Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 9. Leonyid Brezsnyev és Georges Marchais találkozója Moszkvában Kommentár Felhívás párbeszédre Mind az időpont, mind a helyszín egy kicsit jelképesnek tekinthető: az új Kambodzsa születésének első évfordulóján és éppen a sokat szenvedett ország lassan magához térő fővárosában, Phnom Penh-ben ült össze a három indokínai ország külügyminisztere, hogy megtárgyalja a térség és a nemzetközi helyzet problémáit. A Phnom Penh-i értekezletről kiadott közös közlemény egyértelmű felhívás a térség országainak konstruktív párbeszédére. Vietnam, Laosz, majd a Pol Pot-rezsim bukása után Kambodzsa már korábban is félreérthetetlenül jelezte szándékát a környező államokkal folytatandó korrekt együttműködés kialakítására. A Thaiföldet, Indonéziát, Szingapúrt, Malaysiát és a Fülöp-szigeteket tömörítő regionális szervezetre, az ASEAN-ra koncentrált kínai— amerikai nyomás nehezedett — és nehezedik — annak érdekében, hogy „ne álljanak szóba” a felszabadult Indokí- nával. A különböző tényezők bonyolult összessége sajátos kettősséget produkált az ASEAN-fővárosokban. Szavakban, sőt bizonyos diplomáciai tapogatózások formájában is, érdeklődést mutattak a Vietnammal, Laosszal és Kambodzsával folytatandó párbeszéd iránt. Ugyanakkor — főleg a kambodzsai kérdésben — számos vonatkozásban Peking és Washington érdekeit szolgáló politikát folytattak. A Phnom Penh-i felhívás újabb lehetőséget teremtett egy hagyományosan zaklatott térség együttműködésének új korszakára — de csak akkor, ha ez a szándék valóban kölcsönös. Ma érkezik Hanoiba — már az új javaslatok ismeretében — Malaysia külügyminisztere. Az ő tárgyalásaiból talán már valamiféle képet kaphat a világ arról, hogy a konstruktív szándék valóban kölcsönös-e. H. E. Moszkvában kedden délelőtt megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Francia Kommunista Párt küldöttsége között. Az SZKP delegációját Leonyid Brezsnyev, a KB főtitkára, az FKP-kül- döttséget Georges Marchais, a párt főtitkára vezet. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen Leonyid Brezsnyev és Georges Marchais tájékoztatást adott a Szovjetunió, illetve Franciaország helyzetéről, az SZKP és az FKP tevékenységéről Mindkét részről nagy figyelmet szenteltek a nemzetközi helyzet kérdéseinek, a béke, a leszerelés és az enyhülés problémáinak. Érintették a két párt kapcsolatainak és együttműködésének kérdéseit is. TELEX GYERMEKBALESET MEXIKÓVÁROSBAN Iskolás gyermekek csoportjába rohant egy sóderrel megrakott tehergépkocsi hétfőn Mexikóvárosban. A balesetet az okozta, hogy a tehergépkocsi fékjei elromlottak. Tizenkilenc gyermek és négy nevelő meghalt, többen megsebesültek. FELEMELTÉK A BENZIN ARAT SPANYOLORSZÁGBAN Felemelték a benzin, a diesel- és a fűtőolaj árát kedden Spanyolországban. Átlagban négytől nyolcszázalékos a drágulás. 120 ÉVES TÖRZSFÖNÖK Libériában 120 éves korában meghalt az ország legidősebb törzsfőnöke. 35 feleséget és 150 gyermeket hagyott maga után. ELSŐ NŐI AKADÉMIAI TAG Hétfőn a 300 éves Francia Tudományos Akadémia első női tagjává választották Yvonne Choquet-Bruhat matematikust. MERÉNYLET törőkorszagban A törökországi Bafra városában ismeretlen merénylők megöltek két elemi iskolai tanítót, másik kettőt pedig megsebesítettek. A Fekete-tenger partján lévő kisvárosban a tanítók éppen taxin utaztak iskolájukba, amikor a merénylők rájuk lőttek géppisztollyal. A tettesek elmenekültek. Ezzel tízre emelkedett az elmúlt 48 órában Törökországban elkövetett gyilkos merényletek áldozatainak száma. Abszolút többséget kapott Indira Gandhi pártja Abszolút többséget kapott az Indira Gandhi vezette nemzeti kongresszus (i) párt az indiai általános választásokon. Mint az új-delhi rádió kedden közölte, a párt — az eddig összeszámlált szavazatok alapján — a szavazásra kiírt 525 választási körzet közül 265-ben győzött. Ellenfelei megsemmisítő vereséget szenvedtek: nem végleges összesítés szerint a Dzsanata Párt 13, a Lók Dal Párt pedig hat mandátumot kapott. (Folytatás az 1. oldalról) peinek harcát és Zimbabwe hazafias erőinek küzdelmét. Szolidaritásukról biztosítják az afgán népet az 1978. áprilisi forradalom vívmányainak megvédéséért, az imperialista aknamunka felszámolásáért való küzdelmében. Szükségesnek tartják a közel-keleti probléma mielőbbi igazságos, valamennyi érintett fél részvételével és érdekeinek figyelembevételével történő rendezését. A két testvérpárt képviselői nagyra értékelik, hogy a békés egymás mellett élés elvei alapján kedvezően fejlődnek a Magyar Népköztársaság és Ausztria kapcsolatai. Kötelességüknek tekintik, hogy hozzájáruljanak a két ország között a A most hatvankét éves Indira Gandhi asszony személy szerint is rendkívül sikeres volt. Déli Andra Pradesh állambeli Madekban 220 ezer szavazattöbbséggel győzött, míg szűkebb pátriájában, az Uttar Pradesh-ben lévő Rae Bareli körzetben eddigi eredmények alapján 50 ezer szavazattal vezet. Három évvel ezelőtti választási bukását követően Gandhi asszony tehát meggyőző és látványos győzelemmel tér vissza az indiai politika élére. gazdaságban, a politikában, a kultúrában és más területeken kialakult jószomszédi kapcsolatok ápolásához és sokoldalú továbbfejlesztéséhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt és Ausztria Kommunista Pártja arra törekszik, hogy erősödjék a komunista és munkáspártok összefogása, s együttműködése más demokratikus, haladó, békeszerető erőkkel. Megállapodtak abban, hogy a két párt hagyományosan jó együttműködésének továbbfejlesztésével járulnak hozzá a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek szellemében a nemzetközi kommunista mozgalomnak a békéért, a biztonságért, a szocializmusért folytatott világméretű küzdelméhez. Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 21. Edit csak állt legyőzötten, és folytak a könnyei. — Nem ... nem hazudott... Attól kezdve, hogy kirobbant köztük a vita, először merte érinteni Danka. Rejtőn ölelte magához, hálásan kérlelte: — Másképp legyünk büszkék, mint a pénzimádók./. Gyorsan tisztázni kívánta a mérnöknő, hogy egyáltalán nincs kedvére a meghatódás. A bakonyi kirándulás felidézése óta a közös gyengédség áramkörébe kerültek vissza. Edit ebből most egyszerűen kisétált, az erkélyajtóhoz állt, háttal a férjének. Ez a közönséges helyváltoztatás egy csapásra lehűtötte közöttük a klímát. — Ha nem vágysz többre, hát nem. Én viszont igen. Márpedig aki engem szeret, az a vágyaimmal együtt szeressen. — Milyen rideg tudsz lenni — panaszolta a megdöbbent férj. — Mintha attól az átkozott pénztől függne a boldogságunk... — Átkozott pénz?! Amit becsületes munkával és egy kis leleménnyel keresnénk meg?! Hát hol élsz te?... Minek nézel engem? ... Nézz a szekrényembe! Három- négy éves göncök lógnak benne! Nézd meg a cipőmet! A többi nő már rég elfelejtette, hogy ilyen divat is volt valamikor. Évek óta nem merek kiadni szorongás nélkül egy koszos százast. Mire legyek büszke?! Arra, hogy a szomszédunk milliomos lett az övcsatokból, meg az ócska bizsukból? Arra legyek büszke, hogy a város legbutább pincére Ford Mustangon hurcolja a szeretőit?! Vagy arra, hogy a tizennyolc éves fodrásznőmnek Párizsból hordják a fehérneműt? Egyiknek sincs diplomája. Nekem van! Egyik sem tervez tizenöt emeletes házakat. Én igen! Milyen jogon merészelsz előttem büszkeségről beszélni?!... Milyen jogon?! ★ Ajtók csapódtak, dongott a lépcsőház: Edit kiabálására összefutott a család. Tettre- készen rontott Dezső a Danka házaspárra. — Ez meg miféle kilengés? — kérdezte lihegve. — Már azt hittem, hogy operát énekeltek. Nyomában Paula, Zoltán felesége, meg Márti rohant a nagy emeleti szobába. Edit segélykérőén kapaszkodott beléjük a tekintetével majd a kopott fotelbe roskadt. — Tönkretesz ... Megöl a földhözragadtságával... — sírta el magát kislányosan. Paula és Rózsi azonnal hozzászaladt. Gyámolították, simogatták. A trombitáló hangú Paula nem csak gyengéd rokonként, de harcos szövetségesként is vigasztalta: — Itt vagyunk, ne félj. A többi meg nem számít. Engedni fog. Felért hadüzenettel, ahogy végigmérte Danka Károlyt. A