Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-19 / 66. szám
1980. március 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Technika, létszám, anyag Interjú KÁDÁR JÓZSEF ÉVM miniszterhelyettessel Nemrégiben Nyíregyházán tervegyeztető tárgyaláson vett részt Kádár József építésügyi és város- fejlesztési miniszterhelyettes, aki munkatársunk kérdéseire az alábbiakat válaszolta. Érezhető ellentmondás az elérendő célok, valamint az ahhoz meglévő feltételek között. Mi erről a véleménye? — A tény kétségtelen: ha csak a szocialista országokat vesszük szemügyre, akkor is kiderül, építőiparunk nem éri el a kívánt technikai színvonalat. Igaz az is, hogy az iparág népgazdasági beruházásokból való részesedése sem érte el azt a mértéket, ami munkája alapján megilletné. Ma azonban úgy látjuk, hogy a beruházások korlátozása következtében, a jelenlegi feltételek — a nagy egészet nézve — elégségesek az építési igények kielégítésére. A megcsappant feladatok következtében tehát kedvezőbb helyzetbe kerültünk, de tudomásul kell venni: a pillanatnyi körülmények között a technikai elmaradás pótlására kicsinyek a lehetőségek. Vagyis, az igényeknek az adott feltételek között kell eleget tennünk. — Milyen mértékű létszámcsökkentéssel számolnak, s miként ítélik meg a lépés várható hatását? — Már az előzőekben is említhettem volna: a technikai hiányosságokat a hatékonyság érezhető növekedése némileg kiegyenlíti. Ez, párosulva a kevesebb munkaalkalommal, szükségszerűen hozta magával a munkaerő átcsoportosítását. Fontos megjegyezni, tavaly mintegy 1,5 százalékkal, 1980- ban pedig legfeljebb 2 százalékkal kevesbedik az építőiparban dolgozók száma. Tehát, nagy mozgásokról szó sincs, sőt, az a véleményem, az érintettek száma nem nagyobb, mint a korábbi „természetes” fluktuáció következtében volt. Létszámcsökkenés egyébként a jövőben is lesz, de a nagysága nem lesz olyan, hogy bármiféle társadalmi feszültséget okozhatna. Egyébként meggyőződésem, hogy a helyes felvételi rendszer már önmagában is sokat segíthet a gondokon. Remélem, hogy valóban a gyenge embereket menesztik, akik számára például a szolgáltatásban, bőven akad munkaalkalom. — ügy tűnik, az anyag- ellátás nem tart lépést az igényekkel, s különösen azokat sújtja, akik magánerőből építkeznek. Ez ma, amikor a lakáskérdés megoldásában mind nagyobb teh?r nehezedik az állampolgárra, anakronizmusnak látszik. — Az bizonyos, hogy a magánerőből való építkezések száma nő, de a következőkben nem kell azzal számolni, hogy az arány emelkedni fog. Ezzel együtt tény, hogy az építőanyag-ipar csak a megtervezett szükségletek kielégítésére képes, tartalékkapacitása nincs. Arra tehát nem alkalmas, hogy egy olyan felvásárlási láz támasztotta igényeket is ellásson, mint amilyenre nemrég példa volt, amikor is —»számítások szerint — 5—6000 lakásra elegendő építőanyag talált vevőre, terven , felül. Egyes részterületeken még fejlődésre is számíthatunk, hiszen az idén beindult romhányi csempeüzem több, mint 2,6 millió négyzetméter csempét gyárt. A tégla, cserép, tetőfedő anyagoknál azonban nincsenek ilyen lehetőségek, a gyárak jó része elavult technikával dolgozik, és a rekonstrukció, csak lassan megy — fejezte be Kádár József. Speidl Zoltán KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEINK Wippich Ferenc beilleszkedése Budapesten töltötte élete nagyobb részét, mégis asza- bolcs-szatmári munkásokat képviseli a XII. pártkongresszuson. Otthonosan megy majd a főváros utcáin, a tanácskozás szünetében bizonyára régi ismerősökkel is találkozik. Wippich Ferenc, a MOM mátészalkai gyárának csoportvezetője Budapesten tanulta az optikus szakmát, s az optikai művekben szerzett szakmai és mozgalmi tapasztalatokat. Kis híján tíz éve kapta a pártmegbízatást: „Eredj le Mátészalkára, segítsd az ipartelepítést és a munkássá válást.” Segítette is eredményesen, beilleszkedett új környezetébe és szinte észrevétlenül vált „mátészalkai emberré”. Marasztaló Mátészalkán A fiatal városban kapott szolgálati lakást, két kislánya közül az egyik már itt született. De nem csupán ettől vált mátészalkaivá. Inkább attól, hogy megszerették és ő is megszerette a szatmári embereket. Egy részüknek ő tanította meg