Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 10. Á közeljövőben új vegyesüzlet nyitására kerül sor Ófehértón (Elek Emil felvétele) KEVÉS AZ AUTÓALKATRÉSZ Előjegyzés 3 hónapra Naponta átlagosan ötszázan fordulnak meg az Autó- és Alkatrész-kereskedelmi Vál­lalat nyíregyházi szaküzleté­ben. Sajnos az ott dolgozók­nak gyakran kell a „nincs” szót kiejteni a meglehetősen gyér alkatrész-ellátottság mi­att. Minden harmadik Csupán a Skodához, vala­mint a Szovjetunióban gyár­tott járművekhez szolgálhat­nak kielégítő árukínálattal. A múlt évben történt jelentős javulás ellenére is gyenge az NDK-.ból származó gépkocsik , alkatrész-utánpótlása. Legke­vesebbet a Trabant-tulajdo- nosok panesakedhatnak, de ennél is a keresletnek körül­belül a 80 százalékát sikerül kielégíteni. A legborúsabb a kép a Wartburg személy-, il­letve az IFA tehergépkocsik esetében. Mindkét típusnál a becslések szerint jó ha min­den harmadik vevő megkap­hatja, amit igényel. Pedig a teherautók alkatrész-ellátási gondjai már a vállalatok és szövetkezetek áruszállítási feladatainak végrehajtásában is éreztetik hatásukat. A hi­ányzó cikkek egy része olyan fontos, hogy nélkülük a jár­művek működésképtelenek. Ilyen például a kuplungszer­kezet, a kuplungtárcsa, hen­gerfej, hogy a sok közül csak néhányat említsünk. Átgondoltabb anyagbeszerzés A szaküzlet tavaly 3 millió forint értékű áruval keve­sebbet tudott eladni a terve­zettnél. Szopkó János üzlet­vezető véleménye szerint a közületek vásároltak szeré­nyebben, s ez mindenképpen az okosabb, az átgondoltabb anyagbeszerzésre, készletgaz­dálkodásra utal. Tavaly év végén már nem találkoztak olyan vevőkkel (vállalatokkal) mint korábban —, akik „bár­milyen áron” el akarták köl­teni a pénzüket és vették az alkatrészeket akár szükség volt 'rá, akár nem. Ez a bolt számára 1979 utolsó hónap­jaiban okozott egy kis gon­dot, de ennek révén 1980-ban nagyobb árukészlettel rendel­keznek, továbbá így jól kiala­kult az alkatrészigények ko­rábbiaktól pontosabb, reáli­sabb ismerete. A raktározási nehézségek ellenére is az egység mindent megtesz a vásárlók kívánal­mainak kielégítése érdekében. Az üzletben kifüggesztett lis­tán szereplő alkatrészek ki­vételével — az egyéb hiány­zó cikkeket a vevő megren­delheti, előjegyzésbe vetethe­ti, ami három hónapig érvé­nyes. Ha időközben érkezik, akkor a bolt a megrendelőt erről írásban kiértesíti. Amennyiben 8 napon belül nem jelentkeznek az áruért, úgy az másnap eladható. Tar­tós hiány esetén az előjegyzés 3 hónaponként meghosszab­bítandó. Ha nem jelentkezik a vevő... A nyíregyházi szaküzlet dolgozói figyelemmel kísérik a szakmai újdonságokat, vál­tozásokat és tanácsokkal is segítik az autósokat. Cs. Gy. CSAK MEGÉRTÉSSEL! Bezárják a patikát a Lenin téren Az egykori Korona, azaz a ré­gi Szabolcs-Szálló tatarozását megkezdték Nyíregyházán. A műemlékjellegű épületet, melynek tervezője Alpár Ig­nác volt, alaposan kikezdte az idő. Mind a régi hotel állaga, mind felszereltsége indokolt­tá teszi a hosszabb időt igénybe vevő munkát. Ez azonban bizonyos kellemetlen dolgokat is magával hoz. Az épület földszintjén lévő üz­leteket a tatarozás és felújítás idejére ki kell telepíteni. A lakosságot a legérzékenyeb­ben a Lenin téri gyógyszer- tár kiköltöztetése jelenti. A patikáról köztudott, hogy a legnagyobb forgalmú, itt kaphatók a külföldi készít­mények, az állatgyógyászati cikkek. Hosszú esztendők óta itt található az éjjeli ügyelet is. Mindez most hétfőtől, azaz 1980. január 14-től másként lesz. De hogyan? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb kellemetlen­sége legyen a betegnek, illet­ve hozzátartozójának? A kér­désre Szabó Imre, a megyei gyógyszertári központ igaz­gatója adta meg a választ: — A kényszerű kiköltözés nehéz feladat elé állította a gyógyszertári központot. Saj­nos a város belterületén egyetlen olyan patikánk sincs, amely át tudná vállalni a Le­nin téri feladatait. így az­tán csak egy döntés maradt: az ügyeletet ezentúl az lnczé- di sor—Bocskai utca sarkán lévő gyógyszertár látja majd el. — Az egészségügyi szervek­kel egyetértésben ezért olyan megoldásokat is kerestünk, melyek egyszerűsítik a gyógy­szerellátást. A külterületi kör­zeti orvosok és rendelők ké­szenléti gyógyszerkészletét feltöltjük, hogy a legszüksé­gesebb és leggyakoribb szere­ket ők is ki tudják szolgáltat­ni. Nappal a Lenin téri patika forgalma a központban lévő gyógyszertárakra hárul. A Széchenyi utca elején lévő Rozsnyai, a Vörös Hadsereg úti Ernyei, a Rákóczi utcán lévő, és bizonyos mértékben még a Makarenko utcai gyógyszertárak viselik majd a terhet. Az itt dolgozóknak azonban a munkaidejét nem lehet meghosszabbítani, hi­szen a rendkívül felelősség- teljes munka egy bizonyos határon túl nem növelhető. — Ezért határoztunk úgy — mondja az igazgató —, hogy a régi gyógyszertári központ épületében, a Fel­szabadul ás út 3. alatt máju­sig megépíttetünk egy olyan helyiséget, ahol minden gyári készítmény és tárolható gyógyszer este nyolcig kap­ható lesz. Ez könnyít a hely­zeten. Addig is kérjük a la­kosság megértését. Tudjuk, a helyzet kényelmetlen, de kényszerűség szülte. Áthida­lása csak úgy lehetséges, ha a betegek és hozzátartozóik figyelembe veszik a gyógy­szerészek nehéz munkáját, és jó szándékukkal segítenek. Tehát figyelem! Hétfőtől, január 14-től új helyen lesz a gyógyszertári ügyelet. Re­méljük, hogy a külterületi és körzeti rendelők gyógyszerki­adási lehetősége, a patikák felkészülése zökkenő nélküli­vé teszi a két esztendőt is igénybe vevő építési időt. BISZTRÓ, SÜTŐÜZEM, ÁRUHÁZ Javuló ellátás Záhonyban A takarékosság visszája Megszűnik egy klub? N em köszöntött be meglepetés nélkül az új esztendő a nyíregyházi Bessenyei György Ifjúsági Értelmiségi Klub tagjai számára. Egyik fenntartója, a városi mű­velődési központ ugyanis bejelentette: költségvetéséből nem telik tovább a klubot menedzselő vezető tiszteletdíjúnak fizetése. A következmény: ha nincs, aki a programokat szer­vezze, kétséges, hogyan működik tovább a klub? Mi is az előzménye és mi lehet a várható folytatása ennek az intézkedésnek? Három éve alakult meg és hetente egy al­kalommal tartotta foglalkozásait a klub. A programok válto­zatosan alakultak, többnyire a klubtagok érdeklődése szerint. Zömmel előadásokat hallgattak, vagy kirándultak stb. Helyi­séget adott a TIT, s kifizette az előadások tiszteletdíjait, he­tente átlagosan 300 forintot. A klub menedzserének tiszteletdí­ja havonként 560 forint volt. Ezt szüntették meg. A klubnak huszonhárom beiratkozott tagja van, az igazsághoz tartozik azonban, hogy ez a létszám erősen ingadozott, s inkább a mi­nimum oldalára. Stabilan ez tíz-tizenöt embert jelentett. Érvek és ellenérvek serege hangzik el ezekben a napokban a klub további sorsáról az illetékes helyeken. Felvetődött pél­dául: csatlakozzanak valamelyik klubhoz! Sőt, az is: kell-e nekünk egyáltalán értelmiségi klub? Hadd tegyük hozzá a vi­tához a mi véleményünket is. Először: nem létezik, hogy egy jó klub, egy kialakult kö­zösség léte, vagy nemléte egyetlen személy tiszteletdíjától függ­jön. Tudjuk, hogy a már nyugdíjas „menedzser’» számos más feladatot ellát — ingyen, társadalmi munkában, évek óta, tehát elsősorban nem az ő anyagi megbecsülése a vita tárgya. Má­sodszor: nem hisszük, hogy nekünk, a százezres városnak fel­tétlenül az értelmiségi klub sorainak összezilálásával