Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-12 / 35. szám
1980. február 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Előny? D ivatba jött, hogy azok az emberek, akik érzik: vaj van a fejükön, utolsó érvként, többnyire megejtő hangsúllyal, néha még köny- nyezve is így szólalnak meg: kérem, nekem gyermekeim is vannak. Hallgatom a bíróságon a notórius bűnöző védekezését, s megdöbbenve látom: enyhítő körülménynek tudják be a gyermekeket. A nem fizető lakók esetében mindig visszatér a megtorlás elhalasztásának indoka: gyermekei vannak. A munkahelyeken, amikor a bér^vagy a munka szintje alapján osztályoznak, ma is elhangzik a beideg- zett szöveg: ne toljunk ki vele, hiszen gyermekei vannak! Nagy dolog is a gyermek. Mégis, a sok-sok előny és jog hangoztatása mellett mintha kihullott volna az érvek közül az, amely a kis emberkéket mint kötelességet veszi számba. A férfi és a nő, amikor arra vállalkozik, hogy a szülői hivatás nehéz mesterségére adja magát, nyilván nem mérlegel számító módon. Csak később, az idő múlásával alakul ki a reflex, amely felmentő seregnek tekinti a gyermeket. Igaz, ebben nemcsak a gyermekes szülő a hibás, hanem az a közszellem is, amely meglehetősen elvtelen módon hatott oda, hogy a gyermek esetében nem a kötelesség és felelősség, hanem a lehetőség kapott hangsúlyt. Mindig hadakozni kell azért, hogy a gyermek kapja meg azokat a feltételeket, melyek emberré serdüléséhez szükségesek. Jelentsen a gyermek előnyt ott, ahol jogos. Mérce lehet lakáselosztásnál, segélynél, beutalónál, munkaidő-kedvezménynél, szóval mindenütt, ahol a szülő méltán számíthat a társadalom gesztusára. De azonnal erkölcstelenné válik a gyermekre hivatkozás akkor, amikor azért hangzik el, hogy kötelesség alól mentesítsen, jogtalan előnyt biztosítson, a szülő más téren elkövetett lazaságát elfedje. Mondhatnám úgy is: a gyermek súlyosbító körülmény. Nagy terhet rak a szülőkre. Felelősséget, kötelességet. Hosszú időre meghatározza egy emberpár életét: o gyermekért kell élni. S nem a gyermekből. A gyermek vagy gyermekek léte megszabja: több, jobb munka kell ahhoz, hogy jól éljenek. Több becsületesség, hogy a felnövekvők jó példát lássanak. Több tisztesség, hogy közmegbecsülés övezze a családi közösséget. Akik ezek ellen vétenek, azokat elsősorban nevelni kell. De meg kell húzni a határt: meddig. Mert egy- egy családdal szemben alkalmazott humanizmusunk idővel a köz elleni tevékenységgé válik. Bátorítja azokat, akik hajlamosak jogtalan előnyök élvezetére, s megbotránkoztatja azt a nagy többséget, mely a többlet kötelességeket vállalja. O kosan és minden esetben a valós helyzetet vizsgálva kell tehát dönteni: mikor lehet előny a gyermek, s mikor szükséges annak minden felelősségét a szülőre hárítani. Az ingyenélőnek, a lakbért nem fizetőnek, a hanyag munkát végzőnek, a garázdának ne lehessen mentőöv a gyermek. A kicsiket ne büntessük, de keményen figyelmeztessük a szülőt: nem a társadalom feladata, hogy eltartson, védjen, óvjon olyanokat, akik a családalapítás nagy és szent hivatását összetévesztik a jogtalan előnyök megszerzésével. Bürget Lajos A művelődés Tisza szál kán Polpresszó és Váci Szűcs Géza Lörincz Tibor Kálmán Sámuel Koroknai Ambrus Szalma Elek tanácselnök művelődésiház- iskolaigazgató gyáregyscgvezető versenyfelelős igazgató (Mikita V. felv.) Tiszaszalkáról a járási székhelyen azt hallottuk: jómódú, jó arculatú település. Egy másik megjegyzés így szólt: ne próbáljuk valamelyik beregi „társához” hasonlítani, mert Tiszaszalkának egyénisége van, csak önmagára hasonlít... á busz haza ... Sokat segíthet viszont a községi művelődésben gyáregységünk 36 műszaki embere, technikusok, mérnökök ... Ottjártunkkor az foglalkoztatott bennünket, vajon egy jómódú községben követi-e ezt a szellemi gazdagodás. Mi kell ahhoz, hogy egy községben rangja, becsülete legyen a művelődésnek. Jómód és művelődés — Nemcsak az anyagi előbbrejutás izgatja az itt élőket, példa rá, hogy a járásban, sőt a megyében az első között alkalmaztak hivatásos népművelőt, pezsdítet- ték meg helyben és környékén a művelődés azelőtt majdnem álló vizeit. Nagy szó, hogy jelenleg már három függetlenített munkása van a közművelődésnek, a Váci Mihály Művelődési Ház vezetője, a művészeti előadó és a községi könyvtáros. Igaz, egyiküknek . sincs még népművelői szakképesítése, de amit csinálnak, arról sokan tudomást szereztek a járás határain túl is ... Kérdésünkre a közös községi tanács elnöke, Szűcs Géza így válaszolt: — Nem érdemes és nem is helyes kettéválasztani, vagy szembeállítani a két dolgot, az anyagi és a szellemi fejlődést. Az egyik nem zárja ki a másikat, de az is igaz, nem is következik a jómódból feltétlenül a művelődési igény. Mi igyekeztünk megteremteni a kedvező feltételeket. Kezdő tanácselnök koromban még én sem láttam mindig, hogy a népművelő nem akkor dolgozik jól, ha mindennap bejelenti, hol van, mit csinál. Azóta rájöttünk: az eredmény a fontos. A község vezetőinek szemlélete dönti el, hol hogyan halad a művelődés? Vagy elegendő egy-két megszállott népművelő? A beszélgetésekből az derült ki, hogy mind a kettő csaknem egyformán fontos. Lőrincz Tibor a művelődési ház vezetője hat éve népművelő a községben. Azt mondják: lázba tudja hozni a falut. Egy ideje a pol- presszóval, amit sokan nem is értettek, hogy mi... — A klub és a presszó ösz- szeházasítása ez, ami azért pol, mert a fiatalok nyelvén politizálunk, éneklünk, vitatkozunk, netán vetélkedünk. Presszó, mert az Áfész-étte- rem különtermében tartjuk, mert nincs jó helyünk a művelődési házban. A pinceklubot feladtuk, mert nem bírtunk a békákkal... Írókat, költőket is meg szoktunk hívni, jól érzik magukat a fiatalok, mindenki lehet főszereplő, vezetheti a vitát, a játékot... A rendszeres támogatós Egy — vagy három —szál népművelő azonban nehezen tudná megmozgatni a községet, ha nem lennének segítőtársak. A község humán értelmiségének 26 tagja van, a többségük pedagógus. Kálmán Sámuel iskolaigazgató így vélekedik: — A nevelést is megköny- nyíti, hogy a községben jó a művelődési munka. Gyerekeink szívesen járnak a szép, meleg könyvtárba, ahol irodalomórákat is tartunk. A könyvtáros nemcsak könyvet ad a gyermekek kezébe, játszik velük, az udvaron szalonnasütést rendez, könyvtári gyermekklubot szervezett. A nevelők többsége ott van a kultúrház rendezvényein, szakköröket vezetnek. Jártunk a Magyar Acélárugyár helyi gyáregységében is, amely eddig inkább csak munkát, megélhetést adott. Kevésbé foglalkozott a művelődéssel. Koroknai Ambrus, a gyáregység igazgatója önkritikusan mondta: — Eddig a művelődési ház nyújtott többet, mi pedig kevesebbet. A közelmúltban azonban a gyáregységünk központjával és a helyi szervekkel megállapodtunk abban, hogy anyagilag is rendszeresen támogatjuk a művelődési házat. Gyáregységünk 600 dolgozója közül 400 fizikai munkás. Igen kedvező az átlagéletkor: az összlétszám- ból 400-an 30 éven aluliak. Igaz, hogy a dolgozók többsége, mintegy 60 százaléka nem helybeli, a környező községekből jár be dolgozni, s alig várják, hogy induljon önképzés a brigádokban Mit ér a műveltség a dolgozók körében. Szalma Elek, a brigádok verseny felelőse válaszolt: — Elsősorban az iskolai — esti, levelező — tanulásnak van rangja. Igyekeznek is a kihelyezett osztályban továbbtanulni a fiatalok. Belőlük lesznek aztán a brigádvezetők. Nem ilyen könnyű a brigádokon belüli önképzés, amit most kezdünk tanulni. Sokat várunk a művelődési házban szervezendő szocialista brigádvezetők klubjától... Igazat kell adnunk annak a véleménynek, hogy Tisza- szalka csak önmagára hasonlít. Művelődni akar, de nem sablonok, hanem önmaga igénye és sajátosságai szerint. Hagyományt teremt, a Váci-szavalóversennyel, az ünnepi klubhetekkel és újabban a két éve létrehozott pol- presszóval, de egészséges nyugtalansággal igyekszik utat találni a negyven gyári brigádhoz is. Városi és falusi életmód ötvöződik kezük nyomán. Még ha annak mélyebb jegyei csak évek, talán évtizedek múlva láthatók... Páll Géza Közös munkásszállítás Üjszerű kezdeményezést valósít meg a munkásszállításban a MÁV záhonyi átrakókörzete és a Hungaro- fruct tuzséri telepe. A vasút és a hűtőház igen sok vidéki dolgozót foglalkoztat, akinek a munkába szállítását saját autóbuszaikkal végzik. Most a jobb kihasználás érdekében egyeztették a szállítási igényeket, így hét község — Benk, Tiszamogyorós, Eperjes- ke, Tiszaszentmárton, Zsurk, Záhony és Győröcske — munkásait a MÁV üzemi buszjáratai viszik a tuzséri hűtőházba. A Hungarofruct pedig a Tiszabezdédből és Mándokból bejáró dolgozók szállítását vállalta. A felmérések szerint további együttműködésre is van lehetőség, hiszen így egyes vonalakon csökkenteni tudják a zsúfoltságot, az utazási idő is kisebb lehet. A Hungarofruct járatainál napi 200 kilométeres autóbuszfutást takarítanak meg, a megmaradó autóbuszt tartalékként alkalmazhatják. Tiszabecsen új gyógyszertár műszaki átadását tartották a napokban. A Fehérgyarmati Építőipari Szövetkezet munkája nyomán május elsejétől a Tiszahát lakói itt is megvásárolhatják gyógyszereiket. (M. K. felv.) Helyünk az országban Átalakuló gazdasági szerkezet II megye a számok tükrében Szabolcs-Szatmár továbbra is tartja harmadik helyét a megyék közötti sorrendben. Csak Pest és Borsod megyékben él állandó jelleggel több ember. Ugyancsak a megye az első évek óta az élveszüietések arányában a maga 18,7 ezrelékével. Kedvezőtlen viszont, hogy a csecsemőhalandóság aránya magas, a leggyengébb a szabolcsi érték — tudhatjuk meg az 1979-es területi statisztikai évkönyvből, amely az ország egyes területeinek, megyéinek és városainak főbb számait mutatja be a múlt év eleji adatok alapján. A természetes szaporodással ellentétes, hogy még mindig sokan költöznek el végleg a megyéből. A stataiszti- ka közel 4 ezer lakos csökkenését regisztrálja a vándorlási különbözet révén. A megye gazdasági szerkezetének átalakulását jól mutatja, hogy három év alatt 21,5 százalékkal emelkedett az ipari foglalkoztatottak száma, ami az országban a legmagasabb ütem, ezt Bács-Kiskun és Somogy megyék iparosodása követi. Azonban ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a termelésben foglalkoztatottaknál az ipar és építőiparegyüttesen ad több embernek kenyeret, mint a mezőgazdaság. Az ipar 54 ezer, az építőipar 14 ezer dolgozójával szemben a mező- és erdő- gazdálkodás 64 ezer embert foglalkoztat. S úgy tűnik, nem csökkent az a távolság sem, amely a Szabolcsban dolgozók és a másutt munkát keresők fizetése között megvan. A legtöbb ágazatban, így az iparban, építőiparban, mezőgazdaságban 5—600 forinttal kisebbek a keresetek, egyedül a szállításban és kereskedelemben dolgozók keresete van közelebb az országos átlaghoz, ami közelíti a havi 3500 forintot a fizikai munkát végzőknél. A termelés adataiból kitűnik, hogy 1975-höz képest másfélszer több ipari termék kerül ki a megyéből, összesen 334 ipari telephelyet tartanak nyilván, közülük ötnél ezren felül dolgoznak. A* mezőgazdaságban az ország legnagyobb gyümölcstermő területe a megyében található, közel 37 ezer hektárral, míg az ezt követő Pest és Bács-Kiskun megyékben csak 16 ezer hektáros a gyümölcsterület. A megye nagysága is adja, hogy itt található az állattenyésztésen belül a legtöbb szarvasmarha, bár a területegységre vetítve csak az országos átlag körül vagyunk. A lakosság életkörülményeinek változását jelzi, hogy az utóbbi három évben más- félszeresen nőtt a személygépkocsi-tulajdonosok száma, 28 ezer kocsi fut az utakon. A közel kétezer bolt az országos átlagnak megfelelő kereskedelmet jelez, míg a 187 ezer lakás a nagyarányú építkezésre utal. Az egészségügyi ellátásban a tízezer lakosra jutó 14 orvossal .továbbra is iiáíul kullog a megye, bár egy-egy orvosi körzethez kevesebb lakos tartozik, mint az országos átlag. Az óvodai ellátás javítására hozott akciók sikerét az átlagtól több hely bizonyítja. Amíg az országban ezer lakosra 103 általános iskolai tanuló jut, addig nálunk 135 az arány, vagyis sok a fiatal a megyében. Ezért hiába több 20 ezernél a középiskolába és szakmunkásképzőbe járó diákok száma, mégis a megye középiskolával való ellátottsága alacsonyabb az országos átlagtól. L. B. A stem pH mmarrnadszor próbálko- WW zott bérletet váltani. Háromszor küldte el a guruló cég magas homlokú hivatalnoka, újabb igazolásokat, pecséteket követelve. 0 pedig hiába bizonygatta „De hiszen a túloldalon már két pecsét is van, s itt is, meg ott is aláírták!” A fényesfejű továbbra is olyan volt, mint egy makacs bélelzáródás. Hajthatatlan. A fiú, áttörve a pénztárhoz nyomakodó tömegen, a kijáratnál nagyot szippantott a szén-monoxidból — „Most megint ki a suliba, újabb pecsétért? Elmegy ez a délelőtt is.'”, gondolta —, mikor talpra ugrott benne a kisördög. Át a közelben dolgozó cimborájához! Amit máskor az irodába lépve észre sem vett, most szívmelengető gyönyörűséggel töltötte el. Tekintélyes, pisz-- kosszürke állványokon akasztott emberként lógtak: a bélyegzők. „Nincs benne semmi disznóság” — nyugtatta meg az akadékoskodó cimborát, s papír után nyúlt. Megigézve próbálgatta a bélyegzőket. Némelyikre — ahogy a filmekben látta —, rá is huhogott. Legjobban talán az ovális tetszett, aztán a háromszög. Ám papírján valamennyi kör alakú: maradt hát amellett. A zöld, kék, meg piros festékek csábítása valóban csak egy pillanatig tartott. „A többi is lila, ez is lila lesz” — adta meg magát. Tintázott, s lenyomta a stemplit. 4 ztán loholt vissza. A kopasz pénztáros elégedetten bólintott, csak a hajába túró mozdulatot állította meg félúton. Lyukasztó sík- kant, papír reccsent, az asztalfiókból bélyegző is került. A guruló cég irattára pedig egy szabálytalan bizonylattal gazdagabb. Micsoda öröm. egy revizornak, ha valaha a kezébe kerül! Csendes Csaba
