Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

______HÁZHOZ VITT MŰVELŐDÉS? Szellemi urbanizáció Seregben Seregben rég eldőlt a vita, vajon melyik az előbbrevaló, ha a művelő­dési otthonba hívják, „szervezik” a közönséget, vagy ha házhoz viszik a kultúrát. Ugyanis mind a kettő fontos, kiegészítik és feltételezik egymást. Ha valaki belép az öt éve épült, 20 milliós beruházással létesült vásárosnaményi Esze Tamás városi-járási Művelő­dési Központba, jól érezheti magát. Itt valóban csaknem minden együtt van ahhoz, hogy a nyolc és fél ezer em­ber — a városhoz tartozó Vitkával és Gergelyiugornyá- val együtt — második ottho­nának tekintse a művelődési házat. Program közkívánatra Esztétikus, szép belső kör­nyezet fogadja, kedvére vá­logathat a műsorok, kötetlen játéklehetőségek között. Az sem akadály, ha kicsi gyer­mekkel érkezik, van gyer­mekmegőrző is. A bábjáték­tól a színházig, a művészi tor­nától a zongoratanulásig, az idegen nyelv tanulásától az osztályozó vizsgára felkészítő tanfolyamig, sok mindent ta­lál az érdeklődő. Csak a harminc szakkörnek és klubnak több mint 1300 tagja van; naponta egy ki­sebb falu lakossága népesíti be az 1050 négyzetméteres alapterületű kulturális „nagy­üzemet”. A nyitvatartás ked­vező; hétfőn reggel 8-tól este 8-ig, kedden, szerdán, csü­törtökön, péntekén este 10- ig, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon este 11-ig bár­ki látogathatja a művelődési központod Kis túlzással azt mondhat­juk, a város lakói közül min­den harmadik, negyedik rendszeresen a= művelődési házban tölti délutánjainak, estéinek jórészét. Többségük nem vendégnek, hanem gaz­dának érzi magát, beleszól­hat a programok összeállítá­sába, a házi rendszabályok kidolgozásába. így került sor néhány tiltó rendszabályra is. Belekerült a nemrég elkészült házirendbe: csak azok jogo­sak a művelődési központ Iá-' togatására, akiknek van ál­landó munkahelyük. A nem­dohányzók jogait is megfo­galmazták, és még néhány viselkedési-magatartásbeli kívánságot. Nem a túlszabá­lyozás, hanem a valóban ott­honos légkör, egymás tiszte­lete miatt. Távol a centrumtól Olajozottan „megy” a mű­velődési központ, akár ké­nyelmességre is szoktathatná az itt dolgozó népművelőket az ideális helyzet, amiben na­gyon sok munkája van mind­nyájuknak. Szerencsére a valóságérzék és a népműve­lői hivatástudat megóvja őket az egysíkúságtól. Jól tudják: nemcsak hívni, „szer­vezni” kell a közönséget, ha­nem házhoz is kell vinni a művelődést. Sokan élnek még négy fal között, akikben szunnyad az érdeklődés. Őket otthon, vagy a munka­helyükön — akár a betegsé­get megelőzni akaró orvosok — keresik fel. Állandóan újrarajzolják, helyesbítik a művelődési tér­képet, amelyen ott van, még­pedig erős vonásokkal a já­rás 30 községe, 42 ezer bere­gi ember, akiktől távol esik a szép kulturális centrum, s akik színvonalas élő művé­szetet, színházat, hangver­senyt csak itt láthatnak. A vásárosnaményi művelő­dési közpoiit a lakóhelyi .‘ktú-: turális ellátás mellett járási szerepkört is ellát. Ezt nem­csak a neve jelzi, hisz az akár üres cégér is maradhat­na, ha a művelődési házban dolgozó népművelők nem vennék komolyan a falaikon kívüli közművelődés segíté­sét is. Nincs ugyan járművük, — kivéve a könyvtárral és a művelődési osztállyal közös kisbuszt — mégis minden hó­nap utolsó hétfőjén megje­lennek a községekbe hangsze­res és énekes, szerkesztett műsorukkal. Eleinte félve kezdtek énekelni — mond­ták. Vajon a beregi paraszt- emberek mit szólnak Kodály, Bartók muzsikájához. Az a megnyugtató, amikor az em­berek visszamosolyognak. Várják őket és valósággal megbolydul a falu, amikor megérkeznek a namélyi sze­replők ... Lássuk az igényeket! Kiszámították, egy éven belül a járás csaknem minden lakosával találkoznak a mű­velődési központ művészeti csoportjai. Olyan kapcsolat ez a televízió korában, amit csak élő, közvetlen élmény képes