Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-30 / 24. szám

1980. január 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Harmincöt éve alakult Á nép hadserege M a harmincöt éve Deb­recenben látott nap­világot az Ideiglenes Nemzeti Kormány toborzási felhívása, amellyel kezdetét vette az új magyar demok­ratikus hadsereg szervezése. A feladat nem volt kisebb, mint az, hogy a hitleri fa­sizmus igája alól teljesen még fel sem szabadult or­szág lakossága is kivegye a részét a végső harcból. 1945 elején, nagyon nehéz körül­mények között kezdődött meg az új magyar hadse­reg szervezése. Nem volt szállítóeszköz, ruha és éle­lem. A kormány akkori székhelyén, a debreceni Pa­vilon laktanyában kezdték meg a 6. hadosztály felállí­tását. De — mint egy kora­beli krónikás írja — „Haj­dú, Szabolcs és a környező megyék lakossága a sajátjá­nak érezte az új magyar hadsereget.” A toborzási felhívást kö­vető hetekben Nyíregyházá­ról, Tiszanagyfaluból, Raka- mazról, de a megye szinte minden településéről útnak indultak a fellobogózott sze­kerek, s vitték a nótázó fia­talokat a nemzet új nagy szabadságharcára. Szekere­ken vitték Debrecenbe a ka­tonafiúknak az élelmet, a de­mokratikus nőszövetség asz- szonyai varrták számukra a fehérneműt, a kovácsok, bog­nárok javították a szekere­ket. így, a szovjet kormány által átadott hadifoglyokból jelentkezőkből és a már­ciusban bevonult önkénte­sekből szerveződött meg a debreceni hadosztály, a demokratikus magyar nép­hadsereg első jelentős ala­kulata. Az új hadsereg németel­lenes, antifeudális és de­mokratikus célokkal indult, forradalmi folyamatban szü­letett és az ország demokrá­ciát vágyó szocialista-kom­munista erői hozták létre. Megszervezéséhez a két munkáspárt közös — 1945. január 30-án elfogadott — elvi állásfoglalása szolgált irányelvül. „A honvédség néphadse­reg, amelyet a nemzet aka­rata hív életre, hogy lété­ért, becsületéért, szabadsá­gáért és függetlenségéért újra kezdje harcát, s bizto­sítsa a nemzet helyét Euró­pa szabadságszerető népei között, s vívja ki az összes szabadságszerető népek be­csületét...” — olyan prog­ram volt ez, amely nyomán hamarosan ezrek és tízezrek álltak az új nemzeti szabad­ságharc zászlaja alá. E honvédség első hivatá­sa a német fasizmus elleni harc volt a végső győze- mig, majd az ország hatá­rainak megvédése, és a bel­ső demokratikus rend biz­tosítása. Az új sereg elé ál­lított célok alapvetően kü­lönböztek a régi hadsereg céljaitól. A nép hadseregé­be toborzás útján hívták a férfiakat, s a hadifogoly- táborokból is csak azokat vették át, akik önként je­lentkeztek a fasizmus elle­ni küzdelemre. Az önként bevonultak között ott vol­tak a kommunista párttag­jai, a politikai pártok, a nemzeti bizottságok, az if­júsági szövetség küldöttei. A Magyar Nép című sza­bolcsi újság 1945. január 31- én közölte a toborzási fel­hívást, amelyben a többi között ez olvasható: „...Részt akarunk venni a szovjet hadsereggel együtt a világ­békét háborgató fasiszta Németország leverésében... Felszólítok tehát minden magyart, jelentkezzék Ön­ként a nemzet új szabad­ságharcára....” A lap az ezt követő hetekben is sokat ír az új magyar hadsereg szervezéséről. A február 8- án megjelent számban ezt olvashatjuk: „Az eddigi eredmények azt tanúsítják, hogy a magyarság lelkiis­meretét megmozgatta a to-' borzási felhívás és már ed­dig is igen sokan hazafias kötelességüknek érezték a nemzeti hadseregbe való je­lentkezést ... Biztosra vesz- szük, hogy Szabolcs várme­gye és Nyíregyháza méltó helyet vív ki magának eb­ben az országos megmozdu­lásban, amelynek célja az új, demokratikus, boldog Magyarország fegyverrel való kiharcolása.” 