Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

1980. január 5. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG Hát. ezt még gyakorolni kell .. . (Mii fotó) „Gólya­avatás" A Gyermekipostanak régi levélírója Ari Gyöngyvér, s most újra beszámolót kap­tunk tőle. Igaz, lépett egy jó­korát, ma már nem általános iskolás, hanem a fehérgyar­mati közgazdasági szakközép­iskola első osztályos tanuló­ja. Mégsem maradt hűtlen hozzánk, és .beszámolt a kol­légium egyik kedves hagyo­mányáról, az elsősök avatá­sáról. A „gólyák” avatása a negyedikesek feladata’, idén is így történt. A ítéli szünidőt megelőző napokban került sor a kissé bizony még fé­lénk elsősök szertartására. Mint hagyomány, minden év­ben 'valamely ismert és ked­ves mesefigura avatja őket. Most aiz ünnepi pillanatok után — fölkerültek az újon­cok nevei a zászlóra —, föl­hangzott a tévéből ismert Mekk mester hangja... Elre- begte mondókáját, majd egy- egy kápQSztalevél-siisakot ajándékozott miniden elsős­nek. Ezután a tanulók külön - féle mókás jeleneteket mu­tattak be, majd nem maradt el a tánc sem. Kiss Benedek: Korong Matyi álma MESE KOVÁCS MARGIT KERÁMIÁIRA Téli történet D ecember elején már fa­gyos szélben zörögtek a csupasz ágak a közeli erdőben. Néhány nap múlva pedig nagyszemű hópely- hek függönye mögül előlépett az igazi tél. A kerítéslécek csúcsain, a háztetőn, az öreg diófa ágain, mindenütt egyre vastagabb lett a hó. Bandi és Évike alig győzték kivárni, amíg kiszaladhattak az udvarra. A havazás elállt, a szél sem fújt, vakító fehérség volt mindenütt. Délután már hóem­bert is lehetett építeni. A december elején leesett nagy havat nem olvasztotta el a gyak­ran melegen tűző nap sem. Bandi és Évike nem akartak már több hóembert csinálni: ott sorakoztak az udvaron. Voltak vagy tizen­öten. Néztek egymásra, vigyáztak a házra éjszakánként. A gyere­kek hólabdákat készítettek, hogy megvívják aznapi „sorsdöntő” csatájukat. Ekkor furcsa hangra lettek figyelmesek. Mintha segít­ségért kiáltott volna valaki. — Te is hallottad? — kérdezte Évi­ke. Messziről jött a hang, vé­kony volt, szinte elveszett a leve­gőben. A gyerekek körbenéztek, de senkit sem láttak közeledni. — Segítsééééég! — hangzott újra és újra. Hiába hívták ki édesap­jukat az udvarra, hiába hallga­tózott ő is hosszan, figyelmesen, semmit sem hallott. Néhány perc telt el játékkal, amikor ismét meghallották a hívást. Mintha az erdő felöl jött volna. Annyira te­le volt fájdalommal, hogy mind­ketten azonnal elindultak a hang irányába. A tanyából kivezető úton gyor­san haladhattak, néhány napja szántalpak csináltak sima utat. Az erdő szélén megtorpantak. A szél egy kicsit erősödött, s néha- néha befújta a havat a nagyka­bát gallérjába. Indultak tovább. Mintha a kiáltások gyöngülné­nek ... A gyerekek nem törőd­tek semmivel, csak mentek, men­tek. Kedvenc tölgyfájuknál talál­ták magukat. Hatalmas törzsét ketten sem érték át, jó barátjuk volt, nyáron sokat beszélgettek vele, a tölgy az erdőről mesélt. Mindent tudott, mert ő volt a legidősebb fa az erdőben. — Kedves Tölgy apó! — szólitottáfc meg. — Te is hallod, hogy baj­ban van valaki? Ki az? Hol van? — Hallom bizony, de én nem mehetek. A gyökereim nem en­gednek. Messziről jön a hang, addig még én sem látok, pedig magasra nyúlnak az