nyújtani, ami nélkül nincs igazi befogadás. Nemcsak műsort, hanem módszereket is visznek a köz­ségekbe a művelődési köz­pont szakemberei. Minden hónapban más-más község­ben tartják a községi műve- lődésiotthon-vezetők tapasz­talatcseréjét, ahol a helyi gazdasági egységek vezetőit is meghívják. Egy kicsit „te­temre hívás” ez, az is tisztá­zódik, melyik „cég” mivel tudná jobban segíteni a mű­velődési munkát. S mire buzdítják a közsé­gekben dolgozó főhivatású népművelőket? Először arra, hogy tisztázzák magukban, hivatásuknak tartják-e a mű­velődési munkát, vagy átme­neti megoldásnak. Ha ez egy­értelművé válik, a másik ta­nácsuk az, a népművelő első dolga az legyen, hogy kezdje el járni a községet, keressen fel minél több embert ott­honában. Ismerkedjen, sze­rezzen barátokat, mérje fel a már kimutatható igényeket, vegye észre a még fel nem ébredő érdeklődést. Oda-vissza lgfixcioäsnßiifiHr b hsdj352 m< Akár egy esztendő is kell ahhoz, hogy elegendő alapot „szedjen össze” és hozzálás­son az érdemi munkához. Ez a türelem később meghozza az eredményt. Ennek megér­tésére buzdítják a községi ve­zetőket is, akik közül néhá- nyan gyors és látványos eredményeket várnának az éppen hivatását elkezdő helyi népművelőtől. Más a helyzet persze ott, ahol már kitapo- sottabb „ösvényen”, indulhat­nak tovább. Beregben is oda-vissza ér­vényes igazság, hogy hívni is kell a művelődőket és vinni is számukra az élmények le­hetőségeit. A találkozás csak így lehet biztonságos. Páll Géza Nagy baj ez, mester? — Nem baj. Túl finom helyre jöttünk, lehet, hogy le kell vetni a cipőt. Idős asszony nyit ajtót. — Jaj, végre. Már nagyon vártam ám magukat. Jöjje­nek gyorsan. Mit esznek? — Kézcsókom, nem eszünk mi semmit, reggel csak inni szoktunk. Pár kupicával megiszunk, aztán bírjuk ebédig. Igaz, Zsuzsu? — Igaz. — Zsuzsu, folyik az ész. — Igen, mester. — Nincs zsebkendőd? — Volt, de elhasználtuk, amikor a lapát nyelét csi­náltuk. — A tömítés, az a koszos rongy volt a zsebkendőd? Hát hiába nevellek? — Ne bántsa már sze­gényt, hozok mindjárt zseb­kendőt, addig menjenek be a konyhába. — Te tökkel ütött hülye — ilyenkor komolyan haragu­dott Zsuzsura —, most miat­tad el fog feledkezni a reg­geliről a nyanya. — Majd szólok neki. — Bolond, ez nem tanya itt.,. — Tessék a zsebkendő. Hoztam egy kis pálinkát, fo­gyasszák egészséggel. — Kedves egészségére — emeli az üveget a szájához a mester —, a poharakat visz- szaadom, kár lenne értük, ha véletlen összetörnének. Meg nekünk így jobban is esik. A mester maltert kevert. Sehogy nem akart sikerülni, hol híg volt, hol nagyon sű­rű. A csempék a világért sem akartak a falon marad­ni. De a mesteren ilyen ap­róságok nem foghatnak ki. A pincében fellelhető összes deszkát, lécet felhordatta Zsuzsuval, majd keretet szö­geit, úgy, hogy mindegyik sorhoz jutott egy léc. A csempék szépen sorakoztak egymás után. Zsuzsu csodá­lattal bámulta mesterét,' megint elismerte magában, hogy a világ legokosabb em­bere. A mester elindult, hogy az anyagiakat elintézze a há­ziakkal. Zsuzsut megbízta, hogy a léceket, kereteket szedje le a faltól, fenn kell, hogy maradjanak a csem­pék. És valóban, amikor a házi néni beleszámolta a mester kezébe a kétezer fo­rintot, Zsuzsu akkor szaladt be a szobába mocskos ba­kancsában, nagy mészfoltos nyomokat hagyva a szép sző­nyegeken. — Mester, mester! Fönn­maradt, nem esik le ... .— Ugyan, fiam. Menj, mosakodjál meg. így a busz­ra sem engednek föl. A lé­ceket vidd le a pincébe, a szerszámokat mosd el előbb. — Sok baja lehet ezzel a fiúval... — Jó gyerek ez. Csak va­lami baj van az orrával, mert mindig folyik. Én már meg­szoktam. — Miért nem küldik or­voshoz? — Küldtük, három napig fektették, aztán mintha mi sem történt volna... — Ha valami probléma van, a kedves lánya megtalál a gyárban. — Remélem nem lesz sem­mi, rengetegbe került. — Tetszik tudni, ezek a mai anyagok... — Hát nagyon drága volt. És még a maradékot is elvi­szik? — A meszet nem visszük. A mester fáradtan, de a jól végzett munka örömével ballagott le­felé a hegyről. Mögötte ha­ladt néhány lépéssel Zsuzsu, mint a málhás szamár. De nem törődött semmivel, mert a mester száz forintot adott neki. Farkas Ilona MEGYÉNK TÁJAIN LEVELEK jeszkedik. Szívesen marad­nak itt az emberek. A két társközségből, Besenyődről és Magyról is átköltözött né­hány család. 