az optikus szakma gyakorlati fogásait. Jólesik látnia munkája eredményét. Marasztalta és marasztalja az a tény is, hogy a gyár Mátészalka és a mátészalkai járás életében fontos, sőt meghatározó lett. A gyár egyik pártalap- szervezetében vezetőségi tagnak választották, a szűkebb kollektívában a termelés jobbítására agitál. öt évvel ezelőtt, a XI. kongresszust megelőző városi pártértekezleten egy tá- gabb kollektívába delegálták: a városi pártbizottság tagja lett. A gyár igazgatója is tagja a pártbizottságnak, többnyire egymás mellett ülnek a pártfórumokon. Nemcsak szemlélője, aktív előmozdítója is volt a város gyors léptű fejlődésének. A 70-es években akkorát fejlődött Mátészalka, mint még egyetlen évtizedben sem. Nem ismert a városra — Szerintem a párt- és a tanácsi vezetők jó együttműködésének, a helyes testületi döntéseknek, meg a helyi üzemek eredményes támogatásának köszönhető a fejlődés. Az idegeneknek, a ritkán idelátogatóknak különösen szembetűnhet ez a fejlődés. Anyósom a Dunántúlon lakik. Legutóbb, amikor megérkezett hozzánk vonattal, megkérdezte az utcán: „Hová viszel, fiam?” Nem ismert rá a városra. A város örömeit és gondjait a pártbizottsági üléseken is gyakran napirendre tűzik. A döntéseket véleménycserék, hosszabb beszélgetések előzik meg. Az ő véleménye is sok-sok fontos döntés fundamentumát képezte. Közreműködésével döntöttek a városfejlesztés, a lakásépítések ügyében és abban is, hogy melyik üzem kapjon támogatást a fejlesztéséhez. Közéleti munkáját az elmúlt év januárjában is elismerték, amikor összevonták a városi és a járási párt- bizottságot. Megerősítették tisztségében, sőt beválasztották a városi-járási pártbizottság mellett működő fegyelmi bizottságba is. Két díj Közéleti munkája túlnőtt a város határán. Ismerkedik, pártmunkát végez az egész járásban. Utóbbi megbízatámunkája során ismerteti, népszerűsíti a párt szervezeti szabályzatát, hogy lehetőleg még a kisebb botlások is elkerülhetők legyenek. Volt rá példa, hogy az egyik megbotlott embert az ő segítségével állították talpra ... Mint rajparancsnok, közéleti munkát végez a munkásőrségben is. Érdekes, hogy a rajába tartozik a gyár pártvezetőségi titkára és szb-titkára is. Ez a raj az utóbbi években kétszer nyert díjat, kitüntetést. A gyár dolgozói minden évben egy szabadnapjukon segítik a nyírmeggyesi tsz betakarítását. A munkásőrraj tagjai két szabadnapjukon segítenek. Tenni másokért — Ha szót kapok a kongresszuson, elmondom, hogy meg kellene sürgetni a mátészalkai pályaudvar építését. Az új városi-járási kul- túrközpont építése is fontossá vált. A bejáró, naponta ingázó munkások érdekében tovább szükséges javítani a közlekedést. Jó lenne, ha munka után nem várakoznának ennyit tétlenül. Wippich Ferenc nem szereti a tétlenséget. Örökmozgó, másokért is tenniakaró munkás. Ezért fogadták maguk közé a szatmári embeÚj gépekkel a textiliparban A tiszalöki HÖDIKÖT-ben speciális zsebfelvarró automata géppel dolgozik Kancsol Erzsébet. Juki ötszálas varrógéppel egyszerre több művelet is elvégezhető. Ilyen gépeket állítottak munkába ai közelmúltban a Fehérgyarmati Ruhaipari Szövetkezetnél. Az egyik géppel Juhász Katalin ruhabéléseket varr és tisztáz. (Elek Emil felvételei) sának teljesítése közben fontosnak tartja a megelőzést, M indjárt a debreceni Ideiglenes Kormány megalakulása után megkezdődött nálunk a földosztás. A földosztó bizottságba beválasztották apámat is, aki a Horthy-rendszerben kubikos lévén, mozgalmi embernek számított. A kubikosok mind kemény emberek voltak, különösen a békésiek és a nyírségiek. Csak nyaranként hagyták abba a kubikmunkát, ha részes aratóként valahol el tudtak helyezkedni. Általában sikerült ez, s még azzal az áldással is járt, hogy az uradalomtól harmados földet kaptunk krumplira, kukoricára, répára. Ilyenformán, ha a korcát összefogta, megélt valahogyan a szegény ember. És most jött ez a titkon régen vágyott nagy változás. Sok nagy család élt akkoriban errefelé, s hozzájuk viszonyítva kevéske föld adatott. Úgy határozott a nép, hogy nem egy-egy családnak osztanak kívánalmak szerint, hanem csakis a családban lévő gyermekek száma szerint. Minden pocos gyerek után egy kataszteri hold. Kivétel nem lehetett. Ilyenformán mi öt holdat kaptunk, a föld minőségét tekintve tán a legjobb helyen, ám mégis kétséges helyen, a Hatház-dűlő- ben, ahová az uradalom idején is bántatlanul járt disznó, csirke, lúd. Közel volt ez a föld a házunkhoz, s a földdarab egyik oldalán, a tág határ felé eső rek. N. L. Galambos Lajos: Régi tavaszi napok részen, vonult egy gyönyörű, surjángos akácsor. A fák olyan tíz-tizenöt évesek lehettek. Nyáron jó árnyékot adtak már, télen pedig tűz- revalót, nem kellett többé lopni, mint annak előtte az uradalmi kiserdőkből. Irigyeltek is bennünket a népek; ilyen föld is csak annak jut, aki közel van a tűzhöz; holott előtte mindenkit megkérdeztek: a határ melyik részén akarja majd a földjét? Ezt a részt senki nem választotta, csak apám, s mégis irigység kelt nemsokára. Mély oka nem lehetett az irigységnek, hiszen köztudott, a kalászosok, de más kultúrnövények is a fasor közelében csö- kött termést hoznak; rozsnál, búzánál legalábbis az első két renden több a szalma, mint a szem. Nadehát a szalma is érték, manapság még inkább, mint akkoriban. A földosztás évében nem vetettünk kalászost; honnan Zsindely a háztetőn Történt, hogy a barátomat meglátogatta a főnöke. Természetesen nagyon örült a látogatónak, kínálta cigarettával, sörrel. A szobában viszont ott lábatlankodott a hároméves kisfiúk. És amikor a felnőttek a legbarátságosabban beszélgettek, a gyerek fellázadt, nekitámadt a vendégnek, hogy ne igyon sört a tolvaj bácsi, menjen innen a bácsi, ne bántsa apukát..'. A kimagyarázkodás kínos módját nem tudom, de a történet hátországát igen. Szegény gyerek mindig azt hallotta a dühös apjától, hogy a többiek lopnak, csalnak, hogy a kollegák gazemberek, hogy ez az egész világ ... Nem folytatom, hogy mit hallott még a gyerek, hiszen tegyük a szívünkre a kezünket: hányszor, de hányszor mérgelődünk a gyerekeink előtt, hol szomszédra, hol munkatársra, olykor még barátra is. Jogosan, vagy a hirtelenség emberi túlzásaival. A gyerekeink pedig akarva- akaratlan végighallgatják ezt. Nos, van egy szép magyar mondás: zsindely van a háztetőn. Akkor figyelmeztetünk ezzel, ha nem akarjuk, hogy a gyerekünk hallja, amiről beszélünk. Használjuk is ezt, de sajátos módon ha mondjuk mások szerelmeiről, pikáns történetekről beszélünk, ha olyasmiről van szó, amiről illetlenség lenne hallani a gyereknek. Pedagógusok végeztek már kísérletet: sorra kérdezték a gyerekeket, hogy szerintük milyen a szüleik főnöke, milyenek a hozzájuk járó felnőttek, jó, vagy nem jó a szüleik foglalkozása. Különös kép alakult ki. Kisgyerekek vallottak arról, hogy ebben a világban szinte mindenki rossz, és leírták válaszként, hogy nem érdemes becsületes embernek lenni, vagyis a mi rosszkedveink tégláiból építgetik azt a világot, amit majd mi rájuk hagyunk, és amit mi a hangosan mondottnál sokkal jobbnak hiszünk. Sajnos nem minden családot ér figyelmeztetésként hasonlón kedves baleset, pedig a gyerek világképén rontó veszély nagyon sok családot fenyeget. Érdemes hát körülnézni. mielőtt otthon papucsba bújva mérgelődni kezdünk. Bartha Gábor lett volna egyáltalán a tavaszbúzához vetőmagunk. Még a tavaszi árpa is jó lett volna, de hát honnan szemeljük ki? A puszta tenyerünkből? Vagy zabot, hát honnan szerezzünk? Maradt a krumpli, a kukorica, s a mélyebben fekvő helyeken a répa. Mind nagyon jó volt, akadt olyan ember, aki csillagfürtnél egyebet nem igen vetett, de tán a legjobban azok jártak, akik a földjüket cukorborsóval szórták be, abból már május végén, június elején a nyíregyházi piacon pénzelni lehetett! Pénzelni? Ugyan. Az inflációs bankókból? Csereberélni, azt igen! Az újkrumpli is hamar jött, Péter-Pálkor már félszekér- nyit vihettünk a városi piacra. Volt akarat akkor, igenis, s pezsdülőn indult meg a dúlt hazában az élet. Sohse feledem, amikor a kis krumpligumókat vájtuk, Csöpi kutyánk jókedvében a hátára feküdt, négy lábával a jó, napos ég felé rugdalt, s vak- kangatása nem ugatás volt, de inkább ének. O boldog napok. Ha eszembe jut az a ta- "> vasz, a megindultság- tól könny szökik a szemembe. Akár le is nézhetnek miatta a kőszívűek. Mi, szegények, tán először az életben, s hosszú időn át, nagyon jól éreztük magunkat akkor.
