Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

Játékosan tanul a pici Nagy öröme a családnak, ha a kisgyermek beszélni kezd, s egyre több fogalom­mal ismerkedve, új szavakat tanul. Kismamák figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy segíthetünk játékosan a kicsi­nek abban, hogy beszédkész­ségét fejlessze, világosabb le­gyen a fogalmak megértése. Még csak drága mesekönyve­ket sem kell ehhez vásárol­nunk. A képek igen jó eszközül szolgálnak a fentiek elősegí­tésében. Ma már a papírbol­tokban széles körű választék áll rendelkezésre a legkü­lönbözőbb témájú levelezőla­pokból. Érdemes 10—20 dara­bot venni (állátok, virágok, gyümölcsök). Egymásnak hát­tal helyezzünk egyet-egyet átlátszó, hasonló nagyságú nylonzacskóba, így nem pisz­kolódik be és nem törik be idő előtt a kép. Ha a képekre mutatunk és közben az ott látható ábrát megnevezzük, végül is meg­ismétli a szavakat a kisgyer­mek, később pedig emlékezik majd és számos tárgyat, sőt színt felismer a kép alapján. De épp így megfelel a cél­nak a képes újságokból, szí­nes folyóiratokból kivágott, jól látható, felismerhető áb­ra (ház, autó, kerékpár stb.). Ezeket persze célszerű rajz­lapra vagy kartonra rára­gasztva belehelyezni plasztik borítóba. Ily módon akár ké- peskönyvszerűen is összeállít­hatjuk; ha kilyukasztva, vé­kony szalaggal összefűzzük. B. K. Mi mindenre jó a műanyag ülőke? A legtöbb háztartásban már megtalálható a két hengerben végződő műanyag ülőke. Nem vé­letlenül. Nagyon praktikus, köny- nyen mozgatható, tisztítani is egyszerű, belsejében pedig pl. a cipőtisztító eszközök tárolhatók. Ezzel korántsem értünk a fel­használhatóság végére. Készíthe­tünk belőle asztalkát, virágtartó állványt, gyermekjátékokat. Az asztal elkészítéséhez a műanyag ülőkén kívül szükség van egy fél­íves rajztáblára, négy csavarra és mosható, öntapadós tapétára. Az összeszerelés menete a kö­vetkező: az ülőke tetejét leemel­jük és a rajztábla középpontjára helyezzük, majd a lapján arányos távolsági közökben becsavarjuk a négy facsavart, amelyek a lapot és a tábját egymáshoz erősítik. Ezután' a Rajztábla' immár asztal- lapnak nevezhető felső részét be­burkoljuk az öntapadó tapétával, lehetőleg oly módon, hogy a ta­péta szélei a lap aljára hajolja­nak. Amennyiben nem sikerült önta­padó tapétát beszerezni, vagy en­nek mintázata, esetleg színe nem megfelelő, úgy érdemes szórófes­téket vásárolni (természetesen zo­máncot) és ezt ráfújni a falap­ra. Miután végeztünk a burkolási műveletekkel, vagy megszáradt a festék, a műanyag lapnál fogva eredeti helyére illesztjük a meg­Virágtartó. növekedett darabot. Ha valóban középre erősítettük a kör alakú műanyag lapot, az asztal stabi­litása jó lesz. Tálalónak, kávézó asztalkának, vagy sakkasztalnak is használható. Ahol kisgyermek nevelkedik a családban, kinevez­hetjük e vidám hatású tárgyat az ő kis asztalának. Az asztalka el­készítésénél vegyük figyelembe a volt műanyag ülőke színöszeállí- tását, a fekete-vörös színpárhoz fekete vagy sötétbarna lap illik a sárgához a vörös, a zöld, a rozsdabarna és a kék, a korall­piroshoz a sárga és a pasztell színárnyalatok legtöbbje. A műanyag ülőkéből virágtartó készítése a legegyszerűbb. Az ülőke tetejét leemeljük és az alat­ta található üregbe nagyméretű cserepet helyezünk a számunkra legtetszetősebb növények bárme­lyikével. Kellemes hatású növényi együttes alakítható ki az új virág­tartóban. Miután a műanyag ön­súlya igen csekély, napsütéses időben a növények kivihetők az udvarra vagy a lépcsőházba. A virágtartó készítésekor fel­szabaduló műanyag körlap kitűnő virágalátét lehet, de tálcának, esetleg díszítőelemnek is alkalmas. Két ülőkéből, egy deszkából és megfelelő módon összehegesztett vascsövekből a gyermekek szá­mára készíthetünk szobában használható, gurulni is képes já­tékot, amely egyben üldögélésre is használható. Így válhat az egy­szerű tárgy sokféleképpen hasz- nosíthatóvá. Az átalakításhoz minden ismertetett megoldás ese­tében elegendő pár óra. Hozzánk nem jön senki... Kisközségben élő ismerősöm mesélte a minap, hogy a helyi kis üzemben dolgozó munkatársai közül még senki nem lépte át a háza küszöbét. Mikor egyiküket megkérte, hogy ha a fővárosban jár, vásárolja meg gyerekének a faluban nem kapható kerékpárt, még őt sem invitálta be, csak a kapuban vette át tőle a szíves­ségből autóval hazaszállított árut. S nem csak munkatársaival, szomszédaival sem tartja a kap­csolatot. Nem is érdemelne szót, ha nem találkozna az ember lép- ten-nyomon ezzel a jelenséggel, nem csak a városban, de faluhe­lyen is egyre gyakrabban. Sok család csak befelé él, mestersége­sen leszűkítik az emberi lét egyik éltető elemét, a sokszálú emberi kapcsolatokat, önmaga ellen vét ezzel, de sokkal inkább gyerekei ellen, hisz ezzel együtt jár, hogy az ő barátait sem látja szívesen otthonában. A serdülő korban, a 12—18 éves időszakban nem egy családban a szülőnél is nagyobb hatással van­nak a gyerekre a kortársak, ba­rátok, ismerősök, osztálytársak Nem megakadályozni, inkább elő­segíteni kellene, hogy csemeténk legjobb barátai, akik valószínűleg a legnagyobb hatással vannak rá. bejáratosak legyenek otthonunk­ba, ismerjük őket. Képünk legyen céljaikról, vágyaikról, világfelfo­gásukról, hisz nézeteik a mi gyer­mekünket is formálja, bizonyos mértékben ő is igyekszik hozzá­juk hasonulni. Cselekedeteit ah­hoz is méri, hogy vajon mit szól­nak hozzá a baráti körébe tartozó fiúk, lányok. Hadd soroljak példákat. 17 éves fiú, kilencgyerekes család sarja. Nyáron keresett háromezer forin­tot a szünidei munkán. Sok min­denre kellett volna a pénz, de ő a feléért farmert vett az Ecserin, mert társai között nem számított igazán, akinek nincs menő far­merje. Egy másik diákom kimon­dottan utálta a hosszú hajat, mé­gis kénytelen volt hordani, hogy ki ne nézzék a többiek. Csak 18 éves korában vette a bátorságot, hogy a többiek véleményére fity- tyet hányva rövidre nyírássá. De nem csak a serdülőkre vannak ilyen hatással kortársaik. 42 éves ismerősünk tragikus esetét is ide sorolhatjuk. Máj- és vesebántal- mak miatt eltiltották őt a sze­szes italtól. A haverok nem nyu­godtak ebbe bele. Becsalták őt a kocsmába, és elé tettek egy po­hárban két deci rumot. Nem vagy ember, ha meg nem iszod! — mondták neki. — Megitta. Még nyolc napig élt utána. Megvalósíthatatlan ábránd, hogy magunk alakítsuk ki gyermekünk baráti körét, rokonszenvét vagy ellenszenvét. Csodálkozva tapasz­taljuk, hogy az a szolid, jó tanuló, illedelmes mintagyerek, akit úgy szeretnénk összehozni fiúnkkal, lányunkkal, számára teljesen kö­zömbös és nem hajlandó barát­kozni vele. Az olyasfajta tiltás se sokat ér, hogy ha én mégegyszer meglátlak ezzel vagy azzal, az a tiéd lesz, *amit akkor kapsz. Ha érthetetlen módon olyan gyerek­kel barátkozik, aki számunkra ellenszenves tulajdonságokkal rendelkezik, egy okkal több, hogy meghívjuk, s megtudjuk, miért vonzódik hozzá. Talán csak azért, mert minden panaszát, baját fi­gyelmesen meghallgatja. (S tő­lünk épp ezt nem kapja meg.) Vagy egyszerűen ez a barát elfo­gadja gyermekünket olyannak, amilyen, nem olyannak akarja látni, mint a szülők. Amilyen, hiába akarja, a fiú nem tud len­ni. Ha otthonunkban csemeténk társasága jó tanyára lel (persze az elviselhetőség keretein belül), nem kell azon aggódnunk, vajon most kikkel és merre csavarog. Ha megismerjük barátait, őt is jobban ismerjük, hisz valószínű­leg a hasonló gondolkodásmód hozta őket közel egymáshoz. En­nek az ismeretnek a birtokában jobban fel tudunk lépni a káros és haszontalan nézetek, tervek ellen. Jobban tudunk érvelni, s ha bensőséges a viszonyunk gyer­mekünkkel, mégr az ártalmas ba­rát hibáira is rá tudjuk nyitni a szemét. A. L. AZ ORVOS VÁLASZOL Mellékhatás nélkül „Gyomorfájás” jeligére: Rö­viddel azután, hogy beve­szek egy Kalmopirin tablet­tát, megfájdul a gyomrom — panaszolja levelében K. M.