Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-21 / 68. szám
1980. március 21. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Cselekvési programok Beszélgetés Pózer Józseffel a rakamazi pártbizottság titkárával Megőrzi-e versenyképességét a világpiacon a RACITA? Sikere lesz-e a RAFAFÉM új termékének az NSZK-ban? Lehetne sorolni különböző párt- és gazdaságpolitikai kérdéseket más üzemekből is, amelyekre nyolc pártszervezetben, különböző fórumokon, taggyűléseken és a pártértekezleten hangzottak el Rakamazon az elmúlt napok- ban-hetekben, amelyeken 377 párttag vett részt. — Mi a legfontosabb feladatuk most a pártszervezetek vezetőségeinek? — kérdeztük Pózer József pártbizottsági titkártól. — Az, hogy a fórumokon elhangzott észrevételeket, javaslatokat gondosan elemezzék, hasznosítsák és elkészítsék idei cselekvési programjukat. Ez a munka hamarosan befejeződik. Az üzemi pártszervezetek többsége már elkészítette a cselekvési programot. Ezek bizonyítják: konkrétabbá vált a pártmunka és a pártvezetőségek jobban igazodnak a változó gazdasági körülményekhez. Ezek alapján jelölték meg a legfontosabb célokat. Tanúsítja ezt a RACITA 3 pártszervezetének, a RAFAFÉM-nek, a Győzelem Tsz-nek a cselekvési programja is. — Mire összpontosítják a kommunisták, a dolgozók figyelmét a pártszervezetek? — Szerepel például a RACITA 3 pártszervezetének cselekvési programjában, hogy meg kell gyorsítani az új technológiák bevezetését, a termékszerkezet átalakítá- sát, s a piaci igényeknek megfelelően javítani a gyártmányösszetételt. Az idén a RACITA 1 millió 100 ezer pár női csizmát, mokasszint és szandált gyárt. Ebből 500 ezer párt tőkés, és 450 ezer párt szocialista exportra, a többit belföldi ellátásra. Keresettebb lett a csizma, de gazdaságosabb is a gyártása. Most ebből többet gyártanak. A RAFAFÉM pártszervezetének a cselekvési programja a szövetkezet feszített tervére épül, hiszen a gazdaság várhatóan április 4-re teljesíti V. ötéves tervét. Idei tervük megközelíti a 68 milliót és 2 millió 124 ezer forint nyereséget terveztek. Első ízben most gyártanak tőkés exportra 35 ezer darab festőbakot. — A munkások, a műszakiak alkotó kedvét bizonyítja, hogy ezt a munkát újítással is igyekeznek segíteni. Kollektíván készítettek egy új célgépet, amellyel termelékenyebbé válik a termelés. — Tapasztaljuk: előtérbe került a cselekvési programokban — itt is — az anyaggal, az energiával való ésszerű takarékosság. A RAFAFÉM kommunistái, dolgozói az idén mintegy 3 millió 300 ezer forint anyagmegtakarítást tűztek célul. — Képesek lesznek-e a megnövekedett feladatok ellátására az új pártvezetőségek? — Három pártszervezetünkben választott a tagság új párttitkárt. Mind a nyolc pártvezetőségbe új emberek is kerültek, főleg nők, fiatalok és fizikai munkások. A három új párttitkár elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemet, kettő technikus, egy kiváló szakmunkás. Felkészült partnerei lehetnek a gazdasági vezetőknek. Ezt majd a gyakorlat bizonyítja, de a mi segítségünktől is függ. Az új párttitkárok már részt vettek egyhetes tanfolyamon, amelyet a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán tartottak. Itt is sok hasznos úravalót kaptak munkájukhoz. _ Reméljük sirrel hasznosítják majd. A községi pártbizottságba is 12 új elvtársat választott a pártértekezlet. Pártbizottságunknak csaknem fele most fizikai munkás. 20 százalék a fiatal, s több mint 44 százalék a nők aránya. Javult a testület politikai és szakmai felkészültsége, megnövekedett a marxista esti egyetemet végzett pártbizottsági tagok száma. Farkas Kálmán Kongresszusi küldötteink Piroska a gyárból Torma Piroska a XI. kongresszus után lett a párt tagja. Akkor KISZ-titkár volt a Magyar Posztó nagykállói gyárában, most ugyanott textiltechnikus, a pártvezetőség tagja, szervező titkár és Szabolcs-Szatmár kommunistáinak egyik küldötteként részt vesz pártunk XII. kongresszusán. Várták otthon... — Ügy kezdtem én is, mint sok más nagykállói lány. Általános iskola után gimnáziumban tanultam, a nyíregyházi Zrínyiben. Természetesen ott is részt vettem a KISZ-életben, de túlzás lenne azt állítani, hogy egy átlagos bejáró diáknál többet tettém. Nekem is mindig indult a buszom, vonatom, és otthon várt a három öcsém is ... Mégis a KISZ-hez kötődik életem egyik fordulópontja: érettségi után másfél évig a nagykállói járási KISZ-bizottságon dolgoztam, s ekkor már fülig benne voltam mindabban, ami szép az ifjúsági mozgalomban. 1975 áprilisában — néhány nappal az első üzemrész felavatása után — jöttem dolgozni a Magyar Posztó új gyárába. Egy ismerősöm ajánlotta, mondván, hogy itt a lányoknak is lesz perspektíva... Nagyon sokan látták így akkor Nagykállóban és környékén, hiszen a nagy múltú csepeli gyár üzeme volt az első olyan számottevő ipari létesítmény, amely sok környékbeli lánynak, asszonynak kínált állandó munkahelyet. Százötvenen kezdték; most „Eredményes, szakszerű gazdálkodást folytat az Állami Erdőgazdaság. Képzett szakemberek és fejlett technika alkalmazásával tervszerűen végzik a telepítést és fakitermelést” — állapította meg nemrég a pártértekezleti beszámoló Fehérgyarmaton. A mindennapi munkáról az erdészet vezetőjével, Kanyó Lászlóval beszélgetünk. — A fehérgyarmati és vásárosnaményi járás területén ez évben 12 200 köbméter vastagfát termelünk ki. Ennek egy része a város határában elterülő „Birhó” erdőből kerül ki. Az erdészet dolgozói eddig a motorfűrésszel kivágott és méretre darabolt fákat nehéz fizikai munkával, lófogattal hordták össze. Ez évben már gép segíti a munkát. Míg egy 6 fős brigád fogatos termeléssel — nehéz munkával — naponta 30—35 köbmétert termelt ki, addig a traktor segítségével 80—100 köbméter vastagfát termelnek ki naponta. Nyáron lánctalpas traktorra szerelt tuskókieme- lővel kiszedjük a vágásterületről a tuskókat. Ezt követően a talajt felszántjuk, s még ősszel tölgymakkal újra erdősítjük, így a fehérgyarmatiak kedvenc hétvégi kirándulóhelye, a gyermekek számjátékainak, akadályversenyeinek szinte állandóan otthont adó erdőrész szebb és gazdagabb lesz, mint korábban. hatszázan dolgoznák — új iparágat honosítva meg a nyírségi tájon. Itt tehát mindenkinek tanulni kellett, a lányok, asszonyok hozzáláttak az ipari hagyományok megteremtéséhez. A tanulók közt volt Torma Piroska is. — Két év tanulás volt a „belépő”. A budapesti textilipari szakközépiskola kiegészítőjét végeztem el, közben a kivarróüzem művezetője lettem. Egyéves pártiskola következett ezután, majd technikusminősítő vizsgák, s közben készülődés az esti egyetem szakosítójára, ahol most vagyok másodéves ... Ahogy teltek az évek, úgy szerettem meg a textiles szakmát. Eleinte csak kíváncsiságból kötöttem meg a takácscsomót (akkor nem is tartozott ilyesmi a munkámhoz, pedig alaptudnivaló ez itt a gyárban), de aztán egyre jobban érdekelt, ami az egyes üzemrészekben történt. A sokféle fonal, a színek, a minták sokasága volt rám nagy hatással, és most is mindig nagy izgalommal várom az előszö- vést, vajon nekem is tetsző anyag kerül-e majd le a gépről... A /ovo: automaták Ezt persze most „hivatalból” is nézd Torma Piroska, akinek nem egészen egy éve új beosztása van: a „kivarró- ból” (ahol a már majdnem kész szövetek apróbb hibáit javítják az ügyes kezű munkásnők) a termelés kellős közepébe került; szövődéi technikus lett, akinek legfőbb tennivalója a technológia ellenőrzése, irányítása, a minőség figyelemmel kísérése. — A mi Textimáink nem a legmodernebb gépek, de a kártolt szövetet, amelynek most újra nagy keletje van, nagyon jól készítik. Mégis megkezdtük a korszerűsítést. Most szerelik be az olasz automata gépeket. Ezeknek már sokkal nagyobb a teljesítményük, kevésbé zajosak, jobb minőségű szövet készül rajtuk. ’ Ha reggelente bejövök, öröm átnézni az előző műszakok értékelését: egyre többször 98—99 százalék körül van az első osztályú termékek részaránya, és ez már egy neves üzem régi törzsgárdájának is szép eredmény lehetne... Ahogy végigmentünk az üzemeken, felfigyeltem, hogy Torma Piroskát szinte mindenki ismeri. Váltanak néhány szót, a farmeres-köpe- nyes fiatal lány intézkedik, segít, ha kell. Mindez a szövődéi technikus munkaköréhez kapcsolódik? // mindenütt „otthon kell lenni”. Sok a gép, sok mozgó, forgó alkatrésszel, így aztán sok a balesetveszély is .., De ha itt végignézünk a szövőgépek sorai között, az első pillantásra is látszik, hogy majdnem mindenki fiatal. Ez így van az egész gyárban is, a dolgozók háromnegyede harminc éven aluli — velem együtt. KISZ-titkár voltam, pártvezetőségi tagként most is sokszor ott vagyok a KlSZ-rendezvényeken; együtt kirándulunk, szórakozunk, szóval senkivel sem most találkozunk először... Elmondta: számára viharos gyorsasággal peregtek az utóbbi hetek nagy eseményei. Nemrégen választották meg a pártvezetőség szervező titkárának, a járási pártbizottság tagjának, s jelölték megyei, majd kongresszusi küldöttnek. Ha szót kapna, miről beszélne a kongresszuson? — A mi gyárunkról szólnék. Arról, hogy öt év alatt megtanultunk egy új szakmát, s félezer lány, asszony helyben dolgozhat egy korszerű üzemben. Ahol mi, fiatalok is bebizonyíthatjuk tudásunkat, és keresett, értékes terméket, jó minőségű munkát adunk ki a kezünkből. És elmondanám, hogy büszke vagyok, ha a nyíregyházi vagy budapesti utcán valaki a mi szövetünkből készült szoknyában, öltönyben jön velem szemben ... Marik Sándor Külön 9 í-kröm látni, hallani: a legtöbb termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén jó a hangulat, a vezetők a tagokkal megtárgyalhatták a múlt esztendő gondjait, örömeit, az idei terveket. Ez valóban jó, aggaszt azonban egy itt-ott divatossá váló jelenség: az elvonulás. A közgyűlés után a vezetőség átvonul a szemközti vendéglő kistermébe, vagy a téesziroda tanácstermébe — ünnepelni. Tévedés ne essék, nem az ünneplés jogosságát kifogásolom — hiszen ha jól gazdálkodott a szövetkezet, miért is ne ünnepelnék meg ezt az esztendő talán legszebb napján? — a forma aggaszt, s ami mögötte van. Mert az az érzésem, hogy az a vezető, aki ezen a napon sem akar egy jót beszélgetni a traktorosokkal, vagy a kertészekkel, az a hétköznapokon sem igen veszi a fáradtságot, hogy megkérdezze: mi újság elvtárs ? K. az egyik nyírségi szövetkezet kiváló képességű elnöke. A modorával van baj — mondják róla a felettesek — de a szakértelme irigylésre méltó. Vele beszélgettem a múltkor. „Keményen kell az emberekkel bánni — mondta, másképp nem boldogulsz.” Mit válaszolhattam volna: hogy nincs igazad cimborái!)? Úgysem hitte volna el. Nemrég volt náluk a közgyűlés, meghívott engem is. A meghívót szépen csomagolva, borítékban küldte, ráadásul egyszerre kettőt. A nagyobbikön a gyűlés helye, ideje volt feltüntetve, a másikon az ünnepi ebéd színhelye. Ismertem már korábbról a megnevezett vendéglőt, így tudtam, kistermébe legfeljebb húsz ember fér be egyszerre. Nem mentem el, de most már erősen bánom. Beültem volna a nagyterembe, a traktorosok közé, ettem volna velük a birkapörköltet, s jót dumáltunk volna a vetésről, a politikáról, meg még ki tudja mi mindenről. S még az sem lett volna nagy tragédia, ha nincs birkapörkölt. Balogh Géza Bízón yíthatj uk tudásunkat!" — Nemcsak ahhoz, mert a technikusi munka csak egy üzemrészhez kötne. De a gyár ' munkavédelmi felelőse is vagyok, s ilyen minőségben Vlagyimir Jeremenko: Szokatlan történet A titokzatos, holdas éjszaka rányomta bélyegét Tarakanov elkínzott arcára. A hídhoz ment, lenézett a szédítő mélységbe, remegő kézzel levetkőzött és átmászott a korláton. — Várj, barátom! — hangzott fel izgatottan a sötétségből. Tarakanov elégedetlenül fintorgott. — Térj észre! — kiabálta neki egy sovány, szemüveges arrajáró, amolyan intelligens külsejű. Tarakanov elkáromkodta magát, de a megmentője csak nem csillapodott: — Az élet nagyszerű! Ha ért is valami szerencsétlenség, az csak ideiglenes! Gondold el, hogy irigyelnek téged a még meg sem születtek, te meg bűnösen eltépnéd a nagy élet fonalát... A hangszínből ítélve ez a sovány járókelő valószínűleg régimódi értelmiségi volt. — Te, az anyag legmagasabb fokú teremtménye! — folytatta. — A hétköznapok rohanásában elfelejted küldetésedet! Gondolkozz! Az energiádat földi dolgokra összpontosítsd : családra, munkára, az emberek szolgálatára! Tarakanov keserűen elnevette magát, felsóhajtott, aztán: fejjel bele a vízbe! Amaz meghallotta a hangos csobbanást, ösz- szeszedte a szerencsétlen ember öltözékét, és elgondolkozva leült a partra. A folyó felől nedves, friss levegő áradt, a feje fölött tompán zizegett a fűzfa. V áratlanul egy valószínűtlen alak emelkedett ki a vízből. Az értelmiségi fülelni kezdett. A meztelen Tarakanov, körbefonva hínárral, mint valami vízi lény — kijutott a partra, kifújta magát. Az ábrázata valami belső tűztől fénylett. A melléhez szorított egy hosszúkás, csillogó tárgyat. Még úgy vizesen részletezni kezdte: — Tudja, műszakból jöttem. Vettem egy üveggel, mint máskor is. A hídon szöget ütött a fejemben valami: elhatároztam, hogy abbahagyom. A vízbe dobtam az üveget, de aztán meggondoltam magam. Vissza kellett hát szereznem! Oroszból ford.: R. M. A „belépőn Gépesített fakitermelés
