Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
1980, január 6.! Fiatal Barátom! Alig melegedett meg a vállalatnál, máris felesleges konfliktusba keveredett az igazgatóval. Szükségtelen, időt rabló levelezések, idegtépő órák, szúrós pil- latások kísérik amúgy is feszes, s nem felhőtlen munkanapjaikat. Mire jó ez, s kinek használ? Árt kettejük idegeinek, s nem használ a munkahelyi légkörnek sem. Igaz, kedvére van viszont az üzemi légkört szennyezőknek, az intrikusok- nak, a zavarosban halászoknak, akik kajánkod va jegyzik meg: „No, ezek sem ülnek úgy többé egymás mellé, hogy övön alul ne ütnék egymást.” Kedves Barátom! ön eléggé kínos helyzet elé állította — ha nem tévedek — egyik legbensőbb barátját, évfolyam- társát is, akivel évekig drukkolt együtt a szigorlatokon, államvizsgákon. Ő most fontos ember a minisztériumban, amely a vállalat felügyeleti szerve, ön a bírósági szakértői másodállása kibrunszto- lásához használta fel ezt a kapcsolatát, tekintélynyomatéknak, reménykedve abban, hogy az ő neve zöld utat jelent az igazgatói aláíráshoz. Tévedett. S talán, mert ez volt az első pofon, amióta elhagyta az alma matert, s a diplomáját kézhez kapta, felháborodott. Becsülendő ambíciója, a küzdeni tudás képessége, az egészséges törekvés a jobbra. De csak addig, amíg az ember emberként, tisztességesen vív meg érte munkájával. Az olyan karriercsinálás- nak erkölcsi stihje van, amit összeköttetések tégláiból igyekeznek felépíteni, ön is ilyen elemekből igyekezett építkezni. Ne gondolja, hogy ön volt az egyetlen várományosa a vállalatnál a főmérnöki posztnak. Jó képességű mérnökök álltak sorba évekig, s reménykedtek az előlépésben. De tudták azt is, hogyha egy önhöz hasonló végzettségű kollégájuk kerül a vállalathoz, akinek szakterülete a világpiacon keresett új termék gyártása, akkor nekik nincs esélyük e széket elfoglalni. Így is történi* Tudják, ön „oké” az északi országokban már gyártott, világmárkás termék készítésében. Ennek hazai meghonosítását öntől várják. Üj beruházás, automatagépek, korszerű technika, csomagolás, gazdaságos termékszerkezet kialakítása — siker a világpiacon. Ebben reménykedik az igazgató, a kollektíva. Nem „bagóért” várja öntől az eredményt a vállalat, hanem tisztességes fizetésért, magas prémiumért. A társadalom is azt várja, valamit visszaad, törleszt abból, amit külföldi taníttatására áldozott. Gondolom ez jogos. Itt a nagy lehetőség, megmutathatja, mi rejlik abban a tudományos szakdolgozatban, amit jelesre védett meg. Belekóstolhat az alkotás ízébe, örömébe, munkájával csinálhat igazi karriert. Vagy mégsem? Pislákolna elkötelezettsége, szenvedélye a téma iránt? Csökkent volna szakmai büszkesége? Csak a pénz, a másodállás, s az ezzel járó hírnév érdekelné? Csak addig érdekelte volna a főmérnöki asztal, míg meg nem szerezte? Nem akarom elhinni. Fiatal Barátom! ön igazában még el sem mélyült szakmájában, máris bírósági szakértőként akart a bírói pulpitus mellé állni. Nem gondolja, hogy korai, hogy előbb tapasztalatokat kell szereznie? Ez a reménye egyelőre nem teljesülhetett. Az igazgató nem engedélyezte másodállását. Annak ellenére nem, hogy ön nyomatékosan felhívta a figyelmét minisztériumi kapcsolatára. Igazgatója — helyesen — nem hátrált meg, s nagyon udvarias levélben, mint jó apa a tévedő fiát, úgy oktatta önt illemre. Talán éppen azért, mert a történtek ellenére is önben látja az utódját. Kedves Barátom! Miután ön az igazgató elutasító levelét megkapta, másnap reggel ingerülten kért magyarázatot a döntésére. Íme a magyarázat. Remélem holnap már ön sem ért egyet tegnapi önmagával. Belátja a mélyebb igazságot, azt, hogy elsősorban mégicsak a köz javára illik kamatoztatni tudását, törleszteni valamit abból, amelyet önre áldozott. Ennek reményében kívánok sikert sokat ígérő