Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-30 / 24. szám
1980. január 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Harmincöt éve alakult Á nép hadserege M a harmincöt éve Debrecenben látott napvilágot az Ideiglenes Nemzeti Kormány toborzási felhívása, amellyel kezdetét vette az új magyar demokratikus hadsereg szervezése. A feladat nem volt kisebb, mint az, hogy a hitleri fasizmus igája alól teljesen még fel sem szabadult ország lakossága is kivegye a részét a végső harcból. 1945 elején, nagyon nehéz körülmények között kezdődött meg az új magyar hadsereg szervezése. Nem volt szállítóeszköz, ruha és élelem. A kormány akkori székhelyén, a debreceni Pavilon laktanyában kezdték meg a 6. hadosztály felállítását. De — mint egy korabeli krónikás írja — „Hajdú, Szabolcs és a környező megyék lakossága a sajátjának érezte az új magyar hadsereget.” A toborzási felhívást követő hetekben Nyíregyházáról, Tiszanagyfaluból, Raka- mazról, de a megye szinte minden településéről útnak indultak a fellobogózott szekerek, s vitték a nótázó fiatalokat a nemzet új nagy szabadságharcára. Szekereken vitték Debrecenbe a katonafiúknak az élelmet, a demokratikus nőszövetség asz- szonyai varrták számukra a fehérneműt, a kovácsok, bognárok javították a szekereket. így, a szovjet kormány által átadott hadifoglyokból jelentkezőkből és a márciusban bevonult önkéntesekből szerveződött meg a debreceni hadosztály, a demokratikus magyar néphadsereg első jelentős alakulata. Az új hadsereg németellenes, antifeudális és demokratikus célokkal indult, forradalmi folyamatban született és az ország demokráciát vágyó szocialista-kommunista erői hozták létre. Megszervezéséhez a két munkáspárt közös — 1945. január 30-án elfogadott — elvi állásfoglalása szolgált irányelvül. „A honvédség néphadsereg, amelyet a nemzet akarata hív életre, hogy létéért, becsületéért, szabadságáért és függetlenségéért újra kezdje harcát, s biztosítsa a nemzet helyét Európa szabadságszerető népei között, s vívja ki az összes szabadságszerető népek becsületét...” — olyan program volt ez, amely nyomán hamarosan ezrek és tízezrek álltak az új nemzeti szabadságharc zászlaja alá. E honvédség első hivatása a német fasizmus elleni harc volt a végső győze- mig, majd az ország határainak megvédése, és a belső demokratikus rend biztosítása. Az új sereg elé állított célok alapvetően különböztek a régi hadsereg céljaitól. A nép hadseregébe toborzás útján hívták a férfiakat, s a hadifogoly- táborokból is csak azokat vették át, akik önként jelentkeztek a fasizmus elleni küzdelemre. Az önként bevonultak között ott voltak a kommunista párttagjai, a politikai pártok, a nemzeti bizottságok, az ifjúsági szövetség küldöttei. A Magyar Nép című szabolcsi újság 1945. január 31- én közölte a toborzási felhívást, amelyben a többi között ez olvasható: „...Részt akarunk venni a szovjet hadsereggel együtt a világbékét háborgató fasiszta Németország leverésében... Felszólítok tehát minden magyart, jelentkezzék Önként a nemzet új szabadságharcára....” A lap az ezt követő hetekben is sokat ír az új magyar hadsereg szervezéséről. A február 8- án megjelent számban ezt olvashatjuk: „Az eddigi eredmények azt tanúsítják, hogy a magyarság lelkiismeretét megmozgatta a to-' borzási felhívás és már eddig is igen sokan hazafias kötelességüknek érezték a nemzeti hadseregbe való jelentkezést ... Biztosra vesz- szük, hogy Szabolcs vármegye és Nyíregyháza méltó helyet vív ki magának ebben az országos megmozdulásban, amelynek célja az új, demokratikus, boldog Magyarország fegyverrel való kiharcolása.” 