Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET J.980. január 6. TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK FILMJEGYZET Ajándék ez a nap Az ember közérzetét számos tényező alakítja. Mindenekelőtt önmegvalósítási terveinek minősége, kialakított kapcsolatainak jellege s a körülmények, amelyek között él. Ezek a feltételek egymástól elválaszthatatlanok. Valamennyien belső egyensúly megteremtésére vágyunk, de ezt csak akkor érhetjük el (illetve közelíthetjük meg), ha céljainkat nem kapkodva tűzzük ki, hanem tudatosan szerkesztjük meg magunkban a harmóniát. Zémann Irénnek, legújabb filmbeli ismerősünknek, az Ajándék ez a nap hősnőjének nincs szerencséje. Ahogy a legújabb zsargon mondja, sehogyan sem „jönnek össze” a dolgai. Hivatásának — vezető óvónő — egyáltalán nem megszállottja, szerelme nős és mázsás súlyként nehezedik rá megoldatlan lakásgondja is. A Kiskun Múzeum Félegyházán szélmalmán és a Móra-emlékházon kívül még valamivel büszkélkeúr hét: egyedülálló börtöntörténeti kiállításával. Az egykori Kiskun-kapitányság börtöncellája látható első képünkön. Érdekessége e helynek, hogy Rózsa Sándort, a híres alföldi betyárt is itt őrizték, s innen vitték a szegedi várbörtönbe. Felül a pozsonyi kivégzökereket, alatta pedig egy kínpadot láthatunk má- • sodik képünkön. A sötét középkorban gyakran használt eszközök puszta látványa is joggal keltett félelmet az emberekben. A koplaitató láda ugyancsak sok betyárt bírt szóra a XVII—XVIII. században. A láda alja és oldala ugyanolyan éles fogazatú léccel volt bélelve, mint a fedél belső része. Itt a múzeumban azonban nemcsak a kínzó-, kivégző-, büntetőeszközökkel ismerkedhet a közönség, hanem olyan használati tárgyakkal is, amelyeket a rabok készítettek. Köztük Puskás József 1915-ben Vácon épített világórájával. Tizenhét világváros időszámítása olvasható le a teljes egészében fából készült óráról. Győri Lajos képriportja így hát kifejezetten rossz a közérzete. Folyton levegő után kapkod. Válságai újratermelődnek. Kiszolgáltatottságában — ez már a megváltozhatatlan játékszabályokhoz tartozik — olyan megalázó lépésekre szánja el magát, melyek kellemetlen következményeit képtelen elhárítani. Gothár Péter, az elsőfilmes rendező (aki néhány tévéprodukcióval, főképpen a Felső-Ausztriával és az Imrével már bebizonyította gondolatvilága és látásmódja eredetiségét) némi távolság- tartással ábrázolja a harminc körüli nő kétségbeesett vergődését. Közben jellegzetesen mai praktikákra irányítja a figyelmet. Irén — hogy az igényeinek megfelelő önálló otthonhoz jusson — névházasságot köt. Ez a jogi csel bumerángként üt vissza rá: a fiatal férfi, akivel szövetkezett, egyre borsosabb számlákat nyújt be neki. Attila, a szerető nem akarja feladni a számára kényelmes — bár némi lelki- ismeretfurdalást okozó — pendlizést családja és menedékhelye között. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az óvónőt csak vetélytársa, Attila felesége érti meg. Egy görbe estén meghitt közelségbe kerülve panaszolják el egymásnak kis világuk gondjait. Kicsit keserű, kicsit fanyar a helyzetjelentés, melyet Gothár mindennapi szorongásainkról ad — magam mégis úgy érzem, hogy igaz. Ilyenek vagyunk (jobban mondva: ilyenek is). Az ajándék ez a nap képsorain főleg el- fogadhatalan — követhetetlen — életvitelek ok-okozati ösz- szefüggései tárulnak fel (anélkül azonban, hogy a fiatal művész egyoldalúan negatív lenyomatot adna a valóságról). A film a felelősség fontosságát hangsúlyozza: ha ez hiányzik, láncolatszerűen követik egymást a megalkuvások. Nézzük például Zémann Irén „elveit”. Azt a jogát, hogy tisztességes társa és tisztességes lakása legyen, aligha vitathatjuk el. De ilyen áron? De ennyi felelőtlenségért cserébe? A nőiességét őrző Irén egyáltalán nem következetes, mikor döntenie kell. Szerelme lavírozik. Névleges férje törtető. Hevesi, akinek nagy szerep jut a lakás felkutatásában és az „üzlet” létrejöttében, fütyül a morálra. Mindannyian sebzett emberek. Az a közös bajuk, hogy a pillanatnyi érdekekért feladják az emberség parancsait. A történetet természetesen be lehetett volna fejezni oldott derűvel is. Például így: Zéman Irén törvényes férje lelép, Attila végre a sarkára áll és abbahagyva kettős játékait, szerelmét választja s a felesége is megvigasztalódik. Ebben az esetben rózsaszínű lakk borítaná a filmvásznat, s közérzetünk disszonanciáit is hamis tüllfüggöny takarná el. A művészet inkább nyugtalanítson. Az Ajándék ez a nap illúziók helyett a „nem így kell élni” példázatát mutatja fel. Ami a stílust, az eszközöket, a nyelvet illeti, Gothár fiatalos szemlélettel állítja elénk a boldogság kék madarát reménytelenül kergetők világát. Kicsit hosszú az expozíció, talán valamivel több a poén-robbantgatás is a kelleténél, egészében véve mégis szilárd a filmépítmény. A cselekménynek csak az indításnál vannak apró bizonytalanságai, később — a klasszikus dramaturgiai követelménynek megfelelően — minden mindennel összefügg. A meseszálak úgy rendeződnek, hogy összekuszálódnak. A csúcs — egyszersmind a cím magyarázata — a két nő furcsa összeborulása. A riválisok nem haragszanak egymásra. Tiszta vizet öntenek a pohárba, s az őszinteség teljesen megnyugtatja őket. Néhányan úgy értelmezték az Ajándék ez a nap konfliktusát, hogy annak fókuszában súlyos társadalmi gondunk, a lakáskérdés áll. Más a véle- nyem. Tagadhatatlan, hogy Gothár szóba hozza a problémát (mint ahogy számos új magyar filmben birkóznak a hősök hasonló nehézségekkel), ebben az esetben azonban a lakás nem fő, hanem „csak” melléktéma. Zémann Irén t— esküdni mernék rá — akkor is válságok mélyébe zuhanna, ha történetesen villatulajdonos lenne a Pasaréten. Az Ajándék ez a nap író-rendezője (a forgatókönyv alapjául Zimre Péter novellája szolgált) elsősorban abban látja a személyiség kudarcának okát, hogy hiányzik az iránytű. Vagy kileng. Vagy rossz. S még egy fontos tanulság : reálisan, határozottan és méltósággal kell feladatainkat meghatározni (miután lehetőségeinket „bemértük”). Zémann Irén és a Zémann Irének csak így hozhatják rendbe az életüket. Az esztendő egyik legígéretesebb, legfrissebb magyar filmjét láttuk. Ha Gothár levetkőzi itt-ott még fellelhető „színházi” szertelenségeit, s a mikrorealizmus kereteit kitágítja, a legkiválóbb filmrendezők sorába emelkedhet. Kíváncsian várjuk újabb alkotásait. Veress József Deres kötéllel és kancsukávaL. A derékvassal falhoz erősítették a rabot, a katonavasat beklséréskor használták. Előfordult, hogy a rab nyakába szöges korailövet Is akasztottak, fájdalmai növelésére. IP Mikor tavaly átolvastam a gimnáziumok új kötelező és ajánlott olvasmányainak jegyzékét, megdöbbenve