Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
Katona József. Kecskeméten, a Bánk bán utca és a Katona József utca sarkán álló épület, a legnagyobb magyar drámaíró szülőháza. Emlékmúzeumot találunk ma itt, ahol igyekeztek elhelyezni az összes dokumentumot, fényképet, korabeli tárgyat, amely valamikor Katona Józseffel kapcsolatban volt. Katona dolgozószobájának néhány berendezési tárgya legkedvesebb pipáival együtt. Emlékkő jelzi a helyet a mai városi tanácsház előtt, ahol 1830. április 16-án a nagy író holtan esett össze. A kőre ezt írták: „Itt hasadt meg a szíve Kecskemét legnagyobb fiának”. A Bánk bán igazi sikere csak írója halála után kezdődhetett el. íme néhány színész, akik a főszerepeket játszották: a bán szerepében Egres- sy Gábor, Szacsvay Imre, Öd- ry Árpád. A Katona József téren emléktábla jelöli a helyet, ahol a második kecskeméti színház állott. Itt is gyakran mutatták be az 1833- ban diadalútjára indult drámát. FILMJEGYZET Fábián Bálint találkozása Istennel Nem is olyan régen — két évvel ezelőtt — találkoztunk a MAGYAROK című film kisemmizett hőseivel, akiket külföldre kergetett, majd később teljesen elnyelt a háborúba sodródott Magyarország forgószele. Fábri Zoltán alkotását Balázs József prózája ihlette. A két művész szövetsége tartósnak bizonyult. Elkészült a MAGYAROK folytatása — mely paradox módon az előzményeket tárja elénk —, s a hírek szerint a „harmadik tételre” sem kell várni sokáig. A trilógia befejező részében a fel- szabadulást követő időszak eseményei elevenednek meg. A FÁBIÁN BÁLINT TALÁLKOZÁSA ISTENNEL természetesen nem isten, hanem Fábián Bálint (a frontot megjárt baka) drámája. Mikor először látjuk, éppen embert öl: egy olasz katona életét oltja ki. A halálba révedő férfi arca sírig elkíséri — civilben sem hagyja nyugodni — Bálintot. Mentsége csak annyi: ha nem ő cselekszik, neki kell megválnia az árnyékvilágtól. A szörnyű élménytől talán még valahogy megszabadulhatna a hazatérő (otthona egy Szamos-Kraszna melletti kis falu), csakhogy „hátországa” is összeomlik. Felesége, Anna elborult aggyal fogadja. Az asszony férje távollétében összeszűrte a levet a helybéli pappal, akiFa tanúk — Fábián Bálint fiai — megölnek. Sok ez a megpróbáltatás a törékeny teremtésnek. Csók helyett megtört - tekintettel fogadja párját, de a leszerelt katona egyelőre semmit sem tud a dologról. Parádés kocsisnak szegődik Ughy báróhoz, s riadtan érzékeli a nagy és a kis világ megbillent egyensúlyát. Rohan az idő. Az őszirózsás forradalmat követően Fábián Bálint kínos pillanatokat él át, mert osztályostársai nekitámadnak. Okkal, ugyanis ő asszisztál a báró és pereputtya bújtatásához. Miután megmártózott a vérben, nem akar többé ellenségeskedést — az a véleménye, hogy az embereknek békében kell élniök egymással. Aztán egyre sűrűsödnek a társadalmi konfliktusok. A kizsákmányoló rendszer könyörtelenül benyújtja a számlát a Tanácsköztársaság lázadóinak. Űj korszak kezdődik, melyben a Fábián Bá- lint-féle szegények igencsak kapkodják a levegőt. Keserves sors ez: a létbizonytalanság gúzsba köt minden teremtő lendületet és megmérgezi a tartalmas kapcsolatokat is. Az öröm cseppjei elvesznek a bánat tengerében. Fábián Bálintné Szabó Anna harminckilenc éves korában meghal. Annak rendje és módja szerint eltemetik, meggyászolják, ám a tragikus esemény további hullámok örvényeit gyűrűzteti. Az özvegy — egy beszélgetés során — megtudja, hogy felesége és a pap között „volt valami”. Olaj a tűzre: most már a kemény férfiben is megpattan valami. Tulajdonképpen ekkor határozza el, hogy találkozik istennel. A találkozóból nem lesz semmi. Válasz nincs. Isten — régi dolog ez már — elengedte hívei kezét. A korcsmáros, akinek eljárt a szája Bálint előtt, életével fizet pletykálkodásáért: az „ítéletet” pontosan úgy hajtják végre, mint a pappal tették. Most már bezárul a kör. Fábián Bálint önként vet végét kétségeinek és szenvedéseinek. Fábri Zoltán új alkotása súlyos szimbólumokat hordozó, megrendítő jelenetek egész sorát tartalmazó dráma. A rendező ezúttal is kedvenc témáját variálja: a kiszolgáltatottságról beszél, miközben hallatlanul gazdag tablón felvonultatja a háborús ájulásba zuhant, majd eszmélkedő és újra elbukó ország tipikus helyzeteit és jellegzetes hőseit. Az egyéni „vonulatok” valamivel árnyasabbak, mint a társadalmi mozgásformák rajza (Balia Károly sétáját — az őszirózsás forradalom jelképes ábrázolása — kissé illusztratívnak érezzük). Az osztályviszonyokról Fábri nem mond újat, lehetne alaposabb is az analízis (Ughy báróék körei!), viszont a „megalázottak és megszomorítottak” hétköznapjairól a felkavaró erejű képsorok vádiratszerűen tudósítanak. Két példa. Valósággal sokkoló az a jelenet, melyben az egykori vöröskatonák „megbüntetését” látjuk. A hintóhoz kötözik őket s futva kell megtenniük a hosz- szú utat hazáig. Másfajta hangulatok áradnak a cefre- ivás epizódjában. Ennyi boldogság jut szerencsétleneknek: a részegség olcsó mámora. Voltaképpen a derű is bánat forrása, hiszen fájdalmas kijózanodás következik utána. A drámai atmoszférát Illés György költői kompozíciói mesterien teremtik meg (talán csak a háborús snittek konvencionálisak, több beállítás viszont torokszorítóan tragikus: mindenekelőtt a baltatisztogatás és az istennel való „találkozás” — a templomtoronyban lejátszódó eset — képi struktúrája). Tetszik Vukán György balladisztikus zenéje. A szereplők közül főképpen Koncz Gábor remekel: egy tömbből faragott Fábián Bálintja kiemelkedő színészi teljesítmény. A Vígszínház művésze ezzel az alakítással legjelentősebb filmszínészeink közé emelkedett. Hiteles karaktert teremtett Venczel Vera, Juhász Jácint és a nemrégiben elhunyt Ivá- nyi József is. Veress József Szokatlan, váratlan, nem mindennapi — letéve a kötetet, először ezek a megállapítások jutnak eszünkbe. Mert ki hallott még olyat: ókori borzalmakkal, középkori botrányokkal, újkorban játszódó emberi bonyodalmakkal mulattatni a legújabb korban élő olvasót. Ördögűzésről, vérpadról, kísértet járásról, meg egyéb, legendáriumba való képtelenségről beszélni... Mindez szerencsére túlontúl távoli és enyhén szólva túlontúl együgyű ahhoz, mintsem a mesét is komolyan vehetnénk. Pedig Beke Kata nem tesz mást, minthogy elforgatja előttünk a költészet körszínpadát, megáll egy-egy jelenetnél és magyarázni kezdi a nagy tanulságé históriát. A szörnyűséges Minotaurusz igaz történetét, a Türelmes Grizeldiszét, meg a többiekét. A gáláns és kevésbé gáláns történeteket, a megkönnyezte- tő, felkavaró meséket, olyanformán, hogy évezrednyi mélységekből jussunk vissza a mába. Akárhogyan is van, kell azért ahhoz valami merészség: lehajolva a már készre faragott, patinás történetekért, valaki ismét formázni kezdje s meghamisítás nélkül új változattal álljon elő. Rosszhiszeműen azt gyanítBeke Kata: J. B. Pendragon igaz története hatnánk, irodalmi „mankónak” kellett csupán az eredeti szöveg, s a próbálkozás úgysem lehet több stílusgyakorlatnál. A kötet olvasása azonban véleményváltoztatásra késztet, belátjuk, hogy találgatásunk elhamarkodottnak bizonyult, s tulajdonképpen kellemes meglepetésben van részünk. Kiforrt hangú, gördülékeny írások ragadják magukkal a képzeletet és amiről hallunk, az határozottan szórakoztat. A szerző nem csinál titkot abból, hogy amikor a régmúlt néhány híres-nevezetes vándortémájának interpretálására vállalkozik, valójában az önmaga szája íze szerint, modern felfogásban mondja tovább a mesét. Még akkor is így van ez, ha a „kosztümös” történetek többsége külsőségeiben kosztümös marad, a látvány mögött mai gondolkodás munkál. Erre jellemző példa több is akad, köztük talán a legkézzelfoghatóbb a kötet címadó írása. Amint az ismert, a Pendragon-legen- dát Szerb Antal páratlanul érdekes könyvben örökítette meg. A misztikus bűnügyi regénynek nevezhető munka legfontosabb mondanivalója, hogy a középkori ködök, titokzatosságok, világmagyarázatok helyett a valóság tényeit mérlegelő, reneszánsz szemléletnek volna jó teret adni. Beke Kata John Bonaventura Pendragon-ja őrzi a cselekmény magvát — a hős ugyanúgy túléli az évszázadokat, tiszteli a felvilágosult eszményeket stb —, de leegyszerűsíti a sokágú történetet és mérsékeltebben parodizál. Amiben továbblép, az az, hogy ha utalásszerűén is, de a mai magyar vonatkozásokig futtatja ki a mesét. A különböző kultúrkörből sarjadt históriák felelevenítése mellett önálló szerzősé- gű írásait is érdemes megemlíteni (A magyar szociográfia témáiból, Hilda és a smuk- kok, Jeromos, az egyéniség stb.), melyek színvonalban alatta maradnak az előbbieknek, de nem érdektelenek. Ha a kötet egészének alap- gondolatát fürkésszük, akkor a következő fogalmazható meg: kísérlet tanúi vagyunk, melynek célja az „ismerd meg tenmagad”. Kísérlet arra, hogy egy történelmi ívet tekintve bemutassa, miben változott az ember (Mammut- pörkölt, Heloise és Abélard, ír az ember). A könyv — ismételjük — érdekes, jó kikapcsolódást nyújt. Ha valaki maradéktalanul élvezni akarja stílusát, ismeretgyarapító elemeit, a jobb megértés kedvéért ajánljuk, ne mulassza el felütni az eredeti mintát, a Szerb An- tal-féle Pendragont — megéri. . (Magvető Kiadó, Bp„ 1979.) Futaky László 1980. március 16. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK Katona Józsel szülővárosában Katona József szobra, Vígh Tamás alkotása. Erre a színházra néz, az itt játszó színészekre figyel Katona József szobra. JKönyve.s-1 L polc A
