Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-16 / 39. szám
1980. február 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á kereső rr no T íz esztendeje, 1970. február 18—19-i ülésén fogadta el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a nőpolitikái határozatként emlegetett dokumentumot. Az állásfoglalás első ízben fogalmazta meg átfogóan a nőpolitika elveit, s úgy, hogy ugyanakkor szorosan egybekapcsolta a társadalom- és gazdaságpolitika egészével. Azóta nőtt a szakképzettséggel rendelkező asszonyok és lányok aránya a keresők között, csökkent az azonos munkakörben foglalkoztatott férfiak és nők bérkülönbsége, a munkahelyek fokozott figyelemmel javítják a nők szociális ellátását. Ugyanakkor gondok is vannak: még mindig alacsony a szakképzettek aránya a női keresők között, a bérkülönbségek sok esetben nem indokolhatók, a szociális ellátás földrajzi és népgazdasági területenként nagy eltéréseket mutat. Sok szó esik arról is, hogy bizonyos foglalkozások — pedagógusok, az igazságszolgáltatásban, az egészségügyben dolgozók „elnőiesednek”. Arról azonban már ritkábban beszélünk, hogy bár az aktív kereső nők 62,1 százaléka fizikai foglalkozású, valamennyi népgazdasági területet figyelembe véve, csupán 11 százalék közöttük a szakmunkás! A férfiaknál ez utóbbi arány 41 százalék. S bár csökkent a férfiak és a nők keresetkülönbsége az azonos munkaterületeken, ám így is elgondolkoztató, hogy míg a szocialista szektor egészében a nőknek több mint a fele háromezer forintnál kevesebbet keres, addig a férfiak esetében ez az arány 14 szá^lék. , Ugyaijakkfy- négyszer több férfi tartozik a legmagasabb keresetűek csoportjába, mint nő ... A nehézségek ellenére a határozat óta eltelt egy évtized bizonyítja: a nőpolitika egyre inkább természetes alkotóeleme, s nem különálló tényezője társadalmi, gazdasági teendőinknek. A kereső nő mind több helyen megkapja azt, ami társadalmi szerepe alapján megilleti, s ami neki járandóság, az a társadalomnak kötelezettség. A Központi Bizottság határozatának valóra váltása hosszú folyamat, s ebben meghatározó szerepe van annak, amit a dokumentumban holnaputánig is érvényes aktualitással így fogalmaztak meg: „A nők gazdasági helyzetének megkönnyítése, szociális ellátásuk javítása érdekében az üzemek, termelőszövetkezetek és tanácsok vezetői bátrabban kezdeményezzék a helyi lehetőségek kihasználását, és tegyenek konkrét intézkedéseket.” Lakossági szolgáltatást is végeznek a Kisvárdai Ruhaipari Szövetkezetben. A női varrodában havonta több mint 150 ruhát készítenek az ügyes kezű asszonyok. Képünkön: farsang előtti csúcs az üzemben. (M. V. felv.) HETI HÁROMSZOR HÁROM FOGÁS ízlik az ebéd? Babfőzelék — közkívánatra Legjobban spórolni a gyomrunkon lehet — tartja a mondás —, de Szűcs Andrásné, a Száév központi konyhájának vezetője gyakorlatból tudja, hogy ez a fajta takarékosság az üzemi konyhán nem valósítható meg. Egységesen 8 forint — Nálunk egy ebéd 1400 kalóriás. Ezt 10—12 dekagramm hús, 5 deci leves, 4 deci főzelék tartalmazza. A kalóriának meg kell lenni, így a 12 deka hús helyett például nem adhatunk 8 dekát 'az'ebé'dttéZ. Közel 2500 dolgozó veszi igénybe rendszeresen az üzemi étkeztetést a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Ellátásukban 28 konyha vesz részt. Ebből tíz az Alföldi Vendéglátó Vállalat, a többi áfészek kezelésében van. Az árak eltérőek. Míg a központi konyhán 18,50 forintba kerül egy ebéd, addig a Tarpai Áfész 23,50-ért, a sátoraljaújhelyi 20 forintért ad egy adagot. — Ennek ellenére valamennyi dolgozónk egységesen 8 forintot fizet egy ebédjegyért — veszi át a szót Benczúr Lajos munkásellátási osztályvezető. — Hétfőtől péntekig adjuk a meleg ebédet, ebből három alkalommal háromfogásosat. Manapság nem igénylik a nagyon kiadós étrendet az emberek. Ezért, mikor a konyhavezetővel és az üzemorvossal összeállítjuk a központi konyha étlapját, fő szempontunk, hogy változatos, vitamindús legyen a kínálat. Az étlapon A és B menü között válogathatnak az ebé- delők. Az első fogás