Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Tusai Pállal, a GYIVI igazgatójával Tisztelt műhelyvezető elvtárs! Sietek kijelenteni, megértem felháborodását és osztozom aggodalmában. Levelében közölte azt a közismert tényt: néhány kulcsfontosságú, a mezőgazdaságban is széleskörűen alkalmazott géphez csak kevés alkatrész érkezik az országba és még kevesebb a megyébe. Ami van, azt a trösztök, a nagyvállalatok elkapkodják, a megmaradó részhez viszont „csak némi protekció vagy repre- zentálás árán lehet hozzájutni”. Nem a trösztök és nagyvállalatok anyagbeszerzőinek ügyeskedésén, jó munkáján van a hangsúly, hanem a protekción és a reprezentáláson. Különösen az utóbbi ellen nehéz tenni. A reprezentáció — más szavakkal az e fogalomkörbe sorolható vendéglátás, ajándékozás, lekenyerezés, sőt lepénzelés vagy vesztegetés — nem ismeretlen fogalmak. Nemcsak a kereskedelmi dolgozók, az ügyintézők, a telepvezetők és á raktárosok anyagiassága, mohósága a ludas eb- bens de hibásak vagyunk mi is. Azt tartja a mondás „kettőn áll a vásár”. Előbb adnak, aztán elfogadnak. Meglehet, eleinte az ajándékadás nem volt több figyelmességnél, el sem várt törlesztésnél. Ezután következett a második felvonás, amikor már kéréssel, jó szóval sok mindent nem lehetett intézni, beszerezni. Mesterségesen olyan hiányállapotokat is teremtettek, amely- - lyél a „jövedelemkiegészítés” biztos forrását találták meg egyesek. Harcol az ellen nagyon sok szerv, becsületes ember, több-kevesebb sikerrel. Azt írja: „Az alkatrészellátás soha sem volt jó, de ezt csak kevés tsz-mű- hely, vagy műszaki vezető meri elmondani, mert később ő issza meg a levét.” Ehhez csak annyit teszek hozzá, ha sokan mondják az igazságot, előbb-utóbb érvényre jut, mert mindenkivel nem lehet ki babrálni. Igazság — mint említi —, hogy néhány géphez nincs katalógus, vagy rossz a katalógus. A katalógus nem olyan cikkszámon tartja nyilván az alkatrészeket, ahogyan az az AGRO- KER-nél, vagy más kereskedelmi szerveknél van. Ezt hiába kifogásolják. Említi, hogy anyagbeszerzőjük Szolnokon járt. A gépkocsi déli 12 órakor ért az AGROKER-telepre, és nem akarták kiszolgálni, mondván: „Szabad péntek délután van.” Válóban, ha a mező- gazdaságban megkezdődik a munka, nincs sem szabad szombat, sem vasárnap, csak munka van.- „Nem a termelő- szövetkezetek vannak az AGROKER-ért, hanem fordítva.” Ez nem zárja ki a kölcsönösség elvét, azt az igényt, hogy a vásárló, felhasználó, az eladó, illetve forgalmazó szerv közötti kapcsolat megértő, rugalmas és segítő szándékú legyen. Levele további részében így ír: „Rossz és tűrhetetlen a pótalkatrészek minősége és nincs kihez apellálni” — Példaként sorolja az ékszíjakat, laposszíjakat, a burgonyakombájn felhordóláncát, a pótkocsiemelő hengert és sok egyebet. Hazai termékek, mit lehet mindehhez hozzátenni? Nyilván a szigetszentmik- lósi tsz-hez is eljutottak azok .az irányelvek, rendeletek, amelyek a minőségi munkát az ékszíjaknál is megkövetelik. Remélhető, hogy már történtek is intézkedések, vagy történnek ezek után. Befejezésül: ön azt írja, termelőszövetkezetükben nagyon komolyan veszik a mezőgazdasági termelés növelésére vonatkozó párt- és kormányhatározatokat. Megkérdőjelezi viszont; „Lehet-e így, ilyen körülmények között 10—11 százalékos növénytermelési termelésfejlesztést teljesíteni?”