Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-08 / 32. szám
1980. február 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 .öllő után Hit, hogyan termeljünk? Év elején Gödöllőn tanácskoztak a mezőgazdasági szakvezetők. Az országos feladatok meghatározása számunkra is gondolatokat ébresztő útravaló. Ezekről beszélgettünk a TE- SZÖV vezetőivel. — A gazdálkodás múlt évi megyei eredményeit csak mint az egyes témák kiindulási pontját érintettük. Elsőként a burgonyát. Miért ragaszkodunk e növény termesztéséhez? — Szabolcs néhány éve még a burgonyatermesztés hazájának számított. Ez a tájkörzet alkalmas arra, hogy a jövőben is nagyobb arányokban burgonyát termeljen és ne azokat a földekét kössék le, amelyek inkább gabonatermesztésre alkalmasak. A burgonyához a megye nem azért ragaszkodik, mert túlzottan jövedelmező. A bruttó termelési érdekeltség vonzza a termelőszövetkezeteket'ehhez a növényhez. Tennünk kell azért, hogy a burgonyatermesztés fejlődjön, hogy újra híre legyen a szabolcsi burgonyának. Elsősorban szerződési lehetőséget kell adni. Aztán a termesztés technológiai javításával nagyobb hozamokat kell elérni, végül a fajtaválasztékkal a burgonya iránti kereslet növelhető. A burgonyára szükség van, sőt várható, hogy az élelmiszerek árváltozásai miatt újra nagyobb jelentősége lesz a lakossági fogyasztásban, a közétkeztetésben, az ipari feldolgozásban. Hogy a burgonya háztartási, ipari felhasználása növekedjék, abban a kereskedelmen kívül a termesztők is sikerrel közreműködhetnek. Pátrohán ez évben 10 millió forintos támogatással megépül egy üzem: hámozott, szeletelt burgonyát állítanak majd elő kisebb-nagyobb csomagolásban. A 130 vagon kapacitású feldolgozó úgy épül, hogy kisebb ráfordítással tovább fejleszthető. A jelenlegi beruházásnál is kedvező, hogy az infrastruktúra adott. — Szabolcs-Szatmárban a szövetkezetek kétharmada kedvezőtlen termőhelyi adottságú. Ügy vélem, a jó eredményekhez a jövőben alaposan megfontolt gazdálkodásra van szükség... — Néhány termelőszövetkezetünknél a tartós veszteség oka elsősorban a gyenge adottság és nem vezetési probléma. Komplex meliorációra lenne szükség, de legalább ennyire fontos megtalálni a föld hasznosításának legmegfelelőbb módját. Ezt igényli a racionális földhasznosítás. A nyírségi dombhát egy részét például nem célszerű mással, csak erdővel, gyeppel hasznosítani. Az erdőtelepítésnek, fatermelésnek még soha nem volt ilyen jelentősége, mint napjainkban. Közrejátszik ebben az energiagond, de még inkább a fa iránti kereslet. A Soproni Erdészeti Faipari Egyetem olyan nemes akácot állított elő, amelynek szinte a nyárfával azonos a növekedése. 20 év után kitermelhető. Nagyobb figyelmet kellene erre fordítani és általában az erdészetre. Ma már az akác is sokoldalúan hasznosítható, csomagolóanyagnak, bútornak, ipari fának. Fűtőértéke sem lebecsülendő, hiszen 4300—4500 kalóriával fűtőértéke jobb mint a barnaszéné. A racionális földhasználat révén került szóba a csillagfürt is, amely gazdasági megfontolásból ismételten felhívta magára a figyelmet. Ma a magcsillagfürt fontos ipari növény. Ha a gazdaságok betartják a technológiát, versenyképes, nyereséges áru lehet a csillagfürt. Most kialakult egy figyelemre méltó kapcsolat a Chinoin és a vajai Rákóczi Termelőszövetkezet között. A megállapodás lényege, hogy kísérleteket végeznek. Az alkaloidák kivonásával importpótló, fehérjedús takarmányt állítanak elő. Ezzel kiváltható a szója és más, drága pénzen beszerzett abraktakarmány. Folytatnak másutt olyan kísérleteket is, hogy a csillagfürtöt baromfival etetik. A csillagfürt termesztésére az 1980-ra érvényes ártámogatás is ösztönöz. A kalászosok, búza, árpa, zab, tricitálé 18, a napraforgó 8 százalék árkiegészítést kap, ezzel szemben a csillagfürt 20 százalékot. — Az energiahordozók egyik nagy felhasználója