1962-ben 2250 lakója volt Leveleknek, most 2600 van. A tanács és a tsz megállapodása értelmében az a fiatal, aki legalább ötéves munkaviszonyt vállal a tsz- ben, 400 öles ingyen telekhez juthat. Az építkezéshez ked­vezményeket kap. Részben így épülnek a szebbnél szebb, nagyobbaknál nagyobb házak a községben. Két új utcasort is nyitottunk az elmúlt évek­ben. A víztározót Juhász József­iéi, a kétszeresen kiváló Dó­zsa Tsz pártalapszervezet tit­kárával közelítjük meg. Tér­dig gázolunk a ropogós hó­A tsz párttitkára sorolja: — A vízügyi igazgatóságé a 255 hektárnyi víztározó. Ez a megye legtisztább mes­terséges tava. A tsz üzemel­teti a tavat. Nem sok a ten­nivalónk, hiszen busa, amur és ponty úszkál a jég alatt, a parti növénnyel beérik. Az elmúlt évben 8,5 vagon halat küldtünk innen a gyomai halfeldolgozó üzembe. Idén a számítgatások sezrint 10— 12 vagon halat indítunk út­nak. A magas töltésről a köz­ség egyik legmagasabb épü­letéhez, az ódon malomhoz vezet útunk. Nem is malom ez, hanem hatalmas raktár és csomagolóüzem. Kissé furcsának, ám hasznosnak találjuk, hogy a Kelet Szö­vetkezeti Kereskedelmi Vál­lalat üzemelteti. A szövetke­zetek által felvásárolt babot itt válogatják, csomagolják. Az előbb Borsod megyéből érkezett egy rakomány bab. Régen hatvan lány és asz- szony végezte ezt a munkát, most csupán hat. Mert vásá­roltak két válogatógépet. Nagy Mária, az egyik segéd­munkás ezt mondja: — Két zsákos férfi segítsé­gével mi hatan is győzzük a munkát. Az üres zsákot tar­tom a gép alá, a teli zsákot megkötöm, a többit a zsáko- ló-mázsáló férfiak csinálják. A csomagolt mákot és diót főleg zöldségboltokban áru­sítják. Hatónknak nyáron is van munka. Amikor nincs szezon, zsákokat, zacskókat ragasztunk. A fiatal lányok és fiúk otthonteremtését — mint említettük — a tanács és a helyi tsz is segíti. E segítség nyomán nyitottak meg egy új utcát, amelyet találóan If­júság utcának neveznek. A jókora sátortetős házak nagyszerűen illeszkednek a faluképbe. Néhány ház a tél beállta előtt éppen csakhogy telő alá került, tehát idén is több fiatal család talál ott­honra ezen a helyen. Az If- 1 júság utca egyik házának aj­taján kopogtatunk. Lamos Miklós nyit ajtót. A fiatal­ember traktoros a tsz-ben. Örömmel mutatja be tágas otthonát, mondja, hogy a már régebben működő fürdő­szobát a közelmúltban csem- pézte ki. Mély kutat fúrt az udvarra, s hogy a többi fia­tal család is boldoguljon, felajánlotta kútjának hasz­nálatát. — Az építkezéshez, a tsz gépkocsiján hoztuk haza a szilikátot Sajószentpéterről. A fuvarért nem kellett fi­zetni egy fillért sem. Nagy segítségnek számított ez ne­kem. Az is tetszik, hogy jó helyen, a falu közepe táján nyitották meg ezt az utcát. Gondoltak arra, hogy a fia­tal házasoknak kisgyerme­kük is van, vagy lesz. És jó, ha a bölcsőde, óvoda, meg a bolt közel található. A fiatal, kétgyermekes traktoros által említett böl- > csődé még nem működik. 