1945. január 15-én egy újsághír- adja tudtul, hogy a nyíregyházi 18. honvédkiegészítő parancsnokság a városháza épületében megkezdte működését. Március 9.: „A Kossuth téren szabadtéri ünnepségen üdvözölte Nyíregyháza lakossága a hadifogságból visszatért honvédeinket, akik... az emberiség legszentebb harcában kívánnak részt venni a felszabadító szovjet hadsereg oldalán.” Március 24-én a hírek között ezt olvashatjuk: „Csütörtökön délelőtt megrakott szekerek állottak meg a városháza előtt. Kálmánháza lelkes, demokratikusan gondolkodó polgársága küldötte el adományait a magyar honvédségnek. 3000 db süteményt, 95 liter tejet, 93 kg szalonnát, 3 kg kolbászt, 72 db kenyeret, 95,liter tejfelt, mákot, dohányt hoztak hon- védeinknek.” Egy későbbi lapszámból megtudjuk, hogy a Király- telki szőlő (ma Nyírtelek) lakossága hét napon kérész-- tül 40 magyar honvédet látott vendégül a frontra indulásuk előtt. „ ... A honvédek mesélik, hogy a hét nap alatt minden jóval ellátták őket és saját gyermekükként törődtek velük. Amint a szabadság lejárt, felpakolták őket csomagokkal, amelyeknek a frontra utazás közben bizonyára jó hasznát veszik majd .. 1945. április 19-én írta a Magyar Nép: „Búcsúzik a 18/11. zászlóalj! A 18/11. zászlóalj hadműveleti területre vonul. Ezúttal köszöni meg Nyíregyháza város, valamint Szabolcs vármegye községei lakosságának mindazt a sok-sok jóságot, amellyel legénységünket elhalmozta ... ígérjük, hogy szövetségeseink oldalán ezt a nagy segítő jóságot magyar katonákhoz illően, bátran és vitézül harcolva igyekszünk kiérdemelni, hogy majd a háború győzedelmes befejezése után Nyíregyházára visszatérve büszke öntudattal nézhessünk újból jótevőink szemébe.” □ hadosztály — benne a szabolcsi fiúkból alakult zászlóaljak — április végén, a háború befejezése előtt néhány nappal ért ki a frontra, de csapataink még részt vettek az Alpokban tevékenykedő SS-ek és banditacsapatok felszámolásában. Az ezt követő hónapokban a magyar határ őrizetében, a hadi- szállítás biztosításában, a vasút újjáépítésében tevékenykedtek. Tagjai volt partizánok, volt hadifoglyok, és a munkások és parasztok fiai — akik önként jelentkeztek a fasizmus elleni harcra — történelmi hivatást teljesítettek. Katonaruhában, s később, az új Magyarország megteremtésében is becsülettel helytálltak. K. J. Festőberendezés Balkányba A Fémmunkás Vállalat balkányi telepére készítenek festőberendezéseket a nyíregyházi központi gyárban. Nagy Sándor, Holló István és Nagy József az előkeverő kád részeit állítja össze. (Császár Csaba felvétele) Újítási verseny Sikeres volt az az újítási verseny, amelyet a Debreceni Vasúitigazgatóság szervezett Az igazgatóság területét átölelő három megyéből 311 újítást nyújtottak be egy negyedév alatt, s közülük 115-öt fogadtak el. A múlt év utolsó negyedében ankétokat, ötletnapokat rendeztek többek között Záhonyban és Nyíregyházán is, hogy az újító tevékenységet jobban ösztönözzék. A versenyben összesen 240-en vettek részt, mellettük hét szocialista brigád adott be újítást. Az igazgatósági verseny értékelésében az első helyeket a debreceniek szerezték meg. A szolgálati helyek közül a nyíregyházi üzemfőnökség második lett, míg az egyéni újítók közül Mrenkó János, a nyíregyházi vontatási főnökségről a harmadik helyen végzett, Buczkó Ferenc a nyolcadik lett. Hol alszanak az erőgépek? Milliárdok az ég alatt Megyénk téeszeiben mintegy kétmilliárd értékű géppark van. Egyre több köztük a drága, precíz, automatizált. Amikor ősszel befejezik a munkát, ők is nyugovóra térnek. Felsorakoznak a gépudvarokon, s várják, hogy verje őket az eső, beJepje a hó, marja a fagy, a sár. „Nem más ez, mint rozsdatemető” — mondja a tiszalöki téeszelnök. — Szövetkezetünknek 40 erőgépe van, a hozzávaló munkagépekkel — mondja D. Nagy József elnök Tiszátokon. — Ha jót akar, ne nézze meg. Nem szívderítő. A szabadban alszanak ősztől tavaszig, aztán utána is. Bruttó értékük jó 50 millió. Rába- Steigerek, Dutrák, MTZ-k. Fedett tér nincs. Ilyenkor ggymá^t húzzák be reggelepte a traktorok, fűtenék alájluk, fogy az üzemanyag, küzd a traktoros és a gép. — És a remények? — Rosszak. Pénz nincs, beruházási lehetőség nem nyílik. Még költség terhére talán lehet betonalapzatot csinálni, ez is valami, de csak igen kis valami. így aztán pazarlódik az üzemanyag, rozsdásodnak a gépek, nyűvődik a motor. Ha lenne 5—8 milliónk, 20 évre meg lehetne oldani mindent. Fedél alá kerülnének a gépek. Erre lehetőség nem lesz egy darabig. Egy kis közgazdaság A tiszaeszlári termelőszövetkezetben folytatódik a nyomozás a gépek sorsa után. Tóth Bertalan főkönyvelő és Kerekes László belső ellenőr bővíti a képet: — Az érték- csökkenés ideje sosem azonos az elhasználódással. Igaz, mi a gépek felét szükségmegoldású színekben tudjuk elhelyezni, de ez is kevés. Nincsen olyan erőgép, amely kibírná azt a 7—8 évet, ami az amortizációs idő. — Miután a gépek gyorsabban használódnak, érthetően magasabbak a termelési költségek. Ezeket az árban nem tudjuk kifejezni, hiszen azok behatároltak. Pénz kellene, mégpedig sok. mert mi lesz akkor, ha a gépárak tovább nőnek, s a mai masinák helvett olyanok jönnek, melyeket nem lehet és nem szabad kint hagyni a szabad ég alatt — elmélkedik a főkönyvelő. — Az alkatrész olyan drága, hogy egv-egy felújítás annvi- ba kerül, mint egv új gép. Ha egyáltalán van alkatrész. A géppark értéke itt 33 millió forint. Tehát komoly érték telel a szabadban. Gondoljuk el: a John Deere egy kereke annyiba kerül, mint egy Trabant. Egy igényes gép ára kétmillió. — Gondolja el: egy évben van 1,7 millió amortizációnk, s az anyagköltség 6 millió — világosít fel Kerekes László. A közös gazdaságok tudják: lehetne valamiféle megoldással kísérletezni. De ennek is megvan a kockázata. Ma több mint 10 hatóság bírálja el, hogy szabványszerű-e az épület. A Titásztól a vízügyig mindenki beleszólhat, nem is beszélve a tűzoltókról. így aztán csak óvatosan mondják itt-ott el, hogy egy dohánypajta vagy magtár hogyan szolgálhat-átmeneti me-, nedékül sok miítiós gépeknek. Hatóságok — Megkockáztatnám még azt is — mondja Tímáron Ling Frigyes főkönyvelő, —, hogy a gépek elhasználódási ideje is megkérdőjelezhető. Egy műtrágyaszóró például még gondos kezelés mellett sem bír ki többet, mint a megadott idő felét. Az is tény persze, hogy a tárolás se használ. Itt a traktorokba gépenként 5000 forint értékű fagyállót töltöttek, hogy le ne fagyjanak. Ha tíz traktor öt évi fagyállójának árát összeadjuk, akkor abból éppen kifutná egy vasbetonvázas gépszín ára. De ez költség, az beruházás. Faramuci tehát a helyzet. — Vettünk mi gépszínt — mondja Ling Frigyes —, de ez és a következő is a közvetlen termelést szolgálja majd. Az egyikben a szárító, a másikban a burgonyaválogató kap helyet. Sajnos így van, ez az ésszerű. Tárolóhelyünk nincs, kell az értéket mentő megoldás. összességében elkeserítő, de érthető helyzetekkel találkoztam. Amint kiderült: megyénk közös gazdaságai többségükben hasonló cipőben járnak Szatmártól a Rétközig, a Nyírtől a Beregig. Minden beruházás megelőzte a gépszínek építését, legjobb esetben a kettős hasznosítású megtarak, dohánypajták jelentenek részleges megoldást. A gávai Űj Erőben Tóth Balázs üzemgazdász azonban jó példával vigasztal: náluk . minden gép tető alatt van, 20 m'i'tliőS''1' értéküketsikerült megvédeni. — Nézze, most készítem a zárszámadáshoz a kimutatást. Ebből kiderül: nyolc, nullára leírt gépünkből hat még mindig működik. Igaz szállításban, kissebb munkákon, de megy. Egyetlen gépünk sincs, mely ne bírná ki a nyolcéves amortizációs időt. Az üzemanyag-felhasználás is kedvező. Érdemes volt megépíteni a gépeket védő építményeket, melyek pár éve nem is kerültek olyan sokba. Érvelése világos. Csupán azt nem tudom felfogni: milyen megoldás kínálkozik azoknak, akik ma nem rendelkeznek a fejlesztéshez pénzzel? A kígyó ugyanis a saját farkába harap. A gép hamar romlik, új kell, ez mind drágább, a tsz költségei ugyanakkor nőnek, az eredmény rosszabb, a pénz kevesebb. Folytathatnók a végtelenségig. Rugalmasságot! A közös gazdaságokban pénzügyi szakember, . elnök és ellenőr egyaránt azt vallotta: valamit tenni kell, hiszen ha valaki 50 forint kárt okoz a társadalmi tulajdonban, azt büntetik, aki 30 milliót szabadban hagy rozsdáim, azt nem. Érzik a paradox helyzetet, melynek kialakulásához az is hozzájárult: a hajdani gépek sok mindent kibírtak. Az UTOS alá még lehetett szalmával melegíteni, a Claas-Dominátort nem lehet cibálni, gyújtóssal felfű- teni. — Ne gondolja, hogy csak a gépek helyzete ilyen mostoha. Hozzá vehetjük a műtrágyát, ami szintén a szabadban áll, hónapokig. Sok mil- liárdról van szó. Talán a hatósági előírások is lehetnének rugalmasabbak — így a tisza- löki tsz-elnök. — Több hasznosítható ötlet kellene a gazdaságokban s talán még annak a kockázatnak a vállalása is, hogy a hatóság észreveszi a szükségmegoldást. Legfeljebb letolnak érte — mondják másutt. Biztos, sok akadálya van annak, hogy tető alá kerüljenek a drága és mind drágább gépek a téeszekben. Változás a tsz-vezetők szemléletében, a meglevő amortizáció-visszatérítés célszerű felhasználása. De kívánatos lenne általános döntés arról, mi fontosabb: a szabály, vagy a milliárdos érték. Legalább átmenetileg több rugalmasság, hiszen a romló géppark olyan mértékben növeli a termelési költséget, amit aligha tud kivédeni egy gazdaság. Bürget Lajos Á papír koppant miután Ék belerúgtam. Felvettem egy fémtizest és egy cédulát. Gyerek lehetett a kár-, vallott, erre a cetliből következtettem. Mit gyerek! Ifjú Don Juan. Íme: „Pali! Kopj le rólam!!! Nem szeretem az ilyen rámenős srácokat. És ne gondold, hogy szeretlek. Enikő.” Nem szereti és ezt még alá is húzta. Már nem az elhagyott tizes miatt, de szíve választottja ridegségéért sajnáltam a rámenős srácot. Biztos kábán teng-leng most az életben. El tudom képzelni, mit érzett a szerelmes emberke, miután az elutasító szöveget elolvasta. Megfagyott körülötte a világ. (Kemény telünk van.) Ha van esze a kölyöknek és tényleg rámenős, nem hagyja magát lerázni. A szerelemért szenvedni kell és harcolni, ez régi és örök igazság. És különben is. Ha valaki leírja azt, hogy nem szeretlek és kétszer alá is húzza a „szeretlek” szót, ez már a tagadás tagadása és a „nem” szócska érvényét veszti, tehát a „csitri” végülis Szerelem szereti a Palit. Ezt valahogy meg kellene mondani a srácnak és illenék a tízest is visz- szaadni. Megint szerencsém volt. Ismétlem az iskola felé mentem haza és szimatoltam. Végre egy gyerek fülig húzta a száját, amikor megkérdeztem: — Te kisfiú, nem ismersz egy Palit, aki Enikőbe ..., hogy is mondjamcsak ... — Ott mennek — mutatta a gyerek, kacagott és mint egy csikó eltrappolt a havon. Valóban. A srác két táskát vitt, és „nyomta a sódert”, egy lány aki két szabad kezével erősen gesztikulált. Rászóltam a fiúra: — Pali! A rámenős, alig ocsúdott a réveteg boldogságból és csak azután kérdezte: — Tessék? — Fiam, nem hagytál te el egy tízest? — De igen. Integettem, jöjjön egy kicsit félre, diszkréten akartam a levelet visszaadni. Meglepő módon reagált: — Az nem az enyém. Erősködtem, hogy hát Palinak van címezve. Kivágta, magát: — Mit gondol a bácsi, csak egy Pali van a világon? Valóban. Pali sok van. (seres)