kísérleteihez. Hamvas Lászlóval, a művelődési ház igazgatójával a nyitott közművelődésről A ön több éve a nagykállói művelődési w ház igazgatója. Intézménye — amely járási feladatokat is ellát — újszerű, rugalmas kezdeményezéseivel figyelemreméltó eredményeket ér el. A siker titka, mint egy alkalommal mondta: a művelődési házban zajló munka nyitottsága. Mitől nyitott egy művelődési ház? — Elsősorban attól, hogy bárki betérhet a művelődési házba és talál magának olyan hasznos időtöltést, szórakozást, ami őt leköti. Ezt nálunk az úgynevezett „előtér-elv”-vel igyekszünk megalapozni. Aki belép a művelődési ház előcsarnokába, mindig talál vala- mit, kiállítást, játékasztalokat, van pénzérmével működő zenegép, beljebb haladva társalgó ... Már az előtérben szeretnénk elérni, hogy otthon érezze magát, akf'Icíé'betér, még ha nem is ide akart jönni, a buszra vár, de benéz. 0 Ennyi lenne az egész? — Nem egészen. A közművelődési, szabadidős formákban is nyitottnak kell lennünk. Olyan választékot, kínálatot nyújtani az embereknek, ami lehetővé teszi, hogy a különböző korú és érdeklődésű emberek egyaránt megtalálják a nekik tetsző elfoglaltságot a művelődési házban. Ennek nálunk is sok formája alakult ki, a gyermekkluboktól a nyugdíjasok klubjáig, a bélyeggyűjtéstől az utazók klubjáig. Sokszínű, színes műsorajánlattal várjuk a művelődni-szórakozni akarókat. Színházi előadásainkra, amelyeket hivatásos együttesek tartanak, még a megyeszékhelyről is sokan eljönnek, ugyanígy a beathangver- senyekre. A Honnan lehet tudni, hogy melyik klu- w bot, szakkört, kiscsoportos formát meddig érdemes fenntartani és mikor keli váltani, újjal próbálkozni? — A szakmai hozzáértés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy színvonalasan dolgozzunk, el tudjuk dönteni: hol és milyen mértékben kell szorgalmaznunk g bevált formákat és mikor kell újjal is próbálkozni. Azt tapasztaltuk nemrég, hogy este 6 és 7 óra között legalább 60—70 csellengő fiatal van bent a művelődési házban. Vegyesen fiúk-lányok, olykor párosával érkeznek. Azon törjük a fejünket, hogy januártól megkíséreljük valamilyen értelmes, őket érdeklő témáról — boldogság, szerelem stb. — beszélgetésre invitálni őket. A Kockázata is van az ilyen és hasonló kí- w sérletezéseknek. Kudarc is érheti a népművelőket. Emlékszik-e ilyenre? — A cigányklubbal jártunk úgy, hogy nem sikerült az elképzelést megvalósítani. Elindí. tottuk, egy ideig vagy húszan-huszonöten el is jártak, de rengetek súrlódással járt. Meghaladta az erőnket és a hatáskörünket. Az idén mégis megkíséreljük megszervezni a cigányklubot, de most a cigány folklórra alapozva és az azonos fejlettségi szintet is igyekszünk figyelembe venni a tagok meghívásánál ... A A nyitottságnak, úgy gondolom, van egy w el nem vitatható feltétele, a közművelődési dolgozók tájékozottsága a nagyközségről, igényfelmérés, -kutatás és az azokhoz való rugalmas alkalmazkodás. Jut-e erő és figyelem az ilyen alapozó munkára? — Jut és szükséges is, mert enélkül nem biztos, hogy találkoznánk a helyi társadalmi, gazdasági vagy éppen emberi igényekkel. Példának említhetem azt a felmérést, amelyet a cipőipari szövetkezetben végeztünk néhány éve. Azt kérték tőlünk, szervezzük meg számukra a szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamot. Megszerveztük, mert úgy gondoltuk, más intézmény ezt aligha csinálja meg helyettünk. Szakmunkásképző nincs Káliéban, a gimnáziumnak nem ez a képzési profiljuk. Ügy fogtuk fel, mint kulturális szolgáltatást, ami jó az egyénnek, új arcokat hoz a művelődési házba, ráadásul anyagilag sem veszteséges tevékenység ... A Milyen segítséget ad a műsorterv-mű- w sorpolitika kialakításában a művelődési ház mellett működő társadalmi bizottság? Képesek-e közvetíteni az ott élők igényeit, kívánságait? — A mostani