- né. Kétféle megoldást java­solhatok önnek. Az egyik, hogy oldja föl kevés vízben a tablettát, s akkor vegye be, mikor már egészen kipezs- gett. Ebben az esetben meg­szűnnek gyomorpanaszai. A másik és egyszerűbb megol­dás, hogy Istopepint szedjen, ami hatásában megegyezik a Kalmopirinnel, de nincsenek gyomorfájást okozó mellék­hatásai. Divat lett a szauna. Sokszor megcsúfolása példájának. Tilta­koznak is a finnek, ha bordéllyá vagy korcsmává züllesztik üzlet­re, szórakozásra éhes európaiak. Még a fürdönadrágos szauna sem igazi. Tisztaság és átizzadt ruha ellent mond egymásnak. Ismerték a szaunát már a hunok is. sát­raikban köveket melegítettek, pá­rát keltettek, de ez még csak a gőzfürdő őse. A szauna északon, dánoknál, svédeknél, észteknél, letteknél, litvánoknál, lengyelek­nél, oroszoknál valóban okos, tisztálkodásra való alkalmatosság, fürdő. S napjainkban Tatától a budapesti Olympia Szállóig sem egyéb, bár lényegesen különbö­zik a verejtékillatú gőzfürdőktől. A szauna: szertartás, világnézet. A kikapcsolódás, megpihenés, feloldódás, a bizalom próbája. Mint a borpince nálunk, úgy tar­tozik a szauna a finn családhoz, vidéken, városon. Üzemek, bérhá­zak, családi házak is megépítik a maguk szaunáját, de az igazi szauna tavak partján épül. Elen­gedhetetlen az a csend, mely ezt a hatvanezernyi tavat körülveszi Suomiban, s a zöld erdő, mely át­öleli, s a végtelenjével beborító kék ég. Elengedhetetlen a házi­gazda készülődése, hogy begyűjt­se, egybekösse a leveles, zsenge nyírfavesszőket (szentivánéj előtti a legalkalmasabb), hogy végeiket baltával megpuhítsa, nehogy meg­sértse a testet. A házigazda taka­rítja ki a szaunát, fűt be az elő­térbe, ahol a szaunázás előtti és utáni tisztálkodás, a mosdás fo­lyik, ő készíti be a langyos vízzel telt vödröket, a nyírfa „virgácso­kat”, fűti be a gránit kövekkel (ez nem hasad!) borított kályhát vagy éppen a köveket melegíti a hagyományos füstös szaunában. Már a szauna építésénél ő vá­lasztja a megfelelő fát padnak, a vízelnyelő nyárfákat, egyebűvé vörös fenyőt, tüzelőnek jó illatú nyírfát. Mert ez se mindegy. A szaunához hozzátartozik az izzó köveken megforgatott leveles nyírfavirgácsok tavaszi réteket idéző, s az arcunk elé tartott vir­gácsok hűvösén átáramló felüdí­tő illat. Nos: lemosdottunk, s belépünk a nyolcvanfokos szaunába. Már az előtérben meleg van, a kü­lönbséget alig érezzük. Tíz perc után bőrünk felenged, pórusain elhagy a verejték, vizet löttyin- tünk a forró kövekre, felszáll a gőz, nő a meleg száz-százhúsz fo­kig, de száraz a levegő, úgy léle­gezhetünk, mint a szabadban. Megpacskoljuk egymást s magun­kat a nyírfavesszőkkel, aztán ki a tóba. Parázs testünk nem érzi a hideget, néhány tempó s vissza a hőbe, ahányszor jólesik. Ez a szabály: a szaunában csak azt tegyük, ami jólesik, csak arról beszéljünk, amiről jólesik, csak arra gondoljunk, ami nem okoz gondot. A szauna a „lazításé”, a kikapcsolódásé, a pihenésé, a bi­zalomé. Mert kell-e több biza­lom annál, minthogy államfő, üz­letember, családfő a szaunában fogadja bizalma jeléül vendégét, hogy fiú és leány, testvérek együtt szaunáznak, távoli vidé­ken s a múltban akár az egész család. A szó szoros értelmében: itt le­meztelenítve jelenik meg az em­ber, testileg, bensőleg. Ide nem lehet előítéletekkel jönni. Itt a bizalom és felszabadultság, jó ér­telemben vett fegyelem és huma­nitás határozza meg az együttlé- tet. Két-három hideg vízben va­ló megbuggyanás után ismét a házigazda tiszte, hogy megcsuta­kolja vendégeit, kidörzsölje belő­lük a megmaradt verejtéket. S úgy, meztelenül, kiülve a szauna tornácára, az enyhe szél szárít­ja fel rólunk a párát. Amikor megmerültünk a tó vizében, zöld fenyők és nyírfaerdők gyűrűjé­ben. felettünk az égbolt végtelen­jével, előttünk a víz tükrével, a csendben, mintha a nagy termé­szet fogadott volna be. S most a szél úgy jár át, hogy se embert nem érezünk a közelünkben, sem tetőt felettünk, csak fújja ki be­lőlünk a napok nehezét, s csodá­latosan megtisztulva szárítjuk fel végül goromba lenvásznakkal a megbújó vízcseppeket. Aki vacog, rosszul szaunázott. Aki testileg, szellemileg megújúlva kelt fel a tornác padjáról, nem felejti, hogy csak így szauna a szauna. A szaunát nem mocskolhatja be sem hiúság, sem önzés, sem gyáva­ság, semmilyen előítélet, a szau­na az emberség, a barátság, tes­ti-lelki tisztaság együttes és köl­csönös záloga. K. A. Szauna. (D. Németh Ingeborg rajza.) A modern, klasszikus elegan­cia különösen a középkorúak öltözködésében hoz változatos­ságot. A finom minőségű, több évre is érvényes ruházatot bi­zonyára előnyben részesítik. A fiatalok is sokfajta, válasz­tékot találnak majd, nemcsak nappalra, hanem a szórakozása­ikhoz is, olyan újdonságokat, amelyek nekik igazán újak, mi­után az 50-es évekhez hasonló stílusok megifjodott másával is­merkedhetnek majd meg. Rajzainkon részleteket és öt­leteket adunk — így könnyebb lesz a választás a szezonban. 1. Átmeneti kabát, egyenes vonalú, álló nyakkal, bő vona­lú, lefelé szűkülő ujjú megol­dással. Egyszínű anyagon hang­súlyos dísztűzésekkel. Hossza a lábikráig ér. 2. Klasszikus kosztüm, twed, vagy mintás fésűs szövetből, dí­szítése a galléron és zsebeken bársonyból. A szoknya szűk, egyenes vonalú, oldalt hasíték­kal, ez biztosítja a lépéshez a megfelelő bőséget. Hossza épp hogy takarja a térdet. A vállak töméssel készültek. A blúz nyakmegoldása érdekes! Pántba foglalt és felette keskeny fodor. A rajz a jellegzetesen nőies stí­lust idézi. A kalap doboz for­májú, kis tolldíszítéssel. 3. Jerseyböl, vagy selyemből készült ruha. A kámzsagallér rászabott vagy különálló is le­het. Sonkaujjak nagyon jelleg­zetesek. Széles, elkeskenyedő, megkötött öv. A szoknya ferde szálirányú, deréktól lefelé belső hajtásokkal, amely fokozza a bősé_get. Hossza lábikraközépig! 4. Mintás vagy egyszínű anyag­ból egyaránt divatos a félolda­las (aszimetrikus) szabás. A rajzunkon kockás anyagból mu­tatjuk be a válltól künduló, de­rékban lefogott, lefelé szaba­don hulló redőzést. Az ujjak felül bővítettek és csak 7/8-os hosszúságúak. A magas nyak „Garbós” megoldású. A ruha térd alatt 10 cm-re végződik. Nádor Vera Csipkepántos fejrevaló Fiatalos, könnyed a fejte­tőn ülő kunkori szélű gyap­júsapka. A homlokba húzott széle azonban csak a keskeny, hosszúkás archoz illik, a göm­bölyű arcúaknak a féloldalas viseletét javasoljuk. Hozzávalók: 5 dkg SHET­LAND fonal, 5 db 4-es haris­nyakötő tű. Munkamenet: a fejbőség­nek megfelelően 84 szemre kezdjük, körbe haladó sorok­kal, 2 sima, 2 fordított válta­kozásával 9 sort kötünk. Ez­után 2 sima sort kötünk, majd leszámolható ábra szerint csipkemintás pántrészt kö­tünk. Az ábrán nem jelölt páros sorokban sima szemeket kötünk. A mintás rész után 2 sima sort kötünk, majd a te­tőfogyasztást. Minden 2. sor­ban, a minta-középszem fe­lett 3 szemet simán összekö­tünk. Ezzel kialakítjuk a hát- gerezdes befejező részt. Végül a fennmaradó 7 szemet mer- kelőtűvel összezárjuk és a belső felületen a szálvégző­dést elvarrjuk. JELMAGYARÄZAT: • == 1 sima szem 0 = 1 ráhajtás / = 2 szem simán összeköt­ve \ = 1 szemet leemelünk, 1 szemet simán lekötünk, és a leemelt szémet ezen átemelve ledobjuk a jobb tűről A = 1 szemet leemelünk, 2 szemet simán összekö­tünk, és a leemelt sze­met ezen átemelve le­dobjuk a jobb tűről KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. február 17. A szauna „v

Next

/
Thumbnails
Contents