Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-23 / 45. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 23. Kommentár Az eredeti tervek szerint Vance külügyminiszternek kizárólag Bonnba kellett volna ellátogatnia. Az volt az elképzelés, hogy szerdán a nyugatnémet fővárosban találkozik vendéglátóján, Hans- Dietrich Genscheren kívül Ruffini olasz, Poncet francia és Carrington angol külügyminiszterrel. Az ötös találkozó azonban Párizs egyértelműen elutasító magatartása miatt nem jöhetett létre. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Vance kereste fel a négy külügyminisztert. Először Bonnban tárgyalt, ahol Schmidt nyugatnémet kancellár és Genscher külügyminiszter értésére adta: az NSZK nem látja szükségét annak, hogy mindenben lemásolja az Egyesült Államok politikáját. A hírek szerint magát az amerikai külügyminisztert is „meglepte” a tény, hogy mennyire eltér a két kormány álláspontja a jelenlegi nemzetközi helyzet és a Szovjetunió politikájának megítélésében. Ezután Rómába utazott Vance, ahol szintén megpróbálta népszerűsíteni Carter szovjetellenes intézkedéseit. Cossiga olasz kormányfő és Ruffini külügyminiszter azonban csupán arra szorítkozott, hogy meghallgassa az amerikai véleményt és közvetítse a nyugat-európai aggodalmakat Washington külpolitikájával kapcsolatban. Róma után következett a körút legkellemetlenebb állomása, Párizs. Francia kollégájával folytatott megbeszéléseit Vance „igen szívélyesnek, hasznosnak és nyíltnak” minősítette — a legutolsó jelző közismerten a nézetkülönbségekből származó vitákra utal a diplomáciai szótárban. Következtek a sorban a londoni tanácskozások: Vance egész' kőrútján kizárólag Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Lord Carrington külügyminiszter biztosította egyértelmű támogatásáról Washington hidegháborús politikáját. A hazatérő amerikai külügyminiszternek tehát, ha lehet, még keserűbb volt a szájíze, mint amikor elindult. K. M. Leonyid Brezsnyev beszede (Folytatás az 1. oldalról) országainak együttműködése. Ez az együttműködés valamennyi testvérorság fejlődésének nagy fontosságú gyorsítója. — A testvérországok egységének, a szocialista internacionalizmusnak ereje különösen meggyőző erővel nyilvánult meg abban a nagyszabású támogatásban, amelyet Vietnam népének nyújtottak az amerikai, majd a kínai agresszorok ellen vívott harcához — mondotta Brezsnyev. — így lesz ez a jövőben is, ha bárkinek is az a gondolata támadna, hogy merényletet kísérel meg e hősi nemzet békéje és biztonsága ellen. Szolidárisak vagyunk Laosz és Kambodzsa népével is, támogatjuk e népeket, amelyek hosz- szú küzdelemben vívták ki jogukat az új életre. — A nemzetközi élet egyik legfontosabb tényezője lett a szocialista közösség országainak békepolitikája, az enyhülésért, a rakéta-nukleáris világháború fenyegetésének csökkentéséért vívott közös küzdelme. — Külpolitikánk ereje abban van, hogy megfelel mind a szocializmus országai létérdekeinek, mind pedig földünk lakossága hatalmas többsége érdekeinek. Mindenekelőtt ez a politika megfelel azoknak a népeknek, amelyek felszabadultak a gyarmati iga alól, s az új, független élet építésének nehéz feladatával foglalkoznak. E népeknek — nem kevésbé, mint a szocializmus országainak — tartós békére, arra van szükségük, hogy szigorúan tartsák tiszteletben az államok szuverenitását, a népek jogait, s valódi, valóban egyenjogú nemzetközi kapcsolatokat hozzanak létre. Az imperializmus kardcsörtető körein ei| — mindé-: nekelőtt az Égyesült Államok imperializmusának — nem tetszik a béke megszilárdulása, a népek felszabadító harcának sikere — folytatta Brezsnyev. Nézzük csak meg, mivel válaszoltak arra, hogy a szocialista országok kapcsolatai sikerrel fejlődnek számos tőkés országgal, hogy sikerrel végződött Helsinkiben az európai biztonsági értekezlet, hogy győzelmet aratott Angola és Etiópia forradalmi népeinek harca az intervenciósok, az imperializmus zsoldosai fölött. Ez a válasz rendkívül furcsa volt. Halogatni kezdték például a SALT—II tárgyalásokat, majd a szerződés ratifikációját, jutalomban részesítették Szadat árulását; amely megbontotta az agresszor elleni arab egységfrontot. Sok éves erőltetett fegyverkezési programot kényszerítettek a NATO országaira. Befagyasztották és több esetben megszakították a leszerelés kérdéseiről szóló tárgyalásokat. Végül pedig provokatív határozatot hoztak arról, hogy Nyugat-Euró- pa területén új, a Szovjetunióra és szövetségeseire irányzott amerikai rakétákat helyeznek el. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetésének irányvonala az enyhülés aláaknázására, a nemzetközi helyzet kiélezésére irányul. Minél inkább csökkennek az imperializmus lehetőségei arra, hogy uralkodjék más országok és népek fölött, annál dühödtebben reagálnak erre a fejleményre az imperializmus legagresszívabb, leginkább rövidlátó képviselői. Az Egyesült Államok azt követően, hogy rakétatervét rákényszerítette Nyugat-Eu- rópa országaira, figyelmét Ázsiára és a Közel-Keletre fordította. A forradalmi Irán partjaihoz irányította hadiflottájának nagy erőit azzal az ürüggyel, hogy megmenti a túszként fogvatartott diplomatákat. Ezután lecsaptak a véleményük szerint kedvező ürügyre: az afganisztáni eseményekre. Az ezzel kapcsolatban Amerikában megkezdett dühödt szovjetellenes kampány a jelek szerint minden eddigi rekordot megdönt. Természetesen ez csak ürügy, Carter úr és környezete tökéletesen tudja, hogy Afganisztánban semmiféle orosz „intervenció” nem volt és nincs. A Szovjetunió a szovjet—afgán barátsági szerződés alapján járt el. Három egymást köyetg Afgán kormány kérte tőlünk állhatatosan azt, hogy segítsünk megvédelmezni az országot az ellenforradalmárok kívülről történő behatolása ellen. Teljes határozottsággal kívánom kijelenteni: készek vagyunk arra, hogy megkezdjük csapataink kivonását, ahogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formája. Garantálja ezt az Egyesült Államok Afganisztán szomszédaival együtt — s akkor megszűnik a szovjet katonai segítség szükségessége. Az Egyesült Államok vezetői tudják azt is, hogy Afganisztán kormánya teljes mértékben tiszteletben tartja a lakosság vallásos hitét, kiszabadította azokat a papokat, akiket Amin vetett börtönbe, és hivatalosan a törvény védelme alá helyezte az iszlámot. Meglehetősen sután festenek a kísérletek, amikor az izraeli agresszor védelmezői, az Irán elleni megtorlás szervezői „az iszlám védelmezőinek” próbálják feltüntetni magukat. Akkor hát miért szítanak Washingtonban világméretű hisztériát? Milyen célból terjesztik azokat a hazugságokat, amelyek szerint „az oroszok háborút folytatnak az afgán nép ellen”; „szovjet fenyegetés nyilvánul meg Pakisztánnal és Iránnal 'szemben”, s ehhez hasonló rágalmakat? A válasz világos: Washingtonnak egyszerűen ürügyre van szüksége ahhoz, hogy kiszélesítse expanzióját Ázsiában, s ezt az ürügyet minden eszközzel létre akarja hozni. A szovjetellenes hisztéria nem csupán azért vált szükségessé, hogy ezt a hullámot meglovagolva bárki is győzelmet arasson ősszel az elnökválasztásokon. A fő dolog az, hogy az Egyesült Államokban megnyilvánul az a szándék, hogy létrehozzák katonai támaszpontjaik rendszerét az Indiai-óceánon, a Közel- és Közép-Kelet országaiban, az afrikai országokban. Az Egyesült Államok saját hegemóniájának szeretné alárendelni ezeket az országokat, akadály nélkül szeretné kiszipolyozni természeti kincseiket. Az „erőpolitikai” új szószólóinak „kalandor doktrínái” nemcsak valamiféle távoli országok, vagy országcsoportok számára veszélyesek, minden ország, minden nép békéjét és biztonságát fenyegetik. A Szovjetuniót senki sem félemlítheti meg, Erőink, lehetőségeink hatalmasak. Szövetségeseinkkel együtt mindig helyt tudunk állni, vissza tudunk verni mindenfajta ellenséges rajtaütést, és senkinek sem sikerül az, hogy provokáljon bennünket. Magabiztosan tartjuk magasra lenini külpolitikánk zászlaját, a béke, a népek függetlensége, a szabadság, a társadalmi haladás zászlaját — mondotta beszédében a többi között Leonyid Brezsnyev. A nagygyűlés részvevői nagy tapssal fogadták az SZKP KB főtitkárának beszédét. 3. Állt az űrhajó parancsnoki termében. Szemközt a kivetítő ablak. Csak egy kart kell megemelnie, és Astra automatikusan bejelentkezik a Központnak. Nem volt kedve közölni, hogy eredménytelen ez a nap is. Itt, a Földön a 753. Leült szemben az ablakkal. Szerette, ha útközben engedelmeskedett neki ez a hatalmas műszerváros, szerette ezt a félkör alakú termet. Az asztal félkörének gyújtópontjában ő, a parancsnok. A Parancsnok. Mint a felkelő Nap korongja, vagy egy sátor félköre, középütt a tűz. Igen, a tűz, a parancsnok: vagy az a félkör, amikor azzal az állattal — régen kipusztult már* — hogy is hívták ... gyorsan előkereste a memória-tárból. Bika. Torrero. Leintette magát. Nincs idő a nosztalgiára. De ezért a félkör adott neki egy gondolatot. A szenzi- bilátorra és az önellenőrzőre kapcsolt. Tudni akarta, logikusan gondolkodik-e. Sorra hívta fel a kulcsokat. Ebben a kódtárban megvan minden, ami csak elképzelhető. Itt vannak a világmindenségben eddig megismert összes ásványok, növényi és állati természetű anyagok színképei. Külön a gázok és a folyadékok sugárfotó-elem- zései. Minden, ami hullámtermészetű lehet. És ... igen, itt van minden térforma sablonja, kezdve a legegyszerűbb négyzettől a spirális görbült térformákig, és azok képezhető összes töredékének alakzataiig, itt vannak a kombinálható alapegységek értelmezett, tehát valóságos, és a csak képzelhető, tehát halott értelmezési tartományai is. Ezek itt a mindenség sablonjai, a mindenség létezői és képzelt, lehetséges és képzelt nem lehetséges változatai. Ha tartalmi alapon nem akadnak rá az információra, akkor formai alapon kell kezdeni. Itt van a több mint hétszáz nap alatt gyűjtött ösz- szes információ. Itt van mindaz, amit mint kódkulcsot magával hozott az Equus. Tehát Astra rendelkezik mindazzal a lehetőséggel, amivel az Equus rendelkezett, és sok külön anyagot is gyűjtöttek. Igaz, Equus több évet töltött kiküldetésben. De talán meg lehet próbálni. Rá kell akadni az információra. Ha nem találják meg, akkor vagy nincsen az az információ, vagy a kulcsot nem találták meg. Tehát most nézzük a kulcsokat. Ha azonosítani sikerül, ez is hozhat megoldást. Hatványozott szembesítéssel dolgozott. Néha az önellenőrzőre nézett, semmi baj, logikus. Egymásra vonatkoztatta a gyűjtött anyagot és a kulcsokat. Semmi. Nincs kapcsolat. Minden tartalmi jellegű információnak megfelel egy forma. De mi az a tartalom és mi az a forma, aminek az Equus parancsnoka birtokában volt, ők pedig nem, holott mindenük megvan, ami Equuson megvolt. Sőt, több is. Szikszai Károly rajza A szovjet hadsereg születésnapjára A Szovjetunióban járva sok magyarnak feltűnt már: javakorabeli civil férfiak és nők ruháját gyakran díszítik a katonai kitüntetések színes szalagsáv- jai. Az érdemrendek és érmek ma már többnyire idős tulajdonosait a háború után harmincöt évvel is közmegbecsülés övezi. Észreveszi ezt a külföldi is. A háborús veteránokat megillető tisztelet jelei azt bizonyítják: a szovjet nép számára ma is világos, milyen hatalmas szerepe van a hadseregnek és flottának az ország megvédelmezésében, az új élet vívmányainak megőrzésében. A Nagy Októberi Forradalom fegyveres felkeléssel robbant ki, de a béke forradalma volt: Lenin, a szovjet állam megalapítója békedekrétummal fordult az első világháborúban egymással hadakozó országokhoz. E felhívásra az imperialista, hatalmakinter.T venciója volt a válasz. Ez ellen és a régi rend akkor még nagy erőt jelentő hívei ellen kellett 1918-ban létrehozni a Munkás-paraszt Vörös Hadsereget, amely első nagy győzelmét a narvai csatában, a Petrográd ellen törő német csapatok felett aratta. így lett ez a nap a Vörös Hadsereg és a haditengerészeti flotta születésnapja, a Szovjetunió állami ünnepe. A szocializmus első országának legnagyobb erőpróbája a Nagy Honvédő Háború volt. A náci Németország és szövetségesei elleni hősies harcban húszmillió szovjet polgár vesztette életét. Emlékük ma is ott ég a szovjet emberek szívében. Mindent a hatékony védelemért! Ez a szovjet katonai politika alapelve. A kommuRakétaalakulat gyakorlaton nista párt és az állam vezetői beszédeikben mindenkor hangsúlyozzák: a Szovjetuniónak nincsenek más országok- kel szemben területszerző szándékai és nem törnek katonai fölényre. A cél az erő- egyensúly fenntartása, mivel ez az a tényező, amely lehetővé tette az elmúlt másfél évtizedben a nemzetközi enyhülés tendenciáját. Ezért mondhatjuk, hogy a szovjet hadsereg ereje a nemzetközi béke és biztonság záloga is. A Szovjetunió legfelsőbb vezetői — köztük a fegyveres erők parancsnokai — sokszor hangoztatták: országukban a hadiipar fejlesztésében, a katonai kiadások növelésében senki nem érdekelt, sokkal jobban szeretnék a rubelmil- liárdokat a gazdaság fejlesztésére, a dolgozók életszínvonalának további javítására fordítani. Ezt azonban akadályozzák az imperializmus agresszív elképzelései, az Egye-' sült Államok támadó erejének szüntelen növelése, s a kínai vezetés militarista, területszerző politikája. A szovjet fegyeveres erők, híven több mint hat évtizedes hagyományukhoz — nemcsak országuk biztonságát szavatolják, 4e szövetségeseikét is. Egykor, a polgárháború éveiben az internacionalisták között százezer „vörös magyar” harcolt. Ezt a segítséget sokszorosan viszonozta az országunkat fasizmus alól felszabadító szovjet hadsereg. Hatvankettedik születésnapján köszöntjük szövetségesünket, a Szovjetunió baráti fegyveres erőit! Czinege Lajos távirata a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta megalakulásának 62. évforduléja alkalmábél Czinege Lajos hadseregtá- tézte Dimitrij Fjodorovics bornok, a Magyar Népköz- Usztyinovhoz, a Szovjetunió társaság honvédelmi minisz- marsalljához, honvédelmi mitere a következő táviratot in- niszterhez. A hős szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta születésének 62. évfordulója alkalmából a1 Magyar Néphadsereg parancsnokai, katonái és a magam nevében elvtársi üdvözletemet, őszinte jó kívánságaimat fejezem ki önnek és a Szovjetunió fegyveres erői egész személyi állományának. A társadalmi haladásért küzdő erők mindenütt a világon bizakodással tekintenek a Szovjetunióra, annak fegyveres erejére, amely az imperialista és hidegháborús erők mesterkedései ellenére szilárdan áll ki a népek forradalmi vívmányainak védelméért, a békéért és a nemzetközi biztonságért. Felszabadulásunk 35. évfordulóját ünneplő dolgozó népünk őszinte tisztelete és megbecsülése övezi a szovjet népet, dicső fegyveres erőit, amelyek a hitleri fasizmussal vívott hősies küzdelem során meghozták népünk számára is a szabadságot. Fegyveres erőink, néphadseregünk parancsnokai, egész személyi állományunk büszke arra, hogy szövetségese, fegyvertársa a Varsói Szerződés védelmi szervezetének fő erejét képező szovjet hadseregnek. Az ünnep alkalmából tiszta szívből kívánjuk, hogy a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével érjen el újabb kimagasló sikereket a kommunizmust építő Szovjetunió védelmében, a haladás, a béke és a biztonság megóvásában; a harci és a politikai kiképzésben, harckészültségek fokozásában. Vince keserű szájíze Konczek József tudományos, fantasztikus elbeszólóse 4 kapcsoSaí