társadalmi vezetőségben szinte minden munkaterületről, foglalkozásból vannak aktivisták, akik jó helyzetismerettel, rendelkeznek. Főként a munkatervek, a működési szabályzatok, házirendek kidolgozásában tudnak majd sokat segíteni. Azt várjuk tőlük, hogy a nagyközségben élő valamennyi réteg, korosztály igényeit mondják el, hogy azokra alapozva készíthessük el az éves munkaprogramot. A Első látásra és alaposabb vizsgálódás után is úgy tűnik, ideális körülmények között dolgoznak a káliói művelődési házban, ahol egy épületben van a művelődési ház és a könyvtár, a mozi, sőt a tábláról ítélve az MHSZ is. Milyen előnyt és milyen hátrányt jelent ez? — Előny, hogy korszerű, otthonos művelődési házat kapott Nagykálló. Néhány párhuzamos rendezvényt Is kiküszöbölünk azzal, hogy egy fedél alatt vagyunk a könyvtárral. De hátránya is van annak, hogy négy gazda „rendelkezik” a házban. Mind a négy külön költségvetéssel, időbeosztással, saját programmal. Néha már-már lehetetlen egyeztetni, hogy ne ütközzenek a programok. Előfordult, hogy nálunk adott műsort a Magyar Rádió gyermekkórusa, amely bevételes rendezvény volt, ugyanabban az időpontban a könyvtárban népdalest zajlott, díjtalanul. Ember legyen a talpán, aki a bejáratnál áll és eligazodik, melyik rendezvényre hogyan irányítsa, szűrje meg a vendégeket. ^ Mi lenne a megoldás? — Egy gazda kezébe kellene adni a házat, a komplex művelődés csak úgy valósulhat meg, ha egységes program alapján dolgozik az intézmény, nem négy- vagy ötféle irányítással, mert nálunk a könyvtár, a mozi, az MHSZ és a súlyemelő-szakosztály egy fedél alatt van. Ahány, annyi költségvetéssel, személyzettel. Mindenki jó szándékkal csinálja, amit éppen kell, de a saját, külön útját járja, nincs egységes irányítás, közművelődési koordináció, sem takarékosabb költséggazdálkodás. Jó lenne lebontani a „falakat”, mert minden adottságunk megvan, hogy eredményesebben végezzük a munkát. A Milyen pénzügyi gondjai vannak a művelődési ház igazgatójának? Meg tudnak-e „élni” a költségvetésből? — A művelődési ház éves költségvetése 2 millió forint. Ehhez 1,2 millió forintos állami támogatást kapunk, a többit mi gazdálkod- juk ki, saját bevételes rendezvényekkel. Támogatnak bennünket a helyi üzemek, szövetkezetek is. A művelődési háznak fenntartási, anyagi gondjai nincsenek. A közönség megtartása miatt azt is meg tudjuk tenni, hogy a színházi előadások és beathangversenyek jegyeinek árát olcsóbban adjuk, mint Nyíregyházán. ^ Kapnak-e az országos, megyei közművelődési alapból támogatást az újszerű kezdeményezések költségeire? — Nagy szükségünk lett volna rá. Sajnos nem kaptunk támogatást, így továbbra is a saját erőre támaszkodva, az anyagi rizikót is vállalva folytatjuk az új utak keresését... Tovább kutatjuk ugyanis az üzemekben a művelődési szokások, igények, a szabad idő alakulását, hogy átszervezhessük tevékenységünket, amikor ez szükségessé válik. A Számítást csinált az imént, ezek szerint a 10 ezer lakosú Nagykálló minden lakosa egy évben huszonegyszer megfordult a művelődési házban. Ez a szám nem téveszti-e meg a népművelőket, vagy nem tereli-e a figyelmüket a nagy- rendezvények szorgalmazása felé? — Mérnünk kell a látogatottságot, már csak a készítendő jelentések miatt is. Jól tudjuk azonban, hogy ez valóban statisztikai adat, hiszen ha csak a népitáncegyüttest veszem, ők hetenként kétszer-háromszor megfordulnak a művelődési házban, itt próbálnak. A hagyományos és népszerű „Kállai kettős néptáncfesztivál” is nagy tömegeket mozgat, egy évben 11 ezren jöttek el bemutatókra. Valóban, a látogatók többsége a nagy- rendezvényekre jár. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül az évi 10—12 színházi előadást sem, amely nem hakniműsor — az azon felül van. Ügy gondolom, a nagyrendezvényeknek is megvan a helyük, van rájuk igény, ha azt színvonalasan szervezzük és bonyolítjuk le. Nem kell szégyellnünk azt sem, hogy szórakozási, kikapcsolódási igény is létezik, amit ha ízléssel, színvonalasan elégítünk ki, nem a giccset, az igénytelenséget erősíti. Tudnunk kell, hogy nemcsak a komoly, hanem a köny- nyűzenének is vannak pártolói, nemcsak a tudományos és ismeretterjesztő előadások lehetnek érdekesek és vonzóak, hanem mondjuk egy közlekedési morállal összefüggő, vagy éppen a szerelmi élet kérdéseit tárgyaló sorozat is ... A Hogyan tudnak eljutni azokhoz, akik v nem mozdulnak ki otthonról, vagy éppen a környékbeli tanyavilágban élnek? Számukra mit jelent a művelődési ház? — Kapcsolatainkat állandóan megújítjuk a munkahelyekkel. Van egy társközségünk, Bi- ri, ahol egy szakalkalmazottunk dolgozik a művelődési teremben. Nehezebb a helyzetünk a tanyán élőkkel, akiknek intézményesen szinte nincs kulturálódási lehetőségük. Megszűntek az iskolák, nincs filmvetítés, a klubok is inkább formálisan léteznek. Mit tudunk elvinni a tanyákra? Többnyire a sablonrendezvényeinket, tanyai vasárnap, különböző komplex irodalmi műsorok. Sokkal többre nem nagyon telik az erőnkből. Ez viszont kevés és esetenkénti. Főleg a gyermekekre figyelünk inkább, akik bejárnak iskolába Kállóba, vagy a tanyai diákotthon lakóira, különböző ifjúsági rendezvényeknél gondolunk az ő részvételükre is. A A közművelődési munkáról joggal ^ mondják, hogy soha nem lehet befejezni, állandóan stresszállapotot kíván a népművelőtől. Nem szenved-e a befeje- zetlenségtől, hisz a közművelődésben kevés a látható, szembetűnő, mérhető eredmény...? ^ — Középiskolai tanár voltam korábban. Talán nosztalgiát érzek sokszor a tanítás iránt, de mint közművelődési dolgozónak is vannak boldog perceim. Van egy csomó hasonlóság a két munka között, és vannak óriási különbségek is. Hasonló, hogy emberekkel kell bánni — még ha nem is csak a legifjabb korosztállyal. A különbség, sok egyéb mellett, hogy itt inkább közösségben kell gondolkodni, a közös munka másként nyilvánul meg, mint az iskolában a tanár—diák viszonynál. S valóban, a befejezhetetlenség! Az iskolában egy-egy tanév után le tudtam mérni, vagy mások lemérték, mit végeztem, hogyan dolgoztam. A művelődésiház-beli munkát soha nem lehet így kimutatni, vonalat húzni, bizonyítványt kiállítani, mert az folyamatos, állandó újrakezdés, a tegnap folytatáA Mit jelent a kötött munka után a kötet- len munkaidő? Jut-e erő az önművelésre? — A munkaidő valóban kötetlen, s ez azzal jár, hogy az átlagosnál, vagy a kelleténél talán többet vagyok a művelődési házban. Sokszor az apró munkát is én akarom elvégezni. Jobban kellene bíznom a munkatársaimban. A sok elfoglaltság ellenére az önművelést nem hanyagolom el, sőt egyszerre két „szakmában” is folytatom a tanulást. Egyrészt a jelenlegi munkámból fakadó ügyek foglalkoztatnak, a közművelődés szakirodalmát rendszeresen tanulmányozom, de nem lett idegen számomra az irodalomtanítás sem. Otthoni elfoglaltságaim közül az elsők közé tartozik az olvasás. Van vagy négy-ötezer kötet könyvem, nekem ez a hobbym. Természetesen megnézek minden színházi előadást. Mindez azt eredményezi persze, hogy kevesebb idő jut a családra, a gyermekekkel való együtt- létre, amin változtatni szeretnék. A Nem bánta meg, hogy hivatást változta- w tott? — Az anyagi, egzisztenciális megbecsülésemmel elégedett vagyok. Ha ez a munka idegileg talán fárasztóbb is, kevés a lezárt pillanat, a munkaöröm, soha nem lehet megállni, mégis szép és érdekes a munkám. Jó érzés, hogy akik ismernek, várnak tőlem, tisztességgel közelednek hozzám. Ez könnyebbé teszi a munkát, mindennap bizonyítani kell, hogy ez a tisztelet és tisztesség tovább éljen ... £ Köszönöm a beszélgetést. Páll Géza KM VASÁRNAPI MELLÉKLET r Vasárnapi' l INTERJÚ i