. Ha minden gond együtt, egyszerre jelentkezik, biztosan nehéz helyzetbe kerülhetnek egyes üzemek. Szerencsére a gondok és bajok nem egy időben, nyári záporként zúdulnak a nyakunkba, hanem időeltolódásokkal és kisebb-nagyobb mértékben. Ennek ellenére jobban oda kell figyelnünk a jelenségre, küzdenünk kell ellene. a korszerűsödő állami gondozásról A Mint a megyei gyermek- és ifjúságvédő w intézet igazgatója soknak tartja-e a szabolcsi állami gondozott gyermekek számát? — A megyében az 1979. december 31-i állapot szerint 2753 állami gondozott, 29 intézeti elhelyezett, 35 ideiglenesen beutalt, összesen 2817 állami gondozott gyermek él. Ez a szám ötvenöttel kevesebb, mint az előző év azonos időszakában volt. Ennek ellenére még mindig soknak tartjuk, különösen, ha figyelembe vesszük a rendszeres nevelési segélyek folyósításának lehetőségeit. A gyermekek közül 843 nevelőotthonokban, 982 nevelőszülőknél, 258 csecsemőotthonokban, 275 gyógypedagógiai intézetekben, 156 pedig egészségügyi gyermekotthonokban, a többiek különböző kollégiumokban, nálunk az intézetben és munkahelyek munkásszállásain találhatók. A Először, úgy tudjuk, az átmeneti otthonba kerülnek a gyermekek. Mi vár itt rájuk? — Az intézetekbe kerülő gyermekek túlnyomó többsége átmenetileg, kisebb részük huzamosabb ideig a GYIVI-ben, a gyermek- és ifjúságvédő intézetben tartózkodik. Az elmúlt évben 1855 fiatal fordult meg az otthonban, köztük olyanok is, akik szökés, szünidei hazautazás, a munkaviszony átmeneti megszakítása, vagy egyéb okok miatt kerültek hozzánk. Az 1855 gyermek közül új állami gondozottunk 420 volt. Az itt-tartózkodá- suk átlagosan két hét körül van. Ez alatt kerül sor az egészségügyi megfigyelésükre, személyiségvizsgálatukra, az elhelyezésükhöz szükséges iratok összegyűjtésére. Ezután dől el, melyik gyermekotthonba kerülnek, vagy nevelőszülőkhöz, kollégiumba, stb. £ Az állami gondozásba vétel lebonyolítása alatt megszakad a folyamatos tanulásuk. Mit tesznek az intézetben, hogy a gyermekek minél előbb pótolják a tanulásbeli lemaradást? — Sajnos, az idekerülő fiatalok többsége már az állami gondozásba vétel előtt hónapokig, esetleg évekig nem járt rendesen iskolába. Az iskoláscsoporttal való foglalkozás magasfokú felkészültséget, az új nevelési-oktatási tantervek alapos isméretét igényli az itt dolgozó pedagógusoktól. A legfontosabb az ismeret és készségszint felmérése, amely alapját képezi az oktatáspótló, korrigáló, felzárkóztató jellegű foglalkozásoknak. — Az ideális az lenne, ha a gyermekek minél előbb folytatnák az osztályuknak megfelelő tantervi anyag tanulását, így kihelyezéskor lemaradás nélkül haladnának tovább. Ennek érdekében szervezzük az intézeten belüli tevékenységet. A gyermekkel való egyéni foglalkozásnak nálunk meghatározó jelentősége van. A Az iskolákban, óvodákban nem mindig fogadják szívesen az állami gondozott gyermekeket. A nevelők közül is akadnak, akik idegenkednek, mert több velük a gondjuk. Hogyan lehet a törést átvészelni? — Az új állami gondozott óvodáskorú gyermekek túlnyomó többsége nem járt óvodába, családi környezetük sem megfelelő, így természetesen retardáltak, visszamaradtak a fejlődésben. Sok gyermek akkor lát ceruzát, tollat először, amikor mi a kezébe adjuk. Az iskoláskorba kerülők nagy része előzőleg iskolakerülő volt, csavargott. — Nagy szerepe van az intézetünkben dolgozó pszichológiai csoportunknak, amely igyekszik kiszűrni az iskolaéretleneket, az értelmi fogyatékosokat. Megfelelő típusú iskolába irányítják őket, normál, kisegítő, vagy foglalkoztató iskolákba. A pszichológiai csoportunk a lehetőségek szerint folyamatosan igyekszik figyelemmel kísérni a gyermekek fejlődését, sorsuk alakulását. Kétségtelen az is, hogy gyakran találkozunk az állami gondozott gyermekeinkkel szembeni előítéletekkel a település lakói, a szomszédok, néhány esetben a helyi tanács és az iskolai vezetők, pedagógusok részéről is ... A Elegendő-e az a lélektani felkészítés, w amit a fiatalok kapnak, hogy megállják a helyüket az iskolában, a kollégiumokban? Megkapják-e a megkülönböztetett bánásmódot, türelmességet? — Gyermekeink többsége valóban nem tartozik a könnyen kezelhető és nevelhető gyermekek közé. Csak az állandó törődés és figyelem teszi lehetővé, hogy beilleszkedjenek az adott közösségbe, alkalmazkodjanak az ottani követelményekhez és eredményesen befejezzék tanulmányaikat. — Sajnos, a legkövetkezetesebb nevelőmunkánk mellett is előfordulnak — különösen a szakmunkásképzőkbe járók esetében — sorozatos fegyelmezetlenségek, közösségellenes magatartásbeli problémák. Általános tapasztalatunk, hogy a szakmunkásképző iskolák, valamint kollégiumok nevelői nincsenek „berendezkedve” a súlyos személyiségi zavarokkal küzdő gyermekkel való bánásmódra. Gyakran türelmetlenek velük szemben. A rendszeres, következetes nevelőmunka azonban a legtöbb esetben meghozza az eredményt. — A gyakori iskolai lemorzsolódások okát abban látjuk, hogy gyermekeinknek igen nehéz a beilleszkedés és alkalmazkodás az új környezetbe, nehezen szokják meg a kötöttségeket, nehezen viselik el az iskolai fegyelmet. Gyenge a tanulmányi eredményük és sok a kudarcélményük. A lemorzsolódás, sajnos, évről évre növekszik. A nevelőszülőknél lévő növendékeknél is van gond, de a szűkebb családi környezet hatékonyabb segítséget tud nyújtani. A nevelőszülő ott áll a gyermek mögött, akit sok-sok év után sajátjaként neveli és fáradhatatlanul segíti, bíztatja és távlatot nyújt számára. Családi háttér nélkül gz iskolák és kollégiumok nevelő- és tanulóközösségei nem tudnak elegendő segítséget nyújtani a gyermekek továbbhaladásához. A döntő az lenne, hogy minél többen éljenek nevelőszülőknél? Ügy tudjuk, némileg javult a helyzet, de továbbra is gond a nevelőszülők elöregedése. Mi lehet a kiút? — Az elmúlt évben 242 gyermeket helyeztünk ki nevelőszülőkhöz. A nevelőszülőknél elhelyezett tanköteles korú gyermekek száma jelenleg 574, az összes kihelyezett gyermekek 57,8 százaléka. Ellenőrzéseink során megállapítottuk, hogy a nevelőszülők tisztán, jólöltözötten járatják a gyermekeket iskolába. Tanulmányi eredményeik kielégí- tőek, bukásra, osztályismétlésre nagyon ritkán kerül sor. A bukások többnyire abból adódnak, hogy az év közben kihelyezett gyermekek nem tudnak felzárkózni, mert a vér szerinti szülőknél-nem jártak iskolába, vagy nagyon sokat hiányoztak. — Egyébként egy év alatt 72 esetben kellett felbontani a nevelőszülői szerződést, elsősorban a szülők kezdeményezésére. Az intézet a szerződés felbontását főként tanulmányi okokból, vagy a nevelőszülők öregkora miatt kezdeményezte. Az elöregedett nevelőszülőkkel gyakran alakulhat ki konfliktushelyzet is. Ezt sokszor a pubertáskorba kerülő gyermek problémái okozzák, amelyekkel a nevelőszülő nem tud megbirkózni. Bár van javulás, de rendkívül nehéz fiatal házaspárokhoz gyermekeket elhelyezni. Ennek több oka lehet, mi a magunk részéről igyekszünk mindent megtenni, hogy a mostaninál többen ismerjék meg a nevelőszülői hivatás szépségeit, emberi, erkölcsi értékeit... Az állami gondozott gyermekek közül elég sokan jutnak el a bűnözésig. Milyen a megyében az elő- és utógondozás, a pártfogói munka? — Előgondozottként kezeljük a még gyermekkorú, azaz a 14 éven aluli olyan gyermeket, akit a gyámhatóságók védőóvóintézkedésben részesítenek és akinek a pártfogása éppen a súlyosabb cselekményük, vagy a körülményeik miatt hozzáértőbb, gyakorlottabb segítséget igényel. Ide tartoznak elsősorban a gyermekkorú bűnelkövetők, akiket köztudott, hogy a törvény nem büntet. Számuk a megyénkben 126 volt. A vád alá helyezett fiatalt vissza kell tartani .a bűncselekmények elkövetésétől. Pártfogói csoportunknak a jövőben sokkal jobban kell támaszkodni az iskolákkal való együttműködésre. — Az utógondozás azokat érinti, akiket a bíróságok próbára bocsátanak, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélnek, javító-nevelő munkát kapnak. Célunk a javítóintézetből vagy a fiatalkorúak börtönéből visszatérők gondozása, nevelése, életvitelük megváltoztatásának segítése. Az elmúlt évben a megyénkben 278 ilyen fiatallal kellett foglalkozni. Azt tapasztaljuk az értelmi fok, az iskolázottság, a kulturáltság, illetve ennek hiánya, vagy alacsony volta összefügg a, bűnözéssel. — Hivatásos és társadalmi pártfogók vesznek részt a