azonos, például hús-, karalábéleves, babgulyás. A második fogás a B menüben rendszerint könnyebb: tejfeles babfőzelék, rakottkrumpli, vadas marhasült, míg az A menüben töb- be.k között pirított sertésmáj, borsos sertésszelet, pusztapörkölt szerepel. Ezeket az ételeket február második hetében kínálták. Mivel a Száév építőipari vállalat és a dolgozók munkahelye gyakran változik, egy hétre előbbre váltják meg a jegyeket. Sokan tarisznyáznak — Mindig annyi ebédet főzünk, amennyit a jegyek alapján igényelnek — folytatja Szűcsné. — A heti étrend segítségével előre megrendelik, hogy melyik nap kérnek A, illetve B menüt. Így csak kevés étel marad meg. Nincs sok moslék sem, 40—50 liter naponta. De ez sem megy kárba: eladjuk — A hétfő és a péntek a leggyengébb napunk. Hiszen hét elején még tart a hazai, hét végén pedig már hazafelé készülődnek — talán ez a magyarázata — fejtegeti Benczúr Lajos. — Sajnos, még mindig csak a dolgozók 53—54 százaléka veszi igénybe az üzemi étkeztetést. Sokan vannak — főleg az idősebbek közt —, akik szívesebben tarisznyáznak. Á hideg étel drágább — Szerintem változatos az ebéd és tetszik, hogy gyakran harmadik fogás is van. Munkásszállón lakom, a vacsoráról magam gondoskodom. Bár este kevesebbet eszem, mint délben, mégis sokkal többet: 20—30 forintot fizetek egy vacsoráért. Tavaly megszépült a Széchenyi utcai konyha. Szűcsné vezet végig a „birodalmán”: — Lett öltözőnk, fürdőnk, előkészítő helyiségünk. Űj konyhafelszereléseket is kaptunk: mélyhűtőládákat, sőt egy mosogatógépet is, amely három ember helyett dolgozik. Csak az a baj, hogy a kő, ha nedvesség éri, nagyon síkos: veszélyes közlekedni rajta. Délelőtt 11-re készül el az étel, akkor hordják ki több nyíregyházi munkahelyre a központi konyháról. Az ebédosztók egyúttal véleményt is kérnek: ízlett-e az ennivaló? (h.) Mónus Albert Nagy András Szász Istvánné Á háztáji gazdálkodásról „Erősíteni kell a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok együttműködését.” (Á megyei pártbizottság 1980-as gazdaságpolitikai irányelveiből.) AZ ÜZEMGAZDÁSZ, Mónus Albert, a nyirkarászi Béke Termelőszövetkezet tagja: — A termelőszövetkezet 4160 hektáron gazdálkodik, s ennek a területnek több mint a 10 százaléka a háztáji föld. Négy éve, 1976-tól önálló ágazat nálunk a háztáji. Ez mindenképpen nagy előrelépést jelent, mert addig csak kukorica- és dohánytermesztés volt. Az első évben már félmilliós, 1977- ben másfél, míg tavaly több mint négymillió forintos árbevételt jelentett a háztáji gazdálkodás a termelőszövetkezetnek. Ugyanis a tagok a termelőszövetkezeten keresztül értékesítik a megtermelt terményeiket és állati termékeiket. — A gazdaságunk minden segítséget megad a háztájinak. Előkészíti a talajt, elvégzi az ültetést, a műtrágyázást, a növényvédelmet, részben a betakarítást is. Mindezeket önköltségi áron számoljuk, s levonjuk az év közi fizetésekből. Ezenkívül az állattartók szálas és abraktakarmányt kapnak. A pillangós területnek majdnem a felét a háztáji használja. AZ AGAZATVEZETÖ, Nagy András: — Nagyvolumenű a községben a zöldségtermesztés, különösen a vörös- és fejes káposztáé. Tavaly harminc hektár volt a két növényé, s a zöldségé összesen negyven. Burgonyát negyvenöt hektáron ültetnek a tagok, míg dohányt — amelynek hagyománya van — harminc hektáron. Nem kis mennyiségű almát is leadnak ősszel a tagjaink. Elterjedt a kender- és karósbab-termesztés is. Ha valaki nem akar termelni a földjén, természetben is megválthatja, 17 mázsa májusi morzsolt kukoricát kap érte. — Minden taggal termékértékesítési szerződést kötünk, s így biztonságossá válik a termelés. A TERMELŐ, vánné: Szász Ist— Két hold háztájink van, a férjem is a termelő- szövetkezetben dolgozik, gépkocsivezető. Az egyik holdon burgonyát, a másikon vöröskáposztát termeltünk. A burgonyánk nem úgy jött be, ahogyan vártuk. Száznegyven mázsát szedtünk fel, de ennek csak a töredékét tudtuk megfelelő minőségben értékesíteni. Ebben az évben is ezt a két növényt szeretnénk termeszteni, azonban burgonyából fémzárolt vetőgumót ültetünk. EZ sokkal jobb minőségű termést ad. A vöröskáposztára nem lehet panaszunk, igaz, a palántát mindenki magának neveli. Az ültetést a téesz géppel végezte, s a permetezés is közös volt. Az ápolási és betakarítási munkában a család apraja-nagyja részt vett. — Vöröskáposztából harmincezer forint lett a tiszta jövedelmünk, míg burgonyából tízezer. Nagyon jól jött ez a keresetkiegészítés. Először is azért, mert év végén egyben kaptuk meg. Sipos Béla A Kelet-magyarországi Faipari Vállalat nyíregyházi üzemében naponta átlagosan 180 darab lemezeit és 65—70 darab kétszárnyú ajtót készítenek. Jánosi László az ajtóéleket tisztítja kézi gyaluval. (Császár Csaba felvétele) A mikor Mária Sviste- va tudomást szerzett férje, René hűtlenségéről — felfedezvén kabáthajtókáján egy hosszú, szőke hajszálat, a zsebkendőjén pedig rúzsfoltokat — ő is fegyvert fogott. Fegyverét azonban nem a női féltékenység szokásos arzenáljából választotta: sírás és kiabálás — hanem töltőtollat ragadott. így felfegyverkezvén, levelet írt kedvenc lapjának. Levelében írt egy asszonyról, aki legszebb éveit érdemtelenül a férjének adta, az pedig eldobta őt, mint valami játékszert, és más karjába vetette magát. „Köteles-e így továbbra is mosni az asszony ennek a fickónak a zoknijait?” — fejezte be vallomását Svisteva asszony, és türelmesen várni kezdte a vitát kedvenc újságjában. Elsőként egy Karel Spargl nevezetű egyén válaszolt. így írt: „Tisztelt asszonyom! Sorsáról szóló elbeszéléséből azt vettem ki, hogy önnek nehézségei támadtak a zoknikkal. Néha nekem is van velük bosszúságom, de mióta Prapon mosóport vettem, sokkal könnyebb lett a mosás”. A második válasz hosz- szabb volt: Vlasta Smróva: Tisztelettel egy nagyapa Posumajevjéből.” De ami a végső kegyelemdöfést megadta Svis- tevának... Különben íme a levél: „Kedves Marenka! Látom, hogy te még fiatal vagy, és nem ismered elég jól az életet. Én a férjemtől — a mennybéli a megmondhatója — mi mindent tűrtem el. Hogy az miket nem művelt! De egy asszonynak tudni kell megbocsátani. Mert hisz’ rossz élni egy gazemberrel, de még rosszabb nélküle. Majd meglátod: ha megbocsátassz neki, ’ boldog özvegy leszel. Üdvözlettel: egy nagymama, Zaplatilkova.” És aztán jöttek a válaszok egymásután: „Tisztelt asszonyom! Olvastam az ön sorsáról szóló cikket, és nagyon megértem az ön állapotát. Éppen ezért felajánlom önzetlen segítségemet, amely talán megvigasztalja önt. Ha a válás után fölösleges bútora akad, én kész vagyok azt díjtalanul elszállítani magamhoz vidékre. Tudom, hogy Prágában nehéz megszabadulni a fölösleges lim-lo- moktól, elégetni pedig sajnálja. A telefonszámom: 9876543. Remélem, hamarosan sikerül elválnia, és én a fiammal mehetek a holmiért. Karel S.” „Kedves szerkesztőség! Én már régóta nyugdíjas vagyok, de még mindig szemüveg nélkül olvasom lapjukat. Meg kell mondanom, hogy a történteknek semmi köze az egészhez. Ki hallott volna már olyat, hogy az én feleségem fiatalkorában megtagadta volna a zoknik mosását azután, hogy félreléptem?! Nem, ilyen nem volt! Nem is lehetett volna, mert nekem egyáltalán nem voltak zoknijaim! És most? Mindent felfújnak, nem tudják már, hogy mit csináljanak jódolgukban. Hát csak ezt akartam elmondani! K edves asszonyom! Véletlenül megakadt a szemem az ön sorsáról szóló cikken. Az én házaséletem sem könnyű (de hát kié könnyű?). Például az én feleségem sem hajlandó kimosni a zoknijaimat, bár — egyébként — nagyon jó szíve van. Én egy rövidáru-kereskedésben dolgozom, és gondolhatja mennyi kísértés leselkedik rám naponta. Magam is csodálkozom, hogy eddig még nem csaltam meg a nejemet... A tanácsom önnek: ne lógassa az orrát, és örüljön az életnek. Hiszen oly sok szép és izgalmas van benne, amiért érdemes élni. Vegyük például csak a focit vagy a hokit! A férjéhez való viszonyt elvi alapon kell meghatároznia. Vagy megbocsát neki, vagy nem. Harmadik út nincs. Örülni fogok, ha a tanácsom hasznára válik. René Svist (Juhász László fordítása) | Mi a véleménye? Fel a fejjel, Mária!
