Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

1980. március 15. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Á hős Cincér Ne is törődjetek azzal, hogy igazából a cincér az egy bogár­ka. Ez a cincér bizony nem bo­gár. Nagy tettekre született apró emberke. Szereti a lekváros gom­bócot, a barátfülét és szeret áb­rándozni, álmodozni. Kiült egyszer is a favágó tőké­re. ott röfögött körülötte a két mangalica malacka, a kacsák meg nagyban lefetyeltek a kút körül, és a kendermagos tyúk- anyó szapora kotyogással terelte csibéit az árnyékos diófa alá ka- pirgálni. Ekkor kurjantotta el magát Cincér: — Csendet, ebadta szolgahad! Itt és most én vagyok a király. Ne zavarjatok, mert a három kí­vánságomon gondolkodom. E hangos, nagy beszédre, a ma­lackáknak a torkán akadt a röff, a kacsák csőre elnémult és a kendermagos kotlós mintha héja lecsapását várná, szárnya alá kapta csibéit. — Hát azért mondom — top­pantott lábával Cincér. — A bi­rodalmam addig maradjon néma, amíg a vén diófa meg nem hozza a hírt, hogy Orkán király hoz­zám adja a lányát és vele fele ki­rályságát. Az égen felhők gyülfek. Nagy vihar előszele csapott a diófa lombjába, zúgtak a levelek, nye­keregtek az ágak. A levelek za­jától Cincér azt vélte kihallani. — Orbán király azt üzeni, állj ki véle viadalra. Ha szíved bá­tor, karod erős, tiéd a lány, és a királyság. — Kiállók én! — pattant Cin­cér — csak felteszem á sisako­mat. Beszaladt a nagyszobába. Ott volt a vadonatúj sapka, amit az édesanyja vett a vásárban. Már egy fácántoll is díszítette. Azt az édesapja hozta az erdőről. így sisakban szaladt vissza az udvar­ra. Éppen ideiében, mert volt már kalamajka. Orkán király mint forgószél érkezett. Ugyan­csak rossz kedvében lehetett, mert tört és zúzott, süvöltött és mint Dihepelyhet kapott fel gö­röngyöt. fadarabot és vágta akár- hová. Letépte a Cincér sisakját is és felröppentette a diófára. Cincér nem rettent meg. Nem magát, előbb a birodalmának né­pét óvta. — Be a várba! Be a várba! — kiabálta. A buta kotlóst ártatlan csibéi­vel gyorsan beterelte a kamrába, a kacsákat, a malackákat az ól­ba zárta. Aztán leszedte a mosott ruhát, amit édesanyja száradni terített ki a kötélre. Alig végzett, megjött a jégeső. Galambtojás nagyságú jégszemek hulltak az égből, egyik-másik már Cincér kobakján koppant. — Fedezékbe! — vezényelt ma­gának Cincér és ott vészelte át a vihart a kamrában, ahol a har­minc csirke már semmivel sem törődve kukoricadarát csipegetett jelentéktelenségeket fecsegve. — Oda a királylány, meg a fe­le királyság — gondolta Cincér, de hát az Orkán király nem egy emberséges ember. Szél a pari­pája, jég a buzogánya, nem hiá­ba gyűlöli mindenki. Kell is ne­kem az ilyen királyság. Ahogyan ezt szépen végiggon­dolta Cincér, futva érkezett meg a határbői az édesanyja. Már a kiskapuban elsírta: — Jaj a csirkék, jaj a kacsák, mi lett velük? Hát a ruha a kö­télről? Akkor nyugodott meg, amikor látta egyszem fiának, a kis pöt­töm legénykének helyén volt az esze. Meg is dicsérte. _ — Bátor voltál, fiam. Hős mint mint egy Cincér. Ezért jutalmat érdemelsz. Meg is kapod a csó­kot. — Meg teljesül a kívánságom, ugye? — Mi az a kívánság? — Gombócot szeretnék. Szilva­lekváros gombócot, olyat, amit csak édesanyám tud készíteni. A gombóc finom volt és Andris — mert ez volt a becsületes ne­ve — vacsora után még kiballa­gott a két röfögő mangalicához. — A királyságról lemondtam — közölte velük. — De véssétek a kobakotokba. Hős vagyok. Hős, mint egy cincér. No, aludjatok... Seres Ernő Bodnár István: BABAVÁRÓ Fehér pólya, fehér párna; öltözzetek suhogásba. Babát várunk, nem titok; tündérek közt szárnyalok. Rugdalódzó, kerek csörgő; kis ingecske, csipkebölcső. Kicsi testvér hogyha jön, sorba minden ráköszön. Titkot bízok Mackók rátok; álmát majd Ti vigyázzátok! Fényes a hold, hogy ragyog, kukucskálnak csillagok. „Gyere velünk, csináld velünk!” c. rendeztek — már-már hagyomá­nyos módon — versengést, játé­kos vetélkedőt a Kisvárdai 4-es számú Általános Iskolában. Mint Perényi Anita — a IV. b. osztály tanulója — írja levelében, igen jó hangulatban zajlott le a szü­lők és gyerekek erőpróbája. Vé­gül is a lányok csapata győzött, elhódítva az elsőséget a fiúk és papák elöl. A verseny hangulatát őrzi a mellékelt fénykép is, me­lyen egy érdekes versenyszám látható ... Tisztasági orjarat „Tisztasági őrjárat” szer­vezését vállalták a vásáros- maményi Matuzsa György Út­törőcsapat tagjai. A tavaszi őrjáratok célja, hogy a kije­lölt utcákat azok „gazdái” — egy-egy őrs! — rendbe te­gyék, felügyeljenek tisztasá­gára, szépségére! „Eligazítás” a színre lépés előtt. Figyelő szemek a nézőtéren. (Császár Csaba felvételei) Tizenkét színjátszó csoport mutatta be produkcióját már­cius 11-én Nyíregyházán — kilenc nyíregyházi iskola gyerekei. A városi kulturális szemlén az 5. sz. általános is­kola két csoportja aratta a legnagyobb sikert — az ötö­dikesek arany, a hatodikosok pedig ezüst oklevéllel térhet­tek haza. Emellett aranyat kapott a 15. számú iskola másodikos gyerekekből álló csoportja, s ezüstöt a 3. szá­mú iskola harmadikosai. Bronz oklevélben részesültek a 15. számú iskola és az 1. számú iskola színjátszói. A többi részt vevő gyerek, il­letve csoport emléklapot ka­pott. Képösszeállításunk a verseny néhány pillanatát örökíti meg. Kiállítás pályamunkákból „Természetvédelmi őrjárat”. Ez zel a címmel hirdettek pályázatot a tanárképző főiskola Hámán Kató Ifiklubjának tagjai megyénk úttörői között. Beérkeztek a pá­lyamunkák — most az egész anyagot bemutatják az 1. számú gyakorlóiskola zsibongójában, március 17-től 22-ig! Egy jelenet az 5. számú is- Az 1. számú iskola tanulói­kóla arany okleveles darab- nak jelenete. jából. TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (folytatás a függ. 6. és vízszintes 16. sorokban). 6. -ban, -ben több nyugati nyelven. 7. Kopasz. 8. Római 999. 9. Fradi. 11. Római 1501. 12. JOIV. 14. Rásegít (pl. ruhát). 18. Téli sport. 20. Szörny. 21. Csermely. 22. Talpon van. 24. Sem fölé, sem mellé, sem belé. 25. Mérta­ni test. 27. Elede). 28. Pistuka. 29. Sport- fogadás (+’)• FÜGGŐLEGES: 1. össze-vissza font! 2. Részvénytársa­ság. 3. Fogoly. 4. Kis . . . (község Fehér- gyarmat közelében). 5. Verdi-opera. 10. Puha fém. 11. Tésztatöltelék. 13. Heg. 14. Omladék. 15. Darakészítő gép. 17. Sütőipa­ri szakmunkás. 19. Ilonka. 21. Lét. 23. Né­ma lelet! 24. Névelős álllóvíz. 26. AI. 27. . . . lap. MEGFEJTENDŐ: Vízszintes 1., függőleges 6., vízszintes 16. A megfejtéseket csak levelezőlapon fogad­juk el. A beküldési határidő: március 19. A lapra írjátok rá: Törd a fejed! Múlt heti megfejtés: — ÉLJEN A NEMZETKÖZI NŐNAP — Könyvjutalom: Piszku Zoltán Vaja, La­za Zoltán Tiborszállás, Bodó Beáta Tisz­taberek, Mikita Valéria Kálmánháza, Bukta Mihály Kótaj, Szuhár Erzsébet De- mecser, Gál Éva Kékese, Dósa Sándor Nyíregyháza, Szilágyi Ildikó Nyíregyháza, Tóth Erzsébet Hodász, Ballai Zsuzsanna Ajak, Dolezsár Érika Kisvárda, Jasku Bé­la Nyíregyháza, Juhász Valéria Kemecse, Darvai Angéla Vaja. GYERMEKVILÁG „Hajrá őrsök!** vetélkedőt szervezett a Deme Imréné vezette fehér- gyarmati 5. osztályos raj a hét végén. Mindkét őrsnek sikerült meg­győzni az anyukákat és apukákat is a versengés nagyszerűségéről. Bukfenc és szökdelés, medicinlabda és egyensúlyozás, váltóverseny és célba dobás egyaránt nagysikert aratott a versengők között. A küzdelem döntetlennel ért véget. (MK) Levelezés Mint azt már közöltük, lengyel gyerekek érdeklődtek lapunknál, miként levelezhetnének magyar társaikkal. Novemberben elküld­tük a rzeszowi testvérlapunkhoz azokat a címeket, melyek beér­keztek. Azóta bizonyára sokan kaptak már levelet Lengyelor­szágból. Most egy lengyel lány írt a szerkesztőségnek, hogy sze­retne levelezni. Címe: Stanislawa Lasek 37—511 Wolka Pelkinska waj Przemysl. Nyolcadik osztá­lyos, 15—18 éves fiúk, lányok le­velét várja. Képregény a Kincskeresőben Dolgozik a kémikus Fortyognak a lombikok, kísérleteket folytat a kémikus bácsi a laboratóriumban. Hagyjuk is őt most dolgozni és inkább azt ke­ressétek meg a rejtvényben, hogy hány kockában látható teljesen azonos ábra. *a — G -3 — 6 íi — c ía — s íd — s íh — i * • • oiaadsa ‘nvhymdoh xvh Színjátszók „Melegebbek az éjek — / megjöttek a seregélyek.” — olvassuk Tandori Dezső Ve­rebek, rigók, seregélyek cí­mű vidám tavaszi versében. Inán Canea bolgár, költő ver- se is egyik kedves tavaszi madarunkról, a gólyáról szól, s az újjáéledő természetről fest színes képet Fekete Ist­ván Március című novellája is. A felszabadulás napjait idézi Enyedy György Vászja rejtekhelye című novellája, Trencsényi Imre pedig az 1945 utáni első évekről ír, melyeket gyerekként élt át — az inflációtól az első út­törőcsapatok megalakulásáig. Maráz László Vetélytársak című izgalmas novellája egy fiatal és egy öreg mén — a Vezér — vetélkedését mutat­ja be. Betyár, a fiatalabb a verekedésben még alulma- xad -3 tapasztalt Vezérrel szemben, de a farkasok elle­ni harcban már övé a döntő szerep, és öreg társa önként adja neki a megmentett mé­nes feletti vezérséget. Móser Zoltán Levelek An­nának című néprajzi-műve­lődéstörténeti sorozata ezút­tal a betyárokról és a velük kapcsolatos népköltészeti al­kotásokról szól. A szerző el­látogatott az egyik híres be­tyár, Patkó Bandi unokájá­hoz is, akinek emlékezetében — és faragásain — még él a régmúlt idők betyárvilága. ■ 1 2 3 4 5 6 f­1 ■ * 9 10 ■ bJ m 11 12 L 13 m 15 Ü 1 r .... 18 ■ L J ■ F 22 23 ■ L ■ 24 25 26 i 27 28 I 2,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents