Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
1980. március 16. Tisztelt Főorvosasszony! Legutóbbi beszélgetésünkkor említette, hogy a csecsemőotthonban és a Vöröskeresztnél szerzett tapasztalatai szerint a kisgyermekes nők egy része nem áll anyai hivatása magaslatán. Pedig gyermeket szülni, gondozni, nevelni a legszebb hivatás. Ezt nemcsak azok gondolják így, akiket kisbabával ajándékozott meg a természet, hanem azok is, akik igen áhítoznak gyereket a világra hozni, pedig nekik ez nem adatott meg. Az asszonyok többsége, mint az igazi öröm forrását, úgy emlegeti a csöppnyi kis életet. A terhesség hónapjaiban kialakul a kapcsolat az anya és a magzat között, s a születés nehézségein túljutva most már kézzel fogható az édesanya és a csecsemő ragaszkodása egymáshoz. A magatehetetlen kis apróság gondozása, nevelése jelent nap mint nap ismétlődő örömöt, jó kedvet mindkettőjüknek. És természetesen anyai kötelességet. Ami a legtöbb ember számára természetes, úgy látszik, mégsem általánosítható. Gyereket szülni akkor vállalkoznak a nők, amikor minden feltételt meg akarnak teremteni a kisbaba egészséges testi, lelki, szellemi fejlődéséhez. Visz- szájára fordítani ezt a folyamatot nemcsak a születendő gyermek, hanem a társadalom iránt is káros magatartás. Jól mondta: az anya felelőssége a gyermek tudatos akarásával kezdődik. Sokan már itt ellentmondásba keverednek, mert csak a szülésig jutnak el, s aztán nem tudják megfelelően ellátni a kicsit. Ilyenkor államunk siet a bajban lévő anya segítségére: az anyás-csecsemőotthonban már egy-két hónapos kisbabákat is gondoznak. Van, aki jószántából hozza be a gyereket, de sajnos olyan is akad, aki szülés után „kisétál” a kórházból, sorsára hagyva a csöppséget. Természetesen olyan esetek is szép számmal adódnak, amikor az édesanya egészségtelen, nedves lakásban él, vagy házasságon kívül hozta világra gyermekét és a még mindig, szigorúan élő társadalmierkölcsi szokások miatt csak nehezen vállalhatja az anya szerepét. Az otthon — ha szükséges — ellátja a gondozás, nevelés feladatát. Egyetlen kisbabára egyetlen hónapban ötezer forintot költ az állam, ön, én, mi — mindannyian. Könnyű kiszámítani, hogy a gyermek hároméves koráig több mint százötvenezer forint kiadást jelent minden állami intézményben. Ez a fajta „előny” azonban semmiképpen nem vonzó a nagy többségnek, akik saját erejükből, szeretetük, ragaszkodásuk révén akarnak gondoskodni utódaikról. Az anyák felelőssége már ott megmutatkozik, hogy amikor életkörülményeik javulásával önállóan gondoskodhatnak gyermekükről, akkor megköszönik az ingyenes csecsemőotthoni elhelyezést és hazaviszik a kicsit. Sajnos azonban az Önök sóstói intézményéből csak viszonylag kevesen kerülnek vissza vér szerinti szüleikhez. A gyerekek felét nevelőszülők veszik magukhoz, másik fele viszont folytatja az intézeti életet. Ám akkor sem biztos, hogy a kis apróság zavartalanul növekedhet, ha törvényes apjával, anyjával él. Egy-egy korábbi lapszámunk is hozott elrettentő példákat arról, hogyan is bánnak a kicsikkel. Egy négyhónapos kisbabának a bordáit törték, egy hároméves kislányt a saját anyja nyomott a forróvizes kádba, egy tizenegy éves kisfiút az apja úgy