Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-08 / 5. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 8. Hiánycikk — sok fronton r Átalakuló vásárlási szokások Öregek szép napjai Több, mint egy esztendeje, hogy a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat „Szorgalom” Szocialista Brigádja és a gyors- és gépíróiskola 2. b. osztályos tanulói rendszeresen támogatják a Nyíregyházi I. számú városi öregek Napközi Otthonát. Közös rendezvényeken, műsoros esteken találkoznak az öregekkel. Jelentős társadalmi munkával segítik az otthon életét és a gondozottak körülményeit. Gyakran fogadták üres polcok a vásárlókat decemberben a megye áruházaiban, üzleteiben. Az iparcikkek közül nem volt megfelelő a választék a tartós fogyasztási cikkekből, kevésnek bizonyult a bútor és az építőanyag. Fogyasztásunk szerkezete mégis sokkal reálisabb képet mutat, mint a megelőző években. A Sza- bolcs-Szatmár megyei kiskereskedelmi áruforgalomból az iparcikkek vásárlásáról kérdeztük dr. Hagymási Józsefet, a megyei tanács vb. kereskedelmi osztályvezetőjét. — Milyen iparcikkforgalmat bonyolítottak le üzleteink 1979-ben? — Kiskereskedelmi áruforgalmiunk tavaly 9—10 számlákkal növekedett. Míg az év első felében az élelmiszer-forgalom sokkal nagyobb összeget tett ki, arányaiban a második fél évben iparcikkeket vásároltunk többet. Kenyérfélékből például 5—8 százalékkal keve- seb fogyott, körülbelül eny- nydt tett ki a nyilvánvaló pazarlás. Júliustól kezdve az élelmiszerek, forgalma egyenletessé vált. Megyénkre jellemző, hogy a mezőgazdasági termékek hozama jelentősen befolyásolja a keresletet, s -mivel dohányból, almából, az állatfelvásárlásból a lakosság tekintélyes pénzbevételre tett szert, így a vásárlóik főként a nagy értékű, modernebb, korszerűbb termékeket keresték. A 11 milliárd forint feletti kiskereskedelmi áruforgalom azt is jelenti, hogy minden lakosunk 23 ezer forintért vásárolt az üzletekben. — Hogy alakult a keresletkínálat az iparcikkeken belül? — A júliusi áremelkedések -hatására átrendeződött a kereslet. Egyes cikkekből 20— 25 százalékkal kevesebb fogyott, míg másokból ugyanennyivel többet vettek. Ruházati termékekből például igen jó ellátást nyújtottak, viszont szőnyegből, ágyneműből, bőr- és szőrmeárukból nem tudtak eleget tenni a vásárlók igényeinek. A felsőruházati és tréningárukból a múlt évitől is többet rendeltek, mégis 3—4 százalék- ikal több kellett volna. A lábbelik közül egyes gyermekcsizmákból mutatkozott hiány, de iitt a megye üzemei -kisebb készletekkel segítették a kereskedelmet Például a Minőségi Cipőgyár nyírbátori üzeme küldött egy szállítmányt Kötött-divat árukból, gyermek- és csecsemő- ruházatiból a készletek igazodtak a vásárlók elképzeléseihez. A vegyesiparcikkek közül a bútorok és az építőanyagok jelentették a legnagyobb gondot. Központi árualapot kapott a megye, és a Szatmár Bútorgyár is besegített, mégis gyakran találtak üres polcot a vásárlók. — Milyen árucikkekből mutatkozott a legnagyobb hiány? — A tartós fogyasztási cikkek iránit hallatlanul megnőtt a kereslet. Bútorból az első háromnegyed évben az előző év hasonló időszakához képest többet vásároltunk. Háztartási kisgépekből is csaknem annyi fogyott, járművekből — beleértve az autót is — 101,6 százalékot értünk el. A nagyobb forgalomnak csak a készletek szabtak határt. Kevesebb tűzhely, olajkályha, hőtárolós tűzhely volt. Komoly gondunk volt a híradástechnikai cikkekből, pedig a tavalyihoz hasonló készletet kínálltak a fogyasztóknak. Rekordmennyiségű tv, rádió, lemezjátszó, magaó fogyott. Kevés volt a villany- bojler, a- centrifuga, a porszívó — nem utolsósorban azért, mert a községek víz- művesítése révén mind több lakásban szerelnek fel fürdőszobát. Próbál az énekkar. — Hogy alakult fogyasztásunk szerkezete 1979-ben? — Átrendeződött a vásárlók szokása. Ez abban mutatkozik meg, hogy élelmiszerekből takarékosabban választunk, de iparcikkekből — a fennmaradó pénzt — a jobb minőségű, tartósaibb cikkekre költjük. Így keresnek mind többen színes televíziót, automata mosógépet, finomabb porcelánt, valódi bőrből és szőrméből készült árukat. Ahhoz, hogy ezt a keresletet ki tudjuk elégíteni, a központi árualapok mellett a helyi lehetőségeket is ki kell* használni. Megyénk könnyűipara jelentős, cipőből, ruhából, a szövetkezetek vastömegcikkből adhatnak nagyobb készletet. Tóth Kornélia Már farsangra készülnek a jelmezek. (Császár Csaba felvételei) Áramlopás miatt került perbe az egyik fogyasztó a TITÁSZ-szal. A tét nem ba- gatell; az áramlopás bizonyított idejétől függően, meghaladhatja a négyszázezer forintot is. Az áramtolvaj ugyanis — miközben furfangos módon megállította a mérőórát — nagyobb gépeket is üzemelt. Bár a bíróság az ügyet még nem zárta le, annyi bizonyos, hogy ennek a fogyasztónak alaposan elveszik a kedvét a további in- gyenáram-fogyasztástól. Zavarok csúcsidőben Az effajta kísérletek nemcsak megkárosítják a vállalatot és a népgazdaságot, hanem rendkívüli módon balesetveszélyesek is. Ezenkívül a csúcsidőn kívüli fogyasztásra beállított berendezéseknél — hőtárolós fűtés, meleg víz — felboríthatja az energiagazdálkodási egyensúlyt. Ilyen tömeges méretű szabálytalan áramvételezés történt legutóbb Nyíregyházán a Ságvári-telepen, ahol az éjszakai fogyasztók ki-be kapcsolását központi automata szabályozza. így történhetett meg, hogy egy áramtolvaj rafinációja nyomán az összes fogyasztó átállt a drágább, csúcsidei áram fogyasztására. A TI- TÁSZ szakemberei természetesen vizsgálni kezdték. A tettest csak azért nem sikerült fülön csípni, mert észbekapott, s eltüntette a nyomokat. Nem szándékos, de... Az áramlopás, a szabálytalan vételezés száma a megyében — szerencsére — csökkenő tendenciájú. Évente csak néhány fogyasztó vetemedik áramlopásra, de a szabálytalan vételezés több száz esetben is megállapítható. Ezek egy része természetesen nem szándékos, de megengedhetetlen. Az esetek többségében a fogyasztót kötelezik a szabályos vételezésre és figyelmeztetik, de súlyosabbaknál — mint társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmény — bűnvádi feljelentés következik. A jogtalanul felhasznált energia árát természetesen négy forint kilowattonként! egységáron — meg kell fizetni. Ennyit kell fizetni a szabálytalankodó „negyvenfilléres fogyasztóknak” is. A tolvajlásra pedig — legyen az akármilyen agyafúrt is — előbb-utóbb rájönnek a modern technikai eszközökkel rendelkező szakemberek. Tóth Árpád A vásáron érték utol.. A négyéves vasderes kancacsikó negyedmagával egy kocsihoz volt kikötve a múlt év július hetedikén éjszaka a tiszalöki Szabadság Tsz kisfástanyai üzemegységében. Már-már hajnalodott, amikor a közeli karámban lévő tehenek valamitől megijedtek és ki akartak törni a' karámból. Az éjjeliőr rohangált, hogy megakadályozza a tehenek elszabadulását, s mire lecsillapította őket, meglepődve vette észre, hogy a négy csikóból már csak három áll a kocsi mellett. Elszökni nem tudott — gondolta az éjjeliőr —, hiszen rendesen odakötötték, így aztán egyetlen lehetőség maradt: valaki ellopta. Kerékpárra ült, s mivel július 7-e szombati napon volt, bekarikázott a nyíregyházi állatvásárra. Még csak be sem kellett menni a vásár területére, a sertésvásár közelében a karámhoz kötve meglátta a vasderest, s azt is észrevette, hogy a csikónak éppen vevője akadt. Elindult rendőrt keresni, de néhány perc múlva már a ló eladója mellett látta meg az urh-s járőröket. Közelükbe lopakodott, s végighallgatta a beszélgetést, amely csaknem a tolvaj szerencséjével végződött: a rendőrséghez ugyanis még nem érkezett bejelentés a ló eltűnéséről. A tolvaj jobbnak látta, ha eltűnik a helyszínről, a vevők is elmentek a környékről, de alig kötötte el a csikót a karámtól, megérkezett a tsz elnökhelyettese, s közösen visszavezették az állatot. A lopás körülményeit már könnyű volt tisztázni: Kiss József 19 éves taktaszadai lakos — akinek az apja korábban a tiszalöki tsz állatgondozója volt — jól ismerte a kisfástanyai telepet, s elhatározta, hogy lovat lop. Szombat hajnalban osont be a telepre, s kihasználta azt az alkalmat, amíg az éjjeliőr a tehenekkel volt elfoglalva. Elkötötte a csikót, behajtotta a nyíregyházi vásárra, s a 25 ezret érő állatot 15 ezerért adta volna, de az első vevő — mivel nem volt járlatlevél — gyanút fogott és amikor az eladó a személyazonosságiját sem mutatta meg, értesítette a rendőrséget. A tsz visszakapta a lovat, de a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégely vári Imre tanácsa a gyengeelméjű Kisst lopásért 1 évi börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. Még talán sohasem éreztem annyira a tartalom összhangját a szépen kifejező címmel, mint a csütörtöki „Sok van, ml csodálatos ..c. Vitray-műsor- ban. Az anyja által elhagyott, sokat hányódó egykori lelencgyerek, az élettől hihetetlenül sok, nehéz próbára tett Tassi József sorsa, helytállása valóban csodálatos, felmutatásra érdemes példa. A lebírhatatlan életerő, az élet sorozatos „kihívásai” közepette az öröm s a boldogság megtalálásának példája. Ez a megyénkben (legutóbb a nyíregyházi vasútállomáson dolgozott) ember — mint* megtudtuk — érszűkülettel megverten, később mindkét lábát, az egyik karját és a megmaradt kézfejéről az ujjvégeit is amputálta!) sem vesztette el a hitét az életben. Hét gyermeket nevelt fel a feleségével, akinek a szeretete volt az ő legfőbb támasza, tartotta meg őt, s tölti el ma is a boldogság érzetével. A sorspéldázat egyben két ember összetartozásának, a kölcsönös házastársi szeretetnek manapság ilyen hőfokon ritkán hallható dicsérete volt. A beszélgetés menete, a rendkívüli sors idő- ben-térben való folyamatos kibontakoztatása és a műsor egész felépítése fokról fokra növelte az érdeklődést, így aztán a végén annál nagyobb, szinte drámai erővel hatott a fentebb körvonalazni próbált néhány tanulság. Két tévéprodukció pedig — véletlenül mintha ellenpontozásként szolgálna — az elmagányosodás, a sze- retethiány sorvasztó voltáról szólt. Az egyik a Maróti Lajos forgatókönyvéből Léner Péter által rendezett tévéjáték, a Vénasszonyok nyara, mely finom megfigyelésekkel, mélyen árnyaltan és valamiféle rezignál- tan bánatos, lírai hangvételben ábrázolta a női magányt. A nőnek a férfi az igazi társ — sugallta a darab —, mert a három nő (a nagyanya, az anya és a már hervadó leány) hétköznapi eseménytelen együttélésében csak a surlódó felületek válnak egyre érdesebbé, sajátos szokások csontosodnak tényleges rigolyákká. A leány (Gyöngyössy Katalin szuggesztív alakításában) életében az egykori udvarló — az elszalasztott lehetőség — tünékeny felbukkanása pillanatnyi játszás a magányból való kitöréssel, de a sorsa már megfordíthatatlan. Sőt maga sem akarja már a kitörést igazán. A férfit játszó Sztankay István kedvesen könnyelmű, stílusosan átsuhanó figurát formázott. Az író-barát (Csákányi László) alig megírt szerepe p törtéhettel nem szervesült éléggé. A másik, a világhírű Graham Greene elbeszéléséből készített angol tévéfilm, Az augusztus olcsóbb Jamaicában, egy Amerikában élő angol asszony „megmagyarázhatatlan” egyszeri kalandja a 70 éves, kétes eg- zisztenciájú magányos férfivel, lélektani rejtvényfejtés volt. Elegánsan gördülékeny, kulturált kifejtésben, szűkre vont sugarú körben lezárt epizódként. Nos megérthettük, hogy az asszonyt nem a szánalom vezette, hanem az embermelegség vágya a rideg, képmutató világban. Merkovszky Pál Legyen az ember élete bármennyire hétköznapian egyszerű, tanulságot, érdekességet mindig lehet benne találni. Talán ezért is fordul figyelemmel a legtöbb ember a mások élete felé. Ez az érdeklődés sokszor csak a kíváncsiság szintjén jelentkezik, nem a tudatos tanulság keresése mozgatja, de még ilyenkor is van mélyebb tartalma, ez viszont csak később kerül felszínre. Ezért népszerűek a rádióban elhangzó, olyan beszélgetések, amelyek sorsokat, életutakat mutatnak be, vagy akár csak villantanak fel. Igen élvezetes műsor állt össze vasárnap, Szivárvány cím alatt, azokból a múlt évben elhangzott hangos arcképekből, amelyeket számos hallgató és a szerkesztő a legemlékezetesebbeknek tartott. Akár az egykori tűzszerészt hallgattuk (aki önerejéből és nem mindennapi módon szokott le az italról, mert szerette a feleségét, a gyermekeit), akár a tízéves sakkbajnokot, vagy az olvasó parasztasszonyt, az uszálykormányost, épp olyan megragadóak voltak az ő szavaik, mint a műsor vége felé megszólaló híres művészeink gondolatai. Hogyan lehet ez? Talán úgy, hogy a riporterek nagy érzékenységgel és tapintattal keresték és találták meg a kulcsot a megkérdezettek leikéhez. Szépség és érdekesség pedig szinte minden emberben lakozik, csak tudni kell jól kérdezni. Nagyon fontos tényre hívta fel a figyelmet Kondor Katalin a Jelenidőben legutóbbi adásában. Tanulunk, tanulgatunk címmel arról szólt az interjúfüzér, kiegészítve a szerző megállapításaival, következtetéseivel, hogy nincs arányban a felnőttoktatásra fordított állami támogatás (anyagi és erkölcsi) a végeredménnyel. Nem szilárd és nem elegendő az itt szerzett tudás, nem megalapozott a végbizonyítvány, az esetek többségében. Nagyon sokan csak a „papírért” tanulnak. A sokszor idézett mondás a visszáján érvényes mostanában, mert sokan nem az életnek, hanem az iskolának (az előírt képesítést bizonyító oklevélnek, bizonyítványnak) tanulnak, és megelégszenek azzal is, ha éppen átbukdácsolnak a vizsgákon. Azonban nemcsak a munka mellett tanulók sokasága nem veszi elég komolyan a tanulást, hanem számos munkahelyi vezető sem tulajdonít annak nagyobb jelentőséget, hogy beosztottjai jó eredménnyel tanulnak-e. S hogy egyáltalán az megy-e tanfolyamra, továbbképzésre, akinek szüksége van rá, vagy csak elküldenek valakit, mert a műhelyből, az üzemből ott kell lennie valakinek. Sok energia megy így kárba, rengeteg munkaidő esik ki. Szükségszerű követelmény a cél érdekében (mint a MEDICOR példája mutatja), hogy a vállalatok oktatási csoportja jól képzett szakemberekből (tanár, szociológus, pszichológus) álljon, ök azok, akik a vállalati oktatás feladatainak kiválasztásakor szakszerű és hatékony segítséget tudnak nyújtani a vállalati vezetés számára. Átgondoltabban és nagyobb igényességet érvényesítve kellene a felnőtt oktatás útjait megtervezni és menetét ellenőrizni, mert az állandó tanulás, a folyamatos képzés és továbbképzés (átképzés) ma már félre nem tolható, ki nem kerülhető követelménye korunknak. Seregi István )lKÉPERMYőfftffl El kötötte a csikót niMiHMMBl Megállította az órát...