nevelésben, természetesen az eredmény nem azonnal és kézzelfoghatóan mérhető. Az elmúlt év' második felében 93 fiatalkorúnak szűnt meg az utógondozása és ebből 81 eredménnyel zárult, csupán 12 volt a visszaeső. Sokan sikerrel kiállják a próbát, de ez majdnem mindig a környezetüktől is függ... A A becsületes élethez vezető út az álla- w mi gondozottaknál is a munka. Mi nehezíti a fiatalok munkába állását, életkezdését? — A munkába álló fiatalok beilleszkedését — tapasztalataink szerint — nagymértékben nehezíti, hogy ritka kivételtől eltekintve, a nevelőotthonokból alig használható intelligenciát hoznak magukkal. Probléma az is, hogy gyermekeink nem érzik át kellő súllyal azt a tényt, hogy nagykorúságuk elérésével maguknak kell mindenről gondoskodniuk. — Megjegyzendő még, hogy a fiataljaink többsége a fővárosban dolgozik, mivel a megyében a munkaerővel való ellátottság jó, a szabolcsi üzemek nincsenek rászorulva arra, hogy a mi gyermekeinket alkalmazzák. A gyárak érdekeltsége is csökkent, néhány gyár a felvételt korlátozta,"illetőleg leállította. Ma már nem jelent semmi előnyt, hogy állami gondozott gyermek felvételéről van szó. — Nagyon hasznosnak tartanánk megyénkben egy ifjúsági otthon létesítését, ahol megfelelő felügyelet mellett bejárhatnánk dolgozni a különböző munkahelyekre. — Kormányzatunk egyébként anyagilag is segíti a nagykorúvá vált. vagy házasságot kötő állami gondozott fiataljainak életkezdését. Az elmúlt évben az erre a célra alakult bizottság mintegy negyven állami gondozott fiatalt részesített összesen 340 ezer forintos támogatásban. A Hogyan gyorsítható az állami gondózás- ^ ba vétel, az ügyiratok felesleges tologatása? — Intézetünkben rendkívül fontos az állami gondozottak pontos nyilvántartása, az intézeti gyámi jogkörből adódó feladatok ellátása. Bármelyik pillanatban tudnunk kell gyermekeink hollétéről. Ezzel különösebb probléma nincs is, amit az intézetünkben lefolytatott felügyeleti vizsgálat is megállapított. Nehezíti viszont a nyilvántartást, az intézeti gyámügyi csoportunk munkáját, hogy az állami gondozásba vett gyermekek iratai nagyon hiányosak. A legszükségesebb alapiratok is olykor többszöri sürgetésre érkeznek meg a gyámhatóságoktól. Többszöri sürgetésre kapjuk meg egyes iskoláktól az iskolaváltoztatási értesítéseket, osztályfőnöki jellemzéseket. A hanyagság késlelteti a gyermekek elhelyezését, iskolába járásukat. — Jó dolognak tartjuk, hogy az elmúlt évben jelentős mértékben sikerült csökkenteni az ideiglenesen beutalt gyermek számát. Ha nem nagy számban is, azonban még most is előfordul, hogy a gyámhatóságok ideiglenes jelleggel utalnak be hozzánk gyermekeket, holott a beutalás oka már hónapokkal előbb is fennállt, s végleges gondozásba vételük lett volna az indokolt. Így hamarabb révbe jut a gyermek, feleslegessé válik az ügyiratok tologatása, a kétféle nyilvántartás. A jövőben feltétlenül változtatni kell ezen a helyzeten, mert minden ügy mögött emberi, gyermeki sorsok húzódnak meg. A Van az állami gondozásnak egy sajátos és igen jó formája, amikor a gyermek marad a családi környezetben, az átmenetileg nehéz anyagi, vagy lakáshelyzetbe jutó szülőnek nevelési segélyt utalnak ki. Milyenek a tapasztalatok? — Szocialista államunk az arra rászoruló, és a rendeletekben előírt feltételeknek megfelelő családok anyagi támogatására rendszeres nevelési segélyt folyósít. Egy év alatt 201 család 520 gyermekének fizetett ki intézetünk összesen 3,5 millió forintot. Természetbeni juttatást kapott 54 család 204 gyermeke. A gyámhatóságok a legtöbb esetben jól készítik elő az iratokat a segély megállapítása előtt. Mindig bevonjuk az illetékes nevelőszülői felügyelőt és közös véleményt kialakítva küldik meg javaslatukat hozzánk. Így a nevelési segélyt mindig azok kapják, akik rászorulnak a támogatásra. 0 Köszönöm az interjút. Páll Géza 1980. március 23. ^Vasárnapi Liimterjü
