Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
„Bizalmam sarkig kitárult kapa...“ Beszélgetés Pécsi Ildikóval MioWl, Pécsi Ildikó önálló estjére gyűltünk össze, mi nyíregyháziak, január 28-án, a Móricz Zsigmond Színházban. Két teltház nézte végig, délután és este a Szerelem című összeállítást. „Bizalmam sarkig kitárult kapu ..hangzott fel mindjárt a műsor el- sű mondataként, Baranyi Ferenc versével, a gondolat, mely mottóként is kerülhetett volna ez invenciógazdag, korántsem szokványos előadói est színlapja fölé. A szerelemről szólt a műsor, látszólag a férfi és nő boldog-keserű kapcsolatáról. Brecht-songok, régi francia sanzonok, Aldobolyi Nagy György hangulatos dalai hangzottak el a szerző kiváló zongorakíséretével, és versek, izgalmasan maiak, és kedves klasszikusok, s mi egyre inkább éreztük, hogy ez a szerelem sokkal inkább a művészet szerelme, a hivatás iránt érzett szerelem, mely olykor csüggesztő, olykor szinte reménytelen, de mindig szárnyakat ad. — Milyen érzés egy művésznek, szülővárosában önálló estet adni? — Hazajönni mindig szorongató érzés. Be kell bizonyítani, hogy érdemes volt elmenni. Úgy kell hazajönni, mint a mesebeli harmadik fiú, aki levágta a sárkány hét fejét, lábát térdig járta, ;de kincsekkel rakott és. hozza Burkusorszag féle király-'' ságát. — Ez a „fele királyság” mit jelent egy színésznőnek? — Azt csinálok, amit szeretek, s csinálhatom. Színész nem lesz az ember véletlenül, mint ahogy világgá sem indul. Aki véletlenül kerül valami pályára, talán megengedheti magának, hogy félvállról vegye a hivatását, vagy akkor is ott maradjon, ha érzi, hogy alkalmatlan. De aki színész, és az akart lenni mióta az eszét tudja, nem alkudhat meg. Egy lehetősége van: keményen dolgozni, és ez a fele királyság. — Dolgozni, ha hagyják. Es ha úgy érzi, hogy nem figyelnek rá, ha évekig „talonban tartják”? — A színész legfontosabb emberi tulajdonsága, hogy hisz önmagában. Állandó készenlétben van, hogy a legjobbat tudja adni, ha egyszer felmegy a függöny. — Mint most. És kétszer két órán át fenn volt. Egyedül a közönséggel szemben, két órán át, szünet nélkül... — A műsorom tulajdonképpen másfél órás, de a „hazai pálya”, a közönség lelkes reagálása megnyújtotta. Jó néhány olyan verset is-eíővetteirí,‘" amit “ egyébként ebben a műsorban nem szoktam elmondani, ilyen volt a Zách Klára is, amivel felvételiztem annak idején, amivel tulajdonképpen elindultam Nyíregyházáról, hogy a hasonlatunknál maradjak: a hamuban sült pogácsa. — S most? — Köszönöm, most jól vagyok. Az Amherst szépét próbálom a Radnóti Színpadot, ezt az Emili Dickinsonról szóló, különlegesen szép monodrámát, azonkívül két tv- játékban is szerepelek, egy mese-musicalban, és Kertész Ákos Névnapjában. — Milyennek látja Nyíregyházát az egykori Zrínyis diák? — Szeretem Nyíregyházát, mindenki szereti a fiatalságát. Különös módon mégis jobban szerettem amikor olyan kedves kisváros volt. „Kisvonat mozdonya pöfögött fel, s alá, mesebeli guruló vaskocka ...” ezt Szabó Lőrinc írta a hajdani Debrecenről, és bennem mindig ez a sor bujkál, ha a zeneiskola előtti széles, füves sávra nézek, ahol valamikor, a kitérő volt. Én nagyon sajnálom a mostani fiatalokat, akiknek már nincs alkalmuk felülni a szellős, oldalasincs, nyitott kocsiba és kivillamosozni az erdőn keresztül a Sóstóra. Az ágakat kézzel el lehetett ér-, ni, és a kalauz egy szál keskeny pallón araszolt végig a szerelvény oldala meijtén. Mindig attól féltünk, hogy egyszer leesik. — Soha nem esett le. Úgy lépett át egyik kocsiról a másikra, hogy oda se nézett. Erezte a pallót. — Ez az igazi. Érezni kell. Mennél nagyobb a felelősség, annál jobban kell igyekezni, megfelelni neki. Ez egy kényszerítő helyzet, de szép. És az a bizonyos palló? Alád teszik? Tartják?- Nem hiszek benne. Tehetséged a palló. Tudásod az egyetlen biztos támasz. Mester Attila MEGYÉNK TÁJAIN Nyíribrony H anyar után váratlanul ér az út a községbe. Amit először lát az ember: két eperfa vigyáz a vegyesboltra. Eperfa nincs több. Akác sem. Az akácoknak azért kellett pusztulniuk, mert magasra nőnek, elérik a villanyvezetéket és örökké nyesni kell őket. Az akácok helyét meggyfák foglalták el. A csemetéket a tanács hozatta, kiosztották, a lakosok gödröket ástak és elültették a meggyfákat. És kifizették a fák árát. Ez a társadalmi munka kitűnően sikerült. Most, ha tavasz van, virágoznak a meggyfák, a fehér fürtök között méhek dongnak. Illatoznak a kerti virágok is. Hagyománnyá lett, hogy ki-ki a portája előtt por- hanyós ágyásokat készít és szebbnél szebb virágokat nevel. Őszre már érik a meggy és attól szépek az utcák. De szép az utca azért is, mert nincs soha sem sár. Most már nincs. A tanács azt mondta: rendezetlen a főutca, keskeny a kövesút, nincs vízlevezető árok. Akkor az emberek, 1977-ben két nap alatt négyezer méter vízlevezető árkot ástak, mindenki megvásárolta az átereszek betongyűrűit, azokat beépítették. Rá következő évben a tanács anyagot vásárolt, cementet, sódert és a lakosok egy hét alatt 3000 méter járdát készítettek. Volt, aki a saját pénzén is vett anyagot, hogy a ráeső járdarész még tökéletesebb, jobb legyen. Ez a társadalmi munka is jól sikerült. Most tél van. Az 1200 meggyfát látni ugyan, de nem olyan szépek, mint tavasszal. A vízlevezető árkot, a járdát hó fedi. A tanácstitkár, Bagoly Dániel sajnálja, hogy tél van, mert nem dicsekedni szeretne, csak megmutatni, hogy mire képesek a nyíribro- nyiak. Hiszen a kövesút is úgy szélesedett és épült, hogy mindenki adott 500 forintot, a tanács 100 ezret, a termelőszövetkezet 200 ezret. Így aztán Ramocsaházától Ibronyig most már pompás út vezet. Az emberek önként adták az ötszáz forintokat, mert van miből és mert lelkesek. Erre a két dologra alapozva a tanácsnak most is 600 ezer forintja és nagy tervei vannak. A vízlevezető árkokat kikövezik, a temetőt körülkerítik, folytatják a belvízrendezést. A pénz anyagra elég, a munkát a lakosság végzi. Ez már a falugyűlésen eldőlt. A tanácstitkár szerint „ez a hangulat”. (Szépen mondta.) És mi újság még a községben? Ami a legszükségesebb megvan. Van művelődési ház, ifjúsági klub, az iskolában politechnikai műhely (idén felújítják 130 ezer forintért). Van iskola napközi, tanulószoba, óvoda. A közintézmények felszerelése kielégítő, mindegyikhez egyédi kútról vezetékes víz szolgál. Néhány adatot még érdemes megemlíteni. A községnek 1394 lakosa van. A hetvenes évektől számítva nincs nagy változás. 1960-ban viszont 1565-en éltek Nyíribrony- ban. Akkor ez gyorsan, közel 150 fővel, 40— 50 családdal apadt. Elmentek. Most már inkább hazajönnek. Szorgalmasak az emberek és józan életűek. A takarékban a betétállomány több mint 7 millió forint. Megyek a járdán, amiből nem sajnálták a cementet, próbálom ellesni a község életét. Hideg van, kevés az utcán az ember. Egy kucsmáé, bekecses embert látok és jól megnézem, mert térde a surcot veri. Sure (kék vászonkötény), ritka viselet. Valamikor nagy hasznára volt a földművesnek. Magot gyűjtött bele, magot szórt belőle, védte a nadrágot, de beletörölte izzadó homlokát is az ember. A tsz-központhoz vezető úton egy kétszintes ház „hivalkodik”. Kriszton Miklós traktoros építette, építi. Mondták, ne csodálkozzam rajta, épült és épül attól különb1 is. Mert az csak természetes, hogy az új ház fundamentumában ott a garázs, és nem veri szemöldökfába az ember a fejét. A tágas, nagy házak látványához ellentétként társul egy kép. Apró, fatornyos kápolna didereg a hóban. Szinte jelkép. A múltból, az uradalomból maradt a földre kushadó felszentelt ház. Valamikor cselédek, napszámosok és kubikosok látták jóval nagyobbnak kunyhóiktól. Most mellette, mögötte nagy házakkal van teletűzdelve az utca. Miből telik mindenre az embereknek? A jövedelem, a jólét fő forrása a tsz, kiegészítője a ház körül, a háztájiban is meglévő szorgalom. A tíz aranykoronát sem érő föld mindig jól fizet a gondos munkáért. Az 1400 hektáron a tájjellegnek megfelelően főleg burgonyát, dohányt, gabonát és takarmányt termesztenek. A három ágazat: a növénytermesztés, az állattenyésztés és a kertészet (114 hektár a téli alma) kivétel nélkül jövedelmező. Az elmúlt évi eredményekről mondta Bagoly József tsz-elnök és Kiss János párttitkár: a növénytermesztés 20, az állattenyésztés 14, a gyümölcskertészet 13 milliós árbevétellel zárt. Egy tízórás munkanap (napszám) 178 forint. A háztájiban főleg állattartással foglalkoznak. A tej, hízott marha, sertés, amit a közösön keresztül értékesítettek a tagok, 13 milliót ért. Dehogy mennek el fiatalok. Aki elment, az is hazafelé tart. Pedig nagyon nem akarták a tsz-t. 1961-ig éltek az emberek a föld- tulajdonosok mámorában, keservében. Négy nagybirtokot, 2000 hold földet osztottak szét 1945-ben. Az újgazdák buzgalmáról őrzött emléke Bagoly Józsefnek: a tehén mellé jármolták a bocit, az asszony a tézslafához erősített kötéllel segített, húzta-vonta, hátul az ember tolta az ekét. Ez ment tizenöt éven át. Az sem számított, hogy a termés nagy részét elvitte az adó. Megszorítás, jó szó, rossz szó, nem használt. Kimondhatatlanul szerették a földet. Egy évig tartott a harag. Az első évben mérleghiánnyal zártak. És hiába mondja bárki, a nagyüzemi gazdálkodás tapasztalatlansága volt az oka a veszteségnek. Ha csak ez lett volna, akkor nem apad meg nagy hirtelen a lakosság. Volt dac, közömbösség és titkolt remény, hogy nem tarthat a kö- zösködés sokáig. Előbb talán az a józan ész diktálta érv döntött: élni kell, enni kell. Élni sokféleképpen lehet. Úgy is, hogy egyik napról a másikra és úgy is, hogy mindig többre és többre törekedni. A föld szeretete ismét győzött. Nem volt több mérleghiány. És húsz év alatt sokat változtak az emberek, mert változott az élet. A szövetkezetben nemcsak jól lehet keresni, ad az többet is. A község gyarapodásában, a közintézmények fenntartásában benne vannak a szövetkezeti forintok. Színes televízió a fiataloknak, anyagszállítás a járda- és útépítéshez, költséghozzájárulás az óvodának, sporttámogatás és még ezeregy dolog. Mindenre telik. Mértéktartóan és okos beosztással. Van ereje a termelőszövetkezetnek arra is, hogy a fiataloknak építési kölcsönt adjon, a házépítéshez fuvarkedvezményt nyújtson. A tagok szorgalma, a jó vezetés híressé tette a gazdaságot. Háromszor nyerte el a termelőszövetkezet a kiváló címet, országos kiállításon többször díjazták állataikat. Nem akarom írásommal elhitetni, hogy Nyíribronyban nincs más csak társadalmi munka és munka. Egy község életét, fejlődését sok szögből vizsgálhatjuk. Úgy is, tudnak-e élni a megtermelt javak adta lehetőségekkel. Boldogok-e az emberek? Sokan bizonygatták: igen boldogok. Nem csak a dolgos hétköznapok, de az ünnepek is léteznek. M egmaradt régi jó szokásnak a disznótor, ami összehozza a rokonokat, jóbarátokat, jószomszédokat. Megtartják a névnapokat, vannak lakodalmak és újabban ok a családi rendezvényekre a ballagás, érettségi. Terül az asztal és derül az ember, van mit az asztalra tenni. Kevés a harag, a viszálykodás. A tanácstitkárnak könnyű dolga van, szabálysértés ritkán fordul elő, békebíró tisztet nem kell betölteni. A nyugalom titka lehet az anyagi jólét, de az is, hogy kiterjedt a rokoni kapcsolat. A Bagoly vezetéknév annyira elterjedt, mint másutt a Szabó vagy Kovács. És a rokonok összetartanak, segítik egymást, őrzik, fejlesztik, ami az övék. Nyíribrony a lakosoké. Látszik rajta. Seres Ernő KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. február 10. Habda László (Ungvár): Ciklámencsendélet ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Hl