ágaim. De jó irányba mentek, siessetek, segítsetek! — Erre, erre — szólaltak meg a fiatal akácok. — Gyertek, gyer­tek — suttogták a kökénybokrok. A segélykiáltások egyre köze­lebbről érkeztek. Megszaporázták lépteiket. Gyönyörű, de félelme­tes is volt az - erdő. Még sohasem jártak benne télen. Nem is olyan hangos, mint nyáron. Akkor el­rejtett, megóvott, erdei gyümöl­csöt érlelt, madarakat tanított rö­pülni, nyulak seregét dajkálta. Velük szemben a hóban bukdá­csolva egy mezei nyúl közele­dett. — Segítsetek, segítsetek! — hallották, s nem lepődtek meg, hogy a nyúl emberi nyelven szól hozzájuk. Mindketten szerették az állatokat, s természetesnek tartották, hogy beszélgetni is tud­nak viliik;, „xä**** Szívszorító látvány fogadta őket. Egy fához erősített acélhu­rokban fiatal nyúl vergődött. Látszott rajta, hogy régóta kín­lódik. Meggyötört szeméből fáj­dalom sugárzott. Bandi nagy szakértelemmel látott hozzá a kis­nyúl kiszabadításához. Eljött végre a szabadulás pillanata! Nem lehet leírni azt a boldogsá­got, amit négyen éreztek! — Kö­szönjük, hogy segítettetek! Jó tett helyébe, jót várjatok — kiál­tották még a nyulak, amint el­tűntek az erdőben. B andi és Évike elindultak visszafelé. Hirtelen meg­ijedtek: nem tévednek el? A szél újból feltá­madt, egyre erősebben fújt és be­temette az ösvényt. Nem tudták, merre menjenek. Évike pityereg- ni kezdett. — Erre, erre — hal­lották aztán megint. — Gyertek, gyertek! — suttogták a kökény­bokrok. S kivezették a két gyere­ket a fák az erdőből. A segítsé­gért segítséggel ^fizettek! Nagy István Attila Immár több mint egy eszten­deje .kezdődött meg az egyre szorosabbá fűződő kapcsolat az újkenézi általános isko­lások, óvodások és a záhonyi át­rakókörzet Bláthy Ottó villany- szerelő Szocialista Brigádjával. Az elmúlt esztendő a gyermekek éve volt, azon töprengett hát az iskolavezetés, a brigádtagság, mit tehetnének együtt. Tavasszal a pár éve épült óvoda udvarán munkálkodtak a brigád tagjai. Addig a jókora udvaron csak egyetlen fa árválkodott — a vil­lanyszerelők parkosították a gye­MI TÖRTÉNT A SZÜNIDŐBEN? Várjuk a beszámolókat! Bizony ára. sok-sok kellemes élmény fűződik máris a téli szünidőhöz — pedig még nincs ám vége. Végre-végre megérkezett a hó is, előke­rültek a szánkók, korcsolyák, kirándulni lehet a havas, té­li erdőbe, határba. Kedves gyerekek! Várjuk a beszá­molóitokat a téli szünidő él­ményedről, reméljük, megte­lik a Gyermekposta ládája mielőbb! Címünk: Kelet-Ma- gyarország szerkesztősége, Nyíregyháza, pf. 47. A borí­tékra feltétlenül írjátok rá: Gyermekposta! Építők-pályózat Kedves pályázó gyerekek! Sajnos, az „Építők-pályázat” soron következő feladata,!; technikai okok miatt ' kima­radtak, ezért mindenkitől el­nézést kér a megyei úttörő­ház és a pályázat többi meg­hirdetője. Következő heti gyermekoldalunkon már meg,- találhatjátok a sorozat kö­vetkező feladványait. rekek játszóhelyét. Forgóhintát is állítottak föl — ezt P. Dicső Géza újkenézi rokkant géplaka­tos készítette a gyerekeknek! Emellett a brigád tagjai négy lengőhintát, két libikókát, két mászókát is készítettek! “övemberben a brigád az is­kola tanulóit lepte meg azzal, hogy a régi iskolapadokat vará­zsolták újjá. A gyermekév végé­vel sem szakad meg azonban a kapcsolat — idén azt tervezik, hogy