megvert, hogy eltörte a vállcsontját és ömlött belőle a vér... Sajnos a példákért nem kell mindig messzire menni. A mi bíróságaink-aktái között megfordulnak olyan gyerekek, akik az ilyesfajta „nevelés” nyomát talán egy életen át viselik magukon ... Szocialista társadalmunk írott jogokkal és íratlan megbecsüléssel, különböző kedvezményekkel igyekszik megkönnyíteni a kisgyermekes anyák helyzetét. Igazat kell adnom főorvosasszonynak abban is, hogy gyermeket vállalni nemcsak biológiai, hanem társadalmi, szülői érettség birtokában szabadna. Hogy az utód ne eszköz legyen, hanem felelősségteljes elhatározásból szülessen, a házaspár örömére és a társadalom hasznára. emberek, értékek védelméről Juhász Lajos alezredessel, megyei tűzoltóparancsnokkal a — 1906-ban Milánóban nyíregyházi tűz- “ oltók világversenyt nyertek — ők képviselték Magyarországot. Ma a szabolcsi tűzoltók helyt tudnának állni hasonlóképp? — Biztos vagyok benne, hogy igen. Büszkék vagyunk a 74 évvel ezelőtti sikerre ma is! Szép színfoltja ez a tűzoltóság helyi történetének. Igaz, akkor még önkéntes testület volt Nyíregyházán, de lényegében ők alapozták meg a mai tűzoltóságot. A — Több mint ötödével nőtt a tüzek “ száma Szabolcs-Szatmárban egy jév alatt. Tavaly 475-ször riasztották a tűzoltókat a megyében. Mi az oka ennek a növekedésnek? — Valóban előfordul. Ám bizonyítottan mindig amiatt, mert későn riasztották őket! Például: nem volt a közelben telefon. A Jó- saváros e szempontból csaknem külterület — igen kevés a telefon, s a posta egyelőre nem sok újat ígér. — Vannak-e a megyében olyan üzemek, intézmények, ahonnan közvetlen tűzri- asztásra kapcsolatot építettek ki a tűzoltósághoz? — Nyíregyházán nyolc, Kisvárdán három közvetlen riasztási vonal fut be a tűzoltóságra, ilyen például az Alkaloida, mellyel rádión tartjuk a kapcsolatot, a nyíregyházi gáztöltő üzem, a gumigyár, vagy a színház, ahonnan telefonvonal van. — Ez a kérdés bennünket is sokat foglalkoztat. A legfőbb ok: az emberi felelőtlenség, a gondatlanság. A tüzek keletkezési okai között magasan vezet kettő: a gyermekjáték és a dohányzás. Nem ügyelnek kellően a gyerekekre, a kéz alatt hagyott gyufára és gyakori a hanyagul eldobott cigarettavég, égő gyufa. Ezek mellett igen gyakoriak még az elektromos áram miatt és az olajkályhák sugárzó hőjétől fellobbant tüzek. A lakásokban egyre több az elektromos készülék, sok helyütt túlterhelt a hálózat a házban — hamar megvan a rövidzárlat. A fűtési szokások változása ugyancsak ilyen veszélyeket rejt magában. Persze ez önmagában nem minden — itt is az emberi gondosság hiánya a döntő! £ — Hány haláleset történt 1979-ben? — Gyakoriak-e a hamis riasztások, vagy ahogyan önök nevezik: a vaklárma? — Sajnos szembetűnő, hogy magas az utólagos bejelentések és a vaklárma száma. Előfordul, hogy gonosz csínyből riasztanak bennünket, ám sokszor nagyobb az emberek riadalma, mint kellene. Legtöbben persze „jóindulatból” csapnak vaklármát, ennek oka lehet egy távoli, számukra ismeretlen eredetű füst, például gazégetés ... Az ilyesmit igazság szerint nem is vesszük rossz néven, mert úgy tartjuk: inkább vonuljunk ki kétszer, mint egyszer sem. — Említette az utólagos bejelentéseket is. — Három felnőtt és egy kisgyerek vesztette életét tűz miatt, huszonhatan pedig megsebesültek. Ezek a számok szerencsére alacsonyabbak a tavalyelőttinél, mivel akkor hat haláleset volt és 36 sérülés. Mindenképp megdöbbentő és elgondolkodásra késztető azonban az, hogy az utóbbi négy évben harmincán haltak meg tűzeseteknél! Ez a legmeg- rendítőbb, de nem feledkezhetünk meg a sok millióra rúgó kárról sem. Csaknem húszmillió forint „ment füstbe” 1976 óta a megyében. Tizenhat olyan tűz volt, ahol a kár meghaladta a 200 ezer forintot. A — Egyre több Nyíregyházán a tízszin- v tes épület, sőt, már alapoznak egy 14 emeletes házat is. Hogyan védhetők ezek a tűz ellen? — Tavaly a Száév-vel együtt megvizsgáltuk, milyen a tűzvédelmi előírások megtartása ezekben az épületekben. Sajnos komoly hiányosságokat találtunk! Mivel a magasabb emeletekről embereket menteni rendkívül nehéz dolog — létrán például tömeges mentés szinte lehetetlen —, a legfontosabb, hogy tűz esetén a lépcsőházakon át tudjanak menekülni a lakók. A feladat: füstmentes lépcsőház — azaz, ha tűz is van, ne rekedjen meg a füst, mely életveszélyes lehet. Több épületnél nem volt megfelelő a füstelvezetés, néhol faburkolatot találtunk fűtőtesteken, elektromos mérőórák ajtói fából készültek, nem volt tartalék oltóvíztároló ... Néhány hibát már kijavítottak — de például a füstelvezetők még ma sem nyithatók mindenütt! Az is roppant komoly gond, hogy a lakók jó része nem tudja mit tegyen tűz esetén, sok helyen hiányzik az írásos utasítás, kiürítési terv a lyen hiányzik az írásos utasítás, kiürítési terv a lépcsőházakban. A több lépcsőházas épületekben nem ismerik a menekülés útvonalát — a tetőn lévő összekötő folyosót, melyen át a szomszédos, ép lépcsőházba juthatnak. Ezenkívül pedig súlyos veszélyforrás, hogy a pincékben nagy a rendetlenség, teli vannak a helyiségek gyúlékony anyagokkal... 0 — Ennek ellenőrzése nem az önök feladata? — Minden tüzet, ha eloltották is, jelezni kell a tűzoltóságnak. Ennek a lakosság szempontjából főleg praktikus jelentősége van: a mi tűzvizsgálati jegyzőkönyvünk nélkül ugyanis nem fizet a biztosító ... — Hogyan tart lépést a tűzoltóság a technikai haladással? — Rendelkezünk a legkorszerűbb műszaki eszközökkel, oltóanyagokkal egyaránt: vízzel, porral, habbal, gázzal tudunk oltani. Persze a legtöbb esetben a víz a leghatásosabb. De például elektromos tűznél, vegyi agyagoknál már mást kell választani. Az is szempont, hogy lehetőleg ne az oltás okozza a nagyobb kárt... Gondolok itt arra, hogy ahol kényes árukészlet, élelmiszer vagy hasonló van felhalmozva, ott a vízzel való „elárasztás” nem volna szerencsés. Azt is meg kell gondolni az oltóanyag megválasztásánál, hogy jelentős összegbe kerül egy-egy fecskendő feltöltése por- vagy haboltásnál. Ne értse félre: szó sincs valamiféle garasos takarékoskodásról. Ám furcsa lenne, ha egy kisebb kárral fenyegető tüzet indokolatlanul több ezer forint értékű habbal oltanánk. A technikai oldalhoz tartozik az önkéntes tűzoltók felszereltségének kérdése is. Sajnos, sok helyütt még mindig a régi, elavult fecskendőket használják — a tanácsoknak (fenntartóiknak) nincs elegendő pénzük a fejlesztésre. Az utóbbi időben viszont kedvezően alakulnak a más forrásból származó anyagiak: főleg a tsz-ek támogatása nyom sokat a latba. Tavaly közel két és fél milliót kaptak a szövetkezetektől önkénteseink. Persze hozzáteszem: szó sincs holmi jótékonykodásról! A tsz-nek saját érdeke a tűzoltók támogatása — saját értékeit is védi. Van még pár tsz, ahol félvállról veszik ezt, de egyre csökken a számuk! Holott a biztonság érdekében minden ésszerű megoldásnak helye van, kerüljön bármibe. A biztonság megtartása nem lehet vita tárgya. — Az önkéntesek gyakorta szerepelnek az újságban is: az állami tűzoltók oldalán harcolnak a tűzeseteknél. Elégedett a munkájukkal? — Nem. A lakóház fenntartójáé. Időnként mi is részt veszünk ellenőrzésen, de nem mindig veszik komolyan az illetékesek. Hadd említsek meg egy olyan veszélyforrást, mely mostanában sokasodik: a villanytűzhellyel ellátott lakásokban pb-gáztűzhelyt használnak. Egy robbanás egész épületet dönthet romba! A — Mi történik a telefonon vett értesí- w tés és a tűzoltás megkezdése között? — A laktanyában felharsanó riasztócsengővel sokrétű folyamat veszi kezdetét. A készenlétben álló tűzoltók azonnal megindulnak. Nappal hatvan másodpercen belül el ■kell hagyniuk a kijelölt járműnek a szertárat, éjjel 100 másodperc alatt. Örömmel mondhatom: ennél mindig rövidebb idő alatt indulnak útnak tűzoltóink. ^ — Mégis: nem egyszer hallottam már, hogy későn érkeztek a tűzoltók. — Több, mint négyezer községi önkéntes tűzoltó tevékenykedik a megyében, munkájukat aktívan segítik az ifjúsági és úttörőtűzoltók. Vezetőik számára továbbképzést szerveztünk, sőt egy alapfokú tanfolyamot is a beosztott tűzoltóknak. Emellett több, mint kétezer vállalati tűzoltó óvja az egyre nagyobb értékeket az üzemekben, ők is megfelelően dolgoznak. Gondjaink vannak ellenben a vállalatoknál, szövetkezeteknél azzal: a tűzvédelmi előadók, megbízottak felének nincs meg az előírt szakképesítése. S ha már a vállalatokról, szövetkezetekről beszélünk, hadd említsek egy nagy gondot. A vezetők egy része nem veszi elég komolyan a tűzvédelmet! Sokszor találkozunk esetekkel, amikor tűzvédelmi mulasztásokért elmarad vagy igen enyhe a felelősségrevonás! Távolról sincs arányban a feltárt mulasztások és a büntetések száma. Csak tetézik ezzel a bajokat, hiszen elnézik a könnyelműséget, s ennek súlyos következményei voltak már nem egy helyen ... — Van-e megfelelő utánpótlás az állami tűzoltóknál? — Ezzel nincs gondunk: szinte magától jön az utánpótlás. Tűzoltóink példája családuk- ban, rokonságukban, ismerőseik között vonzó — s erre igen büszkék vagyunk. Persze nem csak így kerülnek hozzánk fiatalok, de tapasztalatom szerint a többség ezen az úton érkezik. A feltételek beosztott tűzoltó esetében: katonai szolgálat után legyen a fiatalember, legalább nyolc osztállyal. Előnyt élvez, akinek szakmája van vagy hivatásos jogosítványa. Emellett persze döntő a makk- egészség — sokoldalú a fizikai igénybevétel! Ngayobb feladatot jelent a tiszti beosztások betöltése, mivel itt minden munkakörben magasabb politikai, állami, szakmai végzettség szükséges: legalább érettségi, mellyel kétéves iskolát vállal a fiatal; illetve, ha nem pályázik tiszti beosztásra, egyéves tiszthelyettesi iskolát. A — Mit csinálnak a tűzoltók, amikor ^ nincs tűz? — Az egyszerű kérdésre igen egyszerűen válaszolhatok: tanulnak. Kicsit bővebben is hadd szóljak erről, mivel tapasztalatom szerint sokan nem tudják, hogy a laktanyában végzett munka legalább akkora terheket ró a tűzoltókra, mint a tényleges tűz- vagy kárfelszámoló tevékenység. A napi szolgálat azzal kezdődik, hogy tüzetesen átvizsgálják a készenléti szereket, felszerelést^ Ennek döntő fontossága lehet — egy apró hiba végzetessé válhat a tűzoltásnál! Mindenki természetesnek veszi, hogy a tűzoltó a lakosság szeme előtt gyorsan, szervezetten, képzetten végezze a dolgát. Ezt viszont valahol el kell sajátítani! Órarend szerint, szigorú tematikával folyik a napi elméleti és gyakorlati felkészülés, továbbképzés. A fizikai erőnlét fokozása is roppant fontos, sok időt szánnak erre tűzoltóink. Nyugodtan fogalmazhatok úgy: a napi 24 órás szolgálat minden perce foglalt — persze úgy, hogy a pihenésre is jut idő. A pihenés viszont nálunk egyet jelent azzal, hogy állandóan ugrásra készen állnak az emberek ... Az elméleti képzéshez még any- nyit: lépést kell tartani a korral — gondoljunk csak a modern üzemekre, technológiákra, melyek más és más eszközöket, ismereteket követelnek meg tűz oltása esetén. A — ön „egyszerű” tűzoltóként, vagy ^ tisztként kezdte? — Több mint harminc éve vagyok tűzoltó, a makói újoncképző iskolán kezdtem ezt a munkát. Végigjártam a „létrát”, bár keveset dolgoztam beosztott tűzoltóként. Mindenesetre éppen elég tapasztalatot szerezhettem. Vezetői beosztásokba kerültem, s 1971 óta vagyok a szabolcs-szatmári tűzoltók parancsnoka. Sok örömet szerez ez a beosztás, mert igen elégedett vagyok munkatársaimmal, tűzoltóinkkal. Örülök, hogy amióta tanácsi irányítással dolgozunk — bár szakmailag továbbra is a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságához tartozunk —, a megye tanácsi vezetői is jónak értékelik munkánkat. A tűzesetek számának növekedése viszont gondot okoz számomra is, minden tűzoltó számára. Ezért igyekszünk szélesíteni a megelőző tűzvédelmi munkát — a propagandát, a tájékoztatást. Itt csak annyit említenék: a mezőgazdaság területén van a legtöbb tűz — ezeket külön feldolgozzuk, értékeljük. Tűzvédelmi tájékoztatót adunk ki, kiállításokat, előadásokat szervezünk, üzemi újságokban helyet kérünk és kapunk felvilágosító írásoknak ... A — Mint tűzoltóparancsnoknak, mi a w legfőbb három kívánsága? — Nehéz kiválasztani... Szeretném, ha szélesedne a tűzvédelem társadalmi bázisa. Azaz: minél többen vennék komolyságának megfelelően ezt a tevékenységet, csökkenne a hanyagság, felelőtlenség és gondatlanság. Másrészt igen fontosnak tartom és várom: az önkéntes és vállalati tűzoltóságok gazdái, fenntartói fordítsanak több gondot az itt dolgozó emberek megbecsülésére, elismerésére. Mert bizony nagy munka, amit ők végeznek, pénzt keveset kapnak érte — s nem is azt várják. A jó szó, a köszönet sokat számít; nem feledkezve meg a jutalmazásról sem. Végül a harmadik kívánság. Talán furcsán hat, de azt hiszem, nem kíván magyarázatot: maradjunk munka nélkül... 0 — Köszönöm az interjút. Tarnavölgyi György Kifli VA$|RNAp| MELLÉKLET ^Vasárnapi! L INTERJÚ i