a mezőgazdaság. A motorbenzin 15 százalékát, a gáz- és tüzelőolaj egyharmadát, az autó-motor olaj 15 százalékát, a Dieselmotorolaj 40 százalékát a mezőgazdaság fogyasztja. — Nem indokolt a felhasználás ilyen nagy aránya. Tre- hányság van a fogyasztásnál, az ellenőrzésnél. Ügy nem lehet takarékoskodni, költséget csökkenteni, hogy vödörből tankolnak, hogy mértéktelen a gépek üresjárata. A szövetség érintésvédelemmel és diagnosztikai vizsgálatokkal foglalkozó csoportjai felkérésére végeznek vizsgálatokat, javaslatokat tesznek, de ezeket nem mindenütt veszik figyelembe. Tudomásul kell venniük a mezőgazdasági üzemeknek, hogy ahol nem lépnek előre a takarékos üzemanyag-felhasználásban, ott a gazdálkodás eredménye erősen csökken majd. Az is baj, hogy a termelőszövetkezetben nincs energetikus, vagy felelős személye e területnek. Minden szakterületen lehetséges a takarékos energiafelhasználás. Az új szabályozó rendszer, a termelői árváltozás növeli a kezdeményezőkészséget, a kockázatvállalást. Egyre több mezőgazdasági üzem foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a kiegészítő melléküzemági tevékenység sokoldalúan hasznára lenne az alaptevékenység fejlesztésének. — A melléküzemági tevékenység jó és hasznos törekvés. Jó példák bizonyítják, hogy a gazdálkodás javításának szolgálatában lehet és kell is foglalkozni ezzel a kérdéssel. És nemcsak úgy, hogy a termelt áru feldolgozását biztosító élelmiszer-ipari tevékenységet szorgalmazzuk. Van néhány követendő példa, mint a kölesei műanyagüzem, a máriapócsi varroda, a tímári gumiüzem, avagy a nagyecsedi tsz és a MEDICOR együttműködése. A melléküzemágnál alapvető megfontolás, hogy része legyen a gazdálkodás egészének. Ami a népgazdaságnak szükséges, a termelőszövetkezeteknek hasznos, azzal nemcsak lehet, de kell is foglalkozni. Vállalkozási kritérium nálunk, hogy az ipari munka idényjellegű lehet. Fontos, hogy a munkaerő a tsz-ben maradjon és ha szükség van rá a kampányfeladatoknál, — almaszüretnél, dohánytöréskor — rendelkezésre álljon. A megyében jelenleg 20—30 olyan termelőszövetkezet is van, ahol betanított munkával lehetséges az ipari termelés valamilyen formája. Seres Ernő Ifjúmunkás Seregben A Magyar Acélárugyár tiszaszalkai üzemében Szűcs Béla egy műszak alatt 800 darab 19,5 milliméteres átmérőjű csigafúrót készít az Azap automata esztergagépen. (Császár Csaba felv.) A KÖRÜLTEKINTÉS HIÁNYZOTT „Keressen magának munkahelyet...“ Méltatlan eljárás a KEVIÉP-nél A Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat nyíregyházi főépítés-vezetőségén az utóbbi hetekben rossz volt a hangulat, és máig sem nyugodtak meg a kedélyek. A hír, hogy 120 ember vált fölöslegessé a legutóbbi átszervezés és a korábbiaknál kevesebb munkalehetőség miatt,-mint a barlang faláról csapdosó visszhang, hol innét, hol onnét jutott el sokak fülébe. Volt kívülálló, aki tudni vélte: az érintettek már a munkakönyvét is megkapták. MÍNUSZ NEGYVEN SZÁZALÉK Dányádi Emillel, a KEVIÉP személyzeti és oktatási osztályának vezetőjével a nyíregyházi főépítés-vezetőségen beszélgettünk. Éppen Nagyhalászba készült továbbmenni, ahol 11 olyan dolgozójuk van, akiknek más munkahely szükségeltetik. A legjobb az lenne, ha helyben sikerülne nekik munkaalkalmat szerezni. Csakhogy: a 11-ből öt analfabéta és mindössze kettő végezte el a 8. általános iskolai osztályt. — El kell ismerni: előkészítetlenül kezdtünk a leépítéshez, így, most összetorlódtak a tennivalók. Mert nem a rossz munkaerőktől akarunk ily módon megszabadulni, hanem a vállalat helyzetéből kiindulva azoktól válunk meg, akikre belátható időn belül, munka híján szükségünk nem lesz. Nem az eddig elmaradt fegyelmi büntetéseket akarjuk ily módon pótolni. Egy rövid számvetés a KEVIÉP jelenlegi helyzetéről nyilvánvalóvá teszi: nem a cél, hanem az eljárás kifogásolható. De az aztán erősen. Tény, hogy az öt éven át felívelő teljesítményt nyújtó vállalat megtorpant, az elért szintet — egyebek közt a megrendelések hiányában —, tartani nem tudják, sőt visz- szaesésre számíthatnak. Több a muníció, mint amennyi a célpont. Idén már 40 százalékkal kevesebb a megrendelésük, mint 1979-ben volt. — Mindehhez — mondta az osztályvezető —, helyi gondok is járulnak: nem volt kielégítő az irányítás. Építés- vezetők, főépítés-vezetők váltották egymást. Sok és szétaprózott feladatot kellett megoldaniuk. A vállalat vezetősége fél éve latolgatja, változtatni kell. A megoldás: a szabolcsi főépítés-vezetőséget és a debrecenit, debreceni székhellyel össze kell vonni. Ezt követte a számítás: hány emberre nem lesz szükség? A lista már készen áll, igaz, a munkakönyvét még senki sem kapta meg. Január 14-én született meg a döntés. Január 15-én már a nyíregyházi telepen tájékoztatták az embereket, már akit ott találtak, hisz a nagy többség nem kevesebb, mint 35 helységben tartózkodott: fagyszabadságon. Ezt követően pedig kitört a zűrzavar. Tasi Mihály, a II. főépítésvezetőség (Nyíregyháza) irodavezetője: — A vállalat összesen 250 embert szándékozik elbocsátani. Ebből 120 itt dolgozik. A bejelentés után magasfokú bizonytalanság lett úrrá. És a vállalat vezetősége, nem állt éppen hivatása magaslatán. Amit tettek, abból a meggondolatlanság jelei vehetők ki. „ÖNRE NEM TARTUNK IGÉNYT...” — Az adminisztratív dolgozók egy részét például Debrecenbe szerettük volna átvinni — mesélte Dányádi Emil. — Azonban érthető, hogy a nők családi okok miatt nem akarták vállalni. Ilyenkor aztán, a vállalat valamelyik vezetője telefonon közölte az érintettel: „önre nem tartunk igényt, keressen magának munkahelyet.” A dolgozók szerint mindezt foghegyről, odavetve. — Amikor az a zűr lett — folytatta —, beszélgetéseket kezdtünk mindenkivel. Felülvizsgáltuk a névsort, és minden illetékes helyen eljárunk, hogy az itt feleslegessé lett emberek másutt ne legyenek azok. Későn kezdtük az előkészítést ... VÉLEMÉNYEK, RÖVIDEN Kerekes János szb-titkár: — A vállalat főépítés-vezetőségei között tavaly, a második helyen voltunk és ez nem rossz eredmény, öt év alatt 4 főépítés-vezető és vagy 8 építésvezető váltotta egymást. Szinte egy sem volt nyíregyházi. Mintha valaki szántatlan földbe akarna magot vetni, úgy volt az átszervezés előkészítve. És ez a nagy hiba! Miért nem volt itt alkalmas vezető? Tábornok nélküli hadsereg voltunk □ mikor Walter Valternét a Szaru- és Pikkelybegyűjtő Vállalat igazgatójává kinevezték, az alig negyvenöt éves, tetterős asz- szonynak első dolga volt, hogy hivatali szobájának egyszerű, korszerűtlen faajtaját párnázott ajtóra cseréltesse ki. Hamar rájött azonban, hogy az új ajtó csak részben felel meg céljainak. Tökéletesen szigeteli a hangot, a bizalmas tárgyalásokból semmi se szűrődik ki a szobájából, ami a szaru- és pikkelyszakmában módfelett fontos körülmény. Az új igazgatónő azonban arra nem számított, hogy őhozzá se hallatszik be semmi a szomszéd szobában — a titkárságon — dolgozó beosztottjai diskurzusából. Ilyen körülmények között pedig nem tudta ellenőrizni, hogy miként vélekednek, mit beszélcsupán és ez is belejátszott a helyzetbe. Kruták Lászióné gépíró: — Az eljárás és nem az átszervezés az igazán sérelmes. Az már más kérdés, hogy adminisztratív munkakört találni nagyon nehéz. Szép Józsefné gépkocsiügyintéző : — Kisgyermeket várok, a férjem katona, mégis megkaptam az értesítést: nem tartanak rám igényt. Karácsonyi Gabriella technikus: — Egyelőre más munkalehetőségem nincs. Jaczkó László a munkaügyi döntőbizottság elnöke: — Debrecenből átszóltak, lesz ott helyem. Másnap visz- szavonták. Nem tudom hányadán állok. Nem érzem, hogy kellően átgondolták az intézkedést. Nem a célt vitatom, hanem a felületes megoldást. Horváth Miklós autószerelő: — Megszámlálni