tapasztaltam, hogy az egyik íróról, E. T. A. Hofmannról, akinek műveit a másodikosok fogják olvasni, semmit sem tudok. Így aztán érthető örömmel fedeztem fel néhány héttel ezelőtt a könyvesboltok kirakatában két regényét is tartalmazó kötetét. A két regényt olvasva nem csalódtam, egy egész estére lekötöttek. Egészen más írói megformáltságúak ugyan, Az arany virágcserép a fantasztikumok, a Scuderi kisasszony a hátborzongató bűnügyi történetek világába vezetett, a cselekményinséges történetek korszakában mégis egyaránt felüdítőek voltak. Az arany Hoffmann romantikája virágcsérép főhőse egy félszeg, esetlen diák, Anselmus. Egy este furcsa kalandba keveredik. A bodzafa árnyékában álldogál, emberi hangokat hall, de fel nem foghatja, kitől erednek, míg nem veszi észre a tiszta, kristály csengettyű hangján megszólaló három, zöld-aranyban ragyogó kígyócskát. Akik természetesen nem kígyócskák, hanem Lindhorst levéltáros úr világszép leányai. Nem elvarázsolt szépségek, a mesék világából kényszerülnek a földi életbe, apjuk, a szalamandra vétke miatt. Anselmus beleszeret egyikükbe, Serpentinába, és másnap örömmel vállalja a levéltáros titkos tekercseinek lemásolását, «»akhogy a kí- gyócska-lány közelébe lehes- számára a mese és realitás tel- sen. Ettől az időtől Anselmus jesen összekeveredik, élete a mese .világába olvad. Nem bánja meg, övé lesz a bűvös arany virágcserép és Serpentina is. A cselekményből ugyan ki nem derül, mit tarthatunk valóságosnak, de nem is igen hiszem, hogy lenne, akinek ez hiányzik. A bonyodalmas cselekmény útvesztői belevesznek a káprázatos pompájú, különlegesebbnél különlegesebb környezetbe. Hoffmann bámulatos leleményességgel kárpótolja olvasóját a nem egyenes vonalú történetért, kifogyhatatlan ötletekkel feledteti el az eredeti cselekményszálat. A Scuderi kisasszony XIV. Lajos Párizsában játszódik. A város rettegésben él, több titokzatos gyilkosság történt. Az áldozatoktól mindig valamilyen értékes ékszert rabolnak el. A közvetlen cselekmény indítása viharos éjszakán történik. A címszereplő köszönetként a királynak rríondott szavaiért nagyértékű ékszerajándékot kap, amiről kiderül: rablógyilkosság után vesztették nyomát. Megtudják azt is, hogy az elrabolt ékszereket Cardillac mester készítette. Ki hát az, aki mindig ugyanazon módszerrel gyilkol? A rejtély megoldásához egy ártatlanul szenvedő szerelmespár vezeti el Scuderi kisasszonyt. Cardillac lányának szerelme fedezi fel, hogy a gyilkos a félőrűlt ékszerész. Hoffman a második regényben a főcselekményre koncentráltatja figyelmünket, késlelteti a mese kibontakozását, ezzel teszi izgalmassá művét. A romantika teljes megnyilvánulását vártam a regénytől. Meg is jelenik jó néhány elem: szerelem, rejtély, szenvedés, gyilkosság, iszonyat, bronz kopogtatóvá váló boszorkány, befőttes üvegbe zárt főhős, emberi hangon beszélő kígyócskák, tündér és mesevilág. Minden kellék megtalálható itt, de félek, elvész a lényeg. AHoffmann-regények alkalmasak a romantika jellegzetes eszköztárának bemutatására, meséjük miatt valószínűleg népszérűek is lesznek, de nem biztos, hogy érezhető lesz világukon keresztül a romantikát létrehozó lényeges emberi tartalom. E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcsérép, Scuderi kisasszony — Olcsó Könyvtár sorozat. Kovách Imre Börtönmúzeum Félegyházán
