céljainkkal és módszereink­kel. Pártunk a jövőben is tá­mogatja a tudományos kutató és a művészi alkotómunka szabadságát. Ez teszi lehető­vé, hogy mind a tudomány­ban, mind a művészetben a múlt és a jelen folyamatait, az egyén és a közösség prob­lémáit mélyen feltáró alkotá­sok szülessenek. Eddigi ta­pasztalataink megalapozzák bizalmunkat, hogy a magyar szellemi élet képviselőinek túlnyomó többsége felelősen tud élni az alkotói szabad­sággal, s azt népünk javára, a szocializmus ügyének segí­tésére használja. bői kiindulva a nép vélemé­nyét és javaslatait figyelem­be véve a párt jelöli ki a szo­cializmus építésének fő irá­nyát és fő feladatait. Pár­tunk ezután is mindenekelőtt az eszmei ráhatással, az ér­velés módszerével, politikai irányító és szervező munká­val, a tömegek mozgósításá­val tölti be vezető szerepét. A párt saját tevékenységét a nép szolgálatának tekinti, irányít, de nem utasítgat; ve­zet, de nem uralkodik, el­ítéli a hatalommal való leg­kisebb visszaélést is. Pártunk vezető szerepének érvényesülésében meghatáro­zó jelentőségű, hogy eszmei­politikai és szervezeti egysé­ge szilárd, a Központi Bi­zottság és a párttagság ösz- szeforrott. A párt és a dolgo­zó tömegek kapcsolata a ko­rábbinál nehezebb körülmé­nyek között is kiállta a pró­bát. A párt bízik a tömegek­ben, a tömegek követik a pártot. Méltán nevezhetjük ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép közös akaratából született nagy vívmányunknak. A párt és a tömegek egysége és közös cselekvése a szocializ­mus sikeres építésének leg­főbb záloga hazánkban. A Központi Bizottság je­lenti a kongresszusnak, hogy a beszámolási időszakban a párt belső élete egészségesen fejlődött, taglétszáma növe­kedett, szervezettsége erősö­dött, jelentősen emelkedett a párttagság eszmei, politikai, szakmai és általános művelt­sége. A pártnak öt évvel ezelőtt, a XI. kongresszus idején 754 ezer tagja volt, 1979. decem­ber 31-én pedig kereken 812 ezer. Továbbra is nagy fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy pártunk egyéni elbírá­lás alapján azokat vegye fel soraiba, akik meggyőződéses hívei, cselekvő részesei a szo­cialista társadalom építésé­nek, tevékenyek a közélet­ben, vállalják a közösség ön­zetlen szolgálatát, s a szocia­lista normák szerint élnek. A párttagok soraiban növeked­jék a termelésben közvetle­nül részt vevők, mindenek­előtt a nagyüzemi munkások aránya, és országosan á mun­kások, a szövetkezeti parasz­tok, a fizikai dolgozók legye­nek többségben. A pártban helyük van azoknak az" ér­telmiségieknek és alkalma­zottaknak, akik munkájuk­kal, magatartásukkal tanúsít­ják, hogy érdemesek a párt­tag megtisztelő címére. Ja­vítsuk a párt építést a kom­munista értelmiség termé­szetes utánpótlását jelentő egyetemi, főiskolai hallgatók körében. Az ország előtt álló nagy feladatok megoldása, a poli­tika következetes megvalósí­tása azt igényli, hogy még többet tegyünk a párt esz­mei, politikai, cselekvési, szervezeti egységének maga­sabb színvonalra emeléséért. Az elvi kérdésekben a tánto­ríthatatlan szilárdság, a gya­korlati munkában pedig a rugalmasság a helyes kom­munista magatartás. Ügyel­nünk kell rá, hogy politikánk időálló, változatlan alapel­vei csorbítatlanul érvénye­süljenek, azokat senki — se a dogmatizmus, se a revizio- nizmus irányában — el ne torzíthassa. Azt sem enged­jük meg, hogy korábbi he­lyes döntéseinjc, állásfoglalá­saink dogmává váljanak. Nyitottaknak kell lennünk az új kérdések előtt, a jövőben is kezdeményezően kell fel­lépnünk mindenben, amiben a nép, az ország érdeke az általános előrehaladás vé­gett változtatásokat igényel, így fogjuk fel politikánk fő vonalának folyamatosságát; azt kell megőriznünk és to­vábbfejlesztenünk, ami az ország haladását segíti, a né­pet eredményesen szolgálta. Az MSZMP KB első titká­ra ezek után kiemelte, hogy pártunkban érvényesülnek a demokratikus centralizmus elvei, a pártélet lenini nor­mái, majd a határozatok végrehajtásának jobb meg­szervezéséről és ellenőrzésé­ről, a pártdemokrácia és a párt munkastílusának fej­lesztéséről szólt. Nem szabad megengedni, hogy bárki is önkényesen, saját szája íze szerint értelmezze a párt ha­tározatait. A végrehajtásban nem mindig érvényesül meg­felelően a személyes felelős­ség. A párttagság, a közvéle­mény részéről jogos az a bí­rálat, amely hiányolja a dol­gozó tömegek által is célra­vezetőnek tartott párthatá­rozatok következetesebb vég­rehajtását. A jövőben még inkább olyan szellemnek és munka­stílusnak kell érvényesülnie, hogy a párt fórumain meg lehessen vitatni minden oda­tartozó kis és nagy kérdést, mely a párt, az ország, a nép életét érinti. A párt minden tagja érezze kötelességének, hogy nézeteit, véleményét, álláspontját a párt fórumain fejtse ki. A párttagok viszont minden esetben kapjanak választ kérdéseikre és tájé­koztatást javaslataik sorsá­ról. A pártdemokrácia érvénye­sülése nélkülözhetetlen fel­tétele munkánk kritikus és önkritikus vizsgálatának. Ez megvédi a pártot és tisztség- viselőit, tagjait a hibáktól, a tévedésektől, az önelégült­ségtől. Pártunkban a bírálat és önbírálat helyzete a fej­lődés ellenére sem minden tekintetben megnyugtató. Szóban elismerik ugyan a szükségességüket, de a való­ságban sokan nem élnek ve­lük. A párt politikájának gya­korlati érvényesítésében, a korábbinál bonyolultabb fel­adatok megoldásában sok munka és nagy felelősség há­rul a káderekre, a társadal­mi élet különböző területein dolgozó vezetőkre. A vezetők többsége megfelelően látja el feladatát, képes arra, hogy a magasabb követelmé­nyekhez igazodva dolgozzék. Akit hazánkban a bizalom vezető posztra állított — akár párttag, akár pártonkívüli — annak tudása legjavát nyújt­va. odaadással kell szolgálnia a szocializmus, a nép ügvét. Meg kell felelnie a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rá­termettség követelményeinek. A döntő a feladatra való al­kalmasság. A pártnak kötelessége a „ néppel szemben, -hogy-a -derí­tésre megérett káderügyeket — a közösség érdekét szem előtt tartva — idejében meg­oldja. Az a helyes és igazsá­gos, hogy aki nem tud a ma­gasabb követelmények sze­rint dolgozni, aki miatt a kollektíva kárt szenved, ne maradjon vezető beosztás­ban. A stabilitásra törekvés csak addig helyes, amíg azokra vonatkozik, akikre építeni lehet; akik politikai­lag szilárdak, de nem mere­vek; akik szakmailag hozzá­értők és széles látókörűek, kezdeményezők, de nem kap­kodok; fegyelmezettek, ezt másoktól ig megkövetelik, ugyanakkor tisztelik és fi­gyelembe veszik mások véle­ményét, és saját gyengesége­ikkel is szembe tudnak néz­ni: példamutatóan élnek és dolgoznak, akiket mindezért munkatársaik, a közösség tisztelete övez. Minden tiszt­ségben ilven vezetőkre van szükség. Itt az ideje annak is. how bátrabban léotesse- nek elő fiatalokat, olyano­kat. akik már a mi rendsze­rünkben születtek, és vál­tak hozzáértő, vezetésre al­kalmas felnőtté. Pártunk történelmi múlt­jához és küldetéséhez híven a jövőben is teljesíti köteles­ségét: szolgálja a magyar nép érdekét, a szocializmus ügyét. Pártunknak ma sú­lya, szavának hitele van. Fontos, hogy minden párttag szavának is tettekkel alátá­masztott hitele legyen, a párt minden tagja példamutatóan teljesítse kötelességét, éljen jogaival, és hiánytalanul tartsa meg a párt- és állami fegyelmet; erősödjék a párt tagjaiban a közösségi szel­lem, a kommunista szerény­ség és a tettrekészség. Pártunk, amely része a nemzetközi kommunista mozgalomnak, a beszámolási időszakban a XI. kongresszus határozatait, internacionalis­ta elveinket követve aktív nemzetközi tevékenységet folytatott. Kivette részét a békéért, a szocializmusért, a haladásért folytatott közös harcból, lehetőségeivel össz­hangban hozzájárult a vilá­got átfogó marxista—leninis­ta mozgalom egységének erő­sítéséhez, és maga is erőt merített nemzetközi mozgal­munk tapasztalataiból. A nemzetközi kommunista mozgalom az elmúlt években tovább növelte befolyását a világban. A spanyol, a ni- caraguai, a hondurasi, a mexikói, az iráni és több más kommunista párt kivív­ta legalitását. Üj pártok jöt­tek létre, gyarapodott a test­vérpártok taglétszáma, nőtt tömegbefolyásuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt tel­jes mértékben szolidáris testvérpártjainknak, a világ kommunista és munkáspárt­jainak a küzdelmével. Kommunista mozgalmunk helyzetét ma az jellemzi, hogy a pártok önállóak, saját maguk dolgozzák ki és való­sítják meg politikájukat. Ez növeli minden párt felelőssé­gét a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásában, a szo­lidaritás erősítésében, egymás tapasztalatainak tanulmányo­zásában és abban, hogy fej­lessze együttműködését a kö­zös célokért vívott küzdelem­ben. Pártunk következetesén azt az álláspontot képviseli, hogy a mozgalmunkban fel­vetődő eltérő nézeteket elv­szerű, türelmes eszmecserék­ben kell tisztázni, annak szem előtt tartásával, hogy az se­gítse a pártok összefogását, növelje a mozgalom erejét, hozzájáruljon a marxizmus— leninizmus tudományos elmé­letének gazdagításához. Pár­tunk nemzetközi tevékenysé­gének vezérlő gondolata a jövőben is az lesz, hogy a marxizmus—leninizmus elvi alapjain az együttes fellépé­sek, a közös akciók, a két- és több oldalú kapcsolatok erő­sítése révén tovább szilárdul­jon mozgalmunk egysége. Pártunk megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásainak, amelyek lehetőséget adnak az alkotó vélemény- és tapasz­talatcserére, a helyzet együt­tes elemzésére, az álláspontok egyeztetésére és a közös fel­lépések összehangolására. A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott harc megköveteli a marxiz­mus—leninizmus alapvető ta­nításainak védelmét, az egy­ségbontás elleni határozott fellépést. Pártunk követke­zetesen harcol az álforradal­mi tendenciák, a marxizmus —leninizmus jobboldali és ál­baloldali torzításai, a szaka- dár törekvések ellen. Szem- beszállunk az antikommu- nizmussal és a szovjetellenes-1 ség régi és új megjelenési for­máival. Határozottan eluta­sítjuk a maoizmust, mint gyökerében antimarxista ide­ológiát, amely már a hatva­nas évek elején telítve volt nacionalista, szovjetellenes elemekkel, vezérpárttörekvé- sekkel. Kezdetben leplezte lényegét, a leninizmusra hi­vatkozva a világszocializmus védelmezőjeként az imperia­lizmus elleni küzdelem kö­vetkezetes harcosának tün­tette fel magát. Azóta a kínai vezetők politikájában mind nyíltabban előtérbe került a hegemóniára való törekvés, a szovjetellenesség, az impe­rialistákkal való együttműkö­dés. Pártunk a marxizmus—le­ninizmus, a proletár interna­cionalizmus elveitől vezérelve arra törekszik, hogy ápolja, fejlessze, erősítse együttmű­ködését minden testvérpárt­tal. A XI. kongresszus óta el­telt öt évben a világ külön­böző térségeiben működő 78 testvérpárt küldötteivel foly­tattunk hasznos kétoldalú megbeszéléseket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt megkülönböztetett figyelmet fordít a Szovjet­unió Kommunista Pártjához fűződő kapcsolatainak erősí­tésére. Pártunk, népünk szá­mára is nélkülözhetetlenek Lenin pártjának, a szovjet kommunistáknak történelmi jelentőségű tapasztalatai. To­vább fejlődtek és bővültek kapcsolataink a szocialista országok testvérpártjaival; az új társadalom építésének kér­déseiben folytatott tapaszta­latcserék igen értékesek szá­munkra. A kölcsönös szolida­(Folytatás a 7. oldalon) II párt munkája, pártunk nemzetközi tevékenysége

Next

/
Thumbnails
Contents