sem tudom, hány helyen jártam eddig. Az első kérdés mindig az volt: túl vagyok-e a katonaságon? Mondtam, nem. Akkor azt felelték: köszönik ... Egy biztos: senki sem a dolgok célszerűségét vitatta. A felületes (antihumánus?) kapkodó eljárást, amit most tűzoltómunkával próbálnak a vállalat vezetői helyrehozni, viszont joggal kifogásolták. Nem volt munkásgyűlés, ahol közölték volna a szándékot. Nem gondoskodtak kielégítő egyéb lehetőségről. Létében tettek bizonytalanná egy közösséget, megrendítették a vezetőik előrelátásába vetett hitet. De hadd ne soroljuk tovább. Bízzunk abban, amit az osztályvezető mondott, aki egyébként alig másfél hónapja dolgozik a vállalatnál: — Az utcára senki sem kerül, mindent megmozgatunk a tisztességes megoldásért. Ez az eset, talán másoknak is tanulsággal szolgál. Speidl Zoltán nek róla a közvetlen munkatársai. Az igazgató asszonyt joggal feszélyezte ez a kínos állapot. Hívatta az asztalosokat és a kárpitosokat, akik azonban hosszas fejtörés és próPárnázott ajtó bálkozás után sem tudták ki- fundálni, hogyan lehetne a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon elve alapján a párnázott ajtót a főnöknő kívánságának megfelelően átalakítani. Walter Valterné ezek után maszek mesteremberekhez fordult, de a pénz nem számít jelszóval Ipart kap Nagyecsed Új létesítmények öt év alatt Tizenegyezer ember él Nagyecseden, a múltjáról híres jókora településen. Az utóbbi öt évben egyebek között a helyi foglalkoztatottság megoldása okozott gondot az ittenieknek. A közelmúltban megtartott nagyközségi pártértekezleten is elhangzott: „A munkaképes korú lakosságnak csupán 53 százalékát tudják foglalkoztatni a helyi üzemek, intézmények”. A nagyközségi pártbizottság és a tanács öt év alatt többször és több helyen próbálkozott, hogy a Kraszna-parti település is kapjon végre ipari üzemet, hiszen a parányi költségvetési üzemet leszámítva Nagyecseden nincs ipar. Most létrejött a megállapodás, amelynek értelmében a MEDICOR Művek műszergyárat telepít Nagyecsedre. A pártértekezleten az is elhangzott: a múlt évben modern éttermet avattak a községben. Bővült a helyi áruház választéka. A két kongresz- szus között Nagyecseden százszemélyes, Fábiánházán, a társközségben ötvenszemélyes óvodát építettek. így a majd munkába álló asszonyok el tudják helyezni gyermekeiket. 550 „szabad munkaerő” van a nagyközségben, többségük nő. A felmérés, illetve a megkérdezés szerint 300-an akár holnap munkát vállalnának helyben. Hamarosan kezdik építeni a vízmüvet és az új gyógyszertárat. Az orvosi ellátás jó. A községpolitika jelentős eredménye az is, hogy az öt kisebb-nagyobb cigánytelep közül négyet felszámoltak. A pártértekezlet anyagából : „A kormányprogram meghirdetése óta összesen 350 cigánycsalád költözött új lakásba, a lakásépítésekhez a tanács ingyen telket biztosított”. A nagyecsediek nem csupán állami- segítséggel és a helyi tanács fejlesztéséből kívánják vonzóbbá tenni településüket. 1975 óta csaknem 15 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A XII. kongresszus tiszteletére a szocialista brigádok és a lakók vállalták, hogy ebben az évben 3 millió 800 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek. biztatott magániparosok se tudtak sikeres megoldást találni. Valami olyan megoldást kellett volna találniuk, amilyet a nők a cipészektől is elvárnának, hogy tudniillik a cipő belül kellően nagy és kényelmes, kívül azonban szemre tetszetősen kis méretű legyen. A Szaru- és Pikkelybegyűjtő Vállalat újdonsült igazgatója a kudarcból azt a következtetést volt kénytelen levonni, hogy a nemek közti egyenjogúság minden szóbeszéd ellenére még mindig hagy maga után némi kívánnivalót, hiszen az a párnázott ajtó, amely egy férfivezetőnek megfelel, nem szolgálhatja kellőképpen egy női vállalatvezető speciális szempontjait. Heves Ferenc