félénk tekintetű Rózsi ide- oda téblábolt kövérségével. Márti számára egyre nőtt a tekintély. Idegesítette, hogy semmit sem ért az egészből. — De hát miről van szó? ... — Majd kibarkochbázzuk a kedvedért — próbálta elütni a kérdést Dezső. — Tudni szeretném... Minden átmenet nélkül durván förmedt rá az apja: — Semmi közöd hozzá! Döbbenten hőkölt hátra a lány a kemény hangtól. Zavarában mentegetődzött. — Én csak ... Megsajnálta az anyja. Kérlelőn trombitálta: — Kislányom, ne idegesítsd az apádat. A hangulati felfordulásban éppen csak tudomásul vette Edit is, Danka is, hogy a lány megérkezett. Látva tájékozatlanságát a tanár, közölte vele: — El akarják adni a házat. Azért lettem fekete bárány, mert őrültségnek tartom az ötletüket. Látnia kellett a lánynak, hogy távollétében nagy tétről vitatkozott a család, s döntésre érett a helyzet. Most rémült meg igazán. Editben bízott, hozzá futott könyörögni. — Ne hallgass rájuk. Ká- rolynak igaza van. Mit szólnának az emberek?... Legalább százan segítettek, hogy otthonunk legyenL.. Nem adhatjuk el a munkájukat! Nem adhatjuk el a család becsületét !... Erős félhomály borult közben a szobára. Arról vették észre az öreg Burjánt, hogy felkapcsolta a villanyt. Az ő arcán is felragyogott a fény, amikor meglátta unokáját. — Kislányom!... Mártinak elkerülte a figyelmét, hogy milyen hangsúlyos tartózkodás fogadta nagyapját. Csakis a maga örömével törődött, és nagy szeretetében csaknem ledöntötte lábáról az öreget. — Nagypapa... drága nagypapa... úgy hiányoztál... — Te is, kedveském — ölelte át az öreg dorong karjával unokája derekát. — Jól vagy, nagypapa? — Na hallod, remekül. Állandóan fütyörészek. Mindenféle mókás dolgokon jár az eszem. Képzeld, ma például azt mondtam Félix úrnak, hogy függőleges kőműves vagyok. Várja meg, amíg vízszintes kőműves leszek. Jól érezte a lány, hogy ebben a mókás hetvenkedésben egy szikrányi móka sincs. — Félix?... Mi dolgunk vele? Csak közölni akart az öreg, nem panaszkodni, mégis megbicsaklott a hangja: — Szeretné az egyik lakást. Vagy talán az egész házat. — Értem ... Értek mindent. Dezső felhördült. — Na tessék! Mindent ért! (Folytatjuk) Nicaragua Sikerek és gondok a második fronton A Somoza-dik tatára megdöntése óta eltelt alig fél esztendő mérlege a nehézségek ellenére figyelemre méltó. Az átmeneti szakasz után, amelyet a katonai és polgári személyekből létrehozott ideiglenes kormány fémjelzett, a stabilizálódás jelei tapasztalhatók. Ekként fogható fel, hogy 1979 utolsó napjaiban megalakult az új húsztagú nica- raguai kormány, amelynek legfontosabb posztjain a forradalom olyan vezető egyéniségei állnak, mint például Tornas Borge Martinez belügyminiszter, Humberto Ortega hadügyminiszter és Miguel D. Escoto külügyminiszter. De helyet kaptak a húsztagú kabinetben olyan polgári személyiségek is, akik gazdasági szakértőnek számítanak, illetve a kormányba való bevonásuk a nemzeti egység megteremtésére irányuló törekvést jelképezik. A figyelem most a második frontra, a gazdaságra irányul. A helyzet egyáltalán nem mondható rózsásnak. A hónapokig tartó polgárháború következtében a termelőegységek egy része — hivatalos adatok szerint 30 százaléka — megrongálódott. Emiatt a termelés óvatos becslések szerint is egy harmadával csökkent, a munkanélküliség a városokban eléri a 20, vidéken a 40 százalékot. A mező- gazdasági termelés tekintetében sem jobb a helyzet. A múlt évben a gyapottermés alig egy harmada volt a szokásosnak, s a kávétermés sem érte el az előző évi szintet, noha az a körülményekhez képest kielégítőnek mondható. Mindezek következtében az infláció 1979 végére elérte a 100 százalékot. Az új kormány tervei között nem véletlenül éppen az infláció megfékezése, a termelés fejlesztése és az áruellátás javítása szerepel az első helyen. A lakosság életszínvonalának közeli javítására aligha lesz mód, hiszen az ehhez szükséges gazdasági és pénzügyi feltételeket csak ezután fogják megteremteni. Éppen ezért a forradalmi kormány határozottan szembeszáll egyes szélsőbaloldali szakszervezeti vezetők demagóg követeléseivel. Megfogalmazói ábrándokat kergetnek, amikor fél esztendővel a forradalom győzelme után a munkaidő csökkentését és a bérek emelését követelik attól a rendszertől, amely üres államkasszát, továbbá 1,6 milliárd dolláros államadósságot örökölt Somozától. Nem teljesen zökkenőmentes a mezőgazdasági termelés sem. A parasztok egy része nehezen érti meg, miért nem lehet felosztani a diktátor jól szervezett ültetvényeit és más mezőgazdasági üzemeit, miért korlátozott mértékű a földreform. Pedig óriási a jelentősége annak, hogy az egykori földbirtokok egy részén állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek alakulnak. A gazdasági helyzet stabilizálását szolgálják a külföldi adósságok csökkentésére, illetve a törlesztés átütemezésére és újabb hitelek felvételére tett lépések is. A nicara- guai kormány megbízottai a múlt év végén 72 külföldi bank képviselőivel tárgyaltak Mexikóvárosban és bizakodóan nyilatkoztak az első fordulóról, amely során 409 millió dollár tartozás visszafizetésére kértek haladékot. Eredményesnek bizonyultak az újabb hitelekről tartott megbeszélések is. A kormány 220 millió dollár új kölcsönt kapott, az Egyesült Államok által felajánlott — igaz, feltételekhez kötött — 75 millió dolláros hitel mellett. Növekvő érdeklődés tapasztalható a külföldi beruházók részéről is. Erről tanúskodik Offergeld nyugatnémet gazdasági és együttműködési miniszter managuai látogatása és más nyugati országok tapogatózása Nicaragua irányába. Paradoxonnak tűnhet, mégis a konszolidáció jeleként értékelhető a politikai szférában tapasztalható polarizáció. A régiek mellett új pártok és csoportosulások jelennek meg, amelyek ilyen vagy olyan módon részt kérnek a hatalomból. Ami a jelenlegi politikai struktúrát illeti, nagyjából a következő kép rajzolható fel. Az egyik oldalon áll a Sandinista Nemzeti Felszabadító Mozgalom, amely időközben kiegészült a hozzá csatlakozó kommunistákkal és más haladó erőkkel, így a Nicaragua! Demokratikus Mozgalommal. Alapítója és vezetője, Alfonzo Robelo gyáros, Somoza ellenzékéhez tartozott és a legutóbbi kormányátalakításig a legfelső vezetés tagja volt. A következetes, haladó társadalmi és gazdasági változásokat sürgető sandinista mozgalommal szemben álló erők között van a liberális párt, Somoza politikai bábszervezete, továbbá a keresztény- szocialisták és a szociáldemokraták, valamint a Frente Obrero nevű munkásszervezet, amelynek vezetői szélső- baloldali nézeteket vallanak. Ezek az ellenzéki csoportok a demokratizálódási folyamat felgyorsítását sürgetik, mert abban reménykednek, hogy a parlamenti demokrácia keretei között politikai és gazdasági befolyásra tehetnek szert. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy ezek a csoportok jelentős külföldi hatalmak támogatását élvezik, mi több, lényegében azok érdekeit képviselik. A nicaraguai kormány megfontoltan cselekszik, amikor a csoportokat nem fosztja meg a kifejezési lehetőségtől. Vitorláikból azzal is igyekszik kifogni a szelet, hogy teret enged a magártipar és -kereskedelem működésének, sőt bátorítja a tőkéseket a beruházásra, üzemeik termelésének felfuttatására; másrészt a legnagyobb körültekintéssel, a törvényesség szem előtt tartásával jár el a Nemzeti Gárda egykori vezető tisztjeinek és tagjainak, illetve más népellenes bűnök elkövetőinek felelősségre vonásakor. B legfontosabb feladat — hangsúlyozza a nicaraguai kormány — a belső rend helyreállítása, a gazdasági élet vérkeringésének biztosítása és más, a haladó társadalmi és gazdasági változásokat szolgáló intézkedések következetes megvalósítása, egyszersmind a forradalmi vívmányok védelme, a külső és belső ellenforradalmi próbálkozásokkal szemben. És való igaz: a demokratikus intézmények megteremtésére csak e folyamat sikeres előrehaladásával párhuzamosan kerülhet sor Nicaraguában. K. A. Hóvihar Jugoszláviában Hóvihar pusztít Jugoszlá- elérte a tíz métert is. Két em- via középső részén. Egyes he- bér hétfőn életét vesztette a lyeken a hóréteg vastagsága pusztító hófúvásban.