segítenek az iskolában a játékudvar és a sportpálya ki­alakításában is. Á villanyszerelők és a gyerekek Fogta Matyi a korsót, és elköszönt a kes­keny képű Csillagok Horgászától. Sajnálta kicsit, hogy nem embernek született, de más egyebet mit tehetett volna. A Világnagy Kis- kos hátán termett újból, vállán a madár. s. indult is vissza. A Hegyeknél Magasabb Tor­nyok Szigetén várta az íjgerincű Törpe­szarvas, s miután a Világnagy Kiskost he­lyére kísérte s szolgálatát illendően megkö­szönte, azon folytatta útját. A szarvas is ha­marosan leszállt vele az Óperenciás Tenger partján, ahol a Legenda-Hasú Ember várta, és ^fogadta kitörő örömmel — vagyis a tek- nőc, akivé változott. És persze a Kiskondás parázzsal abrakolt táltóslova. — Látom, derék legény vagy, nem téve­dett a Földöreg! — köszöntötte a Legenda- Hasú most is, mint először, de még nagyobb bizalommal. — Indulhatunk, kis gazdám? —.nyargalt Matyihoz fejét lesunyva a táltos, ő pedig megveregette fénylő szőrű nyakát, s még egy csókot is ragasztott homloka csillagára, úgy válaszolta: — Megvan minden, készülünk! A kék erdőben sétáló madár vasfüvével megélesítette közben a táltos patáit, mire a? örömében kirúgott hátsó lábaival. Matyi sem tétovázott most már sokat, elő a korsóból a napruhát s a napból tépett lándzsát, kardot, felöltözött, lovát is nap erejű szerszámmal szerszámozta, fölpattant rá, s neki egyenest a Világrontó Banya rengetegének! A sárkányt otthon kapta éppen. Nagy bő­szen indult ki Matyi ellen, legrettenetesebb hétfejú alakját öltve magára, mert megérez­te, hogy tán az is kevés lesz. Kénköves tüzet fújt mind a hét fej, amikor összecsaptak. Rengett a föld, ordítás lávája ömlött el for­rón a tájon. Nem tartott soká a küzdelem, ha ádáz volt is. Matyi nap ruhája jobban vakította a sárkány szemeit, mint ahogy a kénköves láng marta Matyiét, s amikor a napból tépett lándzsával szívét megcélozta, jobban villám- lőtt az minden sárkányfognál! Döfött a lándzsa, a sárkány iszonyút hördült, kén­köves tüze is nyomban hervadóban. Nap fé­nyű kardját kapta most kézbe Matyi, s ahogy csillogását meglátta húnyó szemeivel, a hét fej még lejjebb kornyadt. Még arra sem volt érkezése, hogy egy fejének — amint az már szokásos — kegyelmet esdekeljen: sorban le­kaszabolta minden fejét rnáris a szablya. Mint az éjszaka, mint a felhős éj kátránya, sötéten, bűzösen sistergett Matyi felé támad­va mérges mirigyeivel ijesztően a sárkány­Kovács Margit: Éjjeli erdövarázs. vér, a napfény elömlő erején azonban mérge megtört, gombásán kifehéredett, aztán el­hamvadt. Tüsszentett egyet a táltos, s hát csak úgy kavargóit, mint az őszi avar, a sár­kányvér pernye! Mikor a hetedik fej is a porba hullott, hát uramfia, lássatok csodát: minden fej ki- ökrendezett nyomban egy-egy elnyelt lányt! így került meg az Eget Verő Fájdalom hét csodaszép lánya — mint ahogy Matyi meg is ígérte volt neki. Napsugár szeműek vol­tak, holdfény hajúak, s azon nyomban éne­kelni kezdtek. Nosza, égig csapó örvendezés­sé változott az Eget Verő Fájdalom is, a Vi­lágrontó Banya rengetegében viszont volt riadalom, haj aj! A sárkány egy vércseppje távolabb gu­rult, nem támadt Matyi ellen. Hát e bűzös vércseppmirigy mikor már jó messzire gör­dült, egyszer csak kígyóvá változott és me­nekülésre fogta a dolgot. Fejére röppent a Banya botfülű madara is, akiben a gonosz­ság lakott. Mikor azonban a hét lány csodá­latos éneke felharsant anyjukig, s a renge­teg egészen ki világosodott: a gyönyörű ének­hangtól, mit nem állhatott, menten gutaütést kapott a botfülű gonoszságmadár. Szárnyait fülére tapasztva bukott le holtan a kígyó fe­jéről, aki most aztán félelmében mit is te­gyen? Bebújt gyorsan egy ürgelyukba! Látta viszont ezt Matyi éles csőrű madara, s uccu, utána! Kicibálta az utolsó sárkányvércsepp- ből támadt kígyót is búvóhelyéről nyakánál fogva, fejét egy kőhöz verte, s egyben le­nyelte. így semmisült meg az utolsó csepp sárkányvér is. Meseverseny A mátészalkai úttörő- és ifjú­sági ház januári programját a változatosság jegyében szerkesz­tették, gondolván az ifjúság min­den korosztályának kellemes és hasznos szórakozására. 7-én dél­előtt tartják a városi-járási ifjú­vezetők találkozóját. Másnap, 8- án, 9,30 órakor „Gyere velünk, csináld velünk!” címmel rendez­nek vetélkedőt a napköziseknek. 10-én reggel, ugyancsak napközi­seknek sportvetélkedőt tartanak, melynek címe: „Belépés nem­csak tornacipőben”. Január 11— 13. között itt rendezik meg a kör­nyék legjobb galambtenyésztői­nek hagyományos galambkiállí­tásár, ami megyei viszonylatban is igen nagy érdeklődéire tart számot. 15-én délelőtt az ifjúsági könyvtár rendezvényének címe: „Játék a könyvtárban”. Ugyan­aznap este, 19 órakor az ifjúsági klubban „Filmről filmre” címmel vetélkedőt tartanak. A legkisebbek részére 22-én, 10 órakor az ifjúsági könyvtárban mesemondók versengésére kerül sor, 14-én, 10 órakor „Farkas a tilosban” címmel bábelőadást tartanak. A pajtások részére kü­lönben minden szerdán és pén­teken játékdélutánt szerveznek. Az érettebb fiatalok minden ked­den és pénteken este találkoznak az ifjúsági klubban, ahol válto­zatos társasjátékok, a legújabb könnyűzenei felvételek szórakoz­tatják az érdeklődőket. (nyéki) Elkészült a madáretető. (MTI fotó) TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Nagy magyar író, elbeszélő és tudós. 'i. Csak részben kér! 7. Kereskedelmi ér­iéke. 8. Személyesen. 9. Iskola fele! 11. ÍGC. 12. Szertehullajt. 14. ... -fázik. 1*. A vízszintes 1. alatti író egyik ismert if­júsági müve (folytatása a függ. 15. és 6. sorokban). 18. Római 550. 20. Nem ilyen. 21. Csermely. 22. Arab művészeti stilus. >4. Jó késnek van. 25. Agg. 27. Ötvenkét hetes. 28. Nem kicsi. 29. Épületet fedi. Függőleges: 1. Építőipari kötőanyag. 2. Tetejére. 3. Menyasszony. 4. Növény. 5. O. 6. A függ. 15. folytatása (negyedik négyzetben két betű). 10. KÖK. 11. Szovjet motorkerék­pár-márka. 13. Verssorvégi összecsendü- lés. 14. Tetőasztalos. 15. A vízszintes 16. folytatása. 17. Vízinövény. 19. Huszárve­zényszó. 21. Lét. 23. Félig reggel! 24. Esz­tendeje. 26. Kétjegyű mássalhangzó. 27. Ilyen lap is van. Megfejtendő: vízszintes 1., 16., függ. 15., 6. A megfejtéseket csak levelezőlapon fo­gadjuk el. A lapra írjátok rá: Törd a fe­jed! Beküldési határidő: január 9. Múlt heti megfejtés: BOLDOG ÜJ ESZ­TENDŐT. Könyvjutalom: Széles Ibolya Tunyog- matolcs, Urbán Mária Nyíregyháza, Ig- néczi Anikó Vasmegyer, Beke Katalin Ti- szalök, Dósa Sándor Nyíregyháza, Fábián Enikő Dombrád, Fodor Ágnes Petneháza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents