Kelet-Magyarország, 1980. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. január 20. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: A világsajtóban széles körű visszhangra talált Leonyid Brezsnyevnek a Pravdában megjelent interjúja — Lord Car­rington Pakisztánban tárgyal — A Szovjetunió megvétózta a Biztonsági Tanácsban Amerika javaslatát az Irán elleni szank­ciókról KEDD: A gabonaexportáló országok — Argentína kivételével — tá­mogatják az USA által a Szovjetunió ellen meghirdetett ga­bonaembargót — Az ENSZ közgyűlése megszavazta az el nem kötelezett országok határozati javaslatát az úgynevezett „af- gáni kérdésben” — Átalakult a szír kormány, a miniszterel­nök Abdel Rauf Al-Kaszm lett SZERDA: Általános sztrájk Olaszországban — Sztrájkolnak a fran­cia vasutasok — Lord Carrington Indira Gandhival tárgyal CSÜTÖRTÖK: Giscard d’Estaing válaszolt Brezsnyev üzenetére — Bonnban a parlament előtt a külpolitikai kormánynyilatkozat — Moszkvában befejeződött a KGST Végrehajtó Bizottságának ülése — Az USA fegyvereket hajlandó szállítani Indiának, va­lamint nukleáris fűtőanyagot is PÉNTEK: Az Olasz Szocialista Párt úgy döntött, hogy a kommunis­ták részvételével „a nemzeti szolidaritás kormányának létre­hozását” sürgeti — Irán után Afganisztánból is kiutasították az amerikai újságírókat SZOMBAT: Waldheim, ENSZ-főtitkár újabb ázsiai és közép-keleti körútra készül és „csomagtervet” állít össze az iráni—ameri­kai viszály rendezésére — Az USA hadgyakorlatot tart a Csendes-óceánon — A kínai külügyminiszter Pakisztánban tárgyal A hét három kérdése Munkásőrgyűlés Nyíregyházán O Mi jellemzi az afga­nisztáni helyzet alaku­lását? Afganisztánban harcok folynak még a pakisztáni és a kínai határhoz közel fekvő területeken, ahová szakadat­lan szállítanak fegyvereket az x ellenforradalmi erőknek az imperialista hatalmak ha­ditervei szerint azok iszla- mabadi és pekingi csatlósai. Ezt a támogatást már nem is tartják titokban: lord Car­rington brit külügyminiszter az afgán határ tőszomszéd­ságában, Peshawarban maga is megszemlélte afgán láza­dók kiképzését, a tekintélyes svájci polgári lap, a Neue Zürcher Zeitung pedig egy helyszíni tudósításban be­számolt arról, hogy az afga­nisztáni szovjet segítségnyúj­tást megelőző napokban ho­gyan dobtak át pakisztáni te­rületről amerikai és kínai fegyverekkel ellátott afgán ellenforradalmi egységeket... A nyugati sajtó igyekszik eltúlozni a mai afganisztáni harcok nagyságát, szinte azt lehetne mondani, hogy az amerikai hírügynökségek ál­tal közölt számokból mindig el kell hagyni egy nullát! Érdekes, hogy a tévériporte­rek ugyanakkor a minden­napi életnek a rendes kerék­vágásba való visszatéréséről tudnak csak tudósítani. A harcokról nem lehet képeket kitalálni, írásban viszont migcjei) szóbeszédnek hitelt ul^gt adm”... Emlékszem, az'első nagy „leégése” a nyu­gati 1 Sajtónak az volt, hogy pakisztáni forrásra hivatkoz­va jelentette: Afganisztánban már a rubel lett a törvényes és kötelező fizetési eszköz. Amikor kiderült, hogy kacsa az egész, akkor is csak egy­két komolyabb nyugati lap közölt helyreigazítást, a bul­várlapok olvasói Hamburg­tól Londonig, New York­tól Kairóig abban a hiszem- ben élnek, hogy teljessé vált Afganisztán „szovjetizálá- sa” ... Ezek a lapok nem szá­molnak be Babrak Karmai nyilatkozatáról, amely sze­rint a lázadók ezrei tették le a fegyvert. A nyugati sajtó helyénvalónak tartja, hogy tovább tart az amerikai—an­gol—kínai—pakisztáni akna­munka a demokratikus Af­ganisztán ellen. Ennek az összehangolt diplomáciai-ka­tonai akciónak az egyik leg­újabb eleme a kínai külügy­miniszter pakisztáni látoga­tása. O Mi okozza az újabb aranylázat? A világpolitikai helyzetben az amerikai—iráni viszály mi­att, majd az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség ügyét szovjetellenes hecckampány ürügyéül felhasználó ameri­kai propaganda hatására — mi tagadás — fokozódik az emberek nyugtalansága, ame­lyet csak fokoz, hogy minden közgazdász a 80-as évekre gazdasági nehézségeket, visz- szaesést jósol. Az energiavál­ság egyre mélyül, a nyers­anyagellátás mind bizonyta­lanabbá válik. Csoda-e, hogy a tőkés vi­lágban a tehetősebbek, vagyo­nuk átmentésére a sok ezer éves megoldáshoz nyúlnak: aranyba fektetik tőkéjük egy részét. S aki egy évvel ezelőtt váltotta aranyra a pénzét, az nemcsak megmentette, hanem négyszeresére is növelte. Egy uncia arany, azaz 31 gramm­nál valamivel több arany ér­téke a héten már meghalad­ta a 800 dollárt! (Hadd emlé­keztessek arra, hogy amikor a dollár aranyalapon álló va­luta volt, akkor a rögzített árfolyam szerint 35 dollárért bárki követelhetett egy uncia aranyat az amerikai állam- kincstártól ...) Nyilvánvaló, hogy az ame­rikai pénz fokozatos romlása indította el az egymást köve­tő aranylázhullámokat. A dollár gyöngülése pedig tük­rözte az imperialista nagyha­talom erejének fogytát. (Jó, jó, bárki ellenvetéssel élhet: mostanában a dollár koránt­sem veszít annyit az értéké­ből, mint amennyit nyer. Vagy azt is meaiegyezheti valaki, hogy az USA soha ennyi katonai erőfsszit&?t nem tett, mégis gyöngült vol­na?) Egyelőre csak annak le- szögezésével elégedjünk meg, hogy Carter Amerikája egész sor, számára bizonytalan erő­próbába bonyolódott bele: Irántól Közép-Amerikáig, a Szovjetuniótól Nyugat-Euró- páig, kockára téve erkölcsi­politikai hitelét, olajellátását. Az új aranyláz szédítő re­kordösszegei láttán az ember nem tud szabadulni a gondo­lattól, hogy esetleg személy szerint is érdekeltek azok, akiknek módjukban volt a nemzetközi feszültség tudatos felszítása, hiszen pontosan ki­számíthatták, hogy a nyugta- lariság felhajtja az arany árát. O Mit jelent az olasz szo­cialisták új állásfogla­lása? Az Olasz Szocialista Párt a hét végén úgy döntött, hogy február elején kiválik a je­lenlegi kormánytöbbségből, amelyben eddig a mérleg nyelvének szerepét töltötte be, jóllehet a parlamentben a képviselői helyeknek csak a 10 százalékát mondhatja magáénak. De e nélkül a 10 százalék nélkül a keresztény- demokraták nem kormányoz­hatnak! (A múlt év legfonto­sabb olasz pártpolitikai alku­ja éppen az volt, amit Craxi, a szocialisták vezetője kötött a kereszténydemokratákkal. Akkor alakult ki a római po­litikai szójáték szerint a „ke- reszténydemocraxia ..., úgy látszik, ez most felbomlott.) Az Olasz Szocialista Párt — munkáspárt, tagjai között tisztes arányban vannak két­kezi dolgozók is. Craxiéknak tehát nem lehetett figyelmen kívül hagyni az olasz mun­kásság általános sztrájkját: 14 millió olasz nyolc órán át abbahagyta*^ mankót a há­rom legnagyobb szakszerve­zeti szövetség egységes sztrájkfelhívása alapján. Ez az általános sztrájk, amely­hez foghatót rég látott Itália, épp a Cossiga-kormány gaz­dasági politikájának felül­vizsgálatát követelte és álta­lában új vezetést sürgetett az ország élén. Nos, 72 órával az óriási sztrájk után az olasz szocia­listák azzal válaszoltak, hogy a maguk részéről is új kor­mány megalakítását követel­ték, ahogyan megfogalmaz­srz0^ar#?s kormányáért , amelyben már helyet kell, hogy kapjanak a kommunisták is! Egyelőre csak kisebb kor­mányátalakítás történt, azzal az egyetlen gyakorlati céllal, hogy be tudják tölteni Mal- fattinak, a régóta betegeske­dő külügyminiszternek a he­lyét. Ruffini, eddigi hadügy­miniszter került a külügymi­nisztérium élére, aki mellett nyilván az a „tapasztalat” szólt, hogy ő ott volt Brüsz- szelben tavaly decemberben a NATO ülésén, s tudja, hon­nan, hogyan, s miért fújnak az atlanti szelek. — A kedves férjem, aki számomra valóban kedves, Félix úr, helyeslőn nyilatko­zott. Semmi kifogása a lakás értékesítése ellen. Itt kizáró­lag az a kérdés, hogy az önök szándéka mennyire komoly. Bea fényes szépsége várat­lanul felcsillogott: — A legkomolyabb. Meg van véve. Oly hevesen mozdult Félix Elek, hogy valamennyi indi­ánrojt megremegett szarvas­bőr zakóján. — Ez nem szempillafesték, édes kislányom! Apád kissé sokallja az eladási árat. Kényelmes vigyorgással ringatta meg magát a terme­tes Dezső. Még azt sem átal- lotta, hogy térdét kissé kö­zönségesen megroggyantsa. — Na ugye. A papát nem szabad sürgetni, kedves kis­asszony. Csak hadd gondol­(Folytatás az 1. oldalról) dekeltek egységesen a szov­jetellenes lépésekben. Schmidt kancellár például arról nyilatkozott, hogy az eddigi, az enyhülést szolgáló politikát kívánják továbbra is folytatni. A haladó erők aZ" egész világon fellépnek a feszültség növekedése, a fegyverkezési hajsza ellen. Mi a magunk részéről, aho­gyan azt a kormány állás- foglalása megerősítette, egy­értelműen és határozottan tá­mogatjuk a Szovjetunió ka­tonai és diplomáciai lépéseit. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a Szovjetunió he­lyesen cselekedett és ered­ményesen törekszik külpoli­tikai tevékeríységével vala­mennyi nép, benne az afgán nép érdekeit, a békét és a haladást védeni. A mi külpolitikánk alapve­tő célja továbbra is az, hogy biztosítsa a kedvező külső feltételeket a szocialista épí­tőmunkához, járuljon hozzá az egyetemes béke, a társa­dalmi haladás ügyéhez, a szo­cializmus térhódításához. Kiemelkedően fontos fel­adatnak tartjuk, hogy erő­sítsük szövetségünket, barát­ságunkat a Szovjetunióval, a Varsói Szerződésnek, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaival a szocialista közösség országai­val. Ez a politika megfelel népeink közös eszméinek, alapvető érdekeinknek és céljainknak, országunk szu­verenitásának, nemzeti füg­getlenségünknek, békés szo­cialista építőmunkánk foly­tatásának is szilárd támasza és biztosítéka. Tovább foly­tatjuk a békés egymás mel­lett élés politikáját, fellé­pünk a fegyverkezési hajsza fokozása, az erőegyensúly megbontását célzó törekvések ellen. A továbbiakban dr. Tar Imre belpolitikai életünk íég- fóritösább eseményeiről szólt.1 Arról, hogy készülünk pár­tunk XII. kongresszusára, felszabadulásunk 35. évfor­dulójára. A kongresszusi elő­készületek a terveknek meg­felelően, ütemesen, nagy ér­deklődéssel és aktivitással, kellő felelősségérzettel fo­lyik. Mind a párttagság, mind a lakosság körében nagy a várakozás. Népünk megtanul­ta és nagyon jól tudja, hogy a párt kongresszusai megha­tározó szerepet töltenek be az ország életében, a dolgozó nép sorsának alakításában. A kongresszus előkészíté­sének munkái során három fő kérdésre fordítjuk a leg­főbb figyelmet: 1. A pártkongresszus tar­talmi előkészítésére, vagyis a XI. pártkongresszus határo­kozzon olyasmin, ami teljes­séggel fölösleges. Mi réges- rég eladjuk az egész házat, de az okos papa még mindig azon fogja törni a fejét, hogy hogyan spóroljon meg raj­tunk kerek harminc fillért. — De én ehhez a lakáshoz ragaszkodom! — mutatta meg Bea, hogy nemcsak finnyás, de zsarnok is tud lenni. — Az én rovásomra ne legyen kicsinyes! Mélyet sóhajtott, lehunyta a szerpét, majd kelletlenül ki­egyenesítette hátát a bizsus. — De édesem ... Szentjá­nosbogaram ... szabad az apucit így megszégyeníteni? Örömmel sietett nyilatkoz­ni Edit: — Diszkréciónk fátylat bo­rít reá. — Köszönöm... — hadar­ta Félix gépiesen. De a kö­vetkező szót már teljes fi­gyelemmel ejtette ki: — Te­hát? ... zatai végrehajtására, az öt év során végzett munka reális értékelésére és a következő öt esztendő feladatainak pon­tos, konstruktív meghatáro­zására. 2. A párt káderpolitikai el­vének érvényesítésére, hogy olyan elvtársak kerüljenek a párt vezető testületéibe, akik a XII. pártkongresszus ha­tározatait meg tudják valósí­tani. 3. Arra törekszünk, hogy a folyamatban levő munkákat jól elvégezzük, hogy a VI. öt­éves tervet megalapozottan előkészítsük. A pártkongresszus előké­szítését szolgálja a kongresz- szusi irányelvek vitája, a párttaggyűlések, a pártérte­kezletek megtartása. Pártunk mint azt korábban is tette, nyílt, őszinte politikát folytat, igényli a párttagság és apár- tonkívüliek, egész dolgozó né­pünk véleményét, javaslatait, részvételét a párt politikájá­nak kialakításában és annak végrehajtásában. Ennek meg­felelően a párttagság és a pártonkívüliek nagy felelős­séggel és alkotóan vesznek részt az irányelvek vitájá­ban. Az irányelvek vitája azt is mutatja, hogy egyre többen és egyre mélyebben értik azt, hogy a gazdálkodás feltételei alapvetően megváltoztak és tovább változnak. Ezért nem lehet a régi módon, hanem új módon kell dolgozni és gaz­dálkodni. Az egyoldalú meny- nyiségi növekedés helyett a differenciált fejlesztés kerül előtérbe, vagyis azokon a he­lyeken lehet gyorsabb és na­gyobb ütemű a termelés nö­vekedése, ahol az a népgaz­daság egyensúlyi helyzeté­nek javítását szolgálja. Általános pártirányvonal, hogy a gazdálkodás hatékony­ságát, a minőséget, az expor­tot. á gazdaságosságot kell növelni' és olyan termékeket előállítani, amelyeket min­den piacon gazdaságosan le­het értékesíteni. Ez természe­tesen jobb, fegyelmezettebb munkát, takarékosabb gaz­dálkodást, az anyagi és er­kölcsi ösztönzés fejlesztését, racionális munkaerő-gazdál­kodást, a szervezés és a ve­zetés magasabb színvonalát, a termelési szerkezet korszerű­sítését igényli és feltételezi. • A gazdálkodás megjavítása mindnyájunk feladata és jól felfogott érdeke. Az életszín­vonal megőrzése, az élet- és munkafeltételek javítása is csak ezen az alapon lehetsé­ges. Meggyőződésünk, hogy a párttagság és az egész lakos­ság azonosul a párt politiká­jával, mivel most is a nép ér­dekeit szolgálja. Mintha pódiumon állt vol­na Edit, lenézett az alacsony kereskedőre. — Négyszázezer. Panaszos kedvében a nya­fogást sem átallotta kipró­bálni Félix Elek. — Teljesen elvéreznék anyagilag ... Persze, persze, mert maszek vagyok. Engem büntetlenül lehet gyűlölni. Sikk és divat ócsárolni a ma­szekot. Valóságos járvány mostanában az ilyesmi. Azt híresztelik rólam, hogy a szalmazsákom is bankókkal van kitömve. De ez nem igaz! Csak a lányom érdeke vezé­rel ... Dezső gangosra domborí­totta magát, egyenesen kér­kedett a részvétlenségével. — Nézze, Félix úr, engem egyáltalán nem érdekel a szalmazsákja. Sőt a panasza sem érdekel. Ha mindenáron meg akar ríkatni, inkább be­kapcsolom a rádiót, mert most közvetítik a meccset. A csapatom idegenben játszik. Mit gondol, Félix úr, kihúz­za egy döntetlennel Kapos­váron a Vasutas? Átszellemülve a temetői lá­togatástól, szelíden és halkan érkezett Paula. Művirággal díszített régimódi kalapjáról finom háló csüngött púderes arca elé. Nincsen ok kishitűségre, még kevésbé pesszimizmusra. Ez évben is a dinamikus fej­lődés lesz jellemző megyénk­re és benne Nyíregyháza városra. Az ipari és mező- gazdasági termelést ez év­ben 5—6 százalékkal növel­jük, a több mint egymilliárd tanácsi fejlesztési pénzből megépül 3600—3800 lakás, 1850 óvodai, 295 bölcsődei hely, 96 általános iskolai tan­terem, 12 ezer köbméter víz­termelő kapacitás. Azon dolgozunk, hogy az áruellátás tovább javuljon és a munka eredményeivel ará­nyosan emelkedjen a kereset. A hatodik ötéves terv körvo­nalai is lassan kibontakoz­nak, amelyek azt mutatják, hogy folytatódik tovább Sza- bolcs-Szatmár megye megala­pozott, gyors ütemű fejlődése. Tisztelt elvtársak! A város munkásai, paraszt­jai, értelmiségi és alkalma­zotti dolgozói derekasan helytállnak és soha nem re­mélt városfejlesztést valósí­tanak meg. Ezen a helyen szeretnék köszönetét mondani a város lakosságának, benne a munkában is élen járó mun­kásőr elvtársaknak azért, hogy következetesen és ered­ményesen valósítják meg pártunk politikáját. Azt kí­vánom, érjenek el újabb si­kereket a fejlett szocialista társadalom építésében. Kívá­nok mindnyájuknak jó erőt, egészséget, családi boldogsá­got. Ezt követően Kántor Zol­tán, a városi egység parancs­noka tartott beszámolót. El­mondta többek között, hogy a nyíregyházi munkásőrök az elmúlt évben is becsülettel teljesítették pártmegbizatásu- kat, ezt megerősítette az or­szágos parancsnoki szemle is. Tovább javult a parancsnok­ság kapcsolata az üzemek­kel, intézményekkel. A zász­lóalj erkölcsi, politikai, fe­gyelmi helyzete jó. Az egység a politikai nevelőiskola sze­repét is betölti. Tavaly 13 fia­tal nyíregyházi munkásőr lett a párt tagja. A parancsnok felhívta a figyelmet a meg­növekedett gazdasági és ki­képzési feladatok teljesítésé­re, majd beszéde végén meg­köszönte a családtagok segít­ségét, amellyel hozzájárultak a munkásőrök megyei sikeré­hez. Az ünnepség végén Bállá István, a munkásőrség megyei parancsnoka Kántor Zoltán­nak átadta a megye legjobb önálló egységét megillető ván­dorserleget. Az ünnepélyes aktus után a 9. sz. általános iskola diákjai köszöntötték az egységgyűlés .résztvevőit. Ez­után került sor az előképzős munkásőrök eskütételére. — Üdvözlöm a kedves ven­dégeket — köszönt majdnem ájtatosan. Föllélegzett a bizsus. Hó­dolattal meghajolt. — Csókolom a kezét, Pau- lácska... — Imádkoztam édesapám sírjánál — újságolta Paula. — Ügy éreztem, ő is helyes­li az elhatározásunkat. Ezzel a tudattal jöttem haza. Elégedetten dörmögte De­zső: — Másképpen nem is le­het. Okos és becsületes em­ber volt az apósom. — Itthon mi újság? —kér­dezte Paula, fontos hírre szá­mítva. Edit világosította föl: — Semmi. De még nincs három óra. Ez utóbbi megjegyzést in­kább Félixnek szánta, mert az apróhirdetés szerint tizen­öt órától számítottak az ér­deklődőkre. Hadd érezze a fémdíszműves, hogy kevés az ideje. Paula anyás figyelemmel gyönyörködött Beában. — Milyen elragadó ez a fodros ruha. Csak nem a Rózsa Ma­cánál varratta? (Folytatjuk) Pálfy József Gerencsér Miklós: FERDE HÁZ 30. t j |i .ti >t£1 p * I » * y ___1 ■ I I t ^ H 1__A. i

Next

/
Thumbnails
Contents