1945. január 15-én egy újsághír- adja tudtul, hogy a nyíregyházi 18. honvédki­egészítő parancsnokság a városháza épületében meg­kezdte működését. Március 9.: „A Kossuth téren sza­badtéri ünnepségen üdvö­zölte Nyíregyháza lakossága a hadifogságból visszatért honvédeinket, akik... az emberiség legszentebb har­cában kívánnak részt venni a felszabadító szovjet had­sereg oldalán.” Március 24-én a hírek kö­zött ezt olvashatjuk: „Csü­törtökön délelőtt megrakott szekerek állottak meg a vá­rosháza előtt. Kálmánháza lelkes, demokratikusan gon­dolkodó polgársága küldötte el adományait a magyar honvédségnek. 3000 db sü­teményt, 95 liter tejet, 93 kg szalonnát, 3 kg kolbászt, 72 db kenyeret, 95,liter tejfelt, mákot, dohányt hoztak hon- védeinknek.” Egy későbbi lapszámból megtudjuk, hogy a Király- telki szőlő (ma Nyírtelek) lakossága hét napon kérész-- tül 40 magyar honvédet lá­tott vendégül a frontra in­dulásuk előtt. „ ... A honvé­dek mesélik, hogy a hét nap alatt minden jóval ellátták őket és saját gyermekük­ként törődtek velük. Amint a szabadság lejárt, felpa­kolták őket csomagokkal, amelyeknek a frontra uta­zás közben bizonyára jó hasznát veszik majd .. 1945. április 19-én írta a Magyar Nép: „Búcsúzik a 18/11. zászlóalj! A 18/11. zászlóalj hadműveleti terü­letre vonul. Ezúttal köszöni meg Nyíregyháza város, va­lamint Szabolcs vármegye községei lakosságának mind­azt a sok-sok jóságot, amellyel legénységünket el­halmozta ... ígérjük, hogy szövetségeseink oldalán ezt a nagy segítő jóságot ma­gyar katonákhoz illően, bát­ran és vitézül harcolva igyekszünk kiérdemelni, hogy majd a háború győze­delmes befejezése után Nyíregyházára visszatérve büszke öntudattal nézhes­sünk újból jótevőink sze­mébe.” □ hadosztály — benne a szabolcsi fiúkból alakult zászlóaljak — április végén, a háború befejezése előtt néhány nap­pal ért ki a frontra, de csa­pataink még részt vettek az Alpokban tevékenykedő SS-ek és banditacsapatok felszámolásában. Az ezt kö­vető hónapokban a magyar határ őrizetében, a hadi- szállítás biztosításában, a vasút újjáépítésében tevé­kenykedtek. Tagjai volt par­tizánok, volt hadifoglyok, és a munkások és parasztok fiai — akik önként jelent­keztek a fasizmus elleni harcra — történelmi hiva­tást teljesítettek. Katonaru­hában, s később, az új Ma­gyarország megteremtésé­ben is becsülettel helytáll­tak. K. J. Festő­berendezés Balkányba A Fémmunkás Vállalat balkányi telepére készí­tenek festőberendezése­ket a nyíregyházi köz­ponti gyárban. Nagy Sán­dor, Holló István és Nagy József az előkeverő kád részeit állítja össze. (Császár Csaba felvétele) Újítási verseny Sikeres volt az az újítási verseny, amelyet a Debreceni Vasúitigazgatóság szervezett Az igazgatóság területét át­ölelő három megyéből 311 újítást nyújtottak be egy ne­gyedév alatt, s közülük 115-öt fogadtak el. A múlt év utol­só negyedében ankétokat, öt­letnapokat rendeztek többek között Záhonyban és Nyír­egyházán is, hogy az újító te­vékenységet jobban ösztönöz­zék. A versenyben összesen 240-en vettek részt, mellettük hét szocialista brigád adott be újítást. Az igazgatósági verseny ér­tékelésében az első helyeket a debreceniek szerezték meg. A szolgálati helyek közül a nyíregyházi üzemfőnökség második lett, míg az egyéni újítók közül Mrenkó János, a nyíregyházi vontatási főnök­ségről a harmadik helyen végzett, Buczkó Ferenc a nyolcadik lett. Hol alszanak az erőgépek? Milliárdok az ég alatt Megyénk téeszeiben mintegy kétmilliárd értékű géppark van. Egyre több köztük a drága, precíz, automatizált. Ami­kor ősszel befejezik a munkát, ők is nyugovóra térnek. Fel­sorakoznak a gépudvarokon, s várják, hogy verje őket az eső, beJepje a hó, marja a fagy, a sár. „Nem más ez, mint rozsdatemető” — mondja a tiszalöki téeszelnök. — Szövetkezetünknek 40 erőgépe van, a hozzávaló munkagépekkel — mondja D. Nagy József elnök Tiszá­tokon. — Ha jót akar, ne néz­ze meg. Nem szívderítő. A szabadban alszanak ősztől ta­vaszig, aztán utána is. Bruttó értékük jó 50 millió. Rába- Steigerek, Dutrák, MTZ-k. Fedett tér nincs. Ilyenkor ggymá^t húzzák be reggelepte a traktorok, fűtenék alájluk, fogy az üzemanyag, küzd a traktoros és a gép. — És a remények? — Rosszak. Pénz nincs, be­ruházási lehetőség nem nyí­lik. Még költség terhére talán lehet betonalapzatot csinálni, ez is valami, de csak igen kis valami. így aztán pazarlódik az üzemanyag, rozsdásodnak a gépek, nyűvődik a motor. Ha lenne 5—8 milliónk, 20 évre meg lehetne oldani min­dent. Fedél alá kerülnének a gépek. Erre lehetőség nem lesz egy darabig. Egy kis közgazdaság A tiszaeszlári termelőszö­vetkezetben folytatódik a nyo­mozás a gépek sorsa után. Tóth Bertalan főkönyvelő és Kerekes László belső ellenőr bővíti a képet: — Az érték- csökkenés ideje sosem azonos az elhasználódással. Igaz, mi a gépek felét szükségmegol­dású színekben tudjuk elhe­lyezni, de ez is kevés. Nin­csen olyan erőgép, amely ki­bírná azt a 7—8 évet, ami az amortizációs idő. — Miután a gépek gyor­sabban használódnak, érthe­tően magasabbak a termelési költségek. Ezeket az árban nem tudjuk kifejezni, hiszen azok behatároltak. Pénz kel­lene, mégpedig sok. mert mi lesz akkor, ha a gépárak to­vább nőnek, s a mai masinák helvett olyanok jönnek, me­lyeket nem lehet és nem sza­bad kint hagyni a szabad ég alatt — elmélkedik a főköny­velő. — Az alkatrész olyan drága, hogy egv-egy felújítás annvi- ba kerül, mint egv új gép. Ha egyáltalán van alkatrész. A géppark értéke itt 33 millió forint. Tehát komoly érték telel a szabadban. Gon­doljuk el: a John Deere egy kereke annyiba kerül, mint egy Trabant. Egy igényes gép ára kétmillió. — Gondolja el: egy évben van 1,7 millió amortizációnk, s az anyagköltség 6 millió — világosít fel Kerekes László. A közös gazdaságok tudják: lehetne valamiféle megol­dással kísérletezni. De en­nek is megvan a kockázata. Ma több mint 10 hatóság bí­rálja el, hogy szabványszerű-e az épület. A Titásztól a víz­ügyig mindenki beleszólhat, nem is beszélve a tűzoltók­ról. így aztán csak óvatosan mondják itt-ott el, hogy egy dohánypajta vagy magtár ho­gyan szolgálhat-átmeneti me-, nedékül sok miítiós gépeknek. Hatóságok — Megkockáztatnám még azt is — mondja Tímáron Ling Frigyes főkönyvelő, —, hogy a gépek elhasználódási ideje is megkérdőjelezhető. Egy műtrágyaszóró például még gondos kezelés mellett sem bír ki többet, mint a megadott idő felét. Az is tény persze, hogy a tárolás se hasz­nál. Itt a traktorokba gépenként 5000 forint értékű fagyállót töltöttek, hogy le ne fagyja­nak. Ha tíz traktor öt évi fagyállójának árát összead­juk, akkor abból éppen ki­futná egy vasbetonvázas gép­szín ára. De ez költség, az be­ruházás. Faramuci tehát a helyzet. — Vettünk mi gépszínt — mondja Ling Frigyes —, de ez és a következő is a közvetlen termelést szolgálja majd. Az egyikben a szárító, a másik­ban a burgonyaválogató kap helyet. Sajnos így van, ez az ésszerű. Tárolóhelyünk nincs, kell az értéket mentő megol­dás. összességében elkeserítő, de érthető helyzetekkel találkoz­tam. Amint kiderült: me­gyénk közös gazdaságai több­ségükben hasonló cipőben járnak Szatmártól a Rétközig, a Nyírtől a Beregig. Minden beruházás megelőzte a gép­színek építését, legjobb eset­ben a kettős hasznosítású megtarak, dohánypajták je­lentenek részleges megoldást. A gávai Űj Erőben Tóth Balázs üzemgazdász azonban jó példával vigasztal: náluk . minden gép tető alatt van, 20 m'i'tliőS''1' értéküketsikerült megvédeni. — Nézze, most készítem a zárszámadáshoz a kimuta­tást. Ebből kiderül: nyolc, nullára leírt gépünkből hat még mindig működik. Igaz szállításban, kissebb munká­kon, de megy. Egyetlen gé­pünk sincs, mely ne bírná ki a nyolcéves amortizációs időt. Az üzemanyag-felhasz­nálás is kedvező. Érdemes volt megépíteni a gépeket vé­dő építményeket, melyek pár éve nem is kerültek olyan sokba. Érvelése világos. Csupán azt nem tudom felfogni: mi­lyen megoldás kínálkozik azoknak, akik ma nem ren­delkeznek a fejlesztéshez pénzzel? A kígyó ugyanis a saját farkába harap. A gép hamar romlik, új kell, ez mind drágább, a tsz költségei ugyanakkor nőnek, az ered­mény rosszabb, a pénz keve­sebb. Folytathatnók a végte­lenségig. Rugalmasságot! A közös gazdaságokban pénzügyi szakember, . elnök és ellenőr egyaránt azt val­lotta: valamit tenni kell, hi­szen ha valaki 50 forint kárt okoz a társadalmi tulajdon­ban, azt büntetik, aki 30 mil­liót szabadban hagy rozsdáim, azt nem. Érzik a paradox helyzetet, melynek kialakulá­sához az is hozzájárult: a hajdani gépek sok mindent ki­bírtak. Az UTOS alá még le­hetett szalmával melegíteni, a Claas-Dominátort nem le­het cibálni, gyújtóssal felfű- teni. — Ne gondolja, hogy csak a gépek helyzete ilyen mosto­ha. Hozzá vehetjük a műtrá­gyát, ami szintén a szabad­ban áll, hónapokig. Sok mil- liárdról van szó. Talán a ható­sági előírások is lehetnének rugalmasabbak — így a tisza- löki tsz-elnök. — Több hasznosítható ötlet kellene a gazdaságokban s ta­lán még annak a kockázatnak a vállalása is, hogy a hatóság észreveszi a szükségmegol­dást. Legfeljebb letolnak érte — mondják másutt. Biztos, sok akadálya van annak, hogy tető alá kerülje­nek a drága és mind drágább gépek a téeszekben. Változás a tsz-vezetők szemléletében, a meglevő amortizáció-vissza­térítés célszerű felhasználása. De kívánatos lenne általános döntés arról, mi fontosabb: a szabály, vagy a milliárdos érték. Legalább átmenetileg több rugalmasság, hiszen a romló géppark olyan mértékben növeli a termelési költséget, amit aligha tud kivédeni egy gazdaság. Bürget Lajos Á papír koppant miután Ék belerúgtam. Felvettem egy fémtizest és egy cé­dulát. Gyerek lehetett a kár-, vallott, erre a cetliből követ­keztettem. Mit gyerek! Ifjú Don Juan. Íme: „Pali! Kopj le rólam!!! Nem szeretem az ilyen ráme­nős srácokat. És ne gondold, hogy szeretlek. Enikő.” Nem szereti és ezt még alá is húzta. Már nem az elha­gyott tizes miatt, de szíve vá­lasztottja ridegségéért sajnál­tam a rámenős srácot. Biz­tos kábán teng-leng most az életben. El tudom képzelni, mit érzett a szerelmes ember­ke, miután az elutasító szöve­get elolvasta. Megfagyott kö­rülötte a világ. (Kemény te­lünk van.) Ha van esze a kölyöknek és tényleg rámenős, nem hagyja magát lerázni. A sze­relemért szenvedni kell és harcolni, ez régi és örök igaz­ság. És különben is. Ha va­laki leírja azt, hogy nem sze­retlek és kétszer alá is húz­za a „szeretlek” szót, ez már a tagadás tagadása és a „nem” szócska érvényét vesz­ti, tehát a „csitri” végülis Szerelem szereti a Palit. Ezt valahogy meg kellene mondani a srác­nak és illenék a tízest is visz- szaadni. Megint szerencsém volt. Is­métlem az iskola felé men­tem haza és szimatoltam. Végre egy gyerek fülig húzta a száját, amikor megkérdez­tem: — Te kisfiú, nem ismersz egy Palit, aki Enikőbe ..., hogy is mondjamcsak ... — Ott mennek — mutatta a gyerek, kacagott és mint egy csikó eltrappolt a havon. Valóban. A srác két táskát vitt, és „nyomta a sódert”, egy lány aki két szabad ke­zével erősen gesztikulált. Rá­szóltam a fiúra: — Pali! A rámenős, alig ocsúdott a réveteg boldogságból és csak azután kérdezte: — Tessék? — Fiam, nem hagytál te el egy tízest? — De igen. Integettem, jöjjön egy ki­csit félre, diszkréten akartam a levelet visszaadni. Meglepő módon reagált: — Az nem az enyém. Erősködtem, hogy hát Pali­nak van címezve. Kivágta, magát: — Mit gondol a bácsi, csak egy Pali van a világon? Valóban. Pali sok van. (seres)

Next

/
Thumbnails
Contents