kell meg­kezdeni a takarékoskodást. Éppen ellenkezőleg: több szerv, munkahely összefogásával arra volna szükség, hogy a legaktí­vabb, a közéletből részt kérő értelmiségieket tömörítsék ebbe a klubba. Sőt, hasznos volna, ha nemcsak előadásokat hall­gatnának, hanem közösen vitatkoznának például arról: mit te­hetnének megyénkért? Harmadszor: miután csak ifjúsági ta­gozata van a klubnak, úgynevezett „felnőtt” nincs, nem hisz- szük el, hogy megyeszékhelyünkön mindössze tíz-tizenöt fia­tal értelmiségi volna, akit egy ilyen klub érdekel! Ahelyett, hogy a klub működését nehezítik, jobb volna nagyobb lét­számra bővítve, korszerűbb programokat kínálva megújítani! Baraksó Erzsébet Összpontosult az iparcikkek árusítása A kereskedelemmel, az áru­ellátással kapcsolatban érke­zik a záhonyi tanácshoz a legtöbb lakossági észrevétel — több, mint harmadát teszi ki ez a téma a közérdekű be­jelentéseknek, javaslatoknak. Ez azért is érthető, mert a boltokban mindenki megfor­dul, nincs ember, akit vala­milyen módon ne érintene a kereskedelem helyzetének ja­vulása, vagy a hibák. Az utóbbi öt esztendőben sok változás volt Záhony és kör­nyéke áruellátásában. 1974- ben például a tüzelőszerek és építőanyagok vásárlását segí­tették, amikor új TÜZÉP-te- lepet alakítottak ki Záhony­ban, s itt új -tüzelőolajkuta­kat is létesítettek. Ugyaneb­ben az évben Zsurkon új ve­gyesboltot is nyitottak. Het­venötben Záhonyban új ve­gyesbolt, zöldségüzlet és is­kolai bolt nyílt, és Zsurk egy bisztróval gazdagodott. Egy év múlva átadták az új sütőüze­met Záhonyban, s itt ma már közel nyolcezer kilogramm kenyeret, 15 ezer péksüte­ményt sütnek naponta. Egy kenyérbolt is nyílt az üzem­nél. Záhonyban 1977-ben ZÖL- DÉRT-bolt nyílt, és a MÁV- fürdő épületében egy cseme­gebolt. Tavaly év elején át­adták az ÁFÉSZ új áruházát, s ezzel egyidejűleg az ipar­cikk árusítása ide összponto­sult. A felsoroltak lényegesen javítottak a kereskedelmi el­látáson, növekedett a forga­lom is, mégpedig jócskán: öt év alatt kétharmadával! A fogyasztási szövetkezet ma már lényegesen többet vállal, mint pár éve: egyesült a Mándoki és a Tuzséri ÁFÉSZ záhonyi székhellyel, s bár még Mándokon van a köz­pont, új épületet kapnak jö­vőre Záhonyban. (tgy) Kirabolták a részeget 1 Fenemód erősnek érezte magát a múlt év június 10- én este három demecseri le­gény: a 21 éves Varga János, a 19 éves Balogh Gyula és, az ugyancsak 19 éves büntetett előéletű Balogh Pál, s ahogy félrészegen összetalálkoztak a falu közepén egy háromtagú társasággal, mindjárt vere­kedhetnék j ük támadt. Mivel a társaság lánytagja Balogh Pálnak valamikor osztálytár­sa volt, így lemondtak a po­fozkodásról, de néhány perc múlva megláttak két vonat­hoz siető fiatalembert, s ők már nem úszták meg szára­zon. A két berkeszi fiatalember a fővárosba akart visszautaz­ni, de Varga odament egyi­kükhöz, ürügyként cigarettát kért tőle, aztán megütötte. A fiatalember a további táma­dásokat kivédte, ezért Vargá- ék továbbálltak. A művelődé­si ház környékén egy 30 év körüli férfire támadtak hár­masban, ütöttek is néhány­szor, de egyiküknek olyan ér­zése támadt, hogy üldözik őket, ezért bemenekültek a művelődési ház udvarára. A szomszédos iskolaudvarról deszkákat szereztek, s ütő­eszközöket készítettek belőle, de mivel nem követte őket senki, ütőszerszámaikat ott­hagyták és bementek a taka­rékszövetkezet udvarára. Ugyanezen a napon egy ke- mecsei fiatalember vetődött el Demecserbe és mivel egész nap ivott, estére berúgott, be­tévedt a takarékszövetkezet udvarára, s elaludt. Néhány perc múlva mentek be az ud­varba Vargáék, és amikor meglátták a földön fekvő fia­talembert, nyomban elhatá­rozták, hogy kizsebelik. Varga és Balogh Pál lefog­ták a fiú kezeit, s amikor az felébredt, elhangzott a hagyo­mányos felszólítás: pénzt, vagy életet! A fiatalember mindent felajánlott, csak ne bántsák, de Varga befogta a száját, Balogh Gyula pedig kikutatta a zsebeit, s elsze­dett tőle 730 forintot. Amikor kizsebelték, betakarták a fe­jét fűvel, aztán összerúgdos- ták és ott hagyták. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa Varga Jánost és Balogh Gyu­lát három és fél — három és fél évi börtönre, Balogh Pált 3 év 10 hónapi fegyházbünte­tésre ítélte, és mindhármóju­kat 4—4 évre eltiltotta a köz­ügyektől. Balogh Pálnak a bí­róság elrendelte a korábban kiszabott 8 hónap szabadság- vesztés végrehajtását, Vargát pedig kötelezte, hogy az alko­holisták kényszergyógyításá­nak vesse alá magát. A bíró­ság a három rablót kötelezte a sértettnek okozott kár meg­térítésére. Az ítélet nem jog­erős. Ruhatár Lapjuk 1979. december 18-i számában kifogásolták, hogy a megyei kórház-rendelőinté­zet folyosóin a betegek nem tudják elhelyezni ruhádarab- jaikat. Való igaz, hogy a ren­delőintézet folyosóin fogasok nincsenek, ilyen megoldás a ruházat elhelyezésére egész­ségügyi intézményekben nem is szokványos. Természetesen egy ilyen nagyságrendű járó­beteg-ellátást szolgáló inté­zetnek rendelkeznie kellene ruhatárral. Erről viszont a tervezők és a tervet jóvá ha­gyó illetékesek megfeledkez­tek. Fogasokat a jövőben sem szándékozunk az intézet fo­lyosóin elhelyezni, mert az ott elhelyezett ruhadarabo­kért felelősséget vállalni nem tudunk. A betegeknek egyéb­ként a vetkőzőben bőven áll rendelkezésre ruhafogas, az eddigiek során ilyen irányú panaszról nem is volt tudo­másunk. Ettől függetlenül a régi ren­delőintézet várható rekon­strukciójakor elképzelhető, hogy az alagsorban ruhatárat fogunk kialakítani a betegek részére. Dr. Havasi Sándor rendelőintézeti ig. Télen S okáig váratott ma­gára a tél. Két hét­tel ezelőtt még nyo­ma sem volt a hónak. Em­lékszem, a vasútállomáson a Pestről érkező vonatok hozták ide az első havat: vastag hóréteggel a hátu­kon érkeztek. Aztán alig teli bele néhány óra, már mi is benne voltunk vá­ratlanul a télben. Rövid idő alatt ott terült el az utcán a tél, az országuta­kon összefüggő hótáblák­ban. A felnőttek másként né­zik a telet, mint a gyere­kek. Az idősebbeknek a tüzelőhordás, kályhatisztí­tás, a vékony talpú cipők emléke jut az eszükbe. Ez némi ellenszenvet táplál bennük az évszak iránt, hiszen nekik nagyon mesz- sziről ködlik fel a gyer­mekkori korcsolyázás, szánkózás, a tél igazi örö­me, ami a rossz emlékeket ellensúlyozza. Más annak a tél, akinek fűtetlen a la­kása és fázik, más azoké, akik bundában, meleg la­kásban bújhatnak meg a hideg tél elől. A gyerekeket már az el­ső hódara is kicsalja hó­golyózni, szánkózni, hem­peregni. Falun komolyabb, ridegebb a tél, de fehé­rebb, tisztább, mint a vá­roson. Városon a termé­szet dolgába gyorsan be­avatkoznak a hókotrók, a sószórók, ami a telet köny- nyen feledteti, ősszé vál­toztatja át. A kényelmet hozó, de játékot űző gépek csak a játszótereknek, parkoknak kegyelmeznek. Itt aztán tenyérnyi hely sem marad szabadon a szánkózó gyerekektől. Vi­dám kacagás tölti be a ha­vas tereket, parkokat. Falun unásig szánkóz­hatnak, hempereghetnek a hóban a gyerekek, a váro- rosiaknak kevesebb jut a tél szépségéből, ők viszont élvezik a kényelmes lakás melegét, a központi fűtést, a csapból jövő meleg vi­zet. Igaz, a vidéken élő gyerekek manapság egyre közelebb kerülnek ehhez a kényelemhez, a központi fűtéshez, a vezetékes ivó­vízhez, ugyanakkor a vá­rosi gyerekek meg egyre távolabb jutnak a hócsa­tát idéző valódi téltől. (soltész) HANG

Next

/
Thumbnails
Contents