'Építésén azonban "az utolsó simításokat végzik. Február­ban vehetik birtokukba a ki­csinyek, részben társadalmi összefogás eredményeként. A levelekiek az elmúlt évben kereken kétmillió forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek — elsősorban a böl­csőde építésénél. Lengyel Miklós tanácsel­nök egy kicsit előre tekint, a település jövőjét próbálja felvázolni. Mutatja egy új épület vakolatlan falait: ez év nyarán ide költözik a ta­karékszövetkezet, a régi épü­letet lebontják. Helyére fá­kat, virágokat ültetnek. A tavaly restaurált műemlék templom, a művelődési ház és a tanácsháza környezete már most is szépen parkosí­tott, de még szebbé, esztéti­kusabbá akarják tenni a fa­luközpontot. A terv szerint a VI. ötéves tervben vízmü­vet kap a község. Az egész­ségügyi kombinát építésének még nem ismeretes az idő­pontja. Az igények itt is na­gyobbak a lehetőségektől. Szeretnének például helyben munkalehetőséget szerezni lányoknak, asszonyoknak. A régi malom jókora épülete berendezhető „nőies”, műn-; kahelynek. Keresik is a le­hetőségét egy kisebb üzem megalakításának. A leveleki emberek két­kezi munkájukkal, az ország ellátását nagy­ban segítő tevékenységükkel váltak ismertté. De van-e ismert, vagy híres ember a községben? Mondják, hogy megyei, vagy országos hír­névvel még nem dicsekedhet senki, de van egy ígéretük, egy fiatalember: Simorka Sándor. Apja szakmunkás, anyja tsz-tag. A fiú a szege­di képzőművészeti szakkö­zépiskola tanulója. Tehetsé­ge miatt arra biztatják, hogy jelentkezzen a képző- művészeti főiskolára. A köz­ség művelődési házában ki­állított festményeit, szobrait már sokan megcsodálták. A művészjelölt annyiban sze­rencsés helyzetben van, hogy munkájához Leveleken talál magának szép tájrészletet és érdekes embereket. Nábrádi Lajos KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. január 27. ttV L evelek közepes nagy­ságú szabolcsi község. Aki gépkocsin elsuhan Mátészalka, vagy Vásárosna- mény irányába, vajmi keve­set lát a községből. A köves- úthoz közel lévő hatalmas víztározó sima tükre csak tiszta időben látható az útról. Ízletes növényevő halakat táplál a tó. A község közepén a régi malom éléskamrának számít: babot, dióbelet és mákot csomagolnak itt, jut belőlük külföldre is. Most hétszáz éves a műemlék templom, amely szintén kap­csolatot jelent országgal, vi­lággal. A víztározó a horgá­szok paradicsoma, a kirán­dulók kedvenc helye. Még té­len is van látnivaló ezen a vonzó településen. ilgaz,' jellegzetes; -majd- hőgyrieW szäiH'äfi'ybS' falGRép' fogad bennünket. Idős embe­rek húzzák a szánkókat, vi­szik haza a tápot a jószág­nak. Az egyik szalmába és rongyba tekert pumpakút körül két asszony röviden beszélget, kezüket dörzsölik és sietnek haza. Csak a gye­rekek maradnak szívesen a hóban, összekapcsolták szán­kóikat és úgynevezett „csuk­lós járgánnyal” ereszkednek le egy kisebb domb hátáról. A község közepén kereszt alakban négyfelé ágazik el az út. Közelében látványos szobor marasztalja a tekinte­tet. Kő Pál szobrászművész alkotása, A boronás ember nemzetközi sikert aratott, úgy került ide. A boronát emelő parasztember szobra a művelődési ház bejárata elé került. Talán azért éppen ide, hogy demonstrálja: a szántó-vető-boronáló embe­rek előtt is megnyíltak a művelődés kapui. A helyi könyvtárban Székely Sán- dorné ezt mondja: „A tél be­álltával megnőtt az olvasási kedv. Tegnap itt volt kölcsö­nözni például az öreg Zsíros Mihály bácsi és Szarvas Já­nos bácsi. Mindketten egy- egy öl könyvet vittek el. Az öregek napközi otthonának is jócskán kölcsönzünk mosta­nában.” Levél többesszámban. Va­jon honnan ered a település elnevezése? — kérdezzük Gresó Lászlótól, a tanács vb-titkárától. — Az ősi településünket sokáig hatalmas erdőségek vették körül. Előbb Leveles, majd Levelek névre keresz­telték a helységet. A háború előtt többnyire cselédek lak­tak itt. Néhány tanya is tar­tozott a községhez. Itt van például a ma már nem la­kott Bánom-tag. Egy kevés­bé körültekintő gazda meg­vette a tanyát, aztán meg is bánta. Innen az elnevezés, röbb évtizedig a malmáról volt híres a környéken Le­velek. A gőzmalom 1950-től, a villamosítás után elektro­mos gépekkel működött. Jöt­tek hetedhét faluból az em­berek és őrlés közben beszél­gettek erről is, arról is. — Nyíregyháza közelsége miatt nem sorvad a község? — Inkább gyarapszik, tér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents