Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-23 / 45. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 23. Kommentár Az eredeti tervek szerint Vance külügyminiszternek kizárólag Bonnba kellett vol­na ellátogatnia. Az volt az elképzelés, hogy szerdán a nyugatnémet fővárosban ta­lálkozik vendéglátóján, Hans- Dietrich Genscheren kívül Ruffini olasz, Poncet francia és Carrington angol külügy­miniszterrel. Az ötös találko­zó azonban Párizs egyértel­műen elutasító magatartása miatt nem jöhetett létre. Ha a hegy nem megy Mo­hamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Vance kereste fel a négy külügyminisztert. Elő­ször Bonnban tárgyalt, ahol Schmidt nyugatnémet kancel­lár és Genscher külügymi­niszter értésére adta: az NSZK nem látja szükségét annak, hogy mindenben le­másolja az Egyesült Államok politikáját. A hírek szerint magát az amerikai külügymi­nisztert is „meglepte” a tény, hogy mennyire eltér a két kormány álláspontja a jelenlegi nemzetközi helyzet és a Szovjetunió politikájá­nak megítélésében. Ezután Rómába utazott Vance, ahol szintén megpróbálta népsze­rűsíteni Carter szovjetellenes intézkedéseit. Cossiga olasz kormányfő és Ruffini külügy­miniszter azonban csupán ar­ra szorítkozott, hogy meg­hallgassa az amerikai véle­ményt és közvetítse a nyu­gat-európai aggodalmakat Washington külpolitikájá­val kapcsolatban. Róma után következett a körút legkelle­metlenebb állomása, Párizs. Francia kollégájával folyta­tott megbeszéléseit Vance „igen szívélyesnek, hasznos­nak és nyíltnak” minősítette — a legutolsó jelző közismer­ten a nézetkülönbségekből származó vitákra utal a dip­lomáciai szótárban. Következ­tek a sorban a londoni ta­nácskozások: Vance egész' kőrútján kizárólag Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Lord Carrington külügy­miniszter biztosította egyér­telmű támogatásáról Wa­shington hidegháborús poli­tikáját. A hazatérő amerikai kül­ügyminiszternek tehát, ha le­het, még keserűbb volt a szájíze, mint amikor elin­dult. K. M. Leonyid Brezsnyev beszede (Folytatás az 1. oldalról) országainak együttműködése. Ez az együttműködés vala­mennyi testvérorság fejlődé­sének nagy fontosságú gyor­sítója. — A testvérországok egy­ségének, a szocialista inter­nacionalizmusnak ereje kü­lönösen meggyőző erővel nyilvánult meg abban a nagyszabású támogatásban, amelyet Vietnam népének nyújtottak az amerikai, majd a kínai agresszorok ellen ví­vott harcához — mondotta Brezsnyev. — így lesz ez a jövőben is, ha bárkinek is az a gondolata támadna, hogy merényletet kísérel meg e hősi nemzet békéje és biztonsága ellen. Szolidári­sak vagyunk Laosz és Kam­bodzsa népével is, támogat­juk e népeket, amelyek hosz- szú küzdelemben vívták ki jogukat az új életre. — A nemzetközi élet egyik legfontosabb tényezője lett a szocialista közösség orszá­gainak békepolitikája, az enyhülésért, a rakéta-nuk­leáris világháború fenyege­tésének csökkentéséért ví­vott közös küzdelme. — Külpolitikánk ereje ab­ban van, hogy megfelel mind a szocializmus országai lét­érdekeinek, mind pedig föl­dünk lakossága hatalmas többsége érdekeinek. Minde­nekelőtt ez a politika meg­felel azoknak a népeknek, amelyek felszabadultak a gyarmati iga alól, s az új, független élet építésének ne­héz feladatával foglalkoz­nak. E népeknek — nem ke­vésbé, mint a szocializmus országainak — tartós béké­re, arra van szükségük, hogy szigorúan tartsák tiszteletben az államok szuverenitását, a népek jogait, s valódi, való­ban egyenjogú nemzetközi kapcsolatokat hozzanak létre. Az imperializmus kard­csörtető körein ei| — mindé-: nekelőtt az Égyesült Államok imperializmusának — nem tetszik a béke megszilárdu­lása, a népek felszabadító harcának sikere — folytatta Brezsnyev. Nézzük csak meg, mivel válaszoltak arra, hogy a szocialista országok kapcso­latai sikerrel fejlődnek szá­mos tőkés országgal, hogy si­kerrel végződött Helsinkiben az európai biztonsági érte­kezlet, hogy győzelmet aratott Angola és Etiópia forradalmi népeinek harca az interven­ciósok, az imperializmus zsol­dosai fölött. Ez a válasz rend­kívül furcsa volt. Halogatni kezdték például a SALT—II tárgyalásokat, majd a szer­ződés ratifikációját, jutalom­ban részesítették Szadat áru­lását; amely megbontotta az agresszor elleni arab egység­frontot. Sok éves erőltetett fegyverkezési programot kényszerítettek a NATO or­szágaira. Befagyasztották és több esetben megszakították a leszerelés kérdéseiről szóló tárgyalásokat. Végül pedig provokatív határozatot hoz­tak arról, hogy Nyugat-Euró- pa területén új, a Szovjet­unióra és szövetségeseire irányzott amerikai rakétákat helyeznek el. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok jelenle­gi vezetésének irányvonala az enyhülés aláaknázására, a nemzetközi helyzet kiélezésé­re irányul. Minél inkább csökkennek az imperializmus lehetőségei arra, hogy uralkodjék más országok és népek fölött, an­nál dühödtebben reagálnak erre a fejleményre az impe­rializmus legagresszívabb, leginkább rövidlátó képvise­lői. Az Egyesült Államok azt követően, hogy rakétatervét rákényszerítette Nyugat-Eu- rópa országaira, figyelmét Ázsiára és a Közel-Keletre fordította. A forradalmi Irán partjaihoz irányította hadi­flottájának nagy erőit azzal az ürüggyel, hogy megmenti a túszként fogvatartott dip­lomatákat. Ezután lecsaptak a véleményük szerint kedve­ző ürügyre: az afganisztáni eseményekre. Az ezzel kap­csolatban Amerikában meg­kezdett dühödt szovjetellenes kampány a jelek szerint min­den eddigi rekordot megdönt. Természetesen ez csak ürügy, Carter úr és környeze­te tökéletesen tudja, hogy Af­ganisztánban semmiféle orosz „intervenció” nem volt és nincs. A Szovjetunió a szov­jet—afgán barátsági szerző­dés alapján járt el. Három egymást köyetg Afgán kor­mány kérte tőlünk állhatato­san azt, hogy segítsünk meg­védelmezni az országot az el­lenforradalmárok kívülről történő behatolása ellen. Teljes határozottsággal kí­vánom kijelenteni: készek vagyunk arra, hogy megkezd­jük csapataink kivonását, ahogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és né­pe ellen irányuló külső be­avatkozás minden formája. Garantálja ezt az Egyesült Államok Afganisztán szom­szédaival együtt — s akkor megszűnik a szovjet katonai segítség szükségessége. Az Egyesült Államok veze­tői tudják azt is, hogy Afga­nisztán kormánya teljes mér­tékben tiszteletben tartja a lakosság vallásos hitét, kisza­badította azokat a papokat, akiket Amin vetett börtönbe, és hivatalosan a törvény vé­delme alá helyezte az iszlá­mot. Meglehetősen sután fes­tenek a kísérletek, amikor az izraeli agresszor védelmezői, az Irán elleni megtorlás szer­vezői „az iszlám védelmezői­nek” próbálják feltüntetni magukat. Akkor hát miért szítanak Washingtonban vi­lágméretű hisztériát? Milyen célból terjesztik azokat a ha­zugságokat, amelyek szerint „az oroszok háborút folytat­nak az afgán nép ellen”; „szovjet fenyegetés nyilvánul meg Pakisztánnal és Iránnal 'szemben”, s ehhez hasonló rágalmakat? A válasz világos: Washing­tonnak egyszerűen ürügyre van szüksége ahhoz, hogy ki­szélesítse expanzióját Ázsiá­ban, s ezt az ürügyet minden eszközzel létre akarja hozni. A szovjetellenes hisztéria nem csupán azért vált szük­ségessé, hogy ezt a hullámot meglovagolva bárki is győ­zelmet arasson ősszel az el­nökválasztásokon. A fő dolog az, hogy az Egyesült Álla­mokban megnyilvánul az a szándék, hogy létrehozzák katonai támaszpontjaik rend­szerét az Indiai-óceánon, a Közel- és Közép-Kelet orszá­gaiban, az afrikai országok­ban. Az Egyesült Államok saját hegemóniájának szeret­né alárendelni ezeket az or­szágokat, akadály nélkül sze­retné kiszipolyozni természeti kincseiket. Az „erőpolitikai” új szószó­lóinak „kalandor doktrínái” nemcsak valamiféle távoli országok, vagy országcsopor­tok számára veszélyesek, minden ország, minden nép békéjét és biztonságát fenye­getik. A Szovjetuniót senki sem félemlítheti meg, Erőink, le­hetőségeink hatalmasak. Szö­vetségeseinkkel együtt mindig helyt tudunk állni, vissza tu­dunk verni mindenfajta el­lenséges rajtaütést, és senki­nek sem sikerül az, hogy pro­vokáljon bennünket. Magabiztosan tartjuk ma­gasra lenini külpolitikánk zászlaját, a béke, a népek függetlensége, a szabadság, a társadalmi haladás zászlaját — mondotta beszédében a többi között Leonyid Brezs­nyev. A nagygyűlés részvevői nagy tapssal fogadták az SZKP KB főtitkárának be­szédét. 3. Állt az űrhajó parancsnoki termében. Szemközt a kive­títő ablak. Csak egy kart kell megemelnie, és Astra auto­matikusan bejelentkezik a Központnak. Nem volt kedve közölni, hogy eredménytelen ez a nap is. Itt, a Földön a 753. Leült szemben az ablakkal. Szeret­te, ha útközben engedelmes­kedett neki ez a hatalmas műszerváros, szerette ezt a félkör alakú termet. Az asz­tal félkörének gyújtópontjá­ban ő, a parancsnok. A Pa­rancsnok. Mint a felkelő Nap korongja, vagy egy sátor fél­köre, középütt a tűz. Igen, a tűz, a parancsnok: vagy az a félkör, amikor azzal az állat­tal — régen kipusztult már* — hogy is hívták ... gyorsan előkereste a memória-tárból. Bika. Torrero. Leintette magát. Nincs idő a nosztalgiára. De ezért a félkör adott ne­ki egy gondolatot. A szenzi- bilátorra és az önellenőrzőre kapcsolt. Tudni akarta, logi­kusan gondolkodik-e. Sorra hívta fel a kulcsokat. Ebben a kódtárban megvan minden, ami csak elképzel­hető. Itt vannak a világmin­denségben eddig megismert összes ásványok, növényi és állati természetű anyagok színképei. Külön a gázok és a folyadékok sugárfotó-elem- zései. Minden, ami hullám­természetű lehet. És ... igen, itt van minden térforma sab­lonja, kezdve a legegyszerűbb négyzettől a spirális görbült térformákig, és azok képez­hető összes töredékének alak­zataiig, itt vannak a kombi­nálható alapegységek értel­mezett, tehát valóságos, és a csak képzelhető, tehát halott értelmezési tartományai is. Ezek itt a mindenség sab­lonjai, a mindenség létezői és képzelt, lehetséges és képzelt nem lehetséges változatai. Ha tartalmi alapon nem akadnak rá az információra, akkor formai alapon kell kezdeni. Itt van a több mint hétszáz nap alatt gyűjtött ösz- szes információ. Itt van mind­az, amit mint kódkulcsot ma­gával hozott az Equus. Tehát Astra rendelkezik mindazzal a lehetőséggel, amivel az Equus rendelkezett, és sok külön anyagot is gyűjtöttek. Igaz, Equus több évet töltött kiküldetésben. De talán meg lehet próbálni. Rá kell akad­ni az információra. Ha nem találják meg, ak­kor vagy nincsen az az in­formáció, vagy a kulcsot nem találták meg. Tehát most nézzük a kulcsokat. Ha azo­nosítani sikerül, ez is hozhat megoldást. Hatványozott szembesítés­sel dolgozott. Néha az önel­lenőrzőre nézett, semmi baj, logikus. Egymásra vonatkoz­tatta a gyűjtött anyagot és a kulcsokat. Semmi. Nincs kap­csolat. Minden tartalmi jellegű in­formációnak megfelel egy forma. De mi az a tartalom és mi az a forma, aminek az Equus parancsnoka birtoká­ban volt, ők pedig nem, hol­ott mindenük megvan, ami Equuson megvolt. Sőt, több is. Szikszai Károly rajza A szovjet hadsereg születésnapjára A Szovjetunióban járva sok magyarnak feltűnt már: javakorabeli ci­vil férfiak és nők ruháját gyakran díszítik a katonai ki­tüntetések színes szalagsáv- jai. Az érdemrendek és ér­mek ma már többnyire idős tulajdonosait a háború után harmincöt évvel is közmeg­becsülés övezi. Észreveszi ezt a külföldi is. A háborús vete­ránokat megillető tisztelet je­lei azt bizonyítják: a szovjet nép számára ma is világos, milyen hatalmas szerepe van a hadseregnek és flottának az ország megvédelmezésében, az új élet vívmányainak meg­őrzésében. A Nagy Októberi Forrada­lom fegyveres felkeléssel rob­bant ki, de a béke forradalma volt: Lenin, a szovjet állam megalapítója békedekrétum­mal fordult az első világhá­borúban egymással hadakozó országokhoz. E felhívásra az imperialista, hatalmakinter.T venciója volt a válasz. Ez el­len és a régi rend akkor még nagy erőt jelentő hívei ellen kellett 1918-ban létrehozni a Munkás-paraszt Vörös Had­sereget, amely első nagy győ­zelmét a narvai csatában, a Petrográd ellen törő német csapatok felett aratta. így lett ez a nap a Vörös Hadse­reg és a haditengerészeti flotta születésnapja, a Szov­jetunió állami ünnepe. A szocializmus első orszá­gának legnagyobb erőpróbája a Nagy Honvédő Háború volt. A náci Németország és szö­vetségesei elleni hősies harc­ban húszmillió szovjet polgár vesztette életét. Emlékük ma is ott ég a szovjet emberek szívében. Mindent a hatékony véde­lemért! Ez a szovjet katonai politika alapelve. A kommu­Rakétaalakulat gyakorlaton nista párt és az állam vezetői beszédeikben mindenkor hangsúlyozzák: a Szovjetunió­nak nincsenek más országok- kel szemben területszerző szándékai és nem törnek ka­tonai fölényre. A cél az erő- egyensúly fenntartása, mivel ez az a tényező, amely lehe­tővé tette az elmúlt másfél évtizedben a nemzetközi eny­hülés tendenciáját. Ezért mondhatjuk, hogy a szovjet hadsereg ereje a nemzetközi béke és biztonság záloga is. A Szovjetunió legfelsőbb vezetői — köztük a fegyveres erők parancsnokai — sokszor hangoztatták: országukban a hadiipar fejlesztésében, a ka­tonai kiadások növelésében senki nem érdekelt, sokkal jobban szeretnék a rubelmil- liárdokat a gazdaság fejlesz­tésére, a dolgozók életszínvo­nalának további javítására fordítani. Ezt azonban akadá­lyozzák az imperializmus ag­resszív elképzelései, az Egye-' sült Államok támadó erejé­nek szüntelen növelése, s a kínai vezetés militarista, te­rületszerző politikája. A szovjet fegyeveres erők, híven több mint hat évtizedes hagyo­mányukhoz — nemcsak or­száguk biztonságát szavatol­ják, 4e szövetségeseikét is. Egykor, a polgárháború évei­ben az internacionalisták kö­zött százezer „vörös magyar” harcolt. Ezt a segítséget sok­szorosan viszonozta az orszá­gunkat fasizmus alól felsza­badító szovjet hadsereg. Hat­vankettedik születésnapján köszöntjük szövetségesünket, a Szovjetunió baráti fegyve­res erőit! Czinege Lajos távirata a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta megalakulásának 62. évforduléja alkalmábél Czinege Lajos hadseregtá- tézte Dimitrij Fjodorovics bornok, a Magyar Népköz- Usztyinovhoz, a Szovjetunió társaság honvédelmi minisz- marsalljához, honvédelmi mi­tere a következő táviratot in- niszterhez. A hős szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta szüle­tésének 62. évfordulója alkalmából a1 Magyar Néphadsereg parancsnokai, katonái és a magam nevében elvtársi üdvöz­letemet, őszinte jó kívánságaimat fejezem ki önnek és a Szovjetunió fegyveres erői egész személyi állományának. A társadalmi haladásért küzdő erők mindenütt a vilá­gon bizakodással tekintenek a Szovjetunióra, annak fegy­veres erejére, amely az imperialista és hidegháborús erők mesterkedései ellenére szilárdan áll ki a népek forradalmi vívmányainak védelméért, a békéért és a nemzetközi biz­tonságért. Felszabadulásunk 35. évfordulóját ünneplő dolgo­zó népünk őszinte tisztelete és megbecsülése övezi a szovjet népet, dicső fegyveres erőit, amelyek a hitleri fasizmussal vívott hősies küzdelem során meghozták népünk számára is a szabadságot. Fegyveres erőink, néphadseregünk parancs­nokai, egész személyi állományunk büszke arra, hogy szö­vetségese, fegyvertársa a Varsói Szerződés védelmi szerve­zetének fő erejét képező szovjet hadseregnek. Az ünnep alkalmából tiszta szívből kívánjuk, hogy a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével érjen el újabb kimagasló sikereket a kommunizmust építő Szovjetunió védelmében, a haladás, a béke és a biztonság megóvásában; a harci és a politikai kiképzésben, harckészültségek fokozásában. Vince keserű szájíze Konczek József tudományos, fantasztikus elbeszólóse 4 kapcsoSaí

Next

/
Thumbnails
Contents